Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
2 Kelet-Magyarország 1991. január 19. Idegenforgalmunk és a balesetek Az ötvenes évekről — Nem tartozom a számok bűvöletében élő emberek közé, de elképzelhetőnek tartom, hogy valóban több közúti baleset fordul elő a turistaforgalom megnövekedése óta. A teljességhez azonban hozzátartozik, hogy a magyar utak a magyar közlekedés lebonyolítására sem alkalmasak. Ha tele lennénk sztrádákkal, nem tette volna fel a kérdést. Egyébként világos dolog: aki nem közlekedik, nem okoz balesetet; a turistaforgalom miatt most többen vannak az utakon, ebből következően több a baleset is. Különben köztudott, hogy rosszak az útjaink, kisebb forgalmat képesek csak átbocsá- tani. Látszik éz például abból is, hogy a négysávoson elférnek, a szőkébb utakon nem. — Nem akarom elhinni, hogy ennyire egyszerű lenne. Valami nyilván más közlekedési szempontból is ott, mint itt... A vezetéstől végleg eltiltva, Nem kell ahhoz sem közlekedési rendőrnek, se statisztikusnak lenni, hogy egy ideje úgy érzékeljük: több közúti baleset történik a megye útjain, mint a Romániából jövő turistaforgalom ugrásszerű megnövekedése előtt. Közelebbről: ha valahol — sajnos nem ritkán — baleset következményeivel találkozunk útunk során, vagy hallunk, olvasunk róla, önkéntelenül feltételezzük, hogy a károsult gépkocsik egyike legalább román rendszámot visel. És nem is járunk messze az igazságtól. Okokról, összefüggésekről tudakozódtam a turisták okozta balesetek szempontjából leginkább veszélyeztetett körzet központjában, Mátészalkán, dr. Szegedi László századosnál, a városi rendőrkapitányság megbízott vezetőjénél. Többen az utakon vagy Audit 80-nal menni?... Mert én sem. Románia útjain ezzel szemben mi van? Dacia, Oltcit, Aro és ámen! A mi útjainkon aztán merőben más, szokatlan viszonyok közé kerülnek, amivel nem számolnak előre. — Mit tudna tanácsolni a vendég, illetve hazai autósok balesetmentes egymás mellett éléséhez? Több figyelmet, több óvatosságot, több előzékenységet! Mi magyarok egyébként is hajlamosak vagyunk a saját szemszögünkből megítélni mindent, holott nyilvánvaló — például ezekben az esetekben —, hogy egy szálkái másképp közlekedik a városban, de a környéken is, mint akinek idegen ez a vidék. Inkább segíteni Ne csak a piacon, az üzletelésben próbáljunk partnereik lenni, hanem a közlekedésben is. /A tárqyalóterembő A Rákosi-diktatúra első évei címmel — alcíme: Dokumentumok Szabolcs-Szatmár-Bereg megye történetéből 1948—53 — jelent meg egy kiadvány a tanárképző főiskola történettudományi tanszékének gondozásában. A könyv 328 oldalon idézi fel az ötvenes évek megyei történetének első szakaszát a források segítségével, s a közölt dokumentumokat jegyzetek is kiegészítik. A forrásokat a feldolgozás során a szerkesztő a következő témakörökbe rendezte: a hatalom és egyén viszonya; egyház és állam; tsz-szervezés; kulákkérdés; a tanácsrendszer kiépülése; a kultúra és az oktatás cenzúrázása stb. Inkább segíteni kellene őket a magyarországi közlekedésben, mint megszólni, kritizálni. Lehet, hogy „pusztába kiáltott szó” amit mondtam, hiszen a magyar közlekedési morál köztudottan kritikán aluli. Ha kinézünk ezen'az ablakon, 3 perc leforgása alatt mutatok legalább 5 szabálytalanságot, és könnyen lehet, hogy román rendszámú kocsi nem lesz az „elkövetők” között. Felálltunk, kinéztünk, mutogatta. Igaza lett. — Az elmúlt évben több mint 27%-kal nőtt a közúti balesetek száma a megyében 1989-hez képest — tudtuk meg Fülöp János alezredestől, a megyei rendőrfőkapitányság közlekedési alosztályvezetőjétől. Számszerint 1021-ről 1305-re. Ebből 129 esetben voltak okozói, szenvedői, de legalább részesei külföldiek a baleseteknek. Ezen előfordulások csaknem felénél — 63 alkalommal — kerültek román állampolgárok a szomorú statisztikába, ami ahhoz képest, hogy 1989-ben mindössze 4-en, bizony soknak mondható. Mátészalka térségében 29 baleset részesei voltak külföldiek, amiből 23-szor román állampolgárok voltak elkövetők, vagy szenvedő alanyok. Réti János Savanyú Lassan fuldoklunk az áremelések, a kiadások tengerében. Drágább a kenyér, a tej, az lesz a fűtés, a lakbér; jön az adóív, az ijesztő áramszámla, a benzint már nem is számítva, mert még a Trabant is csupán álomnak tűnik a jövőben. A legérezhetőbb mégis a mindennapi betevő, mert a kocsit le lehet tenni, kisebb égővel világítani, de lakni kell és a gyerek kéri a kenyeret. Olvasom valahol, hogy egy idős asszony miként „győzi le” az inflációt: ahogy emelkednek az árak, úgy csökkenti a fogyasztást. Hallani szenvedélyes spórolókról, akik még a legszükségesebbeket is elvonják maguktól, mert félnek, hogy holnapra már arra sem jut... Tudom, ez csak részben járható, s egyáltalán nem fényes kilátás, de mégis elgondolkodtató az idős asszony módszere. Mert abban igaza van, hogy szűkös időben ösz- szébb kell húzni a nadrágszíjat, 2 kiló hús helyett talán elég egy is, jól elkészítve ízletes a hamis gulyásleves, meg a paprikáskrumpli. Sokan emlékszünk még a savanyú tojáslevesre, kis rántással, paradicsommal, kenyérdarabkákat beledobálva laktatóbb, mint az erőleves a fényes étteremben... Bármennyire is fáj, hogy idáig jutottunk, kinek-kinek körülményei szerint szükséges most egy másfajta étrendet kialakítani, -— nehogy aztán hó végén még savanyú levesre se teljen. (a. S.) Sirdogáló idős néni lépi át a tárgyalóterem küszöbét. Sápadt arcú, fekete ruhás fiatalassz.ony követi, ö az özvegy. Aztán jönnek az érdeklődő, igazságtételre váró rokonok. Jönnek és fájdalmat enyhítő ítéletet várnak. A vádlott, a tiszavasvári Orosz Lajos magas, jólöltö/.ött fiatalember. Bilincs van a kezén, szorongva ül le a vádlottak padjára. Érthető a szorongása, hiszen egy életerős fiatalember halála szárad a lelkén... A magyarok is — Különösebb konkrét, vagy számottevő eltérésekről nem tudok. Az kétségtelen, hogy néhány tábla náluk mást jelent, mint az itthoni közlekedésben. Például a kötelező haladási irány táblája náluk körforgalmat jelez. Ilyen problémával találkozhatnak mondjuk Rohodnál, ahol még a magyar autósnak is nehéz eldönteni, hogy hova, merre rendelkezik a tábla. Olyan szerencsétlenül van elhelyezve. Az sem vitás, hogy az ő útjaik még rosz- szabbak mint a mienk. Otthon így nem tudnak száguldozni, itt viszont, talán önkéntelenül is megengedik maguknak. Ezzel együtt a magyarok is mennek mint a meszes. Mutasson nekem egyetlen olyan autót, ami 80-nal megy, hacsak nem Trabant, vagy még nincs 15 éves. Látott már maga egy Opelt, egy Mazdát, A megyei bíróság megkezdi a tárgyalást. A városi bíróság ítéletéből már tudjuk, hogy Orosz egy este ittasan vezette gépkocsiját, és halálra gázolt egy kerékpárost. A városi bíróság négy és fél évi börtönre ítélte és véglegesen eltiltotta a gépjárművezetéstől. A vádlott és védője fellebbezett felmentésért, vagy enyhítésért. Alapos vizsgálódás és szakértői vélemények kérése után ezért tárgyalja most az ügyet a megyei bíróság. Először a híres professzor, az orvosszakértő véleményét hallhatjuk. Közérthetően mondja, hogy kiderítetlen körülmények közt szén-monoxid került Orosz szervezetébe, 28 százalékos volt a koncentráció, ami esetleg károsan befolyásolhatta az autóvezetésben. Súlyos fokú ittasságot okozó alkoholt is találtak a vádlott vérében. A vádlott azt elismeri, hogy a baleset előtt Tiszalökön több szórakozóhelyen megfordult, de csak hét deci bort fogyasztott. A baleset után viszont ijedtében szinte egy szuszra fél liter pálinkát ivott. Állítja azt is, hogy az autóból beszivárgó szén-monoxid és nem a nagy mennyiségű alkohol miatt gázolt. Az ügyvéd előadja, hogy a kerékpáros fekete ruhát, fekete csizmát viselt, nehezen volt észlelhető, főleg azért, mert nem volt kivilágítva a kerékpár. A védő azt is kifogásolja, hogy az egyik rendőr a baleset után rögvest információkat kért a vádlottól, de nem oktatta ki őt így: „Nem köteles maga ellen terhelő vallomást tenni”. így a rendőr tanúvallomása törvénytelen — állítja a védő, végül azt is kifogásolja, hogy a két műszaki szakértő véleménye ellentmond egymásnak. Az ügyész a bíróság előtt kijelenti, hogy a rendőr eljárása törvényes volt, s Orosznak látnia kellett, hogy az úton akadály van előtte, s azt ki kellett volna kerülnie, vagy meg kellett volna állni előtte. Feszült várakozás után a ta- nácsvezétő bíró kihirdeti, hogy a megyei bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta, így az jogerős. Az indoklásnál a tanácselnök többek közt hangsúlyozza, hogy Oroszt ezt megelőzően már háromszor büntették meg ittas vezetés miatt, egyszer súlyos sérüléseket okozott az ittas vezetése. Enyhítő körülmény mindösz- sze az, hogy a vádlottnak két kiskorú gyermeke van. Az ítélethirdetés után az özvegy ezt mondja az újságírónak: „Oroszék elég jól állnak anyagilag. Lajos egy kicsit el is volt kényeztetve. Én viszont ezentúl egyedül nevelem a négyéves félárva gyermekemet. S a fizetésem csak hatezer forint.” A bíróság kapuján kilépve a kissé megrendült és sajnálkozó újságíró így morfondírozik magában: „Mennyi bajt csinál a bor és egyik-másik meggondolatlan fiatal.” . (nábrádi)-románc Heltay Mária egy alkotása közös kiállítás keretében mutathassa be. A művésznőt elkísérte barátnője P. Horváth Éva, aki a Képzőművészeti Főiskola képgrafikai szakán végzett. A múlt nyáron Ausztriában akvarell- munkáival aratott nagy sikert. Érdeklődése a tűzzománc technika iránt az utóbbi három évben nyilvánult meg, nagy odaadással, lelkesedéssel készíti műveit. Örömére szolgál, hogy itt Nyírbátorban nagyméretű alkotásokat is készíthet, mivel erre megfelelő égetőkemence áll rendelkezésére. Zománc K 't hölgyvendége van ezekben a napokban „ nyírbátori alkotóháznak. Heltay Mária, aki festészettel, grafikával és zománcmunkákkal foglalkozik, Budapestről érkezett. Nagy örömmel fogadta a nyírbátoriak meghívását, annál is inkább vállalkozott erre a „kiruccanásra’', mivel az alkotó pályafutása alatt az utóbbi 9 évet a tűzzománc munkák határozták meg. Szívéhez legközelebb álló egyházi témákat formál a rézlemezre. Gondolataiban azzal foglalkozik, hogy tevékenységének három fó vonulatát, a festményeket, a zománcmunkákat és a litográfiát egy Heltay Mária munka közben P. Horváth Éva zománcmun kát készít Kiakasztó beakadó B evallom az őszintét: a tankolás nálam még nem tartozik a rutinfeladatok közé. Ezt a műveletet szívesebben bízom a férjemre. A benzináremelés előtt azonban csak erőszakot vettem magamon, és szerda délután belálltam a Shell-kút előtt kígyózó sorba. Simán kiválasztottam a nekem valót, ahol kis Polski állt, ott volt a helyem. A világért nem tévednék Trabant mögé, mert ,.z keverék. Ahogy békésen várakozom, feltűnik egy piros Dacia Combi. Szét se néz, csak megy a legrövidebb sor végére, ahol csak kétüteműek álldogálnak. Pedig jó nagy táblán még olvasható is: 2T, vagyis 2 ütem. Hallottam már Lada-átállításokról, de még a KRESZ-iskolában sem tanultam olyat, hogy jó volna a Daciának a keverék. Mondom, várakoztam békésen, előttem szépen csordogált a sor. Araszolt előre a Dacia is, aztán egyszer csak kiteszi az irányjelzőt, és bevág az én soromba, legelőre, holott már csak vagy tizedik, ha lehettem. Nocsak — gondoltam. De akkor már többen kukkoltak a szélvédőkön át. Kiszálltam és előrementem. Hát, akkor már lógott is a kis pirosból a benzinkábel. — így is lehet tankolni? — kérdeztem teljesen naivan, mire az ősz halánték — ráadásul meglehetősen pocakos — kihajol az ablakon (a világért sem szállna ki), és úgy mondja: — Beakadtam, tudja, beakadtam! Én viszont kiakadtam, bácsi! Nem árt, ha ezt is tudja! (csk) Tűzzománcégetés
