Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-30 / 281. szám
1990. november 30. Keiet-Magyarország 3 dt ttaqjf üzlet KIS SAKGA emberek járják be az országot, és a közelmúltban már városunkba is ellátogatott né- hányuk. Látványukat nehezen fogadja be az idegenhez lassan szokó szem, beszédük semmihez sem hasonlítható, akárhogy igyekszik az ember elkapni egy-egy nemzetközileg használt szót. Ideköltöznek a hongkongiak, vagy sem? Az még csak találgatás. Mielőtt azonban ezt megtennék, más okból várható „tömeges előfordulásuk'’, ök már tudják, amit mi hamarabb is megláthattunk volna: hamarosan bevásárló szovjet állampolgárok árasztják el Európa nyugati felét, amihez immár magunk is tartozunk. Négy kis tigris. Hongkong, Tajvan, Szingapúr és Dél-Korea. Az elmúlt másfél, két évtized gazdasági csodaországai. A szinte városállamnak nevezhető Szingapúr exportja dollárban meghaladta a KGST összexportját A nem sokkal nagyobb Tajvan valuta- tartalékai meghaladják Magyarország és Lengyelország több, mint hatvan.mil- liárd dollárra rúgó adósságait Hongkong már régebben feljött, hiszen a népi Kína ideológiai export- és importtilalmait rajta keresztül játszották ki, itt zsilipéit át az áru. Dé!-ko- rea Japán versenytársává növi ki magát A KELETI BLOKK VOLT ORSZÁGAINAK baklövésein Nyugat gazdagszik és gazdagodott. Távol-Kelettel karöltve. A kölcsönkapott dollármilliárdokal Becsben a Mariahilfer-en költöttük el, túlnyomórészt „Made in Négy Kis Tigris”- árukra. Gazdasági szakembereink ámuldozó nyilatkozatokkal kommentálták azt a gyorsaságot és rugalmasságot, ami a Lajtán túl fogadta a mi keservesen visszafizetendő kölcsönökből megteremtődött vásárlóerőnket. Az irredenta vicc, miszerint „Magyarország mindenütt önmagával határos”, akkor idegenek malmára hajtotta a vizet. Ami azonban most készül, még országunk részéről is meglovagolható. A megyének kimaradni pedig egyenesen bűn volna. A magába omló Szovjetunió társadalmi folyamatait előre modellezni szinte lehetetlen, mert a sokszínűség alig kínál fogódzót. A Távol-Kelet érdeklődése azonban olyan jel, amit nem szabad figyelmen kívül hagynL A népvándorlás alighanem ebben az esetből is elindul majd. Mivel pedig Becs még a mi pénztárcánknak is nagyon drága volt, számítani lehet rá, hogy a bevásárlóturisták nagy része addig el se megy. A negyven kopejkás benzinnel Pestet sem lehet megjárni, nálunk pedig a fekete árfolyamú rubelből lassan tíz kell egy literhez. Ausztriában a negyvenöt groschenes rubelszorzóval tizenöt rubelre rúgna a benzin ára. A NYUGAT TEHÁT MI I.ESZÜNK. A megyénkbeli négyes út halálszakasszá válik, miként az volt a Hegyeshalom—Bées közötti szakasz. Jön a füst, a szemét, és a tömeg. De jön az üzlet is. Hogy kinek, az a mostani hetekben, hónapokban dől el. Még az volna a szerencse, ha csak egy városnegyedre korlátozódna a dolog, miként Becsben A koncentrált gyors adásvétel nekünk is érdekünk lesz, a vendégeknek is. Nem kevésbé az üzlet nagyobb részének magyar kézben tartása. Nem a Nyugat, vagy a már emlegetett Távol-Kelet távoltartásával, hanem éppen ellenkezőleg: fogadókészséggel és együttműködéssel. A szórakoztató elektronika, és az eddig csak hallomásból ismert fogyasztási cikkek lesznek minden valószínűség szerint a slágercikkek. A közvetlen értékesítés, tehát a kiskereskedelem tartható leginkább megyei személyek és cégek kezében. Nem. maradhatnak le erről az útmenti ön- kormányzatok sem. Az országba való beérkezés utáni nagykereskedelem, a helyi tőkehiány és más okok miatt, alighanem kicsúszik a kezünkből. Pedig ezzel a közvetlen importtal segíteni lehetne. Nem csak az új üzleteknek kellene szaporodniuk a megyeszékhelyen, és végig a főutak mentén, hanem kellenének nagyban gondolkodó cegek is. Jól esne, ha egy-kettő gyorsan megcáfolna. Hoz-e a megyenek boom- ot ez az előrejeizett bevásárlóroham ? Bennünket fitymálva nézegettek a sógorok fillérezgetesünkkel. A várható jövevények — sajnos, ez tény — hozzánk képest is sokkal szegényebbek Ennek csak részben mond ellent azok példája, akik párosával csempészik át Záhonyban a videókat. Így is, úgy is nagy pénzek forognak majd. Kérdezhetné bárki, hogy honnan lesz szegényeknek, amikor éhínség fenyegeti nagyvárosaik lakóit. Nincs kizárva, hogy az élelmiszersegély értékesebb része KGST-piacain • kon fog feltűnni, éppúgy, mint a románok esetében. Azonkívül mindenképpen kapnak majd készpénzsegélyt és hitelt is, mert a gazdag Nyugatnak ez még mindig sokkal olcsóbb, mint a társadalmi elégedetlenség kiszámíthatatlanul feltörő hullámainak következményeit leküzdeni. SPEKULÄCIÖ-E mindezt így végiggondolni? Tétovázó befektetőket ebbe az irányba mozdítani? Igen, az. Ez a szó nagyon sok idő múlva veszti el a rárakódott negatív jelentéstartalmakat. Pedig van ám haszna, ha valaki jól spekulál, és aki rosszul, az sem feltétlenül bukik el, ha kellőképpen óvatos és rugalmas. Minél kisebb beruházással minél gyorsabban, minél nagyobb hasznot — ez volt a jelszavuk a Bérsbe vezető út melletti parasztoknak, akik kimeszelték az istállót és belőle árulták a Gorenjét. Túl sokat nem kockáztattak. Nyerni viszont jócskán nyertek. Akkor se ugrott volna a kútba senki, ha a határt egyik pillanatról a másikra lezárják. Emlékezzünk csak vissza: lett volna rá esély. Mint ahogy a szovjet—magyar határon is előfordulhat hasonló. Akkor hát mi legyen? Visszatérve a sárga kis emberek megjelenésére, hadd hasonlítsam őket az anekdotabeli svájci bankárhoz. A történet szerint az illető hirtelen kiugrott az ablakon, és látta ezt néhány más nemzetiségű bankár. Egyikük felkiáltott és rögtön utánaugrott: „Gyertek, ebben biztosan valami nagy üzlet van.” Esik Sándor Kolbászból fonják „A paraszt a legjobb közgazdász!” — fogalmazódik meg egyre gyakrabban. Ez meglátszik a kistermelői sertésáru-termelésben is. Amikor a jövedelmezőség jelentős volt, sokan vállalták a beruházást, s vállalkoztak sertéshizlal ásna. A szatmári vidéken a fehérgyarmati Sertéstenyésztő és Hizlaló Szakcsoport az év első tíz hónapjában 5947, amíg az elmúlt 10 .hónapban 7906 darab sertést értékesített. Fehérgyarmat város négy és félezer sertése jelenti a leadottak felét, de a tu- nyogmatolcsi 522, a penyigei 320, vagy a nábrádi 290 sertés is jelzi, aki egyszer megkezdte, még ha időlegesen csökken is a haszon a sertés- tartáson, nem adja fel. A húsipar egyre inkább a jobb minőségű vágósertést igényli, ennek következtében állományváltásra kerül sor a háztájiban is. A fehér húsKígyózik a házi kolbász sertést azonban már nem lehet a hagyományos módon hizlalni. A hizlalási kedv megtartása érdekében ez évben 107 vemhes kocát illetve 22 süldőt helyeztek ki. A szakcsoport ingyenesen szállítja a leadásra kerülő sertéseket. A területen 20 darab tenyész- apaállat-gondozásra akadt vállalkozó. így a kívánalmaknak megfelelő utánpótlásnak meg van a lehetősége. A szakcsoportok sertésenként 900 forint előleget is kaphatnak 120 napra, kamatmentesen. A szakcsoport 1100 tagja minimális térítés ellenében alomszalmát i« kaphat a jószágok alá. Gondolva a háztájiban megtermelhető szemesterményekre, vásároltak egy mezőgazda- sági traktort (a szükséges tartozékokkal), s ezt is a tagok rendelkezésére bocsátják. Szakelőadások, s helyszíni tanácsadás segítik az állattartókat — mint ezt Pól- fi Gyula szakmai ügyvezető elmondta. „Boldog ember vagyok” Célratörő apró lépések Vásárosnamény polgármestere tisztában van azzal, hogy vannak a városban „nagy falatok”, amibe esetleg bele is lehet bukni, viszont úgy érzi, ba a korábbiakhoz képest változás történik, akkor már megérte... Hegedűs Antal vitkai származású, 42 éves, legmagasabb végzettsége vegyipari gépészmérnök. Vallásos nagycsaládban nevelkedet, ő maga is nagycsaládos, négy leánya van. Legutóbb az üveggyár műszaki osztályvezetője volt. Felesége múzeumi restaurátor. — Mi indította arra, hogy polgármesternek jelöltesse magát? — Valamiféle közéleti elhivatottságot korábban is éreztem. Nekem mindig sokat ért az, ha a .kisemberek” megszólítottak az utcán, ha nékik valamit el tudtam intézni. Így vállaltam a jelöltséget. amikor a kormánypártok képviseletében hárman együtt megkerestek azzal, hogy el tudnának képzelni polgármesternek. — Gondolom, valami belső vívódás, rábeszélés is volt.? — Nem volt, csakis a feleségemmel kellett megbeszélnem, milyen elfoglaltsággal járhat együtt ez a tisztség. Ez az ő vállalása, a családban minden gond az övé, és olyan hátteret teremt, amilyen kevés embernek van. — Szerencsésnek érzi tehát magát? — Boldog ember vagyok. Nézze, mi nagyon nehezen küzdöttünk meg az életben mindenért, de mindig éreztem, hogy a befektetett energiának van értelme, jövője. — ön öt éve lakik a város- bané Nem kevés ez az idő ahhoz a feladathoz, amit vállalt? — Ügy érzem, hogy nem kevés, mivel a szüléimén, az apósom családja révén akkor is erős volt a kapcsolat, amikor nem itt éltem és dolgoztam. — Mennyiben változik meg az élete ebben az új tisztségben? — Annyiban, hogy ha kell, akkor már reggel fél 7-kor, és ha kell, akkor még este 6-kor is itt vagyok. — Esetleg haza is viszi a munkát? — Viszek haza időnként munkát, de inkább csak a rendeleteket, hogy tanulmányozzam azokat. — Tényleg, egy vegyészmérnök honnan tudja, mi a dolga egy polgármesternek? — Erős szolgálatnak tekintem ezt a feladatot. Elvem a következő: nem tudom, milyen lesz a gazdasági helyzet, de ha „Mari néni”, vagy „Pista bácsi” azt fogja mondani, hogy itt a korábbihoz képest változás történt, akkor már megérte. — Hadd kérdezzem konkrétabban : szakmai ismeretekben mennyi időre van szüksége, hogy „befogjon”, utolérjen egy jól képzett vb-titkárt? Hegedűs Antal ... (kb. fél perces fejszámolás után). Másfél évre. — önt a polgárok közvetlenül választották meg. Erezte már azóta is a bizalom jegyeit? — Nem vagyok tagja egyik pártnak sem. tehát a bizalom jelének tekinthetem, hogy az MDF—KDNP—FKgP polgármester-jelöltjeként és a kereszténydemokrata párt egyéni képviselőjelöltjeként is megválasztottak. Bár időnként fel lehet fedezni az előző rendszer utórezgéseit, érzem a bizalmat. Különösen megmutatkozott ez a taxis blokád idején, könnyen szót értettünk. Fontosnak tartom, hogy nálunk szerencsés az önkormányzat összetétele, ci- vódást nem tapasztaltam, jó hangulatban dolgozhatunk. — Mégis, hadd kérdezzem, bekalkulálta-e azt, hogy nem ,Jönnek össze” a dolgok, mi az amibe belebukhat? — Én másképp fogalmaznám ezt: mi az a „nagy falat", amit nem tudok lenyelni. Van ilyen, több is. Az első: üres a város kasszája. Hiányzik most 3—5 millió — ami nem tragikus a 372 milliós költségvetéshez képest. És ha bejönnek a számításaink, ha a soron lévő bevételek úgy alakulnak, ahogy szeretnénk, akkor az év végét hiány nélkül zárjuk. A második ilyen ügy a bíróság elhelyezése. Ott 12—15 millió lenne a felújítás összege, az önkormányzatnak valószínűleg a 10 millión felüli részt kellene vállalnia. Folyamatban vannak a tárgyalások ... A harmadik: hová helyezzük el a háború áldozatainak emlékművét? — Már megbocsásson, de axt hiszem, sok polgármester őrülne, ha ez lenne a harmadik legnagyobb gondja. — Lehet, hogy kívülállónak ez nem olyan lényeges, viszont az önkormányzatnak számolnia kell nemcsak a vásárosnaményi, hanem a gergelyiugornyai és a Vitkai emberek érzelmeivel is. De hadd folytassam, melyek még a fő gondjaim: a felduzzasztott apparátus és a munkanélküliség. — Milyen „karcsúsítás” mellett hatékony még az apparátus? — A korábbi létszámnak a kétharmada elég. Most igen bizonytalan a hangulat emiatt... — Lesznek fájdalmas Dúcsúk is? — Biztosan. — Itt is nő a munkanélküliek száma. Milyen kiutat lát? — A legfőbb kérdések között tartjuk számon a foglalkoztatást, a munkahelyteremtést. Sajnos, egy jónak indult üzlet dugába dőlt, mégis bizakodó vagyok. Egy osztrák kisvárossal, Asparn- nal állunk kapcsolatban, náluk virágzó a kulturális élpt és az idegenforgalom: Nekünk itt van Csaroda. Tá- kos. Vámosatya, mind egy- egy gyöngyszem, lehetne az idegenforgalomra, panziózásra jobban berendezkedni. Ebben is látok munkahely- teremtési lehetőséget. Na és itt van a Tisza . . . — Lehet, hogy ön lesz. aki elbontatja a Tisza kerítését? — Személy szerbit nem tartom helyesnek' azít a megoldást, hogy elkerítették a Tiszát, de a döntéseket nem én fogom egyedül meghozni, hanem az önkormányzati képviselőtestület — Vásárosna- ményért. Baraksó Erzsébet VASAS KFT. Búvárszivattyú Szatmáriról Az Ipari Műszergyár fehérgyarmati üzeme azon kevesek közé tartozik, amely fittfPIlkiloni* lakal*> üzletsor alapjait rakják le a SZÁÉV dolgozói a nyíregyházi UlvGIIHIICIIIi Bercsényi utcában. A 2—3, illetve négyszintes épületek várhatóan 1992 tavaszára készülnek el. Felvételünkön a vasbetonszerelők a pincerészben. (Balázs Á. felv.) folyamatos munkalehetőséget tudott teremteni az itt dolgozó több száz lánynak, asszonynak. Aranyosi László igazgató elmondta; jelentős felfutás várható, ugyanis osztrák és gyugatnémet cégekkel alakítottak ki kapcsolatot. A búvárszivattyúkból, illetve a centrifugamotorokból százezres nagyságrendű szállítási feladatuk van. Sikerült az alapanyagot is időben beszerezni, így. Fehérgyarmaton ebben az évben az IMI- ben nem lesz foglalkoztatási probléma. A jövő évre szóló megrendeléseknél még nem tudni, hogy a volt szocialista országok piacaira milyen feltételek mellett szállíthat az üzem, de a belföldi és a tőkés megrendelések is szinte az egész évre adnak munkát. Megoldották a kiszállításra kerülő termékek csomagolását is. Kft.-t alakítottak az itt dolgozó vasasokból, ezzel többletjövedelemhez juttatva a vállalkozók egy részét; s biztonságosabbá téve a határidőre történő szállítást.
