Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-23 / 119. szám

1990. május 23. Kelet-Magyarország Hoz-e felemelkedést a reptér? FODOR JÁNOS TANÁCS­ELNÖK elmondja, hogy saj­nos, rémhírek is terjednek, micsoda károkat fog okozni a repülőtér, egyesek Cserno­bilt, torzszülött gyermekeket is emlegetnek. Neki egyér­telműen az az álláspontja, hogy a felajánlott lehetőséget el kell fogadni. Megoszlik viszont az úgynevezett „köz­vélemény”. Azt hallani, hogy a pártok, különösen az MDF nem ért egyet a repülőtét megépítésének tervezésével. RATKÓ JÖZSEFNÉ ,AZ MDF ELNÖKSÉGI TAGJA így pontosítja az MDF állás- foglalását: — Arról szó sincs, hogy mereven elzárkóznánk előle. A pártok ellenérzése elsősor­ban abból fakadt, hogy me­gint a megkérdezésünk nél­kül tárgyaltak. Nekünk az nem tetszett, hogy nem is nagykállói, hanem nyíregy­házi SZDSZ-es, FIDESZ-es, és kereszténydemokrata ve­zetők írták alá a megálla­podást. akik Kállay Kristófot a választásoknál támogat­ták . . Kifejti, hogy mindenek előtt konkrét információkra lenne szükség, mert így' gyanús lehet a nagy sietség, és mély aggodalommal medi­tál afölött, vajon nem arról van-e szó, hogy amit Nyuga­ton már nem akarnak, azt idehozzák Keletre. Ausztriá­ban a napokban zárattak be egy tranzitrepülőteret. OROSZ JÁNOS MDF-TAG: — Már az is elterjedt, hogy nálunk lehet jelentkezni, mi gyűjtünk aláírást a repülőtér ellen. Dehogyis gyűjtünk. Mi nem reptérellenesek va­gyunk, hanem a konkrét el­járás és módszer ellenesei... VÁGÓ JÓZSEF, A KIS­GAZDAPART HELYI TIT­KÁRA: — A kisgazdák úgy látják; az elkövetkező idő­szakban nem lesz Kálidnak hasonló lehetősége, de infor­máció hiányában az aggá­lyunk még mindig fenn áll. hallottam: a nagykállói cso­darabbi sírhelye miatt búcsú­járó hely a város, á zsidó vi- ! lágban tudják, hol van Nagykálló. És a repülőtér amerikai—izraeli tőkével épülne. Ma a református és még inkább a római katolikus vallás itt a számottevő. . Va­jon az egyházi vezetők ho­gyan orientálják híveiket? HORVÁTH GYÖRGY RE­FORMÁTUS LELKÉSZ: — Szerintem ötven-ötven száza­lék a pozitívum és a negatí­vum. Nagy ez a lehetőség, de félő, hogy azt is idehozza, ami együttjárhat egy nem­zetközi repülőtérrel; pornó, bűnözés, kábítószer : Még­is merre billen nálam a mérleg nyelve? Igent mon­dok. Épüljön meg, és igye­kezzünk a hátrányokat a le­hetségesre redukálni. VITAI LÁSZLÓ PLÉBÁ­NOS; — Annak örülünk, hogy fejlődést hozna a tér­ség éleiében, egyfajta fel- emelkedést, munkahelyet, de mit hoznának be azokon a gépeken? Esetleg mérget. Van félelem és tanácstalan­ság a hívek körében és alapját látom egyfajta párt­viszálynak is. Ha a végső szót ki kell mondani, én is - a repülőtér mellett leszek és itt. ragadom meg az alkal­mat, hogy a megbékélésre fi­gyelmeztessek. Ne széthú­zás legyen, hanem fogjunk össze BRÁTÁN JÁNOS egy ki­csike kis bolt vezetője Bíri- ben. — Persze, hogy örülünk. Hogy ki van ellene? Ki vol­na"’ Nagyon kell itt a mun­kahely ... ' Találgatják, miért éppen Kallót szemelték ki erre a célra? A leginkább valószínű az, amit a tanácselnöktől MUDRI PÉTER ROK­KANTNYUGDÍJAS, - Tán­csicstelepről. — Repülő­tér? Még csak az hi­ányzik! El se tudják képzelni az emberek, mi lesz Itt, ha éjjel nappal itt fognak rep­kedni. Én tudom, mint volá- nos. Jártam eleget a busszal a debreceni reptér mellett. . Tollal párnahuzatot tölte­nek az asszonyok a szociális foglalkoztatóban. Itt mondja Szabó Józsefnél — Először megijedtem, amikor hallottam a reptér terveiről, de azután elgon­dolkodtam elsősorban mint anya. A szülő szeretné maga mellett tudni a gyer­mekeit. Ha a reptér elkészül, lesz munkahely, nem keli el­Kedvelt vásárlóhelye a vásárosnaményiaknak a nádudvari Vörös Csillag Tsz csemegeüzlete. Az áruellátás húsból, szá­raz töltelékáruból jó. Igyekeznek a vásárlók kedvében járni, olcsó, kedvezményes árok értékesítésével is. (Elek Emil fel­vétele) vándorolni a fiataloknak. Nyelveket tanulhatnának . , . OLÁH JÁNOS GÉPKOCSI­VEZETŐ mélységi felderi- tőknél, desszantosoknál volt katona. Ö is elvégezte a ma­ga közvéleménykutatását, ami szerint az emberek 70 százaléka egyetért. — Meg kell építeni — je­lenti ki határozottan — máskülönben a nyugati tő­kés nem fog idejönni a pén­zével. Űt kell, telefon, külön­ben nagyon el fogunk" szegé­nyedni. Én így látom... A káliói értelmiség néhány tipikus képviselője az alábbi­ak szerint fejtette ki véle­ményét. DOBÓ ISTVÁNNÉ KÖNYVTÁROS állásfoglalása így sűríthető pár mondatba; — A szakmai részét nem tu­dom megítélni, nem is aka­rom, az a környezetvédők és más szakértők dolga, mér­nökök kellenek, akiknek a személyi felelőssége a kérdés megítélésében nyilvánvalóan adott. Egyértelműen amel­lett vagyok, hogy másodszor nem szabad, elhalasztani ezt a történelmi esélyt. Bennem az is felmerül, hogy ez a reptér az itteni termékeket, Szabolcs almáját, burgonyá­ját felveheti. .. DR. WISCHÁN ELEK FŐ­ORVOS is megemlíti a törté­nelmi analógiát, amikor a kállóiak, mert zakatol, füs­töl. nem engedték ide a va­sutat a múlt század végén. — Remélem, népi fog a vitrinben a porcelán össze­törni, ha mégis lesz repülő­terünk — jegyzi meg humo­rosan, majd komolyra fordít­va a szót a Dunántúl—Ti­szántúl problémát elemzi. — Itt van Szatmár, itt vannak a közelben a Zempléni hegyek, csupa romantika — ilyesmi­ért odakint Nyugaton fizet­nek. Nekünk nincs infra­struktúránk, nincsenek szál­lodáink. Pejoratív értelemben vett Ázsia a Tiszántúl, a Du­nántúl pedig Európa. Hogy akarunk ilyen szemlélettel bemenni az Eu ropa-h áz ba ? VÁRNAI LÁSZLÓ ISKO­LAIGAZGATÓ. konkrét tett­ről is beszámol a reptéri ügyben. Az iskolában a taná­rok körében aláírásokat gyűjtöttek, hogy azzal is erő­sítsék a tanácsi vezetőséget. Mint mondja, a gyerekek szülei közül senki nem’jelez­te még az aggodalmát. — Minden új egy bizonyos fokig megrázza, felrázza az embereket. Lehet azért hal­lani, hogy az emberek félnek. Ilyenkor szoktam megkérdez­ni: És New Yorkban nem félnek? Ott már csak járnak a repülők ... Mi történt eddig? Med- gyessy Péter miniszterelnök­helyettes kapott egy ajánla­tot, hogy valahol Európa szé­lén tranzitrepülőteret kíván építeni egy nyugati cég. (Azt hallani, ha nekünk nem kell, Kassa mellé viszik.) Egy tá­mogatási nyilatkozatot írtak alá Nagykállóban 14-en: Medgyessy Péter, Fodor Já­nos, Kállay Kristóf ország- gyűlési képviselő, Szabó Im­re vb-titkár, bank és föld­szakértő, a helyi tsz-elnök Donka György, pártok és egy házaik képviselői Pomezanski György újságíró és Mezei András író. Elkészült egy előzetes tervrajz. Az első va­riáció szerint Érpatak—Gesz- teréd—Biri—Bököny térségé­ben vagy lejjebb Bököny— Hajdúsámson vonalban lenne a reptér, a második szerint Üjfehértó—Hajdúdorog hatá­rában. összehívták 15 tele­pülés képviselőit, államai, politikai vezetőit, előzetes tá ­jékozódásra. 130-an szavaz­tak. Senki nem szavazott a repülőtér ellen. Ketten tar­tózkodtak a szavazástól. Kállay Kristóftól a térség parlamenti képviselőjétől kértem az ügy legfontosabb részeit megvilágító informá­ciót. — Az első megközelítés az itteni támogatás megszer­zése: hogyan fogadják a kál­lóiak az ötletet. A második: kormányűlmogatásrc lesz szükség, és csak akkor kö­vetkezik majd a harmadik: a környezettanulmány, és a szakértői vizsgálat. Van nyu­gati jelentkező a szakértői vizsgálat elvégzésére. Ebben az évben eldől, hogy egyálta­lán hozzáfoghatunk-e a mun­kához. Ha^ a vizsgálat ered­ménye az lesz, hogy nem ajánlják a reptér megépíté­sét, akkor nem fogják eről­tetni. A terv az, hogy elke­rüljük a nagyobb városokat. Most úgy látom, vannak, akik idő előtt útásítják el a lehe­tőséget, már most, mielőtt bármilyen információ ren­delkezésre állna, elzárkóz­nak . . . összefoglaló helyett: töb­ben említették, hogy Kálié­nak egyszer már megadatott élnie egy nagy lehetőséggel. Ha odaengedik a vasútat, ta­lán most Kálló volna a me­gyeszékhely. Dehát ki gon­dolta akkor a döntést megho­zó kállóí polgárok közül, hogy a technika ilyen szédü­letes fejlődésnek indul és egyszer majd ríem a csüho- gők, hanem a villanymozdo- nyok járnak? Ezt a kérdést szeretné feltenni e sorok szerzője mindazoknak, akik eleve a tranzitrepülőtér ellen agitálnak. Baraksó Erzsébet Pólus­zavar K evesen voltunk, sokan maradtunk — idézi jónevű pá­lyatársam a régi román mondást. A nyomaték kedvéért az eredeti nyel­ven is, pedig a Magyar Nemzet adott helyet gondolatainak. Ö első­sorban a romániai hely­zetre értette a félig vicces, félig tragikus sza­vakat. Ügy szaporodik ugyanis odaát a volt el­lenálló, mint eső után a gomba. Nem állhatom meg, hogy ne aktualizál­jam, és ne hozzam köze­lebb az élethelyzetet. Is­mét csak kölcsönvett „bemondással” élve: ná­lunk annak idején — természetesen túlzással — már az is a partizán­szövetség tagja lehetett, aki a német megszállás alatt visszaugatott egy német juhász kutyára. A történelem meg­hozza a maga sorsfor­dulóit, és ha ezek eljöt­tén az emberek számot vetnek ~ „előző életük” történéseivel, vagy za­varba jönnek, vagy nem, attól függően, hogy van- e szégyenkeznivalójuk saját maguk előtt. Rosz- szabb esetben ez az ér­tékelés aszerint megy' végbe, hogy az új hely­zet követelményeinek próbálják megfeleltetni magukat és egykori cse­lekedeteiket Ez utóbbi magatartás szüli aztán az „én már ekkor is megmondtam", „bezzeg én akkor is leír­tam ...” típusú példá- lózgatásokat. Az elmúlt hetek nyomasztó poli­tikai szélcsendjében rossz idők jártak az ön­magukat igazolgató he- lyezkedökre. Kampány­csend elmúltával pro­pagandák irdetés híján jó ideig nem volt mivel egyetérteni, és miről ál­lítani, hogy ők bizony már jó ideje — lehető­leg már Kádár alatt — tisztában voltak annak hasznával, sőt hangoz­tatták is. Lassacskán kezd kör­vonalazódni a következő évek, hónapok politikai arculata, de van benne egy zavarba ejtő momen­tum: a kétpólusúvá váló programerőtérben cl kell dönteni, melyikkel is szimpatizáljak — ter­mészetesen évek óta. Na­gyon kínos... Az MSZMP kinyilatkozta­tásával nagyon egyszerű volt a helyzet, azt csak „le kellett fordítani’’ az adott helyzetre. Most meg itt van mindjárt, •kettő. Amit a kisebb pártok mondanak, azzal magától értetődően sem most nem értenek egyet, sem régen nem hangoz­tatták róla . . . A totóban ezt a hely­zetet úgy hívják, hogy kéteséiy. Sőt, egyelőre három, mert nincs kizár­va, hogy egyik sem jön be. Maradva a sportfo­gadásnál : a háromesé­lyest megjátszani a legköltségesebb forma. De. mint ahogy a totó­ban nem szűnik a játék- kedv, a politikai (szín) já­tékban sem. Mind töb­ben lesznek, akik meg­maradtak abból a kevés­ből. Példának hozhat­na mindenki személyes ismeretségi köréből, vagy távolabbról is em­bereket, akiken felis­merni véli ezt a maga­tartásformát. Afelől sem lehet biztos, hogy egy másik embertársa őt ma­gát tartja ilyen „átmen- tegetőnek”. V ajon kifizetődő-e ahhoz a népes cso­porthoz tartozni, amely szeretné magáról bebizonyítani, hogy a régi kevesektől ered ? Evidens, hogy a múlt rendszerben az volt. Ha tehát valami hasonló jönne létre mostani kín­lódásunk nyomán, bi­zonyára jó befektetés­nek bizonyulna. Elmúlt ennek a veszélye? Félő, hogy minél többen lesz­nek ezek a kevesek, an­nál kevésbé. Esik Sándor 4 pékek mint vállalko­zók — nem mint kis­iparosok. és nem is mint maszekok (pfuj mi­csoda posztsztalinista párt- államos. megbélyegző elne­vezés) — szóval a pékek mint vállalkozók miután országos tanácskozást tar­tottak nyilvánvalóan kisü­töttek valamit. Tehát azt, hogy miként lesz meg ezek után is a mindennapi ke­nyerünk. Csak meglegyen. Egyébként a pékek, a vál­lalkozók országosan ötezer körül vannak és ez elég ke­vés. Állítólag _ nincs után­pótlás. de gyanítom ezen­kívül a legnagyobb gond. hogy kevés a péklapát. — Sütnivalójuk viszont van. Egy jó pék. ha jól süt, jól megél... Idáig jutottam a gondolataimban, amikor csörrent a telefon, goromba hangja van. valahányszor megcsörren. megijedek és majd szívbajt kapok, szóval azt mondtam halló, a por­tás közölte egy ifjú hölgy, egy nyolc éves kislány ke­res. Felengedheti-e? Mi az hogy! „Engedjétek hozzám a kisdedeket” — idéztem a Bibliából. merthogy sem Rákosi, sem Kádár nem mondott ilyet. És tessék ilyen a telepátia. Én a pé­kekről gondolkodtam, ö meg egy pékről beszél. Csacsog, csobog, mint egy hideg és kristályvizű hegyi forrás. A története meghök­kentő: reggel ment az isko­lába. kifizette a pék bácsi­nak a kenyér árát. és ami­kor délben ment az iskolá­ból hazafelé, betért a pék­hez az előre kifizetett ke­nyérért. A pékségből zene áradt, a pék bácsi nem volt a pékségben, de ugrált a teknöben három kislány te­tőtől talpig felöltözve. Kér­dem az ifjú hölgytől, hogy kik ugráltak a pék bácsi lányai? Nem. talán az uno­kái. hiszen a pék bácsi már öreg. majdnem olyan öreg, mint az újságíró bácsi A. bókot megköszöntem és jött a keresztkérdés: „Mit tehetek?” A válasz: „Tes­sék megírni, hogy nem sza­bad ilyet csinálni.” A kislány elment, örült a filctollnak, amit kapott, én viszont kiigazítottam a cikk címét, ami eredetileg az volt, 'hogy „A pékek” és lett „A pékek, meg a pék.” De vajon, hihetem-e, hogy három kislány a pék­ségben a nagy dagasztótek- nőben táncolt? Ámbár min­den megtörténhet. Az esetet szóvá kell tennem. Minden­képpen figyelmeztetnem kell a pékeket és a péket. Volt itt már a kenyérbe sütve egérke és légy. csere­bogár és jancsiszeg. Vigyá­zat, nehogy a kenyérben legközelebb Juliska is le­gyen. Ezek után már csak azt szeretném tudni, miért jó az a gyermekeknek — ha csak háromnak is —. hogy a dagasztóteknőben táncolnak. De miért is ne lenne jó. mikor olyan ciki* és izgi az egész. Seres Ernő Nagykálló igent mond Bombaként robbant a hír: nemzetközi tranzit­repülőtér megépítését tervezik Nagykálló térsé­gében. Hogyan fogadták a hírt a kállóiak? — ennek nézett utána munkatársunk egy gyors kőzvéleménykutatássaL Jegyzet __3

Next

/
Oldalképek
Tartalom