Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-17 / 193. szám
1990. augusztus 17. Kelet-Magyarország 3 Kenyerünk a tét LESZ-E JÖVŐRE KENYERÜNK? Alapvetően ez a kérdés foglalkoztatja ma, nemcsak a földműveseket, de az egész ország egész lakosságát. Katasztrofális az aszálykár. Az eddigi veszteségeket a különböző szervezetek egymástól eltérő módon értékelik. A Földművelésügyi Minisztérium államtitkára dr. Mándi Endre augusztus 14-i sajtótájékoztatóján az aszálykárt 12—13 milliárd forintra becsülte. Ugyanazon a napon az MTI információja 20 milliárdos kárról tudósított és ezekkel szemben a MOSZ (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége) a kormányhoz intézett felhívásában a termelőszövetkezetek aszálykárát 30 milliárd forintra, az országos aszálykárt 50 milliárd forintra becsülte. Ki hogyan ítél és értékel az az ő dolga. A MOSZ a riasztóan nagy számok hangsúlyozásával igényli, hogy „a kormány sürgősen mérje fel a pusztító aszály hatását és hozzon döntést a károk pénzügyi ellensúlyozására.” A tárca viszont legsürgetőbb feladatának tekinti a földtulajdonlás törvénytervezetével kapcsolatos kérdések megoldását. A feladat valóban sürgős, hiszen a társadalmi vitát követően, a törvénytervezetet a nyári szünet után összeülő parlament mái tárgyalja. És nemcsak az aszály okozta károktól, de a földtörvénytől is függ. hogy „lesz-e jövőre kenyerünk?” GYAKORLÓ MEZŐGAZDÁSZOK körében a, földtörvénytervezet olyan érzést keltett, hogy az termelőszövetkezet-ellenes. Ennek visszhangja a minisztériumba is feljutott, hiszen dr. Mándy Endre nyomatékkai hangsúlyozta: „A földtörvény- tervezet nem szövetkezetellenes”. A szövetkezetek fennmaradnak, gazdálkodnak, de a gazdálkodás modellje a holland típusú szolgáltató szövetkezet. (Nem rosszindulatú, csupán megjegyzés, miért ne lehetne Magyarországon magyar típusú szolgáltató szövetkezet. Ha a kolhoztípus nem vált be, beválik-e a holland, vagy dán, esetleg finn típus?) Szóval a földtörvénytervezet nem szövetkezetellenes, akkor miért érzik úgy a szövetkezeti vezetők, a szövetkezeti tagok? ; ' ' Mindenki számol és kalkulál. A megve egyik termelőszövetkezeti i elnöke a következőképpen vezette le íszámtani műveletét: háromezer hektár: a földterületünk, ebből 30 százalék a tagi (aktív és nyugdíjas) tulajdon, 50 százalék az álla1 mi, vagy már (fillérekért) megváltott tsz- tulajdon. A földtörvényteréezet szerint a földnélküli tagok másfél hektárt, vásárolhatnak. 200 tag esetében ez a földterület több mint 10 százaléka. Méhnyi földje marad a tsz-nek, hogy azbn gazdálkodjon? Logikus lenne a válasz, hogy az, ami államf vagy maradék terület, de az említett tsz-elnök idézi a tervezetet, miszerint ki kell elégíteni a korábban megszűnt szervezeteket, ha azok újra működni kívánnak Nincs arra garancia, hogy ha a földtörvény szerint minden igényt kielégítenek. marad-e egyáltalán földje a szövetkezetnek. VALAMI FÖLDNEK MARADNIA KELL, de hogy mennyi marad, arra ma választ senki sem tud adni. A megye Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetsége (volt TESZÖV) a termelőszövetkezetek föld vagyonáról készített égy reprezentatív felmérést. 81 termelőszövetkezet adatai szerint 297 824 hektárból közös tulajdon 172 250 hektár, a dolgozó tagok tulajdona 11 976 hektár, egyéb tulajdonos 43 335 hektár, az állami tulajdon 7 060 hektár és az alkalmazottak tulajdonában is van 158 hektár. Ha minden földet visz- szaigényelnek tulajdonosaik a 172 ezer hektár akkor is megmarad. Illetve ha 20 594 tsz-tag és 6894 alkalmazott vásárolhat földet az 42 ezer hektár. Ha újjáélednek hegyközségek, a legelő- és más szervezetek . . . Szóval marad is, nem is a földből. De lesz-e jövőre kenyerünk? Az államtitkár szavai szerint társadalmi értetlenség követi azt a munkát, amely a privatizációra vonatkozik. Hozzátehetjük ehhez értetlenség és aggodalom. Mert az érthető, hogy a földtulajdon rendezése szükséges, hogy a privatizáció nem pusztán a sérelmet szenvedők jóvátétele lesz, hanem a földreformot megelőző olyan törekvés, hogy minél szélesebb körben kerüljön magánkézbe a föld. Ez lesz az alapja a vállalkozásnak, a farmergazdálkodásnak, a mezőgzdasági termelés fellendülésének. A minél szélesebb kör azonban a másfél hektáros tulajdon lesz (a fentebb említett 81 tsz esetében 27 488 fő) ezek ha megveszik, előreláthatóan 60 ezer forintért a földet, azzal csak a mai háztáji és illetményföld (ami megszűnik), egalizálódik. Elhangzott a sajtótájékoztatón, hogy a termelőszövetkezeti tagok érdeklődése a tulajdonjog iránt mérsékelt, 4 és 10 százalék közötti. Vonatkoztatható ez nemcsak a másfél hektár vásárlásának lehetőségére, de azokra is, akik ma tsz-tagok és aranykorona értékben földjük van a közösben. A földtulajdonosok többsége, nyugdíjas, már nem tud, nem akar földet művelni. A mérsékeltebb érdeklődés, de az FM-be érkezett észrevételek is. arra inspirálták a földtörténytervezet alakítóit, hogy új elemeket is beiktassanak. Ilyen új elem, hogy az alkalmazottak is vehetnek majd másfél hektárt, ha vállalják a föld megművelését. (Eddig is vállalták, hiszen nemcsak a tagoknak volt ház- 1 táji földjük, de az állami gazdasági alkalmazottaknak járt az illetményföld, ezenkívül tsz-tagok, alkalmazottak, ipari munkások és tisztviselők, mint vállalkozók termeltek zöldséget, gyümölcsöt.). Űj még a tervezetben az örökösödés, az, hogy csak egyenes ági örökös igényelheti a földet. Szigorítás (egyelőre), hogy külföldi állampolgár földet nem vásárolhat MINDENT ÖSSZEGEZVE. Sokan . úgy vélik, hogy a földügyben hangsúlyváltás történt annak ellenére, hogy marad at alapelv: az igazságtétel és az hogy szélesebb körben kerüljön a föld magánké,zbej, A hangsúlyváltás lényege, hogy a termelőszövetkezetekre szükség van, megmaradnak az állami gazdaságok is és a maradék állami tulajdonon gazdálkodnak. De lesz-e kenyerünk jövőre? Sajnos az aszály a kérdésre adandó választ nagyon nehezíti, annál is inkább, mert a földreformnál is nagyobb gond, hogy nagyon sok gazdaság most így is, úgy is tönkremegy. Ettől függetlenül bízzunk abban — mert mi mást is tehetnénk —, hogy a mezőgazdaság ügye vele együtt a fogyasztók ügye megnyugtatóan rendeződik. Seres Ernő Az egyik akarja, a másik nem * Vállalati tanácstalanság A vállalati tanácsok szeptember közepéig esedékes újraválasztását a demokrácia megcsúfolásának tartja a Szabad Demokraták Szövetsége. Álláspontjuk hátteréről Poroszka Ottó megyei ügyvezetőtől kértünk bővebb tájékoztatást, ugyanakkor megkerestük a Demokrata Fórum megyei szervezetének vezetőségi tagját, Marinka Mihályt is, aki egyben a munkástanácsok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ügyvivője is. — A vállalati tanácsok, illetve munkahelyi vezetők újraválasztását a szabad demokraták kezdettől fogva súlyponti kérdésként kezelték, választási programunk tizenkét pontjának egyik legfontosabbika volt — mondta elöljáróban Poroszka Ottó. — Tehát korántsem a választás ellen emeljük fel a szavunkat, hanem a szeptember 15-i időpont miatt. Gondoljuk meg, addig már egy hónap sincs hátra! Ennyi idő alatt fel lehet tisztességgel készülni ilyen nagy horderejű feladat megoldására? Aligha. Rossz időpont — A mi véleményünk szerint ez a dátum a lehető legszerencsétlenebb időpont. Vagy jóval korábban, vagy később kellett volna azt kiírni. A tervek szerint az ön- kormányzati választásokkal csaknem egyidőben tartják a vállalati tanácsválasztásokat is, s ezzel a munkahelyek óhatatlanul a politikai csatározások színterévé válnak. Pedig megegyeztünk, hogy ott a politikai kampánynak semmi helye! Félő, hogy e kampány során a pártérdekek kerülnek előtérbe, s elsikkadnak a leendő vezetőkkel szemben támasztandó szakmai, etikai szempontok, követelmények. Így pedig a vezetőcserék nem hozhatnak igazán reménytkeltő eredményeket. — Tisztában vagyunk azzal, hogy a kormánydöntés ellen már nincs apelláta, ám ez nem jelentheti azt, hogy a dolgozóknak ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetben kelljen maradniuk, mint korábban. Javasoljuk, hogy a fedhetetlen, kiemelkedő teljesítményt produkáló dolgozók részvételével alakítsanak mindenütt szakmai-etikai bizottságot, s támaszkodjanak áz általuk tisztelt középvezetők véleményére is. E bizottság Vizsgálja meg a korábbi igazgatóválasztás körülményeit, a vállalaton belüli munkaerkölcs helyzetét, s ha kell, független szakértők bevonásával világítsák át a vállalat gazdasági helyzetét, kiutat kereső stratégiáját. Megegyezési pontok Az ellenkező oldalról Marinka Mihály az alábbiakat hangsúlyozta: — Bármennyire is meglepő, azt kell mondanom, hogy az én véleményem igen sok helyütt megegyezik a Poroszka Ottótól hallottakkal. Egyetértek többek között abban vele, hogy a vállalati tanácsok tagjai csak olyanok lehetnek, akik képesek a dolgozók érdekeit képviselni. Akiknek nem csak az etikai, de szakmai múltjuk is olyan, hogy ellentmondhatnak a mindenkori munkahelyi vezetőnek, ha a helyzet úgy kívánja. Üzemi bizottságokat — Az SZDSZ főleg a választások időpontja miatt berzenkedik, s őszintén bevallva, én ezen kissé csodálkozom. Tökéletesen egyetértek abban vele, hogy korábban szükség lett volna már erre, de megkérdem, mikor? A kormány két hónapja alakult meg, ennyi idő alatt képtelenség átszervezni egy ország ipari szféráját. Erre a hatvan napra mindenképpen szükség volt, hogy a kormány egyáltalán azt lássa, mit örökölt az előző korszakból. Ugyanakkor várni sem lehetett már tovább, mert az egész ágazat, de a külföldi tőke is a lehető legnagyobb bizonytalanságban volt a jövőt illetően. Dönteni kellett: vagy továbbra is hagyjuk: légüres térben mozogjon a gazdaság, vagy sürgősen választások elé állítjuk a érintetteket. — Ám ha lezajlik a vállalati tanácsok választása, szükség lesz az üzemi bizottságok megalakítására is. Tulajdonképpen ezek kötnék majd össze a vállalat .legfelső vezetését a leginkább érintettekkel, a dolgozókkal, akikkel eddig, bármennyire is hangoztatták, nemigen törődött senki. Az üzemi bizottságok viszont képesek lennének az ő érdekeik képviseletére. B. G. Kincsek a parányi házban Breki-export és horgászsuli Ma kulcsszó lett a gazdaságban) vállalkozni. Magánemberek, üzemek kezdenek újabb és újabb próbálkozásba, hogy talpon maradjanak. vagy bevételeiket gyarapítsák. E törekvések között vannak igen meglepő és újszerű formák. A tíszalöki Vízgazdálkodási Társulat fő profiljába a csatorna-, az út- és egyéb mélyépítési munkák tartoznak. Jelenleg a tokaji halászati szövetkezetnél halastó-felújítást végeznek, ősszel pedig Ti- szavasváriban indul a belvízelvezető csatornarendszer építése. Most viszont valami egészen másról — de mégis hozzájuk közel álló — kezdeményezésről ad számot Kiss László igazgató. —r- Hazánkban nincs gyakorlata, hogy a vízgazdálkodási társulatok önálló mezőgazdasági tevékenységet is folytassanak. Mi megtettük ezt, haltenyésztésbe és intenzív horgásztó üzemed élésébe kezdtünk. Terveink közt szerepel a jövő szezonra Tiszanagyfalu határában egy intenzív horgásztó létesítés^, melyre napijegy és bérlet váltható majd. — Ez év őszétől szeretnénk elkezdeni a Magyarországon kevésbé ismert békatenyésztés i Ennek a tevékenységnek nemcsak gazdái, hanem gesztora is akarunk lenni. Az ötletet az adta, hogy korábban a MAVAD gyűjtötte a „sokak által kedvelt cseme^t", de ma már védettek, s csak tenyésztett kecskebékákat lehet eladni. A nagy külföldi és belföldi kereslet miatt szeretnénk, ha egyéni vállalkozók is belépnének az üzletbe. D. M. mmajnalhasadtára kipat- ff tant a szemem, akárhogy akartam. nem tudtam visszaaludni. Pedig még a baromfit kiereszteni is korán volt. Hiába igazgattam a párnát, csak nem jött álom a szememre. Gondolatban már végigvettem, mit is kell ma megtennem? Napok óta készülök, hogy bemegyek Balkányba. A múltkor keveset vettem nyári ruhára, egy kis ujjáravalót akarok, hátha kapnék még belőle. Mit egyem itt magam? Inkább felkelek. Megetetem a baromfit. még a tűző nap előtt meglocsolom azokat a szegény virágokat. Majd főzök egy kávét. mert hiába töltöttem a hetvenediket, már nem tudok leszokni róla. Van tán 25 éve is. hogy megiszok reggelente egy duplát. Pedig mondta egyszer az orvos, hogy a magas vérnyomásnak nem tesz jót a kávé. inkább osszam be két- szerre a napi adagot. De a gyomromnak meg jó étvágyat csinál. Erről jut eszembe. főzni kellene egy kis fejtös pa- szulyt. Hátha benéz valamelyik unokám. Ügy szeretnek a nagymamánál enni. teljék a kedvük. Az anyjuknak úgysincs idejük babrás ételeket főzni. Pedig a köttes kalács. a gyúrt tészta, a vajpuha csőröge és a leveles rétes az igazi. De hát városon kinek futja ilyesmire az idejéből? Meg aztán nem is emlékeznek már a nagymama receptjére. Igaz. én sohasem könyvből főztem, fejben tartottam. mikor miből tálaljak nyolc gyermek mellett. Szerencsére. egyikük sem válogatott. igaz, csak magával tolt volna ki a finnyás. Mennyivel masabb lett a soruk, mint itt volt Abapusz- tán! Űri helyre mehetnék, akár minden ujjamra jutna, szállás. Ahányszor- megáll a kapu előtt a kocsi, jön valamelyik gyermekem, az unokák zsivajától hangos a kis ház. Sose jönnek üres Itézzel. És nem indulnának nélkülem Alig tudom lebeszélni őket. hogy én csak itt érzem magam otthon. Hiába folyna csapból a meleg víz is. világítana este fényes kirakat, ha én nem ülnék ki a kis- padra, hiányozna valami az életemből. Nekem már csak ez a sorsom, várom a családomat egyvégtében. A lányaim felnőtt asszonyként is olyan anyásak maradlak, az unokáim meg vagy jönnek, vagy írják a leveleket. Mondta is a minap a postás. Nagy néninél akkora a forgalom, mint tíz portán együttvéve! f irendezném anyukának a harkányi fürdőt most is — ezzel állított haza a pesti lányom. Dehogy megyek én még egyszer aria a fényességes helyre! Épp elég volt. amikor gipszben volt a karom és erőszakkal elvitt a családom. Már alig vártam a napokat, és mint a gyerek, számoltam, hányat kell még aludni, mig a saját ágyamban fekhetek. Szóval, a világ összes kincsét számomra ez a parányi ház rejti, mert ezt építettük az urammal — Isten nyugosztalja szegényt, már nyolc éve. hogy elment —. innen röptét lük a nyolc gyermeket. Á szélrózsa minden irányába vetette őket. a sors. de amikor megterítem a 16 személyes ebédlőasztalt,, örül a lelkem, mert nem éltem hiába. Egyik a tudományban okosr másik potiti- zál. nekem ez az. alkotásom ... Nagy Jánasné monológját közreadta: Tóth Kornélia Ez aztán a lufi. (A vásárosnaményi üveggyárban fújják.) (H. P. felv.)
