Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-09 / 186. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. augusztus 9. Az Egerbe látogató ha­zai és külföldi turisták szívesen keresik fel a történelemből, és Gárdo­nyi Géza regényéből is­mert híres várat. A kő­vár — mely a XIII. századtól a XVIII. szá­zadig épült — állapo­ta az idők folyamán erő­sen megromlott, nem kí­mélték a történelem vi­harai, az idő pusztításai. Az egri Dobó István vármúzeum és annak baráti köre mindent megtesznek azért, hogy évről évre még szebb le­gyen a vár és környéke. Éhe kenyérnek, éhe a szónak Jelentés a létminimum határáról Társadalmi csoportok, ré­tegek megélhetése került vég­veszélybe. s lassan már úgy vannak. mint a fuldokló, hogy önerei ükből képtelenek kievickélni a hullámok kö- zül. Falun és városon egyre népesebb csoportot alkotnak az igen szerény körülmények közt élők. Hogy élnek, akik­nek nemcsak a forintot, ha- nem a fillért is be kell osz­tani? Mire jut és mire nem? S legfőképp miben remény­kednek ? Ilyen kérdésekkel kopogtattunk Tyúkodon, né­hány portán. A mesés zsíros kenyér Délceg legény lehetett va­lamikor Tóth Ferenc, tartá­sán. a kézfogásán még ma is látszik az erő. Csak a lábai nem engedelmeskednek már az akaratának. A 76 nyarat megélt öreg hálát ad az ég­nek. ha reggelente el bír menni a liter tejért. — Meg aztán jó lenne, ha futná egy pohár sörre ebben a kutya melegben, de hát 4823 forintból nem ugrándoz­hat az ember. Az idősek klubjából nap jában hordja a tízórait, ebédet, uzsonnát a gondozónő, nagyon rendes te­remtés ez a Nagy Béláné. A téli tüzelő miatt fái a fejem. Odaadtam az öcsémnek a rá- valót. ő segít nekem az ilyes-. miben. A két kezükkel rakták a fészket Feri bátyámék. Há­rom gyermeküket bocsátották szárnyra. Ilona Apagyon. Má­ria Táton. Sándor Dömsódön fogott talajt. Most is írta Ilonka, hogy apuka nyugod­tan adja el a házat, költözzön hozzájuk, meglesz mindene. — Én meg azt mondom er­re, hogy ahol nagyon boldog volt az ember ott kell élete alkonyán maradnia. Az ott­hon melegét nem lehet csak úgy felkapni és elvinni.., öreg kutya vicsorog az ide­genre Szórádi József né kapu­jában. A hűséges jószágra nyugodtan rábízhatja magát a néne. A szeme már gyen­ge. de hát nem csoda, hisz az egyetlen fiát messzi idegen földben temette el. r Akinek valaha már kuncogott a zsebében a kraj­cár. az tudja átérezni igazán, hányán süllyedtek a lét­minimumnak mondott, ám valójában attól jóval szeré­nyebb életkörülmények közé. S még lelkiismeretnyug- tató kifogás sincs, hogy az egyén az egésznek az oka, mert a sarki kocsmába vagy a szórakozásra költi a fi­zetését. — Még annyit kérek a jó Istentől, engedje meg. hogy egy sírkövet állítsak neki, akkor nyugodtan megyek el. De el bírok-e menni sok száz kilométert, amikor a boltból is a szomszédok hoznak ezt- azt? Nekem is az otthonból hordanak ételt, 200 forintot fizetek érte egy hónapban. Még a zsíros kenyér is me­sés, finom. Tetszik tudni, nem sok az a 4500 forintnyi nyugdíj. A tanács küldött kétszer agy kis segélyt. De a magamfajta öregasszonynak már nem sok kell.. A dinnyét nem vágják ketté A dudvával benőtt udva­ron a tornácon hűsöl özvegy Tóth Lajosné. Huszonhárom esztendeje temette el az urát. gyermekkel nem áldot­ta meg a sors. Most. 82 esz­tendősen nagyon egyedül érzi magát. — Látja, a tavaszon meg­vettem a iemezbárkát — mu­tat a nájlonnal borított hol­mira —. a koporsót is haza­hozattam. azt meg a szobá­ba tétettem. Ki tudja, mikor szólít el az ég, s, akad-e egy jó ember aki eltemet? Hiá­ba dolgoztam, végig az élete­met. szolgáltam az uraknál, a Kálmán-tagban, a Zsíros-ta­nyán, munkakönyvét nem tudok felmutatni. A tanács küld havonta segélyt, abból élek. Szűkösen, ha ruhaféle kell. az olcsó boltból hoza­tok. Mostanában megkíván­tam a dinnyét, de a zöldsé­ges nem vágja ketté. Rátukaálii a segélyt? A beszélgetést hallgató gondozónő. Nagy Béláné rög­tön felajánlja, hoz ő másnap szívesen egy dinnyét, de egy darabkát neki sem adna az árus . . — Tarthatatlannak éreztük mi is az idősek helyzetét, ezért tavaly készítettünk egy széles körű felmérést az élet­módjukról. a jövedelmi és a szociális viszonyaikról — em- iíti elöljáróban az igen fiatal vb-titkár, Mércse Ferencné. — Kettőszázhúsz olyan idősre bukkantunk, akik soha nem kértek, viszont igencsak rá- szorultak az állam forintjai­ra. Némelyikükkel szabályo­san hadakozni kellett, hogy fogadják el a segélyt, nem az a szégyen, hogy szegé­nyek. hanem, hogy munká­ban megőszült emberek, és a társadalomra szorulnak. Most szeptembertől a minimumbé­reket 5600 forintra emelték, így a segélyeket is ehhez kell igazítani. Az idősek otthonát éppen festik, így pár napig fehér köpenyes gondozónők adják egymásnak a kilincset. — Természetesen az ebé­det kivisszük a klubtagok­nak, legalább ételben ne szenvedjenek hiányt — hal­lottuk Csuka Istvánná klub­vezetőtől. — A napi három­szori étkezésért a 4190 forint alatti nyugdíjasok egyáltalán nem. a többiek 200 és 800 fo­rint között fizetnek. Aki ké­ri. a lakásáról elvisszük a szennyest, és kimosva, kiva­salva visszük vissza. A víz­hordástól a tűzgyújtásig, i gyógyszerkiváltástól a takarí­tásig mindent ellátnak a gon­dozónők. — Sokszor panaszkodnak, árakra, időjárásra. betegség­re. bánatra, de az egyre ne­hezedő megélhetés mellett is az emberi szó melegére éhez­nek. s talán ezért állítják, hogy pótolhatatlanok va­gyunk nekik — búcsúzik a kapuban Magos Istvánná, Mester Andrásné és Nagy Béláné. Tóth Kornélia A Musenalp-Tyrowski-Solar-Team 1990. augusztus 5-én be­mutatta a napenergia hajtotta Trabantot, amellyel részt vesz az egyhetes Hamburg—Berlin raliin. Tragédia az alagátliaa SENKI NEM TUI> SEMMIT Budapest, Hősök tere, kis- íöidalatti, megállóhely. Múlt szombaton reggel, kilenc óra előtt néhány perccel itt tör­tént a tragédia. Anya és leánya a megálló­ban lévő szerelvény egyik aj­taja felé igyekezett. Az anya előreengedte a leányát — — most már tudom, miért: beteg, kórházba készül, álla­pota meglehetősen súlyos. A kocsi ajtaja bezáródott. Az anya hetvenhét eszten­dős Mérk községből, Sza- bolcs-Szatmárból jött Buda­pestre. Soha földalattin nem utazott, a peronon maradt — idézi fel sírva a történteket Komódi Béláné, az áldozat, ötvenéves leánya. Az anya kétségbeesett, hogy leányát elnyelte a sö­tétség és utánaindult. Ment, ment az öregasszony az ala- gútban, a leánya után, a ko­csi után. Hetvenöt métert ha előrehaladhatott, amikor a következő szerelvény motor­kocsija halálra gázolta. A vizsgálat tart. Sok kérdés van. Annyi már bizonyos, hogy a peronon senki sem tartóz­kodott. Utas sehol. A szem­közti állomáson — drótháló választja el a vágányokat — egy férfi ült a pénztárban. — Itt voltam akkor is, amikor a baleset történt — mondja vontatottan, az ide­gennek kijáró gyanakvással a szemüveges bérletpénztá­ros. Hosszú évtizedek alatt megszokhatta, hogy nem be­szél, csak ha muszáj. — Nekem nem kötelessé­gem figyelni ... — teszi hoz­zá. •— Én csak a bérleteket adom ... — magyarázza mél­tatlankodva. — Semmit sem látott? — Nem láttam... ugyebár nem is láthatok, ha bérlete­ket nézek. . . Igaz, ha látta is volna, tud segíteni ? Erre már nem várom a vá­laszt. De arra igen, hogy sen­kinek nem tűnt fel a kétség- beesett integetés? Merthogy a lány integetett a vezetőnek. Hasztalan. Persze arra nem gondolhatott, hogy tragédia lesz. Lett. És mit láthatott a követke­ző szerelvény vezetője? Nincs bizonyosság. A vizs­gálat még tart. ... És az anyját így elveszí­tett nő csak sír, gyógyszert vesz be, nem egyet. — Jói van . . . csitítja az élettársa —, nyugodj meg . ! Szombat volt, a Kodály köröndhöz igyekeztek. Az öregasszony örült, hogy a leányával van. Rá gondolt akkor is, mikor... Akkor sütött a nap. (Az Esti Hírlapból) NÉGY 1 SJ HUNGÁRIA ÉVES H rSBIZTOSÍTÓ Színvonal. európai mércével Négyéves a Hungária Biz­tosító. Nem kerek az évfor­duló és nem is jubileumi nagyságú időről van szó, ám az új szervezet kialakulása és az üzleti életben teljes jo­gúvá válása indokolja, hogy Szász Sándor megyei igazga­tóval áttekintsük az elmúlt éveket. — A Hungária Biztosító életképes, megáll a lábán, újításai bizonyítják: érdemes volt létrehozni — summázza a négy évet az igazgató, aki a kezdettől részese az új biz­tosító munkájának. — Az alakuláskor a gazdálkodó szervezetek vagyonbiztosítá­sa, valamint a gépjármű­felelősségi és önkéntes (casco) biztosítása volt az alap, amire építhettünk. Ma az élet- és vagyonbiztosítás valamennyi fajtáját művel­jük, a hagyományosok mellé a Hungária Biztosító által kidolgozott korszerűbbeket állítottuk. — Mi a lényege e biztosítási változásoknak? — A vagyonbiztosításon be­lül az, hogy a gazdálkodó szervezetek számára alapve­tően vettük figyelembe adott­ságaikat, működési feltéte­leiket. Egyre több egyedi biz­tosítást dolgoztunk ki, a me­gyében nincs két egyforma termelőszövetkezeti biztosí­tás, mind sajátosan az illető gazdaságra vonatkozik. Lé­pést tartottunk a vállalkozá­sok fejlődésével, ami vagyo­nuk és vállalkozásuk biztosí­tására egyaránt kiterjed. Mindezekhez kitűnő szemé­lyes kapcsolatokra volt, van szükség, amelyre különösen nagy figyelmet fordítunk. — A gépjármű-tulajdonosok­nak is sokféle változással volt módjuk megismerkedni . . .. — A lényeg, hogy köves­sük az élet változásait. Ne­héz új autóhoz jutni, az inf­láció magas, többen dolgoz­hatnak külföldön vagy jön­nek onnan haza, magánbe­szerzésből sok a korábban hazánkban nem használt tí­pus — ezekre reagálni kell. Cascónk modulrendszerű, az új értéket jobban figyelem­be veszi. Az értékesebb poggyászoKat — amiből újab­ban szintén több van — cél­szerűbben lehet biztosítani a modulrendszer révén több- szörözhetően is. Szolgáltatá­saink kiterjednek a külföl­dön dolgozókra is. A négy év terméke az is, hogy job­ban honoráljuk azt, aki bal­esetmentesen vezet: tíz bal­esetmentes év után a tizen­egyedikben már hathavi cascobiztosítási díjat térí­tünk vissza, ha ügyfelünk­nek nem volt saját hibájából töréskára. Sok újdonságot hallunk % Hungária ■izemély biztosításai­ról ... — A jól beváltakat termé­szetesen megőrizzük, de fo­lyamatosan újakat is aján­lunk. Ilyen például a kocká­zati életbiztosítás, a Hungária járadékkötvény, a sportbal­esetbiztosítás. Van olyan biz­tosításunk, amelyik nemcsak öngondoskodás keretében köthető meg, hanem a mun­kahely is megkötheti dolgo­zói számára, ez újszerű cso­portos biztosítás, amely nem­csak baleset, betegség esetén kínál segítséget, hanem a nyugdíjasévekre is. — Szintén újak a szakmai te- lelősségbiztosítások. Ezeket kiknek ajánlják? — Korszerű európai mér­cével is mérhetőek szakmai felelősségbiztosításaink, ame­lyek például orvosok, ügyvé­dek, tervezők, gyógyszeré­szek szakmai praxisával függnek össze. Ugyanis nem­csak közlekedési, hanem szakmai balesetek is történ­hetnek, amelyek anyagi ki­hatása beláthatatlan, s ilyen­kor nagyon jól jöhet a biz­tosító segítsége. — Alapjaiban változik tehát a biztosítási tevékenység? — Életünk, helyzetünk vál­tozik alapjaiban, s mi ezek­hez igyekszünk alkalmazkod­ni. Ma már nem az a kérdés, hogy leendő ügyfelünk be­engedi-e lakásába az ügynö­köt vagy nem. A lényeg az, hogy felismertessük a bizto­sítás szükségességét, s aztán meg tudjuk ismertetni az ál­tálunk kínált legkorszerűbb módozatokat. És mindezt széleskörű piaci versenyben. Ezért aztán nagy gondot for­dítunk a szolgáltatás színvo­nalának emelésére, tehát a gyorsaságra, udvariasságra, kárrendezésre. Az ügynöki munkában különösen a szak- szerűséget emeljük ki: fel­világosításaink alapján ügy­felünknek pontosan kell tud­nia, mire vállalkozik, mit tesz meg biztosítás formájá­ban. — Jó feltételeket teremtó me­gyei központot épített Nyíregy­házán a Hungária Biztosító. Vidéken is várható a feltiéte- lek javulása? — Vajóban megteremtet­tük a jó munka feltételeit, de még ennél is fontosabb, hogy a nálunk dolgozók túl­nyomó többsége alkalmas a jelen és a jövő korszerű biz­tosítási módozatainak ter­jesztésére. Természetes, hogy vidéken is lépést tartunk a fejlesztésekkel, erre most 140—150 millió forintot köl­tünk. Minden városban tel­jeskörű ügyfélszolgálatunk működik, amelyek nyitvatar­tási idejét a helyi igények­hez igazítjuk, a gyors és megbízható munkát számí­tógéphálózat segíti. Kilenc helyen szerveztük meg a ki­helyezett gépjármű-kárren­dezést, átlagosan 25—30 kilo­méteren belül talál ügyfe­lünk ilyen lehetőséget, most a szükséges utazás fele a korábbiaknak. — Tehát dinamikus fejlődés­nek lehetünk szemtanúi? — Reményeink szerint igen. Erre feljogosítanak az eddigi eredmények: négy év alatt a biztosítási állomány megyénkben (a díjakat te­kintve) közel megháromszo­rozódott, a casco megkétsze­reződött. Ezek az arányok nagyobbak, mint az állo­mány darabszám szerinti nö­vekedése, tehát az igénye­sebb kínálatokat is megked­velték ügyfeleink. A gazdál­kodó szervezetek vagyonbiz­tosításának több mint 90 szá­zalékát magunkénak tudhat­juk. — Ebben a helyzetben mi­lyen terveik vannak? — A minőség javítása. Eh­hez hosszabb távon jó lehe­tőséget teremt a Hungária Biztosító részvénytársaság­gá történt átalakítása. Euró­pa legnagyobb, a világ leg­jelentősebb nemzetközi háló­zatával rendelkező biztosító- csoportjával, az NSZK-beli Münchenben székelő Allianz Holdinggal léptünk üzleti kapcsolatra. Az Allianz a vi­lág számos országában bizo­nyította, hogy üzleti filozó­fiáját, befektetési politikáját, irányítási gyakorlatát a hosz- ízú távú gondolkodás jellem­zi. Az átalakulás biztosítéka annak, hogy a partnereink­nek nyújtott üzleti és szol­gáltatási tevékenységünket Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyében is a legmagasabb európai mércével mérhető színvonalon lássuk el — mondta befejezésül Szász Sándor megyei igazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom