Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-18 / 194. szám

19&Ö. augusztus 18. Kelet-Magyarország 3 Hogyan csökkenthető a magyar államadósság? Törlesztés a cégek árából AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS A BANK- RENDSZERREL SZEMBEN jelenleg már több mint 1300 milliárd forinttal tartozik. Az elmúlt években az állam- adósság viszonylag gyorsan nőtt. Míg két évvel ezelőtt az államháztartás adóssága 950 milliárd forintott tett ki, tavaly az év végén már elérte az 1235 milliárd forintot. A folyamat úgy tű­nik, megállíthatatlan. Ezért is keltett figyelmet Hagelmayer Istvánnak, az Állami Számvevőszék elnökének az a javaslata, hogy a privatizáció során nyert bevételt lehetne az adósság- csökkentésre fordítani. Hagelmayer István elmondotta: vé­leménye szerint semmiképpen sem le­het megoldás, ha az adósságcsökken­tés kiadásai a folyó költségvetést ter­helik. Ebben az esetben nagyon hosz­szú időre elnyúlna a folyamat, s csak lassan csökkenne az államháztartás összegyűlt tartozása. Ráadásul nagy­mértékben megterhelné minden esz­tendőben az éves költségvetést, amely jelenleg is meglehetősen feszített, s valószínűleg az elkövetkezendő idő­szakban sem lesz másként. Az állam- háztartás adósságának csökkentése azért fontos, mert évente a költségve­tésnek — a viszonylag alacsony ka­matokkal számolva is — 60—70 milli­árd forintot kell fordítania kamatkölt­ségek kifizetésére. KÉZENFEKVŐ, HOGY AZ ÁLLAM­ADÓSSÁG CSÖKKENTÉSÉBEN sze­repet vállaljanak azok a vállalatok, amelyek hozzájárultak a nagymértékű tartozás kialakulásához. Ezeknek az állami vállalatoknak a vagyona az el­múlt 40 esztendő során — a juttatott állami támogatások révén — jelentő­sen bővült. Így amikor sor kerül pri­vatizációjukra, indokolt, hogy az eb­ből származó állami bevétel egy részét a tartozások csökkentésére fordítsák. Az államháztartás adósságainak egy bizonyos hányadát már most fel lehet­ne osztani az érintett vállalatokra. De egyéb intézkedések is szüksége­sek az államháztartás helyzetének rendezésére. Jelenleg ugyanis szabá­lyozatlan az, hogy a GDP-hez (bruttó hazai termék) viszonyítva mekkora le­het az államháztartás eladósodása. Rö­vid időn belül ezt is szabályozni kell. Az sem helyénvaló, hogy a tartozások finanszírozására az állam 7 százalékos kamatozású Magyar Nemzeti Banki hitelekhez jut. Ilyen körülmények között nem tük­röződik reálisan, hogy mennyibe is ke­rül az államháztartás nagymérték» hiányának finanszírozása, s ez nem ösztönzi kellőképpen a kormányt a megoldás keresésére. Ezért fontos, hogy ezt a kérdést a készülőben lévő jegybank-törvény rendezze, s a jog­szabályt még az idén a parlament el­fogadja. Közei nyolcvan bolt választékát bővíti a mérkí Sváb hús KFT.-ben mindenféle sváb készítmény. Képünkön még a kezdet kezdetén. (B. A. felv.) Az őszi BNV-n a konyha- és lakószobabútorok mellett elő­ször láthatja a vásárlóközönség a mátészalkai EDROMO- BIL KFT. EYRA irodabútor családját, mely több színva­riációban a korszerű irodai munka bútorfeltételeit maxi­málisan kielégíti. Képünkön még az üzemben a család. (B. A. felv.J II taxis nem Mikulás S okfélék vagyunk, annyi már bizonyos. Mert vannak közöt­tünk olyanok, akik úgy gon­dolják, ha leintenek egy ta­xit, utazásuk idejére az tel­jesen az övék. Például az aznapi bevétel őket illeti, vagy az üléshuzat, esetleg darabkája, a taxis bőrdzse- kije, és sorolhatnánk. Az ilyen nagyobb „tételeket” általában elég zajosan szokták elkérni a vezetők­től. Nem úgy az apróságokat. Ezeket finoman, szépen csöndben viszi magával a kedves utas, amikor kiszáll, így járt a minap az egyik magántaxis hölgy is Nyír­egyházán, akit két pár ci­pőjétől szabadítottak meg utasai, no és ja szatyortól, amiben a lábbelik vbltak. Egyáltalában nem számít arra, hogy csomagját visz- szakapja — különben mi­ért vitték volna el — csak lapunkon keresztül szeretné felhívni az érintett utasok figyelmét, hogy a viteldíj csak az utazás költségeit tartalmazza, a kocsiban ta­lálható emléktárgyak, ap­róbb mozdítható alkatré­szek nem tekintendők sző- róajándéknak. (csk) A mai fiataloknak a két7 napos kenyér már száraz, régen meg az utolsó morzsát is felvet­ték a földről. Manapság nincs a kenyérnek nagy beT csülete, de ha így megy to­vább, rövidesen újra lesz. Aki mindezeket mondja Mike Károly nyugdíjas pék­mester, a nyírbátori ke­nyérgyár egykori igazgató­ja. Beszélgetőtársam már 1976 óta tölti nyugdíjas éveit. Inasként kezdte, s a nyírbátori kenyérgyár igazgatójaként vonult nyug­állományba. Igaz, eredeti szakmájához azóta sem lett hűtlen. Ma Is gyűjti a pék­séggel, a kenyérrel kapcso­latos adatokat, zöld fedelű könyvében a legrégibb sü­tőreceptek is megtalálha­tók. — Guttman Mátyás báto- ri pékmesternél lettem ta­nuló, 1932-ben szabadultam. A szokásos három év helyett én négy és felet töltöttem a mesternél, mert a tanuló­évek alatt nemcsak kosztot és kvártélyt, hanem ruhát is adott, amiket én segéd­ként másfél éves munká­val honoráltam. Szabadulás után dolgoztam Pesten is a Százados úti kenyérgyár­ban, de a szívem visszahú­zott Bátorba, A Bóniban akkor kezdett munkához az Ország egyik legmodernebb kenyérsütő üzeme, ahol a korszerű berendezések mel­lé egyszerre tíz vizsgázott pékmestert állítottak. Mike Károly és kilenc pékmestertársa szigorúan vigyázott a szakma becsüle­Megsütötte a kenyerünk javát téré, a bátori kenyér híré­re. Az ő kezükből csak tö­kéletes minőség kerülhe­tett a boltokba. Nem csoda hát, ha a Carlsbadi kétszer­sült vagy a vajas teakifli nemcsak a megyében, az egész országban sikert ara­tott. — Másképpen nem lehe­tett. Akkoriban egy szem búzáért is lehaj toltak az emberek. Ha egy falat ke­nyeret véletlenül a földre ejtettünk, apánk azt mond­ta: vedd fel és csókold meg! Hogy miért becsülték jobban a kenyeret az embe­rek? Talán azért is, mert kevés volt belőle, s azért a kevésért nagyon meg kel­lett dolgozni! Mostanában sokan felve­tik: lesz-e jövőre kenye­rünk? Hát, ha sokáig így megy, csak nehezen! Meg­van már a búza ára? Tud­juk már, mi lesz a földdel jövőre? — Hogy mit őrzök a régi időkből? A munka szerete- tét és a fegyelmet. Mi an­nak idején a Bóniban test­vérként éltünk és dolgoz­tunk. Igaz, munkám után 18 éves fejjel már művezető voltam, mérnöki fizetéssel, lakással, év végi nyereség­gel. De ha valaki nem úgy dolgozott, ahogy azt a tu­lajdonos, Knapp Károly el­várta tőle, egy napon belül az utcára kerülhetett. Ha ma hibázott, másnap reggel már be sem tehette a lábát a gyárba, a portán várta a munkakönyvé. Hát ilyen idők voltak akkor, bizony ... Hogy mi a titka az illa­tos, foszló bélű kenyérnek, a ropogós kiflinek és zsem­lének, arról Mike Károly még sokáig tudna mesélni. Szívvel, szeretettel, ahogyan egész életében a kenyeret is sütötte ... Kovács Éva Pártharc Parasznyán A hőség szinte elviselhetetlen. Mindezt növeli a Nyírparasznya előtti földút pora. A faluban aki te­heti az árnyékban piheg, mások lehúzott redőnyök mögött a hűs szobában vagy a konyhában végzik napi dolgukat. A falu teheneit a megbízott csordás reggel hajtotta ki a közeli legelőre. A kertkapukat majd csak estefelé nyitják, hogy a visszatérő álla­tok be tudjanak menni a porták istállóiba. A vita éppen a közös legeltetésen robbant ki a Legeltetési Bizottság tagjai között. Kaposi Ferencék portáján csak a két kutya jelzi a láto­gató érkezését, a házigazda délután' a szobában három , gyermekét altatja. Érkezé-v semre mindháromnak ki­pattan a szeméből az álom és már mennek is ki az udvar­ra játszani. A házigazda le­velet írt szerkesztőségünkbe egy funkcióhalmozóról, aki ugyan maga mellé állította a falu népét, de azóta semmit sem tett azért, hogy ezt a bi­zalmat megtartsa. A szobá­ban ülünk le, ahol a lehúzott spaletták miatt olyan sötét van, hogy a villanyt fel kell kapcsolni. 0 ígértek mindent — Amikor a választások voltak — kezdi a legelején —, Vajáról és Nyíregyházáról jöttek ki a kisgazdapárt mel­lett agitálni. Ígértek mindent, földvisszaadást, jobb meg­élhetést, csökkenő árakat. Tizenheten, közöttük fele­ségemmel együtt be is lép­tünk a pártba, amelynek el­nökéül Szabó Józsefet válasz­tották. Be is szedett az elnök mindenkitől 941 forint tag­díjat. Ezután elkezdte hozni a számlákat, amelyek a ve­gyesboltból származnak, ahol a testvére dolgozik. Bizton­sági lakat, tapétaragasztó, festék szerepelt a számlákon, de szerintem ezeket meg se vette. Be is jelentettük ezek után a feleségemmel, hogy kilépünk. Ezután a reformá­tus pappal együtt megkezd­' ték a Lakossági Érdekvédel­mi Szervezet kialakítását, mivel a közös tanács székhe­lye Pusztadobos. Két gyűlés után abból sem lett semmi, de megint csak Szabó az el­nöke. — A falu 28 családja 88 tehenet tart. összehívtuk őket és megalakítottuk a Legeltetési Bizottságot, — ennek elnöke szintén Szabó — amely felfogadott egy csor­dást és megjavíttatta a ku­tat. Hat hónapra tehenenként 1000 forintot kellett volna fizetni, amiből kitelt volna a csordás fizetése és társada­lombiztosítási járuléka, va­lamint az új kút javítási költ­sége. A református pap, mi­vel 26 tehenet tart, fizetési könnyítést kért, de azt Szabó nem adta meg, így ő kilépett a bizottságból. Emiatt tehe­nenként a költség 1500 fo­rintra emelkedett. — Megalakult a helyi Han­gya Szövetkezet, amelynek úgye kitalálta, hogy ismét Szabó a vezetője. 16 500 fo­rintot szedett be a részjegye­kért és azt ígérte, hogy a gyü­mölcsöt, zöldséget magasabb áron veszi át, mint a környe­ző felvásárlók. Ehelyett a meggyet 16,50-ért és 25-ért akarták átvenni, mikor má­sok 30 forintot fizettek ér­te. Senki nem vitte hozzá. Azóta pedig semmit nem vá­sárolt fel. Nem kell messzire mennem, hiszen Kaposi Ferenc szom­szédja Szabó József, aki a tűző nap ellenére a kertben a saját magtárát építi. Ami­kor sorolom, hogy milyen vá­dak érték, előbb a szobában a cégbíróságtól aznap érke­zett levelet mutatja. Ebben az áll, hogy a cégbíróság hi­ánypótlásra visszaküldte a Hangya Szövetkezet bejegy­zési kérelmét. Irigyek az emberek? — Az a legnagyobb baj, hogy irigyek az emberek — mondja nyugodt hangon. — Mivel rokkant nyugdíjas va­gyok, mindig azt mondták, hogy én úgyis itthon vagyok, vállaljam el ennek, meg an­nak a vezetését. Bolond fej­jel pedig beleegyeztem min­denbe, pedig gondolhattam volna, hogy előbb utóbb ki­kezdenek. Azért az nem fur­csa, hogy én mint a kisgaz­dapárt helyi elnöke lopom a pénzt és ezt a szomszédom állítja, aki a pénztáros volt? Neki nem is adok többet a kezébe pénzt, a Legeltetési Bizottság összegyűjtött fo­rintjait sem kezeli már a Fe­ri, eddig ő volt annak is a pénztárosa. A kisgazdapárt­ból eddig csak a tiszteletes úr és családja lépett ki, ők írásban be is jelentették, Fe­ri csak szóban mondta. Frenczel tiszteletesnek is ki kellett volna fizetni a tehe­nek legeltetéséért járó össze­get, de ezt csak részletekben tudta volna, így máshol le­geltet. — Azt már a szomszé­dom nem mondta el, hogy az újrakezdési kölcsönnél, munkanélküli-segélynél mennyit segítettem, mind­ezt ingyen és ez lenne az érdekvédelmi szervezet munkája. Nem akarok helyi elöljáró lenni, de amiket vállaltam, azt tisztessége­sen kívánom végigvinni. Ha a Hangya Szövetkezetei be­jegyzi a cégbíróság, akkor fogjuk felvásárolni az em­berektől a terményt; ,A po- zíciógyűjtésxől , csak, any-; nyit, ha az emberek'meg-! választanak, bizalmukkal megtisztelnek, akkor nem hagyom, hogy mindezek mi­att rágalmazzanak. Mindketten tanácsolják, hogy hallgassam meg Fren­czel Bertalan református papot is, aki a református templom mellett lakik. La­kása előtt házilag összera­kott traktor, a kertben egy nemes vonalú orosz agár sétál. A legrosszabbkor ér­kezem, de Frenczel tiszte­letes azért tíz percet rászán, hogy elmondja a vélemé­nyét. Elmérgesedett a helyzet — Nem közösködöm ve­lük — jelenti ki határo­zottan. — Tizenegy fővel megalapítottam az MDF-t, mert a Kisgazdapárt elnö­ke a választások óta még egy gyűlést sem tartott. Azt sem értették meg, hogy egyszerre nem tudok annyi pénzt a tehenekért és az üszőkért kifizetni. Áldom utólag az Istent, hogy a te­heneket a két fiam elvitte a hegyekbe, mert ott nem égett ki a fű, tudnak le­gelni. Mondtam a Szabó Józsefnek, hogy ne halmoz­za a pozíciókat, mert el­fordulnak tőle. Most tessék, bekövetkezett. Két szomszéd vitája, amely jelentősen érinti a falut, mára igencsak elmérgese- det. A Hangya SzöVetkezet megalakítása és a tervezett magasabb felvásárlási árak a falu lakosainak megélhet tésén javítana. A legelte­téssel nincs gond, a gazdák fizetik a csordás költségeit. A szervezetek élén egy agi­lis ember áll, aki a jelek szerint túl sokat vállalt. A támadások helyett viszont segítséget vár, de ez egye­lőre hiányzik. Pedig ez raj­ta és a falu lakosságán mú­lik. Máthé Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom