Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-21 / 67. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. március 21. Hétköznapi emberpróbák A szatmárnémeti Északi Színház vendégjátéka Az APEH új székháza az építész szemével IJj épülettel gazdagodtunk Kolhaas Mihály és felesége az előadás egy lírai pillana­tában (Czintos József és Földes Kati). Üj épülettel gazdagodott Nyíregyháza városközpontja az elmúlt hónapokban. A művelődési központ déli térfala ösz- szezárult, és a hajdanvolt Véső utca mentén elkészült az adószedők székháza, az APEH-irodaház. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindemvap jafok­ban nincs mód felemelked­ni a görög tragédiák maga­sába. Nem a végzetszerűség zúgó viharára gondolunk, ha­nem a hétköznapokban is megélhető emberprób á'kra. A beregi ünnepi hét egyik kiemelkedő eseménye volt a szatmárnémeti Északi Szín­ház vendégjátéka megyénk több településén. Minden előadásnak megvan a maga története. Különösen igaz ez Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című drá­májára. Valamilyen „elné­zés” folytán 1989 márciusá­ban engedélyezték a darab bemutatását. Parászkia Mik­lós, az Északi Színház igaz­gatója rögtön meg is egye­zett Kovács Levente rende­zővel, akii vállalta a darab színrevitelét. Eddigre a romániai álla­potok miatt az Északi Szín­ház társulata a működőké­pesség határáig zsugorodik, nincs ember, nincs pénz, anyag, technika. Mégis a tár­sulat szeptember végi bemu­tatóra készül. Közben Tőkés László áttöri a hallgatás fa­lát, „ráúszlik” a dráma egyik főhősének, Kolibaas Mihály­nak az arcára. Kézenfekvő a párhuzamosság gondolata, amit a rendezésben is érvé­nyesíteni lehet. Aztán a hatalom mégis úgy döntött, hogy nemcsak Nágelschmidt anarchista szí­nezetű radikalizmusa veszé­lyes, hanem a sakkal józa­nabb, törvénytisztelő Kolhaas Mihály is. A bemutató elma­radt. A decemberi romániai for­radalom azonban végképp megnyitotta az utat a premi­er előtt. A próbák február­ban folytatódtak, s március 9-én az Egy lócsiszár virág­vasárnapjának tapsolhatott a szatmárnémeti közönség. Az előadást létrehozók va­lamiképpen saját sorsukban is megélték azokat a dilem­mákat, amelyeket Kolhaas Mihály, miközben Nágel- schmidtet próbálta meggyőz­ni a hatalommal szembeni harc törvényes útra való te­relésének szükségességéről. A félelemnélküliség kora a demokrácia ideje. Erről is ír Sütő András a társulatnak küldött üzenetében: „A kö­zös véráldozat a diktatúrát elsöpörte ugyan, ám a szol­gaság és a nemzeti előjogok fanatikus híveit ezután kell félresöpörnünk az útból, mely Európa felé vezet. A gi­gantikus méretekben fertő- zőleg terjesztett hazugságok hordozói még közöttünk van­nak.” Sütő gyönyörű szép drámai szövege érzelmekben és in­dulatokban gazdag tolmácso­Késsel megölte édesany­ját, apját pedig életveszélye­sen megsebesítette (mellka­son szúrta) március 13-án a hajnali órákban mándoki la­kásukon a 37 éves ifjú Móré András rokkantnyugdíjas. A gyanúsított a rendőrsé­gen többek között elmondta, hogy a szülei március 12-én a tévét nézték. Ö a szobá­ban lefeküdt. Ügy emlékszik, hajnali 4—5 óra körül fel­kelt, majd olvasgatott, illet­ve a lakásban kóborolt. Ifjú Móré András közölte: a szokásával ellentétben az apját és az anyját megpuszil­ta. Ezt azért tette, mert ön­gyilkos akart lenni. Ennek okát nem tudja. Ám mégis másképpen döntött: a szobá­ban az asztalról elvett késsel az anyja nyakát elvágta, utá­na meg az apját mellkason szúrta. Ifjú Móré András elmond­ta azt is, hogy bizonyos ide­lásban hangzott el. Czintos József első felvonásbeli játé­kában Bessenyei Ferenc — reminiszcenciák kísértettek, a második és harmadik fel­vonásban imár visszafogot­tabb, drámai erőt sugárzóbb volt a hangja, hitelesebbek a gesztusai. Földes Kati Ijisbeth szere­pében mindvégig légiesen könnyű, álmokat idézően lí­rai tudott maradni. Szélyes Ferenc Nágelschmiidtként iz­zó és szenvedélyes volt. Jól közvetítette a benne zajló politikai harcot, a viiágértel- mezésnek haláláig tartó hitét. A tavaszi művészeti he­tek immár évek óta vissza­térő vendége az Állami Ba­lett Intézet, amelynek növen­dékei mindig igényes pro­dukcióval lépnek a nyíregy­házi közönség elé. Az idén sem volt másként: a Váci Mihály művelődési központ­ban olyan, kiválóan felké­szült fiatalokat láthattunk, akik bízvást a nyomdokaiba léphetnek a hazai balett és néptánc legjobb képviselői­nek. Tavaly a balett-tagozat tevékenységével ismerked­hettünk meg részletesebben, most pedig a néptánctago­zatról kérdeztük Janek Jó­zsefet, az intézet tanárát. — Nem érzik úgy, hogy egy kicsit a balett árnyéká­ban élnek, s emiatt az önök tagozata nem kap annyi fi­gyelmet, amennyit megérde­melne? — Nem. Legfeljebb annyi­ban, hogy amíg a balett-tán­cosok főiskolai végzettséggel je emlékezetkiesése van, s olykor parancsoló hangokat hall, melyek felszólítják: gye­re ide, ezt csináld, azt csi­náld ... Volt rémlátomása is. Idős Móré Andrást kór­házban ápolják. A nyomozóhatóság az ügy­ben vizsgálatot folytat. Fi­gyelemmel az elkövetett bűn- cselekmény jellegére, és arra, hogy ifj. Móré Andrást ideg­betegsége miatt már többször elmegyógyintézeti kezelés­ben részesítették, soron kí­vül elvégeztették elmeorvos­szakértői vizsgálatát. Eszerint a gyanúsított — tekintettel a kóros elmeállapotára — tel­jes mértékben képtelen volt cselekménye következmé­nyeinek felismerésére, és an­nak megfelelő magatartás ki­alakítására. Mivel haladékta­lan kórházi kezelése szüksé­ges, ezért a bíróság ideigle­nesen elmegyógyintézetben helyeztette el. (cselényi) Görgényi Gabriella díszleté­ben a békés polgári otthon­ból egy pillanat alatt akasz­tófaerdő alakul: élet és ha­lál, remény és kétségbeesés, hit és csüggedés, realitás és álom összefüggéseit megjele­nítve. A vásárosnaményi közön­ség az ötödik előadást látta március 16-án, egy nappal a szatmárnémeti magyarellenes megmozdulás után. Talán ol­dott valamit a torokszorító görcsön a közönség lelkes ün­neplése. kerülnek ki az intézetből, a mi végzős növendékeink csak középiskolai bizonyítványt kapnak. Munkájuk, produk­ciójuk színvonalában azon­ban véleményem szerint semmi különbség. — Csökkent-e a jelentke­zők száma azóta, hogy vala­melyest alábbhagyott a nép­zene. a néptánc iránt a het­venes években fellobbant ér­deklődés? — Nálunk négyévenként indul egy tagozat, a jelenlegi az ötödik, ezek a növendékek most harmadévesek. És eddig mindig óriási volt az érdek­lődés, a 25—30 helyre körül­belül ezer gyerek szokott je­lentkezni. Az előképzettséget nem tartjuk fontosnak, sőt. Mi a felvételin nem azt néz­zük, ki mit tud, hanem, hogy mire alkalmas. Sajnos, ta­pasztalataink szerint egyre több a siralmas alkatú, gyen­ge fizikumú gyerek, akire ad­dig szemlátomást a kutya sem szólt rá, milyen rossz a tartása... — Mindenesetre örvende­tes, hogy a fiatalok érdeklő­dése ezek szerint lankadat­lan a néptánc iránt. És a kö­zönségé is? —A közönséget ma már sajnos semmi sem érdekli. Szomorú, hogy ezt kell mon­danom, de így van. Ez a kö­zöny természetesen nemcsal: a néptáncot, hanem minden színpadi művészetet sújt, a popkoncertektől a színházi előadásokig. A tervezői megbízást a he­lyi építészeket megelőzve Fint a József kapta, aki a fő­városi Pénzintézeti Központ, a Váci utcai Nemzetközi Ke­reskedelmi Központ, vala­mint a nyíregyházi új Állami Biztosító székházzal bizonyí­totta irodaházak tervezésé­ben való jártasságát is és vívta ki a helyi beruházók bizalmát. Ezúttal Paulin Pál volt konstruktőr társa. A tömb zártsorú beépítését a rendezési terv előírta, az épület ereszmagasságát a Hungária Biztosító székházá­hoz való igazodás igénye ha­tározta meg. Az adófelügyelőség szék­háza végül is irodaház. Épí­tészeti szempontból homogén rekeszek sorolása, valahol egy ellenőrzött bejárattal, nagy irattárral, és a dolgozók szociális ellátását biztosító helyiségekkel. Az irodákat középfolyosó­ra lehet a legegyszerűbben felfűzni. Mint egy szalámit, — lehet 10 dekával több. Ha az utca befordul, be kell tör­ni a sorolást is, és a szalámi kifakadt sarkába előcsarno­kot. bejáratot, lépcsőházat kell illeszteni. Itt is ezen — Ilyen körülmények kö­zött milyen jövő vár az önök növendékeire? — Hát ez a kérdés. . . A pá­lya telített, és még ha sikerül is elhelyezkedniük, kétséges, olyan színvonalú munkát várnak-e tőlük, amire érde­mes volt őket felkészíteni. Mi profi néptáncosokat képe­zünk, de meg van az esé­lyük rá, hogy belecsöppennek egy olyan együttesbe, ahol a tudásuk felére sincs szük­ség. Az országban csak öt hivatásos néptáncé1; viittes van, s közülük a Honvéd az egyetlen igazán jó, a neve miatt vonzó még az Állami Népi Együttes. A helyzetet jellemzi, hogy az előző tagozatról nyolcán a szegedi baletthez, páran a Rockszínházhoz mentek — néptáncos létükre... Valahol végül mégis muszáj elhe­lyezkedni, hiszen ezen kívül semmi máshoz nem értenek. Ráadásul talán ez az egyetlen szakma, ahol ma nincs nyug­díj, amit pedig, teljes joggal, a balettáncosok is megkap­nak. De mihez fogjon egy néptáncos, ha harmincöt éve­sen abba kell hagynia? Szó­val művészi szempontból, az utánpótlás szakmai színvo­nalát tekintve derűlátó va­gyok, de ami a táncosok megélhetését illeti, sajnos elég rosszak a kilátások. Gönczi Mária egyszerű recept szerint ké­szült a ház. Persze ebből csak unalmas ablaksorokkal kilyukasztott falsíkok jönnek ki. Ennek ellensúlyozására az építész a homlokzatok fal­testjeit a mögöttük lévő funk­ciótól függetlenül domborula­tokkal. fűrészfogas ki-beug­rásokkal felbontotta, tette plasztikussá. A modern építészet alap­szabálya volt a szerkezet és forma egysége, és a .funkcio- nalista Sulliven alapszabá­lya. amely szerint a funkciót követi a forma. A posztmo- dern építészet ezt mára meg­kérdőjelezte. Egyik apostola, Hans Hollein szerint: a for­ma nem keletkezik magától. ..A tervező döntésétől függ, hogy az épület kocka, pira­mis, vagy gömb formájú lesz.” Én ebben a kérdésben konzervatív vagyok: csak a belülről építkező, tartalomból kibontott formákat érzem őszintének. Ezért öncélúnak érzem — de nem feleslegesnek — az eresz íves pártadíszét, az át­Szegény ember a szegény­nyel ne házasodjon, magya­rázza Ungvárról érkezett gyárigazgató ismerősöm. Mindezt arra érti, hogy a megyénk gazdálkodóinak és a határon túl lévő cégeknek sincs pénzük, így nehéz ösz- szehozni egy közös vállala­tot. Nekünk nem kell se ru­bel, se dollár, teszi hozzá, majd meglepett arcomat lát­va továbbfűzi a gondolatot: nekünk nyugati technológiá­ra van szükségünk. Ebben várják a szabolcsiak segítsé­gét. Rebesgetik, hogy két éven belül Ungvár vámmentes öve­zet lesz. Aki addig beteszi a lábát oda, üzletet köt az ot­taniakkal, az óriási nyeresé­get könyvelhet el. A megye a kapocs szerepét töltheti be ebben a folyamatban, hiszen lényegesen több nyugati üz­letemberrel kerülnek kapcso­latba a szabolcsi cégek veze­tői, mini az ungváriak. Őket lehetne kiközvetíteni Kárpá- tontúlra és így jöhetne létre egy nyugati—magyar—szov­jet vegyes vállalat. A mi hasznunk annak a termék­nek az értékesítéséből kelet­kezne, amelyet a szovjet partner exportra szállítana. A Váci Napok keretében iskolatörténeti és naiv festé­szeti kiállítás is nyílt Tisza- szalkán. A nagy sikert arató tárlat még a hónap végéig tekinthető meg a volt párt­hidalók feletti fémburkola­tot. mely acélszerkezetű tar­tókra utal. pedig láthattuk, hogy a födémeket az előre gyártott vasbeton vázszerke­zet tartja. Az acél használata a ház sarkán logikus, a bejárat hangsúlyozására „kikönnyí- ti” itt a konstrukciókat, és a tömör faltestek függönyfallá vékonyainak. — a visszahú­zott saroknak szívóhatása van. A sarokpillér traverzei sze­rencsésen illeszkednek a mű­velődési központ és az SZMT- székház konstruktív építésze­téhez. Az épület kivitelezését a SZÁÉV végezte, munkájuk­ról diplomatikusan csak any- nyit mondanék, hogy nem hasonlítható össze a főváro­si irodaházak osztrák és ju­goszláv építők által kivitele­zett munkáival. Az építésznek tehát nem maradéktalan az öröme eme új épület láttán. A városla­kó állampolgárt talán nem zavarják a szakember fanyal- gásai. de fogadok, hogy ha megismerte egy adóellenőrzés során az épületet belülről is, neki is elmegy a kedve az egésztől... Kulcsár Attila Sokszor abban a hiszem- ben vagyunk, hogy a kárpá- tontúli cégek gépei még el- avultabbak, mint a mieink. A példák lassan csak esetiek lesznek, az óriási kihaszná­latlan piac miatt japán, ame­rikai, nyugat-európai cégek szállítják a gépsorokat. A munka szervezettsége, az anyagellátás, az érdekeltség, a vezetők kiválasztása való­ban gyengébb színvonalon áll mint nálunk, de ezen az állapoton gyorsan kívánnak változtatni. Példa erre az is­merős gyárigazgató, akit hét jelölt közül választott meg a kollektíva. Nem ritka, hogy 500 rubelt fizet havonta a szakembereinek és ezért a pénzért a rengeteg importált termékek közül már válasz­tani is lehet. Nekik még most szükségük van ránk a kapcsolatok ki­építésében. A nyugatiak is látják, hogy Magyarország nagyszerű ugródeszka a szov­jet piachoz. Ne várjunk ad­dig, míg minket kihagyva szerződnek és az exporttila­lom miatt még azt az egyre szűkülő kereskedelmi kap­csolatot is elveszítjük. ház kistermében. Egyébként ebből az anyagból állítják majd össze az állandó kiállí­tást a községben lévő mű­emlék jellegű tájházban. Megölte édesanyját Nagy István Attila Balettintézeti gála Nyíregyházán Tánclépésben az elődök nyomdokain Az Állami Balett Intézet néptánctagozatának nyíregyházi bemutatkozása (Fotó: H. P.) Kapocs lehetünk M. Cs. Kiállítás Tiszaszalkán Az APEH-székház a művelődési központ felől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom