Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-19 / 91. szám
2 Kelet-Magyart» mag 1990. április 19. Videótükörben - homályosan NEHEZEN TUDNÁNAK rávenni, hogy egy patkány farkát a számba vegyem, még ha a jámborabbik faltából való is. viszont a Szirtes veréb című videofilmből megismerhető agyontetovált fiatalember rutinszerűen végzi ezt a műveletet kedvenc állatával. Megtudhatjuk tőle, hogy a Fekete Lyuk nevű műintézetben lép fel egy alternatív együttes tagjaként, és hogy testén kétezernél több horogkereszt díszük. (Háttérinformációként jött közben a hír. hogy hősünk ismét egy büntetésvégrehajtási intézet vendégszeretetét élvezi.) Akár ennek az egyetlen filmnek a példájával is igazolhatjuk a videónak mint mozgóképes közlési módnak a létjogosultságát, de az a további 95 is. amelyeket minden érdeklődő megtekinthetett április 11—15. között az MVMK hangversenytermében a korábban Országosnak nevezettből Magyarra átkeresztelt Videószemlén, azt jelzi, hogy szükség van a valóság tükrözésének erre a sajátos formájára. A kísérőrendezvények során elhangzott hozzászólások közül különösen fontos Horváth Ádám főrendezőnek, a zsűri elnökéneik az a gondolata. amelyben a morális válsághelyzetre hívta fel a figyelmet. Ez egyfajta logikai szálat jelenthet, amelyre felfűzhetjük a szemlefilmek többségét. A számszerűségében jelentőjeobb vonulat az. amely a válságjelenségek meglétére közvetlenül utal. de erőtlenségét az jelzi leginkább, hogy nem akadt benne egy sem. amely díjat érdemelt volna. Ehhez a legközelebb az Építmény című portréjellegű munka (Bogdányi Ferenc. Nyíregyháza) állt. amely arról a megyénkbeli fiatalemberről szól. aki oly mélyen éli meg az atomtámadástól való fenyegetettség érzését. hogy kertjében 24 m2 alapterületű, 2 m falvastagságú betonbunkert épített. Ha az alkotó, s különösképp a riporter munkáiéban több távolságtartó irónia érvényesülne (ahogy az a főcím előtti bevezető jelenetben érzékelhető). a szemle egyik legjobb darabja lett volna. ÁLTALÁBAN AZ A GOND ezekkel a filmekkel, hogy felületen mozognak. csak a jelensépszintet ragadják meg, de mélyebb összefüggésekre nem világítanak rá. Az Angéla című műben (Biró Béla. Dunaújváros) például sokkal több lehetőség rejlett, mint amennyit az alkotóknak sikerül kibontaniuk. Egy fiatalasszony kálváriája bontakozik ki a képsorokból. Első gyerekét elvették tőle és nevelőintézetbe vitték, a második gyerekkel hetedik hónapos terhes, férje börtönben. ő maga alkalmi élettársával egy pincében él. Ha sikerült volna megmutatni, hogy ezért a helyzetért menynyiben a társadalom felelős, s mennyiben a fiatalasszony, akkor az alkotás elérhetné célját. így viszont nem. A válságot közvetett módon az új avantgarde. az ex- perimentalizmus körébe tartozó filmek fejezték ki. (A művészet története igazolja, hogy minden korszak, amelyben fölerősödnek a gazdasági-társadalmi gondok, magával hozza az ilyen jellegű munkák elszaporodását.) A szemle eszmeileg legzavarosabb műve az Ahikár Amszterdam (Csutkái Csaba, Nyíregyháza) volt. de az Adrienne II. (IPV Video Stúdió) vagy a Párbeszéd (BBS) vetítéséről is meglehetősen sokan távoztak a nézők közül. A zsűri nyilvános vitáján erőteljes hangsúlyt kapott, hogy az alkotás folyamatában meg kell felelni részint azoknak az etikai követelményeknek. amelyek egy hányadát a személyiségi jog tételesen is rögzíti (a rajtaütésszerűen ..ejtett” riportalanyok csak feszengtek az Itthon vannak? — Plesko- vics-Koroknay-Vida. Szeged — című filmben); részint pedig az esztétikai formálás törvényeinek. Azaz nem jó. ha a szöveg rátelepszik a képi világra; ha egy ledöntött pelikánszobrot Mozart Requi- emjével siratnak el; ha egy Arany-verset úgy mutatnak be. hogy a hozzá kapcsolódó képek direkt illusztrációk; ha elfelejtkeznek az alkotók a tartalom és a terjedelem ösz- szefüggéseiről. (Ez utóbbinak esett áldozatául az első harmadában kiváló Vagy-vagy, Forgács Péter munkája a BBS-ből.) EGYFAJTA VÁLSÁGJELENSÉG az is, hogy az idei szemle színvonalát tekintve nem érte el az előzőekét. Ennek következménye az. hogy a zsűri mindössze öt pénzdíjat és egy tárgyjutalmat ítélt oda. A fődíjat a Negyedszázad szobafogságban érdemelte ki (a miskolci VTV alkotógárdája készítette, s a zárórendezvény résztvevői megütközéssel tapasztalhatták. hogy a győztesek nem jelentek meg a díjkiosztáson), és egy olyan fiatalemberről szól. aki középiskolás korában egy tomagyakorlat során olyan balesetet szenvedett. amely élete végéig toló- székbe kényszeríti és ujjai is mozgásképtelenek. Példa értékű az a morális tartás. amellyel viseli betegségét, s ahogyan mégis alkotó emberré tud válni, körülményei ellenére is. A filmkészítők munkájának fő értéke az, hogy nem sajnálatot akarnak kiváltani, hanem az apró örömök megtartó ereiének középpontba állításával erősítik a néző hitét, erkölcsi- ségét. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola videoműhelyében készült az Aqua trilogy, amely a videó lírai lehetőségeinek, a képi és zenei világ összhangjának felhasználása révén teremt művészi tükörképet, s vált érdemessé az egyik díjra; egy továbbira pedig a port- réműfajba sorolható íme. az Ember (VTV, Oroszlány), amelyből egy négy gyermekes apa sorsa bontakozik ki. és az ad életútjának különös fénytörést, hogy egykor katolikus papként szolgált. A kétfajta szeretet; az Isten iránti és a későbbi feleség iránti okozta belső harc katartikus megmutatása figyelemre méltó alkotói teljesítmény. Megyénk videós alkotói igazán dicséretesen szerepeltek. Az önmagában is nagy szó. hogy az előzsűrizés után 9 film jutott tovább és került a közönség elé. s közülük egy. az Additáció (VTV. Nyíregyháza, Horváth Tamás. Kéry Péter) ott szerepel a díjazottak között. A színházlátogató előtt rejtve marad az a folyamat, amelynek révén a színpadi látványvilág létrejön. Ezt mutatják meg Ionesco Rinocéroszok- jának díszletépítési munkálataival. sok ötlettel a zenei aláfestésben. DIJAT KAPOTT továbbá a Galambiózis (a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatói készítették) című Urai etűd és a Requiem Szőrhátért (Vásárhelyi Televízió), amely a dokumentumriportázs műfajába sorolható, s néhány igazán megrendítő pillanattal ajándékozza meg a nézőt. Azt kívánhatjuk e hagyományos rendezvénynek, hogy a két év múlva sorra kerülő újabb alkalomig találjon vissza minden vonatkozásban egykori önmagához, s legyen változatlanul egyik fóruma a nemzeti önismeret megteremtésének. Hamar Péter I banki már feltűnt a feketepiacon Az ötezres Széchenyi A budapesti Felszabadulás téren az elmúlt év végén nyugatnémet márkáért „új ötezer forintost” kínáltak. Az üzlet nem jött létre: a márka tulaj.. ta a íuüO forintosnál jóval kisebL kék színű bankjegyet. Am ez a történet is jelzi: az ötezer forintos már benne van a köztudatban. Koppel Lászlót, a Magyar Nemzeti Bank emissziós főosztályának helyettes vezetőjét kérdeztük az új bankjegyről. — Az új 5000 forintos valójában még csak tervben létezik. A Pénzjegynyomdában a vésnök most dolgozik a lemezen. Ezt a gyártási folyamat követi és a kibocsátásra előreláthatólag 1991 tavaszán kerül sor. A bankjegy nagysága megegyezik a 100 forintoséval, de már biztonsági szálat is tartalmaz. Emellett korszerűbb festéket, több bonyolult gépi jelet alkalmazunk. Mindezt azért tesszük, hogy nagyobb védelmet nyújthassunk a hamisítók ellen. A színe az 50 forintoséra emlékeztet, de árnyalatában eltér attól. Előlapján Széchenyi, hátoldalán a Magyar Tudományos Akadémia képe látható. — Miért éppen Széchenyi arcképe? — Mindenki ezt kérdezi, hiszen éppen a legnagyobb magyar elvei álltak legmesz- szebb korának inflációs pénzpolitikájától. De eddig még sohasem sikerült olyan bankjegyet kibocsátani, amely mindenki elképzelésé- vei találkozott volna. — Hivatalos közlemény még nem látott napvilágot az új címlet megjelenéséről? — Nem, de a „jól értesült” újságírók fantáziáját már többször megmozgatta. Ha jól emlékszem, 1939 tavaszán döntött az MNB elnöksége a kibocsátás előkészítéséről, és az év közepén már elfogadta a grafikai tervet is. — Van-e köze az inflációnak az új címlethez? — Nem az ötezres bankjegy gerjeszti az inflációt, és ez még csak nem is tekinthető inflációs bankjegynek. Amikor annak idején Magyarországon megjelent az 1000 koronás, amiért akkoriban már egy kisebb házat lehetett vásárolni, senkinek sem jutott eszébe, hogy ez inflációt jelenthet. Akkor a napszám nem haladta meg az 50 fillért, az árak viszonylag alacsonyak voltak, és mindezt árubőség kísérte. — Végül is szükség van-e már az 5000 forintosra? — Már 1987 óta szükség volna rá! Amikor mi az új, magasabb címlet kibocsátását először javasoltuk az el nökségnek, nem a távoli prognózis, nem az áremelkedés indexe motivált bennünket, hanem az, hogy olyan mennyiségű készpénz került forgalomba, amit a pénzintézetek, a posta és a kereskedelem nem tud gyorsan, biztonságosan kezelni. Már képtelenség a naprakész feldolgozást megoldani; túl költségessé válik az utánpótlás (forgalomnövekedés, selejtezés), ami nem olcsó dolog. Ezért mondtam, hogy a forgalom az új címletet már három éve el tudta volna fogadni, és ez technikailag nagy könnyítést jelentett volna a pénzkezelőknek, az állampolgároknak. — Tehát úgy érzi. elkéstek? — Valamelyest igen. Ossz- gazdasági szinten megtakarítást érhettünk volna el, ha az új bankjegy korábban jelenik meg. A készpénzforgalom növekménye ugyanis mindig a legnagyobb címletnél jelentkezik, hacsak nem irreálisan magas az. Vagyis ha 10 milliárd forinttal nő a készpénzállomány, szinte biztos, hogy forgalmának 90—92 százaléka a legmagasabb címlettel — ami ma az 1000 forintos — bonyolódik le. Vagyis a többi címletre^ a pénzforgalom növekményének csak 8—10 százaléka jut. Ki mit visz Jövflnk, megyünk, veszünk, viszünk, ki mit. (Elek E. felv.) Rendőrök más szerepkörben Aki március utolsó szombatjának verőfényes reggelén a tiszavasvári üdülőtelep közelében járt, felfigyelhetett egy tréningruhába öltözött, a kerti munkák megszokott eszközeivel serénykedő csoportra, akik az ilyenkor szokásos tél végi nagytakarítást végezték. Mi van ebben különös, mondhatná bárki, hiszen a fél ország népe ezt művelte. Ezért aztán el is árulom a titkot, ami a cikk megírására késztetett. A kis csoport tag- jaival ugyanis az év többi napján egészen más körülmények között találkozunk. Kékesszürke egyenruhában, tányérsapkával a fejükön, gumibottal az oldalukon róják utcáinkat, őrködnek a közrend és a közbiztonság fölött, vagy éppen az irodában ülve kihallgatási jegyzőkönyvet gépelnek, ök ugyanis a Tiszavasváriban nemrég felállított rendőrségi kirendeltség hivatásos tagjai. Az átlagosnál úgyis sokkalta rövidebb szabadidejükből áldoztak rá egy napot, hogy necsak beszéljenek a környezetvédelemről, hanem tegyenek is ennek érdekében. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy talán még sohasem találkozott egy hatósági intézkedés a lakosság ilyen egyöntetű örömével, mint a kirendeltség felállítása. Az szinte már közhelynek számít, hogy megyénknek ezt az öt helységet magában foglaló nyugati csücske, amire a kirendeltség hatásköre kiterjed, egyike a legnagyobb bűnügyileg fertőzött gócnak. Mondhatni, hogy mindennaposak a kisebb-nagyobb bűn- cselekmények, az egyszerű zsebtolvajlástól a legbrutáli- sabb emberölésig. (Lásd: Ti- szalök-Üj telep. amiről néhány napja lapunkban is hírt adtunk.) Sajnos azt is be kell vallanunk, hogy ezek jelentős része felderítetlen marad. Ízelítőül néhány adat az utóbbi évekből: 1988-ban 195, a múlt évben már 286, napjainkig pedig már újabb 221 (!) esetről számol be a száraz statisztika. Az okok összetettek. Egyrészt magas számban van jelen egy szűk, de annál népesebb etnikai réteg, akik számára a legfőbb megélhetési lehetőség a már mindenki számára állampolgári jogon biztosított családi pótKéseit a születésnapján lék. Ök a bűnüldöző szervek leggyakoribb, szinte név szerint ismert „páciensei”. Jól tudjuk, jelenlegi anyagi és társadalmi helyzetünk nem engedi meg, hogy a mostaninál nagyobb összegeket fordítsunk a bűnügyi apparátus szinte már elengedhetetlenül szükséges személyi és technikai lehetőségeinek gyors javítására, de a krónikus szakemberhiánynyal, a kevés és lestrapált gépkocsival, az elavult technikai felszereltséggel valahol az európai ranglista végén kullogunk. Ezzel együtt jár természetesen a munka presztízsének leértékelődése, az alacsony fizetés, a szinte véget nem érő állandó készenlét és az ezzel szorosan összefüggő stresszállapot. Ezek a kérdések most is szóba kerültek, anélkül, hogy a megoldásra feleletet találtunk volna. Ennek ellenére az a szilárd meggyőződés alakult ki bennem, hogy az állomány szinte valamennyi tagját a hivatástudat tartja a jelenlegi helyén. Ezért tehát azt kérem, ne bosszankodjunk túlságosan, ha a „rend szigorú őre” egy esetleges közlekedési kihágásért előveszi noteszét, ami részünkről rendszerint zseb- benyúlással párosul. Gondoljunk viszont arra, hogy ez mindnyájunk nyugalmának, életünk és testi épségünk megóvásának érdekében történt. Amikor elérkeztünk a „fáj- ront”-hoz, s az asztal körül ülve békésen falatozgattuk a reggel óta hatalmas kondér- ban rotyogó birkagulyást, megkérdeztem a fiatal, szimpatikus parancsnokot: — Ha egy jó tündér most teljesítené a legfontosabb kívánságát, mit kérne tőle? — ö gondolkodás nélkül rávágta: „Aztv hogy a kirendeltségből mielőbb kapitányság lehessen !” Epilógus: Most érkezett a hír, hogy a térség gazdálkodó egységei máris anyagi segítséget ajánlottak fel egy új gépkocsi vásárlásához. Doszlop Miklós Egy üveg pezsgő elvesztéséért, egy sértő megjegyzésért nem szoktak kést rántani a szatmári falvakban. A közelmúltban mégis ez történt a milotai büfében. Azért is meglepő az eset, mert a kést rántó Kanalas Ferenc dolgos, rendes ember hírében állt. Ügy látszik, az ital egy pillanatra neki is elvette az eszét. Az el-műit napokban bárom év börtönre ítélte őt a bíróság, így bárom évig csak a beszélőn láthatja három kiskorú gyermekét és feleségét. Kanalas a tragikus napon a születésnapját ünnepelte és alaposan felöntött a garatra. A helyi büfében több emberrel beszélgetett, koccintgatott. Egyiküknek (a sértettnek) ezt mondta: „Hazaviszem ezt a horgászbotot, de tíz perc múlva visszajövök”. A sértett kétségbe vonta, hogy tíz perc alatt meg lehet járni az utat oda-vissza. Erre fogadást kötöttek falusi szokás szerint, ezúttal egy üveg pezsgő volt a fogadás tárgya. Kanalas otthon letette a hor- gászbotot és egy idő után visz- szatért a büfébe. A sértett öröm- mel mondta, hogy ,,ez több volt mint tíz perc”. Vitatkoztak, szó szót követett. A büfés is bekapcsolódott a vitába és közölte az igazságot, mi szerint az ominózus horgászbot letétele valóban több mint tíz percig tartott. A vita még hevesebben folytatódott, Kanalas begurult, előrántotta tőrkését és ezt mondta: „Elvágom a torkodat, te szemét!” Sajnos, fenyegetését pár másodperc múlva majdnem meg is valósította. A tőrkést a sértett nyakán közepes erővel meghúzta. A szerencsétlen embernek a vénája megsérült, sok vért veszített, amíg a mentő beszállította a kórházba. Érthetetlen, hogy Kanalas ezt követően mint aki jól végezte dolgát, néhány ismerősével átment a tiszabecsi bálba mulatni... Kanalas bírósági „jellemzésében” pedig ez áll: „Magatartása, munkához való viszonya jó, büntetve nem volt”. Letartóztatása előtt a helyi tsz-ben segédmunkásként végezte j61 munkáját. Plusz még rendesen művelte egy hold háztájiját. A megyei bíróság Kanalast emberölés bűntettének kísérlete miatt ítélte három év börtönre és három évi közügyektől való eltiltásra. Az ítélet jogerős. (nábrádi)
