Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-13 / 266. szám

1990. november 13. Kelet-Ma gyarország 3 Lélekgyógyításra esküdtek Humanitás Népfőiskola Nyíregyházán A körülöttünk lezajló események oly sok mindenre rádöbbentettek bennünket, melyeket az elmúlt évti­zedekben egészen másként tártak elénk. Mindez csa­lódottá, bizonytalanná tett sok embert. Az elhallgatá­sokkal nagy kárt okoztak a lelkekben. Az egyénnek szüksége van olyan ismeretekre, melyeknek a birtoká­ban el tudja dönteni; életében milyen értékeket vállal fel. Ezek a gondolatok hangzottak el a Humanitás Népfőiskola nemrégiben tartott közgyűlésén Nyíregy­házán. A résztvevők a szabad és öntevékeny művelődést kí­vánják elősegíteni, ezért alapszabályzatukban is rögzí­tették az emberek számára nélkülönhetetlen kulturális és morális tájékozottságot. Szűkebb hazánkban szeret­nék felkutatni és megnyerni azokat az értelmiségi, közéle­ti, egyházi személyiségeket, akik vállalkoznának arra, hogy ismereteiket, tudásukat városainkban és falvainkban közkinccsé teszik. Szellemi mozgalom A szervezet tagja lehet minden nagykorú magyar és Magyarországon élő külföldi állampolgár, aki belépési nyilatkozatával- elfogadja az intézmény célfait és közre­működik azok megvalósítá­sában. A közgyűlésen évi 200 forintos tagdíjat állapítottak meg, viszont a nyugdíjasok­tól, főiskolásoktól, sorkato­náktól csak 100 forintos hozzá­járulást kérnék. A népfőisko­la tevékenységéhez szükséges anyagi fedezet egyébként mi­nimális; ;Á; Jurányi TIT Centrum induló vagyonként húszezer forintot ajánlott fel. Munkájukhoz szeretnék meg­nyerni a lakosság, a gazdasá­gi egységek, szervezetek, valamint az Önkormányzatok támogató Hiszen az ala­pító tagi — akik között egyházi v< : ők, orvosok, pe­dagógust: nnak —, a nép­főiskola I hozásával olyan szellemi galmat indítot­tak él,.m 'r ek sikere mind- annyiun ; eke. ■ II A Humanitás Népfőiskola a „Tízparancsolatról” szó­ló valláserkölcsi sorozattal kezdte működését. Az érdek­lődők minden második hét csütörtökén fél 6-tól hallgat­ják Fekete András görögka­tolikus lelkész előadását XXXIV. évszázados törvény előírásairól. A nyíregyházi TIT klubba, — a hivatalosan még Lenin tér 10. szám alá — hívnak minden szülőt gye­rekeikkel és pedagógusokat diákjaikkal. Novemberben további ta­gozatok indulnak. „A keresz­ténység szerepe a kultúra fej­lődésében” címmel dr. Fekete Károly református lelkész általános képet ad a keresz­ténységnek mindennapi éle­tünkben betöltött jelentősé­géről. Ezt követően részletei­ben ismerhetjük meg, hogy a magyar nemzet történetében mit nyújtottak a görög, ró­mai, református, ortodox evangélikus hívek. Kis Ist­ván római katolikus lel­kész, a népfőiskola választott igazgatója elmondta, hogy kö­zös munkájuk alapja a Biblia legyen és programjaikat a hallgatóság igényeinek figye­lembe vételével formálják majd. Önpusztító életmód S megpróbálnak közel ke­rülni a leginkább segítségre szoruló emberekhez. A me­gye egész területén különbö­ző előadásokat szerveznek, a társadalmi beilleszkedés za­varainak megelőzésére. Így többek között szó lesz az ön- gyilkosság okairól, a fiatalok bűnözéséről, az alkoholiz­musról. A témaköröket fel­ajánlják oktatási intézmé­nyek, munkahelyek számára is. Így szélesebb körben is­mertté válhat társadalmunk mai nevelési ideológiája. A népfőiskola alapítói kidolgoz­tak egy jó programot, s meg­valósításához várnak minden érdeklődőt. S remélik; ha­marosan kialakul egy olyan szociális, kulturális hálózat, mely a szellemi élet átmene­tének legnehezebb krízisein segítséget nyújthat. Bojté Gizella Szennyvízcsatornák befedéséhez készítenek fedőlapokat vasbetonból az orosi betonüzemben. Képünkön a na­ponta több száz vasszerkezet raktározását látjuk. (H. P. felvétele) Mi az, hogy... r a és vajaspirítós. Amúgy polgári módra. Erre mostmár sokat adok. Mint polgár. Nem nyárspol­gár, kispolgár, nagypolgár, egyszerűen csak polgár, olyan, amilyen a szocializ­musban nem lehettem volna. Stohanek ezt persze nem ér­ti. Ül a konyhaasztalnál és aggódik: — Fordítsa már meg azt a kenyeret, mert megég. Ezer éve vagyunk már szomszé­dok, de ez az ürge még nem ismer engem. Ha én egyszer pirítást készítek — bármerre is csapong is a gondolatom —, az nem ég meg. Szóval ott tartottam, hogy a szocializ­musban ... — Mi az, hogy szocializ­mus? — kérdezi Stohanek, és nyel és guvad a szeme a pi­rításra. — Mi az, hogy mi az. Hát nem tanulta meg. Hol volt maga, amikor erről tartották a szemináriumot? — Sitten. — Mindenki ezt mondja. Most. De akkor? Stohanek úr akkor maga azt mondta, tartós kiküldetésen járt. — Sitten voltam, de én nem dicsekszem. Azt mondja meg végre mi az a szocializ­mus. — Miután a kenyér pirítás­sá lett, megkenem vajjal és leteszem szépen a kistányér­ra. Stohanek természetes egyszerűséggel magától ért­hető módon nyúl érte, és be­leharap. Eszik. Rág és nyel. Ledöbbentő pofátlanság. Az én pirításomat eszi. Hát hol él ez? A szocializmusban? Apropó szocializmus: — Hát ide figyeljen maga egyorrú. Maga az imént azt kérdezte tőlem, mi az, hogy szocializmus. Most én kérde­zek. Ha magának lenne két gyára és nekem nem lenne gyáram, az egyiket ideadná nekem. — Természetesen. — Ha magának lenne két háza, és nekem nem lenne házam, az egyiket ideadná nekem. — Természetesen. — Továbbmegyek. Ha ma­gának lenne két tehene ... — Természetesen, ha len­ne két tehenem az egyik te­henet magának adnám... Stohanek közben megeszi a vajas pirításomat, megisz- sza a teámat. Nem baj. Főzök másik teát, pirítok újabb ke­nyeret, de közben kioktatom ezt az értelmi fogyatékost. Közlöm vele, hogy még to­vább megyek. A szocalizmus az, ha az ember megosztja embertársaival a tulajdonát. — Lám Stohanek úr, maga is nekem adná az egyik gyá­rát, házát, tehenét. És ha lenne ötven csirkéje, és ne­kem nem lenne egy sem, ne­kem adná a csirkéinek a fe­lét? — Azt már nem! — Miért nem Stohanek úr? A gyárát, házát, tehenét könnyű szívvel nekem adná, a csirkéit meg nem? Stohanek hallgat. Megkeni vajjal a második pirításomat, kéjesen ropogtatja a hara­pást, majd megfontoltan fo­galmaz. — Ne nézzen hülyének. Gyáram, házam, tehenem az nincs. De csirkém az van ... T^irúgtam. Végre én eszem a vajaspirítósom és iszom a teámat. Csak az nem fér a fejembe, hogy miért érdekli az em­bereket, hogy mi lenne az a szocializmus. Seres Ernő A majd 40 000 db TITASZ üzem- igazgatósághoz tartozó lámpák közül sokan esnek rongálás, lopás ál­dozatául. de fé­nyüknek határt szab a véges mű­szaki élettartam is. A pótlás azon­ban folyamatos, így csak idő kér­dése a lámpákkal ellátott utcáink teljes kivilágoso- dása. (Balázs At­tila felvétele) Japán gépek Tiszalökön Ugrásra kész a Puma Világszínvonalon gyártják a mutatós és kényelmes szabadidőruhákat egy olasz cégnek a HÖDIKÖT tisza- löki gyárában. Az itteniek joggal büszkék erre a ter­mékükre, érthető, hogy először ezt mutatják az ide lá­togató idegennek. A híres Puma cégnek készített ter­mékeket is szívesen nézegeti, próbálgatja a látogató, aki rövid tapasztalatszerzés után megállapítja: ez a Tisza- parti nagyközség egyre ismertebb lesz szerte a világ­ban. Közös vállalatot alapítottak egy angol céggel, ja­pán gépeket várnak ide, máltai szakemberek idejöve­telére is számítani lehet. A hosszú üzemcsarnok vé­gében a helyi vezetők ma­gyarázzák, hogy itt hamaro­san építők jelennek meg és öt kamionnak alakítanak ki parkolót és fordulót. Dehát itt mellettünk az üzemi kézi- labdapálya, ezt akkor fel kell számolni — vetjük közbe. Ezt nem bánják a dolgozók, fő, hogy az új közös vállalat jó­voltából biztosabb lesz a munkájuk, több a fizetésük — hangzik az elfogadható válasz. Az év'eleji bizonytalanság a nyáron! mái oldódott, s ez az ősz jogos bizakodást ho­zott az ittenieknek. A közös vállalat gyakorlatilag novem­bertől működik, a cégbírósá­gi bejegyzés most van folya­matban — halljuk Marázi Gábor gyárvezető sokatmon­dó tájékoztatóját: *— Év elején a szovjet ex­port korlátozása minket is megrengetett, több dolgozónk itthagyott bennünket. De talpon maradtunk, mert ke­restük és megtaláltuk a bel­földi piacot, sőt a közpon­tunk segítségével új külföldi piacot is szereztünk. Az olasz cég 30 ezer darabot rendelt nálunk erre az évre, de a jó minőség és a pontos határ­idő miatt 60 ezerre növelte igényét. Csak 40 ezret tud­tunk vállalni kapacitás hiá­nya miatt. Érdekes: másutt megren­delésre várnak, itt visszauta­sították a pluszmegrendelés egy részét. De tekintsünk még vissza az év közi esemé­nyekre. A gyárvezető egy ki­mutatást vesz elő és sorolja a beszédes számokat: — Az első negyedévben a fizikaiak átlagkeresete 4300 forint volt. Április után 5300, szeptemberben már 6300 fo­rint. A kiugróan teljeskők ősszel tízezren felül keresnek. Az üzem teljesítménye köz­ben 89-ről 116 százalékra nőtt. Megnőtt az emberek munkakedve. — Ez nyilván a közös vál­lalat ígéretének is köszön­hető. — Az angolok teljesen át­világítottak bennünket. Néz­ték a teljesítményt, a minő­séget, a műszaki színvonalat, sőt a környezetet is. Dönté­süket még az is befolyásolta — kedvezően —, hogy no­vemberben a posta Tiszalö- köt bekapcsolja a távhívásba. Az angol szakembereknek már a megjelenése is bizako­dóvá tette dolgozóinkat. — Konkrétan mit ígértek az angolok? — Huszonöt százalékos béremelést, a teljesítmény után újabb huszonötöt. Aki most nálunk tízezret keres, pár hónap múlva tizenötez­ret is kereshet. Alapanyag­ról, piacról az angolok gon­doskodnak. Létszámfelvételt hirdettünk meg a környé­ken, de csak a jó munkaerőt fogadjuk el. Űj, hogy szep­tembertől a tiszavasvári szakmunkásképző intézet­ben 22 elsős tanulónk van. Két dolgozónk szakmérnöki­re jár. Egyikük Cserés Sándor mű­szaki vezető, aki pár héttel ezelőtt Amerikában járt. Er­ről ezeket mondja: — A leendő közös vállalat képviseletében egy angol és egy máltai szakfenibferrel mentünk áz' amerikki ‘gépki-- állításra és -vásárra. Kivár lasztottuk ott a leginkább megfelelő japán gépéket, ezék leszállítása hamarosan várható. Meghagyunk iitt né­hány régi gépet is, de mű­szaki szintünk nyugat-euró­pai lesz. Átalakul az egész mechanizmusunk a gépesítés után. A munkakultúránk ja­vulása is várható. — A műszaki feltételek ja­vulása mellett bizonyára a személyi feltételeknek is ja­vulni kell. — Természetesen. Betaní­tót munkásnak is csak nyolc osztályt végzetteket veszünk fel, s a felvételin vizsgáljuk a kézügyességet. Az angol cégnek Máltán, Izraelben és Svájcban is van üzeme. Nem­rég szűkebb körben levetí­tettük ázt a videofilmét, amely a svájciak munkáját mutatja be. Ezt a filmet még nem lát­ta, de angolokkal már talál­kozott Nagy Ferencné, aki az egyik gép fölé hajol, köz­ben így vélekedik: — Tizenhét éve vagyok itt szakmunkás, szákmai ruti­nomnak is köszönhetem, hogy á múlt hónapban 140 száza­lék volt a teljesítményem és 12 ezret kerestem. Nem ez a jellemző- itt. Egyik erős pil­lére voltunk a hódmezővá­sárhelyi központnak, de a fi­zetésünk mindig kevesebb volt. örülünk annak, hogy a közös vállalat már igazán meg fogja fizetni a teljesít­ményt és a jó minőséget. Nábrádi la jós . Becsületvédelem HIÁNYZIK AZ EMBEREKBŐL az egymás iránti bi­zalom — állapítom meg, amit saját bőrömön is ta­pasztalhattam. Fiam a megyeszékhely egyik középis­kolájába jár. Utazásban gyakorlatlan — mivel leg­többször saját gépkocsimon viszem és hozom. Nem­régiben az egyik városi járaton ellenőrizték az autó- buszjegyeket, s kiderült: a gyerek véletlenül a múlt havi bérletet vitte magával. A meglepetéstől és szé­gyentől — fiú létére — a könnyeivel küszködött, sza­vait alig lehetett hallani. Az utasok egy része közöm­bösen szemlélte a történteket, de egy hölgy — foga- datlan prókátorként — mindjárt kész volt a magya­rázattal. „Biztos adtak a szüleid pénzt, csak te elköl­tötted!’ A gyerek tiltakozott, de senki sem figyelt rá. Az ellenőr a személyi igazolványából kiírta az adato­kat, a jegyzőkönyvbe pedig a hölgy véleményét jegyez­te le. Fel sem tételezte, hogy a fiú igazat mond, s való­ban otthon lehet a másik bérlet. Nem tájékoztatta: lehetőség lenne másnap bemutatni a papírokat, s ak­kor elengedik a büntetést. Kiállította a 276 forintos csekket: fizessük be! Figyelmetlenségért megróttuk a gyereket. S telefo­non érdeklődtünk a Volán-központban: mi a teendő? A válasz egyértelműen hangzott: keressük meg az illeté­kes ügyintézőt, mutassuk be a bérletet, és eltekinte­nek a bírságolástól. Másnap zavartan feszengtünk az autóbuszállomás irodájában. Nem azért a 276 forintért, de az elvek ...! Az ügyintéző kételkedett, mivel hiányzott a bérletről a dátumbélyegző. Elment és ellenőrizte, hol és mikor vásároltuk a jegyet. Ügy látszott, megszületik a megol­dás. De mégsem! Diadalmasan fedezte fel. hiányzik az igazolványszám is, tehát így is, úgy is megbüntetik. Megszégyenülten távoztunk. Bár még utánunk szólt, másnap reggel ellenőri szembesítésre jöjjünk be. Mi ezt már nem vállaltuk. TUDOM, NAGYON SOKAN bliccelnek a tömegköz­lekedési járműveken. Legyenek ezért szigorúak az el­lenőrzések. Azt is elfogadom, aki feledékeny, az is nyerje el büntetését. Mégis van egy rossz érzésem azóta. Milyen könnyen rá lehet sütni egy emberre, hogy csalt, vagy csalni akart. Tehetetlenül álltam az ügyintéző szigorával szemben. Hiába bizonygattam, hogy együtt vettük meg 5-e előtt a bérletet, ő követ­kezetesen ragaszkodott a kijelentéséhez: „Miért ha­zudna az ellenőr?” Jó, bízzon a munkatársában, de azt nem értettem, vajon akkor miért nem hiszi el, hogy esetleg én is igazat mondok? ___________ ____ _______________ Dankó Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom