Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-13 / 11. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. január 13. A Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium udvarán testnevelési órán jégpróbát tartanak diákok. (Harasztosi Pál felv.) A Conducator végnapjai .................................r........ ■ Béres-csepp a segélvszállítnányban Idézet az év első, szenzációs könyvéből: „Pénteken 14 óra 30-kor a határőrség illetékesei közölték, hogy a magyar-román határon Nagylaknál és Csengersimánál egyelőre felsőbb utasításra várnak, a megnyitást illetően. A Romániával határos Szabolcs-Szatmár megye öt kórházában ügyeleti készenlétet rendeltek el, hogy szükség esetén bármikor fogadni tudják a romániai harcokban megsérült embereket”. A január 10-én megjelent könyvben olvasható egyebek közt az is, hogy egy békési hazánkfia a segélyszállítmányok között Béres-cseppet is vitt az Erdélyben élő beteg rokonának. (Vajon a beteg tudja-e, hogy Kisvárdán el dr. Béres József?) A Conducator végnapjai Egyszerűbb lett az adóz&p A bevallás házhoz jön Tavaly vizsgázott először az APEH és a lakosság egy addig ismeretlen „tantárgyból”, az adózásból. Mivel ennek semmiféle hagyománya nem volt még Magyarországon, az adószakemberek számítottak rá, hogy jóval több adóbevallást tartalmazó egységcsomag fogy majd cl, mint amennyire szükség van — hisz sokan biztonság kedvéért többet is visznek haza. A megye összesen 217 ezer csomagot kapott melyekhez a postahivatalokban és az adófelügyelőségeken lehetett hozzájutni. A számítások valóban beváltak, ugyanis a kelleténél valóban nagyobb mennyiség fogyott el a bevallásokból: 117 ezer csomag, amelyből mindössze 40 ezret küldtek vissza kitöltve a felügyelőségekhez. Az idén megváltozott a helyzet. Már a postáig sem kell elfáradni a bevallásért, mert tartozékokkal együtt házhoz küldik. 32 ezer személyi jövedelemadó-csomagot, és 11 ezer egyéni vállalkozói bevallást postáztak. Kaptak ezekből azok az egyéni vállalkozók, akik a nyilvántartásban szerepelnek — nekik a személyi jövedelemadó-bevallás mellett ingyen kézbesítették a vállalkozási bevallást is, amihez tavaly 40 forintért juthattak hozzá —, az adózó tevékenységet folytató magánszemélyek, akik adószámmal rendelkeznek (például magántervezők, magánpraxist folytató orvosok), mindazok, akik már tavaly adtak adóbevallást, s azok úgyszintén, akik 1989-ben személyi jövedelemadó-előleget fizettek. De vigyázat! Ha valakinek nem hozott a postás adócsomagot, az még korántsem jelenti, hogy nem kell bevallást adnia! Hisz ha több forrásból származó jövedelme van, mindenképpen ki kell töltenie az ívet! Így hát vagy felveszi a telefont, s felhívja a legközelebbi adófelügyelőséget, hogy küldjenek számára egy csomagot, vagy levélben igényli ezt, esetleg személyesen megy be a felügyelőségre vagy az ügyfélszolgálati irodájába. (Nem árt tudni, hogy január 15-től az adófelügyelőség nyírbátori, tiszavasvári és mátészalkai ügyfélszolgálati irodái átköltöznek a KIOSZ helyiségeibe.) A személyi jövedelemadóbevallás rubrikáiban a tavalyihoz képest nincs semmiféle változás. Figyelmesen, pontosan töltsük ki, különös tekintettel a személyi számra, aminek elírásából az elmúlt évben furcsa bonyodalmak származtak: példának okáért kiderült egyesekről, hogy ketten vannak. Nem szabad elfelejteni, hogy a végén alá kell írni az ívet. Sok gond származott abból, hogy az emberek a bevallás mellé különböző igazolásokat csatoltak. Erre azonban semmi szükség, ugyanis az igazolásokat otthon kell öt évig megőrizni, s egy esetleges ellenőrzés során megmutatni. 1989-ben a legtöbb hiba a vállalkozói adóbevallási ív kitöltéséből származott, ugyanis roppant komplikált volt. A vállalkozói adó azonban megszűnt, s ezzel együtt a korábbi bevallás is. Az idén egyszerűsített, áttekinthető egyéni vállalkozói bevallást kell kitölteni, melynek módjáról a KIOSZ és a KISOSZ előadásokat szervez. Azoknak az egyéni vállalkozóknak, akiknek nincs idejük az előadásra elmenni, a KlOSZ-nál tájékoztató kiadványokat adnak. Az egyéni vállalkozóknak a bevallást február 28-ig kell beküldeni a személyi jövedelemadó-bevallással együtt, míg a magánszemélyek március 20-ig kötelesek megtenni a bevallást. B. A. Olvasói vélemény Várják a vásárlót A Kelet-Magyarország január 9. számában közöltük Bihari János kertészmérnök, a mátésszalkai kertbarátkor elnökének írását, arról, hogy a feltételes forgalmú növényvédő szerek beszerzése Mátészalkán megoldatlan. A cikk írója felpanaszolta, felesleges idő- és pénz- pocsékolás a tanfolyam elvégzése, a vizsgázás ha a termelők nem tudják hol megvásárolni a szükséges növényvédő szereket. A közölt írásra szerkesztőségünkbe az alábbi válasz érkezett: Mátészalkán nemcsak az Áfész szakboltjaiban forgalmaznak növényvédő szert, hanem még két másik vállalat is. Ezek közül a Vetőmag Mintabolt Mátészalka Sallai út 30. cím alatt várja (hiába!) egyedül azokat a vásárlókat, akik feltételes forgalmú szereket vásárolhatnak. Rendeljék meg áruikat, ezzel a boltot feljogosítják a vásárlásra, mivel a készletgazdálkodás nem engedi meg, hogy mindenből kellő mennyiség álljon rendelkezésre. Szeretném megvédeni az illetékeseket az őket ért bírálatért. 1989. december 6-án minden növényvédő szert forgalmazó bolt megkapta a MÉM által kiadott engedélyt, amely szerint csak bizonyítvánnyal rendelkező fő foglalkozású eladó — az előírtak szigorú betartása mellett — forgalmazhatja a feltételes forgalmú növényvédő szereket. Mátészalkán a Vetőmagmintabolt, a növényvédő szerrel foglalkozó eladója már a nyár folyamán sikerrel elvégezte az előírt tanfolyamot, tehát nincs személyi akadálya a feltételes forgalmú növényvédő szerek árusításának. Nagy Gyula Vetőmag-mintabolt boltvezetője Válaszolnak a taxisok Hadviselés—ellenség nélkül? Tisztelt B. G. Űr! Értetlenül és felháborodással olvastuk a Kelet-Magyarország 1990. január 10-i számában „Hadüzenet?" címmel írt cikkét, és egyben a leghatározottabban visszautasítjuk azokat a sértő és gúnyo- ros általánosításokat, amelyek valósággal fröcskölnek az ön tollából. Az a stílus, amellyel ön elkápráztatja az olvasókat, csak a lényeg elfedésére, a taxisok iránti ellenszenv, sőt ellenséges hangulat szítására alkalmas. Emlékeztet azok logikájára, akik egy-egy tömegmegmozdulást „'ittas — huligán elemek” művének tulajdonítanak. Bizonyára sok fáradtságába került azt a sok „remek” jelzőt összegyűjteni, melyekkel bennünket illet, azért megértjük, hogy már arra nem futotta erejéből, hogy a dolgok mélyére is ásson, kutatva a demonstráció igazi okait. Szeretnénk Önt megnyugtatni: nem kívánunk senki ellen fegyvert fogná, viszont az ön kezéből hiányzik a szellem fegyvere. Elhatároljuk magunkat azoktól, akik a cikkben nagybetűvel kiemelt kijelentést tették, azoktól is, akik sérelmeiket, indulataikat fizikai erőszakkal vezetik le, ugyanakkor közösséget vállalunk azokkal, akik jogos követeléseink demonstrálására gyűltek ott össze (reméljük ön is ott volt!) Bízunk abban, hogy azok, akik arra hivatottak, nem az ön cikke alapján regálnak majd a demonstrációra, s utasaink is másképpen ítélnek meg bennünket. Mert az ön cikkében sugalltakkal ellentétben a józan taxisok alkotják a többséget. Végezetül kívánjuk, hogy amikor nem egyszerű kisiparosokat kell bonckés alá venni, akkor is hasonló bátorsággal és vehemenciával bírjon. Tisztelettel: Major Péter a KIOSZ Fuvarozási Alapszervezet elnöke „Két perc az életetek!” Egy munkahelyen, a kisvárdai vasöntödében dolgozott ifjú Bóka István ajaki lakos az édesapjával, idősebb Bóka Istvánnal. Időnként, ha valamelyikük nem ért rá, előfordult, hogy helyette a fizetést a másik vette fel. Idősebb Bóka azonban alkoholista volt, s pénzének jórészét italra költötte. Rendszeresen járt idős M. Pálhoz poharazgatni. Egy nyári délutánon, 1989. július 22-én idősebb M. Pál és felesége kint ültdögéltek a házuk udvarán. Egyszercsak beállított hozzájuk ifjú Bóka István egy ásóval és egy borotvával. A férfit és az asszonyt beszorította a konyhába, majd az ásót a küszöbbe vágva, a borotvát előkapva rájuk kiáltott, hogy adjanak neki tízezer forintot, mert különben két percig tárt csak az életük. M. Pál természetesen megijedt, gyorsan összeszedett 3500 forintot, s mondta, hogy csak ennyi pénze van. Bóka azonban nem tágított, kerek tízezret követelt. M. Pál át is ment a szomszédhoz pénzt kérni és nyolcezer forinttal tért vissza. Mig Bóka várt rá a lakásban, fenyegetésképpen M.-né szeme láttára szétdarabolta a nála lévő ásóval a ház macskáját. M. erre a látványra ért haza és nem csoda, hogy ezek után az összes pénzt adaadta a zsarolónak. Mint az már általában lenni szokott, M.-ék nem sok időre szabadultak meg Bókától. Tíz nap múlva alaposan becsipve állított be hozzájuk, de akkor már húszezer forintot követelt. Az ásót és a borotvát ugyan otthon hagyta, de helyettük egy húsz centi penge hosszúságú konyhakést hozott magával. Most ellenben hiába fenyegetőzött, már csak két percük van hátra, ha nem adják oda a pénzt, M. Pál egyetlen fillért sem tudott előteremteni. Bóka ekkor azt mondta, hogy sürgősen kérjen kölcsönt. M. el is indult, utána pedig szorosan a zsaroló. A kapuban azonban összetalálkoztak M-ék fiával, aki megtudta, hogy apja pénzt megy kölcsönkérni. A fiú ekkor megállította a menetet, s kiütötte Bóka kezéből a kést. A zsaroló úgy megijedt, hogy kerékpárját hátrahagyva menekült el a házból. Az M. család kölcsönkérés helyett a rendőrségre ment, feljelentést tenni. Ifjabb Bóka István a zsarolások miatt bíróság elé került, ahol aztán kiderült, hogy bizony nemcsak az apja, hanem ő is alkoholista. Tettét azzal indokolta, hogy július 22-én apja a munkahelyen az ő fizetését is felvette, részegen ment haza, s ő úgy gondolja, hogy a pénzt megint M. Páléknál hagyta, ö pedig csak azért ment a házaspárhoz, hogy a két fizetést visz- szakövetelje. A bíróságot a 19 éves Bóka István mentegetőzése nem ámította el. Súlyos fenyegetéssel, folytatólagosan elkövetett zsarolás miatt jogerősen két év négy hónapi börtönre ítélték, s alkoholizmus miatt elrendelték a kényszergyógyítását. B. A. című könyv szerdán reggel került az utcai árusokhoz Budapesten. (Percek alatt elkapkodták a néhány száz példányt.) A Népszavában megjelent nyilatkozat szerint azonban a közeli napokban valamennyi megyeszékhely könyvesboltjaiba juttanak a százezer példányból. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ennek a könyvnek a szerzője a történelem. S hogy mi a műfaja? Riport, dokumentum, talán egy kicsit történelem- könyvnek is nevezhető. Az biztos, hogy ez a könyv a hazai könyvnyomtatás történetében a „leg”-ek közé tartozik, hiszen január 2-án még a kéziratokat szedték a nyomdászok... Nem nehéz megjósolni, hogy ez a mű mindenhová eljut, ahol a magyarok élnek. Évtizedek múlva is olvasható lesz szerte a világban, hogy a romániai felkelőket megyénk lakói is segítették. A bevezető írásnak ez a címe: Szóljanak a harangok Tőkés Lászlóért! E kötet is emlékeztet bennünket arra, hogy annak idején, a meghirdetett időben Szabolcs-Szat- már-Beregben is megkondul- tak a harangok, és gépkocsik dudái szólaltak meg égbekiáltó hangon. Majdani kutatók, történelmet tanulók is meríthetnek ebből a könyvből. A 31. oldalon olvasható például öt magyar pártnak a felhívása: „Kérjük a magyar kormányt, hogy javasolja a helsinki egyezményt aláíró valameny- nyi ország kormányának, lépjen fel egységesen a további vérontás megakadályozásáért”. Egy másik helyen olvasható, hogy a fordulat napján a bukarestiek így kiáltottak kórusban a karhatalmisták- hoz: „Maradunk! Mi vagyunk a nép, ti is a nép kenyerét eszitek!” Történelmi pillanatokat idéznek ezek a mondatok is: „Aradon kísérőnk felvitt bennünket abba a szobába, ahol egy évvel ezelőtt Grósz egy asztalhoz ült Ceau- sescuval. Most ezen az asztalon fegyverek, lőszerek és kenyér. Minden ablak kilőve, az egész házban átsüvít a fagyos szél”. Egy szemtanú így emlékezik a kolozsvári eseményekre: „Apró, fekete emberek voltak és füttyszóra egyszerre adtak le sortüzet”. A kötetben olyan fényképeket is láthatunk, amelyek a sajtóban nem jelentek meg. Külön figyelmet érdemel, hogy a címlapon a Conducator szóban a két O betűt két halálfej helyettesíti, ötletes és figyelmezető ez a címlap. Említést érdemel még Orosz József rádiós újságíró epizódja, ő ugyanis élőben közvetítette, ahogy körülötte aratott a halál. Oltványi Ottó újságíró Bukarestben írott utószava így végződik: „A múltat soha nem lehet feledni. A tér sarkán épület. Falára vérrel írták: Hitler, Sztálin, Ceausescu”. E záró mondat is bizonyítja, hogy a könyv történelmi értékű. Nábrádi Lajos Toltkarcsúalcnak és gyermekeknek ia Ezentúl havonta Burda Amint’azt a szerdán, Budapesten megtartott sajtótájékoztatón megtudtuk, a Burda című divatlap alig egyéves megjelenése alatt harmincezer darabbal nőtt az eladott példányok száma. A kiadására létrehozott Modell Kft. a sikert látva úgy határozott, hogy ezentúl nemcsak kéthavonta, hanem nálunk is minden hónapban megjelenteti a lapot. A mintegy száz országban kapható, 19 nyelven megjelenő Burda az idei évre is szép terveket tartogat. A világ számos országában a divatlap mellett speciális divatújság, kézimunkafüzet, varró- és kézimunkakönyv, szakácskönyv jelenik meg, amelyeknek hasznát a magyar lányok és asszonyok is élvezni szeretnék. Ezért is döntött úgy a Modell Kft., hogy az olvasók kívánságára elsőként az NSZK-ban is újdonságnak számító nagy varrókönyvet adja ki magyarul. Még a varrókönyv előtt megjelenik a Burda-szafcócs- könyv, amely a Burda-könyvek sorozatának első tagja lesz. Szerzői azt ígérik, hogy a benne található ételreceptek alapján a teljes értékű tápanyagokból is olyan ételeket készíthetünk, melyekkel még az édességek fogyasztása sem „veszélyes”. A közvéleménykutatás alapján a felsoroltak mellett az idei újdonságok közé tartozik még a teltkarcsú Burda, amely a súlyfelesleggel rendelkezőknek igyekszik segítséget adni, s megjelenik majd a gyermekruhák varrásában rendkívüli segítséget nyújtó Gyermekburda is. K. É. Dióbél kerül az óvoda udvarán lévő etetőbe. (Harasztosi Pál felv.)
