Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-12 / 110. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1990. május 12. Würtz Ádám, a „zsonglőr” Az első érettségi vizsgálatok Szabolcsban Magyarországon az 1806. évi Oktatási-Nevelési Rendszer óta hatosztályos volt a gimnázium, alapvetően humán tananyaggal. A szabadságharc leverése után a nálunk is bevezetett osztrák tanügyi szabályzat az Entwurf korszerűsítette ezt az iskolatípust, ettől kezdve — éppen száz esztendőn át, egészen 1949-ig — nyolcosztályos volt a gimnázium. S ugyancsak 1849-ben a humán gimnázium mellé —éppen az új polgári igények kielégítésére — megszervezték a reál- gimnáziumot is, tananyagának középpontjába a természettudományokat és az élő idegen nyelveket állítva. A második világháború után megszűnt hazánkban a nyolcosztályos humán és reál gimnázium, de máig él az őket létrehozó 1849-es bécsi rendelkezés egyik olyan maradványa, amelyre még ma is aggódva tekint a legtöbb középiskolás diák: ez az érettségi. Mióta van Magyarországon érettségi? Az említett 1849-es állami rendelkezés vezette be a hazai iskolákba, s először 1851 -ben érettségiztek hazai diákok a nyolcadik gimnázium osztályának befejezése után. Ekkor az volt az érettségi vizsga szerepe, hogy bizonyítsa: ez a diák érett az egyetemi tanulmányokra. Az érettségi bizonyítvány jelentette a belépőt az egyetemre; aki sikeres érettségi vizsgát tett, az bármelyik egyetemen elkezdhette tanulmányait. E rövid bevezető után a szabolcsi gimnáziumok tevékenységének egy területére, a 8 osztályos főgimnáziumi fejlődés néhány mozzanatára, az első érettségi vizsgálatra szeretnénk irányítani a figyelmet úgy, hogy közöljük, az írásbeli tételeket, a diákok által elért eredményeket. Nagykállóban az 1870-ben megnyílt 4. később 6. osztályú reáliskola az 1880—81. iskolai évben lett főreál iskolává. Az első érettségi vizsgálat 1882-ben volt az intézetben. Tételek voltak a) a magyarból: Törté- neti regényírás irodalmunkban; b) a latinból: Tacitus Ann. II. 71.72.; c) a mennyiségtanból: 1. Valaki 10 év múlva 25000 koronát akar magának biztosítani akkép, hogy egy bizonyos összeget azonnal elhelyez és minden következő évben az eredeti összeg elhelyezése napján 650 koronát tőkésít 4% mellett. Mily nagynak kell lenni az azonnal elhelyezett tőkének? 2. Valamely háromszöget, melynek két oldala a=54 cm és b=35 cm és a velük bezárt szög=24°, 42', 20”, a b oldal körül forgatunk, mekkora az így keletkezett forgási test köb- tartatma? Az érettségi vizsgálaton részt vett diákok a következő eredményt érték el: jól érett 2, érett 6, két hónap múlva teendő javítóvizsgára utasítottak egy növendéket, egy év múlva teljes megismétlésre pedig két magántanulót. A legrégibb és a legnagyobb múlttal rendelkező 1875 óta hatosztályú nyíregyházi Ágost. Hitv. Evang. Gimnázium (ma Kossuth Lajos Gimnázium) iskolatanácsa a középiskolákról szóló 1883. évi XXX. törvény- 1 cikkre hivatkozva 1884-ben kérte a közoktatásügyi kormány segítségét' ahhoz, hogy nyolposztályúvá fejlődhessen. A főgimnázium eiső teljes1 osztályszámú esztendejében 1887— 88-ban 240 volt a tanulók száma. Ennek a tanévnek a végén volt az első érettségi vizsgálat. Az írásbeli vizsgálat május 22-én kezdődött és 26-án végződött. A szóbelit Farban- ky József nyíregyházi lelkész, egyházkerületi főjegyző és Békési Gyula királyi tanácsos, tankerületi főigazgató elnökletével június 15 —16-án! tartották. Czékus István püspök írásbeli dolgozatokul a következő tételeket tűzte ki: a) Magyar nyelvből: 1. Az Anjou - házból származott királyaink uralkodásának méltatása. 2. A reformáció mily hatással volt a nemzeti irodalom fejlődésére. 3. A valódi nemesség nem a származástól és az ősök címerétől függ, hanem a lélek nemességétől, b) A latin nyelvből lefordítandó: „Dárius beszéde katonáihoz” (Curtius nyomán.) c) Görög nyelvből lefordítandó: „Homeros Odüsseája: V. ének 85—115. v.” d) Német nyelvből lefordítandó: „A haza” Arany Jánostól, e) Mennyiségtanból: 1. Fejtessék meg a következő egyenlet a vegyes másodfokúak módja szerint: 225 x4 - 660 x2 + 709 x2 - 330 x + 56 = 0, s a megtalált gyökök segítségével a kifejezés bontassék törzstényezőkre. 2. London földrajzi szélessége 51“, 30', 49”, Ferró- tól számítva hossza 17°, 34’, 15”, Róma szélessége 41°, 53', 54”, hossza ugyanonnan 30“, 8', 48”, mily távol fekszik e két hely egymástól, ha a földet teljesen gömbalakúnak vesszük? A főgimnáziumban érettségi vizsgálatra 18 tanuló jelentkezett. Közülük jelesen vizsgázott 2, jól 2, egyszerűen érett 8, két hónap múlva teendő javító vizsgára utasítottak 6 tanulót. Ezt követően az első érettségi vizsgák történetében hosszú szünet következett. A 8 osztályos főgimnáziumi fejlesztés eredményeként 1915-ben a kisvárdai Magyar Kir. Állami Főgimnáziumban volt első alkalommal érettségi vizsgálat. Az érettségi írásbeli részét május 14— 16-án, szóbelijét Géresi Kálmán tankerületi kir. főigazgató elnökletével június 15—16-án tartották. Az írásbeli vizsgán a tankerületi főigazgató a következő tételeket jelölte kidolgozásra: 1. A magyar nyelvből és irodalomból: Arany János Toldijának méltatása és helyének megállapítása irodalmunk történetében. 2. A latin nyelvből: C. Sallustius Crispus „Bellum Catilinae” c. műve 58- dik fejezetéből 31 nyomtatott sor (Részlet Catiiina beszédéből). 3. A mennyiségtanból: a) Határozzuk meg azon geometriai haladványok első tíz tagjának összegét, amelyeknek harmadik tagja az x4 -17 x2 + 16=0 egyenletnek kisebbik pozitív gyökével egyenlő? b) Egy gömbbe olyan egyenes kúpot írunk, amelyeknek tengely metszetében a csúcsnál lévő szög 22°. 37', 12”. Mekkora a gömb felszíne, ha a gömb és a kúp köbtartalmának különbsége 1148,37 m3? A közölt írásbeli tételekből, az elért minősített eredményekből kitűnik, hogy déd- és nagyszüleinknek is kemény próbatétel volt az érettségi vizsga. A ma érettségiző is meggyőződhet róla, ha a tételekre megpróbál válaszokat adni. Végezetül megemlítjük, hogy az érettségit többször elakarták törölni, különösen az 1910-es években majd 1946-ban, azután az 1960-as évek elején indult meg a küzdelem ellene (nem a diákok, hanem a pedagógiai szakemberek küzdelmei), de sikertelenül: az érettségi szívósan tartja magát. Vajon meddig? Orosz Szilárd Csupa csoda a világ Maga sem tudja az általa illusztrált könyvek számát. Köztük vannak Tom Sawyer, Huckleberry Finn, a Tamás bátya kunyhója című kötetek, de Shakespeare, Boccaccio és Bartók müvei is. Képein ott a rajzolható világ egésze: vonalak, színek és harmóniák. A modern művészet szabadsága, az egyén szabadsága, amely látni és élni segít. Nem az eszköz számít, hanem a lélek és a mívesség. Gyermekkönyvének illusztrálásakor mesélte Kassáknak: az al- kotnivágyás olyan, mint artistának a világszám. A főiskolán festőművésznek készült, s a nagy vi- iágszámról álmodott. De nem volt lengőtrapéz, akkoriban csak zsonglőröket kerestek. Világszámot zsonglőrként is be lehet mutatni, ha míg más hat labdát dobál, ő pedig ügyesen játszik akár tízzel is — vélekedett. Igaza volt. Picasso és Dali irodalmi témák feldolgozásával is alkottak „világszámokat”. y Bodnár István Csak akkor élsz Csak akkor élsz ha útra kelsz ha nem tart vissza bűn s a félsz ha semmid sincs csak bocskorod se palotád se ostorod amíg az égen semmi árny csak hósirály csak hósirály útravalód csak kiskenyér mi tarisznyádba belefér s a gomblyukadban szegfű ég iránytűd csak a messziség Csak semmi félsz hát indulás nem élsz ha sorsod hallgatás. Varázslatosan sokszínű és csupa csoda a világ. Érteni és érezni kell. Kínjai elviselhetetlenek lennének a társak erősítése, bátorítása nélkül. Ezek a társak a könyvek. A szöveg, a fehér papíron fekete betűtenger a lélekben látvány, életre kelthető és papírra fogalmazható. Würtz Adám ezt a könyvek által kapott élményt sokszorozza és osztja meg velünk, rajzai teljességet kínálnak, hitet és erőt. Úgy mondja, szerencsecsillag segítette, mert az élet mindig csoda tudott maradni számára. Megőrizte a gyermekkort, az álmot hatvanadik életévén túl is. Cha- gallt Vityebszk, őt Tamási röp- tette a világba. De sétálhatott a kínai nagyfalon, New York kiállítótermeiben, nézhette az óceánt Dél-Amerika partjánál, dolgozhat ikonokkal és barokk szobrocskákkal díszített fővárosi műtermében, mégis megmaradt annak a nyitott szívű gyermekembemek, akit a dunántúli kisváros eleresztett. Igyekezett mindig a legnagyobbak példáját követni. Háromszor kapott Munkácsy-díjat, de sikere volt Luganóban, Frankfurtban, Bécsben, Bolognában, Rómában is. 1969-ben Londonban megkapta az év legszebb naptára aranyérmét. Vásárolt képet tőle az Ermi- tázs és a Puskin Múzeum is. A művészet küzdelem az elmúlás ellen. Würtz Ádám fest és rajzol. Változatlanul hisz az általa varázsolt csodákban. Józsa Ágnes Leonyid Pocsivalov lőre tudtam, hogy be E fogják ismerni. Végre beismerték, óh, Istenem, beismerték! És mégis, amikor felhívtak a lengyel követségről és páni Krisztina a kagylóba suttogta: „Pontot tettek a végére” — megroggyant a lábam. Nem, nem a csodában bizakodtam, abban, hogy az utolsó pillanatban előkerül a legfontosabb papír és kétségbevonhatatla- nul bizonyítja: „Nem mi!” Mint oly sokan, magam is megvoltam győződve róla— mi tettük! Sztálin milliókat semmisített meg, köztük rengeteg külföldit, akik a Szovjetunióban találtak menedéket. Ugyan, mit számított neki lelőni még tizenötezer „nyavalyás polyákot”! Ebben a tragédiában azonban volt egy különös jel — mindannyiunk számára. Még mindig reménykedtem a haza s a magam — mint állampolgár és hazafi — becsülete és lelkiismerete érdekében. De jaj... Ennek az orosz falucskának a nevét csaknem negyven éve hallottam először, Lengyelországban. Akkoriban laptudósítóként dolgoztam ott. Moszkvából, a főnökségtől jött egy rendelkezés: találkozzam a LEMP Központi Bizottságának titkárával s a beszélgetés során adjam értésére, hogy nálunk szívesen vennék, ha... ... Az Ijfú Gárda nevű illegális szervezet parancsnoka, Ivan Turkevics 1944-ben esett el Rzeszow alatt. Jó lenne egy emlékművet állítani s ezzel kapcsolatban „megfelelő tömegrendezvényeket szervezni". Elvégre hős! Természetesen, ahogy ez azokban az években magától Katyn értetődött, a KB titkára megértette Moszkva sugalmazását. Becsületesen megcsináltak mindent: a lengyelek tisztelik az elesettek emlékét, példásan gondozzák a szovjet katonai temetőket. Rzeszowban, a Turkevics sírjnál rendezett megemlékezésen odajött hozzám egy idős házaspár. „Virágot helyeztünk az obeliszkra. Legyen neki könnyű a lengyel föld” — mondta az öreg. A felesége pedig ezt suttogta: „Nekünk is volt egy fiúnk. Ő is katonatiszt volt. Megölték. Nem a háborúban. Maguknál, maguknál...” Hirtelen a mellemre borult, a vállát zokogás rázta. Kezem ősz hajára simítottam, keblemben visszhangzott a szíve dobogása. „Katynban ölték meg” — re- begte az öregember. Nem hallottam addig ezt a helységnevet. Akkor azonban bevésődött az életembe és hordom mind a mai napig. Töltöttem néhány évet Lengyelországban, később pedig gyakran ellátogattam oda. Számomra kedves ez a nép, méltó a legmélyebb tiszteletre, sorsa belejátszik népem sorsába is. A lengyelekkel való kapcsolatban évtizedeken át, mint az árnyék, ott állt mögöttünk ez a szó — „ Katyn”. Sok éven keresztül biztos voltam benne: a bűntettet a németek követték el — így szuggerálták belénk. Nem értettem, időnként még fel is háborodtam, hogy egyes lengyelek a beszélgetés során vagy kerülik ezt a témát, vagy kereken odavágják: „Ti tettétek!” Milyen érzés volt ezt hallanom — mázsás súlyként nehezedett a vállamra. Nem akartam cipelni ezt a terhet. Sem jómagámnak, sem a hozzátartozóimnak nem volt köze ilyesmihez, ellenkezőleg: rokonaim között akadtak, akik a börtönben pusztultak el. Nekem azonban makacsul hajtogatták. „Ti tettétek!” Egyszer Varsóban meginterjúvoltam Konsztantyin Rokosszovszkijt, Lengyelország marsallját. A háborúról beszélgettünk. Megkérdeztem: hová lettek az 1940-ben internált lengyel csapatok? A marsall komoran rám nézett, majd legyintett: erről nem akar beszélni. Én voltam az utolsó szovjet ember, aki Jaroslaw Iwaszkie- wicz-csel, a kiváló lengyel íróval, nem sokkal a halála előtt, találkozott. A lengyelek nemzeti sajátosságairól beszélgettünk. „A lengyel képes gondolkodás nélkül nekimenni mellel a szuronyoknak. Neki is ment mindig. Viszont kimondhatatlanul sérti a becsületét, ha hátba szúrják” - mondta az író. Mikor Katynról kérdeztem, az arca megváltozott és élesen odavetette: “Erről nem kívánok beszélni”. Teltek-múltak az évek, s Lengyelországban nyíltan kezdtek beszélni Katynról. Marian Ove- chowski, a LEMP KB titkára kérdésemre így válaszolt: “Amíg Katynnal kapcsolatban nem tisztáztuk a teljes igazságot, népeink között nemigen szá8 ________ II Keletm ^ Bbgyarorszaq
