Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-27 / 200. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. augusztus 27. Furfangos kft. Nagy kalászban Kibújt a szög a pénzeszsákból Erre mondják, hogy jogszabályilag tökéletes, etikailag már kevésbé. Mégpedig az, ha egy gyá­ron belül a selejt feldolgozására más cégekkel és magánszemélyekkel társaságot alapítanak, amely­ben a gyári vezetők érdekeltek. Óhatatlanul fel­merül a kérdés, hogy melyik érdek az előbbre va­ló: a gyáré, ahonnan a havi fizetésüket kapják, vagy pedig a társaságoké, amely tisztes nyereséget produkál. Augusztus közepén ugyan­ezt vetette fel munkásgyűlé­sen a Kender-, Juta- és Po- litextil nagyhalászi gyára munkástanácsa. Szerintük a privatizáció a gyárban egy olyan álcázott jövedelemszer­zési forma, amely a Tiszatex Kft. két alapító cége vezér­karának és a hozzájuk tarto­zó gyáron kívüli személyek­nek teremt magas jövedel­met. Éljen a selejt A ceglédi székhelyű tár­saságot 1988 végén a buda­pesti anyavállalat, a ceglédi Kossuth Termelőszövetkezet és hat magánszemély hozta létre. A kft. a nagyhalászi gyárban előállított selejtes zsákok javítására és értékesí­tésére alakult. A munkásta­nács összeférhetetlenségre utal a szerkesztőségünkbe küldött levelében, mely sze­rint a kft.-ben lévő gyár ve­zetőinek egyfelől az az érdeke, hogy a selejt minél magasabb legyen, ugyanakkor az is, hogy minimális hiba legyen a zsákokon. Így a kellő meny- nyiség és a gyors hibajavítás alapján a piaci értékesítés­ből jelentős jövedelem szár­mazik. A dolgozók felteszik a kér­dést, miért nem lehetett a helyi termelőszövetkezettel kooperálni, miért kellett Ceg­lédre vinni a kft. székhelyét? A kft. alakulásánál a meg­hirdetéssel is gond volt, hi­szen csak néhány vezető tu­dott erről, a dolgozók nem. Bár a nagyhalászi gyár igaz­gatója, Kovács Sándor nincs a kft. alapítói között, a gyár­ban dolgozó lánya viszont igen. A munkástanács felve­téseivel pénteken délben a gyár igazgatóját kerestük meg. B székhely Cegléd Kovács Sándor elöjáróban elmondta, hogy eredetileg nagyhalászi székhellyel ki­A gőgről i i zt írják az újságok ' /± egyik-másik közéleti személyiségünkről, i hogy bizony nagyképű, I hogy ne mondjam, gőgös. Hát nem tudom, ugye, nem én szoktam velük ebédelni | a parlamenti étteremben. Csak azt tudom, amit én még nagyapámtól hallottam va- j laha, ha valakiről azt hal­lotta, hogy az ilyen meg olyan gőgös. Tudod, ki a gő- l gös, kisfiam? — kérdezte volt, s válaszom meg sem várva már magyarázta: Az I igazán gőgös az a hajótö- ' rött, aki a hátára fekszik a tengeren, cigarettát vesz a i szájába, S úgy tesz, mintha | gőzhajó volna . . . Hát, gondolom, nem ké- i ne úgy tennünk ... — ij — vánták megalapítani a kft.-t, de helyben nem találtak meg­felelő üzemen kívüli épüle­tet. Mivel a ceglédi téesz dol­gozta fel korábban is a se­lejtes zsákokat és ehhez meg­felelő gépek állnak rendelke­zésükre, ezért lett a kft. székhelye Cegléd. A vállalat­hoz öt kft. kapcsolódik, eb­ből egy nagyhalászi érde­keltségű, folytatta az igazga­tó. Bár a kft. alakulását a vállalati tanács hagyta jóvá és erről valamennyi dolgozó tudott, arról viszont kevesen, hogy tőkével is be lehet lép­ni a társaságba. Végül a gyár­ból a varroda üzemvezetője, a szállítási osztályvezető és az igazgató lánya lett alapító tulajdonosa a kft-nek. A selejtes zsákok 30—35 százalékát, magyarázta az igazgató, hulladékként érté­kesíti a kft., a többiből pedig kisebb zsákokat készítenek és úgy értékesítik. A gyár több céggel, többek között a Ti­szatex Kft.-vel bérmunka­szerződést kötött, amely alapján a megnövekvő igé­nyeket szombat, vasárnapi túlórákkal tudta kielégiteni, ugyanakkor lényegesen több bért fizetett dolgozóinak is, mondta Kovács Sándor. Azt viszont határozottan cáfol­ta, hogy a kft.-ben lévő gyá­riak a selejt növekedésére tö­rekednének. Ha ilyen lenne, senki nem kerülhetné el a fe­lelősségre vonást. Azt elismerte az igazgató, hogy lányát a kft. tagsága mi­att különböző személyek tá­madják. Hozzátette, ha ez a kft. most indulna, minden családtagjának megtiltaná, hogy alapítója legyen a tár­saságnak. Szerinte egyetlen első osztályú zsákot sem ad­tak el a kft.-nek selejtként, tehát nem segítette elő lánya jövedelemszerzését. Ugyan­akkor az is igaz, hogy a kft. nyereséges, de ez már a kft.- re tartozik. Matakapcsalal Arra a kérdésre, hogy a kft. megalakulásától miért két csatornán viszik el a nyere­séget a gyárból, hiszen az anyavállalat a napi termelés alapján, a kft. tagjai pedig a selejt után, azt válaszolta, hogy a megyében a budapes­ti központú anyavállalatok és szabolcsi telephelyei kö­zül talán a Kender-, Juta- és Politextil és nagyhalászi gyára között legjobb a kap­csolat. Mindez jövedelem, termelési színvonal és tech­nológiai szint alapján is ér­tendő. Az igazgató azzal fejezte be a beszélgetést, hogy nem is olyan régen a kft. szeptem­ber 30-val kinyilvánította megszűnését. Vajon lesz-e he­lyette újabb kft., amelyben a dolgozók is érdekeltek, vagy pedig kft. helyett a selejt csökkentésére ösztönzik még jobban agyáriakat ? Máthé Csaba ll7lAtlwVT MÁIÁc7nllÁn Ízlésesen berendezett, gazdag árukínálattal VilOHIUl rlilTVdiaiKOn nyílt meg a közelmúltban Mátészalka belváro­sában a Szilumin Fémipari és Kereskedelmi Kft. üzletháza. Többek között elektromos és híradástechnikai eszközöket, fémből készült kerti bútorokat és ruházati cikkeket forgal­maznak. (Elek Emil felvétele) Kovács János gondolataiból A pénzről O lvasom az újságban és hallgatom a rádióban, hogy ezek a szocioló­gusok folyton panaszkod­nak. Szerintük sehogyan sem jó dolog az, ha az em­berek ennyire hajszolják a pénzt. Igen, azt hiszem, ezeknek a szociológusoknak valóban igazuk van. Nem is értem én az embereket, hát mi a csodának kell azt a pénzt annyira hajszolni? Hiszen annyi sokkal szebb dolog van az életben, mint például az ékszer, a bunda, az autó, az utazás ... — U ­Mr. Hibjan ­a mester Mr. Hibjan György Nyíregyháza 111. Manda 4. Dear Mr. György! És itt következik az az angol nyelven irt levél, amelyet Tokióban adtak postára. Az „úr” pedig, aki­nek címezték, nem más, mint a 11 éves Hibján Gyu­rika. Arról nevezetes, hogy babakocsiját, amit kistest­vérének barkácsolt, kiállít­ják Japánban, a fiatal fel­találók negyedik világkiállí­tásán. Ebből az alkalomból kerestül fel a „mestert” otthonában, Mandabokor- ban. A lehető legalkalmatla­nabb időpontban érkeztünk, ugyanis nagy volt a készü­lődés a házban — egyik nővére megy férjhez a na­pokban. Azért persze tud­tunk váltani néhány szót. — Én Hajnikénak csi­náltam a kocsit, hogy tolo­gathassam benne, ő a leg­kisebb testvérem — nyolcán vagyunk, én az ötödik gye­rek — ő még csak kétéves, és nagyon szeretem. Aztán egyszer járt nálunk az Endreffy Ildikó néni, meg­látta a kocsit, és azt mond­ta, be kellene küldeni a pályázatra. Hozott fény­képészt, felírták az adatait, a méreteket, mindent. Apu­kám csodálkozott 'is, azt mondta, minek ilyen nagy felhajtást csinálni. Aztán jött a levél, hogy a pályázatot elfogadták, ami azt jelenti, hogy a kocsi utazik. — Először csak egy ládi- kát csináltam fából, abba ültek bele a kistestvéreim. Aztán mindig tovább bő- vítgettem. A kerekeit két háromkerekű bicikli hátsó Babakicsival Japánba Az ifjú feltaláló kerekeiből csináltam. Már úgysem lehetett azokat használni, mert tönkre men­tek. A teteje és a sárvédő műanyag. A tetejét még fel is lehet hajtani. Gyurika egyébként a nyíregyházi 12. számú álta­lános iskolában szeptember­ben kezdi a hatodik osz­tályt. Kedvenc tárgya a technika, tanára Viraszkó István. Hogy a tanár bácsi tud-e arról, hogy feltaláló a tanítványa, arra a kisfiú szerényen csak annyit vála­szol: — Nem szoktam neki mondani. Egyébként csinál­tam már egy másik kocsit is. Mikor arra kérem, mu­tassa be a művét, kiszalad az udvarra, s valahonnan már húzza is elő. Majd lát­va arcomon a leplezetlen csalódást, rögtön megma­gyarázza : — Kicsit szétment, meg kell javítanom. Voltak itt vendéggyerekek, ezzel ját­szottunk. Még falazóblok­kot is szállítottak benne. S csak azután jött a levél To­kióból. Még azt is írták — a nővérem fordította le angol­ból —, hogy remélik, jszál- lítható állapotban várj a kocsi. Most meg kell javí­tanom. Azért is csináltam a másik kocsit, hogy addig azzal játszhassanak a többi­ek. Egyébként hamar megre- parálom, nem nagy dolog. De akkor lelakatolom a fás­kamrába ! (csk) Nyírszőlősről panaszolták Miért nem volt kenyér? Felháborodott nyírszőlő- si olvasók jelezték, immár nem első alkalommal későn érkezett boltjaikba a ke­nyér. A múlt héten előfor­dult, hogy délután fél ket­tőkor ért oda az első szál­lítmány. Az ott élő nyugdí­jasok számára különösen megterhelő a hosszú vára­kozás, vagy a többszöri boltba járás, arról nem szólva, hogy az óvodából is hiányzott a friss kenyér. Jogos igénynek tartják, hogy időben jussanak hoz­zá. Ribóczi Istvánt, a kenyér­gyár vezetőjét kérdeztük a miértekről. — Nagyon bánt minket a dolog, de sajnos, objektív okok is közrejátszottak. Elöl­járóban hadd mondjam el, hogy van a gyárvezetésnek egy törekvése: minél frissebb termékeket juttatni el a bol­tokba, a vásárlók érdekeit szolgálva. Ezért a zárókész­letet a minimálisra csökken­tettük, déután túrajáratokat állítottunk be, így az éjszaka sütött kenyeret délelőtt, a délelőtt sütötteket délután visszük ki az üzletekbe. Nem számoltunk azzal, hogy a ke­reskedelem meglátja benne a számára kétszeresen jót, kevesebbet rendelnek, mond­ván, ha hamar elfogy, beszól­nak, hogy délután többet kérnek. Azt viszont mi nem vállalhatjuk fel, hogy 30—40 mázsa kenyeret csak azért süssünk meg, hátha elviszik. Ráadásul a megnövekedett kishatárforgalom is jócskán növelte a keresletet. Ami a külön kiemelt pa­naszt illeti, sajnos, három sú­lyos probléma idézte elő. Egyrészt 19-én csőtörés volt az üzemben, s minden — gyors — intézkedésünk elle­nére 30 mázsa kenyérrel keve­sebbet tudtunk előállítani. Amikor beindult mindkét termelővonal, műszaki hiba jött közbe Ezt tetézte, hogy a raktárból a kereskedelem 46 mázsa kenyeret kivitt, így közel 100 mázsa kenyér hi­ányzott. Berendeltünk min­denkit, de csak délután négy­re tudtuk pótolni a kiesést. — Higgyék el, megteszünk mindent azért, hogy ne le­gyen kenyérhiány, de ne te­kintsék felelőtlenségnek in­tézkedéseinket. Szeretném megnyugtatni a lakosságot, anyagellátási problémáink nincsenek, de sajnálatos mű­szaki hibák közbejöhetnek. A jobb ellátás érdekében szer­vezési változtatásokat veze­tünk be, ezáltal reméljük, a minimálisra csökkenthető annak veszélye, hogy a múlt­korihoz hasonló esetek elő­fordulnak. K. D. Százezret ér a ..Rózsa” Kis híján hárommillió fo­rinttal tartozik az államkasz- szába, ugyanakkor meg akar­ta vesztegetni az adóellenőrt A neve Révész István. Fé- nyeslitkén született, Kisvár­dán dolgozik, Debrecenben van a bejelentett állandó la­kása. A Nyíregyházi Bíróság nem jogerősen másfél évi börtönre ítélte. Révész Kisvárdán szerző­désszerűen üzemeltet egy mű­szaki boltot. (Alkalmazottai is vannak.) Az utóbbi évek­ben nem tett eleget adófize­tési kötelezettségének, nála az adóhatóság 2 millió 802 ezer forint adótartozást ál­lapított meg. Idézet a vád­iratból: „Az ügyben eljáró főrevizor megkereste, hogy egyeztesse vele az adóbeval­lást. Az egyeztetés során kö­zölte a főrevizorral, hogy ha tisztességesen végzi munkáját (vagyis ha szemet huny — a szerk.), honorálni szeretné. A vádlott félbeszakította a fő­revizort és egy lezárt boríté­kot elővett, mondta, hogy ezt neki szánja. Ö nem fogadta el, de azt az asztala fiókjába tette. A lezárt borítékban Rózsa jeligére százezer forint névértékű, bemutatóra szóló postai takarékbetétkönyv volt”. A tárgyaláson Révész azt állította, hogy a borítékot véletlenül hagyta a főrevizor asztalán. A bíróság azonban nem hisz az ilyen véletlenek­ben, bizonyítottnak látta a hivatali vesztegetés bűntetté­nek elkövetését. Az ítélet másfél év börtön. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, a vádlott és védője felmentés­ért fellebeztek. Az ítélet nem jogerős. N. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom