Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-22 / 274. szám

Régi iskola, új szemlélet Két karton cigaretta, ruhanemű, vodka a papá­nak, szaloncukor, csokimikulás a kölyöknek, haris­nya az asszonynak, boríték, bélyeg a haveroknak a sittre. Véletlen fogás eredményét leltározza haj­nali fél hatkor a leváltásra váró helyszínelő gárda a nyíregyházi rendőrkapitányságon. Igazoltatásnál egy Lada sofőrje a fék helyett a gázra taposott, a rendőrök uccu utána, de már csak a gazdátlanul hagyott autót érték utói. Benne a „szajré”. A tet­tes ismeretlen. rámbízott mappából a szél segítségével szabadlábra he­lyezik magukat a feljegyzé­sek, úgyhogy Szaniszló had­nagy széles körű, mindenre kiterjedő nyomozást rendel el nekem utánuk. Etűd két ujjra A pártfogóm azonban nem. Szaniszló István rendőr had­nagy. Zűrös reggelt ígér, hi­szen o hét végi betöréseket majd mindenhol csak a hét­fői nyitásnál veszik észre. Ne­gyed nyolcig semmi. Már azon vagyunk: a bűnözők megneszelhették, hogy szemé­lyemben erősítést kapott a kapitányság, amikor az ügye­letes tiszt utasítása Raka- mazra indít bennünket és Bakos András zászlóst, a technikust. „Szuvenír“ a betörőtől A NIVÁ-ban ülve már nem tartom meglepőnek, hogy a reggeli ipse meglépett. Et­től az autótól nem kunszt. Na de a Ladáktól sem, amelye­ket kétszer annyi ideig kell futtatni, mint amennyi alatt megérnének a cserére. A rakamazi óvoda hátsó falán lerúgott vakolat nyo­ma, a WC ablakán a szú­nyogháló kitépve. Az irodá­ban, a szertárban „tájkép csata után”, de á ’játszószo­bák rendben, 'semmi sem tűnt el. A videomagnó sem, de az csak azért, mert nincs. A babákat, hőmérőt, cipőket kupacra hordó illetéktelen látogató hagyott maga után néhány elmosódó nyomot, s egy kis szuvenírt. Egy kesztyűt, amelyre egy­szerű, mezei pelenka kerül, szagrögzítés céljából. Ujjle­nyomat csak egy magnóka­zettán, de az lehet egy óvó­nőé is, hiszen nemcsak a bű­nözők keze izzad, s hagy sze­mélyi számmal felérő nyo­mot sima felületen. Argen- torát poron néhány ecsetvo­nás után fóliára rögzíthetően előtűnik. Minden nyom zacskóba, minden zsacskóra madzag, arra címke, arra körvinyetta, adatok, aláírás, hatósági tanú és a szemle vé­gére egy kis friss vágásból való hurka reggeli gyanánt. Csak nem lehet visszautasíta­ni a szíves ajánlást. No, meg ki akarja? „Meg ne egye a bűnjelet!” A cigarettás polc kifosztva, a harisnya, vodka, szaloncu­kor, csokimikulás, kilós ru­hakészlet megdézsmálva. Hoppá! Ez lehet a reggeli zsákmány forrása! Megérkez­nek a „forró nyomosok”, de a cigaretták gyártási számá­nak leolvasása után már csak hűlt helyük. A véletlen egye­zésekből bizonyítékot akar­nak csinálni. Közben ismeret­len elkövetőnk újra könnyít a dolgunkon. Illetlenül elfe­lejtette megtörölni lábát a bejövetekor, s az asztalfiók­ból pénzkeresés közben ki­szórt papírokon végigtapic- kolt. Oly tökéletes nyom, hogy rögzíteni se kell. Délre érünk a kapitányság­ra. A másik helyszínelő, Ha­jtasz József öt helyszínével lekörözött bennünket. Élve­zettel mesél, nagy horderejű, úgymond horribilis disznólo­pásról. A két, céltévesztett taglózás nyomairól készített fényképfelvételről, a lélegzet­elállító szagmintáról, s a sér­tett sertés lakótársaitól, a három „cocától” vett perdöntő ujj — akarom mon­dani patalenyomatokról. Mi is kifogunk egy „hor­ribilis” bűnesetet Ilonata- nyán, ahol egy kazal szénát vittek el. A stráfkocsi nyo­mai az „elkövetőnek minő­sülhető, jelenleg még csak gyanús egyed” házáig vezet­nek. De ez már nem a mi feladatunk, hanem a „forró­soké"’. Csak be ne falja ad­dig szegény gebe a bűnje­let... öt vadonatúj traktor vár bennünket az Agrokernél. Ajtajaik zárva, külsérelmi nyom sehol, a ládák lesze­gezve, de állítólag eltűnt be­lőlük néhány fontos szer­szám. Hiányozni, valóban hiányoznak, de hogy miért, azt nem tudom meg, mert a Gyors vágta a gépíró hölgyhöz, hátha vállal még jegyzőkönyv-készítést. Egyre telik a munkaidejéből, a többi — „etűd két ujjra”. Ahhoz, hogy a gépezet kö­vetkező állomása is mindent tudjon a helyszínről, még azt is le kell írni, hogy jni- lyen sorrendben voltak az áruk a polcokon, mekkora a helyiség, mi van jobbra, bal­ra, rézsút, haránt. „De jobb, ha nem írom azt, hogy idő- intervallum, mert azt hiszik, bűnjel és be kell mutat­nom!” Fél tízkor már egy kis szundításra is jut idő. Haj­nali fél hatig. Ami évente, ha egyszer előfordul, így jó kabalának bizonyultam. A helyszínelőknek. Egy no­vemberi hét kezdetén. Hat­tól hatig. Tapolcai Zoltán A muzsika rangja S zívet melengető mű­sort sugárzott a mi- pap ' a tv Párizsból, az ott megrendezett ma­gyar zenei fesztiválról. A nyilatkozó szakemberek, zenekritikusok kifej tették: a franciák általában isme­rik a magyar zeneirodal­mat, pl. Liszt munkássá­gát, viszont kevésbé tudták követni a Bartók utáni muzsikus nemzedékek mű­vészeti törekvéseit. Ezért kifejezetten azt kérték; kultúránk követei kortárs zeneszerzők műveiből mu­tassanak be a párizsi kö­zönségnek. Nem tudom, milyen kör­ből tevődik össze egy pá­rizsi koncert közönsége. A felső tízezer úri luxusa-e a zeneszalonok látogatása, avagy az értelmiség szeré­nyebb jövedelmű rétegei áldoznak egy-egy ígéretes hangverseny belépőjegyé­nek árára? Mindenesetre elgondol­kodtatóak voltak az el­hangzott szavak. Tovább lehetett gondolni, vajon mit tudunk mi a franciák kortárs muzsikusairól? Mennyire ismerjük egyál­talán a francia zeneirodal­mat? Vagy a magyart? Mennyire közismertek a magyar közönség előtt kor­társ zeneszerzőink? Párizs­ban Kurtág és Balassa Sándor műveinek előadá­sát kérik a magyar művé­szektől. Nálunk egy-egy vi­déki koncerten előfordul, hogy a zenészek többen vannak a színpadon, mint a hallgatóság a nézőtéren. Ha elfogadjuk is, hogy „még szép, hiszen Párizs a világ kultúrájának főváro­sa”, akkor is tudomásul kell vennünk, hogy itt va­lami baj van, valamit na­gyon elrontottunk a művé­szeti képzésben, nevelés­ben (is). Bartók és Kodály hazáját a világban zenei nagyhatalomként tartják számon. Kocsis Zoltán, Berkes Kálmán, Fischer Iván neve a nagyvilágban — fogalom. Nálunk a gim­názium elején még van egy kis zenei oktatás, azután semmi, és nincs semmiféle zenei képzés sem a szakközépben, sem a szakmunkásképzőben. Persze nálunk, érettségit lehet tenni művészettörté­neti tanulmányok nélkül! Reméljük, már nem so­káig. Ha valóban „Párizs” felé tartunk ... Baraksó Erzsébet Nagykáilóban a Hungaropharma Gyágyszerkereskedelmi Vállalat raktárából látják el Tiszántúl bat megyéjét a debreceni Biogál és a trazarasvári Alkaloida gyárak gyógy­szerkészítményeivel. A Nyírség Termelőszövetkezet használaton kívüli raktár! üy *?ei- ben 240 millió értékű gyógyszert tárolnak. (Elek Emil felvétele) Kelet-Magyarország 1990. november 22. Munkatársunk muniérban Egyenlőtlen elfogócska A tanár szalad keze Sokan nem szeretik a rendszerváltozás szót. Véglegességet sugall, holott a változás kezde­tén vagyunk. A megelő­ző korszak világképe, in­tézményei saját tehetet­lenségük folytán is még sokáig hatnak. Az iskoláknak — sokak szerint — egy kicsit kon­zervatívnak kell lennie, lassan követheti csak a vál­tozásokat, hiszen a műkö­déshez sokféle eszközre, könyvekre van szüksége. Valamiképpen át kell ala­kulnia a pedagógus világ­képének is. A matematika vagy a bio­lógia kevéssé van kitéve a rendszerváltozás világnéze­ti követelményeinek, de a magyar irodalom és a tör­ténelem tanítása már több problémát vethet fel. Ta­nárnak, diáknak egyaránt. A kötelező előírások helyett megnőtt