Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-28 / 201. szám

1990. augusztus 28. Kelet-Magyarország 3 ____Jobban fizet az almánál____ A masiniszta uborkája A bútorgyári munkás gyor­san kilép a képből, hogy ne le­gyen dokumentum arra, misze­rint most nincs a munkahelyén. Uborkázik. Illetve, itt van Nyír­meggyesen Balogh Fe­renc mozdonyvezető kertjében, a Royal Sluis, Magrovet Kft. által szervezet bemutatón. Vannak még vagy százan pedagógustól a tanácsi tisztségviselőn át a va­lódi földművesig, meg- anyi őstermelő. Szinte kivétel nélkül vallják a zöldségkertészkedés az egy hasznos dolog, de fő- foglalkozásban nem len­ne az igazi. A nyírmeggyesi esemény szlogenje: uborkabemutató augusztus végén!!! Ez a szöveg jelzi, hogy nem min­dennapos dologról van szó, hiszen a hagyományos ter­mesztési móddal őszelőre az uborka már leterém, a leve­lek elszáradnak, az indák el­fonnyadnak. Ezzel szemben a Balogh Ferenc kertje üde és zöld, a lepkehálóba fűzött másfél, kétméteres indák még ma is ontják az elsőosz­tályú nyersexportra és kon­zerválásra alkalmas uborkát. Ez nem csoda, hanem tech­nológia. A kordonos, folyamatosan termő uborkát Balogh Ferenc, a kert gazdája mutatja be a vendégeknek. (Harasztosi Pál felvétele) Kordonon, - öntözve Bán fi Rudolf a Magrovet részéről — a cég magtermel­tetésben és forgalmazásban érdekelt — a bemutató szer­vezését, és annak hasznát is így fogalmazza: — Mi a fajtáinkat reklá­mozzuk, ugyanakkor megis­mertetjük a termelőket a korszerű, a termelés bizton­ságát növelő technológiával. A korszerű és biztonságos uborkatermesztés ma a kor­donos, öntözéses mód, helyes talajműveléssel és növény- védelemmel . . . Balogh Ferenc kertjében ez a következőképen néz ki. Adva van a kétszáz négyszö­göles kert a családi háznál. Ezt a gazda tízsoros kordon­nal úgy rendezte be, hogy a kordonok között másfél méternyi a távolság, a sorok hossza 360 méter körüli. A sorközben 13 tárnia van és támfák között több mint 900 tő uborka. A csepegtető ön­tözés egy házilag készült raklappal magasított 2 ezer literes tartályból tíz, az ubor­ka tövében futó műanyag csővel történik. A csöveken félméterenként parányi lyuk van. — Mindezt én csináltam — közli velem a házigazda — az egész nem került többe 18 ezer forintnál. De nem csak ez az egy kertem van. A másikban ugyanilyen te­rületen van uborka, és fog­lalkozunk paradicsomter­mesztéssel is. — A kert berendezése, nö­vényzet állapota utal a szak­értelemre. — Megtanultuk, én és a feleségem. Amióta megnő­sültem, foglalkozunk az uborkával és paradicsommal. — Mikor nősült? — 1982-ben. Azóta építke­zünk, felépült ez a ház, szü­letett két gyermekünk, dol­gozunk szakadatlanul. — Dehát ön mozdonyveze­tő. Rangos szakma, a gyer­mekálmok netovábbja. Mu­száj kertészkedéssel is fog­lalkozni? — Mint mozdonyvezetőnek, a havi keresetem 10 500 fo­rint. Túlórával ez a tiszta pénz. Mi ez ma. Ha nem nem lenne az uborka, a pa­radicsom, nemigen jutnánk semmire. Így aztán ha a vas­útnál vége a szolgálatnak, jövök haza és dolgozom. Ma U Debrecenbe vittem a vo­natot meg vissza. Kétszer vetettek — Az uborka jól fizeti — Most a két kertből két­naponként 4—500 kilogramm uborkát szedünk. Eddig el­adtunk 1700 kilogrammot 28 forintos átlagárral. Az igaz­ság az, hogy mi az értékesí­tést késve kezdtük, mert eb­ben a kertben kétszer kellett vetni. Az első magvetést ki­vitte a májusi eső. Ez júliusi vetésű uborka. — Mire számít. Milyen be­vételre? — Ki tudja. Az a biztos, amit már eladtunk. — Tehát eddig közel két tonna, 50 ezer forint. De miért nem kertészkedik na­gyobb területen, főfoglalko­zásban? — A havi fizetés biztos. Az uborka nem. Az uborkát el­viheti a peronoszpóra. elver­heti a jég, tönkreteheti akár­milyen elemi csapás. Az ön­álló gazdálkodás nagy kocká­zattal jár. Higgye el szere­tem a szakmám, de nincs megfizetve, ezért unom már a folytonos csavargást. Vi­szont a biztosat bizonytala­nért nem hagyom. Akik a bemutatón részt vesznek, azok mind gyakorló kertészek. Kitetszik ez abból is, hogy bírálják a házigaz­da támrendszerét. Szerintük az ikersoros mód a terület joDb kihasználását teszi le­hetővé. A fábiánházi peda­gógus 180 ölön ikersoros támrendszert alkalmaz, kü­lönben sok minden másban egyezik a technológia. — Én már július eleje óta szedem az uborkát — mond­ja — és kitart még a szedés legalább három hétig. — Eddig mennyi volt a termés? — Mennyi volt a bevéte­lem azt könnyebben meg tu­dom mondani, úgy 80 ezer forint. Ami még jöhet, az 40 ezer forint. Százhúszezer forint 180 öl földről nem kevés. Viszont a házigazdával egyetértésben a pedagógus, a bútorgyári mun­kás, a kölesei gazdálkodó is állítja, hogy csak erre nem lehet alapozni. Kell a biztos jövedelem, mert a piac is változó. Most van ára az uborkának, mert kevesebb termett. De mi lesz jövőre? Szőke Sándor, a Nyírség Konzervgyár termeltetési osztályvezetője a jelenről és a jövőről azt mondja: Jó a piaca... — Sajnos az idei uborka­termés valóban nem volt nagy. Mi eddig 3500 tonnát vásároltunk fel, de tízezer tonnára lett volna szüksé­günk. Az uborkának jó a pia­ca. Nyers exportra, de kon- zervre is kihasználhatatlanul nagy a lehetőség. Ez vonat­kozik a jövőre is ... Nyírmeggyesen a Tölgyfa utca 9-ben legalább száz ven­dég volt a háznál. Sikeres be­mutató volt, hasznos tapasz­talatcsere ahhoz, hogy mi­ként lehet kis költséggel, korszerű technológiával, de fáradságos munkával pénzt keresni. Példa volt arra is a bemutató, hogy hovatovább az uborka az almánál is töb­bet ér Seres Ernő A nép atyja, a nagy, bölcs vezér, szeretett édes­apánk és a Kárpátok Gé­niusza jelzők után most egy újabbal ismerkedhettünk meg. Nemes Arab lovag. Csak ki ne törjön a harma­dik világháború a szabad­rablás és a túszejtések után... • * * „A mindennapok gondjai meglehetősen lekötik, és szívügyekben nehezen tud­ja átadni magát a szerelem kellemes perceinek.” A szűz horoszkópja a Képes Üjság hasábjain. Húszéin bizonyára a szűz égöve alatt látta meg a napvilágot, Ci- ciolina pedig nem olvassa a Képes Üjságot. Az évtized találkozója így sajnos nem jött össze. * * • Lakáspanama miatt vádat emeltek Borbély Sándor és más, volt munkásőr vezetők ellen. No, szegény Czinege- madárkák... * * * Életszínvonal területén 5—6 év alatt utolérjük a fejlett nyugati országokat \ ___________________________ — jelentette ki a minap az egyik keleti ország kor­mányfője. No persze, köny- nyű nekik. Ha jól emlék­szem, úgy két-három éve ugyanott azt ígérték, hogy a termékeik kilencven szá­zalékának a minősége 1990­re a világszínvonalat éri el. A prognózisban akkor sem nagyon mertünk kételkedni, hát még most! A termékek az ígéreteknek megfelelően bizonyára máris világszín­vonalúak, azokkal meg könnyű utolérni a nyugati életszínvonalat. Magyarország kérjen nyilvánosan és hivatalosan bocsánatot a román néptől az ötven évvel ezelőtt tör­téntek miatt — így a Vatra Romaneasca. Viszonzásul ők meg bizonyára eléneklik majd a Bunkócskát. • * * „Nagyra értékeljük, hogy Európa szivében, a béke őr­helyén ott áll barátunk és szövetségesünk, a német dolgozók szocialista állama, a Német Demokratikus Köz­társaság, amely megvalósí­totta a potsdami egyez­mény békeszerető és de­mokratikus elveit, követke­zetes békepolitikát folytat, síkra száll az európai biz­tonság erősítéséért.” (Brezs- nyev elvtárs, 1966. március 29.) * * ♦ Országról országra ellen­áll a nép — dúdolom ma­gamban a rég elfelejtett nó­ta egyik sorát. Milyen igaz, ellenállt a biz’ tavaly itt, Kelet-Európábán. Országról országra. ... Korlátozott ideig marad­hatnának a szovjet csapatok Litvániában — fejtette ki a minap kompromisszum­javaslatát a litván elnök. Csak egyre vigyázzanak. Még véletlenül se kerüljön bele a megállapodásba az ideiglenesen szó ... Bodnár István Gazdagondok Arat-e aki vet? MM” ___1 _ ÍI___a jövő évi új kenyérnek­Hffi/PI SI# íl\7 való vetésének ideje. Még InwfcWi 61 fc UwLy a nyár elején, a megren­delések szokásos időszakában tapasztalt termelői érdek­telenség az őszi vetőmagvak megvásárlása iránt talán sen­ki másnak nem adott okot az aggodalomra csak a vető­magok eladásából élő forgalmazóknak. Most azonban, a vetési időszak küszöbén, már szélesebb rétegeket is meg- érint(hetne) a félelem attól, hogy bár némileg javult a helyzet a vetőmagfronton, még közel sem nevezhető meg­nyugtatónak. A megye mezőgazdasági termelőüzemei ez idáig jó ha a szokásos — így feltehetősen szükséges — őszi kalászos vetőmagfelhasználásuk felére adtak megrendelést. Azt, hogy ebben a termelői magatartásban most mennyi sze­repet játszik a politikai bizonytalanság és mennyit a gaz­dasági-pénzügyi ellehetetlenülés, a termelési kedv el­vesztése a piaci viszonyok miatt, vagy a fizetésképtelen­ség, csak saccolni lehet. Minden bizonnyal valamennyi közrejátszik, ha az egyes gazdaságokban különböző mé­retekben is. Egy azonban a több fórumon elhangzott hoz­zászólásokból, szűkebb körű beszélgetésekből világosan kiderül. A legáltalánosabb visszatartó, mondhatni tétlen­ségre késztető tényező a fentebb elsőnek említett, az ag­rárágazattal kapcsolatos politikai csatározások miatti tel­jes elbizonytalanodás a termelőszövetkezetek, állami gaz­daságok jövőjét illetően. Igen sok mezőgazdasági nagy­üzem vezetőjének, szakemberének szájából volt hallható az utóbbi időben: „minek vessünk, ha nem tudjuk, hogy mi fogunk-e aratni is?" Nem tudnak persze még sok min­dent, köztük azt sem, hogy mi lesz a mezei leltár, vagyis az ősszel a talajba kerülő vetőmag mellett a kiszórt trágya és elvégzett talajmunka befektetett értékével? Ki térit! azt meg, ha még az új termés betakarítása előtt más tu­lajdonosa lesz a földnek? Mert ahogy az egyik téesz szak­ember mondta, azt már nem viseli el itt egyetlen gazda­ság, még a legjobbak közül való sem, hogy a befektetései ne térüljenek meg. Sokak egybehangzó S bona közgazdasági helyzete is olyaná vált mostanra, hogy bár az idei termés legalábbis a megyében kiugróan jó, még így is csak null szaldós a búzatermesztés pénzügyi mérlege. Úgy vélekednek, hogy a téeszeink 80 százaléká­nak nem is lesz miből vetni — műtrágyát, vetőmagot, eke­vasat venni — a most bevezetett, a támogatásokat drasz­tikusan csökkentő, de a felvásárlási árakat változatlanul hagyó gazdasági kormány-csomagterv vidékünket egymil- liár forinttal sújtó hatása miatt. Meglehetősen lehangoló a kép, bárhonnan is nézzük. Ha nem lesz elegendő kenyérgabona, vagy éhezni fogunk vagy szégyenszemre, az acélos Bánkuti búza hazájában valami­lyen külhonban termett szemből sütjük majd a kenye­ret. Ha a gazdaságok fejével próbálunk gondolkodni köny- nyen felfogható, hogy ha elvetnek és nem számolhatnak megfelelő — vagy semmilyen — bevétellel a gabonából, tönkremennek. Ha nem vetnek, előbb-utóbb hasonló sors­ra jutnak, mert itt lesz mindjárt a tavaszi vetőmaggond. Ugyanis a jelenleg pusztító aszály miatt várhatóan gyen­ge hibridkukorica termések következtében nem igen lesz elegendő kukorica vetőmag a most ősszel be nem vetett búzaföldekkel mondjuk másfélszeresére megnövekedő ta­vaszi vetésterületekre. Ha import vetőmagot kell vetni, annak költsége minimálisan duplája lesz a hazainak, amit már nem tud elviselni a kukorica máris eléggé ingatag jövedelmezősége. Ha pedig kukoricát sem termelünk le lehet vágni a jószágokat (csak az idén meg ne történjen!), ami már tényleg a véget jelentené. Minden okfejtés ^ válnak ismertté. Lehetséges, hogy amikor itt lesz az ide­je mégis csak elvetésre kerül- a szükséges búza- és rozste­rület. Az utolsó percben mégis csak beérkeznek a vető­magvak megrendelése, a lekötött vetőmagkészlet másik felére is a gazdaságoktól. Vagy az is előfordulhat, s ez szintén veszélyeket rejt magában a jövő évi termésered­ményekre nézve, hogy mivel nem tudnak, nem akarnak többet kockáztatni az üzemek, a legolcsóbb megoldást választva a vásárolt, minőségi vetőmag helyet a saját, ve­tésre kevésbé, vagy egyáltalán nem megfelelő búzájukat, rozsukat vetik majd az így-úgy előkészített talajba. A szakértelmükre legtöbbször joggal büszke mezőgazdá­szoknak nem szabadna lejjebb adni szakmai igényessé­gükből. A magyar mezőgazdaság minden híreszteléssel ellentétben jelentős és az egész gazdaság számára is meg­határozó eredményei magasszintű szakmai munkának és a korszerű eszközök, köztük a nagy biológiai értékű vető­magvak használatának volt eddig köszönhető. Ha a pro-' duktumok meghatározó tényezők valamelyikéről is lemon­dunk, az eredménynek is búcsút mondhatunk. II 1 _______—____ LXh türelmes és belátó, a A kormány, bar ssää felelően nem rendeletileg szünteti meg a nagyüzemeket, ha­nem a közgazdasági feltételeket alakítja olyanná, hogy azok a gyengén gazdálkodó, ingatag alapokon álló vállala­toknak ne adjanak lehetőséget további működésre. A lé­cet úgy emelik, hogy azt csak az edzésben lévő, jó ugrók legyenek képesek átvinni. Ezért kell edzésben maradni, fo­gat összeszorítva küzdeni mindazoknak, akik a csapatban akarnak maradni. Galambos Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom