Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-11 / 9. szám

4 Kelet-Magyarország 1990. január 11. Befejeződött a KGST-ülésszak (Folytatás az 1. oldalról) gensek rendszere, a valutá­ra* pénzügyi mechanizmus. Várható, hogy a sokoldalú együttműködés mellett a két­oldalú kapcsolatok kapnak prioritást. Átmenetileg vál­lalnunk kell a kölcsönös vis­szaesést is. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy együttműködési rendszerünk új alapokra helyezése időt igényel. Nem kedvező éhhez országainknak nehéz, néhány országnak válságos helyzete sém.” „Meggyőződésem 1— mond­ta a magyar miniszterelnök —, hogy népeink szorgalma és tehetsége, kibontakozó de­mokratizmusa újabb és újabb energiákat szabadít fel, 6 nemcsak lehetővé, de elen­gedhetetlenné is teszi a tel­jes politikai kibontakozással párhuzamos gazdasági kon­szolidációt.” Németh Miklós köszönetét mondott a bolgár házigazdák vendégszeretetéért és meg­hívta a résztvevőket a Ma­gyar Köztársaság nevében a KGST Budapesten tartandó következő ülésszakára. Németh Miklós, a Minisz­tertanács elnöke szerdán es­te hazaérkezett Szófiából. Terménytőzsde alku nélkül Az eladni szándékozók nö­vekvő érdeklődése jellemez­te szerdán az idei második terménytőzsdét. A várako­zásnak megfelelően nőtt a kínálat a piacon, miután ja­nuár 1-jével a terményárak is szabadabbak lettek. Az egyik gazdaság 5 ezer ton­na takarmánybúzát kínált értékesítésre, tonnánként 6300 forintért,. egy másik cég ugyanennyi kukoricát ígért azonnali szállítással, tonnán­ként 6500 forintért. A ven­ni szándékozók ezúttal meg­lehetősen passzívan reagál­tak az ajánlatokra, nem mu­tattak jelentősebb érdeklő­dést. a tavalyinál magasabb áron kínált termények iránt. Moszkvai szoborlakók Alighanem kevesen mond­hatnak magukénak olyan kü­lönleges lakhelyet mint a szovjet filmek elejéről jól is­mert Muhina szobor furcsa lakói. Az orosz zsargonban „bom- Z30knak” (meghatározott la­kóhely nélküli személyeknek) nevezett csőlakók feltörték a munkás-paraszt egységet jel­képezni hivatott monumen­tális szobor talapzatán talál­ható bejárati ajtót, és sen­kitől sem zavartatva viszony­lag kényelmes „lakást” ala­kítottak ki. Erről tanúskodott a hátrahagyott teafőző, a szi­vacs hulladékból összeeszká- bált ágy. Tény, kevesen dicsekedhet­nek akkora belmagasságú la­kással, mint amilyent a szo­bor jelentett: a sarlót és ka­lapácsot magasba tartó mun­kás és parasztnőt ábrázoló műalkotás több emelet ma­gas. A szovjet tévé tanúbizony­sága szerint a „bomzsok” csak nyári szállásként hasz­nálták a szobrot. Télire me­legebb hely után nézhettek, ugyanis egyhetes „vadászat” sem hozott eredményt, nem sikerült kameravégre kapni a „művészetben meglehető­sen otthonos” szoborlakókat. Vizsgálat Zsivkov ellen Todor Zsivkov volt bolgár államfő és pártfőtitkár va­gyoni helyzetével foglalkozott a, törvénysértési eseteket ki­vizsgáló parlamenti bizottság Szófiában tartott első ülésén. A volt vezető műveinek ki­adására fordított tekintélyes összegek és a befolyt szerzői honoráriumok indokolttá te­szik a vizsgálat megindítását Todor Zsivkov ellen. A bizottság ülésén megis­merkedtek annak a nyomo­zásnak az eredményeivel is, amelyet a Külügy- és Külke­reskedelmi Minisztérium foly­tatott Todor Zsivkov külföldi bankbetétjeiről. Bérfejlesztési (kér) körkép (Folytatás az 1. oldalról) sok gond jelentkezik. A nyír­egyháziak úgy gondolkodnak, hogy a súlyos helyzeten segí­tene a már alakulófélben le­vő részvénytársaság, nyugati partnerrel, ekkor a béreket is emelni lehetne. A béremelésekkel kapcso­latos kérdésemre a legmeg­nyugtatóbb választ talán a DIRUVÁLL-nál kaptam. Az előzetes számítások azt mu­tatják, hogy lehetséges 15— 20 százalékos emelés, bár az idei árváltozások hatását még nem tudták igazán fel­mérni. Az első lépésre feb­ruár 1-től kerülne sor, a má­sodikra pedig márciusban. Mint mindenütt, itt is az sze­repelt a válaszban, hogy min­den a hatékonyságtól függ, mert ha ezt meghaladó mér­tékben fejlesztik a béreket, akkor ezután adót kell fizet­niük. Ez történt náluk ta­valy, így minden forint után 50 fillér volt a befizetett adó, és ez közel kétmillió forin­tot vitt el a nyereségükből. Felszínre került még egy fogalom, ez pedig a bérstop. Félni természetesen minden­ki fél tőle, de nem hisznek abban, hogy a kormány meg­teszi ezt a központi lépést. A legtöbb vállalat így sem tudja garantálni, hogy a bér- emelésekkel követi az egyre növekvő inflációt, de leg­alább megpróbálják azt, ami az erejükből telik. Már ko­rábban meg kellett volna kezdeni a veszteségesen mű- ködő üzemek pénzügyi hely­zetének vizsgálatát, majd fel­számolását, hiszen ezek fize­tőképtelensége tovább gyűrű­zik és az esetleg jól működő termelőegységeket is maguk­kal rántják. Sz. Zs. MI SZEMBEN ŰSZUNK AZ ÁRRAL! Pénzének értéke most növekszik, ha a KORONA Szak­üzletben vásárol 40 SZÁZALÉK . engedménnyel árusítunk férfi és női irhabundát, irhajackyt, irhamellényt. 30 SZÁZALÉKKAL női bőrárukat, nemesszőrme bundákat, csak 3 napig. (Január 11—12—13-án). KORONA Ruházati Szaküzlet Debrecen, Vörös Hadsereg útja 37. (Csonka-templom mellett.) (140) i " Nézetek, kritikák, vélemények „...ilyenre utasítást miien adtunk" „Számontartják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktába írják, miről álmodoztam, s azt is, ki érti meg.’’ József Attila Nyílt levél Koncz András ezredes és Kerecseny László őrnagy uraknak! Ezredes Cr! őrnagy Cr! Bizonyára emlékeznek még ar­ra a kerekasztal-beszélgetésre, melyet a Határ-Szél szerkesztő­ségében folytattunk. A lap mun­katársai 1989. december 29-én tö­mör összefoglalását adták 120 percnél hosszabb vitánknak. Ott, a kezdet kezdetén, kértem ön­magunkat és önöket: „Őszintén és fenntartások nélkül beszélges­sünk ezekről a dolgokról”, önök biztosítottak bennünket az őszin­teségről. Ezen „őszinteség” jegyében Koncz András ezredes úr kije­lentette : az állambiztonsági szer­vek III/III—7. ügyosztályán, a belső elhárítási osztályon olyan aktákat „nem tárolhatunk . . ., amelyeknek nincs bűncselek­mény-tartalma”. Igaz, arról nem szólt, mit tekint a belső elhárí­tás bűncselekménynek. A telefonlehallgatásokról, le­véltitok megsértéséről szólva, Kerecseny László őrnagy úr azt állította, hogy „a Jelenlévők ezt dramatizálták”, ’ majd hozzám fordult: „Őszintén mondom, hogy amikor azt mondta, hogy lehall­gattak telefont, vagy hogy a kol­légám elment önhöz szamizdat- tal, ez meglepett. . ., mert ilyen­re utasítást nem adtunk”. En az önök szavait nem vo­nom kétségbe, őszinteségüket sem kérdőjelezem meg. Az 1990. január 5-én 11 órakor az SZDSZ és a Fidesz megtartot­ta sajtótájékoztató, majd a bel­ügyi szervek vezetőitől elhang­zott homályos és mellébeszélö magyarázkodás, a konkrét kér­1989. december 28-án és 1990. január 2-án ülést tartott az MSZMP megyei Ideiglenes Szer­vező Bizottsága. Az év végi ülé­sükön megszüntették a testület ideiglenes jellegét és egy kilenc­fős operatív bizottságot hoztak létre. A bizottság elnökének Val- kovics Istvánt választották meg. A bizottság tagjai: dr. Dankö Ferenc, Fábián Imre, Fekete Sándorné, Felföldi István, dr. Kiss Lajos, Pethő László, Piros Sándor és Szőllősiné Fitos Éva. Az 1990. január 2-án tartott ülésen az alábbi közleményt fo­gadták el: A Magyar Szocialista Munkás­párt xiv. Kongresszusa 1989. de­cember' 17-én tartott első ülés­szakán megvitatta, és elfogadta a párt új szervezeti szabályza­tát, megválasztotta a párt elnö­két, alelnökeit. Az új központi bizottság tagjainak egyharmadát — ezen belül az ügyvezető tit­kárság tagjait, — a kongresszus választotta meg, kétharmadát a megyei és a budapesti kerületi küldöttek útján, az alapszerve­zetek delegálják. Megyénket a központi bizottságban Szőllősiné Fitos Éva és Piros Sándor képvi­selik. Az MSZMP marxista politikai párt, amely magáénak vallja a magyar nép haladó történelmi vívmányait, a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalom időtál­ló értékeit, s a kommunista és a baloldali szociáldemokrata ha­gyományok folytatója. Képvise­li a munkások, a szövetkezeti parasztság, a szellemi dolgozók, a saját munkájukból élő kistu­lajdonosok politikai érdekeit. Védi és képviseli az ifjúság ér­dekeit. Tevékenységében tiszte­letben tartja az alkotmányt, munkáját a pártok működését szabályozó törvények alapján végzi. A kongresszuson elfoga­dott szervezeti szabályzat bizto­sítja a párt demokratikus felépí­tését és működését. A párt poli­tikájának meghatározásában, a vezetők kiválasztásában a tagság szava a döntő. A vezetők, a ve­zető testületek munkája fölött a tagság ellenőrzése érvényesül. Az MSZMP a magyar valóság talaján, a nemzeti érdekek szem előtt tartásával keres konkrét válaszokat társadalmunk kérdé­seiben. Része a nemzetközi munkásmozgalomnak, nemzetkö­zi kapcsolataiban elsőrendűnek tartja a kommunista pártokkal, valamint a baloldali szocialista, szociáldemokrata és más haladó pártokkál való együttműködést. Az újjászerveződő és megújuló párt céljait és törekvéseit politi­kai nyilatkozatban kívánja kife­jezni és megerősíteni. Elfogadá­sára az alapszervezetekben le­folytatott vitáját követően a XIV. kongresszus közeljövőben megtartandó II. ülésszakán ke­rül sor. A nyilatkozattervezet a párt legfőbb céljaként fogalmaz­za meg az élet új minőségét^ a dolgozó ember gazdasági, szociá­lis, politikai, kulturális felemel­kedését biztosító szocialista tár­sadalom megteremtését hazánk­ban. Az MSZMP védelmezi a dolgo­zók munkájával a szocialista déseket eltussoló és megkerülő hezitálás árnyékában mégis kénytelen vagyok néhány kérdé­seméi megismételni, s a helyzet adta kényszerből azok számát gyarapítani. Teszem ezt vala­mennyi ellenzéki társam nevé­ben, akik 1989 júniusáig vállal­ták az izgatás vádja miatti eset­leges zaklatásokat, 1989 júniusa, de legalábbis a köztársaság 1989. október 23-án történt kikiáltása óta azt remélték, ugyanolyan joggal politizálnak, mint az MSZMP tagjai. Akik azt hitték naivul, hogy az alkotmány és a törvények a belső elhárítás em­bereit éppúgy kötelezik, mint az egyszerű állampolgárokat. Vá­laszra váró kérdéseim a követ­kezők : Hogyan szervezik OnOk a bel­ső elhárítás .Jelenben megvaló­suló gyakorlatát"? Milyen törvé­nyek, rendeletek alapján végzik munkájukat? Jogosnak tartják-e a fenntartásokat, melyeket a tár­sadalom a szolgálattal szemben mcgfogaímaz? Ki hatalmazhatja fel a szervet, hogy telefont hall­gasson le? Ki adhat felhatalma­zást levelek átvilágítására, fel­bontására? Kik juthattak hozzá 1989 júniusa óta az Önök által politikai szervezetekről gyűjtött információkhoz? És kik juthat­nak hozzá manapság? Milyen hi­hető és alkotmányosan ellenőriz­hető biztosítékot tudnak önök nyújtani, hogy nem küldenek besúgókat, kódjeles informátoro­kat az ellenzéki pártok, csopor­tosulások gyűléseire? Kik ellen­őrizhetik az önök munkáját, be­súgóik túlbuzgóságát? Ne szapo­rítsam a kérdéseket: Milyen biz­tosítékok szavatolják, hogy me­gyénk hatszázezernyi állampol­gára megfélemlítés,* rettegés, fel­fokozott gyanúsítgatás és alka­lomadtán sem előszedhető infor­mációhalmaz nélkül élhetnek, politizálhatnak, gyülekezhetnek és szerveződhetnek; hogy nem kell álmaikat félteni az önök in­formátoraitól? építésben elért eredményeket, a termelési eszközök döntő több­ségének társadalmi tulajdonát, a dolgozó emberek létfeltételeinek történelmi léptékű javulását, az egészségügyi és szociális ellátás, a művelődési lehetőségek elért színvonalát. Fellép a tőkés res- taurációs törekvések ellen, s a tulajdonformák sokféleségét el­ismerve nem hagy kétséget ab­ban a tekintetben, hogy a tár­sadalmi tulajdon és a közösségi gazdálkodás ’hatékony működé­sében látja a szocialista megúju­lás legfőbb esélyét. Elhatárolja magát a szocializ­mus eszméjét eltorzító hibáktól és bűnöktől. Elítéli a törvény- sértéseket, az önkényeskedést, a hatalommal való visszaélés, ki­váltságok, a korrupció minden formáját. A párt az elmélyülő válság, a szétzilálódó gazdaság, a fokozó­dó jobbratolódás, a keményedő külföldi diktátumok körülményei között fellép a helyzet további romlásának megállítása, a nem­zeti katasztrófával fenyegető gazdasági összeomlás és politikai káosz elhárítása érdekében. Til­takozik az ellen, hogy a kor­mányzat a válság terheit egyol- dalúan a dolgozókra, a nyugdí­jasokra, a fiatalokra hárítja. Kö­veteli, hogy a kormányzati mun­ka középpontjában a dolgozók helyzetét és érdekeit legközvet- lenebbül érintő gazdasági és szo­ciális problémák megoldása áll­jon. A Kelet-Magyarország január 8-i számának 4. oldalán megje­lent Keserű íz (Kántor) című írással kapcsolatban a követke­zőket szeretném a szerkesztőség és az olvasók tudomására hozni: Nyíregyházán és Szabolcs-Szat- má-Bereg megyében a romániai forradalmi eseményekkel kap­csolatban december 22-én már volt koordinációs értekezlet, amelyen felkészültünk a belátha­tó feladatokra, a romániai nép megsegítéséből megyénkre háru­ló teendőkre. Ezzel szinte egyi- dőben minden felszólítás nél­kül, mint gongütésre megindult a segítségnyújtás számos formá­ja. A vöröskereszt megyei veze­tősége már ezen a napon meg­kezdte az adományok összehan­golását, a gépkocsik megkülön­böztető jelzésének készítését és kiadását, valamint a védelmet biztosító okmányok kiosztását az útnak induló járművek részére. Ha a cikkíró e decemberi napot követően vette volna a fáradsá­got, hogy megnézze ezt az itt fo­lyó tevékenységet (mely éjjél­nappal folyt tíz napon át) bizo­nyára nem von le elhamarkodott ítéletet a történtekről. Megyénk­ben ugyanis minden szerv ko­molyan vette a Magyar Vörös- kereszt összehangoló szerepét, ugyanakkor itt álltak meg az or­szág más részéből érkező szál­lítmányok is okmányokért, in­formációkért. Kérdezem mindezeket ellenzéki társaim nevében. Kérdezem hat­százezernyi állampolgár nevében. Kerdezem a Magyar Demokrata Fórum megyénkben működő 35 szervezete nevében. Őszinte válaszuk viszonozása- ként cserében — mi ellenzékiek — felkínáljuk részvételünket azon az alkotmányos jogokkal összehangzó cselekményen, ami­kor közjegyző és alkotmánybíró­sági kiküldött jelenlétében be­pecsételik az 1989 júniusáig, és esetleg azóta, gyűjtött politikai információkat tartalmazó aktá­kat, s levéltárba helyezik; ami­kor leszereltetnek minden tele­fonról minden poloskát; amikor bíróság elé állítják a levéltitok megsértőit; amikor végleg elbo­csátják a belbiztonsági ügyosz­tály kötelékéből a kódjeles in­formátorokat. Kérdéseimet és ajánlatomat nem önérdekből tárom önök elé. Én, amikor politikába ártottam magam, felkészültem minden várható következményre. 1987. október 6-.a óta még az annál is rosszabbakra. József Attilával vallom: . jogom van / és lé­lek vagy agyag I még nem va­gyok, s nem oly becses az ir­hám, / hogy érett fővel szótlanul kibírnám, / ha nem'vagyok sza­bad r Történjen hát bármii Szíves válaszukat alkotmányban és tör­vényekben biztosított jogaink gyakorlása, nyugodt és félelem- mentes gyakorolhatása, az ál­lampolgári jogegyenlőség nevé­ben és szellemében várjuk, itt a megyében félmilliónyian, akik nem tartoztunk soha a politikai­lag és rendeletekkel védett elit­hez, de születésünk óta hisszük, hogy magyar állampolgárok va­gyunk, s a törvény és az alkot­mány még a belső elhárítás túl­buzgó embereitől sem -különböz­tet meg bennünket. Nyíregyháza, 1990. január 7. Takács Péter az MDF nyíregyházi szervezetének elnöke Az MSZMP az érdekvédelmi szervezetekkel, mindenekelőtt a szakszervezetekkel együttműköd­ve, kezdeményezi egy új gazda­ságpolitika és konkrét szociál­politikai intézkedési terv kidol­gozását. A válság leküzdésének elen­gedhetetlen feltétele, a politikai jobbratolódás megállítása és a pártharcok eldurvulásának meg­akadályozása. Az MSZMP egysé­ges, erős baloldal megteremtésé­ért munkálkodik. Az MSZP- hez való viszonyában — az elvi,, politikai eltérések ellenére — nem testvérharcra, hanem balol­dali összefogásra törekszik. Az MSZMP önálló programmal kíván indulni az országgyűlési és helyhatósági választásokon. Részben saját jelölteket állít, részben más baloldali jelölteket támogat. Pártunk együttműködésre tö­rekszik minden olyan politikai és társadalmi erővel, párttal, szervezettel, mozgalommal, amelynek cselekvését a haza, a magyar nép, a dolgozók érdekei­nek szolgálata vezérli. Sorainkba hívunk mindenkit, korábbi párttagokat és új jelent­kezőket, akik azonosulnak a párt céljaival és készek dolgozni azokért. Köszönetünket fejez­zük ki mindazoknak, akik kez- deményezően részt vettek a párt talpraállításában, anyagi — tech­nikai háttér nélkül önzetlen tár­sadalmi munkával elősegítették a párt újjászervezését. E koordináció bizonyítéka volt, hogy az MDF. a FIDESZ, az MSZP. az SZDSZ, a Máltai Sze­retetszolgálat, az egyházak, a Kisgazdapárt, a Hazafias Nép­front nemcsak elfogadta ezt az összehangoló szerepet, de azt igényelte, aminek következtében mind az ő szállítmányaik, mind az egyéni adományok, vállalati felajánlások, egészségügyi kül- demények terv szerint, célirányo­san mentek át a határon, mely tényt a Romániából, közelebbről Erdélyből. érkezett köszönő leve­lek, üzenetek, személyes véle­mények és köszönetek hitelesí­tik. A tájékozatlanságból fakadó, vélhetően jószándékú írás így a lapban torz képet ad arról a hő­si és lelkes munkáról, melynek százak voltak tevékeny részesei, éppen azért, hogy ezrek segítsé­ge betölthesse célját a rászoru­lók körében. Amennyiben a cikk szerzője több, részletesebb, az emberi helytállást bemutató információt igényel a megyei eseményekkel kapcsolatosan, úgy mint pártat­lan koordinátor és bonyolító .szívesen áll rendelkezésre a Vö­röskereszt megyei vezetősége. Bürget Lajosné Magyar Vöröskeresz Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei vezetőség titkára Kitől búcsúink? A Kelet-Magyarország decem­ber 7-i számában olvastam, hogy Pozsgay Imre párizsi nyi­latkozatából K. Marxtól vett bú­csúra kell következtetni. Mivel Marx „Kommunista Kiáltvá­nyát” és a „Das Kapital”-t még Ifjú koromban olvastam és meg­értettem, nem sokkolt most a hír. hogy a pán búcsút vesz Marxtól, csupán az időpontot, a mostanit tagadom. Ugyanis Marxtól már jócskán búcsút vett Lenin is, Sztálin is és követői mind. Az elmúlt négy évtized alatt az állampárt sohasem adta' tanú­jelét annak, hogy foglalkoztatták volna Marxnak a munka- és áruérték-elméletei. s ennek az állampolgárok életének bővített újratermelhetöségét biztosító összefüggései. Tanujelét adta azonban annak, hogy töretlenül, sőt azt túllihegve magáévá tette a forradalmár példaképeinek gátlástalan hatalomvágyát. Tu­dom. hogy a tömegkommuniká­ció a mindenkori (vagy a vár­ható) hatalom kedvére igyekszik tennl-venní, de azt igen furcsál- lanám. ha elfogadnánk, hogy az elmúlt 40 év minden hibáját, vagy bűnét Marx nyakába varr­ják. Negyven éven át ezek az apparátcsikok a Marx által meg­fogalmazott, s a termelőerők működésének egyensúlyára vo­natkozó tételekről úgy hallgat­tak. mint dinnye a fűben. Nem Marx tehet árról, hogy a túlhaladottságtól sem mentes, de kétségtelenül grandiózus el­méleti munkáiból hatalomvágyó­kalandorok a forradalom, és eb-N ben a hatalom megragadásának, esetleg a zavarosban halászás­nak lehetőségét forszírozták, fi­gyelmen kívui hagyva az evolú­ció természeti törvényeit. Képzett és tárgyilagos magyar állampolgár előtt nem mondóit újat azzal, hogy Marx felvilágo­sító munkássága nélkül nem hangozhatna el manapság annyi ajnározó, a kapitalizmus szocia- lisztikus jellegére hivatkozó, a nyugati államok gazdag szociális hálóját emlegető szólam, amely ugyan igaz lehet, de ott hetven évvel ezelőtt nem állt meg az evolúció, mint nálunk, és a pol­gári demokráciák kialakulásában, az ottani „bővített újratermelés’* egyensúlyának szabályozásában Marx munkásságánál; nagy sze­repe volt.. A nyugati demokráciákat álta­lában nem inkorrekt kalandorok szervezték. Ott a közművelődési kormányzat lehetővé tette már nagyon régen, hogy mindenki hozzájuthasson tehetsége szerint bármilyen tanulmányok, filozó­fiák megismeréséhez, így a Marxéhoz Is. ott Jobban ismerik ezeket — elődeit, kortársait, ta­gadóit, vitatóit, mint a lenini rendszerekben. Tévedne bárki, ha feltételezné, hogy a nyugati tőkést az áldott Jó szíve készteti alkalmazottai­nak az általunk elérhetetlennek tűnő magas munkabér fizetésére. Ez ott az egy főre eső termelési érték függvényében a bővített újratermelés folytonosságát és fejlesztési lehetőségeit hivatott biztosítani. Apropó ........szociális háló”. Éz is elhangzik manapság gyakran. A szociális háló egy egészséges közgazdaságban nem feltétlenül az állami költségvetés erre a célra elkülönített jótékonysági alapja. Legalábbis döntő részben nem. Ha az értékelmélet megva­lósulhat (mint megközelítően ,a polgári demokráciákban), akkor az állampolgári létbiztonság minden jótékonykodás nélkül, törvényszerűen kialakul. Ott a nyugdíjbiztosítás, az egészség- ügyi biztosítás stb. díját korrekt pénzintézetek kezelik és a régen feltalált járadékszámítás képletéi még nem felejtették el. s így ez is működik. Az utóbbi hetven év bolsevista gyakorlatokhoz szegény Marx­nak körülbelül annyi köze van, mint a názáreti Jézusnak a ke­resztes hadjáratok pusztításai­hoz, vagy. a középkor vallási inkvizícióihoz. Nem fontos Marxtól búcsút vennünk (róla a nyugati tőkések sem feledkeznek meg — erről az ottani munkásszervezetek, szak- szervezetek gondoskodnak), ha­nem igenis búcsút kell vennünk végre és véglegesen azoktól a le- vitézlett, a bolsevisták által irá­nyított apparátcsikoktól. akik el- /bizakodva büntetlenségükben ^zt sugalmazzák a már-már infanti- lizmushoz közelítő türelmet ta­núsító magyar népnek, hogy nem ők a hibásak, hanem Marx. Azoktól kell búcsút vennünk, akik így lezüllesztették az orszá­gunkat ! Szóval — van itt kitől bú­csúzai — Marx helyett is. Dienes ö. Barna Nyíregyháza Mem sokkolt a hír MSZMP: a munkából élőket képviselni Torz kép

Next

/
Oldalképek
Tartalom