Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-19 / 220. szám

1990. szeptember IS. Kelet-Magyarország Közellenségünk a munkanélküliség I seiély, a raba kevés, munka kell ai énUa, « w-ks^tseaék. a" ^Uozás szele már az 1M« mfeáS íújdflfilt, és a sajegcayBéget qpi^sefcentt vrit InáM Ezekkel a priabötonaáikkal több szociokigiK. pattcfe- gus foglalkozik. Ferge Zsuzsa szociológus irányitásíwal az Eötvös I-órájjrd Tiariii.'iiiiiuiffla’- egyetemen speciális szakem­bergárdát képeztek ki a szo­ciálpolitika tesriu&etonni kező válságok kezelésére. A megyében ketten ttartibaiöák ezt a diplomát kezükben, az egyik Illés né Erdős Judit, a DOTE Egészségügye TSoAntta tanársegédje HyfcéB**»»«.-- A Szociális mnnmniUcAsmtaife­mindenekdötit azít a Moqre- zetet kell megismernie. aSbual a segítségre szoruló embe­rek élnek. valamint mstgsÉ az embert lelki, egészségügyi gondjaival együtt. Az NSZK- bao voltam egy kramraauci. ahol nagyon sokat táunnattamn. Bár Nyugat-Eajraiápii tacrsatlal- ma más, de az ő stósztémá- jukból sok mindenlt átvehe­tünk. Hagy különbség tötxbBk között _ ott is jfflfinlikffggk, kért mindent mnegtesnaék. Magyar országom pedig csak akkor kezdenek eü vde Sog- lalkozni. mikor már taoueg jelenséggé vátSk. A üegöa- kább veszétyeztieMtt ictlgg az egyedülállók, a nők. az alz- hoiisták, a nAhémrifcs emberek __ szintté samni esélyük nincs. Saogy irrmnimkát kapjanak. — De azt a gazarrskei »dk­■égsaeriWget is d fen hpd A Wnnfct Ä * Tin esntfeea mindrnlrflipi n EK d————* — Megoldást -aik-kaar is todl találni, Hiszen olyan embe­rek sodródnak, aknk a maia­dén napi megélhetésért küz­denek. Tudja pétdamt maiméi foglalkoztatják őket NSZK- ban? Azokat a ibáüás. kitős ruhákat ti amät itt árulnak nagy sikernél. A használhatatlanból pwHHjg sző­nyegeket készítetek. De itt híiot semmi! Sajnos egyre ItaagSktiisaBjiiji, hogy a —■fc—üMBüüg ál­lapotát nagyon sokam mexn tudják elvisefal. Vám olya® ismerősöm. aki löWbszär 5m- gyűkasságat kiscrelttt meg Szükség volna atyám jéSUgű foglalkoztatásaik ira. tanácsok­ra is. hogy az ftoerek vi­gyázzanak maagoifera. tte ve­szítsék ei fizikai Mkü tartá­sukat. S érdektéöctnm szer­vezetük sincs, peö&g ihmssmá távon számolni kell ezzel a problémával. — Mindez csez& a tem^r ben. Az ISSZK-üaam is jgarad w A ketmilBvo ^rm; r< it%-Kiii>*-ihL au— linek kevés hely Juattsatttt a S ezer új mumkatotylbaL íhisaen ezek kvafifikáfe szachuu^ástt igényelnek van, mi j% olyan alacsony bér­rel. bogy nem ösztönöz a ma­ka vállalására, mert kevesebb, mint a segély. — Erről van szó. A múlt­kor bejött hozzám egy tech­nikus férfi. udvarseprést ajánlottak neki. Hát persze, hogy nem fog elmenni dol­gozni Szabolcsban iszonya­tosan alcsonyak a bérek. Egy Vásárosnamény melletti tsz- ben egy ..gyalogmunkás” ke­reseti igazolása havi 1800 fo­rintra van kiállítva. Felhá­borító! Egyre égetőbb gond a cigá­nyok munkanélkülisége is. A génükben van, hogy „szabad embernek" születtek, akkor ne akarjuk őket megkötni. Az elsők között hágják át a szabályokat és kerülnek az utóra. Ami nem állapot. De biztos vagyok benne, hogy ha azt csinálnák, amihez érte­nek. s ami tetszik nekik — dolgoznának becsülettel. Pél­dául Hollandiában drágább egy vályog, mint egy tégla. Ezt nem kell lebecsülni. Ne segélyeket, ruhákat oszto­gassunk, azzal közel sincs el­intézve a dolog. A munkát se Ml más helyett megcsinálni, de nagyon sok embert hozzá kell segíteni ahhoz, hogy meg tudjanak állni a saját lábukon. Bojté Gizella Vezetői puccs az igazgató ellen? Feláldozták a legfőbb tisztet Belharcok a fékbetétgyárban Vajon miért kellett Mező­sit ilyen hamar félreállítani, mikor köztudott volt, hogy december 31-ével kéri koren­gedményes nyugdíjaztatását, és már meg is nevezte leen­dő utódját, a jelenlegi meg­bízott igazgatót, Tóth Fe­rencet? Mezősi korábban a 640 fős kollektíva 86,5 százalékától arra kapott megbízást, hogy addig maradjon igazgató, míg a budapesti gyártól való leszakadás véghez nem megy. A kívülállók szerint is mind­ezt korrekten hajtotta végre és a folyamat végén, szep­tember 12-én a vállalati ta­nács megszavazta október 31-től a kisvárdai gyár önál­lóságát. Sőt azt is sikerült ki­csikarni az igazgatónak, hogy csak azokat a terheket vegyék a nyakukba, ami Kis- várdához tartozik, valamint 25 százalékos bérfejlesztést. Ezen kívül a gyárban üzemelő kanadai—magyar közös vál-, lalat magyar tulajdonából 49 százalék a kisvárdaiaké lett. Elégedetten állt fel az asz­taltól a tanácsülés után, ami­kor jelezték, hogy a három helyettese 'kint várakozik. Mezősi Dezsőt ötmilliós sikkasztásért egyik napról a másikra bocsátották el állásából. — terjedt el a hír Kisvárdán. ö volt az alapítója és 1973 óta igazgatója a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kisvárdai fékbetét gyárának. Kisvárda elég kis város ahhoz, hogy ez a fel­röppent hír pillanatok alatt elterjedjen, pedig az ese­mények még alig egy hete történtek. A benfentesek már másként fogalmaznak: húsz felső- és középvezető pnccsal megbuktatta az igazgatót. A nagy játszmában feláldozták a legfőbb tisztet. Ekkor kapta meg húsz alá­írással az azonnali nyugdíja­zásra felszólító levelet. — Nem értettünk egyet módszereivel, vezetési stílu­sával, diktatórikus eszközei­vel — magyarázza Tóth Fe­renc, a jelenlegi megbízott igazgató, a korábbi kereske­delmi igazgatóhelyettes, a húsz aláíró egyike. — A de­mokráciát ilyenformán, ahogy Mezősi úr gyakorolta már nem lehet a mai elvá­rásoknak megfelelően telje­síteni. Ez a fogalom őmiatta csorbát szenvedett a gyá­runkban. Döntéseibe nem engedett beleszólni, és rá­adásul az érdekvédelemnél is egyesíteni akarta a meg­lévőket. Legjobb példa az el­mondottakra : kijelentette a vállalati tanácstag-választás­kor, egy konkrét jelölt he­lyett inkább mást válassza­nak. Már nem lehetett to­vább várni, lépni kellett ah­Gj lakásokat adnak át Nyíregyházán a Dohány utcában. A lakásokból 120 OTP értékesíté- m. (Elek Emil felvétele) J ó-napokat kívánok in­nét az Országnak Há­zából. Napirenden a műit században Honatyáink által föltett, de máig meg­válaszolatlan kérdés: le­gyen-e?' — Hogy mi le­gyen és micsodán, de főleg minek, erről a szakértőbi­zottságok folyamatosan tár­gyalnak. — (Eázelnök): Soronki- rmli felszólalást kért dr. CSÉahidrogén Emil, Kör- nyezetgzz ázdálkodási Al­lamtixter! — (Államtitkár): Kedves Népvise l 5társaim, romák, rómaiak Tisztelt Házinéni! Súlyos környezetkárosítá­sok ügzef-en vagyok kény­telen idejüket rabolni. Ki­derült ugyanis: felelőtlen elemek orrukon vagy szá­jukon át beszivják a leve­gőt tüdejükbe, s nem átal­udnak mérgező szénvegyü- letekc’ küégzeni, károsítva mindannyiunk közös lein- eseti — (Házéinak): Megkérem a T. EUen-Szék-et, ne za­varja recsegésivei az Ál­lamtitkár Urat! Amennyi­ben fontos mondanivalója vau. forduljon beadványá­val le és fül! (Taps.) — (Államtitkár): Köszö­Beszél Ön pár Iá nőm. Elnök Űr! ... Szóval nem lehet tovább tűrni, miféle kultúroTSzág, ahol az embereket, ha meghal­tak, akaratuk ellenére, meg­kérdezésük nélkül földbe ássák?! Kérdem én, T. Ház, hóvá helyezzük el ólomhid- roxilmetaszulfiddal telt hordóinkat, ha mináen he­lyet elfoglalnak? — Kedves kettöt-látó né­zőink, tévéhallgatóink, most húsz perc szünet követke­zik, ezalatt tanúi lehetnek a nemESZEMpé sajtótájé­koztatójának, ahol is az új­ságírók választ kaphatnak, miért nem kapnak választ! (Ott fogsz majd sírni, ahol a Fárt szakad! címmel rp- vid kioktatásban is része­sülhetünk; — mikrofoHpró- ba 1—2... számolni sajnos n*m tudok tovább, elrom­lott a zsebkomputerem!) — A Tegnapi Naptól jöt­tem. Mit szól a nemzetközi helyzet mostani alakulásá­hoz, különös tekintettel a velünk határos felebaráti Országokra? — Nehéz feladat előtt ál­lunk, hogy egyes népekkel megértessük végre: nincs területi követelésünk Ön­magunkkal szemben! Né­mely külországi történész- telenek szerint nincs is he­lyünk a térképen! Dákó-el- méletük szerint ők már e kökorszakban a Dunapar- ton hilliárdoztak, amikor őseink még a Káma(szutra) partján gyakorolták a rab­lóhadjáratok és a rablóulti művészetét. Kultúrország- hoz illő, tudományos mód­szerekkel kell felelnünk eme vádaskodásokra: mind­ez eleitől fogva szemensze- dett hülyeség. — El kell búcsúzzunk né­zőinktől, a tájékoztató vé­get ért. Legközelebb holnap délelőtt jelentkezünk köz­vetítéssel, innét az elme­gyógyintézetből ahol is a betegek ismét parlamentes- dit fognak majd játszani. A viszontlátásra! Növik Béla Déne9 hoz, hogy az önállósodáskor ne ez a diktatórikus vezető irányítson. Kénytelenek vol­tunk rákényszeríteni erre a lépésre. Ügy éreztük, meg­romlott a viszony a vezetők és közte. Ha visszavonja ké­relmét, akkor is kitartunk álláspontunk mellett. Kárpáthegyi Tibor vezér- igazgató, aki mindezeket szinte teljesen végighallgat­ta, egy telexet küldött a a gyárba Balázs István szak- szervezeti titkárnak: vajon mi a véleménye erről a gyári szakszervezeti bizalmiknak ? Balázs úr összehívta a bizal­miakat és annyit mondott, hogy Mezősi szeptember 12- vel szeretne korengedmény- nyel nyugdíjba menni. Eh­hez a bizalmik hozzájárul­tak, de a körülményeket, a leváltás mikéntjét nem is­merték. Ezek után az Igazga­tó, aki magával vitte kor- engedményes nyugdíjazási kérelmét, december 31-ről átdátumozta a levelet és szeptember 12-vel nyújtotta be. A vezérigazgató elfogad­ta és Tóth Ferencet szep­tember 18-ig bízta meg az igazgatói teendők ellátásá­val. — Apolitikus és teljesen érthetetlen lépésnek tartom vezetőtársaim lépését — je­lentette ki Mezősi Dezső a lakásán. — Szerintem a történet azzal kezdődött, amikor a nyár elején felső­vezetői körökben munkásta­nácsot akartak alakítani. Ezt leállíttattam, mert nem a munkásokból szerveződött. Ezután egy programot dol­goztam ki. mely szerint a ve­zetők lelátogattak az üze­mekbe és elbeszélgettek a munkásokkal. Saját tapaszta­lat alapján derült ki, hogy a munkások sérelmezik a ve­zetőkhöz és a pesti munká­sokhoz képest aránytalanul alacsony fizetésüket, amely a megélhetéshez is kevés. Bruttó 6—8 ezret keresnek három műszakban műszak­pótlékkal, vezetőik bruttó 20 ezer felett. Ugyanakkor fél­nek attól, hogy nem lesz munkájuk és félnek a retor­zióktól, ha kinyitják a száju­kat. Az aránytalan bérkü­lönbségek miatt pedig a ve­zetők félnek a dolgozók sze­mébe nézni. Mindezt látva — és tapasztalva a szakszerve­zet gyengeségét — támogat­tam az alulról jövő kezde­ménygzésként létrejött mun­kástanácsot. Ügy érzem, abért. mert a munkások mel­lé áiltam, indokot szolgáltat­tam vezetőtársaimnak a puccsra. Utólag kiderült, hogy szep­tember 11-én este a gyár klubiában közép- és felső­vezetők megalakították a független szakszervezetet, közülük húszán írták alá az ominózus levelet a lemonda- tásról. A puccs után teljes hírzárlatot rendeltek el a gyárban, se ki, se be nem le­hetett telefonálni. Szeptem­ber 13-án igazgatói utasítás­ba adta Tóth Ferenc, hogy minden szervezkedést meg kell szüntetni. Egyik üzem­részből a másikba nem me­hetnek át a dolgozók beszél­getni. csak ha munkájukhoz szükséges. Ha egy másik üzemrészből idegen és nem a munkafolyamathoz kapcsoló­dó ember jelenik meg egy adott üzemben, az üzemve­zetőnek név szerint kell je­lentenie az igazgatónak. A munkástanács szervez­kedését az üzemvezetők le­állították. Ennek ellenére 270- en írták alá egy nap alatt belépési szándékukat. A mun­kástanács (szeptember 14-én jegyezték be), miután a dol­gozók egy részét hétfőn a hatórás munkakezdés előtt Mezősi Dezső tájékoztatta a történtekről, kérte, hogy az igazgató tisztességét, becsüle­tét adják yjssza, rehabilitál­ják és helyezzék vissza mun­kakörébe addig, ameddig az önállósodás létre nem jön. Ezután vagy pályázatot írja­nak ki az igazgatói posztra, vagy a dolgozók által meg­választott küldöttek döntse­nek az első számú vezető személyéről. Mezősi megis­merve a történteket, kedden visszavonta korábbi nyugdí­jazási kérelmét és kérte, hogy helyezzék vissza eredeti munkakörébe. Az ötmilliós sikkasztásról szóló szóbeszédre az adott alapot, hogy Mezősi és Tóth Bertalan környezetvédelmi főmunkatárs Környezetvé­delmi Betéti Társaságot ala­kított az idén. amelyhez a vállalati tanács áldását adta. Szellemi apportként 5 millió forintot jegyeztettek bte. az . azbeszttartalmú veszélyes í hulladék ártalmatlanításá­ra. amelyet egy szabadalom alapján 8-an dolgoztak ki. A gyárban lévő több mint 6 ezer tonna rákkeltő és rend­kívül veszélyes azbesztet ez­zel a szabadalommal kíván­ják ártalmatlanítani. Ebben a folyamatban a vállalatnak is érdeke a mi­nél hamarabbi megoldás, ezért vállalta a VSZM. hogy 4 milliós költséggel felépíti az azbesztártalmatlanitó üze­met és ezt mint apportot vi­szi be a társaságba. A Mező­si ellen szóló rágalomhadjá- rat szerint a vállalati köz­pont utalta át a társaság számlájára az ötmilliót. Be­széltek még 40 milliós nye­reségről is. ugyanis a szoká­sos 20—30 ezer Ft/tonna díj helyett a társaság hatezer forintért vállalta tonnánként az ártalmatlanítást. Csakhogy a benyújtott pályázat szerint mindez önköltség, a nyeresé­get a gyógyszergyári hulla­dék hasznosításával akarja realizálni a társaság. Sőt. az Európa-szerte érdeklődést keltő berendezéseket várha­tóan eladásra is fogják gyár­tani. Ez az üzem szeptem­ber végén már üzemelni fog. Az is az ügyhöz tartozik, hogy az igazgatóváltást kö­vetően egyetlen embert, Tóth Bertalant bocsátották el. aki segített a munkástanács meg­szervezésében és ugye Mező­si társa. Tóth Bertalan egyébként rágalmazás! és hi- teírontási pert indít a bíró­ságon Tóth Ferenc. Szilágyi­né Gallyas Éva műszaki igazgatóhelyettes és Poncsák István gazdasági igazgatóhe­lyettes ellen, akik állítólag az ötmilliós kifizetésről szóló hírt terjesztették. Kérem, ha mindezekhez hozzátesszük, hogy egy NSZK-beli partner az önál­lósodás után 50 millió nyu­gatnémet márkával kíván vegyes vállalatot alapítani, a gyár szabad területén üzem­csarnokot építeni és komoly technológiai beruházásba kezdeni, akkor a nyugatné­metek igencsak meggondol­ják. hogy a tárgyalásokon gyorsítsák az ütemet, vagy a fékre lépjenek. Mert az ilyen módszer számukra ismeret­len. Máthé Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom