Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-03 / 206. szám

1990. szeptember 3. Kelet-Magyarország 3 Itt a11-277! Válaszol M. Magyar Lászli újságíró A vegyes tulajdonú piac- gazdaság egyik fontos felté­tele, hogy növekedjék a gaz­daságban a magántulajdonon alapuló vállalkozások rész­aránya. Mivel a vállalkozá­sokkal kapcsolatban nem sok kérdést kaptam, úgy tűnik, hogy kis hazánkban minden a legnagyobb rendben. Ezt azonban megcáfolta Busák György nyíregyházi olva­sónk, akinek a véleménye szerint csak szép szavak hangzanak el a vállalkozá­sokról, a valóságban azonban a vállalkozókért senki sem tesz semmit. Ennek bizonyí- tására a következőt kérdezte: „Jelenleg milyen alapítvá­nyokból részesülhetnek me­gyénk vállalkozói?” — Elméletileg létezik a Magyar Vállalkozásfejlesztő Alapítvány, amelyből a ke­reskedelmi bankokon keresz­tül részesülhetnek a vállal­kozók — tájékoztatott Ko­vács István, a megyei tanács vállalkozási irodájának veze­tője. — Gondot jelent azon­ban, hogy a budapesti bank­központok döntik el, hogy mennyi pénzt kapnak a me­gyék. Az sem a legjobb meg­oldás, hogy a bankoknak annyi pénzt kell szintén le­tenniük, amennyit a központi alapból kapnak. Türelemre intem a vállalkozókat. Bár a jelenlegi források feltételei teljesíthetetlenek, a felaján­lott nyugati források nemsokára rendelkezésre fognak állni. A vállalkozások érdekében kénytelen lépni a kormány, erre áldozni kell. Be is ígérték az egzisztenciá­lis alapot, de még nincs ki­dolgozva. „Ki szerettem volna váltani a vállalkozói igazolványt, de a tanácson a vállalkozói tör­vényre hivatkozva nem adták meg a? engedélyt. Szeretném tudni, ki nem kaphat vállalko­zói igazolványt?»* — írta le­velében K.- T. Nyírbátorból. Kérdésére Batta István, a nyíregyházi városi tanács ta­nácsosa válaszolt: — Nem kaphat vállalkozói igazolványt: akit gazdasági, vagyon elleni vagy a közélet tisztaságát sértő bűncselek­mény miatt jogerősen, végre­hajtandó szabadságvesztésre ítéltek; akit egyéb szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó végrehajtan­dó szabadságvesztésre ítél­tek; akit valamely foglalko­zástól eltiltottak, az ítélet ha­tálya alatt az abban megje­lölt tevékenységre; aki egyéb jogszabályban meghatározott, a tevékenységre előírt fog­lalkoztatási tilalom alá esik; aki gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja; akinek a korábban kiadott vállalkozói igazolványát adó- és járuléktartozás miatt visz- sza vonták; a tartozás ki- egyenlítéséig. Mindaddig fi­gyelembe kell venni a bíró­sági határozatot, amíg az el­ítélt nem mentesült a bün­tetőítélet hátrányos jogkö­vetkezményei alól. „AFESZ-cIolgozó voltam 13 évig, majd azt követően 3 éven keresztüi egy szerződéses élel­miszerboltot üzemeltettem, egészségem megromlott, s a gyógykezelés miatt szerződést bontottam. Azóta táppénzes ál­lományban vagyok. Most mun­kába szeretnék állni, de az AFESZ-kőzpont nem sok jóval biztat, nincs munka. Gondol­tam talán munkanélküli-se­gélyre igényt tarthatok, de csa­lódnom kellett. Nem jár se­gély, mert vállalkozó voltam. Valóban így van?” — tette fel a kérdést egy klsvárdai édes­anya. — Sajnos valóban nem jár munkanélküli-segély — tud­tam meg 'Fomasovszki Mi­hály tói, a Foglalkoztatási Központ vállalkozási cso­portvezetőjétől. — A magán- vállalkozás nem munkavi- skópy. h'ahem szolgálati idő. A rendelet szerint az jogo­sult munkanélküli-segélyre, aki a jelentkezést megelőző utóbbi három évben másfél éves munkaviszonnyal ren­delkezik. „Nemrég alakult meg az Ipar- festületek Megyei Szövetsége. A szövetség milyen szolgáltatá­sokat tud biztosítani tagjai­nak?” — kérdezte telefonon egy nyíregyházi kisiparos. Az ipartestületek munká­jával kapcsolatos kérdésekre Pózmán Róberttól, a megyei szövetség titkárától kaptam válaszokat. — Megyénkben nyolc ipar­testület önkéntes alapon hoz­ta létre a megyei szövetséget. A szövetség elsősorban az alapító tagszervezeteknek nyújt szolgáltatást, összehan­golja munkájukat, s mindezt közvetve nyújtja az egyes tagoknak. A szolgáltatás mindenkor a bekövetkezett érdeksérelmeket orvosolja. Három fő területen fejti ki a szövetség érdekképviseletét, s gyakorolja az egyes tagok érdekvédelmét. Az egyik te­rület a gazdasági, gazdálko­dási, közgazdasági számviteli és pénzügyi munkát segítő szolgáltatás. Másik a terme­lést, szolgáltatást, kereske­dést, fővállalkozást és mű­szaki fejlesztést segítő tevé­kenység. Végül foglalkoz­zunk szövetségpolitikai, ön- kormányzati, szociálpolitikai és adótanácsadói feladatok­kal is. „Mennyiben más az Ipartes­tületek Megyei Szövetsége, mint a KIOSZ volt? Ügy tűnik, ugyanazok az emberek nem fognak másként tenni, mint eddig” — vélekedik Kovács László vásárosnaményi olva­sónk — A szövetség megalaku­lásának körülményei, belső tartalmai minőségében má­sok, mint amik a KIOSZ-t jellemezték. Az új gazdasági formációk más érdekképvise­letet várnak, az önkéntesen felépült ipartestületek szö­vetsége tehát már nem illik bele a korábbi, felülről irá­nyított egy pá e trendszeri szisztéma érdekkörébe. Ez a szövetség — bármennyire is profánul hangzik, legalábbis a kérdést feltevő fülének — szolgálatot fog teljesíteni és betölteni. A vb úgy döntött: nem dönt Rendszerváltás egy lakásügyben? Gyakran egy egyszerűnek látszó eset igen szövevé­nyessé válhat. De sikerül-e az összekuszálódott szálakat kibogozni? Nem mindig. Főleg, ha az érintettek nem Is akarják. A mostani történetet is hasonlónak vélem. Egy egyszerű lakásügynek tűnik, a háttérben viszont fellelhe­tők a rendszerváltás körüli viszálykodások jelei. Hogy a döntések mögött mi áll, nem derült ki. Mert ha csak a lakáskérdést nézzük, oly egyszerűnek tűnne a megoldás... Az előzmény: tavaly 6 szép új szolgálati lakást adtak át Nyírvasváriban. Ebből 4 pe­dagóguslakás lenne, kettő — ha minden igaz — tanácsi vezetőknek szolgálati lakás. Egy év elteltével azonban csak két pedagóguslakásnak van „gazdája”, a másik négy azóta is üresen áll... Pz iskolavezetés támogatja Somodi Ferencné, a helyi általános iskola tanítónője most fejezte be a főiskolát. Már csak az államvizsgája van hátra, amit ikergyerme­kei születése miatt halasztott el Tavaly megigényelték az egyik új lakást, mivel addig egyszobásban laktak. Az ak­kor még működő lakáselosz­tási bizottság elutasította ké­relmüket, mondván, szerző­déses, és nem kinevezett dol­gozó. Egy régen épült kétszo­bás lakást ajánlottak fel szá­mukra, amit némi gondolko­zás után kényszerűségből el­fogadtak. Az év elején, ami­kor megtudták, ikerterhes, s a két új lakás még üresen áll, ismét beadták rá igényü­ket. Nem mindegy ugyanis — mint mondta —. hogy a két pici gyerekkel központi fűtéses űj lakásban lakik-e, vagy olyanban, melyben a villanykályhák is nehezen fű­tik fel a szobákat, a fürdő­szoba alig, az előszoba egyál­talán nem fűthető, s a nyí­lászárók sem zárnak megfele­lően. Ezeket a tanács nem óhajtotta megjavítani. Arról is szólt, hogy időközben ki­nevezték, befejezte a főisko­lát, az iskolavezetés is támo­gatja kérelmét, sorban állás sincs a lakásokért. Ráadásul ahol most laknak, ott az is­kola szívesen alakítana ki könyvtárat. Miért jobb — kérdezi — ha a lakások üre­sen állnak? Ráadásul itt, a ház elé, az iskolaudvarra, ami nincs is elkerítve, nem teheti ki levegőzni nyugod­tan a gyerekeket, az űj laká­soknál viszont’igen. Képzett szakembereknek Erdélyi József, Nyírvasvári tanácselnöke meglepődve fo­gadott. A tavalyi elosztásról megjegyezte, a lakáselosztási bizottság előtt két lehetőség volt, vagy az új lakást utal­ják ki Somodiéknak. vagy a régit, melyben most laknak. Az utóbbi mellett döntöttek, mert a fiatalasszony képesí­tés nélküli pedagógus volt, a gyerekek sem születtek meg, és voltak egyéb indo­kok is, melyekről nem kívánt, szólni. A mostani kérelmet már a végrehajtó bizottság tárgyalta, mert a lakáselosz­tási bizottságnak a mandátu­ma lejárt. A vb-ülésen váratlan, pél­da nélküli esemény történt: a jelenlévők mindannyian tartózkodtak a szavazástól. A tanácselnök szerint ezt úgy kell felfogni, hogy nem zárták el Somodiékat az új lakástól, de szerencsésebb lenne az önkormányzati vá­lasztások, illetve az állam­vizsga megszerzése után visszatérni a kérdésre. Hang­súlyozta azt, hogy most is van fedél a fejük fölött, jó lakásban laknak. Közben a vb-titkár is be­kapcsolódott a beszélgetésbe. Mindketten kiemelték, a la­kás vonzerő ahhoz, hogy ma­gasan kvalifikált, esetleg hiányszakmát pótló pedagó­gusok kerüljenek a község­be. így azt is érdemes meg­tenni — a jövőre gondolva —, hogy hosszabb ideig nem jelölnek ki bérlőket az üres szolgálati lakásokra. Az vi­szont érdekes adalék, hogy az igazgatóhelyettes úgy nyi­latkozott: nem valószínű, hogy néhány éven belül szük­ség lenne ott pedagógusra, mert egyedül a rajzot tanítja nem szakos nevelő, egyéb­ként megfelelő a szakosellá­tottság. Gordiuszi csonté Ez tehát a jelenlegi hely­zet. Az egyik oldalon a jobb — és üres! — lakásra vágyó házaspár ikergyermekeivel, akik elsősorban azért nem értik a döntést, mert más pá­lyázó nincs. A másik oldalon a várakozás a bizonytalan­ra, ha majd jön valaki, le­gyen (két) lakás is. Az ügy hátteréhez még egy momentum: a fiatalasszony édesapja a Kereszténydemok­rata Néppárt helyi szerveze­tének vezetője, polgármester­jelölt. Vajon ez mennyiben befolyásolta a döntéseket?... Kováts Dénes Ellenőrizni a vezetést Megyénkben is alakulnak a munkástanácsok. Máté­szalkán a Tejipari Vállalat­nál auugusztus 16-án a gyár 110 dolgozója tette le voksát a munkások érdekvédelmi szervezete mellett. Megvá­lasztották a munkástanács elnökét és a tíz főből álló ve­zetőséget. Céljaik közt szerepel, hogy a cégbírósági bejegyzés meg­történte után, teljes joggal részt kívánnak venni a vál­lalati tanács munkájában, ahol a vezetők újraválasztá­sát is véghezviszik. konkrét, elképzeléseik vannak a pre­mizálási rendszer megváltoz­tatását, valamint a gyáregy­ség további sorsát illetően. Javaslattal élnek egy Mun­kás-önsegélyező kör megala­kítására, mely a jelenleg a szakszervezetnek befizetett összeg 65 százalékának visz- szatartása révén képezne kö­zös kasszát. Szeptember el- ső hetében munkásnagygyű­lést szerveznek, ahol részle­teiben is a dolgozók elé kí­vánják tárni a terveiket. A vásárosnaményi Zöldért vállalatnál is munkástaná­csot alakítottak a napokban, melynek céljaként a munka- vállalói érdekek képviseletét, a munkahelyi vezetés ellen­őrzését és a dolgozói tulaj­don megteremtését jelölték meg a tagok. A munkásta­nács elnököt és három fős el­nökséget választott. Mérlegen a mérleg A fehérgyarmati METRIFER Kft. első alkalommal két terméket állít ki az idei OMÉK- en. A Miski Fe­renc—Papp Simon Iván—Márton Gyula fejlesztők kikísérletezte elektronikus mér­legekkel egy hé­ten át ismerked­hetnek az érdek­lődők. Az MPM 201 tí­pusú, 200—-300 kg méréshatárú kis állatmérleg ké­szítése közben a KAHYB vállalta a tapasztalatszer­zést. A sertéste­nyésztési rend­szer Kisláng tele­pülésen lévő egy­ségében vizsgázott a prototípus, s a fejlesztők menet­közben formálták a mérleget. Csökkent a mér­leg magassága, minimális az állati szennyeződésből eredő károsodás, pontatlanság. Mi­vel a méreteken is változ­tattak, így a sertésólakban, de a juhoknál is könnyen más-más helyen állítható fel a kerekeken gördülő mérleg A KAHYB saját rendszeré­be beállítva (díjtalanul) mű­ködteti az egyik elektronikus mérleget; mely hálózatról, s tölthető telepről egy arán. üzemeltethető. Ugyanakkor a METRIFER is bérel egy területet a kiállításon, ahol a kft szakemberei helyszíni ta­nácsokkal, bemutatóval igye keznek vevőket találni, A kis szatmári üzemnek létkérdés lenne, hogy nagy megrende­lést szerezzenek, s ezzel munkát biztosíthassanak dol­gozóiknak. Utolsó simítások a vásár előtt. Emberségre nevelni Bemutatjuk dr. Várady lózsef rimái katolikus főesperest Aki néhány nap múlva be­tér a nyíregyházi római ka­tolikus plébániára, nem is­mer majd rá. Megszépülve, megújulva fogadja, várja a híveket, s új a lakója, a gaz­dája is: dr. Várady József főesperes. Rövid bemutatko­zásra kérem: — Kelet-Magyarország szülöttje vagyok, Balmazúj­város a szülőhazám. Rokon­ságom itt is van Szabolcs­ban. Tízen vagyunk testvé­rek. az egyszerű, máról hol­napra élő kerékgyártó mes­ter házában hatan diplo­máztunk saját emberségük­ből. A szülői ház az alapo­kat adta. a neveltetéssel, a munka szeretetével, a csalá­di összetartással a hittel. Tőlünk sose kérdezték, mi­lyen leckét adtak fel az is­kolában, nekünk mindig munkánk volt. Amikor vi­szont eljött az ünnep Ideje, akármilyen szegény volt az apám, és anyagi szükségben isvoltűnk. nem fordulhatott élő, hogy ő vasárnap' dolgoz­zon. A munka, a megélhetés, a létfenntartás, az emberi élet alapja, az ünnep pedig mindezt táplálta, mert az ad­ta bele az örömet, mee a szenttel, az istenivel* váló kapcsolatot. Ilyen körülmények között tanult és élt az ifjú Várady József, majd 32 hónap inter­nálás következett. — Én még a Szovjetunió­ról sem hittem el. hogy ott éhezni vagy éhen halni lehet. Én kellemesen is emlékszem vissza, mert ott is volt sok jó ember. Én nem a rend­szert néztem, hanem a jó embereket és ezért mindig derűs volt az életem. A kényszer miatt félbesza­kadt tanulást az internálás után folytatta. Egv év aiatt elvégezte a hátralévő két gimnáziumot, majd Pestre került, a Pázmány Péter Tu­dományegyetem Hittudomá­nyi Karára. Ott doktorált 1954-ben. akkor már felszen­telt pap volt. A kápláni mun­kát Füzesabonyban kezdte. Egerben folytatta, majd 57- től teológiai tanár lett. Ti­zenkilenc esztendőn keresztül nevelte az ifjúságot a papi lelkületre, fegyelemre és filo­zófiát tanított..Rengeteg rátot szerzett, 15- évfolyam' papsága viseltetik iránta tisz­telettel és becsüléssel. — Emiatt is kerültem ide, mert nagyon elhanyagolt a szabolcs-szatmár-ber£Ki és a hajdúi egyházkerület. Főes­peresként olyan feladatot is kaptam, hogy itt a papsággal összefogva a lelki pásztori munka színvonalát emeljük. Vonakodva jöttem, de eddig még nem volt egyetlen hely sem. ahová önként érkeztem volna, mindig parancsra mentem. És mindenhonnan nehezen jöttem el. Dr. Várady József teológiai tanársága 1976-ban egyik napról a másikra ért véget. Az Állami Egyházügyi Hiva­tal megbizottainak követelé­sére öt nap alatt el kellett hagynia még a várost is. Bél­apátfalvára került plébános­nak s hiába akarta az érsek úr kinevezni esperessé, nem járult hozza az Egyházügyi Hivatal. Előző helyén Mis­kolcon öt évig dolgozott, sa hatalmas lelkipásztori vonzó­kor mellett egy gyönyörű or­gona maradt utána. Azt mondják: Miskoicnak ez a legszebb hangversenyorgoná- ja. A jövőről, a nyíregyházi évekről így beszélt a főespe­res úr: Nekem nincsenek kü-, lönleges terveim a. jövendő­vel kapcsolatban, de azt lá­tom hogy az egyháznak ren­deltetése szerint egészen mást kell csinálni, mint amit a társadalom elvár tőle. Nem intézményeket kell létesíte­nünk. a mi feladatunk — mint ahogy Jézus Krisztus bemutatta — úgy alakítani az egyéneket, hogy azokból kö­zösség legyen családban, fal­vakban. városokban is. A mi­énk az apró munka, a mun­kára nevelés. ami minden erkölcs alapja; az emberség, egymás megbecsülése és megtalálni a kontaktust Is­tennel. — A gyermekeknél kezd­jük. de nem hagyjuk ki az öregeket, a fiatalokat, a fel­nőtt korosztályt, akik nem részesültek vallásos nevelte­tésben. Szeretnénk a szívük­be egy kis szent lángot gyúj ­tani. hogy legyen értelme számukra az életnek, hogy célt találjanak, amiért, érde­mes küzdeni önmagunk, s' gyerekeink formálásában, ne­velésében a társadalom, a magyar nép jövőjéért. Az anyaszentegyháznak ebben a mostani társadalmi szituáció­ban kell megteremteni azt, a ban kell megteremteni azt, ami érdekli és orvosolja is a társadalmat. Én ezt szeret­ném előmozdítani.' • * Balogh József

Next

/
Oldalképek
Tartalom