Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-24 / 20. szám
Gyógynövények, gyógyteák... Mellékhatások nélkül Egy időben mintha megfeledkeztünk volna a természetes gyógynövényekről. Szerencsére az utóbbi időben újra kezdjük felfedezni őket. Nagyon soknak sikerül a hatóanyagát megismerni, sói azt tiszta formában is előállítani. Ma már többfajta gyógynövényt felvásárolnak, belőlük “gyógyszert készítenek, vagy gyógyszertárakban és szaküzletekben szárított állapotban árulják azokat. Ezekből otthon házilag teákat, öblítő- vagy borogatószereket lehet főzni. A fontosabbak és ismertebbek között első helyen említjük az akácvirágot, amelyet májusban érdemes begyűjteni. Hajói kiszáradt, finom tea készíthető belőle. Használható köhögéscsillapítónak:, görcsoldónak, gyomorsav ellen, de enyhe hashajtó hatása is ismeretes. Kellemes íze miatt is kedvelt. A bojtorjánból készült tea jó hatású bélhurutban, de gyomorbaj, epe- és májbántal- mak esetében is használható, ugyanakkor torok- és szájöblítésre is alkalmas. A bodzavirágteát meghűléses betegségeknél ajánlják a szakemberek, a köhögést is csillapítja. Bogyójából finom lekvár készíthető. Kevésbé ismert a csalán leveléből készült tea, pedig jó hatású reuma és köszvény eilen, de csökkenti a gyomor és hélhurut okozta panaszokat is, ráadásul a magas vérnyomást is kedvezően befolyásolja. Nemcsak fogyasztásba, hanem fájdalmas testrészek borogatására is alkalmazható. A csipkebogyót magas C-vita- min-tartalma miatt becsüljük. Nem szerencsés főzni, csak áztatni, mert magas hőfokon a C- vitamin elbomlik, és hatástalanná válik. A belőle készült tea gyógyítja a meghűlést, a béíhúru- tot és a magas vérnyomást. Leves és szörp is készíthető belőle. A jól ismert hársfatea nemcsak hűléses betegségeknél vált be, hanem kellemes bőrápoló szer is. Fürdővízbe is tetető. Mint élvezeti szer sem utolsó, ákárcsak a kamillatea. Ez utóbbi a meghűléses beteg- ségek mellett jó hatású ’gyomoréi bélbetegségeknél, beleértve a gyomor- és nyombélfekélyt is. A csecsemők hasgörcsét is csökkenti. Gyulladáscsökkentő tulajdonsága miatt borogatásra is használják. Az eddig említetteken kívül teakészítésre alkalmas még a diólevél, a galagonya levele és termése, a komló, a kökény, a málnalevél, a kakukkfű, az ökörfarkkóró, a zsurló és még nagyon sok más növény. MONOLÓG 1991. január 24. Kelet-Magyarország „Muszáj spórolni...” ha magamnál megtartom. Csak hát mostanában annyi rosszat hallani... Gondoltam, jobb helye lesz bent a takarékban. Nem sok az a tízezer forint, tudom én nagyon jól. De nekem eddig biztonságot adott. Mondták, romlik az értéke, kár a pénzt tartani. Igazuk van, én is látom a botban, hogy ami ma húsz forint, hónap majdnem pénzem. Most mégis kiveszem. Hozták a fát, drágább mint régen volt, a fuvar, a szén is többe kerül. Eddig kétszáz forint elég volt havonta a gyógyszerre, most már majd' a duplájára lesz szükség... Muszáj a pénzhez nyúlni. A felét kiveszem, a többit benthagyom. Jó lesz, ha meghalok. Tartogatom a temetésre... Gyűjtögettem a kis pénzemet, hogy ha netán ágynak esek, bajba kerülök, ne szoruljak senkire. Nem vagyok pazarló, a kevéske nyugdíjból mindig félre tudtam tenni ötszáz, ezer forintot. Kifizettem a számlást , rendeztem az újságot, egyszerre megvettem a sót, meg a cukrot, bevásároltam, ami egy hónapra kellett. Tudok a pénzre vigyázni, nem költöttem vóna el akkor se, harminc, de ez ellen kedves, én semmit sem tehetek. Nekem muszáj spórolni, hogy ne szoruljak senkire. Tudom, a gyermekek adnának, ha kérnék, de én még mindig jobban szeretem, ha magam adhatok. Az unokáknak egy ötvenest vagy egy rúd kalácsot, száraztésztát a menyemnek, aki a gyárban dolgozik, nincs ideje gyúrni. Mondom, jó érzés volt, hogy ha bajom esnék, lenne egy kis Mosoly és könny egyen benne könny és mosoly — kaptam a biz- tatást akkor, amikor elvállaltam az új feladatot. A havonta egy alkalommal, többnyire a hónap utolsó csütörtökjén megjelenő nyugdíjasoldal célja éppen ez. Nem több, de nem is kevesebb, mint bemutatni az idősek örömeit és gondjait, be- számolni a bajokról, értesíteni az örömökről, olyan híreket, információkat közölni, amelyeknek sokan hasznát veszik. Szép, de nehéz vállalkozás. Ugyan ki tudná megmondani, mi az, amivel sokan elégedettek, s melyek azok a gondok, amelyek minden idős ember vállát egyformán nyomják. Bizonyára a pénztelenség. Csakhogy ez közel sem igaz. Bár szokás manapság az újból felbukkanó szegénységre, a gyakori nélkülözésre hivatkozni, azt mondani, azért kopik ki lelkűnkből az öröm, mert rohanunk, mert hajszoltak vagyunk; s azért nem törődünk a szülőkkel, az idősekkel, mert gyakorta magunkra sincs időnk. Mindez persze csak részben igaz, s többnyire lelkiismeretünk előtt mentség. Úgy gondolom, magunkat is becsüljük, ha megbecsüljük, szeretjük az időseket. Ebben próbálunk ezentúl legalább havonta egyszer, ezen az oldalon is segíteni. „Talán már nem is élnék” EGYMÁSRA TALALTAK Már egy óra előtt szállingózni kezdenek a tagok. Bár a hivatalos kezdési idő — a déli egy óra — még odébb van, sokan gondolják úgy, jó lesz még addig is néhány szót váltani. Nem sokkal egy után fokozatosan megtelik a terem, megkezdődnek a kártyapartik is. A férfiak paklikat, az asszonyok tarka hímzéseket, kötéseket vesznek elő. Télen, nyáron a klubban A kisvárdai nyugdíjasklub komoly hagyományokra tekint vissza. 1977. március 2-a óta lé- tezik, s tagjainak száma azóta fokozatosan gyarapodott. A rendszeresen megtartott szerdai foglalkozásokon olykor százan is megjelennek, de ötvennél kevesebben talán még soha sem voltak. Télen a művelődési házban, tavasztól őszig saját parkjukban találkoznak az öregek, akik nemcsak üldögélnek, hanem értékes előadásokat hallgatnak, olykor vetélkednek, máskor meg tanfolyamokat tartanak. Vezetőjük kezdettől fogva Hován József Pál, aki maga is nyugdíjas lévén, ismeri a klubtársak gondjait. — Talán nem túlzás, ha azt mondom, sokadmagammal már alig várom a szerdát. Ilyenkor beszélgetünk, „megváltjuk” a világot. Rendszeresen megünnepeljük a születésnapokat, az asz- szonyok üdítőt, pogácsát vagy tortát hoznak, oklevelet adunk az ünnepeltnek, meg persze az „álHAVONKÉNT 1000—3000-IG Emelik a nyugdíjakat Árvaellátás, özvegyi szülői nyugellátás Döntött a parlament, január 1-től visszamenőleg emelik a nyugdíjakat. Az emelés ar 1991. január elseje előtt megállapított nyugdíjakra vonatkozik, s átlagosan havonként 1500 forintos, azaz huszonhárom százalékos emelést jelent visszamenőleges hatállyal. A saját jogú nyugdíjnál ez 1000 forinttól 3000 forintig terjedő növekedésnek számít. Az új nyugdíj összegének megállapítása több szempont szerint történik, alapja pedig a nyugdíjba vonulás időpontja. Az öt évnél nem régebbi nyugdíjazásnál 8, az öt és tizenöt év közöttinél 9, a tizenöt év felettinél 11 százalékos emelésre lehet számítani. A szolgálati idő szerint ehhez újabb százalékok jönnek: tíz-ti- zenkilenc évnél 13, húsz-hu- szonkilenc évnél 14. harminc - harminckilenc évnél 16, negyven évnél és negyven év felett 18 százalékot adnak az alaphoz többletként. Az I—III. fokozatú rokkantsági nyugdíjasok nyugdíjemelését kétféleképpen is kiszámítják, és azt az összeget hagyják jóvá, amellyel a nyugdíjas jobban jár. Ennek alapján az első és másod fokozatú rokkant nyugdíjasok esetében az emelés nem lehet kevesebb 26 százaléknál, azaz 1000 forintnál, a harmadik fokozatú rokkantak nyugdíj- emelése pedig 27 százaléknál, de legalább 1000 forintnál nem lehet kevesebb. Az özvegyi szülői nyugellátás, továbbá az árvaellátás 21 százalékkal, minimum 900 forinttal, a mezőgazdasági járadék és a nyugdíjfolyósító által számított rendszeres szociális ellátás szintén 900 forinttal emelkedik. Ugyanennyivel egészítik ki a házastársi pótlékot és a gyermekgondozási segélyhez folyósított jövedelem- pótlékot is. A gyermekgondozási díj szintén legkevesebb 900 forinttal emelkedik. dásunk rátokat”. A legtöbb tagunknak családja, gyermekei vannak, szeretetben, megbecsülésben élnek, de itt, a magunkfajta között mégiscsak más... Mintha a klubvezető szavait A kisvárdai nyugdíjasklubban szinte ismétlődnek a történetek. A gyerekek elfoglaltak, a család dolgozik, a férjek vagy feleségek meghaltak, az idős emberek azonban még élni szeretnének. Élni, s közben cselekedni, hogy egy percre se érezhessék magukat felesleges embernek, szidni a rosszat, éltetni a jót. — Mondják meg, helyes, amit most az új kormány kitalált? ÉleKészül a gyönyörű terítő akarná megerősíteni, szinte szóról szóra ugyanazt mondja Kar- losák Istvánná is. — Tíz éve is elmúlt, hogy nyugdíjas vagyok, de a férjemmel korábban is eljártam ide. Ahol én lakom, többnyire fiatalok élnek, kevés az idős ember. Négy gyermekem van, mindany- nyian Amerikában, így aztán unokák sincsenek a közelemben — mondja, miközben meg nem áll kezében a kötőtű. A gyermekeimnek élek — Én talán már nem is élnék, ha nem lenne ez a klub — kapcsolódik a beszélgetésbe Váradi Józsefné, aki tíz éve klubtag, énekkart is alakított. Két aranyos, rendes gyermekem van, de nekik megvan a maguk élete, meg nem is szeretnék nagyon a terhűkre lenni. Itt velem egykorúak vannak, azonosak a gondjaink, bajaink. Jólesik a kikapcsolódás. Sokat kirándulunk, hol mi megyünk, hol meg hozzánk jönnek. Sok a program, nem unatkozunk. Huszonnégy éve élek özvegyen. Hogy nem rossz-e egyedül? — néz rám mosolyogva. — Eleinte az volt, de most már megszoktam. A gyermekeimnek élek. Hétévi özvegység után egyszer majdnem újra férjhez mentem. Találtam egy rendes, jóravaló embert. Eljött hozzánk, de én láttam, a fiam meg a lányom nagyon szomorúak. — Ne haragudj édesanyám, mondták, miután kikísértem, de mi ezt az embert sosem fogjuk megszeretni. Hát ez volt az első és utolsó eset, én akkor végképp letettem a másodszori férjhez menésről, szóba se kerül azóta. tem minden napján dolgoztam, mostanra elértem, hogy van egy kis kertem, tisztességes otthonom, saját fürdőszobám. A nyugdíjam kevés, de eddig el.tudtam belőle tartani magam. Most itt a helyi adó, ha kiveti a tanács, fizethetek azért, mert tető van a fejem felett. Miből fizessek? — fakad ki egy asszony, kinek szavait élénk helyeslés kíséri. — Ha magunkról beszélünk, a múlt dolgai és a jelen problémái akaratlanul is szóba kerülnek. A mi életünk a történelem egy része... — mondja mellettem egy bácsi. Az öregek persze nemcsak diskurálnak, a szó mellett a tetteknek is bőven jut szerep. Működik az énekkar, időnként megszólal a nosztalgiazenekar, szakkörök, klubok alakulnak. Most éppen elsősegélynyújtó tanfolyamot szerveznek. Ök is adnak — A Vöröskereszt segítségével alap- és középfokú oktatás kezdődik, mondja Tarái Ferenc, az egyik szervező, s egyben előadó. Harmincketten iratkoztak be, azért, hogy ne jöjjenek zavarba, ha a családban bármi probléma akad, netán elesik az unoka, vagy éppen torkán akad egy kolbászdarab... A kisvárdai nyugdíjasklub tagjai szerencsére nem csupán magukra, hanem a város üzemeire, intézményeire is számíthatnak. Rendszeresen segíti őket egyebek között a szeszipari vállalat, a kenyérgyár, a tanács, az ÁFÉSZ is. Ok elfogadják, s megköszönik a segítséget, s boldogok, ha néha ők is adhatnak. Ha mást nem, akkor példát. Szeretetből, tisztességből. » l l. t 11 Az oldalt összeállította: I Jf» <sff KOVÁCS ÉVA * -M-
