Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-01 / 230. szám

1990. október 1. Kelet-Magyarország 3 Itt a11-277! Válaszol: Réti János újságíró A hátrányos helyzet meg­szüntetése, a boldogulási esélyek, az életmódot meg­határozó feltételek kiegyen­lítése — ez a cél szinte ki­vétel nélkül fellelhető volt tavasszal a szatmári térség minden országgyűlési kép­viselőjének választási prog­ramjában. Az itt élő embe­rek nem reméltek csodákat, reálisan nem számítanak ar­ra. hogy életviteli lehetősé­geik egyik napról a másik­ra döntően megváltoznak több mint 300 kilométerre az ország központjától, a keleti határ csücskén. Nem várnak nagy ugrást, de apróbb, fo­lyamatos lépéseket a fel­zárkózás érdekében igen. — Milyen megoldásuk mu­tatkoznak a pályakezdő fiata­lok elhelyezkedésére a terüle­ten, figyelembe véve azt a tényt, hogy a jelenlegi szabá­lyozás szerint sem munkanél­küli-segélyre, sem újrakezdési támogatásra nem jogosultak? — kérdezte, gondolom sokak nevében S. Z. Nyírmeggyesről. — A Területi Foglalkozta­tási Központ vezetőjének tájékoztatása szerint a pá­lyakezdők bizonyos rétegé­nek elhelyezésére történtek intézkedések. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára megteremtettük a gyakornoki rendszert. Ennek lényege: a fiatal diplomás munkabérét a foglalkoztatási alapból megtérítik, annak a vállalatnak, vagy intéz­ménynek, amely feladattal látja el őket. Erre a pálya­kezdő fél évig jogosult, illet­ve szerződése kétszer, azaz összesen másfél évre meg­hosszabbítható. Középfokú végzettséggel elhelyezkedni nehezebb, de az adatokat te­kintve ebből a rétegből al­kalmaztak legtöbbet a mun­káltatók. Jelenleg folyamat­ban van egy, a közhasznú munkavégzéshez hasonló rendszer bevezetése. Szinte megoldhatatlannak látszik viszont az általános iskolát végzett, de tovább nem ta­nuló, 14—15 éves fiatalok el­helyezkedése, illetve foglal­koztatása. Számuk sajnos évről évre nő. — A Romániából érkező be­vásárlóturisták naponta meg­újuló hulláma nem veszé- lyezteti-e a lakosság ellátását? <K. M.-né Mátészalka, Vásár­tér.) — Sallai Zoltán, a Máté­szalka és Vidéke Áfész ke­reskedelmi osztályának ve­zetője szerint nem. Az ide­érkezők nem alapvető cikke­ket vásárolnak, inkább Qlyan áruféleségeket, amelyekből a készletek meghaladják a la­kossági igényt. Saját vásár­lói tapasztalatom szerint vi­szont többször előfordult, hogy a szomszédból érkezők egy-egy nagyobb „rohama" után bizony valósággal ki­ürülnek az AEC-áruházak egyes polcai. Erre azért ta­lán — lassan-lassan ismert­té váló igényeik és szokásaik figyelembevételével — job­ban felkészülhetnének a boltok. — A mátészalkai piactéren folyó építkezés miatt lassacs­kán lehetetlené válnak az ál­lapotok vevők és árusok szá­mára egyaránt. Meddig kell tűrnünk a mostoha körülmé­nyeket — kérdezte egy piaci árus. — A városi tanács illeté­keseitől megtudtam, hogy magánerős forrásból épülnék elárusító pavilonok a piacon. Felépülésük lehetővé teszi később a terület befedését, illetve vásárcsarnokká való átalakítását. Ha átmenetileg most valóban lehetetlenné válnak a körülmények, akkor a piacot ideiglenesen áttele­pítik az áfész-iroda melletti szabad területre, ameddig az építkezés befejeződik. — Gazdaságos-e aa, hogy több vonalon egybeesnek a Volán és a MAV járatai, ami azt jelenti, hogy a két válla­lat valószínűleg egymás elöl veszi el az utasokat — kérdez­te K. B. Mátészalkáról, egy idős házaspár (Mátészalka. Északi lakótelep) pedig azt vetette fel, hogy tömegközle­kedés hiányában hétvégeken nem tudnak feljutni a város- központba. — Valóban van időben egybeesés a járatok futásá­ban — mondta Kosán Jó­zsef, a Volán mátészalkai üzemének forgalomvezelóje — de ebben legtöbbször ké­nyelmi szempontok szólnak a mi szolgáltatásunk mel­lett. A falvakban több he­lyen is megállnak az autóbu­szok, így a vonathoz képest több helyen hosszú gyalog­lástól kímélik meg az utazót. Ami a tömegközlekedést és a hétvégi járatokat illeti — és ez vonatkoztatható a közsé­gek és a város összekötteté­sére is — tavasszal alapos felmérést végeztünk a jára­tokon. Sajnos az olvasó által felvetett probléma egyelőre nem oldható meg. A hétvége­ken utazók száma annyira csekély, hogy a járatok sűrí­tése komoly ráfizetést jelen ­tene a vállalatnak. A bevá­sárlást célzó utasforgalom ki­elégítésére ennek ellenére közlekedtetünk járatokat szombat délelőttönként, de délután és vasárnap sem ma­rad közönségünk közlekedé­si lehetőségek nélkül. Ebből adódik, hogy így is van ráfi­zetésünk, azonban tovább nem szándékozunk csök­kenteni járataink szamát. Segítség aszálykárosultaknak Adókedvezmény, célhitel Különbség, de nem megyék között Az aszálykárok enyhítésére hozott intézkedéseket a kor­mány, a Magyar Agrárkama­ra részvételével. Az évszázad legnagyobb aszálya következ­tében a szeptember eleji fel­mérések szerint 30—35 mil­liárd forint veszteség érte a mezőgazdaságot, ami a nö­vénytermesztés értékének 20 —25 százaléka. Csak kukori­cából mintegy 2 és fél millió tonna pusztult el. Arról, hogy érinti-e me­gyénket az intézkedésterve­zet és pontosan mire számít­hatnak a mezőgazdasági ter­melőink a segítségnyújtás során, Bíró Miklóst, a Megyei Agrárkamara munkatársát kérdeztük. — Az aszálykár enyhítésé­re hozott kormányintézkedés nem megyék közt tesz kü­lönbséget. Minden nyereség­adó, törvény hatálya alá tar­tozó, szántóföldi növényter­mesztést folytató gazdálkodó — állami vállalat, szövetke­zet vagy vállalkozónak szá­mító magántermelő — szá­míthat a kormány segítségé­re, ha a termésátlaga az elő­ző három év átlagához viszo­nyítva 15 százalékkal csök­kent. — Végül is milyen segít­ségnyújtási formákat tervez a kormány? — A segítség több irányú lesz és főként kedvezmé­nyekben nyilvánul majd meg, mint a szántóföldi terü­letre vonatkozó földadó ked­vezmény, ami során részben vagy egészben elengedik a károsodott gazdálkodó föld­adóját. Emellett lehetőség lesz a társadalombiztosítási járulék befizetésének átüte­mezéséről a 2 százalékos büntető kamat elengedése mellett. Azután, az átlagke­reset számításánál — bizo­nyos határokon belül — ked­vezőbb számítási módszerek­re nyílik lehetőség. Ezen kí­vül a 15 százalék hozamérték feletti kiesés meghatározott hányadára forgóeszköz cél­hitelt nyújt a kormány, hogy az őszi mezőgazdasági mun­kákhoz felhasznált eszközök, takarmány, tenyész-, és hí­zóalapanyag-beszerzés pénz­ügyi fedezete rendelkezésre álljon. Végezetül az aszály­kár miatt fizetésképtelenné Léalma Olcsóbban ne! Ne adják oda önköltségi ár alatt a léalmájukat a megye ter­melőt! — foglalt állás szeptember 28-ai tanácskozásán a szakem­berek jelen lévő csoportja, akik a Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetsége Kerté­szeti választmányának kezdeményezésére gyűltek össze a szövet­ség nyíregyházi székházában. A tanácskozáson, melyen a Nyírkert Gyümölcstermesztési egyesülés és a Kertbarát Szövetség is képviseltette magát, a me­gye idei almatermesztésével és termésértékesítésével kapcsolatos gonookröl volt szó. Nevezetesen arról, hogy a végül is csupán 500 ezer tonnányi megtermett alma jelentős része szenvedett va­lamilyen elemi csapást (aszálykár, jégverés), amit még tetézett a technikai feltételrendszer számos hiányossága, mint a gön- gyoiegmány, a mostanra már tartósnak látszó exportvagon ellá­tási gond, hogy a csomagolóanyagok drágulásáról ne is beszél­jünk. Mindezek együttes hatásaként pillanatnyilag úgv tűnik, hogy az almatermésnek legalább feléből léalma lesz, s az ipari üzemekbe kerül feldolgozásra. A feldolgozó ipar, élve (talán kicsit visszaélve) a kialakult helyzettel — hivatkozva a tőkés piac által támasztott nehézsé­gűre — egyre csökkenti a léalma felvásárlási árát, mely immár *,50 ft kg-nál tart, sőt ez alatti árakról is hallani. Az aimatermelők messzemenően nem értenek egyet ezekkel a — megfogalmazásuk szerint — „reklámárakkal", melyeket a ki­szolgáltatott helyzetükkel való visszaélésnek tartanak. A tanács­kozás résztvevői úgy ítélték meg, hogy ebben a termelési évben a piaci viszonyokat és a ráfordítás« kát figyelembe véve a reális ara 5 forint lenne a léalmának. E2 z ár az, amely mellett körül­belül egyenlő és igazságos jövedelemmegoszlás, illetve tehervise- les alakulhatna ki az almát termelők és az almát feldolgozók kö­zött. A tanácskozáson megjelentek végezetül felhívással fordultak valamennyi almatermelőhöz, hogy következetesen lépjenek föl a javasolt léalmaár elérése érdekében. Próbálják meg kikenysze-' ritení a teldolgozó ipartól, hogy az almalépiacon igyekezzen jobb értékesítési lehetőségeket felkutatni, és ne a felvásárlási arak csökkentésével próbáljon — a termelők kárára — nagyobb nyereségre szert tenni. (g-> váló gazdálkodók központi forrásokat vehetnek igénybe. — Kihez fordulhatnak azok. akik a mi megyénkben gazdálkodnak, megfelelnek a jogosultakkal szemben tá­masztott fenti kritériumok­nak és az aszály aratta le a termésük jó részét? — A kedvezmény igénybe­vétele kárfelmérésre épül, melynek az adatlapjai a Me­zőgazdasági Termelők Érdek- védelmi Szövetségénél, az Állami Gazdaságok Országos Egyesülésénél (ilyen nincs a megyében) és nálunk, a Me­gyei Agrárkamaránál szerez­hetők be. A nálunk jelentke­ző termelőknek a nyomtatvá­nyok átvételekor konzultáci­ós lehetőséget adunk. Igye­kezni kell, mert a gyors fel­mérést október 6-ig, a végle­geset pedig november 30-ig el kell készíteni. G. B. Százszemélyes óvoda nyitja meg kapuit hétfőtől Fényeslit- kén, ami a település önerejéből jött létre. A megszűnt óvoda helyén idősek klubja lesz. Osztályoz a vb-titkár? Szereptévesztés Szakolyban Előzmény: a szakolyi általános iskola néhány tanuló­ját az iskolaboltból történő mintegy 10 ezer forintnyi lopás miatt igazgatói intésben részesítették, a cselekményről tudó és azt elhallgató osztálytársak magatartási osztályzatát az év végi értekezleten a nevelőtestület egy jeggyel lerontotta. Első menet Az egyik szülő a büntetést súlyosnak találván a megyei tanács vb. művelődési osztá­lyához fordult, hogy vizsgál­ják felül az ügyet. A megyei tanács munkatársa az iskolá­ban jegyzőkönyvet vett fel a tényállás tisztázása érdeké­ben, majd ezt követően a szakolyi tanácshoz került az ügy azzal, hogy alaposabban vizsgálják ki az iskolában történteket, s aztán ennek megfelelően intézkedjenek. A helyi tanács részéről újabb vizsgálat és meghall­gatás következett, majd a nevelőtestület megdötíbené- sére megszületett a vb-tit- kár határozata, amelyben — többek között — ez szerepel: „... a tanulók magatartási osztályzatát ... hatályon kí­vül helyezem, és az eredeti­leg tervezett jegyet visszaál­lítom”. És még valami meg­hökkentő: „határozatom el­len jogorvoslatnak nincs he­lye”. Azaz a tanácstitkár az iskola ügyébe oly módon szólt bele, hogy figyelmen kívül hagyta a nevelőtestület dön­tését, a magatartási jegyeket ő kívánta megállapítani. A határozat példányaiból egyébként jó néhány szülő is kapott... Második menet A felháborodott tantestü­let a tanévzárás után felül­vizsgálati kérelmet küldött a * megyei tanács szakigazgatási szervéhez, kérvén, vizsgálják ki a furcsa ügyintézést, mert a határozat a tantestület hi­telét és tekintélyét rontja, és nem lenne jó, ha az új tan­év megromlott légkörben kezdődne. (A megyei tanács művelődési osztályától szep­tember 25-ig a pedagógusok ügyében érdemi intézkedés nem történt, de ahogy meg­tudtuk. napokon belül vár­ható.) Időközben szeptember 5-én a szakolyi tanácstitkár­tól egy újabb határozat ér­kezett. amelyben az iskola igazgatóját 5 ezer forint pénzbírsággal sújtották, mi­vel „a magatartási osztályza­tokat az első határozat sze­rint az eredeti terveknek megfelelően nem állította vissza”. Az újabb határozat­tal egy másik fenyegető kité­tel: „A pénzbírság kiszabá­sát 10 ezer forintig terjedően — mindaddig fogom ismétel­ni — amíg a határozatom végrehajtását nem tudom ki­kényszeríteni.” Harmadik menet Az iskola igazgatója felleb­bezéssel fordul a megyei ta­nács művelődési osztályához, jogorvoslási kérelmet küld az ügyészséghez, védelmet kér a szakszervezettől. Az ügyész­ségi vizsgálatról még nem tudni, a szakszervezet vi­szont lépett. Matolcsi Miklós körzeti szakszervezeti titkár tájékoztatása szerint a szak- szervezet jogával élve vétó­val fordult a szakolyi vb- titkárhoz, aki azonban nem vette figyelembe a szakszer­vezet véleményét, és nem kí­vánt leülni annak megbízott­jával. Megvédik menet Takács Ferenc, a szakolyi vb-titkár meglehetősen inge­rülten fogadja Matolcsi Mik­lóst és az újságírót. — Jó, hogy nem egyene­sen az ENSZ foglalkozik az üggyel — mondja mérgesen — majd kéri, hogy szó sze­rint írjuk le a véleményét: „Az önállóságot én úgy értel­mezem, hogy ameddig a tes­tület jogszerűen jár % el. a dolgokba nem lehet beleavat­kozni. Amennyiben törvény­sértően tevékenykedik, ak­kor valakinek helyére kell tenni a dolgot.” Ebben egyet is értünk, ám annak a módjáról egészen más a véleményünk. Kérjük, magyarázza el, milyen jo­gon akar beleszólni az isko­lai érdemjegyek megállapítá­sába. Milyen alapon hiszi magát felkészültebbnek a ta­nároknál? Előkerül a Műve­lődési Minisztérium 13/1986. (VIII. 1.) számú rendelete. amelynek értelmében a ta­nulók fegyelmi ügyében első fokon a nevelőtestület, má­sodfokon a helyi művelődési szakigazgatási szerv, illetve a felettes dönt. A rendeleteket mi is magunkkal vittük. A tanári kar humánus állás­pontja miatt szó sem volt itt fegyelmi ügyről — magyaráz­zuk — csupán fegyelmező in­tézkedésről, ami ugye más dolog. Majd egy másik pa­ragrafust mutatunk, amely szerint a tanulók tantárgyi értékeléséről, magatartásá­ról egyértelműen a nevelő­oktató munkát végző peda­gógusok döntenek. Márpe­dig a szakolyi iskolában így történt. A tanácstitkár elbizonyta­lanodik: — Kérem, harminc év alatt egyetlen ilyen ügyünk sem volt, mindig is igyekeztem a legjobb tudá­som szerint intézkedni. A megyén is ott van ötven okos ember, egy sem adott taná­csot. mit csináljak. Ide akasz­tották az én nyakamba az egészet, tegyen a megyei ta­nács pontot az ügy végére. Némi vita a szakszervezet­tel, „a szakszervezet csinálhat amit akar, engem nem érde- . kel”. QtSilik menet Az éppen iskolában lévő tanárok röpgyűlése szeptem­ber 24-én. A tanárok közös álláspontja: az egész osztály tudott a lopásról, körültekin- teőn hoztuk a döntést. Am ha a titkár úr kívánja ezen­túl az iskolai érdemjegyeket megállapítani, nem tudjuk, mi szükség van ránk egyál­talán? Ügy gondoljuk, a köz­ségben értelmetlenül szétkül­dött határozatokkal a testü­letet erkölcsileg lejáratták, és a pedagógus társadalmat alázták meg. Hatodik menet Még várat magára. Remél­hetőleg ebben az utolsó me­netben egy régi, rossz beideg­ződés kerül hamarosan a padlóra. Bodnár István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom