Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-06 / 209. szám

1990. szeptember 6. Kelet-Magyarország 3 Tíz város — öt körkérdés (3.) Erősíteni a vállalkozói szemléletet ötrészes sorozatunkban m egyénk városi tanácsainak ve­zetői válaszolnak lapunk kérdéseire. Ezúttal arra, vajon a leendő közigazgatási testület ben hogyan képzelhető el a településen a gazdálkodás terén a hátrány kiküszöbölése? Csenger, Apáti György tanácselnök: A jelenlegi támogatási rendszer átalakításával kép­zeljük el, amely egyenrangú­vá kell, hogy emelje a fej­lett és az elmaradott térsé­geket, megszüntesse a telepü­lések közötti különbségeket. Megfelelő kompenzációs le­hetőségeket kell biztosítani az elosztási rendszerben e meg­lévő különbségek, valamint az életszínvonalbeli szintre- hozás érdekében. A rendel­kezésre álló források fel- használásáról a célok megha­tározásánál a teljes lakossá­gi véleményt átfogó és tükrö­ző döntés-előkészítésre van szükség. Fekírgyarniat, dr. Prekn Lajos vb-titkár: Az önkormányzat sokat tud tenni,' nagy kérdés vi­szont, hogy honnan tud majd pénzt szerezni? Üjabb adó kivetése az amúgy is meg­terhelt lakosságra már • nem volna szerencsés, hanem a vállalkozói önkormányzatot kellene gyakorolni. Fontos, hogy az elmaradott térség az eddiginél nagyobb központi támogatásban részesüljön, differenciált gazdasági szabá­lyozással. Kisvárda, Rákóczi András nb. tanácselnök: Erre a kérdésre választ ad­ni a jelenlegi információnk alapján nem lehetséges, nem ismerjük, illetve most kezd­jük mégismerni az önkor- tP^ny^atl törvényt, nem tud­juk, hogyan kerül kialakí­tásra az önkormányzatot és a lakosságot kiszolgáló hiva­tal, nem ismerjük az önkor­mányzat gazdálkodási lehető­ségét, bevételi forrásait. Mátészalka, Kárpáti Tibor tanácselnök-helyettes: A hátrány kiküszöbölésé­nek számtalan módja van, de amíg a mozgásteret, a feltételrendszert nem isme­rem, csak két tényezőt emlí­tek jó szakemberekkel és összefogással. Mátészalka rendelkezik megfelelő számú és felkészültségű szakember­rel. Demokratikus, önkor­mányzat-irányultságú és el­kötelezettségű választás meg­találja közülük a legjobba­kat Magykálió, Fodor János tanácselnök: A gazdálkodás kérdése — Sok más egyéb mellett — ta­lán a legkritikusabb. Azt ne­hezen lehet elképzelni, hogy a bevételeket áz adóterhek erőteljes emelésével növel­jük. A központi támogatás nélkülözhetetlen. Az új fel­adatokra okos, célszerű fel­adatmeghatározással kellene reagálni. Nyírbátor, Levendáné dr. Lengyel Valéria tanácselnök-helyettes: Nyírbátor és vonzáskörze­tének gazdaságilag hátrá­nyos helyzete kizárólag saját erőből aligha javítható lé­nyegesen. Az önkormányzati vagyon a szabályozáson túl valós eszközöket kell, hogy jelentsen, és az elmaradott térségek fokozott céltámoga­tását is biztosítani kell. A va­lós önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás, az ezzel való eredményes vállalkozá­sok részben csökkenthetik gazdaságilag hátrányos hely­zetünket. A helyi adók kive­tését kevésbé tartjuk járható útnak, mivel e térségben a lakosság anyagilag már je­lenleg is az átlagosnál jóval leterheltebb. Nyíregyháza, Csabai Lászióné tanácselnök: Kizárólag korrekt szabá­lyozás adhat erre lehetősé­get. Átgondolt, a dolgozókat is érdekeltté tevő tulajdon- rendezés, térségi adókedvez­mények és hitelek, vállalko­zói ösztönző hitelek és garan­ciák, a mezőgazdasági kis­gépvásárlás állami támoga­tása, az elmaradás mértéké­hez igazodó közműépítési tá­mogatás. Olyan gondolkodás és fogadókészség szükséges, mely minden tőkét befogad, ami a városba jön. Ami eddig jó döntés volt a tanácsnál, a kedvező ka­matozású hitelfelvétel — ami ugyan terhet, de óriási előnyt is jelentett — ma már nem járható. E téren is űj gondol­kodásra Van szükség. A szel­lemi erők felszabadítása, ösz­tönzése és megbecsülése mel­lett jobban kell törődnünk a felépült lakóházak, intézmé­nyek, utak, közművek és par­kok fenntartásával. Érté­keink megőrzése, ápolása leg­alább olyan fontos, mint az újak teremtése. Tiszavasvári, Sulyok József tanácselnök: Jelenlegi ismereteink alap­ján azon objektív és szub­jektív történelmi hátrány, amely Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében fennáll, az a gazdálkodási forma, amely jelenleg érvényben van, csak a lemaradás további növeke­dését jelentheti még az or­szágos átlaghoz képest is. Ez a hatványozottabb akarat, szakértelem, hozzáállás elle­nére is megmarad, ameny- nyiben központi intézkedés nem lesz, hogy arányos jöve­delemelosztási elvek érvé­nyesüljenek. Várjuk a tör­vényi feladat-meghatározáso­kat, mi az, ami az önkor­mányzatok hatáskörébe tar­tozik, mi az, ami területi szervek, vagy szolgáltató in­tézmények hatáskörébe ke­rül. Ennek függvénye a szer­vezet kialakítása. Vásárosnamény, Czakó Jáoos tanácselnök: A hátrány teljes megszün­tetése rövid időn belül véle­ményünk szerint lehetetlen, csupán annak mérséklésére nyílhat lehetőség. Ennek ér­dekében növelni kell a bevé­teleket, az érdekeltséget a gazdálkodásban, valamint erősíteni kell a vállalkozói szemléletet, kedvet. Az ön- kormányzat maga is legyen vállalkozó. Záhony, Horváth Ferenc vb-titkár; Tanácsunk az elmúlt évek­ben sem elsősorban a köz­ponti támogatásokat használ­ta fel a település fejlesztése­re. Lehetőségünk nyílott a konkrét gazdálkodásra, me­lyet a kishatárforgalom az elmúlt év elején tett lehető­vé, Bízunk benne, hogy a kishatárforgalom leállítása a szovjet fél részéről nem vég­leges, így a jövőben is fogad­hatjuk a vállalkozókat. Az újfehértói tanács 1,2 millió forintos beruházással alakított át egy meglévő épületet fogorvosi rendelővé, melyben a közelmúltban három fogorvos kezdte meg szakrendelését. (B. A. felvétele) Kérem, ha eddig az országban nem nagyon ismerték Le­velek nevét, akkor, most megtudhatták, hogy ímerre talál­ható. Minderre a terebélyes botránnyá fajult nyíregyházi szolgáltató ágazat eladásán keresztül jöhettek rá. Ellent­mondó információk érkeztek a Leveleki Dózsa Tsz szán­dékáról, mely szerint értékesíteni kívánja Nyíregyházán a tűzoltó készülék javító és forgalmazó, valamint a környe­zetvédő ágazatát. Látszólag egy sima adásvételi szerződés­ről volt szó, amibe később a földművelési minisztérium, az MDF, a munkástanácsok országos szövetsége is bekapcso­lódott, De nézzük sorban a tényeket. A Dózsa termelőszövetke­zet vezetői a gazdasági kény­szer hatására (egyik napról a másikra 27 millió forintot vontak el), valamint a 60—70 milliós aszálykár miatt, hogy megtartsák a likviditást, és fizetni tudják hiteleiket kénytelenek voltak mobili­zálni a téesz vagyonát. Az épülettel együtt 12 millió fo­rintot érő nyíregyházi szol­gáltató ágazat túladásával kívántak a szorító pénzügyi helyzeten javítani. Á vevő A nyíregyházi Tempó Szö­vetkezet jelentkezett vevő­ként, amely az épületeken kívül a berendezéseket és a fogyóeszközöket kívánta megvenni, valamint szerző­désben garantálta, hogy minden fizikai munkást át­vesz, magasabb bérbesorolás­sal, viszont a két ágazat ve­zetői közül csak egy vezetői garnitúrát hagynak meg. Mi­vel korábban a két ágazat­vezető (Kádár János és Váczi József) úgymond cser­benhagyta őket, a nagyobb fizetés reményében pártolt át J ön a Stohanek a szom­szédom és azt mond­ja, tegyen bele az új­ságba. Semmi akadálya, mondom, de előbb tisztáz­zuk, sütve, főzve vagy ho­gyan akarja? Nyersen is beletehetem, de van egy bökkenő, egy újság formá­tuma kicsi, viszont a szom­széd úr .. . — Ki ne mondja! Ele­gem van már a sértéseiből. Különben is értse jól amit mondok. Nem engem kell az újságba tenni, hanem a véleményemet! — Magának van vélemé­nye? Halljam, mi a vélemé­nye a száz napról? . ? — Nálam a száz nap még csak 79. Három hétig sza­badságon voltam. És ha én üdülök nem politizálok. Vi­szont ez o Justícia-terv megragadott. Főleg a feqy- vertelenítés. Rafinált dolog. Mutasd a fegyvered és megmondom ki vagy. Illet­ve ki voltál. Istenemre sel- lőt csinálnak az egykori valakikből. — Miféle sellőt? — Olyat, aki már (ma) selő, (holnap) selő, ezek után már sohaselő. Megtör­ténik a fegyverek igazságos újraelosztása. A korábbi hatalom birtokosainak, mi­után már se hatalmuk, se birtokuk, minek a puska, minek annak önvédelmi fegyver, akinek nincs mit önmegvédenie? — Azért valami még van! — A villákra gondol? A magas nyugdíjakra? Meg­van már ezekre is a timsó. Bekenik timsóval a szobá­kat, a magas nyugdíjakat, a harácsolt vagyont és úgy összemegy az egész, olyan kicsire zsugorodik, hogy na­gyító kell ahhoz, hogy az emberfia lásson belőlük valamit. — Szóval ez a véleménye? Ezt tegyem az újságba? — Ne ezt tegye. Én nem politizálok. Ez a fegyverdo­log sem érdekelne igazán, de eszembe jutott, mi lesz ha egyszer a sötétben meg­támadnak. Nincs önvédelmi fegyverem. — Fel akar fegyverkezni? Ha lehetne. Ha kap­hatnék egy vacak géppisz­tolyt, vagy golyószórót. Esetleg egy ágyút... Azt mondom Stohaneknek nyújtsa ki a nyelvét. Le- pedékes. Megnézem a pul­zusát. Gyorsan ver. A feje forró . . . — Maga beteg. Félrebe­szél. — Mi?! Ha most lenne egy önvédelmi atomraké­tám, megvédeném ma­gam . . . De lehet, hogy iga­za van. Érzem lázas va­gyok, a szénanátha teszi. Ez is az agyamra megy. Állító­lag az aszály miatt nincs is széna, de szénanátha az van. Hazaviszem Stohaneket. Lefektetem, beadom neki a lázcsillapítót, vizes ruhát ra­kok a homlokára. Már me­gyek el amikor utánam szól: — Ugye, ha leveszik a nagy nyugdíjak fölét, akkor azzal az én nyugdíjamat fogják kiegésziteni? Komoly a baj! Ez. már félrebeszél. Rohanok a tele­fonhoz és sürgősen mentőt hívók Stohanekhez. Seres Ernő a levelekiekhez, a Tempó őket nem kívánta átvenni. Valószínű, hogy a vészreak­ció hatására robbant ki a botrány. Az első összeütközésre ak­kor került sor, amikor az adásvételi szerződéssel kap­csolatban a nyíregyházi iro­dába csak a téesz elnökét, Kováts Csabát engedték, a többieket (téesz. jogász, fő- könyvelő,- Tempó elnöke) ne­mes egyszerűséggel kizárták. Ekkor már elhangzott, hogy a 25 dolgozó lefoglalja és bir­tokba veszi a telepet. A tár­gyaláson már sikerült mind­ezt úgy módosítani, hogy a dolgozók ugyanolyan feltéte­lekkel, mint a Tempó au­gusztus 6-ig megvásárolják a telepet, az épületeket pedig bérlik. A vételárat 5—6 mil­lió között jelölték meg, mondván a pontos összeget a leltár alapján tudják meg­mondani. Augusztus 6-ra már megalakult Kádár János ve­zetésével a munkástanács, amely levélben értesítette a téeszt, hogy társas vállalko­zásként folytatják tevékeny­ségüket. Augusztus 9-én a földmű­velési minisztériumban a két ágazat képviseletében Kádár János és Vogronics László, a minisztérium jogá­sza, valamint a téesz vezetői írták alá azt a megállapo­dást mely alapján ha au­gusztus 30-ig nem teszik le az asztalra a pénzt a társas vállalkozás tagjai, a téesz szabadon értékesítheti a te­lepet és az ott dolgozók munkaviszonyát megszüntet­heti. A határidő lejárta előtt két nappal bejelentkezett a téeszhez az MDF két gazda­sági szakértője, akiket Ko­váts Csaba azzal utasított el, hogy a párt ne avatkozzon bele a téesz belügyeibe. Vala­hogy érthetetlen, hogy a fó­rum szakemberei miilyen jo­gon akartak vizsgálódni és miért hívták le őket Nyíregy­házára. Újabb levél A határidő napján (augusz­tus 30-án újabb levél érke­zett a téeszhez. Ebben leír­ják, hogy megalakult a Ti- szatrade és a Tűzvédelmi Szolgáltató és Kereskedelmi KFT., amely a Mezőbank RT. helyi fiókjától 5,4 milliós ígérvényt kapott a vételár ki­fizetésére. A bank ugyan ezt csak akkor teljesíti, ha belső szabályzatának megfelelően valamilyen fedezetet mutat­nak fel a kft. tulajdonosai. Időközben Kádár János egy röpiratot szerkesztett, amelyben a „zöld báró” (té- esz-elnök) hatalmát megelé­gelt és kizsigerelt munkások kérnek igazságot. A munkás- tanács ugyanakkor birtok­háborításért azt a téeszt je­lentette fel a városi ' taná­cson, amelyiké a telep. . A munkástanácsba 25-ből 17-en léptek be, de a vezető­ik egy kivétellel a telep fel­ső vezetői, illetve inproduk- tív munkás. Tehát a legjob­ban keresőkből áll a mun­kástanács vezérkara. Hogy lehet akkor munkásérdeket védeni és miért nem fizikai munkás a munkástanács el­nöke? A kizsigerelt munkás- tanács vezetői közül az ad­minisztrátor hölgy 27 ezret. keres, a két ágazatvezer.ő bruttó fiamliúeézren 'félti', ehhe? jön $ közei; tízezres kilométer-átalány. ÁZ éiihűlt évi prémium alapján a tűzol­tókészülék ágazatnál a négy vezető 553, míg a 16 fizikai dolgozó 310, a környezetvé­dő ágazatnál a 3 vezető 479, az 5 fizikai 125 ezer forintot vehetett fel. Ez ellen ugyan a munkástanács vezetőinek kellett volna tiltakozni, de hát á saját maguk áltál meg­állapított jelentős . pénzeket nem utasíthatták, vissza. A Tempó vár , Az átalánydíjazást éppen azért, vezették, be, . hogy a fizikai munkások ,Hö?ül,, aki többét dolgozik, többet is ke­ressen. Az ilyen mérvű aránytalanságok miatt a té­esz vezetősége a fizikai dol­gozók alapbérét 20 százalék­kal emelte és kikötötte, hogy az idei év után járó prémi­um kifizetésekor 6Ö—4Ó szá­zalék lehet az arány a fizi­kaiak javára. Az is érdekes, hogy a téesz kiderítette, a környezetvédő ágazatnál a vezetőknek és családtagjaik­nak ugyanabban a szakmá­ban kisipari engedélye van, így a konkurenciát saját ma­guk jelentik a kenyéradó gazdájuknak. A híresztelésekkel ellentét­ben Kádárnak nem mondott fel a téesz, ellene fegyelmi eljárást kezdeményezett. Mi­vel az ez évi 1500 munkaórát teljesítette, a téesz közös munkavégzés keretében nem tart igényt munkájára, de téesz-tag marad továbbra is Utólag az is kiderült, hogy a munkástanács vezetői azért vállalták maguknak ezt a pozíciót, mert abban a hi- szemben voltak, hogy rájuk is érvényes a szakszervezeti tisztségviselőkre vonatkozó jogszabály. így jövedelmező pozíciójuk megtartásáért ta­lán az országban először munkahelyi vezetők alakítot­tak munkástanácsot. A törté­netnek még nincs vége, hi­szen a Tempó vár, hogy le­csituljanak a kedélyek és végre a dolgozók döntsenek. Máthé Csaba Botrány egy adásvétel körül Menni vagy nem menni — ez itt a kérdés

Next

/
Oldalképek
Tartalom