Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-28 / 201. szám
4 Kelet-Magyarország 1990. augusztus 29 Hz Országgyűlés rendkívüli ülésszaka Keretek az önmegváltáshoz Mi változott és mi nem? (Folytatás az 1. oldalról) és kereskedelmi tárca irányítja majd.) A tervezet feletti vitában csupán néhány képviseld mondta el véleményét, ki- sebb-nagyobb kiegészítést, észrevételt fűzve a törvény- javaslathoz. Elhangzott azonban egy módosító indítvány is, ezért — azt bizottsági véleményezésre bocsátva — a törvénytervezet tárgyalását felfüggesztette a Tisztelt Ház. Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter előterjesztésében a parlament plénuma elé került az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról szóló törvény- javaslat is. Az előprivatizáció néven ismertté vált intézkedéscsomagot tartalmazó jogszabálytervezettel a Ház megkezdte a gazdasági rendszerváltást közvetlenül szolGöncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke hétfőn a Parlamentben fogadta Fahad al-Haszavi államminisztert, a kuvaiti emír személyes megbízottját. A találkozón a kuvaiti politikus tolmácsolta kormánya köszönetét azért a következetes politikáért, amelyet Magyar- ország folytat az agresszió első pillanatától országa irányában. Göncz Árpád részletesen kifejtette a magyar álláspontot a közel-keleti ese(Folytatás az 1. oldalról) hetjük meg. Először szerepelnek svéd és finn táncosok. A hazai pálya előnyét élvező Nyírség, Szabolcs, Igrice, Ka- balás és Margaréta együttesek szórakoztatják a nézőket. Bizonyára nagy érdeklődés kíséri majd a színészek — újságírók tréfás vetélkedését. Remek csemege az a verseny, amelyet a bátor — bizonyára férfiak — a Nyírségi Erős címért folytatnak. Csábító a jutalom: ahány kilót nyom a győztes, annyi kiló füstölt húst ad neki a húsipari vállalat. Az ellenzék—koalíció futballmérkőzésre már a csapatok összeállításán és a taktikán pusmognak a pártok, de hírek nem szivárogtak ki. Az idén is lesz kétnapos lovasverseny az újmajori (Ilonatanya) telepen. Este fél nyolckor a szabadidő- csarnok előtt tűzijátékot rendeznek, majd aznap 21 órakor megyebálra hívják a szórakozni vágyókat. Mindenki vehet egy szavazólapot is és a zsűri — amelynek elnöke a Nyírségi ősz főszponzora, Nádasdi István — mellett javaslatával támogathatja az általa legszebbnek tartott hölgy királynői esélyeit. A sajtótájékoztatón Nádasdi úr bejelentette: százezer forinttal támogatja a NAWA részvénytársaság a megyebál sikerét: ezt a pénzt a tombolasorsolás első három helyezettjének ajándéktárgyra szánja. Ami pedig már bizonyára közismert: a nyíregyházi székhelyű NAWA részvénytársaság 600 ezer forinttal támogatja a Nyírségi Őszt, s ezzel ők a főszponzorok. Még egy nagy nyeremény reményében válthatják meg a jegyet a vendégek: a gyügáló törvényhozói munkát. E gyógyító munka első igazán hathatós terepiájának receptjét tartalmazza a most beterjesztett törvényjavaslat, amely — első lépésként — a lábadozó magyar vállalkozói réteg számára viszonylag könnyen emészthető kiskereskedelmi üzletek, vendéglátóhelyek, műhelyek, benzinkutak tulajdonosát kínálja. A tervezet szerint a privatizációra szánt üzleteket csak természetes személy, illetőleg a kizárólag ezek részvételével működő gazdasági munkaközösség, betéti társaság vagy korlátolt felelősségű társaság részére értékesítik. A rendkívüli ülésszak utolsó szakaszának második napján, kedden várhatóan döntenek a polgármesteri tisztség betöltésének egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat napirendre tűzéséről, délután pedig interpellációk hangzanak el. ményekről. Szólt arról, hogy elítéljük a katonai agressziót, nem fogadjuk el. a Kuvait bekebelezésére hozott egyoldalú iraki határozatot, s továbbra is síkraszállunk Kuvait államiságának helyreállításáért. Erre utal az is — mutatott rá —, hogy más országokhoz hasonlóan követségünket nem zártuk be, sőt készek vagyunk akár harmadik ország területén közvetlen kapcsolatot létesíteni Ku- vaittal. (MTI) mölcskarnevál és a szórakoztató műsor után a nyíregyházi stadionban kisorsolnak egy Dacia TLX gépkocsit a belépőjegyet váltottak között. Kelet ünnepe október 2- áig tart, addig érdekes lehet a szeptember 14—19-e között a bujtosi csarnokban látható mezőgazdasági kisgépbemutató és -vásár. A megye városai is hirdettek érdekes programokat, például ólomkristály-kiállítást nyitnak Vásárosnaményban, Kölcsey irodalmi programra hívják az érdeklődőket Fehérgyarmatra, Mihály-napi vásár lesz Tiszavasváriban, Kisvárdán nyit a szövőház, Nyírbátorban a háztáji gazdálkodásban nélkülözhetetlen növényvédő szereket mutatják be. Számos kulturális, zenei program színesíti a Nyírségi őszt. Az evangélikus templomban Nyáregyházán bluesmisét tartanak Ben- kó Sándor és amerikai vendégművészek közreműködésével. Megrendezik immár másodszor a nyírségi dixieland-fesztivált. Huszár István festőművész tárlatát nyitják meg augusztus 31-én. A sportversenyek közt rangosnak ígérkezik a Csapó Kupa nemzetközi röplabdatorna augusztus 31-e és szeptember 3-a között. Becslések szerint már 7 millió ember hallotta a Nyírségi ősz elnevezést, a legtöbben a múlt heti lottósorsolás alkalmával. A szervező bizottság reméli, hogy a Nyírségi őszre nemcsak a megyénkbeli, hanem a hazai és külföldi szakemberek és az érdeklődő turisták is felfigyelnek. T. K. Négy évtizede halmozódó közöny, cinizmus és diktatórikus gyakorlat „boglyájára” 1990. május 2-án „rátelepedett” a demokratikusan választott, ezért legitim parlament. Ezzel össze is roppant az illúziók azon garmadája, mellyel minden rendű és rangú, bármely politikai irányzathoz tartozó képviselő hitegette választóit. Május 2-án elkezdődött a „hétköznapi” munka. S ezzel a a munkakezdéssel végleg bebizonyosodott, hogy képlékenyek minden ebben az országban. Képlékeny a hit, képlékenyek a pártok, de legképlékenyebb maga a társadalom. Furcsa, a magyarság roppant változékony történelmének legbizonytalanabb szituációja állt elő. Ebben az össze-vissza káoszban egy biztos pont látszott kezdettől reménytkeltőnek: a demokrácia szabályai szerint minden átkot és minden felelősséget a kormány nyakába lehet zúdítani, még az MSZMP „disznósá- gait” is; és az évszázados demokrácia szabályai szerint, 100 nap elteltével mindent elkövethet az ellenzék, hogy megbuktassa a kormányt. Ellenzék és sajtó meg is tett mindent az elmúlt 100 nap alatt, hogy karöltve felkészüljön e nagy buktatásra. Gyorsan tegyem hozzá — felforgató vádak Igazságtalanságát elhárítva — sajtó és ellenzék ezen jogát senki, legalábbis én nem vitatom el. Ideje azonban, hogy számot vessünk ezen száz napról. Szenvedő cselekvője lévén magam is e röpke három hónapnak, mely összesen is 168-ad része annak az időnek, amelyik diktatórikus módszerekkel a halál szélére sodorta Magyarországot. Első és legfontosabb tehát, hogy szembenézzünk a váddal: folytatódik-e a diktatúra?! Az ellenzék gyakran vádaskodik ezzel. , Töprengek ezen a vádon. Parlamenti ellenzék, sajtó, tömegkommunikáció, minden rerídű és rangú állampolgár annyi rosz- szat, igaztalant és hamis vádat hordqtt össze kormány és kormánykoalícióra, amennyit a BBC fennállása óta nem követett el saját és a világ összes kormányával szemben sem. A demokrácia bizonyosságának tartom, hogy haja szála sem görbült ezért senkinek. íme hát az ellenzék porba hulló vádja a diktatúra lehetőségéről. A másik általános vád főleg a FIDESZ és az SZDSZ részéről : a kormány, a koalíció képviselői tehetségtelenek, hogy ne mondjam: buták. Ez az érv az SZDSZ párttá szerveződése óta visszatérő deklaráció újságcikkben, parlamenti felszólalásban, minden megnyilatkozásukban. Kormánypárti képviselők azonban nem látjuk a bölcsesség kövét az ellenzék „tarisznyájában”. Eddig a deklaráción kívül az „okosságuk” a nem szavazatuk leadásában, az önkormányzati törvény egy, a kormány és a kormánypártok által nem kívánt adminisztrációs szintjének kierőszakolásában nyilvánult meg. Minden más csak deklaráció és tiltakozás. Nemet mondani bármire, nem vall nagy bölcsességre. A deklarált „okosság” nem más tehát, mint a bolsevikok azon érvének messianisztikus ismétlése, melyet immár hetven éve sulykolnak a „világ agyába”, hogy a „kommunisták különleges emberek”. Ügy tűnik, a FIDESZ és az SZDSZ ellenzékisége nem áll másból, mint annak folytonos deklarálásából, hogy kormány és a kormánypártiak „hülyék vagytok”, rabszolgasorsra érdemesek: Isten minket teremtett uralkodni felettetek! Társadalom-pszichikai erőszaknak ez az érv megteszi, de a magam részéről nem látok benne sok politikai bölcsességet. A koalícióra mégis az ország többsége szavazott, s olykor egy-egy Szelényi Iván is elismeri, hogy nem buta a kormány, s egy-egy előterjesztése magán hordozza az európaiság jegyeit. Bár hát volt SZDSZ-es i képviselő;} aki megkockáztatta azt a bölcsességet elfogadtatni, hogy inkább válasz- szunk tanácsot újból, semmint elfogadja a parlament az önkormányzati törvényt. Hát ehnyit a pártokról t és a partámenti vetélkedőkről. Nézzük inkább, mit eredményezett a száz nap. Az MDF vezérkara megkötötte az ország kormányozhatósága érdekében legnagyobb- ellenfelével, az SZDSZ-szel a „paktumot”. Lrétrehozta a koalíciót. ÜJ kormányt adott az országnak. Az európai demokráciák működési rendjéhez „módosította” az alkotmányt, s ezeket a módosításokat még az ellenzék is szükségesnek vélelmezte, megszavazta. Bármilyen nagy volt is a sajtó, az ellenzék ellenállása, a nem nagy bölcsességről, még kevesebb társadalmi etikáról tanúskodó spontán privatizációt a megbuktatható és parlament által ellenőrzött kormány felügyelete alá helyezte. Elfogadható rugalmassággal bele ment abba a kompromisszumba, melynek eredményeként mégis Önkormányzati választások lesznek szeptember végén, nem pedig tanácsi választások. Külpolitikájában mindent elkövetett a kormány, hogy az egyoldalú kötődést Moszkvához lazítsa. Nyitott Európára, a Világra. Tette ezt alkotmányos keretek között, megtartva azon szerződéseket is melyek nem általa köttettek. Ország-világ előtt bizonyította ezzel szavahihetőségét, a demokratikus alkotmányossághoz való ragaszkodást. Kevés! — zúgnak idehaza a demagógiák, mert emelte az árakat, nem állította meg az inflációt, nem építette ki a piacgazdaságot, nem emelte az életszínvonalat, nem oldotta meg az egészségügyi, szociális és környezetvédelmi problémákat. Kevés! — zúgnak a szavak, mert nem biztosított minden állampolgárnak lakást. Mennyire igaz. Kevés! Kevés! — zúgnak a kormánypártiak is, mert gyárakban, tsz-ekben, intézményekben még a kommunisták diktálnak, a közhatalom alsó- és középszintjén még a kommunisták trónolnak, és ijesztgetik az állampolgárokat. A múlt elkötelezettjei, akik* 40 év alatt a halál szélére sodorták az országot, most önmaguk és az ellenzék jóvoltából szakértőknek deklarálják magukat, s ha közülük egyet levált a kormány, a sajtó és az ellenzék, mint vihar, zúg a tiltakozástól, s bölcsességét külföldi bankárok miniszterelnököt szá- monkérő telefonjával igyekszik bizonygatni. íme a szakértelem! íme a bölcsesség! Tisztesség ne essék egyetlen becsületes emberen sem, én szerte az országban azt tapasztalom, hogy a deklarált szakértelem önmaga és hozzátartozói zsebét tömi, de sem a településeket, sem az üzemeket, sem a tsz-eket nem rángatja ki a piacgazdaság versenyképes porondjaira. íme hát a 100 nap. Arra elegendő volt, hogy kicsit „tisza- kálmános” metódussal megszerveződjön a kormány. Arra elegendő volt. hogy bebizonyosodjék: az előző profi parlamentet a mostani „amatőr” képviselők magasabb szinten, rugalmasabb kompromisszumkészséggel tudták helyettesíteni. A múlt parlament és a kormány legjelesebb személyiséged e 100 nap alatt képtelenek voltak bizonyítani, hogy pótolhatatlanok, s azt is, hogy több és nélkülözhetetlen a szakértelmük. Arra is elegendő volt a 100 nap, hogy bebizonyosodjék; mint a magyar gazdaság és társadalom egésze, olyan képlékenyek a politikai pártok Is parlamentben és parlamenten kívül. Inkább érzelmi, hangulati motívumok sodornak mindenkit, semmint csoport- és rétegérdekek stabilizálnák egy-egy politikai szerveződés meggyőződését. Arra is elegendő volt ez a 100 nap, hogy bebizonyosodjék: a bölcsek köve inkább rejtezkedik a gazdasági és társadalmi folyamatok mélyén, semmint bármelyik párt oly hangosan deklarált és fitogtatott tarsolyában.. Száznapos képviselőségem során meggyőződtem róla a gyakorlatban is, amit a történelemből lassan öt évtizede tanulok: a társadalom csak önmagát válthatja meg; sem ellenzék, sem kormányok nem képesek erre. Legfeljebb kereteket teremthetnek az önmegváltáshoz. Nincs hát más hátra. A társadalomnak kell cselekednie. Takács Péter országgyűlési képviselő MDF Elérkezett a számvetés ideje. Túl vagyunk száz napon, mely — s ez a csendes forradalmak folyamánya — nem rengette meg a világot, s amely alapvetően a tanulás időszaka volt. Am az idő nem kegyelmez, hiszen jócskán elhangzottak Ígéretek a választási kampány során. amit így, száz nap elteltével célszerű lenne mar számba venni. Mi változott és mi nem változott piciny kis hazánkban? Hogyan Ítélhető meg ezen időszak alatt a kormányzat működése? — ezekre a kérdésekre keresem cikkemben a választ. ★ A kormányzati munka megkezdésénél (amely elég sokat váratott magára, hiszen a március 25-i első fordulóhoz képest hozzávetőleg két hónapra volt szükség a kormány hivatalba lépéséig, annak ellenére, hogy március 25-e után elég világos volt. hogy ki kerül a kormányba) két fontos indulási tényezőt kell figyelembe vennünk. Az egyik a kormány személyi összetétele és kialakított munka- szervezete (minisztériumok neve és felépítése), míg a másik a kormánykoalíció által kitűzött elképzelések. célok, preferenciák és eszközök összessége, tehát minden, amit a kormány programjában meghirdetett. Hogyha ezen két összetevő közül az egyik is „hibádzik”, akkor igencsak kérdésessé válik a kormányzat stabilitása és Jó működése. Mégpedig szerintem — mint- ahogy a kormányprogram vitájában ezt tételesen és alaposan kifejtettük — mind a két feltétel helyénvalósága hagy maga után kívánnivalókat. Az egyik oldalnál azért, mert a konkrét — a miniszterelnöktől elhangzott — ígéret ellenére a kormány nem nemzetközileg elismert. szakmailag respektált emberekből alakult meg, hanem egy-két kivételtől eltekintve a kormánykoalíció azon tagjaiból. akik közül sokan szinte egyáltalán nem voltak járatosak azon szakterületeken, ellenben lojálisak voltak Antall Józsefhez. (Ez a későbbiek során is komoly szerepet játszott, lásd Horti Józsefnek a két összevont lapkiadó élére parancsolt halbiológusnak a kinevezését.) Mindezek és a meghirdetett tavaszi nagytakarítás következtében gyakran az az érzésünk támadt, hogy a miniszterek idegennek érzik magukat saját minisztériumaikban, nem sikerül egységes, ütőképes csapatokat verbuválni ezek köré. Ezt látszik bizonyítani az a tény is, hogy bizony a minisztériumi vezető munkatársak nem egyszer egymásnak ellentmodó nyilatkozatokat adtak ki. s a tettek is jó néhány esetben ütköznek ezen nyilatkozatokkal. A kampányprogramnál sajnos még lesújtóbb a kép. Olyan általánosságokat és semmitmondó ígéreteket tartalmazott (pi. az egészség a legfőbb érték — de mit. mikor, milyen eszközökkel próbálnak tenni annak érdekében, hogy ez Így legyen, s nem utolsósorban mindezt miből), ugyanakkor megkerül számunkra megkerülhetetlen témákat (KGST. Világkiállítás). Ezen előterjesztés — a FIDESZ-es körökben csak fogalmazvány — rendkívüli kára azonban az volt, hogy hamis illúziókat keltett az Emberekben, miközben a száz napot a már hivatalba lépett erős támogatással biró kormány arra kapta, hogy keményen nézzen szembe a tényekkel és mondja meg pontosan az embereknek, hogy mire számítsanak. Kinek mennyire kell meghúzni a nád- rágszijat, milyen szociális lépéseket tesznek ennek ellensúlyozására. Ez az, ami azonban hiányzott. A kormányzat nem tudott hozzálátni a gazdasági átalakításhoz, s azon kevés konkrét Ígérete 1* — hogy az inflációt egy éven belül megfékezi — nem tűnt megalapozottnak. (Illetve lehet, hogy jó néhány hónappal ezelőtt megalapozottnak tűnt — bár én ezt is vitatom — de azok után, amit azóta csinált, illetve nem csinált, már egyáltalán nem tűnik annak.) Szembe kell majd néznünk azzal a ténnyel, hogy a legfontosabb gazdasági törvények meghozatalánál (ilyen például a földtörvény és a privatizációs törvény is) elég mindössze a kormánypártok szavazata. Így egy kis túlzással az fog történni ezen alapvető, életünket s jövőnket tiz-húsz évre alaposan befolyásoló lépéseknél, amit a kormánypártok önkénye diktál. Elég rágondolni csak a készülődő földtörvényre, és máris világossá válik az a veszély, amire gondolok! Nem működött jól a kormányzat parlamenti védőburka sem, hiszen az MDF—Kisgazda—KDNP hármas parlamenti túlsúlya és a kormányzati apparátus (amely több ezer főt tesz ki) szakmai segítsége sem eredményezte azt, hogy az ellenzék szakmai kifogásait jól megalapozott ellenérvekkel kivédjék. Elég ha csak néhány példát említek: a kam- . pányprogram vitáját, a tavalyi költségvetés elfogadását, és az áremelések parlamenti jóváhagyásának' kísérletét. Ogy, hogy mindezek következtében — de ide lehet sorolni Kéri tábornok szerencsétlen - felszólalását is — én nem nagyon tudok egyetérteni azon véleménnyel, amely szerint az MDF lehetne a legelégedettebb az eddigi parlamenti szereplésével. Mit várhatnánk ugyanis akkor a jövőben? A parlament bizony vergődött ebben a sajátos szerepzavarral terhelt időszakban. Erről azonban nem ő tehetett, s a lehetőségekhez képest még „hozta is a formáját”, de először a kormányzati előterjesztések hiánya, azt követően pedig az előterjesztések minősége, szakmai színvonala tette lehetetlenné a munkáját. Így például az önkormányzati törvény vitájában óriási háttéregyeztetésnek és hatpárti munkának kellett történnie, hogy végre a parlament látványos sikert érhessen el a törvény elfogadásával. Ezenközben azonban látni lehetett. hogy a demokrácia Jól vizsgázott. Az emberek leszavaz- ták azon pártokat, akiket nem találtak méltónak a parlamenti feladatokra, s bizony ezen pártok azóta el is tűntek a süllyesztőben, vagy pedig alig lehet hallani a hangjukat. A kommunisták végképp elkerültek a politika centrumából, s még az ellenzékben lévő MSZP is elvesztette a választásokon még meglévő szavazatainak felét. Na, de hátbaveregetésre sincs ok, hiszen a FIDESZ-es határozati javaslati kezdeményezés és az SZDSZ-es interpelláció sem tudta elérni azt, hogy kommunisták ténylegesen elszámoljanak vagyonukkal, az igazságtalan nag^nyugdíjak sem számolódtak fel. Mindenesetre örülünk azért annak, hogy az önkormányzati választásokon a még meglévő helyi hatalmasságokat is el lehet küldeni a politika süllyesztőjébe, s a vezető feladatokra majd tényleg hiteles és elfogadott emberek kerülnek. Az elmúlt száz nap azt hiszem segített azért eligazodni a politikai pártok megítélésében, így szeptember 30-án még nyitottabb szemmel és megalapozottan fogunk dönteni arról, hogy kit is’delegálunk az önkormányzati képviselőtestületbe. Mádi László parlamenti képviseld FIDESZ Rokonaink kongresszusa Felgyújtották a pártházat Hétfőre virradó éjjel Szófiában vandál tüntetők felgyújtották a Bolgár Szocialista Párt központi székházát, amely porig égett. Néhány közeli épület is kigyulladt. Zseljo Zselev köztársasági elnök elrendelte a belügyi alakulatok és a rendőrség bevetését. A történteket olyan esztelenségnek minősítette, amely „katonai diktatúrát is előidézhet”. Elítélte a gyújtogatást az ellenzéki Demokratikus Erők Szövetsége is. A finnugor nyelvcsalád jelentős találkozója kezdődött tegnap, augusztus 27-én Debrecenben. A hetedik alkalommal megrendezett Nemzetközi Finnugor Kongresszus megnyitóját hétfőn délelőtt 10,30-kor tartották a KLTE aulájában. Ünnep volt ez a nap a 25 milliós finnugorság számára, hiszen a nagy számú magyar és finn küldöttség mellett több százan képviselik a Szovjetunióban élő rokonnyelveket, így többek között a magyarok legközelebbi nyelvrokonai, a vogulok és osztjákok is jelen lehetnek, az Urálon túli, Ob melletti hazájukból, a távoli Hanti- Manszijszkból. A kongresszust Andrásfalvi Bertalan- művelődési és közoktatási miniszter nyitotta meg. Beszédében utalt arra, hogy a vasfüggöny eltűnésével új korszak nyílt a finn- ugrisztíkban is, s a kutatók legfontosabb feladata, hogy tevékenységükkel a kis népek fennmaradását, kultúrájuk népszerűsítését szolgálják, hogy ezzel is segítsék az előítéletek nélküli megismerést és a béke ügyét. Az egy hétig tartó kongresszuson számos kiállítás mutatja be a finnugor népek életét. Közöttük ott látható a Nyíregyházán élő Norman- tas Paulius fotókiállítása is. Nyíregyházáról többen is részt vesznek előadással a kongresszus különböző szekcióiban. (b. 1.) Gönci Árpád fogadta Fahad al-Haszavif Köszönet a következetes politikáért SÍI f*i Mii jbT'1 Ili! Hl 11 i 1 /11 BiMBldHMHIiMt.r^HKi'BPPB M‘ I1 H
