Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-24 / 95. szám

4 Kelet-Magyarország 1990. április 24. Nem játszunk kormányválságra (Folytatás az 1. oldalról) hogy a választások eredmé­nyével nincs okunk elége­detlennek lenni, mi Jelentős ellenzéki erőként leszünk je­len a parlamentben, felelős ellenzékként, amelyik im­már nemcsak tagadhatja azt, amivel szemben áll. hanem konstruktív módon részt ve­het az ország alakításában. □ Az SZDSZ kerülhet is­mét hasonló helyzetbe, ha olyan ellentmondásokat fe­deznek fel lépéseiben, mint korábban, amikor a rend­szer ellenzéki pártjaként népszerűtlen intézkedései után sem támadta a Né- meth-kormányt. Az új kor­mány intézkedéseit is tudo­másul veszik? — Nekünk megvannak a saját gazdasági, politikai el­képzeléseink. megvan a ma­gunk elképzelése arról, hogy ezt az országot válságos helyzetéből hogyan lehet ki­vezetni. Ebből a nézőpontból kiindulva kemény, szigorú, de igazságos kritikusai le­szünk a következő kormány­nak. annak a politikának, amelyet a következő kor­mány folytatni fog. Mi nem tettünk arra ígéretet sem a Németh-kormánynak. sem a következő, az Antall-kor- mánynak. hogy semmilyen népszerűtlen intézkedését nem fogjuk támadni. Mi csak annyiban nem fogjuk támadni. amennyiben úgy ítéljük meg. hogy ez egy szükséges gazdaságpolitika jó alkalmazása, s elkerülhe­tetlen rosszat .jelent. Azt gon­dolom azonban, hogy nincs olyan kormány, amelyik nem követ el hibát s. hogy a mi szakmai hátterünk elégséges ala-pot acF ahhoz, hogy mi ezeket a hibákat felfedezzük. Természetesen ezeket a hi­bákat bírálni fogjuk, de nem elsősorban pártérdekből. Az ország érdeke az. hogy ezt megtegyük. És ha ebből a pártunk politikai tűkét tud ‘kovácsolni, azon nin!cs mit szégyellnünk, a volitikai-pár­tok úgy szolgálják az ország érdekeit, hogy közben saját érdekeiket szolgálják. Én azt üres demagógiának tekintem, amikor némely pártok azt mondják, hogy vetélytársaik saját pártérdekeiket nézik, míg ők maguk a nemzet ér­dekét. Nem lehet a nemzet érdekét demokráciában úgy szolgálni, hogy a saját párt­érdekeinket nem szolgáljuk közben, mert akkor semmivé olvadunk és nem tudjuk a nemzetet szolgálni. □ Az SZDSZ mindig hangsúlyozta, hogy nem hajlandó semmilyen szövet­ségre az állampárttal és utódpárttal, most mégis egy táborba sodorhatja az MSZP-vel az ellenzékiség ténye. Lát-e valamilyen esélyt a közeledésre? — A választások második fordulójának éjszakáján Vi­tányi Iván, az MSZP elnök­ségének tagja valamiféle ellenzékbeli szövetséget aján­lott fél az SZDSZ-nek és én ezit nagyon határozottan visszautasítottam. Egy vagy két nappal később, az MSZP elnöke, Nyers Rezső azt mondta, hogy az MSZP és az SZDSZ között szövetség nem lehetséges-, de előfor­dulhatnak olyan esetek, amikor párhuzamosan fo­gunk szavazni. Ezt a megfo­galmazást elfogadhatónak tartom, ilyen esetek valóban előadódhatnak. Ezen nincsen mit csodálkozni, kivetniva­lót sincs miért látni benne. Az is elő fog fordulni, hogy a Demokrata Fórummal fo­gunk együtt szavazni. □ Az ország nehéz hely­zetben van, az alagút vé­gének megpillantásáig akár több kormányválság is bekövetkezhet. Felké­szül-e az SZDSZ egy ilyen helyzetre? Igen, számolunk vele, hogy ilyesmi bekövetkezhet. Igazándiból noha nagyon valószínűtlennek tartom, azt sem lehet teljesen kizár­ni, hogy az MDF-kisgazda- kereszténydemökrata koalí­ció nem lesz képes felállni. A kormányalakítás minden­esetre nagyon nehézkesen alakul, és nem lehetetlen, hogy mégiscsak elkerülhe­tetlenné válik a nagy koa­líciód De ha ez nem követke­zik be a közeljövőben — és ismétlem, én azt tartom va­lószínűnek, »hogy a közel­jövőben ez nem következik be — az első kormány min­den jel szerint egy MDF- kisgazda-keresz tényde- mokrata kormány lesz. En­nék a kormánynak a szi­li árdságát erősen próbára fogja tenni mind az ország állapota, mind pedlig a ko­alíció bizonytalan volta, amit — ismétlem — a kor­mányalakítási tárgyalások nehézkessége és az ezzel kapcsolatos kiszivárgott hí­rek is mutatnak. Készen va­gyunk erre a helyzetre, azt szeretném azonban nagyon hangsúlyozni, hogy a sza­baddemokraták nem játsza­nak kormányválságra és nem célunk az, hogy min­den áron megbuktassuk a most még csak alakuló kor­mányt. Ennek az országnak szilárd kormányra van szük­sége, s az volna ia kívánatos, hogy ez a parlament négy évig megszakítás nélkül mű­ködni tudjon. Ami nem ok­vetlenül jeleníti persze azt, hogy ugyamaazal a konmánv­Makarenkoipofon i Nagy Orosz Anya ak­J.J kora pofont adott fo­gadott kis litván fi­ának, hogy annak cseng tő­le a füle. Ügy tett, mint az az anya, amelyik elvesztet­te türelmét, vagy inkább az, amelyik mindent azzal old meg, hogy „gyere ide!”, aztán csatt. Szóval nem logikus a po­fon, de hátha a fájdalom­tól a gyerek nem gondolko­zik, igaz, bőg egy kicsit még, de aztán minden a régi kerékvágásba kerül. A litván kisfiú azonban nem ezt tette. Bár káprá- zik a szeme a pofontól (gyá- ■ rak állnak le, az emberek tétlenségre kényszerülnek, csak várják az események alakulását, s ki tudja, lesz-e erejük kitartani, mert a rossznál még nehezebb elvi­selni a rosszabbat, s ha nincs energia, lassan meg­áll az élet), de nem borul bűnét szánva-bánva anyja kebelére. Az ő „csínytevése” nem gyermeki dacból született. Könnyes szemmel is tudja, ( hogy amit ő tett, az jó, amit \ mostohaanyja, az nem logi- J kus. I Ha annyira létfontosságú l neki a kis Litvánia, hogy nem tud nélküle élni, most I az energiablokád alatt ezt l nem érzi? Mert ez kétolda- ] lú. Ha leáll az energiaáram- I lás befelé, akkor onnan sem l jön ki semmi. S ha ez nem l jelent gondot, miért nem I mehet széllel versenyt vi­lággá a rakoncátlan kölyök? Mert akkor megy a többi is. akik az anyakönyv szerint maguk választották nevelő­anyjukat. De csak az anya­könyv szerint. S akkor hova lesz a tradí­ció? Hová lesz a Nagy Szent Orosz Család? Ami­óta világ a világ, mindig is I volt. Igaz, hogy a gyerekek I közül sokan még Anyjukat J sem látták, mert oly távol * élnek tőle. De a család, az család. S ez olyan érv, amely megmagyaráz egy po­font. Már akinek! (tapolcai) nyal. Mi mindenképpen felelős módon fogunk visel­kedni, nem fogunk arra tö­rekedni, hogy minden lab­dát leüssünk, hogy a kor­mány minden népszerűtlen intézkedését, csak azért, mert népszerűtlen, támad­juk, hogy a kormány gyen­geségét minden alkalommal kihasználjuk. □ Reális esélyt lát-e az SZDSZ az úgynevezett vál­tógazdálkodásra? — Igen. A következő vá­lasztások eredménye jelen­tősen különbözik majd a mostanitól. Más arányok lesznek az MDF és az SZDSZ (között és teljesen más arányok lesznek az egyéb pártok között. Nagyon valószínűnek tartom, hogy létre tud majd jönni egy olyan kormánykoalíció, ame­lyet az SZDSZ hoz létre a maga híveivel, a maga ter­mészetes szövetségeseivel. □ Addig azonban lesz még egy választás, a hely- hatósági. Lesz-e új takti­kája az SZDSZ-nek, vagy megfelelőnek tartja a ré­git? — Az önkormányzati vá­lasztások mindenlképpen másfajta feladatot jelente­nek, mint az országos vá­lasztás, hiszen az önkor­mányzati választásokon a helyi közösségek azokat az elöljárókat választják: meg, akik közvetlenül képvise­lik a helyi érdekéket. En­nek következtében, a hely- hatósági választásokon ha­sonlíthatatlanul nagyobb szerepe lesz annak, hogy egy párt rendelkezik-e sa­ját szervezettel egy közigaz­gatási egységben, mint az országgyűlési választásokon volt. Természetesen itt is előny volt, ha a pártnak helyi szervezete volt, do­hát nagyon sok olyan he­lyen is szép eredményt tudtunk elérni, ahol nem volt helyi szervezetünk. A helyhatósági választásokon ez elképzelhetetlen, ezért hiilhetlenül fontossá válik, hogy ha nem is minden te­lepülésen, de a települések sokaságában az eddigieknél több helyen jelen legyünk szervezeteinkkel. Ebből a szempontból én optimista vágyók. Az SZDSZ taglét­számának növekedési üteme látványos, nem látszik alábbhagyni a választások óta sem. Az elmúlt tíz nap­ban körülbelül 1500 belé­pőnk volt, s taglétszámunk elérte a 24 ezret. A több mint 500 helyi csoportunk­ból hatvannál töhb a vá­lasztások óta alakult. Ez az, ami bizakodóvá tesz. A NATO és a Varsói Szer­ződés 23 tagállamának csak- ném 250 szakértője a hétfői megnyitást követően külön­féle munkacsoportokban folytatja a Nyitott égbolt szerződéstervezet vitáját. Tóth Tibor, a magyar kül­döttség vezetője tájékoztatta hétfőn a hazai és a nemzet­közi sajtó munkatársait. Megemlítette, hogy a részt­vevők egyelőre nem jutottak dűlőre az ellenőrző repülé­sek gépparkjának üzemelte­téséről, a légi vizsgálódások­hoz használatos műszerek kö­réről. Még az is vitatott, hogy milyen korlátozásokat tartalmazzon az ellenőrző be­repülések területi hatálya. Hóm Gyula külügyminisz­ter bejelentette: amennyiben a konferencia sikeresen zárul, s a küldöttek elfo­gadják a javaslatot, akikor Magyarország egy szimboli­kus összegű ellenszalgálta- tás fejében — mind össze egy forintért — .kész megfe­lelő infrastruktúráról gon­doskodni a Nyitott égbolt szerződés konzultációs bi­zottsága számára. Emlékmenetet tartottak izraeli állami és diákszervezetek április 22-én az egykori auschwitzi haláltábor területén. Az „Elet menete” elnevezésű rendezvényre több ezren ér­keztek a világ minden tájáról, hogy a nácizmus vereségé­nek 45. évében a vészkorszak áldozataira és túlélőire em­lékeznek. Kiáltvány az egészségért (Folytatás az 1, oldalról) gozott döntések országos szintűvé válnak, fokozódik a demokrácia. A szabolcsi képviseiök ja­vasolták: a megyei szerveze­tek váljanak önálló jogi sze­méllyé. melyek között tele­faxos rendszerű információ- áramlás valósulhatna meg. Lényeges változtatásról határoztak a vezetés mun­kájára vonatkozóan is. Ezen­túl az operatív vezetés mel­lett egy képviselői testület is áll. melynek tagjai a területi szervezetekből létszámará­nyosan kerülnek ki. A kama­rai törvényről szólva Lo- sonczy és Zádori doktor el-, mondta: várhatóan rövide­sen megszületik az új érdek- védelmi törvény. amely a kamarák. köztük az orvosi kamara működéséről is ren­delkezni fog. Az orvosi ka­mara és az egészségügyi szakszervezet viszonyáról szólva kiderült, a kamara a teljes körű érdekvédelmet célozza meg. amíg pedig er­re várnia kell. addig támo­gatja és együttműködik az újonnan megalakult orvosi szakszervezetekkel. A Magyar Orvosi Kamara küldöttgyűlésén 12 pontos programnyilatkozatot fogad­tak el. A „Kiáltvány az egészségről” egyik legfonto­sabb pontja arról határoz, hogy a jövőben kinevezendő egészségügyi vezetőket a he­lyi kamarák tagjai vélemé­nyezzék. A küldöttgyűlés végezetül megválasztotta a Magyar Or­vosi Kamara vezetőségét, melynek elnöke ismételten Veér András professzor, fő­titkára pedig dr. Doktorits Béla mentőorvos lett. K. É. Tidésllás Szatmár megyéből Választási előzetes - a kezdet kezdetén MÁR EGY HÓNAP SEM VÁLASZT EL bennünket a május 20-ra kiírt választá­soktól, amely meghatározó jelentőségű lesz Románia jövőbeni fejlődése tekinte­tében, hisz a most megalko­tandó parlament, szenátus, s a köztársasági elnök sze­mélye az új demokráciát hi­vatott megteremteni. Hogyan s miként alakul e vonatkozásban a szatmá­ri helyzetkép. Megyénk 7 parlamenti képviselőt s 2 szenátort küldhet a legfel­sőbb államhatalmi szervek­be, állást foglal a jövendő elnök személyét illetően. A megyei politikai spektrum, ha azt vesszük alapul, hogy országosan mintegy 60 párt, szervezet, mozgalom léte­sült, igazán nem mondható bonyolultnak. A PÁRTOK GAZDASÁ­GI, POLITIKAI PROG­RAMPONTJAI azonosak, vagy egymáshoz közel ál­lók: parlamentáris demok­rácia, a reprivatizáció, egyé­ni kezdeményezés felkarolá­sa, emberi jogok tisztelet­ben tartása, stb. Á hang­súlyeltolódások, a prioritá­sok tekintetében mindenki a maga hagyományait, cél­kitűzéseit követi. E megyé­ben, ahol a lakosság mint­egy 40—43 százaléka kisebb­ségi, indokolt számba ven­ni a hozzájuk való viszo­nyulás tartalmát, kinyilvá­nított szándékait. Az NMF, a magát középbal jellegű mozgalomnak tekintő szer­vezet, mely a forradalmat követő hetekben — igaz, ak­kor még nem tömegpárt­ként — egymaga kormány­zott, -így jelentős helyzeti előnyben van. A nemzetisé­gi kérdésben programjában ekként fogalmaz: „az alap­vető emberi jogok és sza- badság széles körű gyakor­lata és védelmezése, beleért­ve a nemzeti kisebbségekhez tartozó emberek jogait disz­krimináció és előjogok nél­kül”. Nos, ebből sok is kiolvas­ható, meg kevés is. Megüti a fülünket a „diszkriminá­ció és előjogok nélkül” ki­fejezés, annál is inkább, mert Marosvásárhelyen is ezek voltak a kulcsszavak, nem a legmegnyugtatóbb mellékzöngék nélkül, a he­ves szópárbajtól a tettleges- ségig. A „történelmi pár­tok” — a Nemzeti Liberális Párt és a Keresztény és De­mokrata Parasztpárt — e tekintetben az 1918-as Gyu­lafehérvári Kiáltvány, az arra épülő 1923-as alkot­mány kisebbségekre vonat­kozó kitételeit, cikkelyeit tekintik a megoldás kul­csának, vagyis nem. zárkóz­nak el az anyanyelvi isko­láktól sem, létüket nem te­kintik szeparatista törek­vésnek. A VÁLASZTÁSRA TO- LERANCIA-EGYEZMENYT kezdeményeztek, annak ci­vilizált lebonyolítása végett. A KDPP a felmerülő nézet- különbségeket» úgyszintén dialógusok révén s nem furkósbotokkal kívánja el­intézni. Szólnunk kell az Avas népét tömöríteni kí­vánó „Tara Oasului” De­mokratikus Szövetség hu­manista szellemiségtől átha­tott programja ama pontjá­ról, amely e túlnyomó több­ségében román lakosságú vi­déken szorgalmazza az ok­tatás és a kultúra újraélesz­tését az összes nemzeti en­titások tekintetében is. A Romániai Magyar De­mokrata Szövetség egyér­telmű és világos prog­rammal állt elő: termé­szetes jogaink tiszteletben tartását követelve, jobbját nyújtva mindazon politikai szervezetek, pártok felé. amelyek tiszteletben tart­ják, elismerik igényeinket. Van azonban a küzde­lemnek két .„láthatatlan” szereplője is. Az egyik a Vatra románeasca, amely eddigi megnyilatkozásai szerint, nem tekinti ma­gát politikai szervezetnek, de sokezres tömeget tud ma­ga mögött, amelyek befolyá­solásával, közvetve, kéz­ben tarthatja a választások kimenetelét, Ha ugyan meg nem gondolja magát, s maga is belép a választá­si harcba. Noha nem poli­tikai szervezet, de igényt tart arra, hogy a hatalom megtanácskozza vele jii- tosabb intézkedéseit. Egyet­len hivatalos nyelvnek a románt ismerik el, a ki­sebbségek nyelvét pedig a köztük folyó Kommunikáció nyelveként nevezik meg. Programja hangzatos sza vakka! teli, bárcsak a tettei is, magatartása is ilyen lenne, mondanánk, miköz­ben az általa is hirdetett dialógus helyett a diktá­tum keserű gyümölcsét érezzük, ízleljük naprói- napra. a másik póluson a Temesvári Kiáltvány talál ható, az a politikai dekla­ráció, amely széles vissz­hangra talált szerte az or­szágban — csupán egy szer­vezet, az NMF utasítja el, megyei elnöksége ezt külön- is sajtónyilvánosságra hoz­ta. Azt mondhatnánk, hogy ez a dokumentum nyújtja a legátgondoltabb, valóban demokratikus programot, minden gondolata, kitétele a mai realitásokban gyö kerezik, hatalmas erkölcsi tőkéje, hogy e város az 1989-es forradalom bölcsője. E program sokak számára igen fájó pontja az, amely többek közt kimondja: „a választási törvény tiltsa el a jelöltetés jogától három egymást követő ciklusra a volt kommunista aktivistá­kat és a volt állambizton­sági tiszteket... volt kom­munista aktivisták nem pá­lyázhatnak Románia elnö­ki tisztségére.” E szavak minden kommentárt és példálózást fölöslegessé tesznek. Mondanunk sem kell, hogy az új választási törvény nem innen ihlető- dött. □ Érdeklődéssel és figye­leméi követtük a magyar- országi választásokat. Va­jon a mienk milyen lesz, ki lesz a hatalom birtoko­sa? — kérdeztük önma­gunktól, egymástól. Nagy- nagy várakozással tekin­tünk az elkövetkező hónap elé. A decemberi lelkesedés, a szabadság optimizmusa bizony megcsappant. A ja­vuló ellátás sem tudja fe­ledtetni, elűzni a gazdasá­gi élet egén mutatkozó sö­tét felhőket, a nemzetiségi jövőért érzett szorongást. A korai tavasz hoz e nap­sütéses nyarat,' bőséges őszt? Máriás József Uj.: A megérzés beigazolódott: a Vatra romaneasca úgy döntött, hogy Románok Nemzeti Szövetségének pártja névvel maga is indul, jelölteket állít a májusban sorra kerülő választásokon. Ez új helyzetet teremt, számot­tevő erőátcsoportosítást. Ezzel lényegében nem tett mást, csupán legalizálja azt a szándékot, hogy politikai hata­lomra tegyen szert, eszközt nyerve szándékai keresz­tülvitelére. Gondoskodás 1 forintért

Next

/
Oldalképek
Tartalom