Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-02 / 180. szám

Az Érdekegyeztető Tanács ülése Kömény kontra szakszervezetek Több hónapos előké­szítő munkát követően szerdán ülést tartott a Parlamentben az Orszá­gos Érdekegyeztető Ta­nács. Györiványi Sándor mun­kaügyi miniszter meg­nyitójában történelmi ese­ménynek nevezte, hogy új formában ült össze a mun­káltatók és a munkavállalók országos érdekegyeztető fóru­ma. ahol a kormány — le­számítva munkaadói jogosít­ványát — inkább csak egyez­tető szerepkört kíván betöl­teni. Antall József levélben köszöntötte a fórumot, ki­emelve. hogy a gazdasági tör­vényjavaslatok kidolgozásá­nál számítanak a munka­adók é.s a munkavállalók szervezeteinek véleményére. A kormány elismeri a mun­káltatók és a munkavállalók egyesülési jogát, s igénvli. hogy a konfliktusokat tárgya­lásokkal. a törvényes kere­tek között rendezzék. A tripartit (háromoldalú) elven működő és Érdekegyez­tető Tanács névvel újjáalakí­tott fórum lényegi feladatai­nak meghatározásával kezdte meg munkáját. A vitában Forgács Pál (FSZDL) felve­tette, hogy az ismételt drasz­tikus áremelések előtt a kor­mány nem konzultált a mun­kavállalói érdekvédelmi szer­vezetekkel, és csak a sajtó­ból értesülhettek a vállalati tanácsok kötelező újraválasz­tásáról. illetve az igazgatók megerősítéséről, pedig ilyen kérdéseknél nem lehet kike­rülni az országos érdek- egyeztetést. A Szakszerve­zeti Kerekasztal véleményét tolmácsolva szükségesnek tar­totta: ne csak a bér- és mun­kaügyi kérdésekkel foglal­kozzon az Érdekegyeztető Tanács, hanem a kormány általános gazdaság- és szoci­álpolitikájával is, hiszen a béreket csak az árakkal, adókkal összefüggésben lehet értelmezni. A munkavállalók javasolják, hogt/ a fórum sür­gősen vitassa meg a kormány Lezsák Sándor ügyvezető alelnök az MDF sajtótájé­koztatóján a népszavazással összefüggésben hangsúlyozta: a Magyar Demokrata Fórum nem érez elégtételt a rész­vétlenségbe fulladt népszava­zás miatt. Az MSZP és az MSZMP politikusai nem mérték fel. mire vállalkoz­nak. az MDF véleménye sze­rint ugyanis nem a köaö- nyösség. a nem megfelelő időpont az oka a szavazók foglalkoztatáspolitikai. pri­vatizációs, a munkavállalói részvényprogramra vonatko­zó. valamint a vállalati ta­nácsok újraválasztásával és az igazgatók megerősítésével kapcsolatos témaköröket. Szükségesnek tartják, hogy mielőbb érdekvédelmi tör­vény készüljön a jogok és kötelezettségek rögzítésére. nagyarányú távolmaradásá­nak. hanem az. hogy ilyen szorító gazdasági helyzetben az állampolgárokat irritálja 400 millió forint elfecsérlése. Az alelnök utalt arra. hogy az elmúlt esztendő hasonló időszakában magasabb rész­vételi aránnyal rendezték meg az időközi választást, mivel az állampolgárok fel­ismerték annak nagyobb tét­(Folytatás a 4. oldalon) I Végleg szabadságra Az MDF a népszavazásról S erről a vonatról jó, ha mindenki, tudja, hogy fel van virágozva, még­hozzá sárgára, a leszere­lő öreg bakák számára. Ha a tegnapelőtti és a tegnapi leszerelőnapo­Az út széli füvet is hasz- ® SOrjU nositani lehet, sőt kell, főleg, ha több éhes tehén várja az összegyűjtött szénát. A tiszaszalkai Ceglédi Istvánnak és feleségének is sok állat etetéséről kell gondoskodni napról napra. B. A. felv. kon nem sikerült memo­rizálni a szöveget, s a dallamot, a seregnek bú­csút intő — örömtől és sörtől ittas — friss civi­lek szívesen vállalkoz­nak majd tizenötödikén ismét a korrepetálásra. Kiss Pál alezredesnek, a megyei hadkiegészítő és te­rületvédelmi parancsnok­helyettesnek nem az utcai gajdolás okoz fejfájást. Azt szeretné, ha ennél komo­lyabb rendbontás nem tör­ténne. Ebben nemcsak a le- szerelők, hanem a hozzátar­tozók is segíthetnének, ha időben hazafelé terelgetnék a magával egyre kevésbé bíró családtagot. A kapott információk sze­rint most körülbelül ezren szereltek le. Az előfelvételi- sek, azok, akik annak ide­jén egésaségügyi korlátozás­sal vonultak be, a nehéz szociális helyzetben lévők, az egygyermekesek és akik a hirtelen terheléssel járó feladatok ellátására nem al­kalmasak. Mindannyian csak tizenkét hónapot töl­töttek a laktanyában, s le- szereltetésük az egyéves szolgálatra való áttérés ré­sze. Februárban szerelnek az utolsó „tizennyolc hóna­posak”, de már most augusz­tustól — ha más döntés nem születik — mindenki egy évre vonul. Mezőtúri leszerelőktől kér­deztem meg, nem okozott-e feszültséget, hogy ők ked­vezményben részesültek. He­vesen bólogatva mondták, hogy az állomány két rész­re szakadt, s a bennmara­Tömbök nélküli Európa Négyszemközt Tapasztalatszerzés a csúcson Szerdán délelőtt Giulio Andreotti miniszterelnök vá­ratlan távollétében Claudio Martelli miniszterelnök-he­lyettes beszédével megnyílt Velencében a Duna—Adria régionális csúcstalálkozó hi­vatalos munkaprogramja. A többoldalú kooperációs részi vevő államok képviseletében Antall József miniszterelnök, Jeszenszky Géza külügymi­niszter. csehszlovák részről Marian Calfa és Jiri Dienst­bier. Jugoszlávia képvisele­Jeszenszky Géza és Antall József a találkozó helyszí­nén, a Szt. György szigeten. tében Ante Markovics és Bu- dimir Lancsar, osztrák rész­ről Franz Vranitzky és Alois Mock ült a tárgyalóasztal­hoz. Az olasz házigazdákat Martelli miniszterelnök-he­lyettes mellett Gianni de Michelis külügyminiszter képviselte. (Folytatás a 4. oldalon) Sevardnadze—Baker Csaknem három órán át tartott szerdán az irkutszki „Retro” villában. Eduard Sevardnadze és James Baker négyszemközti megbeszélése. A szovjet és az amerikai kül­ügyminiszter az ebédet köve­tően hajóra szállt, s az An- garszkije Hutora elnevezésű, festői környezetben — a Bajkál tó közelében — lévő településre utazott. Itt tart­ják a tárgyalások második fordulóját. A zárómegbeszé­lésre csütörtök reggel kerül sor. A szovjet hírügynökség je­lentése szerint az első megbe­szélés fő témái között a le­szerelési kérdések és a két­oldalú kapcsolatok fejleszté­sének lehetőségei szerepeltek. Sevardnadze és Baker kiemel­ten foglalkozott a gazdasági együttműködés kérdéseivel így szó esett egyebek között a beruházások ösztönzéséről és védelméről, a kettős adóz­tatás kizárásáról, a kölcsö­nös anyagi követelések ren­dezésének módjáról. Felháborodott emberek.a sorompóknál Se ki, se be a „kis” átkelőkön A kárpátaljai és a szabolcsi emberek nyugalmát már néhány napja felkavarta az a szóbeszéd, hogy megszüntetik a kishatármenti forgalmat. A hír vé­gül is igaz lett. A nyírbátori határőrséget július 31-én délután a mun­kácsi határállomás parancs­noka értesítette: a Szovjet­unió minisztertanácsának döntése alapján augusztus 1- jétöl a szovjet és magyar ál­lampolgárok egyszerűsített határátlépését ideiglenes jel­legei leállítják Tiszabecs, Ba­rabás, Lónya, Záhony határ- állomásokon. (Beregsurány jelenleg felújítás miatt zár­va van.) Borsi Béla, a záhonyi vám­hivatal vezetője elmondta, hogy semmilyen utasítást az országos parancsnokságtól nem kaptak, de a szovjet fél sem tájékoztatta őket, csak a Kelet-Magyarország megyei napilap hasábjairól szereztek információt. Az viszont tény­leg igaz, hogy augusztus 1-je 0 órától a túloldalon már nem adnak engedélyt a kishatár­menti átlépéshez. Ehhez az egyoldalú döntéshez a Szov­jetuniónak nyilván joga van, csakhogy így az egyszerűsített belépővel a magyar állampol­gárok sem mehetnek Kárpát- aljára. Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében egyébként 1989 márciusától, több mint száz­ezer személy váltott ki ilyen betétlapot, amely a személyi igazolvány felmutatásával volt érvényes. Kárpátalján már egy-két hete kiszivárgott a várható rossz hír. így az elmúlt idő­ben naponta 17 ezer ember fordult meg csak a záhonyi határon, ebből tizenkétezer körül volt az egyszerűsített határátlépővel érkezők szá­ma — tájékoztatott Szabó Im­re alezredes a záhonyi határ- állomás parancsnoka. A sza­bolcsiak nem nagyon vették igénybe ezt a lehetőséget, leg­alábbis nem olyan arányban, mint a Szovjetunió, ahonnan az érkezők száma több mint a tízszerese volt a magyar kiu- tozókhoz viszonyítva. A lónyai kishatárátkelőnél is óriási az utazók száma, na­pi 8—10 ezres a forgalom. Mi­K árpátalja, Szlovákia, Kelet-Magyarország, Vajdaság. esetleg Erdély . . . Jeszenszki Géza külügyminiszterünk a ve­lencei Adria-Alpok csúcs- találkozón felsorolta, mi­ként jöhetne létre egv Kár­pátok—1Tisza-eg.yüttműkö- dés. A térképre pillantva valóban azonnal adja ma­gát a lehetőség, de egyál­talán nem kínálja az itte­ni politikai helyzet. Miköz­ben örülünk, és büszkék vagyunk rá. hogy az ország nyugati felének megadatik nagy léptekkel haladni Európa irányába, sír a lel­künk. hogy négy ország csücskében, a Felső-Tisza mentén kilátás sincs nem­hogy az együttműködésre. de még arra se. hogy ma­gyar a magyarral kapcsola­tot tartson. A szovjet kishatármenti forgalom ideiglenes lezárá­sa . megdöbbenést keltett mindkét oldalon. Mint az tudható. az ..ideiglenes" szón mást értenek itt és ott. a helyzet javulása tehát ha- marvást nemigen várható. Eme térség élete, egymástól való elzártsága olyan, mint­ha nem is Európa közepén, hanem valahol a Közel-Ke­leten lenne, és nem a hu­szadik század végén, ha­nem az eleién volna. A négy egvkori testvéri országból három úgy nézett a negye­dikre. mint kutya a macs­kára. A békés forradalmak vei nem volt előzetes tájékoz­tatás ennek a megszüntetésé­ről, így az emberek felhábo­rodottan állnak a sorompó előtt. Papp Csaba hadnagy a lónyai állapotokról telefonon beszámolt arról, hogy folya­matosan érkeznének mindkét oldalon az emberek, és ter­mészetesen a parancs alapján mindenkit vissza kell külde­ni. (bojté) elvonulta után is csak lát­szatra javult a helyzet. Sem a gazdaságban, sem a kul­túrában nem következett be közeledés, a határokon pedig ázsiai állapotok ural­kodnak. A szovjet oldalon a szö­gesdrót változatlanul meg­van. a lezárt sorompók pe­dig továbbra is családok között teremtenek áthágha­tatlan akadályt. Éppen az érdekükben született a kis- határforgalom liberalizálá­sát jelentő döntés a közel­múltban. A csencselést pe­dig előre megjósolták. Nem kívánatos életformává vált, miként a lengyeleknél. Kényszerből csinálja, aki csinálja, és ismerve a kinti ínséges állapotokat, meg le­het érteni, miért művelik. A fürdővízzel ismét re­pült a gyerek, ahogyan az már lenni szokott. Mivel pedig Tisza—Karpátok- egvüttműködésre nincs ki­látás. a magyar külügynek mifelénk is aktivizálni kel­lene magát. A nyugatival vetekedő siker volna, ha mielőbb visszavonatná a rendelkezést a szovjetek­kel. Nemigen hihető, hogy ez járható út — és ez nem a mieink alábecsülése. A kormány, és feje 15 millió magyar sorsával vállalt kö­zösséget; legalább azt el kellene érnie, hogy a bü­rokratikus huzavonát szün­tessék meg odakint, s ma­gvar a magyarral találkoz­hasson. Álláspontunk: Határzár (Folytatás a 4. oldalon) XLVII. évfolyam, 180. szám ÁRA: 4,30 FORINT 1990. augusztus 2., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom