Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-21 / 144. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. június 21. KÜLÖNLEGES KIÁLLÍTÁS NYÍLIK VÁSÁROS- NAMÉNYBAN vasárnap 14 órakor a Jókai út 2. szám alatti Szakmunkásképző Iskola épületében. Bár Vásá- rosnaményban — a Doma- Mikó István hazánkból elszármazott japán állampolgár és felesége, Tsutsui Ha- rumi gyűjteménye — újdonság, valójában 10 éves anyag, s a mostani megnyitóval jubilál. Bizonyára a látogatók érdeklődését is felkeltik a japán életmód különleges eszközei, a régi fegyverek, s olyan kuriózum, mint a cápaagy bemutatásával. Félelem E lképedve látom a minapi tévéhíradóban, hogy az amnesztia első napján egy olyan férfi szabadul ki, aki 12 évet kapott emberölésért. öt hónapja lett volna hátra, s ígéri, elkerüli legközelebb a hasonló eseteket. Hát, köszönöm szépen! Mert erről nem volt szó! Még akkor sem, ha már csak öt hónapot kellett volna ülnie. Csak nem gondolják, olyan ostoba valaki, hogy azt mondja, kérem, örüiök, hogy kiengedtek, ott folytatom, ahol abbahagytam!' Az újságok fele lassan már mással sincs tele, mint lopásokkal, garázdasággal, gyilkosságokkal. A rendőrség szinte tehetetlen, mert alig van emberük, és egyre több a bűneset. Idén csak Nyíregyházán 70 százalékkal több bűncselekményt jelentettek be. mini tavaly összesen. Amnesztiát kapnak jogerősen elítélt köztörvényes bűnözők is. míg más, sokai súlyosabb sérelmeket szenvedett embereknek kilincselniük, várniuk kell a sorukra. Hát senki nem hallót X-es gyerekekről, akik annak idején még gimnáziumba sem kerülhettek be, akármilyen tehetségesek voltak, egyetemi, főiskolai tanulmányokról pedig álmodni ssm mertek? Hónapok óta tart a földek visszaadásáról szóló vita, és még szóba sem került szinte, hogy a földön kívül létezett ebben az országban másfajta tulajdon is — szatócsboitok, kis magánüzletek, vendéglők voltak magánkézen. Emberek lakásait, bútorait vették el, tették őket földönfutóvá, mert nékik volt, Vajon ők mikor kaphatják meg örökségüket. Tudom, ak két felsoroltam, nem hangoskodnak, örülnek, hogy élnek, s örülnek, hogy valameny- nyire sikerült elfelejteniük a borzalmakat. ÉS tudom azt is, hogy sok pénzbe kerülne az ő kártalanításuk. mint ahogy a börtönök fenntartása is sok pénzbe kerül. De hát kérdeném: tényleg az amnesztia a legfontosabb feladat ma Magyarországon? Bevallom: félek ... (csk.) Egyszerre nyitni A szakszervezet gondjairól, útkereséséről Dr. Szegő Andrea, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnökhelyettese volt nemrég megyénk vendége, aki Szabolcs-Szatmár-Bcreg szakszervezeti tisztség- viselőinek aktuális kérdésekről, gondokról számolt be. Ez alkalomból kértük beszélgetésre. Rendelő a pártházban Tuzséton a 'tanács döntött az MSZMP volt székházának sorsáról. Az épületben kialakítanak egy fogorvosi rendelőt, ahol ellátják majd Komoró község betegeit is. A záhonyi gyógyszertár kihelyezett részlege pedig kétnaponként fog nyitva tartani De a volt pártházban lesz lehetőség csecsemőgondozói, orvosi tanácsadásra is. A szakszervezet- gondjairól szinte nap mint nap hallani. Hol botrányok, hol csak csen-, des lázadások színesítik a mozgalom életét. Kérem, mondjon a helyzetről egy rövid diagnózist ! — Ha reálisan szembenézünk a helyzettel, akkor megállapítható: a szakszervezet óriási bizalomvesztésben van. Keresi a helyét, azt próbálja megtudni, a politikai, gazdasági rendszerváltás idején hogyan tudja a tőle elvárható érdekvédelmet megvalósítani. Két dolgot tartok fontosnak, elhelyezni a szakszervezetet a többpártrendszerben — mellesleg ennek már rég meg kellett volna történnie! —, s ugyancsak megtalálni pozícióját az úgynevezett gazdasági rendszerváltásban is. Harmadik fontos kérdés a privatizáció. Annak eldöntése, hogyan is alakul a szak- szervezet sorsa e folyamat következtében. S bár mindez nem kevés — még nem beszéltünk —• pedig beszélnünk kell — arról, mit válaszolunk a kormányprogramra, hogyan reagálunk az áremelkedésekre, a gazdaság válságából következő nehézségekre. Hogyan élik meg a válságot a szakszervezetek vezetői, egyáltalán, mi a véleményük a kialakult. helyzetről? — Az, hogy a szervezet válságban van, nem kétséges. Szerintem ennek egyértelmű bizonyítéka. ha a szervezet önmagával kénytelen foglalkozni — s most ez történik. Legnagyobb probléma a hitel- és bizalomvesztés, ami- néK’ékes bizonyítéka a vállalati, munkahelyi szakszervezetek folyamatos felbomlása. Bizonyára tudják, vagy sejtik, milyen út vezetett ide, mi a válság oka . . . — Szerintem az, hogy a szakszervezet az elmúlt időben csak a kongresszusra koncentrált, nem gondolt és nem készült fel eléggé arra az időszakra, amely a kongresszus után következett. Például: jóval korábban meg kellett volna kezdeni a belső átalakulást, már csak azért is, mert a kongresszusi végszót előre ki lehetett es ki is kellett volna számítani. Másik súlyos hiba, hogy a vezetők a konkrét tettek helyett a kivárás, taktikázás politikáját folytatták. Az ágazati szakszervezetekben korábban megindult a korszerűsítési folyamat. Elegendőnek tartja az eddigi eredményeket'.’ — Nem. Messze a dolgok kezdetén vagyunk, s fentről lefelé kell haladnunk. Tudjuk, most a múltat sokan szidják, s én nem szeretnék rátenni még egy lapáttal. Annyit azonban nem árt hangsúlyozni, bizony, súlyos az elmúlt évek öröksége. Fontosnak tartom, hogy a keretek megtartásával próbáljunk megújulni. Személycserékre valóban szükség van, de ez önmagában kevés. Véleményem szerint előbb politikailag kell megfogalmazni, mi is valójában az érdekvédelem, hogyan alakul a szak- szervezetnek a kormányhoz, a parlamenthez való viszonya? Mindez azért is szükséges, mert aki nem mutat határozott arcot, azzal szerintem senki nem ül le tárgyalCsakhogy az emberek nagy többsége mára kiábrándult a mozgalomból. A tagok azért, mert manapság alig kapnak valamit, a tisztségviselők, bizalmiak pedig azért, mert a munkáltatójukkal vívott vitáknak többnyire személyesen ók itták meg a levét ... Mindezeket tudva igencsak nehéznek tűnik a megújulás . . . — Annak, hogy manapság az emberekben óriási a pasz- szivitás, oka van. Azok, akik eddig az érdekek képviseletét hangoztatták, többnyire egv embertömeg hátán próbáltak előbbrejutni a ranglétrán. Márpedig a bizalomvesztés akkor szüntethető meg, a szervezet csak úgy újulhat meg, ha az emberek lelkét és eszét egyszerre tudja megnyitni. Mint on is említette, a szak- szervezet mindmáig nem reagált az Antall-kormány által meghirdetett kormányprogramra. Miért? — A legközelebbi szövetségi tanácsülésen ez is megtörténik, bár valóban megkéstünk ezzel. Válaszolnunk már csak azért is kell, mert az elkövetkező hónapok, a meghirdetett kormányprogram, a gazdaság tervei nem kevés rosszat is jelentenek a munkavállalóknak, akiknek az érdekeit nekünk képviselnünk kell. K. É. Zakatol a vonat Katolikusok Zánkán Június 21-én egyhetes nyári táborozásra mdul 560 szabolcsi általános iskolás, túlnyomórészt felsős diák az egykori úttörőtáborba, Zán- kára. A gyerekek külön vonattal, negyven felnőtt kíséretében utaznak, akik között vannak lelkészek, papnövendékek, pedagógusok is. — Fébruár 26-án kaptunk egy körlevelet a Művelődésügyi M i n isztér iumból, hogy jelentkezni lehet különböző ifjúsági táborokba — mondja Fekete András lelkész, a kirándulás főszervezője Nyíregyházán, az egyházügyi irodában. — Nem sok időn volt végiggondolni az egészet, mivel március 1. volt a jelentkezési határidő. Kértünk 500 helyet, aztán szervezkedtünk. Minden görög katolikus parókiának küldték értesítést és így 65 településről mennek a diákok, többek között Borsodból is néhá- nyan, mivel ez a megye is az egyházközösséghez tartozik. A tábor jellege az „egyéb” kategóriába tartozik. S mielőtt egyesekben a nagy úttörőélet után az ilyen jellegű megmozdulás ellenszenvet váltana ki, hadd írjam meg azt is, hogy a jelentkezési lapot a minisztérium minden egyháznak. iskolának megküldte. így hát minden elismerés a bátor vállalkozóknak, hiszen ilyen sok gyereket megmozgató táborozásra a megyében nem nagyon kerül sor. A zánkai fák alatt a diákok ismerkednek a bibliával, ikonfestészettel, cserkészettel, az egyházi zenével, s a tábortűz lobogó lángja mellett sokat játszanak majd és énekelnek. (bojté) Koncert Csengerben Ifjú zenészek adnak hangversenyt a Csengeri református templomban június 21-én 18 óra 30 perces kezdettel. A városi ifjúsági táborban pihenő ének-zenei szaktábor növendékei, a budapesti Lovag utcai általános iskola ének-zene tagozata, a tyuko- di általános iskola kórusa, valamint a csengeri általános iskola énekkara lép a közönség elé. A koncertre minden érdeklődőt szívesen várnak. vért kérnek Nemcsak a beteg lett több, a vér is kevesebb Bajban vannak a fővárosi kórházak, egészségügyi intézmények, hiszen a szükségesnél jóval kevesebb vér áll rendelkezésükre — olvashatjuk az országos lapokban, melyekben a véradás visszaeséséről, az önkéntesek szamának rohamos csökkenéséről is mind gyakrabban hallani. Budapesten tehát rossz a helyzet, de vajon milyen megyénkben? A kérdésre néhány, a témában illetékes képviselőtől kértünk választ. Nálunk sem könnyű... — Sajnos, nálunk sem jobb a helyzet, mint a fővárosban. — kezdi a válaszadást dr. Vincze Károlyné, a Nyíregyházi Vérellátó Központ vezető asszisztense. Sajnos. általában is kevesebb a véradók száma, s nekünk ráadásul Budapestet is segítenünk kell. A múlt héten például 112 palackkal kellett volna küldenünk, helyette, csak 30-at tudtunk nagyne- hezen összeszedni. A fővárossal kötött egyezség értelmében a megyék támogatni kötelesek a központi intézményeket, már csak azért is, mert azokban nemcsak a főváros betegeit, hanem az ország más területén, így a Szabolcsban élőket is gyógyítják. Más kérdés persze, hogy jelenleg a vérellátásban nem beszélhetünk kiegyensúlyozott helyzetről, így aztán a támogatás sem tűnik egyszerűnek. A 112 igényelt palack helyett küldött 30-at ezúttal Fehérgyarmat adja, mégpedig frissen vett vérből, holott ők maguk sem kapnak eleget. Ma például Tiszáinkon van véradás — mondja Vinczéné. — 120 fő részvételét jelezték előre, de én örülök, ha nyolcvanan lesznek. S, hogy mii csinál a véradóállomás. hogy a kieső vérmennyiséget mégis pótolni tudja, s eleget tegyen az egészségügyi intézmények elvárásainak? Osztályok és igények — Sokszor személyre szoló meghívókat küldünk, telefonálunk. behívásokat szervezünk meg. az átlagosnál jóval több utánajárással és fáradtsággal, de mégis teljeKis Téka tábor Harangodon Negyedik alkalommal nyílt meg hétfőn a Kis Téka tábor Nagykálló-Harangodon. A mintegy 210 táborozót az idén már az új recepcióban fogadták, melynek két szintje ösz- szesen 180 négyzetméter, ami magában foglal irodahelyiséget, raktárát, mosdót zuhanyzóval — hideg meleg vízzel —, a felső szinten pedig fekvőhelyeket alakítottak ki. Az épület télen is használható, mivel fűthető. A táborozó gyerekek agyagozás, fafaragás, gyöngyfűzés, textilfestés, nemezelés, gyékényezés, papírhajtogatás mellett népdalokat is tanulhatnak, valamint elsajátíthatják a szatmári táncokat, pásztortáncot és botolót, marosszéki táncokat, székely- verbunkot. A mesterségek tanulásán kívül résztvehetnek ügyességi versenyeken, játszóházban, számhábo.rúban, rajzversenyen, különböző labdajátékA legújabb épület ban és vizibiciklizhetnek. csónakázhatnak a tavon. Esténként táncház zárja a napi programok sorát. A gyerekek felügyeletét, a játékok vezetését a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola hallgatói végzik. Szabó Csaba sítenünk kell amit vállaltunk — summázza a helyzetet a vérellátó központ vezető asszisztense. A megyei kórház, s természetesen Szabolcs valamennyi kórháza nem nagyon vehet tudomást a vérellátás gondjairól. A betegek gyógyítása, az ellátás elvileg nem szenvedhet csorbát. Az, hogy csökkent a véradók száma, s hogy a véradással foglalkozók sokszoros energiával tudják megtartani a színvonalat, ismeretes az orvosok előtt. — Tudjuk, hogy súlyos problémák vannak a véradás körül, mi azonban még nem éreztük ennek a gondját — mondja dr. Nagy László, a megyei kórház baleseti sebészetének főorvosa. — Mindössze annyi változott, hogy a ritkább vércsoportokra többet kell várnunk, de a munkát lényegesen nem befolyásolja a vér, illetve vérkészítmények hiánya. Igaz — teszi hozzá a főorvos — a legtöbb vért nem a mi osztályunk használja, így a mi helyzetünk sem tekinthető tipikusnak ebből a szempontból. Tipikusnak, s a vérellátás gondját szemléletesen ábrázolónak a kórház 5-ös számú belgyógyászata tekinthető, ahol hematológiai megbetegedéseket is gyógyítanak, s így az átlagosnál jóval több vért, illetve vérkészítményt kénytelenek használni. — Sajnos a gondokat észleljük, válaszol kérdésemre dr. Jakó János főorvos, aki készséggel elismeri: osztályának több hátránya származhat a megfelelő vérhiányból, hiszen különleges profil, különleges helyzet, amiben ők vannak. H munkáltatók is bajban vannak — Bár a vérellátó központtal ideális a kapcsolatunk, nehézségeink időnként mégis akadnak. Mi ugyanis tőlük függő helyzetben vagyunk, ők viszont a v éradóktól függnek. Minden fáradozás ellenére is előfordul tehát, hogy a többnyire speciális vérkészítmények nem mindig kellő időben és kellő mennyiségben állnak rendelkezésünkre. Osztályunk elvileg máshonnan is kaphat vért. az ügyintézés gondját a nyíregyházi vérellátó vállalja magára. Ha nincs elegendő véradó, nem lehet elegendő vér sem, s így hiányozhatnak a szükséges vérkészítmények, a korszerű vérellátás feltételei is. A szervezők, a vérellátó és a Vöröskereszt aktivistái mindent megtesznek, hogy a véradók száma ne csökkenjen. A rábeszélés, az agitáció azonban önmagában kevés. A munkahelyek támogatása nélkül nem várható megfelelő eredmény. Márpedig mostanában a munkáltatókra is sok a panasz. Megszűntek a kedvezmények, feszesebb lett a munkarend, mindenkit a teljesítmény érdekel. Szerencsére mégis vannak kivételek, s nekik köszönhető, hogy mint mondani szokás, a helyzet rossz, de nem reménytelen. — Nálunk semmi nem változott. e téren nincs szigorúság. — mondja Veisz László, a „jók" egyikének, a nyíregyházi Taurusnak igazgatóhelyettese. Mindig is nyitottak voltunk, s azok is maradunk a véradás tekintetében, s továbbra sem zárkózunk el a szervezők elől, s dolgozóinknak is megadjuk a szükséges támogatást. Más kérdés persze, hogy miért csökken a véradók száma — mondja az igazgatóhelyettes, majd hangjában kis szomorúsággal hozzáteszi — az viszont egy újabb újságcikk témája lehetne. Kovács Éva
