Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-13 / 37. szám
2 Kelet-Ma gyarország 1990. február 13. Ügyészi vizsgálat választási ügyben Visszakérhető-e az ajánlócédula? Ha majd egyszer valamilyen összefoglaló jelzőt keresnek ezeknek a napoknak, heteknek a jellemzésére, a leghűbb kifejezés az lesz, hogy a jelölőcédulák gyűjtésének kora. Mivel ez foglalkoztatja a választásra jogosultak jelentős részét és mivel szinte nincs olyan választókerület, ahol valamilyen kifogás ne merült volna fel, dr. Fekete Zoltán segítségével ismét áttekintjük a legfontosabb tudnivalókat. Mindjárt essünk túl a nehezén: a választási bizottságok legjobb tudásuk szerint bírálták el a hozzájuk beérkezett kifogásokat, s a szóbeszéddel ellentétben mindössze egy olyan eset volt, amikor nem hoztak döntést, hanem átadták az ügyészségnek további vizsgálatra. (Ha lezárul, visszatérünk rá.) Az eddigi vizsgálatokból azonban megállapítható, hogy a bejelentésekbe keveredik a jó szándék, a jóhiszeműség és a sandaság. Bizalmi kapcsolat Mivel az ajánlási cédulák gyűjtése tulajdonékppen a jelölt és a választók közötti bizalmi kapcsolatra épül, kár lenne elrontani mindenféle gyanúsítgatásokkal. Előfordult, hogy pecséttel ellátott megbízólevéllel gyűjtött valaki ajánlócédulát, s mivel a megyei szó szerepelt a pecsétben —- a legtöbb párt nevében szerepel ■—, azzal gyanúsították meg a megyei tanácsot, hogy ők adtak megbízólevelet a bejelentésben szereplő párt jelöltjének támogatására. Gondot okoz, ha írógéppel kitöltött szelvényt találnak a választási bizottságok. Igaz, hogy a törvény csak az aláírást köti sajátkezüséghez, de ha írni nem tudó, vagy nehezen író ember megkér valakit, hogy utólag írja be a nevét, az ellen nem emelnek kifogást. Az azonban megkérdőjelezhető: vajon nem volna-e célszerűbb helyben tintával és tanúk előtt beírni a nevet, mint utólag írógéppel, mert ez etikailag mindenképpen kifogásolható. Néhol vitára ad okot, hogy az ajánlók egy része rövidített nevet ír a pártok nevének helyére. Az álláspont erről az, ha világosan kiderül a rövidítésből is, hogy melyik pártról van szó, (például nem írják ki, hogy Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt, hanem csak annyit írnak be, hogy kisgazdák) így is elfogadható. Gond akkor van — pontosabban már nincs is, mert akkor nem foKOMPON — FÉLÚTON DOMBRAD ÉS cigAnd között. (Harasz- tosi Pál felv.) gadják el —, ha a név nem azonos az ajánlócédulán megjelölt párt jelöltjével. fl cédulákat megsemmisítik Nemrég az is szóba került, hogy a választók egy része nem szívesen adja senkinek ajánlócéduláját, mert utólag ellenőrizhető, hogy ki kinek adta. Változtattak is valamit a törvényen, eszerint az ajánlási szelvényeket a választás napján megsemmisítik. Ezeket a cédulákat egyébként február 23-án éjfélig lehet gyűjteni, illetve jelöltre leadni, ám akinek hamarahb összegyűlt a 750 szelvénye, célszerű átadni a választási bizottságnak. Előfordulhat azonban, hogy a jelöltek azután is kapnak ajánlócédulát, miután leadják a 750-et, vagy az is, hogy akinek nem sikerült összegyűjteni a jelöléshez szükséges mennyiséget, annak zsebében marad amennyi összegyűlt. A tisztesség azt kívánja, hogy minden jelölt adja le valamennyi ajánlócéduláját, hogy a választás után se juthassanak ezek illetéktelen kezekbe. Ez a legkevesebb, amit megérdemel az, aki képviselői székbe akarta juttatni ajánlószelvónyével a jelöltet. Erre utal tulajdonképpen a választási törvény is, amikor kimondja, hogy a választási nyilvánosság nem sértheti a személyiséghez, a jó hírnévhez fűződő jogokat. Mivel egyre több kiskoalíció látszik létrejönni, több párt alakít más pártokkal jó és szoros kapcsolatot, úgy látszik nem kell félni attól, hogy valakik is visszaélnek a megszerzett, de nem megsemmisített ajánlócédulákkal. És ha meggondoltuk? az ajánlócédula, mert sokan elhamarkodták annak leadását, s azóta számukra szimpa- tikusabb jelölt nevét ismerték meg, vagy szimpatikusabb pártprogramot ismerhettek meg. A válasz: visszakérhető az ajánlócédula, noha senki nem adott róla elismervényt, hogy ezt átvette. Természetesen csak addig kérhető vissza, ameddig a jelölt be nem jegyeztette magát, tehát amíg az ajánlócédulákat át nem adta a választási bizottságnak. Egyébként ezek az ajánlócédulák másnak már nem adható át, hiszen azokat már egyszer kitöltötték. b. J. Az is kérdéssé és egyre gyakoribb kérdéssé vált manapság, hogy visszakérhető-e Tésztagyár vagy radarállomás Hit hallunk a határon túlról? TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Soha nem voltam íro- gatós ember, de most úgy érzem, bizonyos dolgokat nem lehet szó nélkül hagyni, ezért fogok tollat. A napokban néztem a Panoráma műsorát, s nagyon megdöbbentett az a dolog, hogy Kárpátalján az emberekkel elhitették, tésztagyár épül és több embernek ad munkalehetőséget. Aztán kiderült, hogy a tésztagyár helyett egy fontos, titokzatos objektum épült, és látni, hallani lehetett, hogy az ott élő emberek félnek és tiltakoznak a létesítmény ellen, mert rájuk nézve ez veszélyes lehet. A felháborodás és az ijedelem nem alaptalan, mi is félünk, mert itt élünk a szovjet határnál, naCsalódott ügyfelek gyón közel Kárpátaljához, és még Csernobilt sem hevertük ki. Egyre több a felismerhe- tetlen betegség. SOK EMBER PÁNIKBA ESETT és az ők megnyugtatására nyilatkozott a sajtóban Keleti György, s elmondta, hogy beszélt az ottani vezetővel és közölték, hogy aggodalomra semmi ok. Nem tudom, hogy hányán nyugodtak meg ettől a nyilatkozattól? A megnyugtató az lenne, ha Magyarország' illetékes szakemberei ki- mennének és ők döntenék el, hogy veszélyes-e? És jogos-e a magyar határhoz ilyen közel építeni az objektumot? Nem szabad belenyugodnunk és főleg megbíznunk az ilyen egyoldalúságban, meg kell győződnünk a dolgokról, amíg nem késő! Nem volt még elég tanulság Csernobil? Ott is a hanyagság okozta a tragédiát. Még most is érezzük a hatását, csak erről nem beszélünk őszintén. Három Magyarországon az elmúlt években alakult ki a kötvénypiac. Sokan fektették be pénzűket a nagy lehetőségeket kínáló értékpapírokba. Kecsegtető volt a nagy hozamokat ígérő kamat, még a kockázat vállalásával is. Bár a kockázat lényegét a vásárláskor sokan nem érzékelték. Mennyire volt ez biztonságos és jő üzlet? Az elmúlt néhány hónap ármozgása igazolja. A kötvények értéke jelentősen visszaesett. Ha valaki a lejárati idő előtt ki akarja venni a pénzét kevesebbet kap vissza. S a remélt kamatot sem érdemes kivárni, hiszen az infláció, a pénz romlása miatt nem sok jövedelemre lehet szert tenni. A kötvények tulajdonosai talán joggal érezhetik magukat becsapva. — Az emberek nem tudják, hogy a kötvényeket nem lehet azonosítani a betétekkel — válaszolta Braun Józsefné, az OTP megyei igazgatósága betétcsoportjának vezetője. — Itt van rizikó, ezért az árfolyam mozgását, illetve az újabb kötvény megjelenését figyelemmel kell kísérni. A lejárati idő után összegszerűen visszaadjuk a pénzt, csak már nem fog annyit érni. Ez nem a kispénzűek megtakarításának a helye. A legbiztonságosabbnak jelenleg a letéti jegyek tűnnek, magasabb a kamat és rövi- debb a lejárati idő. Pénztárjegy esetén már egy hét után is kamatot fizetnek. Az OTP kötvényeit 7 éves tartamra bocsátotta ki, országos szinten több mint öt milliárd forint értékben. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében foglalkoznak még Nyíregyháza városi tanács kötvényeinek forgalmazásával is. A 49 millió értékű értékpapírt teljes egészében nem vásárolták fel, utánuk 12 százalékos kamat jár. A jelenlegi árfolyama pedig 71 százalék. Ez azt jelenti, hogy aki ki szeretné venni pénzét, 29 százalékkal kevesebbet kap kézhez. S még az se biztos, hogy a lejárati idő előtt megkapja. Ugyanis a kötvényeket nem vásárolják vissza. A bankok és az értékpapír kereskedelmi titkársága megállapodást kötöttek, hogy az 1989. október 10-től az általuk forgalmazott lakossági kötvények egy részének adásvételét kizárólag megbízásos rendszerben a tőzsdén bonyolítják le. A szerződés alapján 60 napig vállalják az értékpapírok eladását. A bankok az értékpapírok forgalomképességét úgy kívánják helyreállítani, hogy plusz néhány százalék kamatprémiumot fizetnek, így követve az infláció mértékét. Ám egy jól működő értékpapírpiac létrehozásának is elengedhetetlen feltétele a politikai, gazdasági stabilitás. Bojté Gixelb Eső-lesö Rt. N em csoda, hogy zavarba jövünk magunktól is egy kicsit. Valójában mit is akarunk mi? Mindenki fújja a magáét már közel 60 párt szólamában. Beléphetünk, kiléphetünk, megújulhatunk. Valami biztos fog történni. Lehet, hogy esni fog? Na ugye, erről van szó. Már Móricz Zsigmond írt róluk: az Esőleső Társaság. S innen indultak a mi megyénkből... és szinte az ország minden rejtett csücskében fellelhetők. E népes tábor a század elején kezdte tevékenységét, már akkor megmondták, érezték a „végítélet kongását”, „tenni kell valamit, mert így megégünk a saját földünkön.” Semmi sem változott. Napirenden a választás. Talán, ha indulnának, biztos győzelem. Programjuk is van. — Várják az esőt. — Csak meg ne haragudjon a „jó ég”. (bojté) nappal a robbanás után a kórházak tele voltak súlyos beteg gyerekekkel. Az orvos nem tudott velük mit kezdeni, mert nem tudta a diagnózist, nem tudta, mitől van a sorozatos hányás, hasmenés a gyerekeknél. Az én két kis unokám is majdnem meghalt, olyan betegek voltak. Súlyos hányás, hasmenés lépett fel náluk, infúzió alatt voltak több napig. A rádió csak a 3. napon mondta be a katasztrófát. azt állították, HOGY NINCS SEMMI BAJ, erre nem jöhet a sugár, de azért a tejet forraljuk a piciknek, és mindent nagyon mossunk meg. Holott köztudott, hogy egész Európát belepte a sugár. Még most sem merjük megírni az igazságot? Ezek után a sorozatos (és még ki tudja hány eltitkolt) hazugságok után. hogy lehet elhinni nekik, hogy veszélytelen a kárpátaljai létesítmény? Vagy a gázrobbanás, hány ártatlan embernek kellett meghalni gondatlanságuk, felelőtlenségük miatt? Mert az ott dolgozók, mit sem törődve vele, fokozták a nyomást. Szóval nagyfokú a hanyagság a nemtörődömség, ezt ők is beismerték. Egy másik eset, szintén a Szovjetunióban történt, nevezetesen, hogy nyolc gyermek (1—3 évesek) megfagyott egy gyermekotthonban, mert meghibásodott a fűtés azon a szárnyon. De kérdem én azt, hogy elromlott a fűtés, muszáj volt megfagyniuk a gyerekeknek? Milyen hely az és kik dolgoznak ott, hogy egész éjszaka nem nézték rá a gyerekekre? Mert ha a gondozó bemegy, legalább egyszer, észre kellett volna vennie, hogy nincs fűtés. Vagy hol volt a gondozó, ha egész éjjel nem vette észre, hogy nincs fűtés? Milyen hidegnek kellett lenni, hogy megfagyjanak a gyerekek? Nekem van egy olyan érzésem, hogy nem csak egy éjszaka nem volt fűtés, és olyan felháborító ez a magatartás és ez az öntudat, semmi fegyelem sincs náluk? Éppen ezért félek és féltek mindenkit egy újabb csapástól, ami megismétlődhet a munkafegyelem megszegésével. Keleti Györgynek meg ide kellene jönnie, itt lakni a családjának, akkor talán 5 sem hinne oly hamar. Tisztelettel: Borbíró Lásztőné Hogy ki szúrt, örökre titok... A rendőrség lezárta a nyomozást az N. István záhonyi tanító halálát okozó súlyos testi sértés ügyében. Mivel a bűncselekményről a múlt év októberében beszámoltunk, ezért a történteket most csak röviden idézzük fel. A tanítót 1989. szeptember 29-én este a záhonyi általános iskola, Ady Endre utca 30. szám alatti épületének udvarán megszúrták Az őt először ellátó orvos kérdésére, hogy ki bántotta, N. István szovjet állampolgárokra utaló kijelentést tett. A rendőrség a tettes felderítése érdekében széles körű nyomozást indított. Kovács Gábor, a megyei rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályának főnyomozója elmondta, hogy a Szóbanforgó csoport tagjainak kilétét sikerült megállapítani. Ennek nyomán a kérdéses estén történtek is tisztázódtak. A tanító két szovjet állampolgárságú nővel beszélgetett, majd vitába keveredett. Ekkor B. László tiszaszentmártoni lakos — aki a pedagógust már korábbról ismerte — odalépett és N. Istvánt a presszóba kávézni hívta, ahová összesen négyen, a tanítón és B. Lászlón kívül még két férfi indult el. Ez utóbbiak a kishatármenti forgalom révén tartózkodtak Záhonyban. Útközben N. István és a három férfi között vita támadt, melynek során B. László a tanítót megütötte, majd összerugdosta. Mindezt a vallomásában a két szovjet állampolgár is megerősítette. A veszekedés, verekedés közvetlen előzménye állítólag az volt, hogy N. István a társaság tagjait többször lecigányozta. A felderítő munkát nagyban megnehezítette, hogy B. László a bűncselekmény után néhány napra a Szovjetunióba utazott. Az ügy felderítéséhez az ungvári rendőri szervek sok segítséget nyújtottak, az együttműködés példás volt. B. László N. István bántalmazását elismerte, de a szúrást nem, és ennek bizonyítására sem tanúkat, sem más, a tisztázáshoz hozzásegítő eszközöket nem sikerült találni. Így az ügyészség B. László ellen nem emel vádat. (cselényi)
