Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-11 / 9. szám
1990. január 11. Kelet-Magyarország 3 Miért olcsóbb a szabadpiac? A számítógépek segítségével a múlt évben 12 millió palack üdítőital gyártását, palackozását és értékesítését irányították a Kisvárdai Szeszipari Vállalatnál. Képünkön Badó János programozó és Szoták Mihályné operátor munka közben. (E. E. felv.) Hyári premier A Mezőgép üzletei Kárpátalján Gyárat „szül” a rubel? Még az év elején járunk, de már egy szenzációsnak mondható bejelentés tanúi lehettünk: hazánkban a Suzuki autók gyártása 1992-ben megkezdődik. Legalább eny- nyire óriási jelentőségű a nyíregyházi Mezőgép Vállalat pénzügyi tranzakciójának terve, amely abban különbözik az előbb leírt példától, hogy egyelőre konkrét szerződések nincsenek, viszont a Pénzügyminisztérium a szándéknyilatkozatát megkapták, az ötletet elfogadták. A Mezőgép szakemberei a kormány számára egyik legégetőbb probléma, az irdatlanra nőtt rubelaktívum „eltüntetésére" tettek javaslatot. Evek óta halmozódik a kiszállított magyar árukért kapott rubel, amelynek értékéért a magyar állam többletenergiahordozókat, gépjármüveket, alapanyagokat kért. Mivel a szovjet partner nem szállított többletterméket, a magyar áruk pedig folyamatosan érkeztek keleti szomszédainkhoz, milliárdos nagyságrendű lett a rubelaktívumunk. Ez egy holt tőke, amelynek hasznosítására számtalan variáció született, de eddig egyik sem volt érdemleges. A Mezőgép ötletét a kormány, a Pénzügyminisztérium, az Országos Tervhivatal, a Kereskedelmi Minisztérium is támogatja. A felsorolás is bizonyítja, hogy a terv elnyerte a felsőbb vezetés bizalmát, amely érthetően továbbra is óvatosan bánik a lehetőséggel, hiszen nem titkolják, hogy kockázatos. Az elképzelés lényege, hogy a jelenleg szinte semmit sem érő követelés egy részét a Mezőgép megkapja és ebből vállalatokat, kórházakat, szállodákat vásárol meg a Szovjetunióban. A rubelt ott kell elkölteni, ahol hivatalos pénznem. így a pénz vagyovi betétté alakul, a létrejövő részvénytársaságokban a magyar fél tőkéje, amit lehet hasznosítani. A Mezőgép olyan vállalatok megvételére gondol, amelyek jól felszereltek, termékeik keresettek, de különböző okok miatt jelentős veszteséggel termelnek. Mindez egy láncolat len ne, amelynek eredményeképpen a vállalat a rubelaktívum nagy részét forintban, kisebbik részét valutában fizetné vissza a kormánynak. A szállodák és a gyógykór- házak terén pedig jelentői nyugati turistaforgalom kialakítását, valamint szervezettebb gyógykezelést terveznek. Szerdán Szemján Tibor, a Mezőgép vezérigazgatója Kárpátalján járt, ahol bejelentette a vállalat elővételi jogát az egyik elektromotorgyárra, így az aukció azonnal véget ért. Az elképzelés megvalósulásával a pénzügyi gondokkal küzdő Mezőgép nyereséges gazdálkodást remél. És azt sem hagyhatjuk ki, hogy a vállalat vezetése a tervek valóra válása után a pénzügyi kormányzattól cserébe egy jelentős adóteher elengedését kérte. Reméljük a konkrét szerződésekről mielőbb beszámolhatunk. (máthé) A fogyasztói árrobbanás napján, azaz január 8-án sem Budapesten a Bosnyák téri piacon, sem Nyíregyházán a Piaccsarnokban nem változtak a zöldség és gyümölcsárak. A burgonyát, a sárgarépát, a karalábét, a fokhagymát, hagymát és az almát ugyanany- nyiért adták mint egy, vagy két héttel korábban. Sokan értetlenül álltak e jelenség előtt. Mi történt? Ez a piac vajon miért nem reagál az utóbbi évek legnagyobb — remélhetőleg utolsó — központi árintézkedésére? A kérdésre a válasz nagyon egyszerű és logikus: reagálna a szabadpiac, de nem tud. A zöldség és gyümölcspiacon egyelőre nincs hiánygazdálkodás, árukínálat van. Az őstermelő és a kereskedő örül, ha tisztességes és elfogadható áron túladhat portékáján, hiszen tudja, ha most ő is beáll az áremelők sorába, akkor hosszú időre, vagy örökre (romlásig) nyakán marad a burgonya, a hagyma, vagy az alma. Miért kockáztassa tehát néhány plusz forintért a nagyobb értéket, árukészletének teljes vagy részleges elvesztését. Közgazdászok piaci szakértők mondják, sőt hangoztatják, hogy a jelenlegi nagy áremelésnek negatív és pozitív hatása egyaránt van. Nem egyértelműen negatív, hogy a belföldi fizetőképes kereslet, a bérek, jövedelmek reálértékének csökkenésével mérséklődik. Ez csak annyiban negatív, hogy az egyén, a vásárló, a több pénzért kevesebb árut kap. más szóval a korábbinál lényegesen kisebb mértékben fogyaszt majd húst, kenyereit tejet, sőt lemond az élvezeti és luxuscikkek jórészéről. A vázolt belföldi fogyasztás mérséklődésével viszont növekszik majd az export árualap. Ha növekszik, akkor az pozitív, hiszen minél több gabonát, húst és húskészítményt, tejterméket exportálunk, annak megfelelően növekszik a valutabevétel. Nagyon jó lenne, ha így lenne, csupán egy a gond, van-e, lesz-e külföldi piaca a magyar állampolgár számára már drága, megfizethetetlen áruféleségeknek? Más kérdés, hogy az exportra szánt termékeinkért a külföldi piac hogyan és mennyit fizet. Volt már rá példa, jelenleg is van rá példa, hogy exportjaink« áron alul ráfizetéssel bonyolítottuk, hiszen a világpiac nem a magyar sajátosságokhoz, hanem a nagyvilágban kialakult helyzethez igazodik. A mi gabonánk hús és húskészítményünk, tej termékünk csak akikor lesz hasznot hajtóan értékes, ha a világpiacon valamilyen oknál fogva vákum keletkezik. Például aszály a legnagyobb gabonatermelő országokban (USA—Kanada) száj és körömfájás, a legnagyobb hús és tejtermelő területeken (a közös- piajc tagországaiban) és másutt. Ha nem így van, vagy lesz, márpedig nincs így és nem is lesz így, a mi export árualapunk a (meglévő és növekvő) gazdasági gondjainkon nem segít sokat. De maradjunk a nagy fogyasztói árrobbanásnál és a zöldség-gyümölcs szabadpiaci árainál. A piac (a maga értékítéletével és szabályozó szerepével) igazából eddig csak a Bosnyák téren, a nyíregyházi Piaccsarnokban és minden más városi, falusi kispiacon vagy vásártéren érvényesül. Az említett helyeken megtörtént és megtörténhetett, hogy ugyanazon árucikkek árai különböztek, hogy alkudni is lehetett. Az ár és árképzés szabad volt, de nem úgy, hogy csak az eladó diktált. Hiába írta ki az őstermelő vagy a kereskedő, hogy a krumplijának kilogrammja harminc forint, ha tudta, hogy mások csak 18 forintért, vagy 12 forintért adják és azt is tudta, hogy a harminc forintot sem a termelési költség, sem más kiadások vagy gazdaságpolitikai tényezők nem indokolják. Mondják most sokan (reméljük is, hogy így lesz,) az árfelszabadítással az árak egyirányú mozgása megszűnik. Árcsökkenés is lesz. Termelőt és kereskedőt a fogyasztás, a vásárlás drasztikus visszaesése, az eladhatatlan készletek növekedése, árcsökkentésre készteti majd. Hogy ezt miként oldják meg, az az ő dolguk, de kénytelenek lesznek cselekedni, hiszen a termelés mérsékléséből a kereskedelmi forgalom csökkenéséből senkinek sem származik haszon. Minta lehet ehhez a korábban is létező szabadpiac. S. E. Várják a vendégeket Turistaparadicsom épül Ti- szanagyfalu és Tiszaeszlár között. A Királyéri Vízgazdálkodási Társulás 40 hektáron halas- és horgásztavat alakít ki, amely munkálatainak egy része április közepén fejeződik be. A hat hektáros horgásztó ideális helyet nyújt a kilátogató pecásoknak, hiszen a társulás megfelelő mennyiségű pontyot, valamint busát, amurt, harcsát, süllőt, kárászt és törpeharcsát telepít a tóba. A tórendszer, amelynek vizét a Tiszából a Bazsi-csa- tornán, valamint a Nagylapo- si-csatornán keresztül kapja, a tiszalöki székhelyű társulás saját finanszírozásából épül, jelenleg is dolgoznak a föld- munkagépek. Áprilisban telepítik a tóba a halakat, majd tovább folytatják a turista- paradicsom kialakítását. Elkészítik a teleltetőket, a szociális épületeket, valamint egy 15—20 ágyas motel megépítését is tervezik a hozzá kapcsolódó étteremmel együtt. Az építkezési munkákat az elmúlt év közepén kezdték meg, a tórendszer tervezett költsége jelenleg 12 millió, forint. Könnyen megközelíthető a horgásztó, hiszen a Tiszanagyfalu—Tiszaeszlárt összekötő út mellett fekszik. A tervezők gondoltak az idelátogató turistákra, horgászokra, akik részére parkolókat is kialakítanak. >.« Párhuzamos életutak Szinte sokkolta a nézőket az a dokumentumműsor. amelyet kedden a késő esti órán vetített a televízió. Két év krónikáját sűrítették 80 percbe. Hídvégi József szerkesztő-riporter és H. Sós Judit szociológus szokatlan módját választotta a tájékoztatásnak: két éven keresztül nyomon követték két család életét és mellette filmbejátszásokon mutatták hazai közéletünkben, népgazdaságunkban, valamint a környező szocialista országokban lejátszódott eseményeket. Elhangzottak itt a hónapról hónapra történő áremelések, a forint többszöri leértékelése, a múlt-év nagy horderejű történelmi-politikai változásai. Az, hogy rehabilitálták Nagy Imrét és mártírtársait, lezárult egy korszak Kádár János temetésével. emlékezetes napon, október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot, vendégül láthattuk Bush személyében először a hivatalban lévő amerikai államfőt, zászlót bontottak és pártszerű tevékenységbe kezdtek az alternatívok. A nemzetközi élet 24, de még inkább az utóbbi hat hónap alatt többet változott, mint a XX. században együttvéve. A nemzeti létükre ébredt kelet-európai államok hátat fordítottak az uniformizált szocializmusnak és önálló, független államszervezet kimunkálásán fáradoznak. Ennek része. hogy a szovjet csapatokat és fegyvereket folyamatosan kivonják a keleti tömb államaiból, de még Afganisztánból is. Szakít eddigi társadalomépítési gyakorlatával, hazánkat követően Csehszlovákia, az NDK, Bulgária és kivégzik Európa utolsó diktátorát, Ceausescut. A történelem forgószele nemcsak államfőket. pártvezetőket, megcsontosodott formációkat söpört le a reflektorfényből, hanem szemléletformáló hatást gyakorolt az egyénekre is. Éppen ez volt a rendkívüli hatása a dokumentumműsornak, hogy a két házaspár kertelés nélkül vallott legintimebb dolgaikról, feltárták gondolataikat, vívódásaikat. A gyári munkás és a pénztárosnő házassága, érzelmi kapcsolata is megsínylette a változásokat. A férj két éve még rendet követelt, nem a széthúzó pártoktól várta a megoldást. Az 1990. január 7-én felvett stúdióbeszélgetésen beismerte: most már tudja, hogy eddig becsapták, rosszul tanították az iskolában a történelmet. De egyik pillanatról a másikra nem tudja rámondani az eddig negatív figurának feltüntetett Nagy Imrére, hogy hős volt. Lelkiismereti konfliktusát nehezen tudja magában feldolgozni. Felesége inkább a családi költségvetés és a gyermeknevelés prózai oldalát boncolgatta. Kubát inkább ő varr. szerencsére húst a szülőktől és a vidéki rokonoktól kapnak, családi kasszájukat áz átlagosnál talán kevésbé rendítik meg a nehézségek. Nem úgy a másik házaspárét, akik nyílt kenyértörésre vitték a dolgot. A Medicortól eljött, majd újságíróként elhelyezkedő Gábor — az ő szavaival — robbantja az életét, hogy próbára tegye képességét. Elindul a világba. Marika a két kisgyermek és a háztartás gondját a 6 ezer forintos fizetésével egyedül vette a vállára, hiába akarta összetartani a családot. Gábor kalandozásai kudarccal végződtek és most már ő szorgalmazta az összeköltözést. Ám most Marika mondott nemet... Egyéni sorsukat a nehezedő életkörülmények, a bizonytalanság, a kevés pénz beárnyékolta. Több lett a súrlódás, a vita, az idegesség és ezt a közös élet sínylette meg. H. Sós Judit és Hídvégi József két évet felölelő vállalkozása korhű dokumentum két magyar család huszadik század végi sorsáról. Tóth Kornélia Mm...! Hajdanvolt diákkorom villant elém, amikor megláttam a csinos gimnazista lányt. Barátnőjével ment a szálkái KGST-piac előtti járdán, kezében könyv, amiből hangosan olvasott... A járókelők — jómagam is — elismerően konstatálták; tanulnak, bizonyára a következő óra anyagát memorizálják. Valaha én is az utcán olvastam végig a feladott leckét, amint mentem a Rákóczi utcán a szálkái technikumba. Akkor tanultam. (De csak akkor . . ) A diáklány kezéből ekkor kipottyan a könyv. Már ugrok is érte nagy készségesen, azért ránézek a fedelére: Lux Elvira: Szabad egy szexre? Pardon . ..! (nyéki) Belgium a szabadalmazó^ és egyetlen vásárlója annak a természetes alapanyagból álló bélnek, amelyből a kótaji Egyesült Erő Tsz állít elő Európában a legtöbbet és szállít a Terimpexen keresztül a vevőnek. Az ipar által használhatatlan bélből időigényes kézi munkával elkészített termékbe töltött kolbászért a nyugat-európai vásárló 20—30 százalékkal fizet többet, mint a műbélbe töltöttért. (B-zs.)
