Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-19 / 16. szám

2 Kelet-Magyarország 1991. január 19. Idegenforgalmunk és a balesetek Az ötvenes évekről — Nem tartozom a számok bűvöletében élő emberek közé, de elképzelhetőnek tartom, hogy valóban több közúti baleset for­dul elő a turistaforgalom megnö­vekedése óta. A teljességhez azonban hozzátartozik, hogy a magyar utak a magyar közleke­dés lebonyolítására sem alkal­masak. Ha tele lennénk sztrádák­kal, nem tette volna fel a kérdést. Egyébként világos dolog: aki nem közlekedik, nem okoz balesetet; a turistaforgalom miatt most többen vannak az utakon, ebből következően több a baleset is. Különben köztudott, hogy rosszak az útjaink, kisebb forgalmat képesek csak átbocsá- tani. Látszik éz például abból is, hogy a négysávoson elférnek, a szőkébb utakon nem. — Nem akarom elhinni, hogy ennyire egyszerű lenne. Valami nyilván más közlekedési szem­pontból is ott, mint itt... A vezetéstől végleg eltiltva, Nem kell ahhoz sem közlekedési rendőrnek, se statisz­tikusnak lenni, hogy egy ideje úgy érzékeljük: több kö­zúti baleset történik a megye útjain, mint a Romániá­ból jövő turistaforgalom ugrásszerű megnövekedése előtt. Közelebbről: ha valahol — sajnos nem ritkán — baleset következményeivel találkozunk útunk során, vagy hallunk, olvasunk róla, önkéntelenül feltételez­zük, hogy a károsult gépkocsik egyike legalább román rendszámot visel. És nem is járunk messze az igazságtól. Okokról, összefüggé­sekről tudakozódtam a turisták okozta balesetek szempontjából leginkább veszélyeztetett körzet központjában, Mátészalkán, dr. Szegedi László századosnál, a városi rendőrkapitányság megbí­zott vezetőjénél. Többen az utakon vagy Audit 80-nal menni?... Mert én sem. Románia útjain ezzel szemben mi van? Dacia, Oltcit, Aro és ámen! A mi útjainkon az­tán merőben más, szokatlan vi­szonyok közé kerülnek, amivel nem számolnak előre. — Mit tudna tanácsolni a ven­dég, illetve hazai autósok bal­esetmentes egymás mellett élésé­hez? Több figyelmet, több óvatos­ságot, több előzékenységet! Mi magyarok egyébként is hajlamo­sak vagyunk a saját szemszö­günkből megítélni mindent, hol­ott nyilvánvaló — például ezek­ben az esetekben —, hogy egy szálkái másképp közlekedik a városban, de a környéken is, mint akinek idegen ez a vidék. Inkább segíteni Ne csak a piacon, az üzletelés­ben próbáljunk partnereik lenni, hanem a közlekedésben is. /A tárqyalóterembő A Rákosi-diktatúra első évei címmel — alcíme: Dokumentu­mok Szabolcs-Szatmár-Bereg megye történetéből 1948—53 — jelent meg egy kiadvány a tanár­képző főiskola történettudomá­nyi tanszékének gondozásában. A könyv 328 oldalon idézi fel az ötvenes évek megyei történe­tének első szakaszát a források segítségével, s a közölt doku­mentumokat jegyzetek is kiegé­szítik. A forrásokat a feldolgozás során a szerkesztő a következő témakörökbe rendezte: a hata­lom és egyén viszonya; egyház és állam; tsz-szervezés; kulák­kérdés; a tanácsrendszer kiépülé­se; a kultúra és az oktatás cenzú­rázása stb. Inkább segíteni kellene őket a magyarországi közlekedésben, mint megszólni, kritizálni. Le­het, hogy „pusztába kiáltott szó” amit mondtam, hiszen a magyar közlekedési morál köztu­dottan kritikán aluli. Ha kinézünk ezen'az ablakon, 3 perc leforgása alatt mutatok legalább 5 szabálytalanságot, és könnyen lehet, hogy román rendszámú kocsi nem lesz az „elkövetők” között. Felálltunk, kinéztünk, muto­gatta. Igaza lett. — Az elmúlt évben több mint 27%-kal nőtt a közúti balesetek száma a megyében 1989-hez ké­pest — tudtuk meg Fülöp János alezredestől, a megyei rendőr­főkapitányság közlekedési al­osztályvezetőjétől. Számszerint 1021-ről 1305-re. Ebből 129 esetben voltak okozói, szenve­dői, de legalább részesei külföl­diek a baleseteknek. Ezen előfor­dulások csaknem felénél — 63 alkalommal — kerültek román állampolgárok a szomorú statisz­tikába, ami ahhoz képest, hogy 1989-ben mindössze 4-en, bi­zony soknak mondható. Máté­szalka térségében 29 baleset ré­szesei voltak külföldiek, amiből 23-szor román állampolgárok voltak elkövetők, vagy szenvedő alanyok. Réti János Savanyú Lassan fuldoklunk az áreme­lések, a kiadások tengerében. Drágább a kenyér, a tej, az lesz a fűtés, a lakbér; jön az adóív, az ijesztő áramszámla, a ben­zint már nem is számítva, mert még a Trabant is csupán álom­nak tűnik a jövőben. A leg­érezhetőbb mégis a mindenna­pi betevő, mert a kocsit le le­het tenni, kisebb égővel világí­tani, de lakni kell és a gyerek kéri a kenyeret. Olvasom valahol, hogy egy idős asszony miként „győzi le” az inflációt: ahogy emel­kednek az árak, úgy csökkenti a fogyasztást. Hallani szenve­délyes spórolókról, akik még a legszükségesebbeket is elvon­ják maguktól, mert félnek, hogy holnapra már arra sem jut... Tudom, ez csak részben járható, s egyáltalán nem fé­nyes kilátás, de mégis elgon­dolkodtató az idős asszony módszere. Mert abban igaza van, hogy szűkös időben ösz- szébb kell húzni a nadrágszí­jat, 2 kiló hús helyett talán elég egy is, jól elkészítve ízle­tes a hamis gulyásleves, meg a paprikáskrumpli. Sokan em­lékszünk még a savanyú tojás­levesre, kis rántással, paradi­csommal, kenyérdarabkákat beledobálva laktatóbb, mint az erőleves a fényes étteremben... Bármennyire is fáj, hogy idáig jutottunk, kinek-kinek körül­ményei szerint szükséges most egy másfajta étrendet kialakí­tani, -— nehogy aztán hó végén még savanyú levesre se teljen. (a. S.) Sirdogáló idős néni lépi át a tárgyalóterem küszöbét. Sápadt arcú, fekete ruhás fiatalassz.ony követi, ö az özvegy. Aztán jön­nek az érdeklődő, igazságtételre váró rokonok. Jönnek és fájdal­mat enyhítő ítéletet várnak. A vádlott, a tiszavasvári Orosz Lajos magas, jólöltö/.ött fiatalember. Bilincs van a kezén, szorongva ül le a vádlottak padjára. Érthető a szorongása, hiszen egy életerős fiatalember halála szárad a lelkén... A magyarok is — Különösebb konkrét, vagy számottevő eltérésekről nem tu­dok. Az kétségtelen, hogy né­hány tábla náluk mást jelent, mint az itthoni közlekedésben. Például a kötelező haladási irány táblája náluk körforgalmat jelez. Ilyen problémával találkozhat­nak mondjuk Rohodnál, ahol még a magyar autósnak is nehéz eldönteni, hogy hova, merre ren­delkezik a tábla. Olyan szeren­csétlenül van elhelyezve. Az sem vitás, hogy az ő útjaik még rosz- szabbak mint a mienk. Otthon így nem tudnak száguldozni, itt viszont, talán önkéntelenül is megengedik maguknak. Ezzel együtt a magyarok is mennek mint a meszes. Mutasson nekem egyetlen olyan autót, ami 80-nal megy, hacsak nem Trabant, vagy még nincs 15 éves. Látott már maga egy Opelt, egy Mazdát, A megyei bíróság megkezdi a tárgyalást. A városi bíróság íté­letéből már tudjuk, hogy Orosz egy este ittasan vezette gépko­csiját, és halálra gázolt egy ke­rékpárost. A városi bíróság négy és fél évi börtönre ítélte és vég­legesen eltiltotta a gépjárműve­zetéstől. A vádlott és védője fel­lebbezett felmentésért, vagy enyhítésért. Alapos vizsgálódás és szakértői vélemények kérése után ezért tárgyalja most az ügyet a megyei bíróság. Először a híres professzor, az orvosszakértő véleményét hall­hatjuk. Közérthetően mondja, hogy kiderítetlen körülmények közt szén-monoxid került Orosz szervezetébe, 28 százalékos volt a koncentráció, ami esetleg káro­san befolyásolhatta az autóveze­tésben. Súlyos fokú ittasságot okozó alkoholt is találtak a vád­lott vérében. A vádlott azt elismeri, hogy a baleset előtt Tiszalökön több szórakozóhelyen megfordult, de csak hét deci bort fogyasztott. A baleset után viszont ijedtében szinte egy szuszra fél liter pálin­kát ivott. Állítja azt is, hogy az autóból beszivárgó szén-mono­xid és nem a nagy mennyiségű alkohol miatt gázolt. Az ügyvéd előadja, hogy a ke­rékpáros fekete ruhát, fekete csizmát viselt, nehezen volt ész­lelhető, főleg azért, mert nem volt kivilágítva a kerékpár. A védő azt is kifogásolja, hogy az egyik rendőr a baleset után rög­vest információkat kért a vádlot­tól, de nem oktatta ki őt így: „Nem köteles maga ellen terhelő vallomást tenni”. így a rendőr tanúvallomása törvénytelen — állítja a védő, végül azt is kifo­gásolja, hogy a két műszaki szakértő véleménye ellentmond egymásnak. Az ügyész a bíróság előtt kije­lenti, hogy a rendőr eljárása tör­vényes volt, s Orosznak látnia kellett, hogy az úton akadály van előtte, s azt ki kellett volna ke­rülnie, vagy meg kellett volna állni előtte. Feszült várakozás után a ta- nácsvezétő bíró kihirdeti, hogy a megyei bíróság az első fokú íté­letet helybenhagyta, így az jog­erős. Az indoklásnál a tanács­elnök többek közt hangsúlyozza, hogy Oroszt ezt megelőzően már háromszor büntették meg ittas vezetés miatt, egyszer súlyos sé­rüléseket okozott az ittas vezeté­se. Enyhítő körülmény mindösz- sze az, hogy a vádlottnak két kis­korú gyermeke van. Az ítélethirdetés után az öz­vegy ezt mondja az újságírónak: „Oroszék elég jól állnak anyagi­lag. Lajos egy kicsit el is volt kényeztetve. Én viszont ezentúl egyedül nevelem a négyéves fél­árva gyermekemet. S a fizetésem csak hatezer forint.” A bíróság kapuján kilépve a kissé megrendült és sajnálkozó újságíró így morfondírozik ma­gában: „Mennyi bajt csinál a bor és egyik-másik meggondolatlan fiatal.” . (nábrádi)-románc Heltay Mária egy alkotása közös kiállítás keretében mutathassa be. A művésznőt elkísérte barátnője P. Hor­váth Éva, aki a Képzőművé­szeti Főiskola képgrafikai szakán végzett. A múlt nyá­ron Ausztriában akvarell- munkáival aratott nagy si­kert. Érdeklődése a tűzzo­mánc technika iránt az utób­bi három évben nyilvánult meg, nagy odaadással, lelke­sedéssel készíti műveit. Örö­mére szolgál, hogy itt Nyír­bátorban nagyméretű alko­tásokat is készíthet, mivel erre megfelelő égetőkemen­ce áll rendelkezésére. Zománc K 't hölgyvendége van ezekben a napokban „ nyírbátori alkotó­háznak. Heltay Mária, aki festészettel, grafikával és zo­máncmunkákkal foglalkozik, Budapestről érkezett. Nagy örömmel fogadta a nyírbáto­riak meghívását, annál is in­kább vállalkozott erre a „ki­ruccanásra’', mivel az alkotó pályafutása alatt az utóbbi 9 évet a tűzzománc munkák ha­tározták meg. Szívéhez legkö­zelebb álló egyházi témákat formál a rézlemezre. Gondolataiban azzal fog­lalkozik, hogy tevékenységé­nek három fó vonulatát, a festményeket, a zománcmun­kákat és a litográfiát egy Heltay Mária munka közben P. Horváth Éva zománcmun kát készít Kiakasztó beakadó B evallom az őszintét: a tankolás nálam még nem tartozik a rutinfe­ladatok közé. Ezt a műveletet szívesebben bízom a férjemre. A benzináremelés előtt azonban csak erőszakot vettem magamon, és szerda délután belálltam a Shell-kút előtt kígyózó sorba. Simán kiválasztottam a nekem valót, ahol kis Polski állt, ott volt a helyem. A világért nem téved­nék Trabant mögé, mert ,.z keve­rék. Ahogy békésen várakozom, feltűnik egy piros Dacia Combi. Szét se néz, csak megy a legrövi­debb sor végére, ahol csak két­üteműek álldogálnak. Pedig jó nagy táblán még olvasható is: 2T, vagyis 2 ütem. Hallottam már Lada-átállításokról, de még a KRESZ-iskolában sem tanul­tam olyat, hogy jó volna a Daciá­nak a keverék. Mondom, várakoztam béké­sen, előttem szépen csordogált a sor. Araszolt előre a Dacia is, aztán egyszer csak kiteszi az irányjelzőt, és bevág az én so­romba, legelőre, holott már csak vagy tizedik, ha lehettem. No­csak — gondoltam. De akkor már többen kukkoltak a szélvé­dőkön át. Kiszálltam és előrementem. Hát, akkor már lógott is a kis pirosból a benzinkábel. — így is lehet tankolni? — kérdeztem teljesen naivan, mire az ősz halánték — ráadásul meg­lehetősen pocakos — kihajol az ablakon (a világért sem szállna ki), és úgy mondja: — Beakadtam, tudja, beakad­tam! Én viszont kiakadtam, bácsi! Nem árt, ha ezt is tudja! (csk) Tűzzománcégetés

Next

/
Oldalképek
Tartalom