Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
Csend és fergeteg E úsvét első napjára tűzték ki a bál időpontját, a nagy bevétel reményében. Nem is csalódtak. Szekerek sora hozta a messzi vendégeket. A Szatmár felé hajtott gulya pihenőpajtáját díszítették fel. Nehogy nagy legyen a ki-bejárkálás, a két kapu helyett csak egy kis ajtót hagytak a pajtán. Sőt! Levert cöve- kekre szegeit deszkák kerültek eléjük, hogy a lányaikat elkísérő mamák leülhessenek. A ponyvamennyezetről disznóhólyagokba tett gyertyák lógtak lampion gyanánt. Amiről már nem szól nak pontosan a krónikák, az a tűz oka. Maradjunk annyiban, hogy a fúvósok kavarta szél limbálta meg a lampiont, s egy huszár—hogy eltaposhassa — le akarta azt vágni. De a ponyvára csapódott. A pajta lángba borult. Mindenki rohant a kisajtóhoz. Ám azon nem fértek ki. Kitörték ugyan a nagykaput, de előtte volt a lóca Az első ember leesett, utána a többi, s egymást taposták a döngölt földre Várandós anya szült meg kínjában, gyermekével együtt lelte halálát a lángok között.-Volt aki nyolc-tíz ember kimentett, s végül ő veszett oda Háromszáztizenkét halott, 126 afelismerhetetlenségig megég ve. Nyolcvan éve történt, az ököritói tűzvészben. Szatmári utifűzés. Négy román felségjelü Dacia, egy magyar Trabant Végeláthatatlan eszterlánc. A 49-esen, keresztül Ököritón 3 megy a csőr; csőn gyűrű. Életveszélyes az útra fel- és lekanyarodni. A templomnál mégis megteszem. Az utánam és a szembejövők szájmozgását látva néhány felmenőm biz tos csuklik. Remélem azokra, akiket keresek, nem száll a népi átok. Ötödéves teológus. A szomszéd faluban, Porcsalmán lelkipásztorkodó apja, s a szolgálat hívta már tanuló éveiben Ököri- ióra, Fülpösre és Rápoltra. Guti Sándor. A ielkészlaknál, illetve lelkészlakoknál találom meg. — Jól megy ennek a falunak — heccelem. — Kettőre is telik? — No, nem úgy van az — tromfol — az egyik majd kétszázéves, salétromos, néhol omladozik, a másik még kész sincs. A régit a műemlékvédelem nem hagyja lebontani. De pénzt sem ad a felújításra. Kinek van erre egymilliója? Harmincfős a gyülekezet, gondolhatod. — Akkor hogyan lehet az, hogy az új most mégis tető alá kerül? — Azt kérdezd meg Farkas Ernő bácsitól, a gondnoktól! — Hogy hogyan? — mondja Ernő bácsi. — Az egyik pap belekezdett, elment, a másik tudta nem marad itt, minek csinálja, a harmadik már a tervekig jutott, aztán belefáradt. Én pedig aDránként, persze ahogy a pénz engedte, minden anyagot meg vettem; — S mi lesz a régi papiakkal? — Ha majd megválasztják az új elöljárókat, akkor felajánljuk a községnek, ha van pénze rá, csináljon belőle tajházat. Tájház. Mi szükség van arra?! Három rokka, két mángorló, egy sulyok, rozsdás eke, meg miegyéb. Hogy legyen mit az úttörőpótló kiscserkészeknek beírni az őrsi naplóba Gondolom én. Bálint István nyugalmazott iskolaigazgató jókedélyű anekdotá- zása más jövőt fest. — Két dolog van, ami csak a miénk — mondja. — A tűzvész az egyik, a másik a Fergeteges. — Mitől Fergeteges? — Hát az úgy kezdődött, hogy az itteni földbirtokos lánya — ott laktak, ahol ma a lánynevelő intézet van — Németh Lili zenekedvelő volt, ó gyűjtötte össze az anyagot, s táncot koreogra- fált belőle. Annak idején a 30— 38-as években virágzott a gyön- gyösbokrétás mozgalom. Ennek keretében iéptek fel a Margitszigeten. Az akkori idők elismert néptánc szakértője kiáltott így fel, a bemutatót látva: Ez igazán fergeteges! Csak képzeljék el azt a frigyet, ahol az ifjú arát a háromnapos hideglelés fogja el, ha leendő élete párjára néz, s az ifjú férj is tenyérrel adná a hitvesi csókokat „kedvese” arcára. Ebből a házasságból nemhogy utód, de semmi jó sem születik. Ököritó és Fülpös egybekelése (keltetése) legalább ilyen volt. Amikor a fülpösi legénynek öngyilkossági kísérlettel ért fel átmenni Ököri- tóra? S viszont? Ha az ököritói legény fülpösi lánynak csapta volna a szelet, őt csapták volna úgy szájon, hogy attól koldul! De az olyan okos közigazgatási főfő hatóságot ez nem érdekelte. A maga szempontját hangoztatva áment mondott az egybekelésre. Hajdanában-danában a Szamos folyó választotta el a két falut, s hajó járt köztük. A szabályozás után már csak egy halódó holtág a határ. A távolság mégis sokkal nagyobb. A fülpösi kondás tehetetlenül szemlélte, ahogy éjszakáról éjszakára fogy a nyáj. Hol egy disznó tűnt el, hol kettő, szőrén szálán. Gondolt egyet. Napnyugta után befeküdt a hízók közé a karámba és várt. Sokáig csak az álmukban fel-felbüffenő disz nókat hallgatta. Aztán már azt is, hogyan nyílik a karámajtó, hogyan sújt le a dorong az egyik hízó fejére, hogy ne sivalkod- jon. Másnap elfogtak a négy fiút, akik rablásaikkal rettegésben tartották a környéket. A csendőrök a vezért az egyik ló farkához kötötték, kettő mellette, egy pedig mögötte lovagolt, vitték végig a falun. Ady Endre utca. Ady Endre köz. Ennyi lett Fülpösből. Egy utca, az egyesített községben Embert csak a kis ABC előtt látni. — Itt van a Szakács Gyula bácsi — mondja a boltos — na majd ő elmondja, amit tudni kell. — Miért nem megy inkább a Kiss Danihoz? Lassan ő a legidősebb a faluban, meg olvasott ember is. —Annak idején el is nevezték prédikátornak — szól közbe Szakács Jánosné. — Amikor munka közben leültünk pihenni, mindig olyan szépen és okosan beszélt. Végül mind a hárman Kis Dániel hűs tornácán kötünk ki — Amíg jó volt a szemem — mondja a gazda — mindent elolvastam. Főleg komoly történelmi könyveket. Na meg jó tanítónk is volt. No de hol van már az iskola? Nincs itt semmi. Se posta, se orvos, se telefon. A beteg már akkorra meghal, amikor a segélykérő eljut a telefonig, nemhogy mire kijön az orvos. — Ha mi öregek kihalunk, nem marad itt senki. Csak... De nem mondja tovább a mondatot. S később tudom meg miért, s nem is tőle. Nevüket nem adó falubeliek mondják, hogy betelepítettek néhány cigány családot a faluba, akik között van ugyan rendes, „dógos” is, de van olyan, aki rettegésben tartja őket. Az is sokaknak szemet szúr, nogy micsoda „palotákat” kaptak, a szegényes fül pösi portákhoz képest. Ahogy mondják: „ilyen még annak idején a százholdas gazdáknak sem volt.” Idegenektől tudom meg, hogy Szakács Gyula és Kiss Dani bátyám a békesség kedvéért nem beszél ezekről, mert jó néhány oldal szalonnájuk, s szatyor paszulyuk bánta a rossz szomszédságot. Mert kémeséinek tőlük, s ha nem adnak, mindazt a rosszat rájuk kiabálják, amit csak embernek el lehet kívánni. N ézze — így Dani bátyám — én két királyt éltem meg, Ferencz Józsefet meg Károlyt, megértem a kommunista rendszert. De ilyen rosszul tán még egyszer sem ment nekünk, mint most. Leértékelődtünk. A munkánkat semmibe veszik, mert higgye meg, ezt a téeszt is lehet jól csinálni. — Meg mindenkit lerokkant- ságiznak, aztán dolgozik orrvérzésig. Olyanok kapnak nyugdíjat, akik sosem dolgoztak. — Nem tudom ki lehetett az, akinek nem volt elég agyújtogató, a gyilkos az utcákon, még a többit is kiengedte... S mintha itt sem lennék, ahogy szokták jó zaftosán megbeszélik, megtárgyalják a világ dolgait. Amit innen-onnan olvastak, láttak. Miközben ugyanaz történik velük, mint régi templomukkal. Azt addig mosta a Szamos, míg szépen lassan bele nem dőlt a sodrásba. Tapolcai Zoltán A halódó Holt-Számos a falu alatt íHarasztosi Pál felvétele) a Mannáiig „ftv^i , fk, ftf ________________________________________________-