a tanári szabad­ság. A művelődési és köz­oktatási miniszter szerint minden, ami nem alkot­mányellenes, tanítható. Hársfalvi Péterné a Köl­csey Ferenc gimnáziumban tanít magyar irodalmat. — A legnagyobb gondot a művek kiválasztása jelenti — mondja —, de úgy gondol- lom, hogy hagyományosan tovább élnek az értékek. A magyartanítás minden bi­zonnyal el fog tolódni a nemzeti irodaiam irányába. Végre több időt fordítha­tunk Szabó Lőrincre, Né­meth Lászlóra, Füst Milán­ra. Teljes mértékű szabad­ságunk azért nincs, mert az érettségi és a felvételi vizsgákon is vannak kö­töttségek. Ha ezeket nem vennénk figyelembe, a gye­rekeinknek ártanánk. Gondot jelent József Attila költészete. Igaz, hogy túlságosan leegyszerűsített volt az a kép, amely a taní­tás során róla kialakult. Ugyanez a helyzet a mai magyar lírával is. A tanterv még érvényben van, ha-meg­változik, új tankönyvekre lesz szükség. De addig? Ma­rad a tanár egyéni tájéko­zódása, felelősségérzete. Szűcs Csabáné a Vasvári Pál gimnáziumban történel­met tanít. — Tavaly csak 1945-ig ta­nítottuk a történelmet — mondja —, ebben a tanév­ben már eljuthatunk 1970- ig. Igaz, hogy a jelenlegi tankönyv csak a második világháború végéig tárgyal­ja az eseményeket. Most fo­lyik a Horthy-rendszer érté­kelése, ebben sokat segít a Korszerű történelem című könyvsorozat. A szabadság­ról azt tudom mondani, hogy eddig se kellett mere­ven ragaszkodni a tan­könyvhöz. Hogy ki mit taní­tott, az alapvetően bátor­ság és személyiség kérdése volt. Én arra törekedtem eddig is, hogy véleményeket ismertessek, lehetőséget nyújtva arra, hogy a diákok maguk vonják le a tények­ből a következtetéseket. A tanárnak sokkal többet kell készülnie az órákra, mint korábban, ha meg akar felelni a hivatásának. És ebben áll az igazi szabad­ság. (n. i. a.) Téli álomra szenderült a nyíregyházi Múzeumfalu. Végéhez közeledik a nagytakarítás, az építő­munka továbbra is folyik, téliesítik a munkahelyet, hogy tavaszra újabb épü­letrészekkel gyarapodhas­son a kiállítás, (b. a. felv.) A nyírtassi Dózsa Tsz páncélszekrényét elra­bolták, a határban fel­törték és a tettesek meglovasítottak 380 ezer forintot. Erről írta teg­nap az újság, hogy a tsz- „mackót” a bűnügyi technikus itt-ott Ágnes- pelenkával takarta be. Megértjük. A mackó illetve bocs még nem egy felnőtt medve, így aztán ha kicsinálják, ak­kor becsinál. Jó ha kéz­nél van egy csomag Ág- nes-pelenka. (s e) A tárgyalóteremből A verekedős vendég Visszaélt a vendégszeretet­tel, s egy félreértés nyomán az életveszélyt okozó testi sértés bűntettét követte el. A máriapócsi Lazák Attiláról van szó, aki ellen a megyé­ben és Budapesten több bün­tetőeljárás van folyamatban. Egy este egy nyíregyházi férfi kissé ittas állapotban a kutyáját sétáltatta az utcán, összetalálkoztak Lazáikkal. Beszélgettek, majd a kutya­sétáltató meghívta a lakására egy pohár italra Lazókot. A fiatalember azt hitte, hogy a vendéglátója ferde hajlamú. A félreértés miatt összevere­kedtek. A vendég felkapta a tv-állványt és többször fej­be verte vele vendéglátóját. A házigazda sebei 40 nap alatt gyógyultak. A megyei bíróság Lazák Attilát két év börtönre ítél­te. Az ítélet jogerős. 2 A Romhányi Építési Kerámiagyár a következő termékcsaládokkal várja kedves vásárlóit — falicsempék 15X15 cm 15X20 cm 20X25 cm SÜSSI — padlólapok 15X15 cm 20X30 cm méretben. Az év slágere jelenleg is a falra, padlóra, külső-belső tér burkolására egvtaránt alkalmas FAGYÁLLÓ” MOZAIK BURKOLÓLAP 10X10 cm és 5X5 cm méretben, a falicsempékikel harmonizáló színekben. EGYES TERMÉKEK 40 SZÁZALÉK KEDVEZMÉNNYEL KAPHATÓK A GYÁR MINTABOLTJÁBAN, MELYNEK NOVEMBER 15-től AZ ÜJ CÍME: Romhány, Felszabadulás u. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom