Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-13 / 37. szám
1990. február 13. Kelei-Magyararszáe 3 Választási ráadások Házat és hazát Tom Lantos kaliforniai képviselőtől hallhattuk a közelmúltban: nem sokat található meg a Parlamentben, szinte csak „beugrik” leadni a szavazatát az éppen napirenden lévő ügyben, a többi idejét főleg a választói között tölti el, hogy véleményüket megismerhesse, érdekeiket minél hathatósabban képviselhesse. Fáradt képviselőket láttam Budapesten — nyilatkozta egy nyugati politikus a sajtónak — ha egy-egy képviselő kifejtette a véleményét egy-egy kérdésben, társai alig figyeltek rá, álmosaknak, unottaknak látszottak. Vagy az izgalmasabb kérdéseknél éppen nagy lázasan lapozgatták a dokumentumokat, igyekeztek követni, miről is van szó voltaképpen, mintha nem lett volna idejük az anyag előzetes tanulmányozására. A SAJTÓNYILVÁNOSSÁG, viharos ereje révén immár az ország színe előtt zajlanak le az országgyűlési események, a választópolgár láthatja, miként képviselik a honatyák az érdekeit, milyen viták kereszttüzében születnek meg a parlamenti törvények. Most már tudósít és le is leplez a kamera, nyomon követhetjük, kik azok. akik újra és újra makacsul fellépnek a demokrácia kivívásáért, kik azok, akik megrészegülve a szereplés lehetőségétől magukra szeretnék vonni a figyelmet, és kik azok, akik soha semmit nem tesznek, csak ott vannak, hogy eggyel többen legyenek. Vagy újabban éppenséggel meg sem jelennek... Ismerjük milyen mélységből próbált meg felkászálódni a parlamentünk az utóbbi időszakban: a statisztikai szemléletre alapozott hatalmi modellből. Ami alapján rendszerint kijelölték, melyik testületbe, hová hány fő kívántatik, életkor, nem és foglalkozás szerint. Emlékszünk a neves humorista jelenetére, mit mondtak a pártba felvételét kérő középkorú férfinak: most nem, most az volna a legjobb, ha fiatal lenne és nő, lehetőleg takarítónő. Ilyen elvek alapján is szerveződhetett a magyar parlament, kellett még egy vájár, vagy egy fejőnő — természetesen a hatalom javaslatára és véleményezésével. Sőt. most már az is napvilágra kerül, hogy az országgyűlésben „spontán” elhangzott hozzászólásokat előzőleg a pártapparátusok fogalmazták meg, azt a szöveget olvasta fel, vagy tanulta meg a képviselő. FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK, szó sincs itt arról, hogy vájárok. vagy fejőnők ellen ágálnánk, minden ember tiszteletet érdemel, ha a helyén becsületesen dolgozik, munkáját rendszeresen elvégzi. Viszont ott ülnek a parlamentben azok is, akiknek a feje begyepesedett, akik lejáratták magukat, alkalmatlanságuk bebizonyosodott. És .azok is. akik Tom Lantossal ellentétben idejük nagyobb részét egyáltalán nem a választópolgárok körében töltötték. sőt. nem is igen voltak kíváncsiak rajuk. Tény viszont az is, hogy éz a parlament, amelynek képviselőit 1985-ben már többes jelöléssel választottuk, az utóbbi időben nem egyszer felülmúlta önmagát — például a vízlépcső, majd a munkásőrség, a munkahelyi pártszerveződések és a pártvagyon elszámolása ügyében hozott döntéseivel. Olvasóink közül sokan kérnek tanácsot lapunk munkatársaitól. ki mellé szegődjenek, melyik pártot, szervezetet. képviselőjelöltet támogassanak szavazataikkal? Mi konkrét tanácsot senkinek sem kívánunk adni. mindenkinek lelkiismereti kérdés; kinek a programjával tud azonosulni, melyikkel szimpatizál. AZT VISZONT IGYEKSZÜNK TUDATOSÍTANI: jó lenne úgy megrendezni a választásokat, hogy minél többen éljenek választójogukkal és a választások eredménye a társadalom valódi értékítéletét tükrözné, ne csak a leghangosabb pártok híveinek szavazata érvényesüljön. Jó lenne, ha a politika, a pártok iránti tartózkodást. vagy elutasítást, illetve a közömbösséget most fél- retennék a választópolgárok, hogy a választás igaz is legyen. És jó lenne úgy választani, hogy a jövőbe tekintünk. Tőlünk függ, mit választunk: magunknak milyen T. házat, a jövő magyar nemzetének milyen hazát. Baraksó Erzsébet Kovács kontra Zöld Mező Különleges lencsék, éjszakai sugárvetök Í edi megrendeléseket is teljesít a mátészalkai MOM Mechanikai és Optikai RT. Így különleges méretű lencsék előál- iát vállalják az ország minden területéről. Másik újdonságuk, a vadászoknak ad nagy segítséget, kézi sugárvetőt rtanak, amely az éjszakai vadászatnál kötelező. A különleges lámpa ISO méterre is jól megvilágítja a vadat, és így osan lehet célozni. Kívánságra távcsővel is ellátják a vadászpuskákat. (Elek Emil felvétele) Nyereség helyett aktahegy „H gépek felkészítését, a munka megszervezését esak hátráltatja a pereskedés” Tartós fizetésképtelenség sújtja a pátrohai Zöld Mező Termelőszövetkezetet, ráadásul a januárban újonnan felvett főkönyvelő két hét után visszaadta a kinevezését, így várhatóan a korábban nyugdíjba vonult főkönyvelőt hívják vissza. A zárszámadó közgyűlés időpontját még nem tudja a tagság, amely egyre élénkebben érdeklődik, hogy mennyi lesz a veszteség, és ez miért keletkezett. Ebben a helyzetben inkább nyugalomra lenne szüksége a téesznek, nem egy bírósági ügyre. Ennek részleteit kutattam a helyszínen. Fegyelmik sorozata A termelőszövetkezet jogásza, dr. Oláh Bertalan aktákkal körülbástyázva fogad. Pillanatok alatt előveszi a szükséges iratokat., és már sorolja is az adatokat. — Kovács Mihály műszaki főágazatvezető 1987. augusztus 18-a óta dolgozik a téesznél. A vezetőség áprilisi ülésén figyelmeztetésben részesítette a karbantartás elhanyagolása, a meggondolatlan szervizelés és a' felkészí- tetlen munkagépek miatt. A júniusi vezetőségi ülésen Kovács Mihály újabb figyeljm lex kutyám, a ren- aK díthetetlen ambíciójú négerbarna vizsla sohasem ismerte meg a vadászás sokak által dicsért gyönyörűségét. Legfőképp azért nem, mert én sem, márpedig a sors az én sorsommal kötötte ösz- sze az életét. Apja Deny, a fékezhe- tetlen kalandor, a drótszőrű német vizsla és anyja, a hirhedett hamisr ságú magyar vizsla, Lulu, régesrég az örök csalitos- ban kergetik örök áldozataikat, mint ahogy a néhai testvérek is úgy tudom sorra elköltöztek a halványuló emlékezetbe az alomgazda Magyar bácsi után. Alex nem lett diadalittas vadász, nem lett hétpróbás kalandor, és alattomban sem támadott meg senkit, de él! Kutyakötelessége a házörizés. Egyszer egy kóbor patkány viszont kénytelen volt elismerni — földi pályafutása utolsó tizedmá- sodpercében, — hogy mégis csak vérbeli vadászkutyával áll szemben. Alex nem ismerte meg a szerelem gyönyörűségét sem. Kóborlásra nem volt lehetősége, magam pedig méltóságon alulinak tartottam, hogy kerítőnek csapjak fel kutyám érzelmi, de főleg biológiai igégott, ócska, zöld gumilabdával a domb üvegcseréppel és más szeméttel bőven piszkított tisztásán. A dolog abból áll, hogy én a világ minden égtája felé eldobálom a labdát. Ű meg robog szárKutya egy világ nyelnek kielégülése céljából. Így aztán lehet, hogy nem volt igazán boldog, de igazán csalódott sem. Mit vadászhat és mit szerelem! — az élet már csak úgy van kitalálva — szerencsére —, hogy amelyiknek az ízébe nem kóstolunk bele, annak nem érezzük hiányát sem. Egyetlen valamirevaló szabadidős elfoglaltsága, a labdázás. No nem a férfias futball, a divatos tenisz, vagy az előkelő golf, hanem egyszerű, bugyuta kutyalabdázás egy szétrányalva csapódó fülekkel, már-már összeakadó lábakkal és hozza dübörögve. A szélrózsa minden irányából — oda se neki bokor, tüske, üveg vagy szemét — visszahozza a lábam elé, és tekintetével jelzi, hogy újból dobassék el. Én pedig pöfeteg elégedettséggel nyugtázom, hogy micsoda örömteli perceket szerzek a kutyámnak. Vagy ... És ha ... Te szentséges Atya Ür Isten! Mi van, ha a kutya is azt hiszi, hogy 0 szerez örömteli perceket nekem? Ha azt hiszi, hogy az én há- nyavetiségemet, amivel széthajigálom a labdát, ő teszi rendbe azzal, hogy visszahozza. Hiszen közben hányszor várja el a hálás simogatást szolgálataiért, és hányszor akarja szétmarcangolni, ízekre szaggatni azt a rohadt labdát. £ ltérő jelzőrendszerünk miatt a titok örökre titok marad, már minthogy ki kivel tesz jót, hogy ki szerez örömet a másiknak. Ott a dombon kutya és ember viszonylatában jól van ez így. A természet törvényei ahogy összekötnek, úgy el is választanak bennünket egymástól. Elég, ha a szándék nemes. Hát a családban? Hát a társadalomban? Hát a történelemben? Én azt hiszem, te azt hiszed, ők azt hiszik. Pedig beszélni is tudnánk egymással. Méghozzá anyanyelvi fokon. Réti János meztetést kapott, mert a műszaki szemle nem sikerült. Felrótta számára a vezetőség azt is, hogy a hozzá tartozó dolgozók nem tartják be a munkaidőt, ő pedig nem kéri számon rajtuk az elvégzett munka minőségét. Időközben a ikisvárdai rendőrkapitányság 1988 végétől vizsgálatot folytatott a téeszben, mivel Molnár Imre, a tmk-csoport vezetője jelentette, hogy anyagok tűntek el. Ezeket Kovács Mihály utalványozta, és nem ellenőrizte a felhasználást. A rendőrség a vizsgálatot fele- lősségrevonás nélkül megszüntette. Berencsi Ferenc, a termelőszövetkezet elnöke júniusban fegyelmi eljárás lefolytatását rendelte él a műszaki főágazatvezető ellen, amelyet a rendőrségi vizsgálat ideje alatt felfüggesztett. A rendőrség lezárta a vizsgálatot, így a vezetőség augusztusi ülésén Kovács Mihályt felfüggesztette munkaköréből, áthelyezte tmk-cso- portvezetőnek és a szárítóüzem vezetőjének, és munkabérét 8 ezer forintban állapította meg. Hibák az eljárásban — Október harmadikén idézést küldtünk neki, — folytatja a jogász — hogy a fegyelmi eljárás október ötödikén lesz, és ott meghallgatják a védekezését. Mivel nem jelent meg, a vezetőség meghozta a már említett fegyelmi határozatát. Ez ellen Kovács Mihály fellebbezett, szerinte október ötödikén kapta meg az idézést, a felfüggesztés jogszabálysértő, a kötelezettségszegések nem bizonyíthatóak. A munkaügyi döntőbizottság nem változtatta meg a határozatot. Ezért a főágazatvezető a munkaügyi • bírósághoz fordult. Hozzátartozik a dologhoz, hogy október elseje óta egyetlen napot nem dolgozott, novemberben volt szabadságon azóta a téesz csak ezt fizette. Összehúzzák magukat Szinte a végszóra jön be a jogászhoz Kovács Mihály, akivel a beszélgetést a lakásán folytatjuk. — Annyi szabálytalanság van az egész históriában, hogy az egész eljárás szerintem inkorrekt. Kezdjük azzal, hogy az áprilisi vezetőségi ülés a beszámolómat elfogadta a felkészülésről, egyedül arra hívta fel a figyelmet, hogy a szervizmunkákat indítsam be. A fegyelmi ülésről az értesítést aznap 11,45-kor kaptam meg, hogy reggel 9 órakor menjek a téeszbe. A két figyelmeztetésről mind a mai napig nem kaptam levelet a téesztől. Ezekről nem is tudtam, meglepetésemre csak szeptemberben közölték. Az is méltánytalan, hogy 13 200 forintról nyolcezerre csökkentik a fizetésemet, és azt felróják, amikor táppénzen voltam, hiányosságokat tapasztaltak. Áz október 13-i közgyűlésen kértem a vezetőséget, hogy háromtagú bizottságot állítson fel, amely ellenőrzi, hogy az elnök által elmondott adatok valósak-e. Ezt elvetették. Most pereskedek a téesszel, közben összehúztuk magunkat, mert havi hétezerből kelj- a családunknak megélni. Dolgozni szeretnék, de nem ebben a munkakörben. Az ügy végére a nyíregyházi munkaügyi bíróság tesz pontot. A több tíz milliós veszteség elbírálására pedig a közgyűlés hivatott. Időközben közelegnek ismét a tavaszi munkák. (máté)
