Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-24 / 95. szám

1990. április 24. Kelet-Magyarország 3 Leépülőben A maradók fegyelmezettebbek Három apró gyermek mellett, munkanélküli lé­tére, hogy tud ekkora házat építeni — kérdeztük Anarcson ifj. Király Ferencet, aki panaszos leve­let írt szerkesztőségünkbe. Levelében nem is any- nyira panaszkodik, inkább tanácsot kér. Talán a tanácsunktól is függ, hogy be tudja-e fejezni az építkezést? Mindenesetre a sajnálat és a segíteni akarás hozott ide bennünket. A feltett kérdésre a fiatal férfi kurtán ennyit vála­szol : — Szerencsére az építő­anyagokat már régebben megvettem. A mestereiket vi­szont nemigen tudom majd fizetni. Most egyedül csiná­lom amit tudok, de mind­járt jön segíteni az egyik vasbetonszerelő barátom. Valóban egyediül tesz-vesz az alig ihogy elkezdett épít­kezésen. Csak az alapozás van kész. Két nagyobb és két kisebb szoba, valamint konyha 'körvonalai rajzo­lódnak M az alapon, öt-'hat ta~f! népes családnak ter­vezték ezt a házat. A csomó­ba naikott failazóanyag mellett egy hosszú sertésól húzódik. Beijne nyolc süldő hízik eladásrí. Dem mentein be... Miért vált műn kan ölik ülővé a kisvárdai baromfifeldolgo­zó vállalatnál? — kérdez­tük. — Az utóbbi időben né­hányszor táppénzein vol­tam. Egyszer a betegségem végén nem mentem be va­gont rakni, erre a főnököm. Dudás István, megkérdezés nélkül megrovott. Baj, hogy nem volt pártfogóm a válla­latnál. A szákszervezeti tit­kár is azt tanácsolta, hogy más cégnél keressek mun­kál Keresett is, és majdnem talált. Erről azt mondja: — A baromfifeldolgozóban .kocsikísérő rakodómunkás voltam, de lakatos a szak­mám. A városi munkaköz­vetítő ajánlotta, hogy men­jek a kisvárdiai kórházba, ahol éppen egy lakatost keresnek. Mentem a minap, de közölték, hogy a kórház­nak olyan lakatos kell, aki­nek hegesztő szakmája is van. Nekem nincs. Elmondja, hogy a felesége segédápolónő a kisvándai ■kórházban, csak most gye­sen van a pólyás babával. Megrovást kapott Egy nyolc- és egy kétéves Király gyerek játszik az udvaron. A harmadikat gye­rekkocsiban süti a nap. Két idős ember található a ki­sebb szobában, a házigazda szinte mozgásképtelen, a nagymama is beteg. Előke­rül a fiatalasszony és nyom­ban mentegetőzik, hogy ko­szos a ruhája. Neun csoda. Inkább arra kérjük a fia­talasszonyt : beszéljen arról, milyen munkásnak gondol­ja a férjét. Azt mondja,' jó közepesnek. Védelmezi a férjét, amikor így folytatja: — Nem iszik többet, mint az átlagember. A segíteni akarás még mindig él bennünk, amikor Kisvárdára érve a baromfi­feldolgozó vállalat száüllítás- vezetőjét, Dudást István ke­ressük. Ö ezt mondja Ki­rály Ferencről: —" Egyszer egy vidéki túrán kissé ittas lett, nem látta el rendesen a felada­tát. A vagonxaíkcdásniál nem jelent ,meg, majd több mint egy hét múlva hozott valami orvosi igazolást. A szálításvezető egy fe­gyelmi határozat írásos do­kumentumát mutatja, amely­ben ez áll: — Megrovásban részesí­tem, mert 1989. szeptem­ber 9-én nem jelent meg a Komoróban történő export- rakodásnál. Becsülje meg jobban A vállalat munkaügyi osztályának vezetője, Batta Jánosné így folytatja: — Március 1-je óta gazda­sági okoik miatt a korábbi kettő helyett csalk egy mű­szákban termelünk. Ezért a termelésből hetven, a kiszol­gáló egységeikből hatvan embert engedtünk el fájó szívvel. Az élbocsátásnál előbb azok jöttek számítás­ba, akiknek volt valami­lyen ügyük. Azonban nem személyeskedtünk senkivel. A leépítések óta szilárdult a munkafegyelem, kevesebben hoznak különböző orvosi igazolást. Az itt maradottak megbecsülik a munkahelyü­ket. Az imént hallottak után a sajnálat már kisebb lett bennünk, viszont még in­kább csodálkozunk azon, hogy a panaszos levél miért nem volt egy kicsivel őszin­tébb. Ám a levél végén lévő kérésnek így is eleget tu­dunk tenni. Tanácsoljuk, hogy Nyíregyházán, a me­gyei foglalkoztatási köz­pontban is érdeklődjön új munkahely iránt. S ha talál új munkahelyet, becsülje meg. Nábrádi Lajos Gyűjtögetek szövetkezete Az enyhe tél eredményeként a méhcsaládok már az al­máskertekben „dolgoznak”. A fehérgyarmati SERKÖV kö­zelében az „Örösi Pál” Méhész Szakcsoport 3 tagjának 123 családja gyűjtögeti a nektárt; a szomszédos tsz almásá­ba A szövetkezet családonként 100 forintot fizet a mé­hes éknek. Mivel rövidesen már a repce is virágzik, vár­hatóan április végén, május elején már a pörgetésre is sor kerül. Egyéni győztesek a választáson (5.) Csak azt ígértem, hogy dolgozni kell Már a fehér ing, a fekete nadrág rajta, éppen zoknihú­záshoz készül, amikor csengetek. Ajtót nyit, s míg bemu­tatkozunk, egymás után érkeznek a gyerekek is. A nagy­lány, a 16 éves Kornélia, aki a debreceni református gim­náziumban másodikos, a nagyfiú, a 12 éves Ferkó és a ki­csi, a ^ éves huncut mosolyú Jusztina. Feleségével, Gál Katalinnal régi ismerősként üdvözölhetjük egymást, ő a demecseri tanács műszaki ügyintézője, aki legtöbbet segí­tett abban, hogy azt a bizonyos bőrügyet hasábjaira vegye a Kelet-Magyarország. De most a férjről, Jakab Ferenc­ről, az 5-ös számú egyéni választókerület képviselőjéről van szó. Beszélgetésünk előtt rö­vid bemutatkozásra kérem. Adatokat sorol. Azt, hogy 1950-ben Nyírbogdányban született, hogy édesanyja egyedül nevelte őt három bátyját és húgát, mert édes­apja 1955-ben meghalt. Nyolc és fél hold földjük a kollektivizálás áldozata lett, ment vele a felszerelés is, így semmilyen nagy és szép élmény nem maradt a gyer­mekkorból. A váci Lő vvi Sándor gépipari technikum következett, ahol gépgyártás­technológus oklevelet szer­zett. Az NDK-ban töltött két­éves szakmai gyakorlaton a nyelvet is elsajátította. Volt fizikai munkás, tervezőtech­nikus. Itthon megnősült, né­hány hónap múlva elvitték két évre katonának. Azóta volt művezető, részlegvezető, most pedig a demecseri GA- MESZ műszaki vezetője. Hogy került kapcsolatba egy negyvenéves demecseri férfi a demokrata mozgalom­mal ? — Nekem mindig megvolt a magam véleménye, ellen­zékinek tekintettem magam a korábbi rendszerben. Any- •nyit tudtam a szocializmus­ról, hogy annak nem ilyen­nek kellene lenni, mint ami itt épül. Minél több politikai iskolát végeztem, annál in­kább megvilágosodott ben­nem, hogy rossz irányba megy az ország. De kanya­rodjunk vissza az eredeti kérdéshez. Elsőnek a Magyar Néppárt keresett meg, de nem tudott programot adni. Ezzel egy időben a kisgazda- párt vezetőivel is kapcsola­tot tartottam, részt vettem a gyűléseiken. Ezután jutottam el az MDF 160 oldalas prog­ramjához, s amikor többször iá végigolvastam, úgy érez­tem, ez áll hozzám a legkö­zelebb. Amikor megkerestek, s felkértek: vállaljam el a képviselőjelöltséget, nagyon meglepődtem, s első kérdé­Sok tisztességes, hazánkból különböző okok miatt elván­dorolt ember él viszont a nagyvilágban, akik gazdagok lettek, őket kell megnyerni, hogy itthon fektessék be pén­züket. Nem az a cél, hogy kiárusítsuk az országot, a nemzeti vagyont A tisztessé­ges munka, a vállalkozások segítése az egyetlen járható út. Most lehetlen helyzetben vannak a nyugdíjasok, de az Istentisztelet előtt a templomkertben a Jakab család. 4 többé-kevésbé boldog házasságokban nem az erények, hanem a hibák uralkodnak. Mégis van ideális házasság: skót­nak skóttal való házassága. Amikor egy alkalommal szobán forgó házaspárun­kat ismerőseik erőszakkal szórakozni vonszolták. a a következő történt. — Ugye. nem vagy éhes, drágám? — kérdezte a férj nejétől, s közben gyengé­den belekarolt. — Ilyenkor még nem eszik senki. .... illendőség kedvéért azonban valamit rendelni kellett. Rendeltek is: fél ded vodkát és egy szendvi­cse: A férj gyorsan elfo­gyasztotta a szendvics felét, mr a maradékot gyengé­den felesége elé tolta. Neje >élkül megette, majd a szófián társalgásban rövid színiét következett. A férj menitta a vodka felét, a másik felét felesége elétet­te Az ideális feleség úgy é: ékelte ezt az emberfelet­ti áldozatot, hogy szintén csal: a felét itta meg. s a n idékot férje elé tolta:- Drágám, rra kérlek, h .id meg ezt a néhány csr >et az egészségemre! — De én neked hagytam, Az ideális házasság — Tudom, tudom. Képes vagy értem bármilyen ál­dozatra. de hidd el, nekem árt a vodka. Nagyon nagy szívességet teszel, ha meg­iszod. — Akkor rendelek neked egy pohár szódát. A feleség is ugyanolyan nagylelkű és rögtön vissza­utasítja: — Ne, ne! Spórolnunk kell... — Spórolni, spórolni... ! Mindig csak spórolni! Már nem bírom tovább, végzek magammal! A feleség, látva férje zak­latott idegállapotát, megér­tést tanúsított, de miután sebtében összeszámolta, hogy mennyibe kerülne a temetés, már érdeklődni kezdett: — Es mivel követnéd el? — Felakasztom magam! — felelte tragikus hangon a férj. — Nem, nem. Ez nem a mi zsebünknek való ... — Hogyhogy nem? — Van fogalmad. mibe kerül most egy régi. béke­beli selyemzsinór, amelyik nem szakad el?! — Akkor kinyitom a gáz­csapot! — lgeeen???! Aztán fi­zethetem a gázszámlát! Gondolkozz, ember! — Vízbe ugróm! — ordí­totta a szerencsétlen férj. — Gondolj az öltönyödre, te, vészmadár! Ha elad­nám. jó pénzt kapnék érte, így meg kint hagyod a par­ton. még elviszi valaki. Meg aztán a folyóhoz villa­mossal mennél — micsoda váratlan kiadás! Tudod mit? Jobb, ha egyelőre le­mondasz az öngyilkosság­ról. Inkább idd meg a ma­radék vodkát! — A felét — sóhajtotta engedelmesen a férj —, o másik felét te. — Nem, nem, szívem, a maradékot hazavisszük a vendégeknek. tme annak bizonyítása, hogyan ment életet kormá­nyunk nadrág szíjhúzó poli­tikája. (S. A.) sem nekem is az volt: mi­ért én? Néhány nap gondol­kodási idő után a családdal is megbeszélve, igent mond­tam. A választás végeredménye meggyőző fölényről árulko­dik, ám közben hallottunk olyan híreket is, hogy saját falujában nem volt ilyen meggyőző ez a győzelem. — Nekem nagy fájdalmam, hogy az .első,,fordulóban, ha néhány szavazattal isv de megvertek. A Szociáldemok­rata Párt innen indította or­szágos kampányát, Petraso­vits Anna több napot is töl­tött Demecserben, itt volt a központjuk az áfésznél. Óriási lendülettel kezdték a szervezést, így a szövetkezet működési területén erős be­folyást sikerült szerezni, s' megnyerték az értelmiségiek jelentős részét is. Másutt viszont mi erősebbek vol­tunk, összesen csaknem két­szer annyi szavazatot kap­tam, mint a keresztényde­mokrata jelölt, aki a máso­dik lett. A második forduló eredménye ismert, a szava­zók 45,7 százaléka engem vá­lasztott. Mig a satisztikákat néze­gettük, készülődni kezd a család. A feleség is átöltö­zik, ha befejezzük a beszél­getést, templomba indulnak. A családfő a nyakkendőt köti, s közben arra terelődik a beszélgetés, hogy az or­szág sorsa az MDF győzel­mével egyik napról a másik­ra nem fog látványosan megváltozni, vagy ha igen, akkor rövid távon csak rosz- szabbra számíthatunk. Nem fél-e egy képviselő attól, hogy szemére vetik: ezért válasz­tottuk? — A választóknak én a vá­lasztás ideje alatt máról hol­napra nem ígértem semmi jót. Az ígértem mindenkinek, a cigányoknak is, hogy dol­gozni kelL Elmondtam, hogy igen nehéz évek előtt állunk, de ha tisztességgel, becsület­tel fogunk dolgozni és sike­rül egy vállalkozásbarát jö­vedelempolitikát elfogadtat­ni, akkor három éven beül sikerül megállítani az inflá­ciót, s utána elindulhatunk a gazdasági növekedés útján. Vallom, hogy a veszteséges üzemeket nem felszámolni kell, hanem nyereségessé tenni. Ügy gondolom, lesz segítség külföldről, de na­gyon meg kell nézni, hogy az ország megsegítését milyen külföldiekre bízzuk. Akik most Magyarországon tőké­jüket be akarják fektetni, azoknak egy része hiéna. elszegényedés j á, családotokat, a nagycsaládosokat még jobban fenyegeti. Ezért kell olyan törvényt hozni, hogy az eltartottak létminimumát le lehessen vonni az adóalap - faól. Nem a munkanélküli se­gélyek osztogatásában lát - nám a létbiztonság feltétele it, hanem — mivel sok ’ a szakképzetlen ember — köz­munkákat kell szervezni. Az embereké); myrvkí^vu'l kell.el- látni, nem szociális segéllyel tengődésüket biztosítani. Hogyan készül az Ország- •gyűlésre? — Bizakodva. Készült egy statisztika, amely szerint az MDF szürkeállománya nam is olyan rossz. Sok orvos, jo­gász, döntően műszaki, gaz­dasági szakemberekből áll a ‘képviselői gárda, ezen kívül vannak lelkészek és művé­szek. Személy szerint úgy vélem, a képviselőséget nem lehet másod-, harmad - állásban felvállalni, ezért főállásban leszek képviselő. Egy termelésirányító felada­tai napi helytállást követel­nek, a munkát ki kell adni, számon kell kérni. Ha tá­vol vagyok, a munka csak halmozódik, vagy másokra hárul. Egyébként olyan par­lamenti csoportba szeretnék tevékenykedni, amelyik azzal foglalkozik, amihez értek. Ilyen a gépgyártás, a kis­gépgyártás, amire Szabolcs­ban nagy szükség van, de ipartelepítést is tudnék vál­lalni. Feltétlenül lesznek szakértőink is, de erről még nem beszélünk. Mint demecserinek, van egy sajátos feladata. A bőr. — Nem feledkeztem el ró­la. A veszprémi egyetem ku­tatói felkértek, hogy végez­zek méréseket. A lakossá­got szeretném megnyugtatni, s szeretném elérni, hogy ezt a bőrt tüntessék el, mert akár fertőzött, akár sugár- szennyezett, akár nem, sza­ga egyre inkább érezhető. Valószínű első parlamenti interpellációm ezzel lesz kap­csolatos. Végül szeretném megköszönni választóimnak, hogy bizalmukkal megtisz­teltek. Én pedig legjobb tu­dásom szerint szolgálni sze­retnék érte, és nemcsak azok­nak, akik rám szavaztak, hanem mindenkinek, aki eb­ben a választókerületben él. És szolgálni szeretnék Sza- bolcs-Szatmár-Bereg fel- emelkedéséért. felzárkózta­tásáért, a magyar nemzetért és a határainkon kívül élő magyarokért is. Balogh József

Next

/
Oldalképek
Tartalom