Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
1991. január 19. Kelet-Magyarország 3 Makacs maradandósáa Jött egy ember, Erhardt Sándor Biriből, és kérte az újságírót egy helyszíni találkozóra. A ta-1 lálkozó január 11-én a Táncsics Termelőszövetkezet elnöki irodájában megtörtént. Jelen voltak Káldi Róbert, a tsz újonnan megválasztott elnöke, Erhardt Sándor főagronómus, Szabó László, a tsz ellenőrző bizottságának elnöke, és megfordultak az irodában mások is. Ami az elnökválasztás előzményeiről elhangzott: 1990. április 12. A Biri Táncsics Termelőszövetkezet vezetősége alapszabály-módosítás miatt közgyűlést hívott össze. Az eladdig türelmes és mindent megszavazó tagság türelmét vesztve úgy gondolta, ha már alapszabályt módosítanak, akkor az legyen markáns és rendhagyó. Alapvetően azt módosítják, amiről az előterjesztésben szó sem volt. Amiről dönteni kívántak, az az elnökválasztás, az elnöki ciklus időtartama. Erről tanúskodnak a jegyzőkönyvi kivonatok. Oláh István: Legyen rövidebb az elnöki megbízatás ideje. Kétszer két év. Az első két évben az elnök bizonyíthat, ha nem tud bizonyítani, mehet. A rövidített idő azért lenne jó, mert az másoknak is teret engedne képességük kipróbálására. Szilágyi Jánosné: Öt év hosz- szú idő. Az elnöki megbízatás csak három év legyen. Herczku István: Két-három év kevés, ennyi idő alatt még az embert sem lehet megismerni. Támba György: Legyen három év! Három év alatt már bárki bizonyíthatja képességét, rátermettségét és emberségét. Szabó László: ha a tagság most elnököt kíván választani, azt elő kell készíteni és el kell halasztani... A felszólalások és a vita alapján kitűnt: a tagság valójában új elnököt akart. Ezt a vezetőség megértette és méltányolta. Meghatározták az újabb közgyűlés időpontját, megalakították a különböző bizottságokat. Pályázati felhívásokat tettek közzé a Magyar Mezőgazdaságban és a Ke- let-Magyarországban. Pályázó alig akadt. Hát ki akar ma termelőszövetkezeti elnök lenni? Egy-kettő akart. Érkezett egy pályázat Békés megyéből. Pályázott még Erhardt Sándor főagronómus. Nem pályázott a volt elnök, aki már második ciklusát töltötte az elnöki poszton, 9 éve irányította a gazdaságot. (Mondták, biztos volt a dolgában, váltás ide, váltás oda, úgyis ő lesz továbbra is az elnök.) Idegenül az irodán Káldi Róbert, az újonnan megválasztott elnök beszél. Még nem a választásról. Előzményekről. — December 6-án kaptam egy értesítést, amelyben közölték velem, hogy a bizottság a pályázatomat elfogadta. Lejöttem ide a közgyűlés előtt, érdeklődni, körülnézni. Senki nem állt velem szóba, senki nem kérdezte mit akarok. A választási közgyűlés napján az eset megismétlődött. Nem volt kíváncsi a személyemre a vezetőség. A feleségemmel voltunk itt, csapongtunk összevissza a folyosón. A feleségem azt mondta, soha nem jön többet erre a vidékre. Jöttek a közgyűlésre az emberek, egyikkel-má- sikkal beszélgettünk, de a termelőszövetkezet vezetői részéről Trónfosztás Biriben, előzményekkel és következményekkel adásul a kisiparos még az alacsony vételárral sem egyenlítette ki a számláját. Vagy a cserép. Egy illetőnek szüksége volt 3000 cserépre. Megkapta darabját egy forintért és le is szedte a dohánypajtáról. Később a pajta összedőlt, mert a megbontott tető nem bírt a viharos szeleknek ellenállni... Még mondanak más példákat is. A példák együttes lényege: a tagságnak elege lett. A közös vagyon elherdálását, a tagsági és tulajdonosi érdek megsértését tapasztalták. Idáig minden érthető, csak az nem, mit akar a volt tsz-elnök? A termelőszövetkezet tulajdonosa a tsz-tagság. A tagság gyakorolta a jogát. Kilenc- venkét igen szavazattal szemben 14 ellenszavazat és egy ember makacssága elenyésző, óriási kisebbség. Seres Ernő A hit hitele Nem kértük, hogy idejöjjenek — mondja az Országos Takarékpénztár egyik budapesti körzeti fiókjának vezetőnője, amikor a televízió riportere, a végeláthatatlan sort látva azt kérdezi tőle, készülnek-e valami ésszerűsítésre azért, hogy az embereknek ne kelljen hajnaltól késő estig az utcán várakozniuk. O nem érti, mire ez a felhajtás, én meg azt nem értem, hol él ez az asszony. Mint kiderült, a sorállás, a tömeg azért van, mert a sorban állók élni szeretnének a kényszer szülte lehetőséggel, s be akarják fizetni építési hiteltartozásukat. Nem örömükben teszik, hanem azért, mert valamennyien félnek az inflációtól, az alaposan megemelt havi részletektől. Úgy érzik, jobban járnak, ha egy ösz- szegben fizetik ki a súlyos tízezreket. Az emberek idegesek, s jobbnál jobb ötleteket sorolnak, melyeknek mindegyike ésszerűsítené, egyszerűbbé tenné a jelenlegi nehézkes, időt és türelmet emésztő ügyintézést. A hivatal képviselője nem ideges. Neki oly mindegy, egy órát, vagy fél napot várnak a kisablak előtt az emberek. Lehet, hogy neki van igaza, s a várakozóknak bőven van idejük rendezni tartozásukat. Csakhogy az emberek már nem hisznek a hivatalnak, az újabbnál újabb rendeleteknek. Jó okuk van rá. A közelmúlt példái elég alaposan igazolják: a ma megjelent szabályozás nem mindig éri meg a holnapot. A kapkodás, az időnkénti zűrzavar óvatossá teszi a népet. így aztán nemcsak pénzét, lassacskán hitét is elveszti. És ez az igazi baj... Kovács Éva senki be nem mutatott, senki senkivel nem közölte, hogy pályázó vagyok... A vezetőségválasztó közgyűlés, ha nehezen is, de összejött. A tsz taglétszáma nyugdíjasokkal, gyesen lévőkkel együtt 245 fő! Ebből a megjelenésre kötelezettek több mint kétharmada, 111-en szavaztak. Elnökre két jelölt volt. Káldi Róbert 73 igen szavazatot kapott, Erhardt Sándor 24 szavazatot, érvénytelen volt 14 szavazat. Még a szavazás előtt volt egy javaslat, hogy Bánkövi Ferenc volt tsz-elnököt is, mint jelöltet, vegyék fel a listára. Az érintett ezt elutasította, kijelentette, őt korábban öt évre választották. Öt évig ő az elnök. Volt egy kis herdálás Amikor a választás megtörtént, a régi elnök az új elnöknek gratulált. Megállapodtak, hogy a változással járó átadást december 20-án tartják. Az átadás-átvételre azonban nem került sor. Valami más történt. Állítólag a volt termelőszövetkezeti elnök december 19-én egy fél Trabantra való iratot vitt haza. Miután a jogász távolmaradása miatt az átadás nem történhetett meg, a jelenlévők csak beszélgettek. Káldi Róbert, mert a pályázati felhívásban a tsz szolgálati lakást ígért, rákérdezett, hogy mi van a lakással. A reagálás: — Nem játszom ki az aduimat. Arra a kérdésre, hogy a volt tsz-elnök akar-e munkát vállalni, kifakadt: — Mi ez itt, kihallgatás?! December 22-én már megtörténhetett volna az átadás-átvétel, a jogászok rendelkezésre álltak, de Bánkövi Ferenc nem volt hajlandó felmenni az irodába. A gépkocsivezetőt, aki érte ment, elzavarta. Később az ellenőrző bizottság elnökét megfenyegette: — Ha nem hagyja el a portát, feljelentem magánlaksértésért. — Én csak azt akartam — mondja most Szabó László —, hogy rendezzük az ügyeket. Nekünk itt dolgozni kellení... Telnek a napok. A termelőszövetkezet volt elnöke semmire nem reagál. Az új elnök iratok, információk hiányában szinte sötétben tapogatózva próbálja a munkáját megszervezni. Sérelmezi, hogy szolgálati lakás nincs. Nem érti, hogy a volt elnök viselkedésének mi az oka. Az újságíró másra is kíváncsi. A Biri Táncsics Tsz éveken keresztül eredményesen gazdálkodott. A tsz tagjai elégedettek lehettek volna jövedelmükkel, helyzetükkel. Mi lehetett az oka, hogy* egyszerre új elnököt, új vezetőséget akartak? A kérdések sokaságára válasz, hogy a látszat csal. A tsz-tagok nem voltak elér gedettek. Az irodában lévők-említenek néhány elgondolkodtató dolgot. A volt termelőszövetkezeti elnök az elmúlt év tavaszán, dohánypalántázás előtt idegen személynek eladta a tsz 30 ezer forintért felújított dohánypalántázó gépét. Az eladási ár 500 forint volt. — Ez közvetlenül az áprilisi közgyűlés előtt történt. A hangu- latváítás kirobbantója ez volt, ezzel betelt a pohár. — Volt más is? — Természetesen. Itt van például egy fakitermeltetési szerződés. Nyolcvanhat köbméter nyár- és 250 köbméter akácerdőt adott el az elnök áron alul. RáÁru van bőven, a forgalom is jelentős volt — mintegy 177 millió forint — a múlt évben a mátészalkai főtéri ABC-áruházban. (Elek Emil felvétele) mh m ' ímssu^ í i jMeH # t Vadászat, varroda, vegyes vállalat Koncessziós koncepciók Olasz üzletemberek jártak a minap Nyíregyházán, és úgy hírlik, nem először. Ráadásul nemcsak rácsodálkoztak természeti értékeinkre, hanem konkrét kérdésekre kértek határozott válaszokat a majdani üzlet reményében. Dr. End- reffy Ildikót, Nyíregyháza alpolgármesterét kérdeztük a tárgyalások eredményéről. — Valóban feltérképezték már megyénket olasz üzletemberek. Szabad varrodai kapacitást kerestek és magánvállalkozóknál találtak is. Annyit kötöttek ki: a minőségi ellenőrzést és a gyors szállítást szervezzük meg, mert nekik nincs idejük órákat dek- kolni a határon. Bizonyára kedvező benyomással távoztak a veronai vendégek, mert január elején ismét Nyíregyházán, a polgármesteri hivatalban kopogtattak. Különösen a csomagolástechnika, a műanyagfeldolgozó üzem, a sportrepülő- gép-szerviz, valamint a falusi és a templomturizmus, no és a vadászat keltette fel az érdeklődésüket. Dr. Giambattista Bal- do és vállalkozásokkal foglalkozó két üzlettársa kérte: Nyíregyháza önkormányzata működtessen egy irodát a külföldi kapcsolatok koordinálására. (Erről január 15-én szót váltottak az ön- kormányzat társadalompolitikai és külügyi bizottságának ülésén is.) Az olasz üzletemberek igen várják a koncessziós törvény megszületését, hiszen ez gyorsíthatná a kapcsolatok bővítését, és esetleg olasz—magyar vegyes vállalat alapítását. Az olasz vendégek nem véletlenül érkeztek Nyíregyházára. Dr. Keresztes Szilárd görög katolikus megyéspüspök irányította Szabolcs-Szatmár-Beregre a nyugatiak figyelmét. Már bekapcsolódtak az együttműködés bővítésébe a pártok is, de valódi megoldást az hozhat, ha a külföldi kapcsolatok összehangolására mielőbb megnyitnák Nyíregyházán az irodát. Tóth Kornélia Tájékoztatás á la APEH Lapunkban már írtunk arról a — vaklármának bizonyult — bombariadóról, melynek színhelye a nyíregyházi APEH volt. A hír valódiságának, igazságának kiderítése azonban nem volt egyszerű feladat. Igaz, nem tudhatta a szegény újságíró — akinek a tájékoztatás a feladata! —, hogy a „nagyhatalmú intézményben” még ilyen rendkívüli esetben is