Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-30 / 305. szám

1990. december 30. I! Kelei­A Magyarország ÜNNEPI MELLÉKLETE 9 A gyermekkor varázsa bennem él Bemutatjuk Küzmös Enikő festőművészt Nagyboldogasszony búcsúja, II. János Pál máriapócsi zarándoklata 1991: a pápalátogatás éve Beszélgetés Keresztes Szilárd püspökkel Küzmös Enikő Művészeti Alap-tagságot igazoló dokumen­tumán még meg sem száradt a tinta. Személye révén új, fiatal festőművésszel gazdagodott a megyénk, de elsősorban Nyírbá­tor, ahol él, s ahol pillanatnyilag ő az egyetlen hivatásos művész. — Majd egy évtizede tanít Nyírbátorban. Hogyan éli meg ezt az eredményt? — Nem érzékelek semmilyen változást. Jelenleg gyeden va­gyok harmadik gyermekemmel. Természetesen jóleső érzés elérni valamit, amire hosszú ide­je vágytunk. — Milyen hosszú ideje? — Mondjam azt, hogy gyer­mekkorom óta? Elcsépelten hangzik, de tényleg így van. Előbb Nyíregyházán földrajz-rajz szakos tanári diplomát szerez­tem, majd 1989-ben végeztem a Képzőművészeti Főiskolán. — Honnan az irányultság a művészetek felé? Mitől biztos benne, hogy éppen erre rendel­tetett? '—Olyan családi környezetben nevelkedtem, ahol a zene, az irodalom iránti érdeklődés korán kialakulhatott bennem. Eleinte még verseket is írogattam, zon­gorázni tanultam, de a legjobban rajzolni és festeni szerettem. Ami viszont meghatározó élmé­nyem, az a természet csodája és maga a gyerekkor. Nyírvasvári­ban nőttem fel, kislány koromban sokat csatangoltam és boga­rásztam a kertünk végében lévő kanálisnál meg a környező réte­ken. Gyakran nyaraltam Sza- mosújlakon a nagyanyámnál. A gyermekkor varázsa még mindig bennem él. te az akácfák után kutatott. Ak­kor minden ház végére ráhajolt egy-egy. Az övék még állott, egyedül, jó magosán a ház felett. Mellé gyalogoltak. Leste az akác suttogását: volt-e virágzása, jár- tak-e rajta méhek, búgott-e róla vadgerlice, mint egykor. Hiába merengett, látta: ahol egy szem kása sem hull el, onnan-még a verebek is elköltöznek. Megérin­tette, simogatta, mint alvó gyer­mekét. S alánézett, gyökereit képzelgette. Az akácnak inas, szívós és hosszú gyökere van, ha elvágják is tovább él. Sorstár­sát látva önmagába fordult visz- sza, egy kis erőt, vigasztalódást érzett, sok év után először. S amikor üres ágaira föltekintett, egyre vastagodó, hömpölygő hó- fellegeket látott. Nem siettették. Sok év után, amikor ismerősöket lát és keres? ♦ Nekidőlt. Tovább kúszott te­kintete, körül a házuk falán. Mintha vak koldus nyújtaná te­nyerét, sarkán lógó, kitört ablak­keretek hajoltak kifelé. A lábazat vakolata pedig már rég kifeküdt. Óvatosan haladt el mellette. Az udvaron is ezernyi emlék röp­pent fel: az ablakba hajló almafa hűvöse, az idomított kisróka, a vele játszadozó gyerekek, a ha­verok a halászlé körül, a veréb- csirimpelés s minden zaj, min­den nap. Továbbvánszorgott. ,,Jó lenne megpihenni, meg is melegedni, talán meghálni! De jó is lenne! " — sóhajtozott. És egyenesen a másik ház felé sietett. Abban la­kott Sándor bácsi, az öreg kör­tecsősz. Háza tetején, a lecsú­szott cserepek helyén, .mint üres — Egyébként filozofikus alkat? — Inkább meditáló. Zárkózott vagyok, és ezt sokan félreértik. Nem szeretek a munkáimról beszélni, szívesebben megcsi­nálom, semmint magyarázom. — Van-e közvetlen kapcsolat világnézetének alakulása és a művészi teljesítménye között? — Felfogásom a világról ter­mészetesen változott már, de jó­részt az átélt tapasztalatok hatá­sára. Inkább érésnek nevezném azt a folyamatot, amely meghoz­ta számomra a belső békét. So­kat tanultam Bodó Károlytól, aki egy időben művészeti vezetője volt a Nyírbátori Képzőművésze­ti Stúdiónak (jelenleg tűzzománc profillal működik), valamint Sza­bados Árpádtól, aki a Képzőmű­vészeti Főiskolán tanárom volt. sebek, sötét lyukak tátongtak. S a szélvédő deszkák, mint elüsz- kösödött karok, a tűzfalak előtt lógtak, bénán. És az omladozó vakolat! Hullafoltok. Mindig kigörbebotozott elébe a felesége, ölelésre tárva karjait, amiért kijárta nekik, hogy felköl­tözhessenek a távolabbi magá­nyos tanyáról. A tanító sem felej­tett: csak az itt termő musko- tályoskörtékért kapott külföldi gyógyszert gyomorfekélyére. Amikor legutóbb itt járt, rábo­rult az öregasszony, sírt és sírt, mert a férje a temetőbe, fiai és unokái pedig szerteszét a falvak­ba költöztek el. Egyes-egyedül maradt a tanyán. Most kétségbeesve látta, hogy a köpenyajtaja bereteszelve és átdeszkázva. „Vajon hová ment, merre?” Belesett az ablakon. Hiszen itt vannak a bútorai! Az asztal, a karosláda a spór mel­lett, amelyen annyiszor ült. S az üres befőttesüvegek a szekrény tetején a pompás csipkeborokra emlékeztették. "De miért nem vitte el a bútorokat?” S amikor felkapaszkodott a fal párkányá­ra, hogy mélyebben belásson, már semmit, de semmit nem lát­hatott, mert a könnycsordogálta arca tükröződött előtte. Feldöb­bent benne, ami felett hiába a bánkódás, hiába. Oly árvának érezte magát, mint egy egyedüli a világban. Kit kérdezzen, hová menjen? Merre, a temetőbe? De hiszen nem volt itt temető soha. Egy ember halt meg csak a húsz év alatt. S hogy valakivel talál­kozhasson vagy tető alá húzód­hatna a legközelebbi faluban, az nagyon messze van, legalább annyira, amennyit jött. A h^ran­— Mit szerétne elmondani az ecsetjével? — Csupa olyat, ami szavakkal nem vagy alig megfogható. Érzé­seket, gondolatokat a természet­ről. A fények játékát, a valóság megannyi darabkáját, lepkéket, kavicsokat, elképzelt víz alatti vi­lágokat — a festészet nyelvén. Lírai absztrakciók ezek, variá­ciók egy témára, hiszen lényegé­ben az ember egész életében egy képet fest. — Milyen technikával dolgo­zik? — Nemrég váltottam át pasz- tellről akvarellre, illetve vegyes technikára. Ez áll közel hozzám, ahhoz, amit saját stílusomnak érzek. — A pasztell színessége külö­nösen a Weöres Sándor versek ihlette illusztrációkon lenyűgöző. Tervezi ezeknek a képeknek a megjelentetését könyvalakban is? — A Bóbita-sorozatot régen készítettem, amikor a fiaim még kicsik voltak. Akkoriban nehezen találtam volna kiadót. — Jelenleg egy pici szoba a „műhelye”. — Csak ezt a helyiséget tud­juk nélkülözni a lakásban, de már kaptam ígéretet a polgár- mester úrtól, hogy juttat nekem a város egy műtermet. — Közelebbi tervei? — Önálló bemutatkozó kiállí­tásra készülök Nyírbátorban és Nyíregyházán, a jövő év elején. És hát minél többet szeretnék festeni. Simonincs Borbála gok szavát is csak az eltévedt, elragadt szelek sodorhatták idáig. Aztán a kiskert mellett állt meg. A bozóttá vadult rózsabo­kor levelei is — nem -régen pe­reghettek le —, a megindult hó között görbedeztek. Kavargott a hó, zúgott a szél. Fenn, hogy tán elkerülje, ne za­varja a haldoklók elmúlását. Élindult visszafelé. Majd me­gállón, visszanézett. „Hát me­gint elhagyom a tanyát? Magá­ra, egyedül. Itt kellene marad­nom, legalább virrasszon felette valaki” — évődött. „Hiszen az akác él, elvolnánk ketten is. Csak tavasz jönne már!” Csepp híján majdnem visszafordult. De már ekkorra átláthatatlanul him­bálózott orra előtt a szakadó fe­hérség, hiába tekintgetett hátra. És mintha elszakadtak volna inai, lábai nem bírtak lépni, mert oly erős bánat markolt a szívé­be, hogy a melléhez kapott. M ásnap, felkelésre a felesége megle­petten és bosszú­san látta, hogy férje nem fekszik az ágyban. Igaz, máskor is tör­tént ilyen, amikor haza-hazaláto- gatott szülőfalujába, az anyjá­hoz. így hát betudta annak, az­zal, hogy csak jöjjön haza... A kutya megjött másnap, le­vertem csapzottan: aztán a hír, hogy a kutya vonítására vadá­szok találtak rájuk, a halott férjé­re, ott, a tanyasi úton. Úgy, hogy addigra fehér, könnyű leplet az ég lebbentett rá, mintegy magá­hoz ölelte az oly gyakran epedett táj, nem engedve vissza lelkét a romlasztó gyötrődésekbe. Mint ahogy senki nem vette észre, amikor eltűnt, azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy így élt tíz évet. Makay Béla AKAC A Vatikánban II. János Pálnál egyeztette a múlt héten a pápa magyarországi látogatásának programját az előké­szítő egyházi szervező bizottság. A pápával közösen töl­tött ebéddel együtt két és fél órás munkamegbeszélésen részt vett dr. Keresztes Szilárd görögkatolikus püspök is. Tőle kértünk tájékoztatást a küldöttség hazaérkezése után. — Ezt a látogatást most a Szentatya kér­te — mondta a beve­zetőben Keresztes Szilárd. — A pápa au­gusztusra tervezett lá­togatásának már a közvetlen előkészüle­tei tartanak. A pápa tá­jékozódni akart, első­sorban a magyar egy­házak helyzetéről, de egyáltalán Magyaror­szág mai életéről és mindarról, ami számá­ra az itteni tartózko­dás során fontos le­het. II. János Pál ter­mészetesen nemcsak saját informáltsága ér­dekében ismerkedik hazánkkal, hanem azért is, mert azok a beszédek, amelyeket mindannyian igen nagy érdeklődéssel várunk, csak, akkor lesznek valóban hatá­sosak, valóban ne­künk szólók, ha a reá­lis problémáinkból in­dulnak ki. A pápa igen aprólékosan, nagyon nagy szeretettel ké­szül a látogatásra. II. János Pál pápa — Elkészült már a végleges magyarországi program? Hogyan állnak az előkészületek? — Igen, már végérvényesen kialakult a program, augusztus 16-a delétől 20-a délutánjáig tart II. Já­nos Pál máriapócsi zarándoklata! — mint ismert — augusztus 18-án lesz, Nagyboldogasszony búcsú­jának napján. — Komoly előkészületek is történtek. Megala­kult az a kormánybizottság, amely minden érintett tárca felelős vezetőjét magában foglalja. Ennek vezetője Pálos Miklós államtitkár. Október végén itt járt az a vatikáni munkacsoport is, amely a pápa látogatását készítette elő. Meg akartak győződni arról, hogy az általunk előzetesen benyújtott programjavaslat megvalósítható-e vagy sem. Kide­rült: mi túl sokat terveztünk, egyszerűsíteni kellett, így jött létre az a részletes menetrend, amit az újságok véglegesként közzétettek. A mostani ró­mai látogatáson a Szentatya már ennek a prog­ramnak a részletei iránt érdeklődött. — Több javaslat is volt a máriapócsi pápai szertartás helyszínére. Melyik a végleges? — A máriapócsi bazilika előtti téren szerettük volna megrendezni a szertartást, bizonyos épüle­tek lebontása árán is. A részletés vizsgálatok so­rán azonban kiderült, hogy összesen 70 ezer négyzetméter területet nyerhetnénk, amely 220- 250 ezer ember elhelyezésére lenne alkalmas. Biztosra vehető viszont, hogy iy|áriapócson ennél többen lesznek. Nem mertünk kockáztatni, ezért döntöttünk a község szélén lévő terület mellett. Nagyon szép helyet találtunk. Az oltárt úgy helyez­zük el, hogy a résztvevők a háttérben a kolostor és a templom épületét láthatják majcjl — tehát a mária­pócsi kegyhellyel a kapcsolat látványképpen is megmarad. Természetesen a máriapócsi kegyké­pet ez alkalommal a pápai mise oltárán fogjuk el­helyezni. — Püspök úr, meg tudná-e erősíteni, hogy a pápai mise oltárát Veronából hozzák Mária- pócsra? — Szó van erről. A veronai egyházmegyével nagyon jó kapcsolatok alakulták ki 1990-ben. Nemcsak a püspök úrral és múnkatársaival, ha­nem Verona város vezetőségével is. Augusztus­ban nálunk járt egy küldöttségük, akik részt vettek a máriapócsi búcsún is. A vendégek között volt egy nagyon jó barátunk — építész —, aki két évvel ezelőtt a pápa veronai látogatásának oltárát ter­vezte és építette. II. János Pál máriapócsi zarán­doklatáról beszélgetve került szóba a lehetőség, ami egyben Ígéret is: ugyanazt az oltárt, vagy an­nak átalakított változatát rendelkezésünkre bo­csátja és a helyszínre szállítja.; Nem tárgyaltunk még részletesen erről, az új helyszínt is még egy­szer meg kell nézni. Kétségtelen hogy egy ilyen nagyvonalú segítség nagy könnyebbséget jelente­ne mindannyiunk számára. — Egy korábbi nyilatkozatában elmondta, hogy már az 1989 évi nagybófdogasszonyi bú­csúra meghívja a határokon túli szomszédos egy­házmegyék püspö­keit és híveit. Az au­gusztusi tapasztala­tok után hogyan lát­ja, milyen érdexiö- dés kíséri a szom­szédos területeken a pápa magyaror­szági látogatását? — A Magyar Püs­pöki Kar a szomszé­dos országok vala­mennyi püspökét meghívta. Ezen kívül a szomszédos orszá­gok görögkatolikus püspökeit én külön is meghívtam papjaikkal és híveikkel együtt. Nagy az érdeklődés, de természetesen konkrét számokat még nem kaptunk. Bí­zunk benne, hogy mindhárom országáéi — közelebbről Kár­pátaljáról, Szlovákiá­ból, Erdélyből — so­kan jönnek majd, ami a máriapócsi ünnep­ségnek szép, értékes színfoltja lesz. Külön feladat, hogy ezekről a hívekről gondos­kodjanak, hiszen alig­ha lehet bízni abban, hogy országhatára kon keresztül egy napon belül biztonsá­gosan meg tudják jár­ni Máriapócsot. Ezért én úgy tervezem, hogy mindenkit, aki ide1 kivárt jönni, ' inát szombatra hívunk, és a határátlépéstől a ’Mária- pócs felé vezető úton valamelyik egyházközséget kérjük meg: egy-egy egyházközség zarándokait (egy-két busznyiravaló, vagy néhány személyautó- nyi vendéget) fogadják és lássák el egy éjszakára. Biztos vagyok benne, hogy a megye területén nemcsak a görögkatolikus, hanem bármilyen vallá­si közösség szívesen lát vendégül néhány tíz em­bert. — Melyek most a közvetlen feladatok? — Az első a szervezési munka: be kell osztani a rendelkezésre álló területet, a szektorokat, az oda érkező hívek útiprogramját, az elhelyezést, ehhez be kell gyűjteni mindenhonnan a jelentkezéseket. A másik feladat a szertartás előkészítése. Görögka­tolikus szentmise lesz, amelyen a pápa lesz a fő miséző. Erre az alkalomra külön misekönyvet ké­szítünk, amely pontosan részletezi a szertartás menetét. Szeretnénk, ha az itteni események maj­dan az egész világ előtt méltán képviselnék a ma­gyar görögkatolikusságot. Ez egy nagyon aprólé­kos, sok embert érintő tennivaló lesz. \ — Mégis a feladatok harmadik csoportja a legfontosabb: a magyar katolikus egyház lelki elő­készülete a pápalátogatásra. A pápa látogatása ugyan nagy látványosság lesz, dús program. Va­lószínű sokan lesznek majd olyanok, akik a hely­színen vagy a tv-ben ezért a látványosságért akar­ják majd nézni. Bizonyára számukra is nagyon ta­nulságos lesz. De a pápa látogatása lelkipásztori látogatás, aminek vallási tartalma van. És ez csak akkor lehet eredményes, ha valóban felkészülünk arra, hogy ez a zarándoklat a magyar egyház megújulását szolgálja. Lelkileg kell az embereket ráhangolni arra, hogy amikor az egyházfő jár Ma­gyarországon, amikor az a főpap tanít, aki Krisztus után a legfőbb tanítói tekintélyt képviseli, akkor va­lóban felkészülten fogadjuk. — Mit vár Ön most, néhány nappal az 1991-es év beköszönte előtt az új esztendőtől, a pápaláto­gatástól? — Én nagyon sokat várok. Főképpen azt, hogy a hírek megerősödjenek a Krisztus egyházához való tartozás tudatában. Ez az egyház számunkra a hívők igazi közössége, és az Isten gyermekeinek igazi családja, ennek az egyháznak a tanítása szá­munkra mindennél fontosabb. Nos, a pápalátoga­tás ezeket a célokat akarja elérni és ezekben kell keresni a magyar egyház újjáéledését. — Én szívből kívánom mindenkinek, hogy már most kapcsolódjék be a pápa látogatásának lelki előkészítésébe. Azt is kérjük, hogy aki teheti, se­gítsen majd szervezéssel vagy bármi mással. Mert a pápa magyarországi zarándoklata nem csak egyedülálló történelmi jelentőségű esemény egy­házunk és népünk életében, hanem olyan alkalom is, amellyel nem csak mi katolikusok, de — a lelki megújulás révén — az egész magyar társadalom is nagyon sokat gazdagodhat. Marik Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom