Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-03 / 2. szám
1990. január 3. Kelet-Magyarország 3 (Ugye nem) mi leszünk a három millió koldus? mjmi, IS és 35 év közöttiek kis híján hárommillióim Iw/m vagyunk! Az ezredfordulóra mi képezzük a *wm középkorosztályt, azt, amelyik — ahogyan most is — a fő teherviselő. De lesz-e életképes közép- korosztály akkor, ha a vezető szerep átvételére, az or- száglásra aspiráló pártok hangja lesz a nagyobb és „csak győzni’’ akarnak? A nagy tolongásban szinte mindenki megfeledkezik a 3 millióról, hacsak nem plakátragasztásról van szó. Nem lebecsülendő foglalkozás a plakátragasztás, különösen ha a munkahelyekről a mi korosztályunk kerül először az utcára. Lehet akár többszakmás, de nincsenek kapcsolataik, nem tudnak ügyletekről, nem tudnak vagy mernek szervezett közösséghez tartozni. Nem lebecsülendő a plakátragasztó, mert minden bizonnyal a pártok röpködtetik majd a milliókat, ha a kampány beindul. Az ügyes plakátragasztó, ha pártoktól független, akár egy lakásravalót is megkereshet, ha nem igényes. Az ügyes plakátragasztó plakátokat takaríthat meg, amiből olcsó gyermekjátékot hajtogathat és jó meleget is adhat a családnak. A jó plakátragasztó elolvashatja a plakátot és elgondolkodhat azon, mekkora a teherbírása még ennek az országnak, elbír-e a társadalom középrétege, középkorosztálya ekkora nehézségeket anélkül, hogy százezrek, milliók jutnának szegénysorba, koldusbotra. Rádöbben a hárommillió plakátragasztó, hogy most kell és talán még nem késő összefogni, megszervezni erőinket. Nem engedni, hogy az elit a fejünk fölött, a mi nevünkben dönthessen, a mi bőrünkre. Soha nem volt nagyobb szükségünk szövetségesekre, olyanokra, akik minket egyenrangú partnernek tekintenek, tesznek az érdekünkbe. Olyanokra, akik nem akarják, hogy mi legyünk a hárommillió koldus, mert egyáltalán nem akarnak koldusokat. Én hiszek a fiatal plakátragasztók közösségének erejében, ezért hiszem, hogy lesz kenyerünk, hogy lesz normális otthonunk, hogy lesz családunk, hogy lesz jövőnk. Én hiszem, hogy egy reggel lesz olyan plakát kiragasztva, melyen ez áll: 18—35 év között 3 millió választópolgár fog szavazni! Szakács István Szatmári Ifjúsági Szövetség (SZIM) Mátészalka Hull-e télni a eiBlfliskelátil? Fő „tantárgy": a demokrácia Ami a napokban Tarpán történt, arra még a legidősebb emberek sem tudnak példát.: a templomban megtartott istentisztelet után a résztvevők közül sokan egységesen átvonultak a művelődési házba, ahol megalakították a Beregi népfőiskola helyi tagozatát. Mátészalkán alakni a Kossuth utca képe. (H. P. (elv.) A NYÍREGYHÁZI DAMJANICH LAKTANYÁBAN szolgálatot teljesítő katonák tavaly hat alkalommal adtak vért, háromszázhuszonketten közel 126 litert. A romániai események hallatán felvetődött, hogy a sebesültek segítésére szervezzenek újabb véradást, ezen majdnem százan vettek részt, s az összegyűlt 32 liter vért elküldik a határon túlra. A TANÁCS KIVÁLÓ DOLGOZÓJA kitüntetésben részesítette a megyei tanács elnöke Tóth Gézát, a Vajai Nagyközségi Közös Tanács elnökét és Ligetfalvi Mihályt a Nyírcsaholyi Községi Közös Tanács elnökét, nyugdíjba vonulásuk alkalmából. A kitüntetéseket a napokban adták át a helyi tanácsok ülésein. Az elmúlt évben Nyíregyházán megszervezett népfőiskola tapasztalataira építve kezdett hozzá az MDF Beregi Szervezete a vele együttműködő Párbeszéd Közművelődési Egyesülettel, az SZDSZ megyei és a FIDESZ nyíregyházi csoportjával, valamint a Kelet-Magyarországi Unitárius Körrel a népfőiskolái mozgalom népszerűsítéséhez a beregi térségben. Fő szándékuk az, hogy az ország peremén a leghátrányosabb helyzetben élő emberekhez is eljussanak, számukra visz- szaadják a beregi népnek a történelemből jól ismert önbizalmát, kezdeményező készségét. Mire is törekszik a népfőiskola az előadásokkal, viták megrendezésével? Arra, hogy ledöntse a félelem, a közömbösség falait, feltárja a többszörösen hátrányos helyzet okait és buzdítsa a beregi népet; merjék a szavukat jobban felemelni és hallatni a saját érdekükben. Azt vallják; Beregért szólni az itt élőknek nemcsak joguk, hanem kötelességük is. Nem ismerte a havat, a hideget Feleség a Karib-tenger partidról Általában alig vagyunk néhány napig külföldön, máris honvágyunk támad. Hiányoznak a rokonok, a barátok, vágyakozunk vissza a megszokott környezetbe, vonz a szülőföld. Van azonban ettől egy erősebb érzés: a szerelem. Az imádott társat követve képes az em- több ezer kilométer távolságra is elszakadni a szülői háztól. így került egy távoli, egzotikus országból, Kubából Ajakra Aleida Peres. Egy kis segítséggel hamar megtalálom Ajaikon a házat, hiszen szinte minden helybeli tudja, hol lakik a kubai asszonyka. Kopogtatásomra ő nyit ajtót, s vezet be a meleg szobába, ahol éppen var- rogatott. Kíváncsi volt — Kubában gépelést, gyorsírást, valamint varrást is tanultam. Irodában dolgoztam akkoriban, amikor hallottam, lehetőség, van arra, hogy Európa egyik szocialista országában dolgozhassak. Kíváncsi voltam, s jelentkeztem — emlékezik vissza Grunda Györgyné Aleida Peres. Kiejtése még nem a legtökéletesebb, néha rá kell kérdeznem egy-egy szóra, hogy megértsem. — Havannából 1981. áprilisában indultam el a csoporttal Budapestre. Tizenkilenc éves voltam. Az újpesti cém agyár lett a munkahelyünk, ahol sok barátot szereztem. Különösen az idősekkel tudtam jó viszonyt kialakítani. Beiskoláztak bennünket egy nyelvtanfolyamra, ott tanultam meg magyarul, amely annyira nehéz, hogy szépen talán sohasem fogom beszélni. A férjem is a cérnagyárban dolgozott, 1985- ben tartottuk meg az esküvőt itt Ajafcon. Nem rendeztünk nagy lakodalmat, hiszen az én rokonaim közül nem tudott eljönni senki sem. A házasságkötés után hamarosan haza kellett utaznom, mert véget ért a magyarországi kiküldetés. Közel másfél évig éltem akkor Kubában, intéztem a papírokat, amelyekre bizony elég sokáig kellett várnom. Közben a férjem kétszer is eljött Kubába, 1987-ben pedig kaptam a letelepedési engedélyt. Fénykép a hidegről Közismert az a hosszú ideig érvényben lévő íratlan szabály, hogy ajaki fiú csak ajaki lányt vehetett el. Erről beszélgetünk, amikor benyit a férj édesanyja, Grunda Miklósné. — Engem egy cseppet sem zavart, hogy a fiam kubai lányt vett el — mondja. — szomszédok, az ismerősök azonban gyakran szóvá tették, s kérdezték hova tette a fiam az eszét? Ma már senki sem szól, elfogadta az egész falu a kubai menyecskét. Az a fontos, hogy boldogok legyenek. Azt sajnálom, hogy a nászasszonyom- mal nem találkoztam még, csak fényképről láttam. Talán majd ha a fiatalok befejezik a most épülő házukat, akkor a kubai rokonok ellátogatnak hozzánk. A kis monológ után már fordult is ki Grunda Miklósné, várja a sok tennivaló. — A hideget a legnehezebb megszoknom — folytatja Ale- dda. — Az őszt és a telet nem szeretem. Hóesést Pesten láttam életemben először, az nagyon szép volt. Még fényképet is küldtem haza, lássák, milyen hideg szokott itt lenni. Mivel Kubában mindig tombol a nyár, nem kellett tüzet raknom. Nem is tudtam, hogyan kell csinálni, de itt rákényszerültem. Nehezen szöktem meg szüleim és három testvérem hiányát. Gondot jelent az is, hogy több magyar ételt nem szeretek, így a paradicsomlevest és a főzelékeket. A kedvencek közé tartozik a hús, a rizs, a bab. Gyakran főzök kubai ételeket is, a férjem szereti azokat. Furcsa számomra, hogy az asszonyok milyen sokat dolgoznak a kertben és kint a földeken. Kubában, ha az asszony hazamegy a munkahelyéről, a ház körül dolgozik, főz, mos, takarít, a földeken pedig csak a férfiak kapálnak. Összeáll nak a rokonok, s együtt dolgoznak. Karácsony helyett szilveszteri innen — A karácsonyt Kubában nem ünnepük, nincs munkaszüneti nap, az emberek dolgoznak. A szilvesztert ünnepeljük meg, olyankor ajándékozzák meg egymást az emberek. A rokonok összejönnek, esznek, isznak, táncolnak, énekelnek. Nemcsak a szokásokat elevenítik fel, hanem a kubai tájat is. Képzeletben újra Aleida Peres otthon varrogat. ott jár szülőföldjén, maga előtt látja a tengert, a pálmafákat, a napsütést. — Nem bántam meg, hogy ide jöttem férjhez. Nemsokára elkészül a házunk, s én is egyre jobban megtalálom a helyem. Eddig gyesen voltam, de hogy Adriana, a kislányom már óvodás, kiválthatom az iparengedélyt, s itthon varrogathatok. Jól érzem magam Ajakon, az emberek befogadták, megszerettek. Nagyon bízom abban, hogy egyszer majd az egész család elutazhat Kubába, s Adriana megismerheti azt a szép országot, ahol édesanyja töltötte fiatalságát. M. Magyar László A magyar ... Nagy bosszúság, szilveszter előtt elromlott a televízió. Se kép, se hang. Nosza, másnap reggel beszólunk a szerelőért, mondjuk, hogy a tv Philips gyártmányú. A rögzítő korrekt, közli, hogy délután jön majd a kollega, egyébként oké. Részünkről is oké, majd felváltva várjuk. Késő délután csönget a szerelő, s épp csak futó pillantást vet a tv-re. Bevallja, bekapcsolni sem tudja. De azért kivágja magát. „Én kérem, Magyarországon magyar tv-k javításával foglalkozom” — távozik fennkölten. A mentalitás ismerős, kár hogy nem tette hozzá: „mert én magyar mester vagyok”. O Az egyik szobát ki kellene tapétázni. Miért ne? Télen talán jobban ráér a szobafestő. Eszünkbe jut egy hirdetés, az egyik nagyvállalat 6 százalékkal olcsóbban adja a tapétát. Az is pár száz forint. A raktár messze van, a biztonság kedvéért a vásárlás előtt egy telefon. A kedves, vidám hölgy sajnálkozva mondja, hogy jelenleg csak egyféle tapétájuk van, elefántos. Megérti, hogy kicsit furcsa lenne a szobafal elefántókkal. o Decemberben vásároltam egy nadrágot. 1320 forint volt. Nem kis pénz, az eladó a régi szép időket idézve dicsérte, vigyem csak bátran, angol szövet. A csoda tudja. Nem nagyon hittem neki, de a szövet válóban jó volt, megvettem. Az első nap a derekán lévő gomb szakadt le. Egy hét múlva a nadrág szíjbújtató. Legutóbb pedig, amikor leguggoltam, reccs. Olyan 15 centi hosszan a fenekén szakadt ki a varrás. Még szerencse, hogy szűk családi körben történt az ominózus eset. (b. i.) Ahhoz azonban, hogy a nép képviselői megszólaljanak, a mostaninál nagyobb járatosság kívántatik közügyekben, mindenek előtt a demokráciában. Ügy is fogalmazhatnánk: a Beregi népfőiskolán a demokrácia lesz az egyik fő „tantárgy”. Igyekeznek a programokat úgy előkészíteni és megtartani, hogy azokon mód nyíljék a demokrácia elsajátítására és gyakorlására. Ügy állították össze a programsorozatokat, hogy az egyes témakörök közelálló- ak legyenek a beregi emberekhez. Ezek zöme az első időszakban a földhöz, az ifjúság erkölcseihez és közéleti kérdésekhez kapcsolódik. Az agrártémakörben a meglévő kertbarátklubok mozgalmára támaszkodnak, és az elképzelések szerint az egész Beregre kiterjedően létrehozzák majd az MDF itteni falutagozatát. Egyik legfőbb céljuk az ifjúság lelki segítése. Ehhez az első lépés az örök emberi értékek, a tiszta élet megismertetése a fiatalokkal, továbbá a viselkedéskultúra kialakítása, a falu hagyományos emberformáló erkölcsi értékeinek visszaállítása. Igyekeznek megtalálni a módját, hogy egy-egy kiemelkedő tehetség továbbtanulása ne rójon elviselhetetlen terheket az itt élő családokra — ehhez remélhetően a Soros-alapítvány támogatását is fel tudják használni majd a későbbiekben. Előadássorozatukat közvéleménykutatás alapján állították össze- Abban egyebek között a következő kérdésekkel foglalkoznak: Ki kit és mit és hogyan képviseljen? — A választópolgár jogai és kötelességei — Demokrácia és népi demokrácia stb. Tarpa után Tiszaszalka is megmozdult, ott az ifjúságnak szóló programmal nyitottak. Vásárosnaményban pedig a helyi ellenzéki kerékasztal, a kisgazdák, a szabaddemokraták és az MDF december 27-én bocsátotta útjára a közéleti kérdéseket megvitató sorozatot. Baraksó Erzsébet Áradás Nyakunkba vehetjük a várost tegnaptól, hogy a2 árak után eredjünk. Ugyanis elszabadultak. Meg kell szoknunk, hogy a margarint itt, a sajtot ott, a kolbászt amott, a szappant meg emitt vegyük meg. Ezentúl nem tíz perc lesz a bevásárlás, hanem egy délután, ha azt akarjuk, hogy néhány forintot megtakaríthassunk. Mert az árak felszabadítása a jelek szerint egyet jelent a korábbi évek „árrendezéseivel” ami viszont magyarul annyit tesz, hogy minden drágább lesz. Mégis bizakodunk, és reméljük, akadnak majd olyan boltok, üzletek, ABC-áruházak, amelyek árcsökkentésekről tájékoztatják szerkesztőségünket. ígérjük, örömmel felkeressük majd azokat, amelyek olcsóbb, de jó minőségű árut kínálnak, hogy közhírré teltessük, lehet kisebb áron is tisztességes haszonra szert tenni.