csak munkaidőben állnak szóba vele. A hírt hallva ugyanis rögvest a székházba indult, megszerezni a szükséges adatokat, ahol az őt beengedő úriember előbb úgy tett, mint aki semmiről sem tud. Aztán, mégsem tudta teljesen eltitkolni a dolgot, s bár furcsállta, hogy „kiszivárgott a hír”, lement megkeresni egy „illetékest”. A zsurnaliszta hiába erősködött, hogy mégis személyesen szeretné ezt hallani az illető szájából, ő ezt nem engedte. Sőt, az időközben odaérkező két újabb úriember is nekiállt: mi köze hozzá? Azt a — számukra lényegtelen — indokot, hogy csak a munkáját végzi, elengedték a fülük mellett, s finoman kitessékelték az épületből. Tanulság? Az amúgy sem túl népszerű intézmény — illetve annak képviselői — ismét tanúbizonyságot tettek rugalmatlanságukról. Mit szólnának, ha őket is hasonló módon akadályoznák munkavégzésük, feladataik teljesítésében? (kováts)^ P éntek délután volt, s szokás szerint nagy munkában voltam, írtam, mikor csengettek. Két fiatal, jól öltözött legény állt az ajtóban. Ki sem dugtam a fejem, máris rákezdtek. Hogy ez a szoba pontosan nyugatra néz, hogy itt nyáron, hogy itt..., szóval redőnyösök voltak. Mondom, valami sürgős munkát hagytam félbe. Ingben, gatyában álltam, a lépcső házban huzat s hideg volt... mind jobban untam a diskurzust. Am a két srác pillanatra sem hagyta abba. Mondták és mondták. S mire észbe kaptam, az üzlet meg is köttetett. Kifizettem az előleget, s nagyot sóhajtottam: Na végre! Dolgozhatom tovább. Ám nyugodalmam csupán másnap estig tartott. Tudomást szerzett alakításomról a rokonság. — Ennek elment az esze. Előleget ad... vadidegeneknek! Várhatja majd azt a redőnyt! A falba tudtam volna verni a fejem. Most számolhatom a heteket...! Vajon hozzák e azt a piszkos redőnyt a legények!? Aztán eljött a nap s az óra. A redőnyre meg hiába váriam. Teltek a percek, az órák, lassan már sötétedni kezdett. Néztem a faliórát, bámultam az ajtót, s dörzsöltem a migrén kerülgette halántékom. Te jó isten! Mit kapok én ezért...!? És akkor megszólalt a telefon. Aha... kezdik már! A vonal túlsó végén egy ismerős férfihang... de semmi vigasság, semmi kárörvendés. Sőt...! Nagyon is csendes, nagyon is illemtudó az a hang. A redőnyösök voltak. Elnézést, késnek ugyan, de még ma este jönnek. S jöttek. Felszerelték a szerkentyűt, átvették a maradék pénzt, s már ott sem voltak. Egészen elér- zékenyülten húzgáltam a redőnyök köteleit, s olyasmik jártak a fejemben, mint becsület, szavahihetőség... megbízhatóság. Jó két hónapja történt mindez. N apók jöttek, napok mentek, nehéz, ködös reggelek s jeges szelek váltogatták egymást. Csak egyvalami maradt változatlanul: ott, a redőny az ablakon. Meg a barátok ítélete. Ez is annyit ért az üzlethez, mint hajdú a harangöntéshez. Mert normális ember az olyan, aki novemberben szereltet redőnyt az ablakára...? Balogh Géza N éha nehéz józan ésszel felfogni, mérlegelni és helytálló következtetést levonni az emberi magatartásról. Mert mi van akkor, ha egy termelőszövetkezet tagsága, mint tulajdonos, jogszerűen leváltja a tsz-elnököt, pályázat útján új elnököt választ? Hinnénk, hogy a dolgok rendje szerint az érintettek, elfogadva a tulajdonosi és többségi akaratot, ésszerűen cselekednek. A volt elnök távozik, az új elnök dolgozik. Ez csak hipotézis. A valóság: a volt elnök ragaszkodik és makacskodik. Ez a helyzet Biriben, az Úr 1991. esztendejének januárjában. És most lássuk a még megoldatlan gordiuszi csomót.
