Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-30 / 177. szám

1990. július 30.

Kelet-Magyarország

Itt a11-277!

Válaszol Tapolcai Zoltán újságíró

E rovat hivatott egy adott témában az olvasó kérdéseire válaszolni. Bár ezt önök nagyon jól tudják, mégis érdemesnek tartom megerősíteni. Ugyanis egyetlen levelet, telefont, kérdést sem kaptam. Érdektelen lenne a téma amelyet választottam? Senkinek nincs kérdése, véleménye a közszájra és közszemlére került intimitásról, a szexről, a pornóról, s ezek hatásairól. Nem hiszem, nem tudom elhinni A négyszemközti találkozásoknál nagyobb bátorságot tapasztaltam. Ezért kértem szakemberek segítségét, mondják el, melyek azok a kérdések, amelyeket Önök nem mertek feltenni, de meg kell válaszolni.-Tekinthető-e közszeméremsértőnek az újságárus pavilo- nokban reklámként szétterege- tett pornólap, a könyvstandokon árult, betűkbe zárt izgalom?

A Büntető Törvénykönyv szerint nem. Arról, hogy egyáltalán mi kerülhet a nyomdagépbe, csak a kiadó dönt jelenleg. Semmilyen jogszabály nem rendelkezik a kiadványokról, csak annyi a kötelezettség, hogy a cégbíróságon be kell jegyeztetni a kiadót, s be kell jelenteni a lap kiadását.

— Ki tehet az ellen akkor, hogy ne kelljen szemlesütve megvennie az átlagpolgárnak napilapját, mert szemmagasságban — a számára nem az esztétikum csúcsát jelentő — nemiség vigyorog rá.

Például a posta, illetve a kereskedelmi miniszter. Az előbbi a piac örök szabályát alkalmazva azt tette a kirakatba, ami a legkelendőbb cikke volt. De már jogszabály tiltja az effajta dekorációt, sőt a kereskedelmi miniszter április 1-jén megjelent rendeiete megtiltotta a pornográf cikkek postai forgalmazását., s az erotikus árukét pedig feltételekhez köti. De ki dönti el, mi az erotikus, mi a pornográf? Erre még nem született válasz.

— Az irritáló lapok tehát pult alá kerültek, az eldugottság intimitásába, ugyan úgy, mint a szexbolt. Ahoi az úgynevezett szexuális pótszerek kaphatók,. De vajon ezek használatának nincs-e káros volta?

Állandó, s kizárólagos használat esetén a személyiségben kóros változások lépnek fel. A használó túlságosan kötődhez a pótszerhez, pótszerekhez. Például kielé- gülni csak azzal tud, s normális kapcsolat kialakítására képtelen. Időlegesen azonban változatosságot adhat, egy hosszabb kapcsolat esetén. Fokozza a szexuális izgalmat. De vigyázni kell, hogy gyermek kezébe ne kerüljön, mert kortól és felvilágosult- ságtól függ. mekkora leiki sérülést okoz a látvány. A pótszerrel kapcsolatos fan- táziálása később problémát okozhat nemi életében. Nem mer rákérdezni a gyerek, a barátoknak mondja el, torz mesék születnek, s a következmény félelem és szorongás.

— A lelki sérülések elkerülé- se végett mikor kezdjük meg a felvilágosítást?

Három éves korukban teszik fel a fiúk a következő kérdést: a mamának miért

nincs fütyije? A kérdésre válaszoljunk, de csak annyit, amennyit kérdez, ne többet, mert ennyit fel tud dolgozni,

ennyi az életkorának a megfelelő. De válaszolnunk kell, s csak az igazat, mert a szülő szava szent, azt fogadja el fenntartás nélkül, s ha a haverok — még ha joggal is — meghazudtolják, akkor is csak azt hajtogatja, amit a szülők mondtak. A hazugság később problémát, okozhat. Óvodás korban van az úgynevezett kasztrációs félelem. („Levágom a fütyidet, ha rossz leszel”, „a lányok biztos rosszak voltak, azért nincs nekik”). Később ez szorongásként jelenik meg. Vagy például a testvér születése jelent problémát. Ne azt válaszoljuk szokványos kérdésére, — felvágják a mama hasát —, mert a mama féltése miatt megutálhatja a kistestvért.

— Gyermekünk serdül, ké- szül a szexuális életre, s masz- turbál. A szülő pedig tördeli a

kezét.

A maszturbáció egy természetes folyamat, egy természetes cselekvés. Főleg a fiúknál jellemző, pedig a lányoknál fontosabb! A szerelmi élet technikai részéből a kielégülést tanulni kell, a többi ösztönszerű. Az orgazmus megtanulása a lányoknál lassan megy. Ezért jó, ha kitapasztalja, mi viszi a legközelebb hozzá. S ezzel a mindenki életében bekövetkező első élményt, amely egész életre emlék marad, i még széppé is teheti, ha se- > gít a partnerének.

— Tehát a testi szerelmet ta- I nulni kell, mondjuk egy nyíl- i vánosházban?

Ott legfeljebb csak a tech- j nikai részét lehet. A fontosabb az érzelmi oldal. E nél- f kül a szexualitás csak testedzés, a technikai tudás finomítása, továbbfejlesztése. Az igazi örömöt csak olyan emberek adhatnak egymásnak, akik tisztában vannak a szerelmi élet gyakorlati oldalával, de testük nemcsak az ösztön követelődző spvára forr eggyé.

Gyermehöröm

Napközis

gyár

Már a második évben szervezte meg az Üjpesti Gyapjúszövőgyár Üjfehértói Gyára az óvodás és kisiskolás gyermekek számára a napközis ellátást. Miért taRutkai Mihály, a gyár oktatási és ellátási osztályának vezetője a kapuban vár. Az ő osztálya felügyeli, vigyázza a gyermekeket, gondoskodik ellátásukról, szervezi a programokat. Munkatársai a szakmunkás és szakközépiskolai képzésben részt vevő diákok szakoktatói, akik vállalták, talán felüdülésként is a gyermekekről való gondoskodást.

— Tavaly szerveztük meg először a napközit — mondja nem kis büszkeséggel hangjába —, mert az óvodák nyáron bizonyos ideig karbantartás miatt bezárnak. Sok szülő ilyenkor kénytelen szabadságot kivenni, mert nincs kire hagynia gyermekét. Mivel a szakoktatóknak nem annyi szabadságuk -van, mint a pedagógusoknak, így még megfelelő elfoglaltságot is adunk nekik. Szívesen csinálják. Az óvodákkal jó a kapcsolatunk, eszközökkel is ellátnak. Mindenki érdekét szolgáljuk, hiszen a gyerekeknek ellátást és társaságot biztosítunk.

— A szülők mindössze 24 forint térítést fizetnek naponta, ezért a gyerekek tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak, fagyizni, kirándulni visszük őket. Népszerűek a videovetítések, a me- sedélelőttök.

A szülők és a gyerekek is igénylik. Már májusban, mivel nagy volt az érdeklődés, meghirdettük, jelenleg 35 gyerek van. Az is nagy előny, hogy mindezt itt, a vállalat területén meg tudtuk oldani, a vezetés és a szakszervezet támogatásával.

Meglátogatom a gyerekeket is. Éppen a videón Nils Holgersont nézték, nagy örömmel, figyelemmel.

— Azért is népszerű ez a napközi — mondta egyikük —, mert itt nem kötelező aludni ebéd után, mint az óvodában. De aki igényli. lehetőség van rá. Mi is rengeteg élményben részesülünk, hozzánk nőnek a gyerekek.

K. D. I

Dr. Rusznák Miklós kiváló orvos

Szívdobbanások vonzásában

Kiváló orvos kitüntetést azok kapnak, akik nem csak szakmai, hanem emberi és etikai tulajdonságaikat tekintve is kiemelkednek társaik közül, a legjobbak köze tartoznak. Dr. Rusznák Miklós a nyíregyházi Sóstói úti kórház belgyógyászatának kardiológus főorvosa ilyen ember. A Semmelweis-iin- nepsegen, a közelmúltban részesült a nagytekintélyű elismerésben.

— Hogy milyen ember vagyok. azt nem tudom.' Inkább arról beszélek, milyen nem szeretnék lenni. Nem akarok bőbeszédű, ismeretségeket. kapcsolatokat kereső, dicsekvő, vagy éppen szerepelni vágyó emberré válni. Ha ilyen tulajdonságaim, ambícióim lettek volna, akkor nem az orvosi pályát választom.

Tizenegy éves korában, egy súlyos tüdőgyulladás adta a végső indíttatást a pályaválasztáshoz. A debreceni Orvostudományi Egyetem elvégzése után Sátoraljaújhely, majd Nyíregyháza következett. Huszonhárom éve él a megyeszékhelyen. 1974-ben szervezte meg a megyei kórház 3-as belosztályát.

Már kezdő orvosként is leginkább a szívgyógyászat érdekelte, s az egyre -szaporodó szívbetegségek, a fokozódó stressz miatti gyakoro- dó megbetegedések jócskán adtak, és adnak ma is munkát számára. Az országban elsőként megyénkben szervezték meg a kardiológiai gondozást, ahol először csak szívbillentyű-, majd a koszorúér-betegségek gyógyításához fogtak. A passzív korszak után, — amikor csak a hozzájuk fordulókat kezelhették. — rövidesen megkezdték a veszélyeztetettek felkutatását, hogy bajaikon még idejekorán segíthessenek.

Nyíregyházán két területi gondozónk van, ezenkívül Mátészalkán és Kisvárdán működik hasonló osztály — I mondja Rusznák főorvos, aki j nem győzi elégszer hangsúlyozni: — A szívbetegségek gyógyítása, gondozása soha nem egy ember munkája, az kizárólag teamben, csapatban képzelhető el.

A szaporodó betegségek j okairól már szinte nem lehet ■ újat mondani. A hajsza, a ] sterssz, az ital és a cigaretta mind-mind az okok közé tar- j tozik.

4

z éhes disznó makkal álmodik. De előfordulhat ott egyéb disz- nőság is. Teszem azt, ha a röfi beveri a szundit azt is álmodhatja, hogy ő most nagykövet. És akkor jön a makk. A bik-makk. Viszont a kondás nem hagy időt az álmodozásra. Csattan a csapó a karikás ostor végén és elhangzik az ige:

— Uraim, makkal álmodik dz aki azt hiszi, hogy a kormány meg fog bukni.

— De hát miért bukna meg a kormány? Elnök úr, j maga hallott erről valamit? Avagy álmatlan éjszakái vannak és a mások álmait figyeli? Az álmokat is le lehet hallgatni...?

Arra ébredek, hogy a makk kiesett a számból. Kapok utána és marokra fogok egy undorítóan szőrös és csontos lábszárat. Stohanek végtagja. Áll ott felettem az öreg diófa árnyékában. Aggódó tekintettel kérdezi:

— Mi baja van?

— Hunytam egy kicsinykét. A hőség, a jó levegő, hiszen tudja, hogy van az.

— De hiszen maga kiabált. Holmi makkot emlegetett, nagyköveteket, kormányválságot, országos kondást, meg disznót.

— Valószínűleg álmodtam.

— Hülye egy álom, már megbocsásson. Ha én álmodnék, kizárólag dúskeblű hölgyeket, telebukszát, meg kánaánt álmodnék.

— Éhes disznó ...

— Hallja-e! Engem maga ne sértegessen!

iá Bükk]

Elmagyarázom ennek a didaktának, hogy eszem ágában sincs sértegetni, csupán a közmondást akartam idézni, ami azzal a makkal függ össze, amit a miniszterelnök úr olyan találóan ajánlott a nagykövet urak figyelmébe. Persze a Stohanek nem tűri az okítást, pattog, mint egy hiú vizibolha.

— Én is nézem a tévét. Főként az országgyűlési tu dósításokat. Tegnap például a Csu-párt küldöttét üdvö zölte az országgyűlés soros elnöke.

— Kicsodának, a micsodáját?

— Süket maga, vagy mi a baj? Csu. Ügy, mint „C",

úgy mint „S” és úgy mint „Ű” . . . Csú! Ez egy nyugatnémet párt.

— Én meg a dalai láma vagyok.

— Ne humorizáljon, örüljünk, hogy nagy a vendégjárás. Mindig van valamilyen díszvendég a parlamentben. Ez a honatyákat derűre hangolja. És higgye el szomszéd úr nagyon kell ide a jókedv, a vidámság. Hiszen a Himnusz is azt mondja: „Isten áld meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel . ..” Tehát, elsődleges a jó kedv. Azt már biztosítják a felszólamlások. Jó kedve tehál mar van, a bőség meg — maja csak hozzánk csapódik

— Csú .

— Mi az,, hogy csú?

— Csucsukálni akarok Almos vagyok szomszéd úr, és ha nem veszi zokon, most újra beverem a szundit.

Z

okon veszi. Stohanek csoszogásából tudom, megsértődött. A meg- bántottságtól olyan csám- pásan jár. mint egy lúdtal- pas vízitündér. Bánom is én. Jó a diófa árnyékában szenderegni. Viszont, ha az álmomban újra előjön a makk, megmarom magamat.

Seres Ernő

Tudunk-e még e téren ú jat

mondani? — ismétli kérdésemet mosolyogva. Már csak nehezen, de muszáj kitartani. s ha úgy tetszik, unalomig ismételni. A megelőzést, a gyógyítást, a felvilágosítást nem az ötven-hatvarx éveseknél, hanem a gyermekkorban lévőknél kell kezdeni. A betegség elleni harc olykor azért látszik kilátástalannak. mert itt az eredmények nem azonnal, hanem hosszú távon jönnek.

Rusznák Miklós kardiológus kitartó ember. Fáradságos munkájában szerencsére gyakran talál örömet. Valakit a halálból visszahozni, vagy sikeres műtéttel szövődményeket megakadályozni, nem mindenki számára elérhető öröm. Szomorú csak akkor lesz. ha azt látja, érszűkületes. rokkantkocsiban ülő betege egyik cigarettát a másik után gyúttja. Munkája bőven akad ma is. A gyógyítás minden idejét kitölti. Ennek is köszönhető, hogy a megye

kardiológiai helyzete az országban is elismert.

Elsők között vezették be például az ultrahangos vizsgálatot. A megyében ma már minden infarktusos beteg koronáriaőrzőbe kerülhet, az intenzív kezelés ugyanis nélkülözhetetlen az effajta betegségeknél.

A főorvosnak nemcsak a munka, családja sok örömet ad. Felesége a megyei kórház dolgozója, nagyobbik fia a papa nyomdokaiba lépve. a debreceni klinika leendő kardiológusa, kisebbik fia műszaki pályán dolgozik.

— Ne higgye, hogy csak dolgozni szeretek. Ha tehetem. szívesen utazom, kiállításokra. tárlatokra járok, s a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színházba megnyitása óta minden évben bérletet váltok.

Kovács Éva

így élünk mg

Hunniában

— Csak képzelje el, ötszáz j forintba került ez a nyomorult kalap! — mondja háborogva

Batai György. Dühös, és egyál- ij talán nem vigasztalja, hogy az | Ötszázasért még díszes jelvényt és fácántollat is tűztek az ominózus fejfedő mellé.

Az isten, gondolta, hogy ez ilyen drága lett, de megvenni muszáj volt, mert a másik szétment, — folytatja a torzsalkodást még percek múlva is.

Aztán beszélgetni kezdünk, s lassan felejti a mérgét. Batai György a nyírbátori Cj Barázda tagja, aki ölben lépett a közösbe, mint mondani szokás, nem kifejezetten a saját kérésére.

— A kék ávósok agitáltak be, nem hagytak nyugtomat, míg alá nem írtam. Hat és fél holdat vittem a téeszbe, ahol előbb brigádvezető, azután vezetőségi tag és a háztáji bizottság tagja lettem.

Mi változott azóta? — csap nagyott a levegőbe. Elmondani is sók lenne. Kezdetben egy Hoffer egy kormos meg egy Dutra t.raktorunk volt, na meg persze a lovak! Rengeteg munka, fizetség semmi. Sok éven át csak azt hallottuk zárszámadáskor: „jövőre jobb lesz elvtársak! Idén ezt vettünk, azt vettünk.’

Pedig a tagok nagy családot tartottak el, akárcsak Gyuri bácsi, aki Nyírgyulaj- ban, a Hintófarok nevű tanyán látta meg a napvilágot. Apja juttatott földön gazdálkodott, s fiával együtt fogatot hajtott, zsákolt, aratott, csinálta, ami jött.

Négy gyermeke már egészen másképpen él. Családot alapítottak, házat építettek, a mai divat szerint vállalkoznak.

— Én meg még most is abban a házban élek, amit 54- ben az asszonnyal ketten húztunk fel. Persze ma már más világ van, — gyújt újabb cigarettára. A pulyáknak sokkal könnyebb. Igaz, most már én is úriember vagyok! — Nevet nagyot, — még kocsit is vezetek! Jobban érzem ma - gam, mint 15 évvel ezelőtt. Elmúlt a betegségem i$, nincs okom panaszra.

Igaz, soha nem volt pa- naszkodós fajta. Ha gondja volt, kereste a megoldást, ha meg mérges, akkor elkárom - kodta magát. A nyírbátori Űj Barázdának kezdettől fogva megbecsült tagja, akinek nem csak munkatársai, vezetői előtt is tekintélye van.

Feloszlanak-e a tsz-ek? Lesz-e, aki visszakéri a földet? Mi lesz ezentúl a mezőgazdasággal ? Kérdések, melyeken szinte nap mint nap vitatkoznak. Batai Gyuri bácsi csak bazsalyog az ilyen vitán. Tudja, amit korosztálya tud: ha meg akarunk élni, nem vitatkozni, hanem dolgozni kell.

K. É.

3