Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-21 / 248. szám
1990. október 21. Kelet-Magyarország 3 Társak voltak, önállóak lettek Nehéz járművek adózása A gépkocsik védelmét és kényeimét szolgálják azok a riasztók, autóextrák, melyeket a Vagép Hunitron üzletház forgalmaz Nyíregyházán. (Balázs A. felvétele) Géberjén soha eddig nem ízlelgette az önállóságot. Igaz, dőreség lett volna a falatnyi falunak arról álmodni, majd egyszer nagyipar települ a Holt-Számos partjára és soha nem látott fejlődést tapasztalhatnak az itt élők. Beletörődtek, hogy mellőzött mostohatestvérként porciózzák számukra a filléreket előbb Győrteleken, majd üköritófülpö- sön. Ám ha most meghallgatjuk a polgármester, Balogh Miklós iskolaigazgató grandiózus tervét, hamarosan Géberjént is feltüntetik a térképek, nem úgy, mint most. Á vadászat joga — Sok pénzből könnyű beruházást teremteni, az ügyes húzás az, ha tőke nélkül, minimális ráfordítással, a szürke agy sejtek csatasorba állításával érünk el rövid idő alatt eredményt — ösz- szegezte a lényeget, majd rátért az önkormányzati teryek részleteire. — A Géberjent övező 1000—1200 holdas határban őzet, nyulat, fácánt, foglyot, néha szarvast lőnek a fehérgyarmati vadásztársaság tagjai. Ez ideig egy huncut fillért nem látott Géberjén ebből. Sürgősen szabályozni fogjuk a vadászati jogot, csakúgy, mint a halászatét. ötven-száz öles parcellákat mérnénk ki a vízparton, lenne vagy ötven telek. Erre építhetnének a jelentkezők faházat. A horgászjegyek eladásából és a telkek bérleti díjából komoly idegenforgalmi bevételt szerezhetnek. A folyó közelségét vízi szárnyas tenyésztésére hasznosítanák. Pekingi kacsát, rajnai ludat tízezer számra nevelhetnek. A hús, a máj keresett a piacon, a toliból az asszonyok paplant varrhatnak. Azt pedig felfogha- talannak véli a polgármester. hogy több millió köbméter víz mellett az aszály Géberjént is sújthatta! Minimum zöldségtermelésre gondolnak, a távolabbi jövőben akár csónakázó tavat keríthetnének a folyóból, no és panzióban helyezhetnék el a szállóvendégeket... Addig azonban polgári őrséget szerveznek, gondoskodnak a zökkenőnkentes átmenetről, hisz nem könnyű egyik napról a másikra a saját lábukra állni. Polgármester asszony Jóval szerényebben látja a jövőt Kovács Barnáné, Fül- pösdaróc polgármestere, aki egyben a helyi elme-szociális otthon igazgatója. Nemcsak ő független, a csepp faluban egyetlen párt sem vetette meg a lábát, sőt másutt bejegyzett párttagok sincsenek. A félezret sem éri el a lélek- szám, így a nyakukba szakadt önállósággal mit kezdenek? Gyakori beszédtéma ez most a településen. — Ha a szomszédos Géberjén elfogadja, közös ön- kormányzati hivatalt működtethetnénk — véli a polgármester asszony. —Reméljük, Győrtelekről a jegyzőt négyórás állásban foglalkoztatnánk és akkor az itt élőjf ügyeit szakszerűen intézhetnénk. Apparátust semmiképpen nem tudunk fizetni. A bevételek közt ugyanis helyi adóra aligha számíthatunk, mivel idősek, alacsony jövedelműek, járadékosok maradtak a faluban. Bizonyára érthető ebből, hogy évek óta árválkodik az .anya- és gyermekvédelmi tanácsadó az orvosi rendelő mellett. Ügy gondoljuk, az önkormányzatnak itt rendezünk be egy minden funkciót betöltő helyiséget. Fülpösdarócon vállalkozókra számítanak a gázszolgáltatás és a posta működésében. Ügy vélik, lenne egy megbízott, aki összegyűjtené a ler veleket, utalványokat, küldeményeket és Géberjénben adná fel. Fájlalják, üresen árválkodik a művelődési ház, pedig egy táncmulatságra még biztosan eljönnének az idősek és az a pár fiatal, akik itt maradtak. Felejtsük el a mindenható tanácsot, amit minden ügyesbajos dologgal lehetett ostromolni: ha rossz a kenyér, akkor menjenek a pékhez reklamálni, ha ellopták a tyúkot, szóljanak a rendőrnek... Ez a jövőben feltehetően így fog működni. — mondta dr. Ungvári István közigazgatási jogász. A megyében az önkormányzati választásokkal 217 úgynevezett kis „köztársaság” alakult, amelyek valóban maguk gazdái lehetnek. Végre visszajön az a rendszer, amely a település mindennapi életével foglalkozik. — Egy önkormányzat nem attól erős, hogy mindent vállal, hanem felsősorban a lakosság életéhez szükséges alapvető ellátást kell jól megszerveznie — folytatta a jogász. — Így nagyon sok hatósági munka kikerül az önkormányzatok kezéből. Ezeket a hagyományos ügyeket a minisztérium által kihelyezett államigazgatási szervek látják majd el. Ideértve például az építésigazgatást, szociális-, gyámügyet, a szabály- sértést. Azt az elvet feladtuk, amit évtizedeken át hangoztattunk. Hogy az ügyeket ott kell intézni, ahol keletkezik. Ez nem volt egy helyes logika: a dolgokat ott kell rendezni, ahol képzett szakemberek megalapozott döntést hozhatnak. Az önkormányzat munkájának valójában csak egy korlátja van: a tevékenységüket szabályozó kerettörvény, de a feladatok meghatározásához szükséges még néhány kiegészítő jogszabály alkotása is. A különböző hivatalok közötti együttműködést, valamint a törvényességi felügyeletet a köztársasági megbízott látja el, a gazdálkodást pedig az Állami Számvevőszék ellenőrzi. (bojté) HokliÉa Ha szeretne harmonikus családi életet élni, a szorongásoktól, feszültségektől megszabadulni, önmagát megismerni, erényeit, képességeit továbbfejleszteni... S még sorolhatnánk azokat az emberi problémákat, amelyekre választ kaphatnak a jelentkezők a pszichoklinika kurzusain. A tanfolyam újszerűségét az adja, hogy levélben elküldött jelentkezések után az érdeklődők igényeinek megfelelően szervezik meg az egyéni tanácsadást vagy házasságterápiát, illetve a csoportos fejlesztő foglalkozásokat. De lehet, kérni tesztes személyiségvizsgálatokat is. A szervezők megrendelésre előadásokat is tartanak. Mindenféle igény bejelentését a Népművészeti Stúdióban várják, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 8—10. szám alatt, Szénből, tűzifából van elég — pláne, hogy az áremelkedés miatt 20 százalékos mennyiségi csökkenés mutatkozik —, csupán választékhiánnyal küzd a nyíregyházi Tüzép-telep. A vásárlók körében megszokott berentei szénből kevés, a brikettből viszont több van. (B. A. felv.) Harmincmillió forintos beruházásból új postahivatal épült Nagyecseden, ahol kényelmes körülmények között fogadhatják az ügyfeleket, láthatják el munkájukat a posta dolgozói.. Ugyancsak kemény fába vágja a fejszéjét, aki Rápol- ton szeretne valami jövedelmező elfoglaltságot szerezni az önkormányzatnak. A 33 esztendős polgármester, Petri István lángossütő otthonosan mozog a vállalkozások világában. Pedagógus feleségével és két kislányával él az elárvult iskola szolgálati lakásában. — Bosszantott, hogy olyan mélyre süllyedt ez a falu. A székhelytől, ököritófülpöstől vajmi keveset kaptunk. Ha csak azt nem, hogy kocsiszámra hordták el a homokot vr közeli kitermelő helyről, tönkretéve ezzel az úgy- ahogy meglévő útjainkat. Áz ököritói tsz egy fillért nem adott ezért Rápoltnak, pedig úgy gondolom, ingyen semmit nem lehet használni. Hiszem, hogy a faluban átmenő, túlsúlyos járműveket meg kell adóztatni, akár úgy, mint külföldön az autópályán. Mindenekelőtt rendbe akarják tenni a templomkertet, az emlékmű környékét. Ez utóbbira azért nem került sor eddig, mert az első világ- háborús emlékművet a történelmi Magyarország térképe díszíti. Az önkormányzat munkáját társadalmi megbízatásban képzeli el a polgármester. Körjegyzőséget alakítanának a költségek csökkentésére. Azt már búcsúzáskor mondja: lehetne ebből a picinyke faluból akár üdülőkörzet, csak törődni kell végre az itt élő, egyre fogyatkozó rápolti- akkal... Tóth Kornélia Hiedelem, óh! 2iröfc igazság: a várat- 1/ lan vendég a nagy- takarítás kellős közepén érkezik. Esetleg már épp a finisben. A szíves vendéglátó persze szabadkozik, nincs nála mindig ilyen rendetlenség, de hát egyszer csak meg kell csinálni. Majd széket kerít, s közben azt számolgatja magában, hány ablakszemet pucolhatott volna meg az élteit idő alatt, rég feltehet- te volna a függönyöket, s legalább az ötödik lepedőt fajtolná be ... A kedves vendéget azonban ez az egész nem zavarja. Csacsog, locsog, poénko- dik. Nyugtatgatja: hisz ilyenkor nála is pont ekkora a kupleráj, utál hozzákezdeni és alig is várja, hogy egyszer túlessen rajta. Elkapja a végszót a szíves vendéglátó, bőszen helyesel, mert hátha észreveszi magát a kedves vendég. De nem. Tovább fecseg, tovább locsog, poénkodik, múlatja az időt. Bár épp csak egy percre ugrott be, nem is számított rá, hogy itthon találja, de ha már így esett, elbeszélget egy kicsit. Ugye, milyen jó is csöppet leülni a nagy munkában? Na, pihenjen hát egy keveset, utána jobban fog menni az egész. A szíves vendéglátó, ujjal közt a portörlő rongy csücskeit morzsolgatva, némi nosztalgiáiul vegyes irigységgel gondol nagyanyáinak, dédnagyanyáinak korára, amikor mindenki által ismert és tiszteletben tartott illemszabályok köny- nyítették az életet. Orcát- lanságnak számított bejelentkezés nélkül, s csak úgy hívatlanul beállítani valahová, s biztosak lehettek abban, hogy a megkezdett nagytakarítást háborítatlanul be is fejezhetik. S ha este ne ad)’ isten holt fáradtan ágyba zuhannak, nem ébreszti fel őket megérdemelt, szép álmukból csak a felkelő nap valaha- nyadik sugara. Eszébe jut még a jámbor vendégfogadónak, hogy mostanában hányszor emlegetjük a régi szép illik- nemillikeket, hányán vesznék fel — elnézést a kifejezésért — úri allűröket, csak éppen a magánélet szentségére vonatkozó pasz- szusokat nem ismerik (el.) Pedig azok lehettek csak az igazán emberközeli, mi több; családcentrikus szabályok. As bánja már, hogy #* van annyira jól nevelt, és nem mondja ki azt, amire már oly régóta gondol: „Imádlak,szeretlek, de most már igazán menj a fenébe!" (csk) Történelemóra í Htunk a kis falusi buszmegállóban, s egyre többen lettünk. A busz késett, de a máskor oly türelmetlen sihederek cseppet sem bánkódtak emiatt. Elmaradtak az ilyenkor szokásos ugratások is, titkolva bár, de csodálkozó arccal hallgatták ők is az öregembert. Aki az életéről beszélt. Arról, árvagyermekként hogyan küzdötte fel magát húszköblös parasztgazdává, miképpen harcolt az első világháborúban az oroszok, a szerbek, az olaszok ellen. Nem volt ő hős, még hetven év múltán is reménykedett; ha van Isten, akkor nem hagyta, hogy az ő golyójától haljon meg valaki. Mert őket, az ellenséget is várta otthon valaki. Mesélt, mesélt az öreg, s egy idő után azt vettem, észre, már nem csupán az ő szavait figyelem, de lesem a szomszédos legénykéket is. Kerekre nyílt a szemük, itták magukba falubelijük szavait Semmit sem tudtam persze róluk. Egy-egy elejtett megjegyzésükből kiderült azért, hogy szakmunkásképzőbe járnak, s ahogy ismerem őket — tisztelet a kivételnek — nekik aztán végképp nem a történelem a legfontosabb tantárgy. Nekem, aki mindig szeretett régi korokról szóló könyveket böngészni, felnővén mindig is rejtély maradt, más hogy-hogy nem volt így ezzel. Vajon minek köszönhetem mindazt? Minek köszönhetem egyáltalán azt, hogy ha úgy, ahogy is, de valamiképp mégis csak sikerült azért eligazodnom a történelem útvesztőiben? A jó tanároknak, a közérthetően megírt tankönyveknek ... ? Valószínűleg mindkettőnek. De eddig még nem beszéltem a talán legfontosabbról, a személyes élményről. Azokról a nagy időket megélt öregekről, akiknek gyakran megfordultunk az otthonában. Akik tanúi, s a maguk módján aktív résztvevői voltak a századforduló eseményeinek. Nem volt az a tankönyv, amelyik hitelesebben számolt volna be az akkori történésekről. A második világháborúban való szereplésük persze már a mi időnkben is tabu volt, ám az akkori tizenévesnek az is felülmúlhatatlan élmény volt, hogy a szemtanú mesélt neki az első nagy világégésről, az őszirózsás forradalomról. Most gondban vannak a történelemtanárok. Megkérdőjelezik az eddig használatos történelemkönyvek igazságait, sok helyütt száműzték hát őket az órákról. Ám ha a könyvek nem is nyernek bebocsátást az iskolába, a minket is okító nagy idejű öregeket még vendégül lehetne látni. Nem azt mondom persze, hogy ezentúl ők tartsák az órákat, de az ő elbeszélésük — ha kell, kiegészítve az erre hivatott pedagógusok magyarázatával — minden bizonnyal közelebb viszi ezt a sokszor elátkozott tantárgyat a fiatalokhoz. S talán még abban is segítenek, hogy jobban megértsék korunk ellentmondásait Csak igyekezzünk. Addig kérdezzük őket, míg itt vannak közöttünk. Balogh Géza Jó munkát, polgármester úr! Kis „Magok”
