Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-28 / 201. szám

4 Kelet-Magyarország 1990. augusztus 29 Hz Országgyűlés rendkívüli ülésszaka Keretek az önmegváltáshoz Mi változott és mi nem? (Folytatás az 1. oldalról) és kereskedelmi tárca irá­nyítja majd.) A tervezet feletti vitában csupán néhány képviseld mondta el véleményét, ki- sebb-nagyobb kiegészítést, észrevételt fűzve a törvény- javaslathoz. Elhangzott azon­ban egy módosító indítvány is, ezért — azt bizottsági vé­leményezésre bocsátva — a törvénytervezet tárgyalását felfüggesztette a Tisztelt Ház. Bőd Péter Ákos ipari és ke­reskedelmi miniszter előter­jesztésében a parlament plé­numa elé került az állami kiskereskedelem, a vendéglá­tóipar és a fogyasztási szol­gáltatások vagyonának pri­vatizálásáról szóló törvény- javaslat is. Az előprivatizá­ció néven ismertté vált intéz­kedéscsomagot tartalmazó jogszabálytervezettel a Ház megkezdte a gazdasági rend­szerváltást közvetlenül szol­Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke hétfőn a Parlamentben fogadta Fa­had al-Haszavi államminisz­tert, a kuvaiti emír szemé­lyes megbízottját. A talál­kozón a kuvaiti politikus tol­mácsolta kormánya köszö­netét azért a következetes politikáért, amelyet Magyar- ország folytat az agresszió első pillanatától országa irá­nyában. Göncz Árpád részle­tesen kifejtette a magyar ál­láspontot a közel-keleti ese­(Folytatás az 1. oldalról) hetjük meg. Először szerepel­nek svéd és finn táncosok. A hazai pálya előnyét élvező Nyírség, Szabolcs, Igrice, Ka- balás és Margaréta együtte­sek szórakoztatják a nézőket. Bizonyára nagy érdeklődés kíséri majd a színészek — újságírók tréfás vetélkedését. Remek csemege az a verseny, amelyet a bátor — bizonyára férfiak — a Nyírségi Erős címért folytatnak. Csábító a jutalom: ahány kilót nyom a győztes, annyi kiló füstölt húst ad neki a húsipari vál­lalat. Az ellenzék—koalíció fut­ballmérkőzésre már a csapa­tok összeállításán és a takti­kán pusmognak a pártok, de hírek nem szivárogtak ki. Az idén is lesz kétnapos lovasverseny az újmajori (Ilonatanya) telepen. Este fél nyolckor a szabadidő- csarnok előtt tűzijátékot rendeznek, majd aznap 21 órakor megyebálra hívják a szórakozni vá­gyókat. Mindenki vehet egy szavazó­lapot is és a zsűri — amely­nek elnöke a Nyírségi ősz főszponzora, Nádasdi István — mellett javaslatával támo­gathatja az általa legszebb­nek tartott hölgy királynői esélyeit. A sajtótájékoztatón Ná­dasdi úr bejelentette: száz­ezer forinttal támogatja a NAWA részvénytársaság a megyebál sikerét: ezt a pénzt a tombolasorsolás el­ső három helyezettjének ajándéktárgyra szánja. Ami pedig már bizonyára köz­ismert: a nyíregyházi szék­helyű NAWA részvénytársa­ság 600 ezer forinttal támo­gatja a Nyírségi Őszt, s ez­zel ők a főszponzorok. Még egy nagy nyeremény remé­nyében válthatják meg a je­gyet a vendégek: a gyü­gáló törvényhozói munkát. E gyógyító munka első iga­zán hathatós terepiájának receptjét tartalmazza a most beterjesztett törvényjavas­lat, amely — első lépésként — a lábadozó magyar vállal­kozói réteg számára viszony­lag könnyen emészthető kis­kereskedelmi üzletek, ven­déglátóhelyek, műhelyek, benzinkutak tulajdonosát kí­nálja. A tervezet szerint a priva­tizációra szánt üzleteket csak természetes személy, illetőleg a kizárólag ezek részvételé­vel működő gazdasági mun­kaközösség, betéti társaság vagy korlátolt felelősségű társaság részére értékesítik. A rendkívüli ülésszak utol­só szakaszának második nap­ján, kedden várhatóan dön­tenek a polgármesteri tiszt­ség betöltésének egyes kér­déseiről szóló törvényjavas­lat napirendre tűzéséről, dél­után pedig interpellációk hangzanak el. ményekről. Szólt arról, hogy elítéljük a katonai agressziót, nem fogadjuk el. a Kuvait bekebelezésére hozott egyol­dalú iraki határozatot, s to­vábbra is síkraszállunk Ku­vait államiságának helyreál­lításáért. Erre utal az is — mutatott rá —, hogy más or­szágokhoz hasonlóan követ­ségünket nem zártuk be, sőt készek vagyunk akár harma­dik ország területén közvet­len kapcsolatot létesíteni Ku- vaittal. (MTI) mölcskarnevál és a szóra­koztató műsor után a nyír­egyházi stadionban kisorsol­nak egy Dacia TLX gépko­csit a belépőjegyet váltottak között. Kelet ünnepe október 2- áig tart, addig érdekes lehet a szeptember 14—19-e kö­zött a bujtosi csarnokban látható mezőgazdasági kis­gépbemutató és -vásár. A megye városai is hirdettek érdekes programokat, példá­ul ólomkristály-kiállítást nyitnak Vásárosnaményban, Kölcsey irodalmi programra hívják az érdeklődőket Fe­hérgyarmatra, Mihály-napi vásár lesz Tiszavasváriban, Kisvárdán nyit a szövőház, Nyírbátorban a háztáji gaz­dálkodásban nélkülözhetet­len növényvédő szereket mutatják be. Számos kulturális, zenei program színesíti a Nyírségi őszt. Az evangélikus temp­lomban Nyáregyházán bluesmisét tartanak Ben- kó Sándor és amerikai vendégművészek közre­működésével. Megrende­zik immár másodszor a nyírségi dixieland-fesz­tivált. Huszár István festőművész tárlatát nyitják meg au­gusztus 31-én. A sportver­senyek közt rangosnak ígérkezik a Csapó Kupa nemzetközi röplabdatorna augusztus 31-e és szeptem­ber 3-a között. Becslések szerint már 7 millió ember hallotta a Nyírségi ősz elnevezést, a legtöbben a múlt heti lottó­sorsolás alkalmával. A szer­vező bizottság reméli, hogy a Nyírségi őszre nemcsak a megyénkbeli, hanem a ha­zai és külföldi szakemberek és az érdeklődő turisták is felfigyelnek. T. K. Négy évtizede halmozódó kö­zöny, cinizmus és diktatórikus gyakorlat „boglyájára” 1990. má­jus 2-án „rátelepedett” a demok­ratikusan választott, ezért legi­tim parlament. Ezzel össze is roppant az illúziók azon garma­dája, mellyel minden rendű és rangú, bármely politikai irány­zathoz tartozó képviselő hite­gette választóit. Május 2-án el­kezdődött a „hétköznapi” mun­ka. S ezzel a a munkakezdéssel végleg bebizonyosodott, hogy képlékenyek minden ebben az országban. Képlékeny a hit, kép­lékenyek a pártok, de legképlé­kenyebb maga a társadalom. Furcsa, a magyarság roppant változékony történelmének leg­bizonytalanabb szituációja állt elő. Ebben az össze-vissza káosz­ban egy biztos pont látszott kez­dettől reménytkeltőnek: a de­mokrácia szabályai szerint min­den átkot és minden felelősséget a kormány nyakába lehet zúdí­tani, még az MSZMP „disznósá- gait” is; és az évszázados de­mokrácia szabályai szerint, 100 nap elteltével mindent elkövethet az ellenzék, hogy megbuktassa a kormányt. Ellenzék és sajtó meg is tett mindent az elmúlt 100 nap alatt, hogy karöltve felké­szüljön e nagy buktatásra. Gyor­san tegyem hozzá — felforgató vádak Igazságtalanságát elhá­rítva — sajtó és ellenzék ezen jogát senki, legalábbis én nem vitatom el. Ideje azonban, hogy számot vessünk ezen száz napról. Szen­vedő cselekvője lévén magam is e röpke három hónapnak, mely összesen is 168-ad része an­nak az időnek, amelyik diktató­rikus módszerekkel a halál szé­lére sodorta Magyarországot. El­ső és legfontosabb tehát, hogy szembenézzünk a váddal: foly­tatódik-e a diktatúra?! Az el­lenzék gyakran vádaskodik ez­zel. , Töprengek ezen a vádon. Par­lamenti ellenzék, sajtó, tömeg­kommunikáció, minden rerídű és rangú állampolgár annyi rosz- szat, igaztalant és hamis vádat hordqtt össze kormány és kor­mánykoalícióra, amennyit a BBC fennállása óta nem követett el saját és a világ összes kormá­nyával szemben sem. A demok­rácia bizonyosságának tartom, hogy haja szála sem görbült ezért senkinek. íme hát az ellen­zék porba hulló vádja a dikta­túra lehetőségéről. A másik általános vád főleg a FIDESZ és az SZDSZ részé­ről : a kormány, a koalíció kép­viselői tehetségtelenek, hogy ne mondjam: buták. Ez az érv az SZDSZ párttá szerveződése óta visszatérő deklaráció újságcikk­ben, parlamenti felszólalásban, minden megnyilatkozásukban. Kormánypárti képviselők azon­ban nem látjuk a bölcsesség kö­vét az ellenzék „tarisznyájában”. Eddig a deklaráción kívül az „okosságuk” a nem szavazatuk le­adásában, az önkormányzati tör­vény egy, a kormány és a kor­mánypártok által nem kívánt adminisztrációs szintjének ki­erőszakolásában nyilvánult meg. Minden más csak deklaráció és tiltakozás. Nemet mondani bár­mire, nem vall nagy bölcsesség­re. A deklarált „okosság” nem más tehát, mint a bolsevikok azon érvének messianisztikus is­métlése, melyet immár hetven éve sulykolnak a „világ agyába”, hogy a „kommunisták különle­ges emberek”. Ügy tűnik, a FI­DESZ és az SZDSZ ellenzékisé­ge nem áll másból, mint annak folytonos deklarálásából, hogy kormány és a kormánypártiak „hülyék vagytok”, rabszolga­sorsra érdemesek: Isten minket teremtett uralkodni felettetek! Társadalom-pszichikai erőszak­nak ez az érv megteszi, de a ma­gam részéről nem látok benne sok politikai bölcsességet. A ko­alícióra mégis az ország többsé­ge szavazott, s olykor egy-egy Szelényi Iván is elismeri, hogy nem buta a kormány, s egy-egy előterjesztése magán hordozza az európaiság jegyeit. Bár hát volt SZDSZ-es i képviselő;} aki meg­kockáztatta azt a bölcsességet el­fogadtatni, hogy inkább válasz- szunk tanácsot újból, semmint elfogadja a parlament az önkor­mányzati törvényt. Hát ehnyit a pártokról t és a partámenti ve­télkedőkről. Nézzük inkább, mit eredményezett a száz nap. Az MDF vezérkara megkötöt­te az ország kormányozhatósága érdekében legnagyobb- ellenfelé­vel, az SZDSZ-szel a „paktu­mot”. Lrétrehozta a koalíciót. ÜJ kormányt adott az országnak. Az európai demokráciák műkö­dési rendjéhez „módosította” az alkotmányt, s ezeket a módosí­tásokat még az ellenzék is szük­ségesnek vélelmezte, megszavaz­ta. Bármilyen nagy volt is a sajtó, az ellenzék ellenállása, a nem nagy bölcsességről, még ke­vesebb társadalmi etikáról ta­núskodó spontán privatizációt a megbuktatható és parlament ál­tal ellenőrzött kormány felügye­lete alá helyezte. Elfogadható rugalmassággal bele ment abba a kompromisszumba, melynek eredményeként mégis Önkor­mányzati választások lesznek szeptember végén, nem pedig tanácsi választások. Külpolitikájában mindent el­követett a kormány, hogy az egyoldalú kötődést Moszkvához lazítsa. Nyitott Európára, a Vi­lágra. Tette ezt alkotmányos ke­retek között, megtartva azon szerződéseket is melyek nem ál­tala köttettek. Ország-világ előtt bizonyította ezzel szavahihetősé­gét, a demokratikus alkotmá­nyossághoz való ragaszkodást. Kevés! — zúgnak idehaza a de­magógiák, mert emelte az ára­kat, nem állította meg az inflá­ciót, nem építette ki a piacgaz­daságot, nem emelte az életszín­vonalat, nem oldotta meg az egészségügyi, szociális és kör­nyezetvédelmi problémákat. Ke­vés! — zúgnak a szavak, mert nem biztosított minden állam­polgárnak lakást. Mennyire igaz. Kevés! Kevés! — zúgnak a kor­mánypártiak is, mert gyárakban, tsz-ekben, intézményekben még a kommunisták diktálnak, a közhatalom alsó- és középszint­jén még a kommunisták trónol­nak, és ijesztgetik az állampol­gárokat. A múlt elkötelezettjei, akik* 40 év alatt a halál szélére sodorták az országot, most ön­maguk és az ellenzék jóvoltából szakértőknek deklarálják magu­kat, s ha közülük egyet levált a kormány, a sajtó és az ellen­zék, mint vihar, zúg a tiltako­zástól, s bölcsességét külföldi bankárok miniszterelnököt szá- monkérő telefonjával igyekszik bizonygatni. íme a szakértelem! íme a bölcsesség! Tisztesség ne essék egyetlen becsületes embe­ren sem, én szerte az országban azt tapasztalom, hogy a dekla­rált szakértelem önmaga és hoz­zátartozói zsebét tömi, de sem a településeket, sem az üzemeket, sem a tsz-eket nem rángatja ki a piacgazdaság versenyképes po­rondjaira. íme hát a 100 nap. Arra ele­gendő volt, hogy kicsit „tisza- kálmános” metódussal megszer­veződjön a kormány. Arra ele­gendő volt. hogy bebizonyosod­jék: az előző profi parlamentet a mostani „amatőr” képviselők magasabb szinten, rugalmasabb kompromisszumkészséggel tud­ták helyettesíteni. A múlt parla­ment és a kormány legjelesebb személyiséged e 100 nap alatt képtelenek voltak bizonyítani, hogy pótolhatatlanok, s azt is, hogy több és nélkülözhetetlen a szakértelmük. Arra is elegendő volt a 100 nap, hogy bebizonyosodjék; mint a magyar gazdaság és társada­lom egésze, olyan képlékenyek a politikai pártok Is parlament­ben és parlamenten kívül. In­kább érzelmi, hangulati motí­vumok sodornak mindenkit, semmint csoport- és rétegérde­kek stabilizálnák egy-egy politi­kai szerveződés meggyőződését. Arra is elegendő volt ez a 100 nap, hogy bebizonyosodjék: a bölcsek köve inkább rejtezkedik a gazdasági és társadalmi folya­matok mélyén, semmint bárme­lyik párt oly hangosan deklarált és fitogtatott tarsolyában.. Száz­napos képviselőségem során meggyőződtem róla a gyakorlat­ban is, amit a történelemből las­san öt évtizede tanulok: a tár­sadalom csak önmagát válthat­ja meg; sem ellenzék, sem kor­mányok nem képesek erre. Leg­feljebb kereteket teremthetnek az önmegváltáshoz. Nincs hát más hátra. A társadalomnak kell cselekednie. Takács Péter országgyűlési képviselő MDF Elérkezett a számvetés ideje. Túl vagyunk száz napon, mely — s ez a csendes forradalmak folyamánya — nem rengette meg a világot, s amely alapvetően a tanulás időszaka volt. Am az idő nem kegyelmez, hiszen jócs­kán elhangzottak Ígéretek a vá­lasztási kampány során. amit így, száz nap elteltével célsze­rű lenne mar számba venni. Mi változott és mi nem változott pi­ciny kis hazánkban? Hogyan Ítélhető meg ezen időszak alatt a kormányzat működése? — ezekre a kérdésekre keresem cik­kemben a választ. ★ A kormányzati munka megkez­désénél (amely elég sokat vára­tott magára, hiszen a március 25-i első fordulóhoz képest hoz­závetőleg két hónapra volt szük­ség a kormány hivatalba lépé­séig, annak ellenére, hogy már­cius 25-e után elég világos volt. hogy ki kerül a kormányba) két fontos indulási tényezőt kell fi­gyelembe vennünk. Az egyik a kormány személyi összetétele és kialakított munka- szervezete (minisztériumok ne­ve és felépítése), míg a másik a kormánykoalíció által kitűzött elképzelések. célok, preferen­ciák és eszközök összessége, te­hát minden, amit a kormány programjában meghirdetett. Hogyha ezen két összetevő közül az egyik is „hibádzik”, akkor igencsak kérdésessé vá­lik a kormányzat stabilitása és Jó működése. Mégpedig szerintem — mint- ahogy a kormányprogram vitá­jában ezt tételesen és alaposan kifejtettük — mind a két felté­tel helyénvalósága hagy maga után kívánnivalókat. Az egyik ol­dalnál azért, mert a konkrét — a miniszterelnöktől elhangzott — ígéret ellenére a kormány nem nemzetközileg elismert. szak­mailag respektált emberekből alakult meg, hanem egy-két ki­vételtől eltekintve a kormány­koalíció azon tagjaiból. akik közül sokan szinte egyáltalán nem voltak járatosak azon szakterületeken, ellenben lojáli­sak voltak Antall Józsefhez. (Ez a későbbiek során is komoly szerepet játszott, lásd Horti Jó­zsefnek a két összevont lapki­adó élére parancsolt halbioló­gusnak a kinevezését.) Mindezek és a meghirdetett tavaszi nagy­takarítás következtében gyakran az az érzésünk támadt, hogy a miniszterek idegennek érzik ma­gukat saját minisztériumaikban, nem sikerül egységes, ütőképes csapatokat verbuválni ezek köré. Ezt látszik bizonyítani az a tény is, hogy bizony a minisz­tériumi vezető munkatársak nem egyszer egymásnak ellentmodó nyilatkozatokat adtak ki. s a tettek is jó néhány esetben üt­köznek ezen nyilatkozatokkal. A kampányprogramnál sajnos még lesújtóbb a kép. Olyan ál­talánosságokat és semmitmondó ígéreteket tartalmazott (pi. az egészség a legfőbb érték — de mit. mikor, milyen eszközökkel próbálnak tenni annak érdeké­ben, hogy ez Így legyen, s nem utolsósorban mindezt miből), ugyanakkor megkerül szá­munkra megkerülhetetlen témá­kat (KGST. Világkiállítás). Ezen előterjesztés — a FIDESZ-es kö­rökben csak fogalmazvány — rendkívüli kára azonban az volt, hogy hamis illúziókat keltett az Emberekben, miközben a száz napot a már hivatalba lépett erős támogatással biró kormány arra kapta, hogy keményen nézzen szembe a tényekkel és mondja meg pontosan az embereknek, hogy mire számítsanak. Kinek mennyire kell meghúzni a nád- rágszijat, milyen szociális lépé­seket tesznek ennek ellensúlyo­zására. Ez az, ami azonban hiányzott. A kormányzat nem tudott hoz­zálátni a gazdasági átalakításhoz, s azon kevés konkrét Ígérete 1* — hogy az inflációt egy éven belül megfékezi — nem tűnt megalapozottnak. (Illetve lehet, hogy jó néhány hónappal ezelőtt megalapozottnak tűnt — bár én ezt is vitatom — de azok után, amit azóta csinált, illetve nem csinált, már egyáltalán nem tű­nik annak.) Szembe kell majd néznünk azzal a ténnyel, hogy a legfontosabb gazdasági törvé­nyek meghozatalánál (ilyen pél­dául a földtörvény és a privati­zációs törvény is) elég mindössze a kormánypártok szavazata. Így egy kis túlzással az fog történ­ni ezen alapvető, életünket s jö­vőnket tiz-húsz évre alaposan befolyásoló lépéseknél, amit a kormánypártok önkénye diktál. Elég rágondolni csak a készülő­dő földtörvényre, és máris vilá­gossá válik az a veszély, amire gondolok! Nem működött jól a kormány­zat parlamenti védőburka sem, hiszen az MDF—Kisgazda—KDNP hármas parlamenti túlsúlya és a kormányzati apparátus (amely több ezer főt tesz ki) szakmai segítsége sem eredményezte azt, hogy az ellenzék szakmai kifo­gásait jól megalapozott ellenér­vekkel kivédjék. Elég ha csak né­hány példát említek: a kam- . pányprogram vitáját, a tavalyi költségvetés elfogadását, és az áremelések parlamenti jóváha­gyásának' kísérletét. Ogy, hogy mindezek következtében — de ide lehet sorolni Kéri tábornok szerencsétlen - felszólalását is — én nem nagyon tudok egyetérte­ni azon véleménnyel, amely sze­rint az MDF lehetne a legelége­dettebb az eddigi parlamenti szereplésével. Mit várhatnánk ugyanis akkor a jövőben? A parlament bizony vergődött ebben a sajátos szerepzavarral terhelt időszakban. Erről azon­ban nem ő tehetett, s a lehető­ségekhez képest még „hozta is a formáját”, de először a kor­mányzati előterjesztések hiánya, azt követően pedig az előterjesz­tések minősége, szakmai színvo­nala tette lehetetlenné a munká­ját. Így például az önkormány­zati törvény vitájában óriási hát­téregyeztetésnek és hatpárti munkának kellett történnie, hogy végre a parlament látvá­nyos sikert érhessen el a tör­vény elfogadásával. Ezenközben azonban látni le­hetett. hogy a demokrácia Jól vizsgázott. Az emberek leszavaz- ták azon pártokat, akiket nem találtak méltónak a parlamenti feladatokra, s bizony ezen pár­tok azóta el is tűntek a süllyesz­tőben, vagy pedig alig lehet hal­lani a hangjukat. A kommunis­ták végképp elkerültek a politi­ka centrumából, s még az ellen­zékben lévő MSZP is elvesztette a választásokon még meglévő szavazatainak felét. Na, de hátbaveregetésre sincs ok, hiszen a FIDESZ-es határo­zati javaslati kezdeményezés és az SZDSZ-es interpelláció sem tudta elérni azt, hogy kommu­nisták ténylegesen elszámoljanak vagyonukkal, az igazságtalan nag^nyugdíjak sem számolódtak fel. Mindenesetre örülünk azért annak, hogy az önkormányzati választásokon a még meglévő he­lyi hatalmasságokat is el lehet küldeni a politika süllyesztőjébe, s a vezető feladatokra majd tényleg hiteles és elfogadott em­berek kerülnek. Az elmúlt száz nap azt hiszem segített azért el­igazodni a politikai pártok meg­ítélésében, így szeptember 30-án még nyitottabb szemmel és meg­alapozottan fogunk dönteni arról, hogy kit is’delegálunk az önkor­mányzati képviselőtestületbe. Mádi László parlamenti képviseld FIDESZ Rokonaink kongresszusa Felgyújtották a pártházat Hétfőre virradó éjjel Szó­fiában vandál tüntetők fel­gyújtották a Bolgár Szocia­lista Párt központi székhá­zát, amely porig égett. Né­hány közeli épület is kigyul­ladt. Zseljo Zselev köztársa­sági elnök elrendelte a bel­ügyi alakulatok és a rend­őrség bevetését. A történte­ket olyan esztelenségnek mi­nősítette, amely „katonai diktatúrát is előidézhet”. El­ítélte a gyújtogatást az el­lenzéki Demokratikus Erők Szövetsége is. A finnugor nyelvcsa­lád jelentős találkozója kezdődött tegnap, au­gusztus 27-én Debrecen­ben. A hetedik alkalom­mal megrendezett Nem­zetközi Finnugor Kong­resszus megnyitóját hét­főn délelőtt 10,30-kor tartották a KLTE aulá­jában. Ünnep volt ez a nap a 25 milliós finnugorság számára, hiszen a nagy számú magyar és finn küldöttség mellett több százan képviselik a Szovjetunióban élő rokon­nyelveket, így többek között a magyarok legközelebbi nyelvrokonai, a vogulok és osztjákok is jelen lehetnek, az Urálon túli, Ob melletti hazájukból, a távoli Hanti- Manszijszkból. A kongresszust Andrásfalvi Bertalan- művelődési és köz­oktatási miniszter nyitotta meg. Beszédében utalt arra, hogy a vasfüggöny eltűnésé­vel új korszak nyílt a finn- ugrisztíkban is, s a kutatók legfontosabb feladata, hogy tevékenységükkel a kis né­pek fennmaradását, kultúrá­juk népszerűsítését szolgál­ják, hogy ezzel is segítsék az előítéletek nélküli megisme­rést és a béke ügyét. Az egy hétig tartó kong­resszuson számos kiállítás mutatja be a finnugor népek életét. Közöttük ott látható a Nyíregyházán élő Norman- tas Paulius fotókiállítása is. Nyíregyházáról többen is részt vesznek előadással a kongresszus különböző szek­cióiban. (b. 1.) Gönci Árpád fogadta Fahad al-Haszavif Köszönet a következetes politikáért SÍI f*i Mii jbT'1 Ili! Hl 11 i 1 /11 BiMBldHMHIiMt.r^HKi'BPPB M‘ I1 H

Next

/
Oldalképek
Tartalom