Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-13 / 11. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. január 13. A Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium udvarán testnevelési órán jégpróbát tartanak diákok. (Harasztosi Pál felv.) A Conducator végnapjai .................................r........ ■ Béres-csepp a segélvszállítnányban Idézet az év első, szenzációs könyvéből: „Pénteken 14 óra 30-kor a határőrség illetékesei közölték, hogy a ma­gyar-román határon Nagylaknál és Csengersimánál egye­lőre felsőbb utasításra várnak, a megnyitást illetően. A Romániával határos Szabolcs-Szatmár megye öt kórházá­ban ügyeleti készenlétet rendeltek el, hogy szükség esetén bármikor fogadni tudják a romániai harcokban megsérült embereket”. A január 10-én megjelent könyvben olvasható egyebek közt az is, hogy egy békési hazánkfia a segélyszállítmá­nyok között Béres-cseppet is vitt az Erdélyben élő beteg rokonának. (Vajon a beteg tudja-e, hogy Kisvárdán el dr. Béres József?) A Conducator végnapjai Egyszerűbb lett az adóz&p A bevallás házhoz jön Tavaly vizsgázott először az APEH és a lakosság egy addig ismeretlen „tantárgy­ból”, az adózásból. Mivel en­nek semmiféle hagyománya nem volt még Magyarorszá­gon, az adószakemberek szá­mítottak rá, hogy jóval több adóbevallást tartalmazó egy­ségcsomag fogy majd cl, mint amennyire szükség van — hisz sokan biztonság ked­véért többet is visznek haza. A megye összesen 217 ezer csomagot kapott melyekhez a postahivatalokban és az adófelügyelőségeken lehetett hozzájutni. A számítások va­lóban beváltak, ugyanis a kelleténél valóban nagyobb mennyiség fogyott el a be­vallásokból: 117 ezer csomag, amelyből mindössze 40 ezret küldtek vissza kitöltve a fel­ügyelőségekhez. Az idén megváltozott a helyzet. Már a postáig sem kell elfáradni a bevallásért, mert tartozékokkal együtt házhoz küldik. 32 ezer sze­mélyi jövedelemadó-csoma­got, és 11 ezer egyéni vállal­kozói bevallást postáztak. Kaptak ezekből azok az egyéni vállalkozók, akik a nyilvántartásban szerepel­nek — nekik a személyi jöve­delemadó-bevallás mellett ingyen kézbesítették a vál­lalkozási bevallást is, amihez tavaly 40 forintért juthattak hozzá —, az adózó tevékeny­séget folytató magánszemé­lyek, akik adószámmal ren­delkeznek (például magánter­vezők, magánpraxist folytató orvosok), mindazok, akik már tavaly adtak adóbeval­lást, s azok úgyszintén, akik 1989-ben személyi jövedelem­adó-előleget fizettek. De vi­gyázat! Ha valakinek nem hozott a postás adócsomagot, az még korántsem jelenti, hogy nem kell bevallást ad­nia! Hisz ha több forrásból származó jövedelme van, mindenképpen ki kell tölte­nie az ívet! Így hát vagy felveszi a telefont, s felhívja a legközelebbi adófelügyelő­séget, hogy küldjenek számá­ra egy csomagot, vagy levél­ben igényli ezt, esetleg sze­mélyesen megy be a felügye­lőségre vagy az ügyfélszolgá­lati irodájába. (Nem árt tud­ni, hogy január 15-től az adófelügyelőség nyírbátori, tiszavasvári és mátészalkai ügyfélszolgálati irodái átköl­töznek a KIOSZ helyiségei­be.) A személyi jövedelemadó­bevallás rubrikáiban a tava­lyihoz képest nincs semmifé­le változás. Figyelmesen, pon­tosan töltsük ki, különös te­kintettel a személyi számra, aminek elírásából az elmúlt évben furcsa bonyodalmak származtak: példának okáért kiderült egyesekről, hogy ketten vannak. Nem szabad elfelejteni, hogy a végén alá kell írni az ívet. Sok gond származott abból, hogy az emberek a bevallás mellé különböző igazolásokat csatoltak. Erre azonban sem­mi szükség, ugyanis az iga­zolásokat otthon kell öt évig megőrizni, s egy esetleges el­lenőrzés során megmutatni. 1989-ben a legtöbb hiba a vállalkozói adóbevallási ív kitöltéséből származott, ugya­nis roppant komplikált volt. A vállalkozói adó azonban meg­szűnt, s ezzel együtt a koráb­bi bevallás is. Az idén egy­szerűsített, áttekinthető egyé­ni vállalkozói bevallást kell kitölteni, melynek módjáról a KIOSZ és a KISOSZ elő­adásokat szervez. Azoknak az egyéni vállalkozóknak, akiknek nincs idejük az elő­adásra elmenni, a KlOSZ-nál tájékoztató kiadványokat ad­nak. Az egyéni vállalkozók­nak a bevallást február 28-ig kell beküldeni a szemé­lyi jövedelemadó-bevallással együtt, míg a magánszemé­lyek március 20-ig kötelesek megtenni a bevallást. B. A. Olvasói vélemény Várják a vásárlót A Kelet-Magyarország ja­nuár 9. számában közöl­tük Bihari János kertészmér­nök, a mátésszalkai kertba­rátkor elnökének írását, ar­ról, hogy a feltételes forgal­mú növényvédő szerek be­szerzése Mátészalkán megol­datlan. A cikk írója felpana­szolta, felesleges idő- és pénz- pocsékolás a tanfolyam el­végzése, a vizsgázás ha a termelők nem tudják hol megvásárolni a szükséges növényvédő szereket. A közölt írásra szerkesztőségünkbe az alábbi válasz érkezett: Mátészalkán nemcsak az Áfész szakboltjaiban forgal­maznak növényvédő szert, ha­nem még két másik vállalat is. Ezek közül a Vetőmag Mintabolt Mátészalka Sallai út 30. cím alatt várja (hiá­ba!) egyedül azokat a vásár­lókat, akik feltételes forgal­mú szereket vásárolhatnak. Rendeljék meg áruikat, ezzel a boltot feljogosítják a vásár­lásra, mivel a készletgazdál­kodás nem engedi meg, hogy mindenből kellő mennyiség álljon rendelkezésre. Szeretném megvédeni az illetékeseket az őket ért bí­rálatért. 1989. december 6-án minden növényvédő szert forgalmazó bolt megkapta a MÉM által kiadott engedélyt, amely szerint csak bizonyít­vánnyal rendelkező fő fog­lalkozású eladó — az előírtak szigorú betartása mellett — forgalmazhatja a feltételes forgalmú növényvédő szere­ket. Mátészalkán a Vetőmag­mintabolt, a növényvédő szer­rel foglalkozó eladója már a nyár folyamán sikerrel elvé­gezte az előírt tanfolyamot, tehát nincs személyi akadá­lya a feltételes forgalmú nö­vényvédő szerek árusításá­nak. Nagy Gyula Vetőmag-mintabolt boltvezetője Válaszolnak a taxisok Hadviselés—ellenség nélkül? Tisztelt B. G. Űr! Értet­lenül és felháborodással ol­vastuk a Kelet-Magyaror­szág 1990. január 10-i számá­ban „Hadüzenet?" címmel írt cikkét, és egyben a leg­határozottabban visszautasít­juk azokat a sértő és gúnyo- ros általánosításokat, ame­lyek valósággal fröcskölnek az ön tollából. Az a stílus, amellyel ön elkápráztatja az olvasókat, csak a lényeg elfedésére, a taxisok iránti ellenszenv, sőt ellenséges hangulat szításá­ra alkalmas. Emlékeztet azok logikájára, akik egy-egy tö­megmegmozdulást „'ittas — huligán elemek” művének tulajdonítanak. Bizonyára sok fáradtságába került azt a sok „remek” jelzőt össze­gyűjteni, melyekkel bennün­ket illet, azért megértjük, hogy már arra nem futotta erejéből, hogy a dolgok mé­lyére is ásson, kutatva a de­monstráció igazi okait. Szeretnénk Önt megnyug­tatni: nem kívánunk senki ellen fegyvert fogná, viszont az ön kezéből hiányzik a szellem fegyvere. Elhatároljuk magunkat azoktól, akik a cikkben nagybetűvel kiemelt kijelen­tést tették, azoktól is, akik sérelmeiket, indulataikat fi­zikai erőszakkal vezetik le, ugyanakkor közösséget válla­lunk azokkal, akik jogos kö­veteléseink demonstrálására gyűltek ott össze (reméljük ön is ott volt!) Bízunk abban, hogy azok, akik arra hivatottak, nem az ön cikke alapján regálnak majd a demonstrációra, s utasaink is másképpen ítél­nek meg bennünket. Mert az ön cikkében sugalltakkal el­lentétben a józan taxisok al­kotják a többséget. Végezetül kívánjuk, hogy amikor nem egyszerű kisipa­rosokat kell bonckés alá venni, akkor is hasonló bá­torsággal és vehemenciával bírjon. Tisztelettel: Major Péter a KIOSZ Fuvarozási Alapszervezet elnöke „Két perc az életetek!” Egy munkahelyen, a kisvárdai vasöntödében dolgozott ifjú Bóka István ajaki lakos az édesapjá­val, idősebb Bóka Istvánnal. Időnként, ha valamelyikük nem ért rá, előfordult, hogy helyette a fizetést a másik vette fel. Idő­sebb Bóka azonban alkoholista volt, s pénzének jórészét italra költötte. Rendszeresen járt idős M. Pálhoz poharazgatni. Egy nyári délutánon, 1989. július 22-én idősebb M. Pál és felesége kint ültdögéltek a házuk udva­rán. Egyszercsak beállított hoz­zájuk ifjú Bóka István egy ásó­val és egy borotvával. A férfit és az asszonyt beszorította a konyhába, majd az ásót a kü­szöbbe vágva, a borotvát elő­kapva rájuk kiáltott, hogy ad­janak neki tízezer forintot, mert különben két percig tárt csak az életük. M. Pál természetesen megijedt, gyorsan összeszedett 3500 forintot, s mondta, hogy csak ennyi pénze van. Bóka azonban nem tágított, kerek tíz­ezret követelt. M. Pál át is ment a szomszédhoz pénzt kérni és nyolcezer forinttal tért vissza. Mig Bóka várt rá a lakásban, fenyegetésképpen M.-né szeme láttára szétdarabolta a nála lévő ásóval a ház macskáját. M. erre a látványra ért haza és nem cso­da, hogy ezek után az összes pénzt adaadta a zsarolónak. Mint az már általában lenni szokott, M.-ék nem sok időre szabadultak meg Bókától. Tíz nap múlva alaposan becsipve ál­lított be hozzájuk, de akkor már húszezer forintot követelt. Az ásót és a borotvát ugyan otthon hagyta, de helyettük egy húsz centi penge hosszúságú konyha­kést hozott magával. Most ellen­ben hiába fenyegetőzött, már csak két percük van hátra, ha nem adják oda a pénzt, M. Pál egyetlen fillért sem tudott elő­teremteni. Bóka ekkor azt mond­ta, hogy sürgősen kérjen köl­csönt. M. el is indult, utána pe­dig szorosan a zsaroló. A kapu­ban azonban összetalálkoztak M-ék fiával, aki megtudta, hogy apja pénzt megy kölcsönkérni. A fiú ekkor megállította a mene­tet, s kiütötte Bóka kezéből a kést. A zsaroló úgy megijedt, hogy kerékpárját hátrahagyva menekült el a házból. Az M. csa­lád kölcsönkérés helyett a ren­dőrségre ment, feljelentést tenni. Ifjabb Bóka István a zsarolá­sok miatt bíróság elé került, ahol aztán kiderült, hogy bizony nemcsak az apja, hanem ő is alkoholista. Tettét azzal indokol­ta, hogy július 22-én apja a munkahelyen az ő fizetését is felvette, részegen ment haza, s ő úgy gondolja, hogy a pénzt megint M. Páléknál hagyta, ö pedig csak azért ment a házas­párhoz, hogy a két fizetést visz- szakövetelje. A bíróságot a 19 éves Bóka István mentegetőzése nem ámí­totta el. Súlyos fenyegetéssel, folytatólagosan elkövetett zsaro­lás miatt jogerősen két év négy hónapi börtönre ítélték, s alko­holizmus miatt elrendelték a kényszergyógyítását. B. A. című könyv szerdán reggel került az utcai árusokhoz Budapesten. (Percek alatt el­kapkodták a néhány száz pél­dányt.) A Népszavában meg­jelent nyilatkozat szerint azonban a közeli napokban valamennyi megyeszékhely könyvesboltjaiba juttanak a százezer példányból. Nyugod­tan állíthatjuk, hogy ennek a könyvnek a szerzője a tör­ténelem. S hogy mi a műfa­ja? Riport, dokumentum, ta­lán egy kicsit történelem- könyvnek is nevezhető. Az biztos, hogy ez a könyv a hazai könyvnyomtatás törté­netében a „leg”-ek közé tar­tozik, hiszen január 2-án még a kéziratokat szedték a nyomdászok... Nem nehéz megjósolni, hogy ez a mű mindenhová eljut, ahol a magyarok élnek. Évtizedek múlva is olvasha­tó lesz szerte a világban, hogy a romániai felkelőket megyénk lakói is segítették. A bevezető írásnak ez a címe: Szóljanak a harangok Tőkés Lászlóért! E kötet is emlékeztet bennünket arra, hogy annak idején, a meghir­detett időben Szabolcs-Szat- már-Beregben is megkondul- tak a harangok, és gépkocsik dudái szólaltak meg égbeki­áltó hangon. Majdani kutatók, történel­met tanulók is meríthetnek ebből a könyvből. A 31. olda­lon olvasható például öt ma­gyar pártnak a felhívása: „Kérjük a magyar kormányt, hogy javasolja a helsinki egyezményt aláíró valameny- nyi ország kormányának, lép­jen fel egységesen a további vérontás megakadályozásá­ért”. Egy másik helyen olvas­ható, hogy a fordulat napján a bukarestiek így kiáltottak kórusban a karhatalmisták- hoz: „Maradunk! Mi vagyunk a nép, ti is a nép kenyerét eszitek!” Történelmi pillana­tokat idéznek ezek a monda­tok is: „Aradon kísérőnk fel­vitt bennünket abba a szo­bába, ahol egy évvel ezelőtt Grósz egy asztalhoz ült Ceau- sescuval. Most ezen az aszta­lon fegyverek, lőszerek és ke­nyér. Minden ablak kilőve, az egész házban átsüvít a fa­gyos szél”. Egy szemtanú így emlékezik a kolozsvári ese­ményekre: „Apró, fekete em­berek voltak és füttyszóra egyszerre adtak le sortüzet”. A kötetben olyan fényképe­ket is láthatunk, amelyek a sajtóban nem jelentek meg. Külön figyelmet érdemel, hogy a címlapon a Conduca­tor szóban a két O betűt két halálfej helyettesíti, ötletes és figyelmezető ez a címlap. Említést érdemel még Orosz József rádiós újságíró epi­zódja, ő ugyanis élőben köz­vetítette, ahogy körülötte ara­tott a halál. Oltványi Ottó új­ságíró Bukarestben írott utó­szava így végződik: „A múl­tat soha nem lehet feledni. A tér sarkán épület. Falára vérrel írták: Hitler, Sztálin, Ceausescu”. E záró mondat is bizonyítja, hogy a könyv tör­ténelmi értékű. Nábrádi Lajos Toltkarcsúalcnak és gyermekeknek ia Ezentúl havonta Burda Amint’azt a szerdán, Buda­pesten megtartott sajtótájé­koztatón megtudtuk, a Burda című divatlap alig egyéves megjelenése alatt harminc­ezer darabbal nőtt az eladott példányok száma. A kiadásá­ra létrehozott Modell Kft. a sikert látva úgy határozott, hogy ezentúl nemcsak két­havonta, hanem nálunk is minden hónapban megjelen­teti a lapot. A mintegy száz országban kapható, 19 nyelven megjele­nő Burda az idei évre is szép terveket tartogat. A vi­lág számos országában a di­vatlap mellett speciális divat­újság, kézimunkafüzet, var­ró- és kézimunkakönyv, sza­kácskönyv jelenik meg, ame­lyeknek hasznát a magyar lányok és asszonyok is élvez­ni szeretnék. Ezért is döntött úgy a Modell Kft., hogy az olvasók kívánságára elsőként az NSZK-ban is újdonságnak számító nagy varrókönyvet adja ki magyarul. Még a varrókönyv előtt megjelenik a Burda-szafcócs- könyv, amely a Burda-köny­vek sorozatának első tagja lesz. Szerzői azt ígérik, hogy a benne található ételrecep­tek alapján a teljes értékű tápanyagokból is olyan étele­ket készíthetünk, melyekkel még az édességek fogyasztása sem „veszélyes”. A közvéleménykutatás alapján a felsoroltak mellett az idei újdonságok közé tar­tozik még a teltkarcsú Bur­da, amely a súlyfelesleggel rendelkezőknek igyekszik se­gítséget adni, s megjelenik majd a gyermekruhák varrá­sában rendkívüli segítséget nyújtó Gyermekburda is. K. É. Dióbél kerül az óvoda udvarán lévő etetőbe. (Harasztosi Pál felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom