Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-24 / 20. szám
10 Kelet-Magyaromig 1991. január 24. Jó (t/d jjmml/ z- s lálasz az országgyűlési képviselőnek Vay Adám körút Tisztelt dr. Takács Péter Képviselő Ür! A Vay Adám körúti „piros ház” bejárat előtti pihenőjének beépítésével foglalkozó cikkében erős kifejezéseket használva „értékeli” Nyíregyháza város ön- kormányzatának munkáját. Teszi ezt úgy, mintha az Önt megválasztó lakosság érdekeinek képviseletét csak egyetlen úton, a sajtó nyilvánosságának fel- használásával lehetne megvalósítani. Pedig sem én, sem munkatársaim nem adtunk ok®t arra, hogy azt feltételezze? rólunk — személyesen vagy írásban megkeresve —, nem foglalkozunk a lakosság számára fontos bármelyik üggyel. Nem sérelmezem én, a „bölcs”, a lakosság érdekeit képviselő SZDSZ-es alpolgármester hogy a nyilvánossághoz fordul közérdekű dologgal. Tegye most is, máskor is, ha egyébként, nem ért célt. De politikai színezetet adni olyan problémának, ami egyébként nem az — véleményem szerint —, legalábbis nem célravezető. Ezzel hangulatot szítani a helyi önkormányzat ellen, egy folyamatban lévő ügy kapcsán, országgyűlési képviselőként meggondolatlanság. Ezért engedje meg, hogy a nyilvánosság bevonásával tájékoztassam én is arról, amit négyszemközt vagy az Ön által képviselt lakóközössége által is megtettem volna, ha erre alkalmat ad. A „piros ház” bejárat előtti pihenőjének beépítését még a volt tanács műszaki szakigazgatási szerve engedélyezte három vállalkozó számára. Fagylalto- zót, ruházati üzletet és vegyes iparcikk-kereskedést szeretnének ott létesíteni. Közülük ketten jogerős építési engedéllyel rendelkeznek. A harmadik építtető a munkálatokhoz az engedély hiányában kezdett hozzá, ugyanis az I. fokú építési határozatot fellebbezéssel megtámadták az érdekeltek. A korábban állami tulajdonú, IKSZV-kezelésű épület lakóinak véleményét az építkezés megkezdése előtt valóban nem kérdezték meg az illetékesek. A jogszabály adta lehetőség miatt az IKSZV nem feltételezte, hogy ellenállásba ütközik az új üzletek létesítése, de ez nem jelenti *zt, hogy ezzel a felelősség alól mentesülne. Még táppénzes állományom ideje alatt, decemberi fogadóórámon értesültem arról, hogy a lakók ellenérzését váltotta ki az ott elkezdődött építkezés. Január 17-ére hívtuk össze azt a megbeszélést. minden érintett bevonásával, ahol tisztázni lehetett a házban lakókkal az érdeksérelem indokait. Mivel a terület tulajdonosa az új önkormányzat, így a közgyűlés fog dönteni arról, hogy mint tulajdonos, a továbbiakban is fenn kívánja-e tartani az építési lehetőséget. Ezt a megbeszélést készítette elő az ön újságcikke, amely erősen egyoldalú információkon alapult. Igaz, örömömre szolgált, hogy a lakókkal történt megbeszélés olyan normális, emberi hangnemben, indulatok nélkül zajlott le, melyet nem tapasztaltam az ön cikkének stílusában. Hogy mégis nyilvánosan válaszolok önnek, annak egyszerű oka van: azt hiszem, mindkettőnknek a minket megválasztok érdekeit kell képviselni egy-egy döntés meghozatalakor, pártállásra való tekintet nélkül. Ezt az érdekképviseletet, úgy vélem, nem egymás ellen kell érvényesítenünk, hanem együtt, az egész város érdekének megvalósításáért, s csak olyanokkal szemben, akik ezeket az érdekeket sértik vagy veszélyeztetik. Bízom abban, hogy városunk lakóinak érdekeit szem előtt tartva ezentúl egymást kölcsönösen támogatva fogjuk tudni végezni saját munkánkat, s fogja képviselni ön Nyíregyháza érdekeit az Országgyűlésben, én pedig saját beosztásomban. Üdvözlettel: Felbermann Endre alpolgármester Nyíregyháza Bejáratok Tisztelt Főszerkesztő Ür! Az utóbbi időben egyre többen írnak a rokkant nyugdíjasokról. Azokról, akinek előbb még az orvosi igazolásuk, illetve az orvosi leleteik sincsenek, pár hét múlva viszont 67 százalékos rokkantságot igazoló határozatot kapnak kézhez, tmak róluk, beszélnek róluk, de mit ér, ha nem figyelnek fel az illetékesek. Már senki nem tagadja, hogy milyen szegény az ország. Ha ez így megy tovább, akkor milyen lesz? Azt írják, megyénkben sok a rokkant ember. A doktornő szerint az a baj. hogy szinte az utcáról lehet bemenni a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz. Szerintem nem ez a baj. mert ott csak az igénybejelentés történik. amit mindenki tud. Ott egy bejárat van és mindenki ott kénytelen bemenni. A baj akkor kezdődik, ha beidézik az igénylőt vizsgálatra, mert oda sajnos több bejárat vezet. Aki beteg, az nyugodt lelkiismerettel fogja a régi és újabb leleteit, ami a meglévő betegségeit igazolja, többek között olyan, amivel egy napot nem dolgozhat tovább. Betegen, sok évet végig kínlódott. 50 éven felül bizakodva indul. De hiába beteg, ha vizsgálatra is a főbejáraton megy. Őröljön, ha kap 50 százalékot és érje be azzal, ha kap átmeneti járadékot, vagy szociális segélyt. Utána aztán már nyugodtan kínlódhat a problémáival. senki nem tud tenni semmit, mert a bizottság úgy döntött. Munkát vállalni nem tud, de nem unatkozik, mert orvoshoz jár. , vagy az orvos jár hozzá, ha ő nem bír elmenni. Soha nem voltam elkeseredett, panaszkodó típus. Viszont az igazságtalanság végtelenül bosz- szant. Vannak, akik rokkant nyugdíjasként nagyon sokat bírnak dolgozni, ök nemigen a főbejáraton mentek vizsgálatra. Ezt el is mondják. Gyümölcsöst, dohány dolgoznak, állatokat nevelnek, napszámba járnak. Jövedelmüket nem irigylem, hiszen ők dolgoznak érte. De miért egészítik ki jövedelmüket egy jó nyugdíjjal? Aki pedig nem tud munkát vállalni betegsége miatt, annak a járadékkal kell megAz utolsó fillér Tisztelt Szerkesztősé?! Az 1991. január 16-án megjelent „Olvasóink írják” oldalukon lévő „Ennyi elviselhetetlen!” cikkhez kívánok hozzászólni. Tisztelt Asszonyom! Önnek valóban Igaza van, ezt elöljáróban szeretném leszögezni. En egy három- gyermekes családapa vagyok, fizikai vasmunkás.« Ez valóban „már-már” embertelenség”. De tényleges embertelenség az ősszel lesz, amikor a díjbeszedő jön a fűtési díjért. Ugyanis OTP-s társasházban lakunk, és a feleségem 5200 forintos fizetése kevés lesz ahhoz, hogy az egy havi dijat kifizessük. A körülményeket valóban nem mérlegelik. Először elszedik az utolsó fillérünket, majd letiltják fizetésünket, lefoglalják Ingóságainkat, és végezetül az adóssággal megterhelik a lakásunkat. Mikor az adósság eléri az értékszintet, mehetünk a szabadba bujócskázni otödrnagunk- kal. Tisztelettel: Varga Attila Nyíregyháza, Fazekas János tér 18. fsz. 2. Hanyagsággerjeszti Mi az oka, hogy a közvélemény nem egységes, a lakosság más és más megközelítéssel fogalmazza meg a környezetvédelemmel kapcsolatos véleményét. Valószínű, hogy csak a közvetlen érdekeltség hatása érvényesül és kevésbé ami a tágabb ‘környezetben történik. A hanyagság további hanyagságot gerjeszt. A piszkos utcán könnyedén szórják el a szemetet. A tisztaság és állampolgári fegyelem figyelmeztető és a környezetre is követelménytámasztó lehet, ha az következetes. A házmesterek tisztán tartják a lépcsőházakat és utcai körleteiket? A lakosság tisztán tartja a házuk előtti utcarészt? A jobb érzésűek igen. A nagyobbik rész azonban nem. Az utcáik szemetesek. A forgószél nemcsak a szabolcsi homokot sodorja, hanem a szemetet is. A városi köztisztasági szervek — pénzért — megteszik-e az elvárható feladatokat? Részben talán igen. Begyűjtik a kukák tartalmát, parkosítanak. stb. A kukatúrkáló guberálók egyre szaporodó tömege által az úttestre kifordított szemét marad. Elszárad, el- porlik és a helyváltoztatást megoldja a jó szél. A kevés köztéri szobraink a madárürüléktől szennyezettek, Kire hárítsam? Tisztelt Főszerkesztő Ür! Nem értem, hogy hova vezethet és kinek vagy kiknek jó ez a mostanában divatba jött szokás, amely mindenért más és más 'tényezőre hárítja a felelősséget. Ha már a demokráciánál tartunk, akkor hadd jegyezzem meg, hogy az én fiatal éveimben, néhány évtizede is volt ilyen kifejezés, csak akkor még megelőzte egy szó, éspedig a „népi”. Annyi volt még a különbség a kettő között, hogy az a sokat elmarasztalt időszak nem vonultatott fel munkanélkülieket, ennyi bűnelkövetőt megközelítően sem és ekkora társadalmon belüli egzisztenciális különbséget sem. Arról nem is beszélve, hogy az ország jelenlegi fizetőeszköze, a forint akár 10 éven át is ugyanannyit ért az 50—60-as években, amire a mostani talán 10 napig sem képes. Nem értem a biztosítótársaságokat sem, hiszen egyoldalúan bontottak fel mondvacsinált paragrafusokkal olyan szerződéseket; rtiht pl. lakásbiztosítás. Amelyekét, mint minden szerződést, két -szerződő fél kötött meg, ráadásul a biztosító által diktált feltételekkel. Mondván, a körülmények kedvezőtlen alakulása nem teszi lehetővé tovább a régi díjtételen a kockázatvállalást. Itt jegyzem meg. hogy a közelmúltban csak Nyíregyháza város központjában áz. AB és a Hungária Biztosító több 10 milliós beruházással nagyon impozáns székházakat építtetett. Amennyiben a honpolgárok mennek tönkre, arról természetesen senki nem tehet. Talán az OTP (?) tehet róla valamicskét a lakáscélú hitelek jelentős emelésével. Ez is egyoldalú szerződésszegés, amelyért megint csak az „egyéb körülmények” a felelősek. Kormányunk meddig háríthatja még a felelősséget a múlt rendszer hibáira és egyéb tényezőkre? És én miért nem háríthatom senkire és semmire a felelősséget, ha jöh a víz, fűtés, gáz, villany, és egyéb díjbeszedő? Tisztelettel; Badar ^ttila Nyíregyháza. Pásztor u. 5. nem ritkán még a gyomok is kifejlődnek rajtuk. Ki ezekért a felelős? Én. te. ő!... Sorolhatnám.. A borbányai katonai gyakorlótér hosszú ideig tabu volt. A terület fogadta a gyakorló kis- katonákat a természet maga egyszerűségével, de tisztán! Kiépülése folyik egy szép lakótelepnek, csinos házakkal és mögötte — a gyáko-rlótéren — megjelentek a szemétkupacok. Csábító dekorációja a természet lágy ölének a szemét tarkasága. Mostmár a szemétszállító autók is ott ürítenek. Sok szemétszállító autó az orosi szemétlerakó- helyhez is azt a rövidebb utat választja, és szórja-szórja a szemetet az úton végig. Amikor pe- dik déli szél'fúj. ezzel a szeméttel dekorálja ki a Lászlócseredü- iő-i ki síkertek kerítéseit, ahol fennakadnak. S kiskertek tulajdonosai, mit tehetnek? Szabad tehát a kérdés: ki határozta meg az alkalmi, vagy rendszeresített szemétszállítás útvonalát és a leürítés helyét?! Ki ellenőrzi a kiszállítást és leürítést? A város periférikus pontjain zsákokban ledobált szeméttömeg található. Tisztelem az orvosokat! Nem engedték megépíteni Morvái úr kazánjait szemétégetésre. Nem járultak hozzá a felelőtlen légszennyezéshez. Ez a társadalmi felelősség elkelne Nyíregyháza utcáin, terein, a zöldövezetben a környezetszennyezőkkel szemben. A városi önkormányzatnak is van — talán — környezetvédelmi hivatala, mindezt ajánlom a szíves figyelmébe. Talán hatékonyabb propagandával, a családi körben és iskolában folytatott neveléssel, sokkal nagyobb követelménytámasztással. a felelősség kiterjesztésével, a törvények betartásával megpályázhatók az ígéretes kezdeti eredmények. Külön pénz nem kell rá — osalk! L. László Nyíregyháza érni. Van, aki rokkantosítása után ugyanazon a munkahelyen ugyanazt a munkát végzi, mint előzőleg. Nem furcsa? Még soha nem írtam névtelen levelet. — most az egyszer nézzék el. Okom van rá Bízva abban, hogy levelem helyet kap lapjukban, maradok tisztelettel: Egy beteg Elítéleidi! A január 16-i számban olvasom : „Alom a disznóólban.” Kedves szerkesztő úr! Ez már hihetetlen és szerintem elítélendő egy olyan fiatal házaspár, aki a múlt rendszerben úgy, mint a mostani rendszerben is csak a disznóólát tudja választani. Meleghelyül meg az italboltot, ez megérdemli a sorsát. En négy gyereket neveltem fel, 1945-ben született az első, 56-ban az utolsó. Szolgáltam, lakásom nem volt, mert én is árván nőttem fel, a szüleim cselédek voltak, nem tudtak szerezni tíz gyereknek lakást, de azért soha nem gondoltam arra. hogy a gyerekeimet disznóólba tegyem, vagy neveljem. Mindig volt lakásom, ahol megmelegedtünk és főztem is, 1987-ben összedőlt a lakásom Vasmegyeren. Akkor a iányo- mékhoz mentem lakni, de a tővel nem egy úton jártam, mert ő is melegedni járt gyakran a rendes meleg lakásból és én semmi nélkül újrakezdést vettem fel az OTP-nél, 35 000 forintot és van szoba-konyhás meleg lakás, akkor még négyezer forintos nyugdíjamra. És nyugodtan élek, nem mondhatom, hogy urasan, de hozzá vagyok szokva a kásához, krumplihoz és minden ételhez, nem vagyok finy- nyás és élek. Tisztelt szerkeszt« úr! Elnézését kérem, ha egyáltalán zavarom, de ez a mai világban nem elfogadható, csak elítélendő. Mikor most is azon morfondíroznak, hogy ebben a nehéz helyzetben is hogy tudnának segíteni a népen. Még egyszer elné- sét kérem. Tisztelettel: S. J.-né, Tiszavid Csak a részlet emelkedjék Nem fizetünk magasaik kamatai! 1990. december 30-án. a kormánypárti parlamenti kormány- koalíció. MDF, Kisgazdapárt, KDNP képviselői (tisztelet a kivételnek!) elfogadták az 1991. évi költségvetést. Ebben a költségvetésben a kedvezményes lakáscélú hitelek kamatát egységesen 15%-ra emeflték. Az Alkotmánybíróság előzőleg már a kamatadót alkotmányellenesnek nyilvánította! Ez nem alkotmányellenes? Ez az egyoldalú szerződésbontás nem törvény- sértő? A szerződést a felek csak az előzetes megállapodás felmondásával és kölcsönös garanciák vállalásával bonthatják fel. amit a szerződő felek tanúk jelenlétében aláírásukkal szentesítenek! Amennyiben ez nem történik meg, a szerződésbontásra, illetve az új szerződéskötésre nem kerülhet sor! Nem elég az áremelések tömkelegé, újabb adók kivetése, aminek a nép nap mint nap ki van szolgáltatva? De a szerződést egyoldalúan felrúgva a tömegek elégedetlenségét felkorbácsolva. katasztrofális helyzetbe hozzák a lakosságot, az országot! Azok a parlamenti képviselők (tisztelet a kivételnek!), akik nyilvánvaló többségük tudatában megszavazták a kamatemelést, azokat árulták el. akik rájuk szavaztak! Azokat a választópolgárokat, akik hittek bennük! Mert ígéreteikkel megtévesztették őket! Az előző parlamentben a kamatadó alkotmányellenessége mellett éppen az MDF volt parlamenti csoportja foglalt állást. Most pedig hatalomra kerülve szavaztak a kamatemelés mellett! Ez nem törvénysértő? Nem véletlenül szavazták meg a parlamenti kormánykoalíció tagjai ezt a költségvetést! Nemcsak azért, mert a Nemzetközi Valutaalappal nem lehet megállapodni, hanem azért, mert a költségvetés el nem fogadása a kormány bukását vonja maga után! Ez pedig az O bukásukat is jelentette volna! Így elvesztették volna állásukat, mert újra országgyűlési választásokat kell kiírni! A választópolgáraikat nem tudták volna mégegyszer megtéveszteni! Azok a parlamenti képviselők, akik ezt a kamatemelést megszavazták. a törvénytisztelő emberek millióinak az erkölcsi gátjait rombolják le! Ezzel az elhibázott döntésükkel szabad A kínai mágus egy műszaki szemével A ferde szemű transzformátor? Bár igaz lenné, de szerintem nem az. A kínai természet- gyógyász január 11-i, szombati előadásán a tolmács kérte a közönséget, hogy műszaki ember jelentkezzen, aki ellenőrzi a körülményeket, természetesen saját felelősségére. Az asztalon mikrofonállványra volt rögzítve egy hálózati vezeték, melynek végei csupaszok voltak. A vezeték végét megérintve határozottan éreztem, a 220 V-os hálózati feszültséget. Elővett az előadó egy 5 méteres vezetéket, melynek végei szabadok voltak és megemlítette a tolmács, hogy áz előadó meg fogja mondani; melyik vezetékben van a fázis. Körülnéztem, a pódium le volt takarva szőnyeggel, az előadón gumitalpú cipő volt, így nem állapítható meg. hogy melyik vezetékben van a fázis, mert nincs érintkezésben a talajjal. F,2t közöltem a tolmáccsal. A hálózati feszültség ezen a vezetékeken Is jelen volt, amit csupasz kézzel megfogta™. Javasoltam. hogy az előadó Is fogja meg. Ez nem sikerült, mert az előadó vonakodott. Ezután már nem került sor arra a produkcióra, melyben a transzformátor szerepét helyettesítette volna testével. Itt van az első félrevezetés,, emberi testtel transzformálni nem lehet. mert semmiképpen nem tud feszültséget növelni. A transzformátor fogalma alatt az áram mágneses tulajdonságát felhasználva tudunk lndukálást létrehozni a primer és szekunder tekercsek között, tetszőleges feszültség- és áramértékeket. Emberi testtel csak Ohmos lellegű ellenállást lehet megvalósítani. ül, mint sül Kedves Szerkesztősé*! Sajnálom szegény kis tarajos sült, aminek születéséről a Kelet-Magyarország szerdai száma számolt be. Lehet, hogy sokan nem szeretik ezeket az állatokat szúrós tüskéik miatt, ez azonban még nem adhat okot arra. hogy egy emlőst hallá, süllővé alacsonyítsunk. Nem tarajos süllőről, hanem tarajos sülről van tehát szó. Papp Csaba mert minden emberi test egy jól mérhető ellenállást képvisel. E sorok írásakor megmértem a saját ellenállásomat. Két banándugó végét fogva száraz kézzel 400 Kohm-tól 000 Kohm-ig változott, ahogy szorítottam, vagy lazítottam. Folytatódott az előadás azzal, hogy az előadó elővett két darab két centiméter széles. 30—35 cm hosszú. 1,5—2 cm vastagságú sárgarézlapot, melynek egyik vége hegyesre, másik vége pedig hálózati zsinórra volt kapcsolva. Ezeket az eszközöket egymás mellé helyezve lefektette az asztalra. és a nylonzacskóban tárolt húst. mely nedves volt. de lehet, hogy sós is volt, a lemezeken keresztbe kellett fektetnem. Kérésükre rácsatlakoztattam a hálózatra. Az előadó két mutatóujjával hegyes végüknél feltámasztva tartotta. A hús sis- tergett és gőzölt. Ez tartott pár percig, megszakítva a hálózatot a jelenség megszűnt. Ezt a produkciót műszaki szemmel nézve a következőkkel kell megállapítani. Bárki, bármikor megismételheti a produkciót, nem szükséges hozzá a kínai bioenergia, hiszen a testével semmit nem valósított meg. és nem a kezén sütötte a húst. Utána a kezébe vett egy" poharat, letörve egy darabot a mikrofon előtt elkezdte rágni. Ez is egy cirkuszi produkció. Végezetül rajzolt egy halat. A tólmács közölte, hogy a rajzolt halba bioenergiát sugároz és ezt bárki érezheti, ha a kezét fölé tartja. Tódult, a kiváncsi közönség, természetesen ** vékony bőrűek érezhették is. Itt is huncutság rejtőzik. Minden fizikakönyvben megtalálható, hogy a fekete testek az inf- rasugarakat illetve a hősugarakat elnyelik. Minthogy az energia nem vész el. ezt a hőenergiát le is adják a környezetüknek. A színpadon komoly megvilágítás volt. a villanyégők a felvett energiából 1—2 százalékot hasznosítanak fény formájában, a többit hő formájában adlák le. Nem vitás, a színpadon biztosítva volt a hősugárzás, volt mit elnyelnie a fekete rajznak. Azt nem tudtam ellenőrizni, nem alkalmazott-e vé&pyi hatást a produkciónál. •felró László utat engednek az Így is elszaporodott rablásoknak, fosztogatásoknak. ezért a felelősség ki- zárlóag őket terheli! Most már csak egyet tehetnek, ezt a döntést, amit ők hoztak, nekik saját maguknak kell helyrehozni, visszavonni! t Mi örőkösföldi lakosok, akik bérből és fizetésből élünk, kijelentjük, hogy lakáshitelünk IJS'o- ra való emelését nem fogadjuk! el! Törvénytisztelő állampolgárai vagyunk hazánknak. Megértve az ország nehéz gazdasági helyzetét. kinyilvánítjuk kompromisz- szumkészségünket azzal. hogy törlesztőrészletünk kizárólag kamatemelés nélkül 1500.— Ft-tal emelkedjék. Ez csak kölcsönös garanciák kikötésével, kölcsönös megegyezés alapján az Országgyűlés ide vonatkozó határozatának módosításával vagyunk hajlandók elfogadni. így az Országgyűlés többsége által elfogadott és a Nemzetközi Valutaalappal jóváhagyott 1991. évi költségvetési hiány nem növekszik, a 78 milliárd Ft-ot nem haladja meg. A Nyíregyháza, örökösföldi választók nevében. Közel másfél ezer aláírás Adta: Nyitrai József, Nyíregyháza, Sarló u. 21. 1/4. Nyelvünk értékei A Kelet-Magyarország december 14-i számában az általam tisztelt Páll Géza által írott „Szerkesztői notesz” egy részletére szeretnék reflektálni. Nevezetesen: a cikkíró egyik ismerőse kint járt Amerikában ét meglepődve tapasztalta, hogy az amerikaiak „körülbelül” ötszáz szót használnak, e szókincs birtokában röviden, lényegretörő mondatokkal tárgyalnak az üzleti életben éppúgy, mint az egyetemi vizsgán vagy a baráti társaságban ... Ez is hozzájárulhatott a fejlettségükhöz” — zárja be a gondolatot az ismerős. Sajátos téveszmék kezdenek ma nálunk felszínre törni. Miközben a már szinte szlogenként hangoztatott és mindent egybemosó „felzárkózni Európához” jelszó pufog naponta a fülünkbe, elfeledkezünk arról, hogy gazdasági elmaradottságunk szembeötlő ugyan, de szellemi kultúránk összevetve Európával, még inkább Amerikával egyáltalán nem ennyire elmaradott. Ez kitörési lehetőségünk kulcsa is egyben. Az amerikai mindennapi életben — tapasztalatom szerint — szinte lehetetlen volt kulturális témákról beszélgetni, annak a köznapi ember szintjén meglévő minimális volta miatt. A hétköznapi életüket is eléggé átszövi az erőszak, kábítószer, horror és a piac brutalitása — hatalma. Pusztán azáltal, hogy valami „nyugati”, nem feltétlenül biztos, hogy követésre njél- tó. Szabad legyen utalnom Amerika őskultúrájára, mely igazán az indián őslakosságnál kezdődik és az Európából bevándorlókéból is táplálkozott. Gondolhatunk a magyar származású Nobel-díjas tudósaink nem csekély számára is. Ha erről megfeledkezünk, sajátos kelet-európai kisebbrendűségi érzésünk csapdájában vergődhetünk újra, mely kritikátlanul dicsőít mindent, mely „európai”, nyugati, s Shakespeare szavait vigyáznunk, hogy be ne teljesedjenek rajtunk: „az érdem itt koldusnak születik, s a hitványságra fény s pompa vár”. A szókincs vonatkozásában egy megjegyzés: minél magasabb a kulturáltsága, annál bővebb a szókincse. (Az átlagember köznapi szókincse 2—3 ezer, az íróknál, költőknél ez több tíz ezer szóból Is állhat (Arany János). Amerika gazdaságilag nem azért fejlett, mert az emberek köznapi szókészlete ott kb. 500 szóból áll. Semmiféle praktikum oltárán nem áldozhatjuk fel sem kultúránk, sem nyelvünk értékeit. Antikor ezek és az ész trónfosztása zajlik, ott a diktatúrák képe könnyen fölsejlik. Édes anyanyelvűnk elég veszélynek van kitéve, de megújításához nem a szókincs szűkítése vezet. A világ tálain élő magvar kolóniák összetartó ereje épn az asszimiláció révén sorvadásnak kitett anyanyelvi kultúra ápolása,' lévén, hogy ez a magyarságtudat egyik legfőbb átvivő ereje. Ezt segítenünk kell anyaországban és külhonban egyaránt. Göncz Árpád mondotta: „ ... a nemzet megmaradása nemcsak szellem, de betevő falat kérdése is.” — nos, ha a mindennapi betevőnk kevesebb is, nem biztos, hogy a szellemnek szű- kősködnie kell. Sőt, jobban fényien!! Már, ha cmIi dacból is. Dien es Gábor
