Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-12 / 136. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. június 12. II. Magyar Nemzetiségi Színházak Fesztiválja, kisvárda Az elvesztett színház a ■ Újvidéki színigazgató a jelenről Áhítat címmel láthatták az érdeklődik vasárnap este a Primavera balettcsoport bemutatóját a római katolikus templomban. (Balázs A. felv.) Tisza-parti perpatvar Kincsesbánya lehetne a viz Dózer pusztítja a Tisza-partot. Ez volt a címe annak az olvasói levélnek, amely a közelmúltban lapunk Fórum rovatában jelent meg. Olvasónk a rakamazi tanácsnak címezte nyilvános levelét. Egy másik olvasónktól panasxleve- let kaptunk, amely szintén a rakamazi anomáliákra hívja fel a figyelmet. Mire jó egy fesztivál? Nemcsak arra, hogy a közönség minél több színházi előadást nézzen meg, hanem arra is, hogy a szakemberek egymással is megismerkedjenek. Ezért aztán érthető, ha Faragó Árpádot, az újvidéki Magyar Színház igazgatóját nehéz rávenni egy kis beszélgetésre. Arra kérem, mutassa be a színházát. — 1974. január 27-én az újvidéki Ben Akiba Vígszínházban (a szerb Nemzeti Színház kamaratermében) Örkény István Macskajáték című tragikomédiájának bemutatásával színház született Újvidéken, a második magyar színház Jugoszláviában. Az volt a rendeltetése, hogy a nemzeti egyenjogúság elveinek szellemében terjessze a színházi kultúrát Üj vidéken, ahol kezdett kialakulni a humán magyar értelmiségnek egy vékonyka rétege. A megnyitó előadásra a kis társulat tulajdonképpen kölcsön kapta a Szerb Nemzeti Színháztól a Ben Akiba Vígszínházát, és talán ott, abban az ünnepi hangulatban senki se sejtette, hogy 11 év múlva ez az épület lesz az Újvidéki Színház otthona. A város, amely egyébként, nagyon sokat tett ezért a kis színházért, 1985. október 23Amikor 1948 augusztusában a sepsiszentgyörgyi Állami Színház megalakult, a városnak mindössze 16—17 ezer lakosa volt. Európa legkisebb településeként kapott professzionista színházat. Legnagyobb érdeme, hogy az elmúlt években a színházművészet terjesztését tekintette egyik legfontosabb feladatának amellett, hogy a közönség ízlésének formálását is elvállalta. Mindezt Dali Sándor, a sepsiszentgyörgyi Állami Színház igazgatója mondja, aki nagyon fáradt ugyan, de készségesen áll a rendelkezésemre. — Évadonként 7—8 bemutatót tartunk 27 bérletes sorozatban. A mi színházunk Erdély legtöbbet tájoló színháza, úgy gondolom, a vidék szellemi jelemelkedésében játszott szerepük nem lehet vita tárgya. Az előadások 60—65 százalékát kifűthetet- len művelődési otthonokban játszani, rossz öltözőkben várni a jelenésre, rengeteget utazni, mindez nagy áldozat- vállalás, mondhatnám, misz- szió. Általában hazai magyar szerzők darabjait játsszuk, Tamási Áront, de volt Sha- Jcespeare-sorozatunk, magyar történelmi dráma sorozatunk is. A korábbi években igazodnunk kellett az előírásokhoz, a műsoron szereplő darabok 70 százaléka csak mai román szerző darabja lehetett. Ez visszavetette a színházi kultúrát. Igyekeztünk minden eszközt megragadni, hogy kijátsszuk a hatalom éberségét. A kisvárdai találkozó nagy érdemének azt tartom, hogy lehetőséget teremtett az egész magyar nyelvterület (a Magyarország határain kívüli) színjátszásával való ismerkedésre. Izgalmas volt belelátni a hasonló sorban élő színházak mindennapjaián átadta az épület kulcsait a színháznak. A színház második periódusát a társulatalapítás jellemezte. Nem ment könnyen. Sokan úgy gondolták, hogy tiszavirág életű lesz az új színház, valahogy nem hittek benne. Ennek ellenére a hetvenes évek végére tíz színész az Újvidéki Színházhoz szerződött. A színház arculatának megformálásában óriási szerepet játszott Harag György romániai magyar rendező. Türelmes, igényes pedagógiai munkájával maradandó színházi előadásokat hozott létre. Ezek közé tartozik a Csehou-trilógia, Kosztolányi Dezső Édes Annája. Harag György halálával nagyon sokat veszített a magyar és az egyetemes színházművészet is. A haragi időszak után a stagnálás, a bizonytalanság jelei mutatkoztak. A Szabadkai Népszínházban történt változások, a Risztics-féle koncepció egyértelműen megváltoztatta helyzetünket. Az a tény, hogy a szabadkai magyar társulat feladta, vagy kikényszerítették, hogy feladja eredeti státusát, azzal járt, hogy a vajdasági magyar nemzetiség, tehát nemcsak Szabadka, elveszítette színházát. (n. i. a.) bo. Mennyire tükrözik az egyes színházak a kisebbségi sors realitásait? Személy szerint ez engem nagyon érdekelt. Az viszont nagyon fájt, hogy a közönség érdeklődése elmaradt. Kevesen ültek a nézőtéren minden előadáson. Ez talán jobban fájt, mint a hivatalos szervek távolléte. Dali Sándor szerényen elhallgatja, hogy a tanácskozás egyik szünetében a sepsiszentgyörgyi társulat tagjai a Művelődési Központ parkjába egy fiatal fát ültettek. Abban a reményben, hogy a kötött barátságok megerősödését is jelzi majd. (n. i. a.) Hír: „Június 4-re virradóan Érpatakon cigányok egy idős asszonyt a saját házának udvarán bántalmaztak, s miután a sértett eszméletét veszítette, a portájáról 15 baromfit elvittek. A rendőrség az elkövetők közül két főt rablás gyanúja miatt őrizetbe vett. A nyomozóknak több érpataki £akos elmondta: az említett személyek mások sérelmére is követtek el hasonló cselekményt, de azok a bosszútól tartva, nem mernek vallomást tenni/* Egy kalapos, munkásruhás fértj az utca vége felé mutat. — Uram, — mondja — ott az egyik banda — (majd az utca másik vége felé fordul) — ott pedig a másik. Már nem vagyok fiatal, de néhány évig még szeretnék élni. Egyszer tanúskodtam, s mi lett? Az illetőt elvitték, de néhány óra múlva már itthon volt. Én pedig cidrizhet- tem. Hát kell ez nekem? Én nem értek a törvényekhez, de hogy itt valamit elszúrtak, az biztos. Egy nő meséli: régebben őt is megtámadták. Néhány utcával arrébb egy asszony közli, amit tud, vagy hallott, de mihelyt papír kerül elő, rögtön elhallgat. — Jegyzőkönyvbe már nem Levél Tőkés László püspök úr részére Nagyvárad Tisztelt Tőkés László! Nagy megtiszteltetéssel és örömmel vettük, hogy elvállalta a kisvárdai 11. Magyar Nemzetiségi Színházak Fesztiválja védnökségét. Sajnáljuk, hogy nem lehetett jelen, köszönjük üdvözlő táviratát. Megfogalmazott jókívánságai június 9-én színpadról is elhangzottak. Tudatjuk, hogy az Ön emberi, erkölcsi erejétől is át- hatottan a kisebbségi magyar színházak elhatározták: a nemzetközi színházi központba különálló nemzetiségi tagozatként felvételüket kérik. Levelet intéztünk And- rásfalvy Bertalan miniszter úrhoz, kértük segítségét abban, hogy a kisebbségi magyar színházak nemzeti találkozó keretében integrálódjanak a magyar színházi életbe. Kinyilvánítottuk; szükségünk van évenként a találkozóra, több évre körvonalaztuk azokat a szakmai, intézményes gondjainkat, amelyeket tisztáznunk kell kisebbségi sorsunk és megmaradásunk érdekében. Számos szakmai elképzelés mellett kimagaslóan szeretnénk megünnepelni 1992-ben a 200 éves erdélyi magyar színjátszás évfordulóját, amely Kolozsvár történetéhez kapcsolódik. Az év színháztörténeti jelentőségét emeli, hogy megnyílik a hivatásos állami magyar színház Beregszászon. A találkozó résztvevői levelet intéztek Sütő Andráshoz, gyógyulásához minden jót kívántak. Kedves Tőkés László! Tudjuk, hogy sok gond és feladat nyomasztja. Kérjük, hogy a továbbiakban is vállalja a kisvárdai kisebbségi színházak találkozójának védnökségét. Távlatos munkánkhoz összetartozási érzésünkben és szakmai igényességünkben az ön emberi, erkölcsi jelenlétét ezután is szeretnénk magunk mellett tudni. Jó egészséget kívánunk, Isten áldását kérve szolgálatához! Tisztelettel: a II. Nemzetiségi Színházi Fesztivál résztvevői. Kisvárda, 1990. június 10. mondják — említi a nyomozó. — Pedig fontos lenne. — Eladnám a házam is, csakhogy meneküljek innen — szól egy néni. — A félelemtől se éjjelem, se nappalom. Az uramnak se. Egy fiatal házaspárral is szót váltottam. A férj mégcsak tanúskodna, de a felesége nem engedi. Egy másik háznál vagyok. Idős házaspár jön a kapuba. A bácsi hetvennyolc éves. Bal keze fején jókora kék folt van. A történteket a felesége újságolja. — Június 4-re virradóan az utcai kapu betörése után az udvarra jöttek — meséli a néni. — A férjemet a tyúkülőbe tolták, s közben azt mondták: ha nem adja oda a tyúkokat, agyonütik. Nem tudott adni, mert nem volt. Május 19-én is hasonló játszódott le. Akkor szekereivel kiverték a tyúkól ajtaját, és miközben fenyegetőztek és Pistát ütötték, hét tyúkot elvittek. A fejem le sem merem hajtani. És főként az idősebbeket támadják meg. — Nem mondhatok biztatót — hallom az Érpataki Községi Tanács V. B. titkárától. — Az emberek a legutóbbi eset nyomán méginkább félnek. A faluban évek óta nincs körzeti"megbízott. Pedig szolgálati lakás van. s A panaszok lényege: egy borsodi pénzember bérbe vette a rakamazi Tisza-part egy részét, ott rombolja a környezetet, kempinget épít. háborgatja a közeli víkendhá- zak tulajdonosait. Idézet a felháborodott hangú panaszlevélből: „Szabolcs- Szatmár-Bereg megyéből már megint más húzza a hasznot, hiszen ez a borsodi állampolgár nem itt adózik. Azt sem értem, hogy miért nem lehetett nyilvánosan meghirdetni a terület hasznosítását. Az az érzésem, hogy ezt a hibát szándékosan követték el. A szabolcsi befektetők mellett a külföldi tőke is beszállhatott volna ebbe az üzletbe.” Kosárfürdő? Rakamazra érve Pirint Frigyes tanácselnökhöz az első kérdésünk: a terület hasznosítására miért nem hirdettek versenytárgyalást mindkét megyében? Kurta válasza: „Arra nem is gondoltunk”. Pedig ha gondolmég egyet vásárolunk. Körülbelül másfél hónapon belül lesz két káembésünk. Ügy tudjuk, újabban a rossz szándékúak „rendőrség!” — kiáltással bírják rá az embereket az ajtók kin jutására, s utána . .. Érpatak ugyan a Nyíregyházi Rendőrkapitányság illetékességi területéhez tartozik, de nagyobb bűncselekményekben a nagykál- lói rendőrőrs munkatársai is közreműködnek ott. A „főhadiszálláson” fáradt nyomozókat találok, akik háromórai megszakítással már vagy másfél napja vannak talpon, szolgálatban. Huri László törzszászlós Érpatakon született, a szülei most is ott élnek, ezért a községet igen jól ismeri. — A falut öt népes család tartja rettegésben, melynek rokoni kapcsolatai szinte az egész országra kiterjednek — mondja Huri László. — A bűncselekményekkel megszerzett árukat pillanatok alatt el tudják tüntetni, annál is inkább, mivel a lopott áruk egy részére jó néhány érpataki lakos is vevő. Mindez a bűncselekmények felderítését jelentősen megnehezíti. — Talán nem túlzás, ha azt mondom — szól Képes Lajos őrs- parancsnok —, hogy a tettesek nak. többet is kaphattak vol- na a területért, hiszen a versenytárgyalásokon hasonló esetekben az árak felfelé kúsznak. De nézzük, mennyiért, kinek, mit adott a tanács? Az elnök készségesen előveszi a borsodi pénzemberrel kötött szerződést. amelyből a következők derülnek ki. Egy taktahar- kányi állampolgár egyhektárnyi területet bérbe vett a tanácstól, erre az évre ötvenezer forintért. A következő években az inflációtól függően 55—60 ezer forintot fizet bérleti díjként a tanács kasszájába. A szerződésben ez is benne foglaltatik: „A haszonbérlő a tulajdonjog megszerzéséig csak ideiglenes jellegű építményeket helyezhet el és kempinget. Öt elővásárlási jog illeti meg”. A szerződés módosítható, a tanács részéről is felmondható. A tanácselnök egy rendezési tervet tesz az asztalra és magyarázza, hogy a bérlő a területet körbekerítette, ide lakókocsiknak és sátraknak tábort alakít ki. A folyó szélén egy kosárfürdő létrehozását is tervezi a bérlő, pallós _ árengedményes vásárt is tarthatnának. A kínálatban kávé. cigaretta, bőrkabát, italok, és még sok minden szerepelhetne. Például a bűnözőktől egy doboz 26 forint bolti áru Sopianae cigarettát 10—12 forintért lehet venni. Ennek kapcsán a község lakosainak jelentős hányada a betörőknek cinkosává, segítőjévé válik. Tanúvallomásra pedig lehetetlen őket rávenni. — Az udvarokról már az öthat éves gyerekek különböző cuccokat visznek el — beszéli Torma Tibor nyomozó. — Ha a tulaldonos rájuk mer szólni, a gyerekek famíliája a helyszínen, mint „darázsraj ’* jelenik meg, s a tettlegességtöl sem riadnak vissza — teszi hozzá Képes Lajos. Érpatakon egyre több az idős, egyedül élő ember, akik fokozottan veszélyeztetettek. Nem véletlen hogyha tudnának, a községből többen elköltöznének. Rengetegen a nyomozókkal szót sem mernek váltani. A bűncselekmények helyszíni szemléjekor, valamint a házkutatások során, a törvény által előírt hatósági tanúkat lehetetlen keríteni, mert azt nem merik vállalni. — A helyzet döbbenetes, de van-e valamilyen javaslatuk? — kérdezem a nyomozóktól. — A lakosság a lopott árukat ne vásárolja meg. A panaszukat, bejelentésüket nyugodtan tegyék meg, és az emberek álljanak ki egymás mellett, s a bajban lévőnek merjenek segíteni — foglalják össze. Képes Lajos évtizedes nyomozói tevékenység után kijelenti: még ilyen rettegésben tartott községgel nem találkozott. Cselényi György napozóval együtt. Szegeden már van ilyen hálószerű kosárfürdő napozóval. Minden jogszerű Megemlítjük az elnöknek, hogy panaszosaink szerint a bérlőnek a vízügyi igazgatóság nem adott engedélyt a dózerolásra és a part teljes lekerítésére. Az elnök előveszi a vízügyi szakemberek pecsétes engedélyét, amelyben ez áll: „A camping területét oly módon lehet körbe keríteni, hogy a partéitól számított 10 méteres sávon belül a kerítésoszlopokat mobil módon helyezzék el.” Ezek után úgy tűnik, minden jogszerű. Magunktól is tudjuk. hogy a tanács készül az önkormányzatra, az önelszámolásra, szüksége van minden forintra, az eddig hasz- nosítatlan terület kevéske pénzt hoz. Ezek után a helyszínen, a két megyét összekötő Tisza- híd közelében járjuk körbe a bérbe adott egy hektárt. Egyik panaszosunk kissé túlzott. amikor környezetrombolásról írt. Ám a bérlő nem teljesítette a vízügyi előírásokat. tíz méteren belül az oszlopok nem mobilak. Szokásjog szerint a közeli ví- kendház-tulajdonosok stégeket építettek ki. ezeket itt már nem lehet használni. S a tanács elfeledkezett az előzetes udvarias értesítésről. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a kövesút másik oldalán már évek óta működik egy kempingtábor. A borsodi pénzember tehát kockáztat, amikor a szomszédban kempinget nyit. Am a közeli hétvégi házak lakói nem a csődtől. a várható zajtól félnek. Eladott jog Még egy furcsaságot fedeztünk fel a kövesút másik oldalán. Az itteni szabadstrand bérleti, használati jogát a rakamazi tanács eladta a tokaji tanácsnak. A tokaji tanács a közelmúltban ezt a jogot továbbadta egy rakamazi magánvállalkozónak. A terület a rakamazi tanácsé, de a haszon a tokajiaké és újabban a rakamazi magánzóé!!! A strandra vezető kövesút rendbe tételéről sajnos nem gondoskodnak a rakamazi ak. pedig ez nem is kerülne sok pénzbe. Az ellátás is jobb lehetne a strandon, összefoglalva: a tanács jobban gazdálkodhatna a Tisza-parttal. Nábrádi Lajos Izgalmas találkozás B közönség érdeklődése elmaradt Fogjanak össze Érpatakon Tobzódó bűnözés
