Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-21 / 17. szám

1991. január 21. Kelct-Magyaronxig 3 Cj látkép Nyíregyházán Nyíregyházán, az elmúlt héten átadták a Bujtos, valamint a Liszt Ferenc utca sarkán épült lakásokat. Képünkön a Debreceni Ybl Miklós Főiskola által tervezett lakóházat látjuk. (HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE) KACSAHíR 1 Az utolsó ezresünk (mml) Nem zárolják a valutaszámlát Matematikus nemzet lettünk. Osztunk, szorzuak, kivo­nunk, összeadunk, átlagot számolunk, kalkulálunk, hiszen az áremelkedések teljesen átalakítják eddigi életünket. Egyre több cikkről kell lemondanunk, ■ már annak is őrülünk, ha a legfontosabb élelmiszerekre a pénzt ki tudjuk gaz­dálkodni. esőbb, ha kakaót főzök a va­jas kenyér mellé otthon, mintha mind a hárman kü­lön reggeliznénk valamelyik büfében, tejivóban. Igény csontra Felröppent a hír Nyíregy­házán, hogy a kormány zá­roltatni akarja a valutászám-' Iákat, vagyis valuta helyett csak forintban lohet hétfőtől kivenni a számlán lévő ösz- szeget. A hír hallatára szom­baton többen' is kivették az Xbusz-irodá'ban sfeámlajukröí a valutájukat. Körtély Sán­dort, az OTP megyei igazga­tóját kérdeztük meg vasárnap arról, van-e a hírnek■'vala-'- mnyen alapja. — Kacsáról van szó. sem­milyen hivatalos alapja nin­csen ennek a hírnek. A je­lenlegi kormánynak nem le­het ilyen szándéka, hiszen akikor hogyan várhatná el, hogy bejöjjön a külföldi tőke az országba. Szerintem tehát, megnyugodhatnak az állam­polgárok. a. kormány nem fogja zároltatni a valuta- számlákat. Megkerestük Kalotai Lász­lót is. az Ibusz megyei iroda­vezetőjét: — Beszéltünk budapesti kollégákkal, akik elmondták, hogy az országban minden­hol nyugalom volt. csak ná­lunk vették ki a valutát aZ emberek, hivatkozva a záro­lásra. Ez is jelzi tehát, hogy csak álhírről lehetett szó. (magyar) A kora délelőtti órában csendes Nyíregyházán a Cse­mege Kereskedelmi Vállalat ABC-áruháza, alig van vevő. Az eladók a polcokon az áru­kat rendezgetik, vagy egy­mással beszélgetnek. A bukta nem kell Egy fiatalasszonyt követek a tekintetemmel, aki éppen csokiért siránkozó kisfiát próbálja lebeszélni az édes­ségről. Közben le-levesz egy- egy konzervet, hasonlítgatja az árakat. — Sajnos, nagyon meg kell most már gondolni, hogy mi­re adom ki a pénzt — mond­ja érdeklődésemre. — Nem is tudom, hova fog vezetni az áremelkedés. Jól kell ismer­nem az árakat, hogy min­denből a legolcsóbbat ve­gyem. Még szerencse, hogy nem vagyunk válogatósak, mindent megeszünk, még a gyermek is. Az édességről teljesen lemondtunk, arra már egyáltalán nem telik. Pedig nagyon fáj a szívem, hogy a kisfiúnak nem vehe­tem meg azt, ami mondjuk másnak természetes, min­dennapos dolog. Az ABC forgalmának ala­kulásáról Raizer György ve­zetőtől kapok tájékoztatást: — Az áremelkedések után összességében csökkent a forgalmunk, s ez szinte va­lamennyi területre vonatko­zik. Leginkább az élvezeti cikkek iránt kisebb a keres­let, nem kell az édesség, a szesz, a bor, de még az üdí­tőital sem. Mivel a tej- és a hentesáruknál eddig nem volt áremelkedés, ezek arány­lag most olcsónak számíta­nak. ezeket veszik jobban az emberek. A kenyérfogyasztá­son nem érzékelhető az árak növekedése, azt a vásárlók kénytelenek továbbra is megvenni, ellenben a finom­pékáruk — gondolok itt a túróstáskára, a lekvárosbuk­tára — már nem kellenek. Főzni olcsóbb Az ÁFÉSZ Búza téri ABC- áruháza tavaly 276 millió fo­rintot forgalmazott a terve­zett 250 millió forinttal szemben. Az idén a terv 330 millió forint. — Elkeseredem, ha erre a tervre gondolok — magya­rázza Huncsik Sándorné üz­letvezető. — Ilyen alacsony forgalom mellett nemigen tudjuk majd teljesíteni. Míg korábban a délutáni csúcs­időkben 5—6 pénztárnak kellett működnie, most 4 is elég. Felvásárlás inkább de­cemberben volt, a januári áremelkedések előtt nem ta­pasztaltam ilyet, Egyrészt ta­lán azért nem volt felvásár­lási láz, mert a legtöbben vállalati akciók során a nagykertől beszerezték példá­ul a cukrot, másrészt pedig már nincs annyi pénze az embereknek, hogy egy-egy termékből felhalmozzanak otthon. Megértem én a vá­sárlókat, hiszen én is csa­— Sokan azt gondolják, jobban kijönnek, ha hideget esznek — folytatja Huncsik Sándorné. A főzést tudom ajánlani másnak is. Persze, hiába takarékoskodunk így, ha a többi költség — vil­lany, víz, fűtés — elnyeli a megtakarított összeget. Gyak­ran már nekem is jóval fi­zetés előtt fel kell váltanom az utolsó ezrest. Az áremelkedés utáni for­galomról hasonló képet vá­zolt fel Matyi Antal is, a Ke­let Áruház csemegeosztályá­nak vezetője. — Ügy tűnik, egyelőre ta­pogatóznak a vásárlók, is­merkednek az árakkal. Ezt jelzi a forgalom visszaesése. Talán a töltelékáruk terüle­tén nem csökkent az érdek­Ehhez a képhez nem kell kommentár ládanya vagyok, három gyermekemre kell főznöm. Számora is az a cél, hogy kevesebbet fordítsak élel­miszerre. Szerintem az a leg­olcsóbb, ha főzök, vagyis így tudok a legjobban takaré­koskodni. A reggeli is ol­lődés, valamint nagy igény van a csontra, a körömre, a fejre. A legkimagaslóbb az édesség iránti kereslet csök­kenése. Míg máskor 2—3 em­ber töltötte fel folyamatosan a pultokat, most már egy is elég. Előnyben megyénk Menedzsernek tanulnak Angliában A hét végén a megyei ön- kormányzat épületében dön­tötték el: ki az a három sze­rencsés fiatal, aki Angliában egy háromhónapos mene­dzserképzésen vehet részt. A fő döntnök Gordon Ball, a Ranks Hovis Mc Dougall élelmiszeripari nagyvállalat személyzeti vezetője volt. A pályázat útján kiválasztott három fiatal egy Londontól 70 km-re lévő kisváros üze­meiben tavasszal kezdi meg tanulmányait. A pályázatot a PRIMOM Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Vállalkozás Élénkítő Alapítvány hirdette meg. Első rendű pályázati feltétel volt az angol nyelvtudás. Ti- zenketten pályáztak, közülük választották ki a három leg­jobbat. Hármójuk tanulását az angol kormány fizeti. Ang­lia ugyanis több irányú gaz­dasági segítséget ígért Ma­gyarországnak. A segítség egyik módja a menedzser- képzés. Az angolok megyénk­nek előnyt adtak a képzést illetően: az első három me­nedzsertanuló ' Szabolcs-Szat- már-Beregből indul a sziget- országba. Igaz, ez annak kö­szönhető, hogy a PRIMOM időben megkereste az angol illetékeseket, Gordon Bull is az alapítvány közbenjárására érkezett Nyíregyházára, a pénteki és szombati döntés- hozatalra. Bull úr hatalmas élelmi- szeripari vállalata hetven ki­sebb céget foglal magába. A szóban forgó három fiatal egy cukrászüzemben és egy félkész árukat előállító üzem­ben tanlja majd a szervezést és az üzleti élet különböző tudnivalóit. Elsősorban a sza­bad piaci versenyre, a nyu­gati piacgazdasággal össze­függő témákra tanítják meg a három fiatalt. A három hó­nap alatt az említett két üzem vezetői és középvezetői mellé lesznek beosztva, így közvetlen és pontos informá­ciókat szerezhetnek az angli­ai üzleti életről. A három fiatal menedzser- képzésének közvetve az egész megyénk hasznát veheti. A PRIMOM ugyanis azt várja: ha hazajönnek, készítsenek részletes tanulmányt a há­rom hónapos tapasztalatuk­ról. Az alapítvány ezeket a tapasztalatokat (nem csak megyénk élelmiszeriparában) továbbadja, ők hárman egy nem kevésbé fontos megbíza­tást is visznek Angliába: ott­létük alatt az angolokkal is­mertetik megyénk élelmi- szeripari vállalatait, s egy­fajta közvetítő szerepet is betöltenek. Nyakukon a baromfihús Dollár helyett áruval fizetnek A magyar—szovjet gazda­sági, kereskedelmi kapcso­latok fejlesztésére elvileg korlátlanok a lehetőségek, ám a gyakorlati munka to­vábbra is akadozik. így le­hetne summázni annak a konferenciának a tapasztala­tát, amelyet a napokban tar­tottak Záhonyban. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye számos gazdasági és kereskedelmi szakembere ér­deklődéssel hallgatta Tamás Istvánt, a Külgazdasági Mi­nisztérium főosztályvezető­helyettesét és Eduárd Koszo- bukot, a Szovjetunió keres­kedelmi képviseletének he­lyettes vezetőjét. A konferencia résztvevői megtudhatták, hogy a ma­gyar minisztérium közvetlen kapcsolatokat akar kialakí­tani a Szovjetunióba expor­táló üzemekkel. Ezen túl nem előre öt évre kötjük meg a kétoldalú kereskedelmi egyezményeket, rövidebb le­járatú, a mindenkori világ­piachoz igazodó szerződések kötésére kerülhet sor. Ha­zánk több tagköztársaság­gal — kiemelten Ukrajnával — köt külön kétoldalú szer­ződéseket. Egy rendelet ér­telmében a szovjet vállala­tok a bartelüzletből származó bevételük 40 százalékát kö­telesek befizetni a szovjet költségvetésbe. E megterhe­lés alól kivételek a határ­menti, vagyis a kárpátaljai üzemék. ígéretesnek tűnt az a két bejelentés, amely sze­rint magyar—szovjet közös vállalatok létrehozására^ is lehetőség nyílik, s Ungváron olyan bank kezdi meg műkö­dését, amely segíti majd az üzletek lebonyolítását. Egy résztvevő kérdésére adott válaszból kiderült, to­vábbra sem adnak bankga­ranciát a szovjetek a fizeté­si kötelezettségűik teljesíté­sére, ám a jogi garancia biz­tos, s ennek értelmében a nem teljesítés, vagy a kése­delmes teljesítés behajtható lesz. A kisvárdai baromfifel­dolgozó vállalat képviselője elmondta, hogy a szovjet korlátok miatt óriási készle­tük halmozódott fel. A kon­ferencia szovjet résztvevője segítséget ajánlott fel a te­mérdek kisvárdai baromfi­hús szovjet piacon való érté­kesítésére. Más konkrét üz­leti ajánlat nem volt, ez nem csoda, hiszen főleg köl­csönös információkkal kívánt szolgálni a konferencia. Vé­gül még egy konkrét, telje­síthető bejelentés is elhang­zott: augusztusban Záhony­ban a kárpátaljai üzemek ki­állítást és vásárt rendeznek. Ha lesz mit hozniuk a vá­sárra . . . N. L. ■ iem is olyan régen fV még azért vártuk a w hétvégét, hogy kirán­dulhassunk, készüljünk kedvenc csapatunk buzdí­tására a stadionban, meg­mozgassuk izmainkat a hobbikertben, avagy kicsi­nosítsuk magunkat a szín­házi bemutatóra, azokról már nem is beszélve, akik templomba készülődtek. Üjabban (újabban?; más­fajta „esemény” formálja a hétvégi programunkat. Ahogy mondani szokás: „Ha hétfő, akkor áreme­lés”. s erről a menetrend­ről már az előző hétvégi lapokban — ha csak a ki­szivárogtatás szintjén is — megjelenik valami, leg­többször nem éppen bizta­tó. így történt ez most is, s bár figyelmünk a háború eseményeire összpontosul, gépiesen pillantást vethe­tünk az újabb árelőrejel­zésre. Most már azt sem hiányoljuk, hogy nincs magyarázkodás, hogy az alapanyag így, a nyers- anyagárak úgy, az- adó nö­vekedése stb., stb. növeli a költségeket, ezért kényte­len-kelletlen hozzányúlni az árakhoz ez vagy az a cég. Ki-ki a maga munkahelyén is tapasztalhatja ezt a kí­vülről jövő inflációger­jesztést, s ha szomorú bele­nyugvással is, de tudomásul veszi, hogy ráfizetésből va­lóban nem lehet fenntar­tani egy céget ... Ilyen önmeggyőzéssel még csak-csak rábólint az em­ber arra, hogy amit ener­giával, gépekkel, gyakorta importanyagból gyártanak, annak megy az ára. Igaz ez a motormosó olajra épp­úgy, mint a borotvapengé­re vagy a száraztésztára, a kétszersültre, a réteslapra, meg a sűrített paradicsom­ra; de folytathatnánk a sort a natúrlecsóval, a szi­fonalkatrésszel, a zöldbor- sókonzervvel, mivel mától sok helyütt ezek is közel egyharmaddal (néhány esetben ennél is jóval na­gyobb arányban) drágul­nak). Hanem egy tételen még­is csak nehezen jut túl a kiszolgáltatott vásárló. Ott áll ugyanis a lajtsromon, hogy hétfőtől 31 százalék­kal drágább lesz a pirított napraforgó (közkeletű ne­vén a szotyola). Mit tehet ilyenkor a jámbor vevő? Végiggondolja, hogy c ma­got elvetik, amelynek neve éppen azért napraforgó, mert a növény mindig a Nap felé fordul; égielctől ingyen kapott napfény érle­li, hizlalja, amit aztán &gy botocskával ki kell verni, s ha még tovább is a nap­fényre tesszük, ropogósra kiszárad, s máris fogyaszt­ható Igaz persze, hogy a „pirítás" már nem ilyen módon történik, ahhoz vagy villanyáram, vagy gáz, vagy fűtőolaj szükséges. De azt is jól tudjuk, mi meccsre járó elvetemült szurkolók, hogy nem szeretjük, ha túl- pirítják a szotyolát (tehát ha túl sok energiát hasz­nálnak fel a pirításhoz), in­kább a kevésbé ég etettet vesszük. Mármost a nagy kérdés, miként lehetséges ezután a költségek 31 szá­zalékos emelkedése, példá­ul 20 dekányi pirított nap­raforgónál? Arra gondolni sem merünk, hogy már még az égiek is gerjesztik az inflációt, vagyis hogy a Teremtő is számot vetett volna, mennyivel drágáb­ban lehet fűteni a Napot... # tt legfeljebb arról lehet szó, hogy ha annyi mindennek az égig szökik az ára, miért éppen maradna meg a földön a szotyoláé. Hát ez az, ami miatt olyan sokan elszon­tyolodunk ... A. S. Föl! Le? A z Öböl-háború kitöré­sekor sorra-rendre ta­lálgattuk, milyen lesz az ellátás, hogyan alakul majd a benzin ára. Némi meglepetést keltett, amikor bejelentették: C dol­lárral csökkent az óla] hor­dónkénti ára a világpiacon, amikor megkezdődött a há­ború. A szemfüles tévéripor­ter nem is hagyta ki a kér­dést: jelent-e ez valamilyen csökkenést a benzinárakban Is. A válasz, sajnos, várható volt: nem. Azt viszont rög­tön hozzátette az OKOT ve­zetője, hogy amennyiben emelkedni fognak az olaj­árak, az minden bizonnyal hasonló mdóon hatni fog a hazai benzinárakra is. És persze ezt természetesnek ve­szi... (Hiába, legyen bármi­lyen kormány hatalmon, ná­lunk ez így szokás! Évekkel ezelőtt, amikor a kávé ára zuhant nagyot a világpia­con, nálunk ugyanaz maradt, sőt, emelkedett. Igaz, magya­rázatot kreáltak rá!) Ezt jelenti tehát hivatalo­san a piacgazdaság Magyar- országon. Nálunk a „begyű­rűzés”, a külföldi hatások csak felfelé érvényesülnek, lefelé sosem jelentkeznek az árakban. Csak arra lennék még kíváncsi: vajon a sző jelentését, eredeti értelmét tekintve mikor lesz nálunk piacgazdaság? K. D. Áru van, vevő alig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom