Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-10 / 35. szám

Bl Kelőt 6 ___________________________________________________ itÍaflUaPijnC7áfl - i - _______________________________________Í990. február 10. —■w—^——WMMBi— A HMlfldl U1 aZdg HÉTVÉGI,MELLÉKLETE a——aa—^■ iatalokról Fiataloknak j Börtönbe többet nem... j Andor új utat keres Mit kínál a Bujtosi Szabadidő Csarnok? A többség jól érzi magát A tét óriási: Kiss Andor, 19 éves cigányfiú a szakadékból f el tud- e kapaszkodni, vagy aláhull, az ütódés és a saját körülményei hí­nárjába hal? A jobb élethez a saját elhatározása adott. A fiatalem­ber a tököli börtönből nemrégen szabadult. Nyíregyháza, Csillag utca. Andor, a barátnője, Olga és egy pici farkaskutya felém szaladnak. Látszólag boldogok. A 62. számú, elhagyatott házikóba megyünk, ahol Laborczi Gézától és a feleségétől átmenetileg szállást kaptak. Hideg van A szobában egy kis éjjeli lámpa fényénél beszélgetünk. Hideg van. A sarokban ugyan olajkályha áll, de Andornak nincs pénze fűtőolaj­ra. — 1970. november 21-én Ti- szaeszláron születtem — mondja Andor. — A szüleid mivel foglalkoz­tak? — kérdezem. — Fogalmam sincs — vála­szolja —, mert két hetes korom­ban a máriapócsi csecsemőotthon­ba vittek. Ezt a Mátészalkán lakó nevelőanyámtól tudom, akihez az otthonból kerültem. Nála jobb volt, mint az intézetben. Ennél a csa­ládnál Olgával együtt — aki szin­tén itt van — nevelkedtünk. Nem érdekes, hogy ennyi év után most ismét találkoztunk? (Egymásra mo­solyognak.) — Olgát dédelgették, kényez­tették neki mindent megadtak — folytatta Andor. A beszámolóból most egy kis vidámságot is érzek. — A vásárból meg máshonnan számára babákat, babakocsit, meg csecsebecséket hoztak, nekem pedig csak egy sípot. — Dolgoztattak? — Nem—vallja Olga. — Én 13, Andor pedig nyolc évig élt ott. Ezután a két cigányfiatal útja el­vált egymástól, mivel a fiút a nyír­bátori gyermekvédő intézetbe adták. Ez a kislánynak nagyon fájt, mert szerette Andort. — Amikor bevittek az intézet­be, visítottam — emlékezik An­dor. — Mondtam, ha nem enged­nek ki, betöröm az ablakot, de ekkor láttam, rács van rajta. A vonaton anya így szólt: fiam, ne haragudj, de az intézetbe vissza kell adjalak. Nyírbátorban 1984-ig voltam. Az általános iskola után vájár­tanuló lett. Két évig jól ment sora, majd egy balhé miatt hat társával együtt kicsapták a kollégiumból. A vájáriskolából Tiszadobra ke­rültem — folytatja. — Ekkor 17 éves voltam. Onnan Pestre, a lóversenyvállalathoz vittek. A pacik lába nyomán a pályát kellett javít­gatnom. Szinte gyalogkakukká váltam. Nem szerettem csinálni, ezért csak három napig voltam ott. Megismerte az anyját — Ezután a magam lábára áll­tam. Azért, mert tudtam, az inté­zet csak rossz munkahelyeket képes keríteni. A budapesti sorok­sári textilüzemben helyezkedtem el. Itt olcsó és jó szállást találtam, de egy év után otthagytam. — Miért? — Mert megismerkedtem édes­anyámmal, aki rávett, hogy a mun­kahelyemről számoljak le, és dol­gozzak Tiszaeszláron. — Édesanyáddal hogyan talál­koztál? — Bementem a nyíregyházi ta­nácsházára, ahol közöltem, hogy anyámat meg akarom keresni. Az adott címen — Tiszaeszlár, Szi­get úi 26. — felkerestem. Andor arca elkomorul. — Az volt a benyomásom, nem szuperül élnek. A mostohaapám börtönben van. Csak édesanyám meg a három mostohatestvérem tartózkodott otthon. Az édesszü­lei m elváltak. Anyáméktól néhány nap után kidobtak. Csak addig kel­lettem, ameddig volt pénzem. Ezután Újfehértón édesapámat kerestem fel. Vele is ekkor talál­koztam először. — Amikor apám meglátott, rögtön tudta: a fia vagyok. — Megpuszilt, átkarolt. Onnan azért távoztam, mert az nem tiszta, hogy mindent én csináljak. Édesapám­nak van felesége és hat fia, meg egy lánya. — Fogtam a maradék kétszáz forintomat, a batyumat a vállamra vettem, s világgá mentem. Felke­restem a pártfogómat, mert tud­tam, ha bajban vagyok, ő segít. Amikor a panaszommal előálltam, nem tudok sehová menni, hajlék­talan vagyok, ő ajánlotta: forduljak az egyik ismerőséhez, aki lelkész. Úgy is történt, s a pap segített raj­tam, valameddig ebben a házban lakhatok Olgával, aki szintén fe­dél nélküli, földönfutó. — Miért kerültél börtönbe? — Azért, mert anyám „olyan nő”. Neki csak a lóvém kellett. Egy alsónadrágra sem volt pénzem. Az öcséméknek ételt vettem, de a pénz egyszer csak elfogyott. Amikor láttam, éheznek, szomjaznak, betörtem a tiszaeszlári és a tisza- nagyfalui ABC-be. — Megloptad a parasztok ta­nyáját — nevet Olga. — Elfogtak—említi Andor—, s a tököli börtönben 14 hónapot töl­töttem. Külföldön dolgozni — Ott milyen az élet? — Szörnyű. A kaja kevés, a pi­henés csekély, a társaság kimon­dottan utálatos, közöttük a vere­kedés és a fajtalankodás minden­napos. Ott elhatároztam, ebből elegem van, igyekszem a saját lábamon megállni, elveszek egy fiatal nőt és békésen élek. De ebben a helyzetben amiben most vagyok nehéz zöldágra vergődni. Egy vállalatnál dolgozom, s annak el­lenére, hogy betanított hegesztői bizonyítvánnyal rendelkezem, háromezer forint fizetéssel segéd­munkásnak vettek fel. Éne a pénzre ketten vagyunk. Ebből kellene a kályhába olajat vennem, villany- számlát fizetnem, ennivalót vásá­rolnom, lakásra gyűjtenem meg Olgának 2600 forintos Puma cipőt beszereznem, — Andor nevet — mert mindig nyafog érte. Nincs olyan, amit nem tennék meg neki, annyira szeretem, majd elképze­léseiről közli: hegesztőként külföl­dön szeretne dolgozni, és egy olyan lakásra gyűjteni, melyben fűtés, meleg víz, WC, mosdó és ép üvegű ablak van, ahonnan látható a napfény, amiből az eddigi életé­ben igen kevés jutott neki. — A barátomnak, Laborczi Géza evangélikus lelkésznek és felesé­gének — aki szintén pap — na­gyon sokat köszönhetek: ebben a szűkös helyzetben anyagilag is segítettek — kísér az ajtóig An­dor. Cselényi György Elismerés Jdcksonnäk Michael Jackson lett az „Évtized szórakoztató-mű­vésze”! A felvétel Beverly Hillsben készült, amikor So­phia Loren gratulál a neves amerikai popsztárnak, miután átnyújtotta neki az „Évtized szórakozta­tó-művésze” díjat január 27-én a Hilton szállóban tartott ünnepségen. (Tclefotó-MTI) Telegram-hírek • Új tag lépett be a Telegram együttesbe, Abok József szemé­lyében, aki billentyűs hangszere­ken játszik. 9 Az együttes máso­dik nagylemezének anyagát ápri­lisban veszik fel. • A napokban készült el a zenekar ú j videoklip- je, melynek címe: Ki felel? • Or­szágos turnéra indul a Telegram februárban. A szabolcsi, illetve a közeli fellépési helyek: 8-án: Csen­get', 9-én: Fehérgyarmat, 10-én: Nyíracsád, 15-én: Mezőkövesd, 17- én: Polgár, 21-én: Debrecen, 22- én: Hajdúböszörmény, 23-án: Mis­kolc. Szégyen ide, szégyen oda, de egy évvel ezelőtt még én is tamáskodva néztam a Bujtosi Szabadidő Csar­nok erőfeszítéseit. Meg voltam róla győződve, hogy olyan progra­mokat próbálnak szervezni, amire nincs igény. Legalábbis én ezt hal­lottam, és láttam. Aztán az élet — most már el kell ismerni — a buj- tosiakat igazolta. A Bujtosi Szabadidő Csarnok rendezvényein tavaly 128 ezer láto­gató fordult meg, aminek a 75 száza­léka fiatal volt. Listván Lajos igaz­gatót először arról kérdeztük, mi­képpen sikerült ezt a magas számot elérniük. — Már a kezdéskor alapvető cél volt a fiatalokkal való törődés. Ez az a korosztály, amely mindenhonnan kiszorult. Társtalanok. A munkatár­saimmal ezt a réteget első perctől kezdve felnőttként kezeltük. Való­színű ezért sikerült megnyerni őket. Nem játszottunk rendezősdit, min­denki úgy szórakozik nálunk, ahogy akar, amíg nem sérti a belső rendet. Problémák eseten sem kezdünk el kiabálni, verekedni, vagy nyilváno­san megszégyeníteni valakit, udva­riasan figyelmeztetjük: Fiatal bará­tom, ne csináld ezt, vagy azt! Szerintünk az ifjúság 98 százalé­ka jól érzi magát nálunk, kap­csolatokat teremt, szórakozik, sportszerűen szurkol. — Az előbb említette, hogy 98 százalék jól érzi magát a csarnok­ban. a fennmaradó kettő, miért nem? — Ez tulajdonképpen egy 10-20 fős csoport, akik csinálják állandóan a balhét. Törnek-zúznak a WC-ben, szipóznak, dohárív óznak a küzdőté­ren, verekednek. Én abban bízok, hogy azok, akik jól érzik magukat egy-egy programunkon, egyszerűen kiközösítik, maguk közül ezeket a rendbontókat. Természetesen mi is ismerjük már azokat, akik hajlamo­sak elfelejtkezni magukról, és rend- re megtaláljuk a módját annak, hogy megfékezzük őket. — Ön szerint, milyenek vagyunk mi fiatalok? — Alapvetően pedagógus va­gyok, én és a munkatársaim is azt szeretnénk, ha a gyerekek megtalál­nák a helyüket az életben és nálunk is. Semmiképp sem akarunk azon­ban egy feszültség-levezető szere­pet vállalni. Éppen ezért, sajnos nem tudjuk meghívni a jövőben a Lord, az Ossián és a Pokolgép együttese­ket. Ezeknek a zenekaroknak a ra­jongótábora nem tudja megbecsülni a csarnokot. Állandó összetűzések a koncertek alatt, ráadául ezek egy részét nem is a mieink, azaz szabol­csi gyerekek csinálják, hanem a mis­kolciak, a debreceniek vagy éppen tataiak és szombathelyiek. Nem tudunk mit csinálni. És az együtte­sek sem tudják garantálni a bunyók elkerülését. — Mit terveznek 1990-re? — Nagyon nehéz dolgunk van; a fogyasztói árak és a különböző bér­leti díjak egyre emelkednek, de mi nem emelhetünk, mert azt már a lakosság nem tudná megfizetni. Megpróbáljuk a rendezvényeink belépőárait továbbra 50-100 forint között tartani. Kivétel ez alól az lenne, ha sikerülne a gépkocsipar­kolónkban menő nyugati együttese­ket felléptetni. Szeretnénk, ugyan­úgy mint eddig, rugalmasan kiszol­gálni vendégeinket. A szokásos ren­dezvények — Csiilagfény- és Csar­nok-diszkó, sportversenyek, pop­rock koncertek, balett — mellett egy-két meglepetést is tartogatunk. Vállalkozó társaság jött össze ná­lunk, amelynek nagyobb része fia­tal. Ez a biztosítéka annak, hogy a jövőben sem veszítjük el a fiatat látogatóink bizalmát. Száraz Attila Válaszlevél Kedves Roland! Köszönjük elismerő szavaidat. Sajnos a kezdeményezésünk nem váltotta be a hozzá fűzött reménye­ket: mindössze öt érvényes szavaza­tot kaptunk. Ennek ellenére az általunk is is­mert igények alapján a december 8-i fesztiválunkra meghívtuk az Első Emeletel. A velük kötött szerződést a csarnok egyéb rendezvénye miau (teremeross-verseny) fel kellett bon­tanunk. így a koncert —• önhibánkon kívül — elmaradt. Az ez évben már egészen biztos beinduló rendezvényünk: a Szóló- Zenei Klub. Az itt folyó programokat közösen rendezzük az MVMK-val kéthetenként az MVMK kamarater­mében. Februári programunk: : 11-én Ez-Az koncert, 25-én Vajda György­éi együttese lép fel. A koncertek kiegészülnek video­film-vetítéssel, lemezbemutatókkal és egyéb kulturális rendezvények­kel. További érdeklődésedre is szá­mítva: Majchrics Csaba, az Improvizációs Műhely glnöke Slágerlista HAZAIAK 1. Demjén Ferenc: Szerelemvonat (1) 2. Exotic: Trabant (4) 3. Bikini: Fúj a szél (2) 4. Csepregi Éva: így vagy úgy (3) 5. Edda: Szeretem a gyerekeket (6) 6. Lerch István: Tüntetés a szeretetért (8) 7. Első Emelet: Subiduma (5) 8. Szandi: Kicsi lány (10) 9. Csutka: Csóró vagyok (9) 10. Homonyik Sándor: Álmodj királylány (7) KÜLFÖLDIEK 1. Prince: Batman (1) 2. Erasure: Drama! (8) 3. Kaoma: Lambada (2) 4. Madonna: Cherish (7) 5. Depeche Mode: Personal Jesus (3) 6. Jason Donovan: Ten Good Reason (4) 7. Holly Johnson: Love Train (5) 8. Madonna: Dear Jessie (—) 9. Black Box: Ride on Time (10) lO.Paula Abdul: Forever Your Girl (6) 150 forintos könyvutalványt nyertek: Balogh Edit (Nyíregyháza), ifj. Holes István (Nyíregyháza) és Smajda Zsolt (Pusztadobos). A könyvutalványokat postán küldjük el. Továbbra is várjuk tippjeiteket — hároin-három hazai, illetve külföldi dalra — beküldési határidő: február 17. A levelezőlapra feltétlenül írjátok rá: KM- Slágerlista. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregyházi rádióban hallható.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom