Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-15 / 294. szám

1990. december 15. HÉTVÉGI MELLÉKLETE N apjaink társadalmának egyik legsúlyo­sabb válsága az erkölcs területén je­lentkezik — e sorok szerzőjének ez a véleménye. Erről az alapról indítottuk szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetésünket; hogyan mélyült el ennyire a morális válság, me­lyek a legfigyelmeztetőbb jelek, miként lábalhat ki a magyar nép ebből az erkölcsi veremből? Beszélgetésünk résztvevői: Vassné Figula Erika pszihológus és tanár (tanárképző főisko­la), egy kisgyermeke van; Pekk Antal pénzügyi tanácsos, főiskolai végzettségű okleveles könyvszakértő (APEH), a Bencés Diákszövetség szervezője, két felnőtt gyermeke van; Gégény Béta irodavezető, gépész üzemmérnök, levele­zőn teológiai főiskolát végzett (Római Katolikus Plébániahivatal), a Nagycsaládosok Egyesülete elnöke, hat gyermeke van. Szerkesztőségünket Baraksó Erzsébet újságíró képviselte. Az eritölcsi elszegényedésről B. £.: — Kiindulópontként, azt javaslom, hasonlítsunk össze két válságos helyzetet, a háború utánit és a mait. Szerin­tem most rosszabb a helyzet az erkölcsi állapotokban — most a lelkek hevernek romok­ban. Hogyan látják ezt? V. F. E.: — Jobb lehetőségük volt az erkölcsi élet terén akkor a régebbi korosztályoknak — az emberek egymásra figyeltek. Ma pl. a tévé, a videó is széthúzza a családokat. Akkor voltak céljaik az embereknek, most sokan eleve feladják. Akkor nem a va­gyonszerzés volt a fő cél, ma egyre inkább a pénz az érték. Ma az egyik fő bajnak azt látom, hogy az emberek nem tudják, mi az érték, főleg a serdülő fiatalok. A felnőtt-társadalom az élet min­den területén rákényszerül a kis­kapuk keresésére, de főleg a fia­talok vannak veszélyben, mert nem mondja meg nekik senki, mi az erkölcsös, mi a jó. P. A.: — A háború után az emberekben mély hit volt, hiszen az ország vezetősége azt tudatta velünk: az új országot felépítjük. Azonban jött a fordulat, az ígért demokrácia helyébe áldemokrá­cia lépett, kezdték az emberek hitét kitörölni, ezután az erköl­csöt is ki akarták törölni. Azt mondták a népnek, övé a hata­lom, holott csak egy klikk uralko­dott. Mindenki tudta, hogy be­csapják. Személy szerint nekem egy életre szóló hitet adott az a taní­tás, amit a bencés gimnázium­ban megkaptam. Most így látom, amikor az értékrend összeku- szálódott, az emberek vívódnak önmagukban, hogy mit tegyenek. Itt van a nagy probléma, a fiata­loké, azoké, akik az iskolában nem kapták meg azt a nevelést, amibe belekapaszkodhatnának. V. F. E.: — De kérdezem én: kitől kapták volna meg? Mert a tanártól nem tudták megkapni. És nagyon sok gyerek a szüleitől sem kaphatta meg, mert már a mai gyerekek szülei sem része­sültek erkölcsi nevelésben. Kie­sett egy korosztály. G. B.: — Nem egy, hanem két-három korosztály esett ki. A mai fiatalok, serdülők, ifjak het­ven százaléka nem kapott er­kölcsi nevelést. B. E.: — Akkor tehát az er­kölcs kérdése ma elsősorban a fiatalok életmódjának proble­matikája? G. B.: — A fiataloké is, de a legidősebb korosztályoké, a mai nagyszülőké, dédnagymamáké is. Nem látható módon, de azon a korosztályon nyugszik ma az ország erkölcsisége, sok család­ban rájuk hárul az a felelősség, ami a szülőt illetné, de a szülő azzal törődni nem képes, mert lakás, kocsi, stb. után rohan. P. A.: — Jelen van az erkölcs problematikája a gazdasági élet­ben is, hogy ezúttal csak a kor­rupciót, vagy a szakterületemet tekintve, az adózási morált említ­sem. Az emberek eleve csalnak, mert csak úgy tudnak megélni,, és ez nem csupán az állampol­gár felelőssége. Megfigyelhető a pénzvilágban: szinte mindenki tartozik mindenkinek, az egyik a másiknak, a másik a harmadik­nak, és így tovább, mint egy lán­colat, mint egy ördögi kör. G. B.: — Meg kell vizsgálni, milyen körülmények játszottak közre, hogy az erkölcs így meg­romlott. Mi történt? Szétzilálódott a hagyományos nagycsalád, amelyben a nagymamák még úgy neveltek, hogy esténként a gyerekeknek a Bibliából kellett felolvasniuk részleteket. Elvették a többgenerációs együttlét, együtt dolgozás örömét és elvet­ték a vasárnapot is, ami pedig valamikor arra való volt, hogy ,,az Úr napját megszenteljed”. A probléma az, hogy ennek a he­lyébe nem került semmi, az új társadalom a valláserkölcsi érté­keket nem tudta mással helyette­síteni, pótolni. Most nincs nagy lakás, sőt, kis lakás sincs. Mi­lyen morális állapot alakul ki egy olyan országban, ahol a fiatalok azt lesik, mikor halnak meg a szüleik, mert egyébként nincs esélyük lakáshoz jutni? Folytat­hatom a sort a nők munkába állí­tásának módszereivel: az anya nem ér rá, a nevelés visszacsú­Pekk Antal most a rendszerváltás, és mit látnak az emberek? Az új hata­lomnak az elsők között az a dol­ga, hogy a saját fizetését jó ma­gasra felemelje. Sajnos, az ilyen hatalomnak nincs hitele, erkölcsi alapja. Mondom ezt annak elle­nére, hogy vallásos vagyok és MDF-tag. V. F. E.: — Ha az ember be­csületes, akkor tehetetlennek, hülyének tartják. Számomra van egyébként egy sereg érthetetlen dolog, amit egyszerűen nem tu­dok felfogni. Hogy lehet ilyen rendeleteket kiadni; jobban jár az, aki inkább otthagyja a mun­kahelyét és elmegy munkanélkü­li-segélyre, mint az, aki igyekszik szorgalmasan dolgozni? Vagy a devizaügylet: hivatalosan 50 dol­lár jár, és lehet tízmilliója valaki­nek a bankszámlán, viszont öt dollárt nem vehet meg az utcán. Azt sem értem, miért engedik Vassné Figula Erika „Erkölcs, morál: a társadalmi tudat egyik formája, társadalmi képződmény, amely az emberi magatartás szabályozásának funkcióját tölti be a társadalmi élet valamennyi területére kiterjedő érvénnyel. Mint bonyolult társadalmi képződmény, az erkölcs: 1. tartalmát tekintve erkölcsi tevékenységet (egy-egy társadalomban megho­nosodott cselekvésmódot, az emberek nagy száma által követett magatartást, az erkölcsi szokásokat) 2. e tevékenységet szabá­lyozó és a kötelezettség különféle formáiban megnyilvánuló er­kölcsi viszonyokat, 3. e viszonyokat megfelelő képzetek (normák, elvek, társadalmi és erkölcsi eszmények, a jó és rossz, az igaz­ságos és igazságtalan fogalmának) alakjában visszatükröző er­kölcsi tudatot foglal magában. A társadalmi élet különböző terüle­teivel kapcsolatosan az erkölcsben sajátos szabályok alakulnak ki (munkaerkölcs, szakmai, párton belüli etika, a mindennapi, ill. a családi élet erkölcse), amelyek egységes alappal rendelkeznek, és csak viszonylagosan önálló területei az erkölcsnek. (Filozófiai kislexikon) szik az iskolába, kialakul a ket­tős nem-nevelés helyzete. Ma már a kiscsalád is felbomlik, és a gyermekeit egyedül nevelő nő, mint modell, „megdicsőülhet”. Itt valami nincs rendjén. B. £.; — Meg lehetne húzni egy határvonalat, mikortól kez­dődött ez a nagy arányú er­kölcsi minőségváltozás, melyik generációval? G. B.: A mostani negyve­nesek zömmel még megkapták azt az erkölcsi nevelést, ami a morális tartáshoz szükséges. Az 50-es évek elején született gye­rekek korosztálya az, amelyikkel ez a folyamat elindult. Jogok és kötelességek ügyében pl. hang­súlyossá vált az eltolódás a jo­gok irányába, a kötelességtudat fontossága kevésbé erős. Ezzel párhuzamosan zajlott le a tekin­télyvesztés, előbb a családban, majd a társadalomban, aminek az a következménye, hogy hiányzik a példakép. Legfeljebb a rockénekes az. A szülőnek kel­lene úgy élnie, hogy példakép le­hessen, mintát adhasson. B. £.; — Áttekinthetnénk, mi­lyen életmodelleket kap a mai , fiatalság a mai erkölcsi állapo­tokról? P. A.: — Azt örökölték a mai fiatalok, hogy volt egy régi rend­szer, amelyben negyven éven keresztül hazudtak az emberek­nek. Bármit tehettek a vezetők, az „erkölcsös” volt — és bármit meg is tettek, mert mögöttük áll­tak a fegyverek. Megtörténik meg, hogy három-négytagú csa­ládok „nyolcszáz” négyzetméte­res házat építsenek — rámegy mindenük, és a túlzott anyagi megterhelésben szétzüllik a csa­lád. Megáll az eszem, amit arról lehet hallani, hogyan mentik át az állami vagyont magán-kft-be. Normális gazdaság, normális adórendszer kellene, hogy a tisztességes emberek is normáli­san megélhessenek. G. B.: — Társadalmi garan­ciákra volna szükség, hogy akik becsületes munkával akarnak értéket teremteni, azok is boldo­guljanak. Szükség volna arra, hogy újra érvényesüljenek bizo­nyos családi értékhordozók, olyanok, mint az édesapai tekin­tély, az édesanyai szeretet. B. £.; — Önök szerint mi most a legnagyobb morális veszély az országban? Egybehangzó válaszaik: — A másik embert nem tekintjük, nem vagyunk rá tekintettel... Nagy az önzés... Nem bízunk egymásban... B. £.: — Hadd kérdezzem a pszichológust: a társadalom morális leromlottságának kö­vetkezményei milyen hatással vannak a mindennapi életünk­re? V. F. E.; — A munkám során azt érzékelem, hogy ezek a kö­vetkezmények elsősorban a kapcsolatokban jelentkeznek. A szülő-gyermek, a férj-feleség, a főnök-beosztott viszonyban nincs igazán szabályozott er­kölcs és érték. Már nincs elvtárs, és még nincs egyértelmű „úr” — a köznapi életben még megszólí­tani sem tudjuk egymást. Ezek neurotikussá, feszültté teszik az embereket. Kialakul ezzel szem­ben egy védekezési mechaniz­mus, amely megjelenhet közö­nyösségben vagy lázadásban vagy pedig különféle fogódzók keresésében, mint amilyenek a szekták, a galerik. Jön az alko­hol, a narkó, a sátánizmus. Ér­dekes tapasztalat, hogy újabban a gazdag embereknek nagyon sok lelki problémájuk van. B. £.; — Mi szabályozhatja bennünk, hogy a morál szerint cselekedjünk, az erkölcsös utat válasszuk? P. A.: — Az én meggyőződé­sem szerint Isten a legfőbb tör­vényadó. V. F. E.: — Én viszont azt kér­ném, ne menjünk el a vallás irá­nyába, noha tudom, sok erköl­csös embert a valláserkölcs ve­zérel. Én például nem vagyok vallásos, és szerintem nagyon sokan vannak, akik nem valláso­sak, de igyekeznek becsülete­sen és erkölcsösen élni. B. £.; — Magam is ezzel ér­tek egyet. P. A.: — Természetesen min­den ember meggyőződését tisz­teletben kell tartani, akár vallá­sos, akár nem. G. B.: — Elnézést, hogy a pszichológusnő kérése ellenére mégis a vallás területére térek, de úgy érzem, van itt egy fontos kérdés, ami nem hagyható el. Van egy mindenki számára megfogható erkölcsi gyűjtemény: a 10 parancsolat. A parancsola­tok többsége vallásosságtól, fe- lekezethez tartozástól függetle­nül, általános erkölcsi normákat szabályoz. Ilyeneket: Ne ölj! Ne lopj! Ezek olyan tiltások, ame­lyek minden emberre érvénye­sek. B. £.: — Valóban, könnyebb a hívőknek, mert a helyes er­kölcsi út megtalálásában van támaszuk, viszont a cél, a fel­adat mindannyiunké: megke­resni az erkölcsi válságból ki­vezető utat. Önök szerint ez hogyan képzelhető el? P. A.: — Minden embernek végre kell hajtania önmagában egy lelkiismereti vizsgálatot, hogy el tudjon számolni önmaga morális helyzetével... B. £.: — Elnézést, de tessék már a sarki fűszerest megker-1 ni, tartson lelkigyakorlatot, mie ­lőtt engem be fog csapni. Irigy-v lem ezt az optimizmust. P. A.: — Az igaz, mindig, js optimista voltam. h B. £.: — Dehát lehetünk op'°l timisták, ha a korrupció tovább i él és virágzik, az orvos h-'^_ vábbra is elvárja az ötezret a— műtétért — előre? A hivatal-0'1 ban, az üzletben továbbra is át-, néznek rajtam, és még sorol­hatnánk, hol és mennyire nem érvényesül az erkölcs... V. F. E.: - Szerintem újra az alapoknál kell kezdeni, és jó len­ne hinni, hogy az újabb generá­ciók életében már változás lesz. Ma, az erkölcsi válság mélypont­ján, a családot tartom biztos Gégény Béla támpontnak, és ezért ítélem ká­rosnak azokat a rendelkezése­ket, amelyek megnehezítik, hogy a fiatal párok több gyermeket merjenek vállalni. Ne az legyen már a fő szempont abban, kinek hány gyereke van, hogy ma ezer forintba kerül egy kiscipő! B. £.; — Sajnos, azt hi­szem, a sorsdöntő változásra egy ideig még várnunk kell, fi­zetnünk kell a múlt öröksé­géért, vagy nekünk, vagy a gyermekeinknek. P. A.: — Szerintem is évtize­dek kellenek ahhoz, hogy fordu­lat következzen be, és azért bi­zony cselekedni kell. Amikor erre gondolok, magamban úgy szok­tam megfogalmazni: ahol a kin­csed, ott a szíved. Mindenkinek meg kell találnia a maga „kin­csét”, legyen az tudás vagy más. Számomra ez a kincs a gyermek és a család. Ez a kincs kell, hogy az ember életében ér­tékként funkcionáljon, mert ha ez a kincs eszközzé változik, akkor maga az ember is eszközzé vá­lik. G. B.: — És el kellene érni azt, amikor az ember önmagát tekinti értéknek. Most nem az. Nem az a családjának, mert nem tudja rendesen eltartani a csa­ládját. Nem az a munkahelyé­nek, mert bármikor kirúghatják, ennélfogva nem az önmagának sem, hiszen csak pénzkereső­forrása a családnak, nem pedig az apa, vagy az anya. Amikor az apa lesz vagy az anya, akkor lesz érték. Ehhez persze megfelelő gazdasági háttér szük­séges. Baraksó Erzsébet szorítottság állapotába kergetik, mert mint a sarokba szorított ál­lat, az ember is támad itt volt rá a jó példa: a taxisblokád. P. A.: — Ideje volna megta­nulnia a magyar embernek — ez is erkölcsi kérdés —, hogy ha valami probléma van, azt ne egy­más háta mögött, hanem egy­más szemébe mondja. V. F. E.: — A magyar embert még mindig jellemzi a látszat. Ki­felé szeret többet mutatni, de valójában nem úgy él és érez... G. B.: — De a legnehezebb talán a szemlélet átváltoztatása, hogy az ember úgy éljen: nem azért nem lop, mert esetleg lát­ják, lebukhat, és megbüntetik, hanem azért, mert tudatosul ben­ne: azzal másokat megkárosít. A társadalomban a jó ember, a jó szakmunkás, a jó vezető meg­becsülésének kellene érvénye­sülni, és annak az elvnek, hogy az lesz a jó nekem, ami a másik embernek. Ehhez persze meg kell szabadulni a korábbi erkölcsi terrortól, amely olyan alapérté­kek ellen irányult, mint a hűség, a megbecsülés, a szeretet. P. A.: — Hisz ha igaz, hogy egyszer el kell majd számolni azzal, hogyan éltünk, akkor az embernek azt kellene szem előtt tartani: legyenek összhangban szavai és cselekedetei! Nincs összhangban, ha az a pap prédi­kál a szegénységről, akié a lege­legánsabb nyugati kocsi. Nyílt vitánkat (amelyben ma­gunk is elvégeztük a Pekk Antal által javasolt lelkiismeret-vizsgá- latot, vajon jogosultak vagyunk-e mi négyen az erkölcsről a nagy Kelet népe (1841.) (tészlet) A z emberiségnek egy nemzetét megtartani, sajátságait mint ereklyét megőrizni s szeplőtlen mineműségében kifejteni, nemesíteni erőit, erényeit s így egészen új ed­dig nem ismert alakzatokban kiképezve, végcéljához, az emberi­ség feldicsőitéséhez vezetni, kérdem, lehet-e ennél minden ke­sédül tisztább érzés; s ha csak mint hangya illy megdicsőitéshez egy paránnyal is járulhatni, van-e ennél emberek közt, kiktül lelki örömök el nem zárvák, édesb osztályrész?... Oh Ti, hazánk reményei, kiket századok korcs szelleme, anyatéjjel beszítt elfogultságok s álnevelés, minden emberi mél- tóságbul egészen ki nem vetkeztetett még; nem reszket-e benne­tek a szív, nem emelkedik-e a mindennapi unalmak nyomorult körén lelketek magasan túl: nem derűi-e, öröki sötétség után, eddig soha nem isméd, s mindig csak mint álfény kínosan ke­csegtető világsugár bennetek mint biztos remény fel; nem olva- doz-e haláli fagytul összezsugorodott, már-már minden bizoda- lomnak elzád kebletek, mint tavaszi langytul ihletve, eddig soha nem érzett édes melegig; nem érzitek-e nyilván minden ereitek­ben azon varázsnakmegszüntét, melly elődeink bűneitül ránk szállva v. mint átok; Századokig legszebb reményeinken fe- küdí£,;£ .rfí;;’^w -.mn.■ . Lépjetek végkép,vatodi hazátokba, „mellyen kívül nincs szá­motokra hely " ' ' 'iíS;!; Széchenyi István B. E.i — Azt gondolom, a gazdasági és az erkölcsi vál­ságból nincs külön-külön kilá­balás... V. F. E.: — Ez az, ami miatt nagyon félek attól: az újabb hi­teleket, a nyugati támogatást nehogy megint elherdálják... G. B.: — Most már oda kell figyelnie a legfelső szintű veze­tőségnek arra, azokra a feszítő problémákra, amelyek akár az erkölcsi, akár a gazdasági okok miatt az embereket a sarokba nyilvánosság előtt beszélni,) vé­gül azzal a közmegegyezéssel záduk: vissza kell adni a csalá­dok rangját, az édesanyákat a családnak, az oktatásban kapjon nagyobb szerepet az erkölcsi ne­velés, és minél több olyan lelki segélyezést is folytató szerve­zetre van szükség, mint a Cari­tas, a bencésmozgalom, a római katolikusok szeretetszolgálata. Fel kell rázni az embereket, hogy ha szegényen is, de emelt fővel, tiszta lélekkel járhassunk. Hlyalt vita __ y Kelet­. A Magyarország

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom