Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-30 / 203. szám

1990. augusztus 30. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Szükség és lehetőség Könyvtári dilemmák Napjainkban az emberek információigénye megnö­vekedett, felértékelődött a tudás, a képzettség. Állam- polgári jogon mindenki hozzáférhet az ismeretekhez, melynek bölcsője a könyv. Manapság a könyvtárak létjogosultságáról folyó vitát ez egyértelműen eldönti. Nemcsak a szakemberek érdeke megteremteni azok működési feltételeit, hanem az egész társadalomé. Kovács Tibor, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár igazgatója fogalmazta meg a fenti gondola­tokat beszélgetésünk kezdetén. A könyvtár nem lehet gazdasági értelemben vett „piaci” kérdés. Az egyete- (mes és nemzeti kultúra, a szakismeret itt érhető „tetten” a leggyorsabban és a legrészletesebben a „kiművelt” ember számára. Tudjuk jól, az iskolai oktatás csak elindít, felkészít, s nem egy befejezett folyamat. A környezet és benne az ember fejlődik, ezért is szüksé­ges a permanens önművelés. Az elméletet hétköznapi nyelvre lefordítva; a könyvtár sajátosságairól, gondjairól, örömeiről szólt a szakember. A megyei és városi feladatokat ellátó intéz­mény nincs könnyű helyzetben. Legfontosabb, az alap­vető szolgáltató tevékenység, a módszertani munka feltételeinek megteremtése és a hálózati vagy szakmai gondozása, összefogása. A könyvtár egész rendszerének működési alapja azok a dokumentumok, könyvek, folyóiratok, hangle­mezek, amelyek rendelkezésre állnak, amit folyamato­san be tudnak szerezni. Bármilyen arányú is az infláció, az áremelés, automatikusan csökken a beszerezhető anyagok száma/ A fenntartó ez évben plusz ötszázezer forinttal növelte a beszerzési keretet, ennek ellenére körülbelül 5 ezer kötet könyvvel és 70-80 féle sajtóter­mékkel kevesebbet tudtak beszerezni, mint korábban. Ez viszont erős szelektálásra kényszeríti a szakembere­ket, olyan körülmények között, amikor a könyvkínálat sokszorosára növekedett és soha nem tapasztalt meny- nyiségben jelennek meg új, időszaki kiadványok. Hol­ott — az áremelések miatt — az olvasó kevesebb folyó­iratot tud megvásárolni. Nő tehát az igény irántuk. A könyvtár három év alatt közel 100 új sajtótermékre fizetett elő. (Elsősorban az olvasók érdeklődését figye­lembe véve.) A korábbi 5—8 példányszámos könyv­megrendelést csökkenteni kellett. S hogy több olvasó­hoz eljusson egy-egy sikerkönyv, két hétre rövidítették le a háromhetes kölcsönzési időt. A folyóiratokat is el lehet vinni, ami gyorsan népszerűvé vált a helyben olvasás mellett. Néhány statisztikai adat, mely fémjelzi az intéz­ményben folyó nagyszerű munkát. 370 ezer kötet könyv és 500 féle folyóirat várja a 18—20 ezer beirat­kozott olvasót, közülük 6200 14 éven aluli. 150—160 ezerre tehető az olvasótermi látogatások száma. 100— I L0 ezer kölcsönző, 300—320 ezer kölcsönzési forga­lom jellemző évente. (Ebben benne vannak a 21 egy­ségből álló fiókhálózat adatai is.) A felnőttek közül a közép- és főiskolások járnak el a legtöbben. Panaszolják az intézmény szakemberei: sok kívánnivalót hagy maga után manapság a könyvek kötpse. Négy-öt kölcsönzést követően már újra kell őket kötni. S-hogy melyek a legkeresettebbek: a népi gyógyászattal foglalkozó, a vallásos témájú és a köz­hasznú információkat tartalmazó könyveket olvassák a legtöbben. A megyei könyvtár nagy sikerű akciója volt az ez évben szervezett „könyvbörze”. Tizenegy-tizen­kétezer kötetet kellett kiselejtezni, mert megrongáló­dott, tartalmilag elavult, illetve fölös példány címen. Ezekből 3—4000 darabot kínáltak 5—20 forintos áron a könyvszeretőknek. A fiókhálózat szorosan kapcsolódik az intézmény­hez. 9—10 működik napi nyitvatartás szerint, a többi heti egy-két alkalommal pár órában, tiszteletdíjas könyvtárossal. A hálózat legfontosabb célja, hogy kö­zelebb kerüljön a lakossághoz a könyvtári alapszolgál­tatás. Megállapíthatjuk, hogy ma Nyíregyházán e fiók- intézmények nem megfelelő földrajzi elhelyezkedés szerint alakultak ki, egyes lakótelepekén (Ságváfi, Déli alközpont) hiányoznak még. A legtöbb helyen szűkö­sek a feltételek; kis alapterületű, kevés állományú, heti korlátozott nyitvatartású egy-egy létesítmény. A leg­jobban a jósavárosi fiókkönyvtár működik. Itt az idén kísérletképpen úgynevezett „családi könyvtárt” hoz­tak létre, de sikerült Sóstóhegyen is bővítéssel javítani a lehetőségeken. Összességében elmondhatjuk, e szol­gáltatás célszerűbb volna kevesebb könyvtári egység működtetésével, de jobb feltételek mellett, így telje­sebb körű és hatékonyabb lenne a külterületi ellátás. A könyvtár alaptevékenységen kívül sok plusz tevé­kenységgel is foglalkozik, ezek közül néhány kiemel­kedő; az „MTI sajtófigyefő” (a megyére vonatkozó cikkirodalom összegyűjtése), a „HUNGARICA infor­máció” (bibliográfia adatszolgáltatás a külföldön meg­jelent magyar vonatkozású irodalomról), az „Aktuális Kicsire nem adunk... Mi lesz veled, nyári egyetem? Az évek folyamán — mind a mai napig — számos ér­tékes kiadványt jelentetett meg a megyei és városi könyvtár. A kérdés nem költői: hogyan alakul a jövő? információk” (nyomtatott és faloppy újság), a „Közna­pi információk kereső jegyzéke”, meg sok más egyéb bibliográfia és katalógus összeállítás. Fénymásolást készítenek a tulajdonukban lévő dokumentumokról, magnókazettát másolnak (nyelvleckéket, zenét), meg­rendelésre sajtó- és témamegfigyelést végeznek — ter­mészetesen mindezeket térítés ellenében. Széles kör jellemzi a könyvtár kiadványozási tevé­kenységét is. Önálló kiadványuk elsősorban a bibliog- ráfiák, a repertóriumok, szépirodalmi és irodalomtörté­neti munkák. Szakmai kiadványaik, például a gyermek- könyvtári füzetek, a Bibliográfiai füzetek (Krúdy, Móricz, Sipkay, Váci és a legújabb Czine Mihály bib­liográfiája.) A Szabolcsi Téka 11 kötete hangsúlyozot­tan a művelődés, irodalomtörténeti dokumentumok, tu­dományos és helyismereti munkák közlését szolgálja. A kiadványok közzé sorolható még a „Módszertani leve­lek” és a Megyei könyvtár híradó-ja is. A „Tiszta szívvel” füzetekből 12 darab jelent meg eddig. Az intézmény egyben szellemi műhely. Ezen belül pedig a megye helyismereti vonatkozású irodalmának gyűjtőbázisa. .1988-tól adják ki a Szabolcs-Szatmár Megyei Szemlét, itt működik a szerkesztőség. Eseten­ként az intézményben kiállításokat szerveznek, melyek kapcsolódnak a könyvtár alaptevékenységéhez. Rész­ben saját, részben más könyvtáraktól kapott dokumen­tumokat, munkákat láthatják az érdeklődők. Az intézmény számára alapvetően fontos, hogy cél­jait széles körű kapcsolatrendszerben valósítja meg.. Különböző társaságoknak (Bessenyei, Kölcsey, Mó­ricz, Irodalomtörténeti Párbeszéd egyesület, Vasvári Pál), nemcsak helyet adnak, hanem olyan rétegeket kapcsolnak az intézményhez, amelyek a maguk tévé- kenységével fontos szerepet játszanak a megye szelle­mi életében. Ezek a társaságok működésükkel nagy­részt új szellemi termékeket hoznak létre. A kiadványok összességében (gazdasági értelem­ben) nem rentábilisak. De nem lehet kérdés, hogy szük­ség van-e rájuk, vagy sem! Ki vállalja át ezt a tevékeny­séget? Könnyű a válasz, senki! S az sem mellékes, hogy a könyvtárban ott vannak a megvalósításhoz szükséges legjobb szakemberek. Ezért sem lehet az erre fordítható pénzeszközöket megnyirbálni! A technika, a számítógép „betört” a könyvtárba is: Az adatbázis kiépítése kettős szándékkal történik, egy­részt a saját gyűjteményeik gépre vitelével célszerűbbé és hatékonyabbá teszik azok használatát, másrészt a számítógép felhasználásával különböző könyvtárak rendszerét össze lehet kapcsolni. A kölcsönzésforga­lom és az olvasók nyilvántartásának gépi feldolgozása a jövő év elejére készül el. Később az egész állomány „gépre kerül”, ami meggyorsítja és megbízhatóbbá teszi az eligazodást. A gépesítés fejlesztésének folyta­tása feltétlen szükséges, ezzel esélyegyenlőséget kap a szabolcsi ember is, hogy az információkhoz gyorsan jusson hozzá. A technika új szakismeretet kíván a dol­gozóktól is, a feladatokat igyekeznek belső átcsoporto­sítással megoldani. Az önkormányzatok létrejötte valószínű változást hoz a könyvtár életében is, megerősödik annak városi jellege. Azt remélik, ez a tradicionális intézmény min­den korban fontos lesz, s minden településen alapintéz­ményként tartják számon. A szakmai, politikai ismere­tek elsajátítása, a nyelvtanulás terén kiapadhatatlan lehetőségekkel bírnak még. Keresik a pártokkal a kap­csolatot, figyelmükbe ajánlották információs szolgálta­tásaikat, kérték a pártszervezetek működése során a keletkezett dokumentumokat juttassák el nekik megőr­zésre, feldolgozásra — a jövő és a kutatás számára. Emellett törekednek a vállalkozók és a kft.-k igényei­nek kielégítésére. Mindezek befolyásolják majd az állomány további gyarapítását. A könyvtárosnak most is és a jövőben is feladata, hogy az emberek számára segítse elő az információhoz jutást és a műveltség megszerzését — mely egyben a demokrácia alapkövetelménye is. Dankó Mihály A történet még 1975-ben kezdődött. A TIT történel­mi szakosztályának és a tanárképző főiskola történelem tanszékének kezdeményezésére létrejött a nyíregyházi nyári egyetem. Az engedélyezést akkor a nyári egyetemi tanács hagyta jóvá. Nehezek voltak a követelmények, különö­sen a szakmaiak. Kételkedtek az anyagi feltételek bizto­sításában is. Végül a Hársfalvi Péter által összeállított tematika alapján sikerült az első honismereti nyári egyetemet beindítani. Ehhez csatlakozott a honismereti akadémia, amelyet két éven át közösen rendeztek. Ekkor még magyar nyelvű volt, elsősorban a néprajzo­sok, a honismerettel, a történelemmel, az irodalommal foglalkozók számára. Az első hallgatókat az intézmé­nyek delegálták, a költségeket is a küldők fedezték. A nyári egyetem fenntartása így sem volt megoldható, ezért kezdetben a városi és a megyei tanácstól kapott hathatós segítséget. A tematika 1979—80-ra letisztult, történelmi nyári egyetemmé vált és külföldön is meghirdették a többi magyar nyári egyetemmel együtt. Az első években több országból jelentkeztek a hallgatók, ezért szinkrontol­mácsot kellett alkalmazni, ami nagyon bonyolulttá tette a dolgot. Aztán úgy alakultr hogy a leginkább érdeklő­dők számára megváltoztatták a tematikát, és áttértek a német nyelvre, hiszen az NDK-ból jöttek a legtöbben. Ettől kezdve német nyelvű történelmi nyári egyetem lett. (1980-tól elmaradtak a hazai résztvevők.) A keletnémetek itt-tartózkodása nem volt egyértel- műén pozitív, hiszen egy részük érdeklődő volt, komo­lyan vette a dolgot, de a másik könnyű nyári kikapcso­lódásnak tekintette az egészet. Számukra a kevés hoz­záférhető országok közé tartozott hazánk. A 80-as évek elején jelentek meg az első nyugatnémet és osztrák vendégek. A két német állam állampolgárai itt találkoz­tak. Számunkra ez nem jelentett gondot — mondja Ba­rabás László, annál inkább a keletnémeteknek, hiszen otthon számonkérés várta őket, vagy az utolsó pillanat­ban bevonták a kiutazási engedélyüket. Politikai szempontból ez a találkozó nagyon előnyös volt, mert a gondolatok és eszmék szabad áramlása valósult meg. Az NDK-ból sokan itt tudták meg, hogy milyen egy másik szocialista ország, és itt tudtak meg egy csomó dolgot hazájukról is. Az NDK-sok megjelenése a nyári egyetemet önfenn­tartóvá tette, sőt még egy kis hasznot is hozott — emlékszik Hargitai János. — A másfélszáz embernél nem is kellett több, hiszen a csoport „mozgatása”, a szervezés, a programok lebonyolítása nem igényelt nagyobb létszámot. A nyári egyetemet kezdetben azért szerveztük — mondja —, hogy fóruma lehessen a megye értelmiségi­éinek, akiknek ebben a témában van mondanivalójuk. Nyilvánvaló, hogy a német nyelvre áttérés szűkítette ezt a kön. Az eddigi tanévek során fele-fele volt a helyiek és a vendég előadók száma. „Olyat csináltunk — veszi át a szót Barabás László —, amit mi fontosnak tartottunk, másrészt olyat, amit kívántak tőlünk. Régi magyar történelem, újkori (jelen­kori) magyar történelem. Ehhez tartozott a szűkebb régió bemutatása (előadások, kirándulások stb.). A kül­földiek leginkább a jelenlegi állapotok bemutatását igényelték: gazdaság, belpolitika, külpolitika, a kisebb­ségek sorsa. Az idén a történelmi téma a Mályás királyra való emlékezés volt, ennek kapcsán az egész korszakot bemutattuk. Szó esett az aktuális eseményekről (belpo­litika), a megye kulturális, gazdasági életéről. A hallga­tókat érdekelte a békemozgalom és a környezetvéde­lem...” Aki ide eljön, egy kissé bezárva érzi magát. Mihelyt megérkezik, szeretne kapcsolatot teremteni az ottho­niakkal, de az ismert telefonhelyzet miatt ez nehezen megy. Az egyetem infrastrukturális ellátottsága megle­hetősen rossz volt, egy éve javult valamit. Aztán a keletnémetek egyik pillanatról a másikra elmaradtak. Egyszer csak 1984-ben jött egy távirat, hogy beszüntették azt a pénzügyi keretet, amelyből a költségeket fedezni tudták volna. Akkor kritikus hóna­pokat éltek át a szervezők. A kényszerűség is magával hozta, hogy áttevődött a szervezés súlypontja Ausztriára, az NSZK-ra, Hollan­diára. A majna-ffankfurti szervező nagyon aprólékosan előkészítette a dolgot. Először ő, aztán a családja, majd egy egész csoport érkezett hozzánk. A keletnémetek számára jórészt elfogadható volt az infrastruktúra, de a nyugatnémeteket ez nem elégítette ki. Talán azért is lettek olyan zsúfoltak az általunk szervezett programok, hogy ne vegyék észre ezeket a fogyatékosságokat. A nyíregyházi nyári szórakozási lehetőségek rendkívül szegényesek. „Nem tudtak mit ajánlani, ezért gyakran mi szerveztünk egy-egy kulturá­lis programot, hangversenyt. Szerencse, hogy a megye, népi építészete, népművészete rendkívül gazdag. Sok helyütt érintetlen a természet, ami a német számára már lassan elképzelhetetlen csoda...” Sok apró gond van — pl. nem tudnak kerékpárt kölcsönözni. Szeretnének kimenni a lovasiskolába, de nem tudnak. Egyszerűen nincs mivel. Most már repülni is lehet. De kellene egy mikrobusz, amellyel ki lehetne a repülőtérre menni. Szóval rengeteg az olyan apróság, ami elrontja a vendég közérzetét. Nincsenek német nyelvű prospektusok, könyvek. (A kábeltévé valamit segít a helyzeten.) Az idén az egészségügyi főiskolán laktak. Szemben van egy újságospavilon, rögtön meg­rohanták, de nem kaptak német nyelvű lapokat. Nagy kérdés, hogy vannak-e visszatérő vendégek, mert ez azt mutatja, hogy elégedettek voltak. Nos, a kinti szervezők gyakran visszatérnek, a többiek közül csak azok, akiknek olyan a kutatási területük, hogy nálunk foglalkozhatnak vele. Pl. régész, néprajzos. De egyébként nem térnek vissza. Tudjuk vajon milyen benyomásokkal távoznak a vendégek? Gyakran mondtuk nekik, hogy a kendőzetlen Ma­gyarországot nem Budapesten, nem a Dunántúlon, hanem itt, Szabolcs-Szatmár-Beregben lehet látni. Sokan először járnak itt. Valamelyik évben olaszok voltak nálunk, akik borzasztóan meglepődtek, hogy kiépített közútjaink vannak — meséli Barabás László. — Meglepi őket az érintetlen természet. Gólyát látnak, amit csak könyvből ismernek, de rögtön figyelmeztet­nek is, hogy el ne rontsuk ezt a természetet, mint ahogy ők tették. A feltáratlan területekre nem kellene idegen- forgalmat telepíteni, inkább a közeli falvakba, amelyek a létükért küzdenek. Az infrastruktúrát ott kellene fej­leszteni, mert ott egész évben élnek, míg a Tisza-parton csak az év bizonyos szakában. Az biztos: az elmúlt 15 év hozzájárult ahhoz, hogy Nyíregyháza híre terjedjen Nyugat-Európában. Ez olyan befektetés, ami — szerintem — megéri. Ezért is kell támogatni a nyári egyetem ügyét. Az igazi sikerhez persze az is hozzátartozik, hogy a városnak az itt élők igényeit is jobban ki kellene elégítenie, és akkor bizo­nyára a nyugat-európai vendégeknek is jobban meg tudna felelni. Lesz-e jövője a nyári egyetemnek? Remélhetően igen. Bár a magyarországi infláció tempóját ismerve lesznek nehézségek. Néniét vendégeink 13 napos itt- tartózkodása (részvételi költség plusz útiköltség) már csaknem annyi, mint egy üdülés a Kanári szigeteken. Az igaz, hogy itt intenzívebb kapcsolatot teremthet az országgal, az emberekkel, mélyebb élményeket szerez­het. Az NSZK-ban van úgynevezett képzési szabadság, ami évente öt nap. A nyíregyházi nyári egyetemet olyannak ismerik el odakint, amelyre igénybe vehető ez a szabadság, illetve a polgár a részvételi költséget le­vonhatja az adóalapjából. Az állam így támogatja, ösz­tönzi az önképzést... Ilyen feltételek mellett egy ideig még Magyarország, Nyíregyháza lehet a nyári program egyik állomása. Hogy azután mi lesz? Ki tud ma erre válaszolni... Nagy István Attila Inflációnk tempóját ismerve nyári egyetemünk sem lesz könnyű helyzetben. Német vendégeink kéthetes itt-tartózkodási költsége már most csaknem annyi, mint egy üldülés a Kanári-szigeteken...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom