Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-19 / 91. szám
1990. április 19. Kelet-Magyarország 3 Aranyat érő eső H iányzott az eső. Üres a föld „víz- kamrája”. vagyis a felét sem tartalékolja a szűkösebb nyári időkre annak a nedvességnek, amit az elmúlt harminc évben a meteorológusok mérni szoktak ekkortájt a talajban. Közel 15 liter víz kellene minden négyzetméterre, hogy azzal a biztonsággal nézhessünk a tavasz és nyár elé, akármilyen száraz és meleg időszakokra is kerül sor, az ország ellátása semmiképpen nem forog veszélyben. Növekszik a gazdákban a félelem, hogy ha a szárazság tovább tart. egy katasztrofális aszály elkerülhetetlenül bekövetkezik. Egy május-júniusi kánikula akár az ország kenyerét is veszélybe sodorhatja, nem is beszélve az exportálnivalóról. A gyümölcstermés is veszélybe kerülhet, elsősorban a nyírségi magasabb fekvésű, homokosabb ültetvényekben. A kertészek már nem egy almáskertben megfigyelték az idén. hogy a gyümölcsfák virágzásán is észrevehető a csapadékhiány. A fa pedig csak annyi termést nevel, amennyivel az adott évjáratban elbír. Ha nem áll elegendő nedvesség rendelkezésére, fokozatosan addig „rúgja el", hullatja le terméskezdeményeit, amíg egyensúlyban nem „érzi” magát a lehetőségeivel. Ezért aztán, ha a szárazság így folytatódik, könnyen előfordulhat. hogy a vártnál kisebb gondot fog jelenteni az almatermelőknek a piaci lehetőségek annyit emlegetett beszűkülése. A félsz, talán kisebb mértékben, de a másik időjárási véglet miatt is ott rejtőzik a mezőgazdaságban dolgozók szívében. Mert baj lehet abból is. ha a természet ezt a 15 centimétemvi csapadékhiányt egyszerre akarván bepótolni, megindulnak az ég csatornái és egy-két hét alatt lezúdul az összes adósság a rendes, az arra az időszakra esedékes csapadékmennyiséggel együtt. Ha így lenne, az „özönvíznek” csupán egy része töltené fel a talaj pórusait nedvességgel. A nagyobbik hányada csak a belvizek kialakulásához járulna hozzá, nagy kiterjedésű foltokban kipusztítva a növényeket, illetve a levezető csatornák, a befogadók vízszintjének jelentős megemelése révén a folyóinknál és végső soron a Tiszán eredményezne árvízveszélyt. Galambos Béla Forgácsolják a forgácsolók idegeit? Nem munkásgyűlésre jöttek össze az emberek, mégcsak nem is arra, hogy megbeszéljék a napi teendőiket. Papírlapokat, iratokat szorongattak kezükben, amely néhol már maszatos, olajfoltos volt. A forgácsolóüzem ötven gépéhez képest aránytalanul kevesen, alig több mint tízen állták körül az egyik gépet. Némelyikük már átöltözött, a többség munkásruhában intézte a papírügyeket. Az utolsó munkanapjukat töltötték a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyárában. Egyéni győztesek a választáson (2.) Tenni az emberekért, segíteni másokon Az irodaházban a szűk vezetői stáb — a vállalat vezérigazgatója, a gyár főkönyvelője, a vezérigazgató megbízottja, a szakszervezet és a munkástanács képviselői — elemzi a nyíregyházi gyár helyzetét. Elsősorban a vitát kiváltó forgácsolók elbocsátásáról szól Tóth Imre vezér- igazgató. Hat hónapja nincs szakirányú munkájuk, mondja — ezért kénytelenek voltak 10 forgácsolónak felmondani. Rögtön hozzáteszi, a HAFE nyíregyházi leányvállalata átveszi őket. Krizsai Lajos, a munkástanács helyi megbízottja azért kéri, hogy hívja fel Terdik Jánost, a leányvállalat igazgatóját. Mindenki feszülten figyel, és vár a válaszra, amely nem megnyugtató. A HAFE- nál lemondtak egy biztosnak tűnő munkát, emiatt bizonytalan a forgácsolók elhelyezése. Majd visszatérnek rá ... Nem eladják, bérbe adják A forgácsolóüzemet bérbe adják és az ottmaradó hét főnök közösen szereznek munkát, a gépek nagy részét kiárusítják. A jelenleg folyó tanulóképzést nem tudja vállalni a cég, emiatt csökkentik a létszámot, de a képzést nem szüntetik meg, folytatja a vezérigazgató. A gyár eladásáról szóló pletykákat egyértelműen cáfolja. Csak bérbe adásról lehet szó akkor, ha esetleg június végétől nem lesz a gyárnak munkája, és továbbra is veszteséget termel. A létszámaránytalanságon (63 termelő, 120 nem termelő) május végéig kívánnak változtatni, az optimális létszám körülbelül 120 fő lenne. Többször szóba kerül az elmúlt évi gazdálkodás, a volt igazgató szerepe, végül a jelenlévők inkább a mai és a jövőbeni gondokra térnek vissza. A vezérigazgató zárszava, ha egy negyedéven keresztül nyereséges lesz a gyár, akkor lehetőség van az önállóságra, biztató, ehhez viszont folyamatos leterhelés szükséges. A forgácsolóban, ahol ennél sokkal feszültebb a hangulat, először azt a három szakembert keresem meg, akik megmaradtak az üzemben, és akiket talán irigyelnek a többiek, bár Nyíri Bálint, Hidegkúti László, Marczi István is ugyanúgy megkapta a felmondást. Mivel a szerszámműhelyben tevékenykedő gmk, (vezetője Fekete Sándor) bérbe vette az üzemet, az általuk három legjobbnak ítélt forgácsolót megtartotta. A felmondás ugyan még érvényben van, de ők maradnak, bár nincs végleg eldönve, hogy gmk vagy kft. formában működnek. Még vasat is gyűjtöttek Hárman sorolják, hogy a forgácsolóban szeptembertől mit dolgoztak: csomagoltak, daraboltak, udvart takarítottak, dudvát kapáltak és még vasat is gyűjtöttek. Népszerűségi mutatójuk ekkor emelkedett a legmagasabbra, ugyanis mindenki Mókus őrsnek hjvta őket. Most talán változik a helyzet, mondják, de még az ő sorsuk is bizonytalan. Debreczeni Lajos, az egyik elbocsátott forgácsoló már keményebben fogalmaz: — Bepaliztak mindenkit. Két hétre szabadságolták szinte az egész gyárat és akkor a vezetők azt ígérték, ha visszajövünk lesz munkánk. Ehelyett munkakönyvét kaptunk a kezünkbe. Mindösz- sze egy napot dolgoztunk a szabadságolás után, mikor bejelentették, hogy felszámolják a forgácsolóüzemet. Vagy kérhetjük áthelyezésünket a HAFE-hoz vagy felmondanak nekünk. Az utóbbit választottuk, így jár felmondási idő. A hajtóműnél azt mondták, majd május 30-tól lehet szó a munkásfelvételről. 15—20 éve itt dolgozunk és most kidobnak az utcára. A vezérigazgató, bár végigjárta az üzemeket, beszélt az emberekkel, próbálta megnyugtatni őket, de ide a forgácsolóba nem mert bejönni. — Indok csak annyi volt, hogy átszervezik az üzemet és emiatt elbocsátanak — magyarázza Olesnyovics Istvánná. — Húsz éve vagyok itt a gyárnál, még miniszteri kitüntetést is kaptam és mégis, most 51 évesen nézhetek új munkahely után. Mivel nincs meg a megfelelő szolgálati idő a korkedvezményes nyugdíjaztatás lehetőségét sem kaptam meg. Munkanélküliek lettünk ... — sóhajt nagyot. Loholás munka után A többiek bólogattak hozzá, majd nagyot legyintve folytatják a papírmunkát. Ügy érzi a kívülálló, hogy minden mindegy hangulatban legszívesebben túl lennének már az egészen és reménykednek, a felmondási idő lejártáig találnak munkahelyet maguknak. Megválaszolatlan kérdések azért maradtak: hogy ki lesz az a 60 fő, akire hasonló sors vár és lesz-e munka június után is, valamint hogy tudják maradásra bírni a bizonytalan hangulat miatt a távozás gondolatával foglalkozó többi szakmunkást? Ez a feladat a jelenlegi vezetői stáb mellett már a május elsejével hivatalba lépő új gyárigazgatóra vár. Ahogy körülnézünk a még frissnek számító lakásban, szóba kerül, hogy van még rajta OTP-tartozás elég, abban viszont szerencsések, hogy a családfő szabad idejében szívesen .fúr-farag, így egy-egy bútordarab — mint a liakásiban található könyvespolcok — saját kezűleg elkészülhet. Két régi olaj kép öílik a szemünkbe: a dédapa és az ükapa arcképei — utóbbi 1848-as 'kormánybiztos volt. Az ősök ottajportréi a falion az erősen családközpontú szellemiséget sugall ják. — Igazi tősgyökeres nyíregyházi polgárcsaiád az anyai ág — halljuk a 31 éves képviselőtől — a nagymama Barzó lány volt, ezt a nevet sokan ismerik. Apai réven .katonatiszti família, polgári demokratikus, liberális szemttételitel. Anyám a gyógyszerészeti egyetemet nem fejezhette be, a szüléimét 1950-ben kitelepítették — anyám várandós volt — és mi a testvéremmel, aki az államigazgatás-ügyben dolgozik, a családban abban a szellemben nevelkedtünk fel, hogy tudtunk mindenről, de azt sohia nem volt szabad elmondani seníkindk. Kitartó küzdéssel — Nagyanyám a kereszténységet sülykotta belém — folytatja — közben ott volt a harsogó úttörőmozgalom — eléggé kettős nevelés. Inkább jellemző volt a családban a csendes, suttogásos kereszténység és ellenzékiség. A Zrínyi gimnáziumban érettségizett í977-hen, majd az orvostudományi egyetemet végezte el Debrecenben. 1983-btan végzett Summa cum laude kitüntetéssel — megjegyzi: ennék soha, semmilyen jelentőségét nem tapasztalttá, annyit ért, hogy 100 forinttal volt több a fizetése. A sebészeti szakvizsgát 1987-iben tette le. — Mindig úgy éreztem, tennem kell valamit az emberekért, segítenem kell másokon — ez a kereszténységből fakad, ez vitt az orvosi pályára is. De érdekelt mindig az egyéni küzdelem is — több sportágban voltam sikeres sportoló, bajnok. Talán ez a kettő együtt: a segítségnyújtás vágya és a hajlam a kitartó küzdésre, ez motivált, hogy a képviseflője- löltséget el válttal jam. Elmeséli, hogy a sors keze, és egy kis szerencse is közrejátszott. Véletlenül) került a kezébe egy toborzó az MDF alakuló ülésére. Jelentkezése után inrvitáflták az egyik csoportba. Mérlegelt: elsősorban a szakmával és a családdal .kellene foglalkozni, mit válaszoljon a politikai felkérésre? Nagyon hosszú töprengés, álmatlan éjszakák után úgy gondolta, részt kell vállaltam a régi rend lebontásából, az „új világ” felépítéséből. A szolgálat szelleme adódik az orvosi pályából, azt szeretné képviselőként ki- tedjesíteni, és tenni ott is az emberekért. Nem egy-egy ember életiéért, hanem tízezrekéért. A pólyán maradni Persze, teszi hozzá, egyáltalán nem lett volna kétségbeesve, ha nem őt választják. Sőt, amikor a választás előtt két nappal a miniszterelnök nyíregyházi látogatásáról, annak céljáról olvasott lapunkban és a Nyíri Futárban, azt mondta a feleségének: „legalább visz- szakaplak Titeket” — a családot. Még sok elfogláltságot ad ugyanis maga a hivatás, az ügyeletek, de amióta a választási kampány elkezdődött és tartott, igen keveset volt együtt a család. Hogyan alakul ezután? Még nem lehet igazán kiszámítani, hogy a politika mennyire fogja elvenni a családtól, de egyet már biztosan eldöntött: bár megvannak a politika ambíciói, a pályán 'kíván maradni a szakmájával semmiképpen nem szeretne szakítani. Szükség van a mosolyra Foglalkozásából adódóan elsősorban a szociális, egészségügyi és környezetvédelmi területein tudna tevékenykedni, úgy érzi, az ezeken a területeken szerzett ismeretei, jártassága révén segíthet az itt élő embereken, az országos gondokat is mérlegelve főleg a nyíregyháziakért kell szót emelnie. — Azt szeretném elérni, hogy ne személyes összefonódásók, vadászatok döntsék el, mennyit kap Nyíregyháza, hanem megfelelő törvényeik szülessenek. Azokat kell kiharcolni a város és a megye felzárkóztatására. Az elkövetkezendő időszakban mindemnél fontosabbnak a helyhatósági választásokat tartja, a parlamenti képviselőválasztásnál is nagyobb jelentőségűnek ítéli meg. Igen nagy annak a tétje, hogy a településeken milyen vezetőket választanak maguknak az állampolgárok. A nép sorsa közvetlenül azoktól a személyektől függ majd, akiket a helyi tisztségekbe megválasztanak. — Az én első ténykedésem pedig a fel/késziüliés, a tájékozódás lesz, hogy milyen az egészségügy állapota, milyen a szociális helyzet, a környezetvédelem a választókerületben, Nyíregyházán, a megyében. Konkrét adatokra, tényékre, statisztikákra van szükségem, olyan szakértőkkel keűl felvennem a kapcsolatot, akik az adott területekről hiteles információkkal rendelkeznek, és akikkel konzultálhatok arról, hogy az adott javaslatok megvalósíthatók-e, bevihe- tők-e a képviselőháziba? Kötelességemnek tartom, hogy választóimmal rendszeresen találkozzam, az ügyek intézéséről beszámolják. Arcán a plakátokról jól ismert mosoly — sokan mondták már neki, hogy állítólag ezzel a mosollyal nyerte .meg a választást. Mindenesetre megjegyzi: azt tapasztaltam, elegük van az embereknek ia morózus, zord tekintetekből, és bizony szükség van a mosolyra... (máthé) NEM HÖ, GYAPOT. Műszál és gyapot keverékéből készül a Rico Kötszergyár gávavencsellői üzemében a háztartási hajtogatott vatta. A két megyét ellátó üzemet naponta tizenöt ezer csomag vatta hagyja el. (B-zs.) Baraksó Erzsébet Látnivaló!? A Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei Múzeumok Igazgatóságának kezelésében van Kisvárdán a vár. A valamikori múzeum látnivalói az északkeleti bástyájának termeiben helyezkedtek el. Ma itt a gazdátlanság az úr. A földszint a várszínházi kellékekkel tele. Az emeleti teremben kőfa- ragványok, épületmaradványok, valamennyi kapcsolatba hozhatók a Várdaycsaláddal. Az ajtó feltörve, középen egy szürkésfeher anyagú sírkő, mellette két halom széldeszka; szemét és rombolások nyomai. Az ablakok üvegei is hiányoznak. Hagyjuk, hogy vandálok tegyék tönkre a város értékeit? S mások pedig szél- deszka tárolására használják? Kié a vár? El kellene már dönteni, s megvédeni azt, ami még megvédhető. (vincze) A Korányi út egyik sorházának emeletén fogad dr. Szi- lassy Géza, Nyíregyháza 2. számú választókerületének országgyűlési képviselője, az egy plusz három félszobás szolid eleganciájú lakásban. Itt él a Szilassy család, a sebészorvos családfő, a most tartósan gyesen lévő feleség és három kisgyermekük.
