Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-09 / 292. szám
1989, december 9. Hogy miért kell akkora felhajtást csinálni az esküvőből, azt csak a nagy ég tudja. Évszázadok során alakultak ki a szokások, néhány közülük még ma is él. Mert csigaleves és menyasszonytánc nélkül alig lehet elképzelni lakodalmat, s kell persze legalább kétszáz ember. Tartson hajnalig a mulatozás, legyen örök emlék mindenkinek, legyen miről mesélni az unokáknak is a kandallónál... A boldogító igen kimondása előtt azonban még meg kell találni a fiataloknak azt a társat, akivel együtt lesznek jóban- rosszban. Huszonöt-harminc évvel ezelőtt a párválasztásba még beleszóltak a szülők, rokonok, de mindez már a múlté, íratlan szabály volt, hogy a menyasszony vagy vőlegény nem lehetett más falubéli. — Nagyot változott azóta a világ, — fogad Kovács Sándor- né, az ajaki községi tanács főelőadója. — Mindenki onnan házasodik', ahol megtalálja a megfelel társat. Az egyik ajaki fiú Budapesten dolgozott, ott találkozott egy kubai lánnyal. Ma már házastársak, itt telepedtek le Ajakon. ,A vallási tiltások sem élnek már. Az ajakiak nagyobb részt római katolikus vallásúak. Régebben, ha valaki református' vallású lányt vett el, az ifjú feleséget a falu lakói kiközösítették. Hasonló tapasztalatokkal rendelkezik Tenkely Józsefné is, aki Gégényben közel öt éve anyakönyvvezető. — Ma már a fiatalok a maguk akaratából döntenek. A házasságkötés ellen esetleg ak.yiMéiiiEha pondjuk magyar lány .cigány fiúhoz megy hozza! A ram is ezt szólja meg jobban. A gégényi Jöbarát vendéglő konyháján az ebéd főzéséhez készülődnek az asszonyok. Nagy Sándorné szakácsnőnek a fia nemrég nősült. — Ha .egy fiú városra vágyik, akkor városi lányt válasszon. Az én fiam például ezért ment el Pestre dolgozni, s a felesége is városi lány lett. Ha a fiú jobban érzi magát falun, jobb, ha falusi lányt keres, mert a városi nehezen szokja meg a vidéki életet. A férjemmel öt gyermeket neveltünk fel, de nem szóltunk bele a párválasztásukba. A fiamék hazajöttek Pestről, itt. rendezték meg Gégényben az esküvőt, mert ő falusi lakodalmat akart. Szabó Mihály görög katolikus lelkész hat éve él Nagyhalászon. Ez idő alatt 20 pár kérte a templomi esküvőt. — Az esküvőt megelőző beszélgetések során úgy látom, hogy a párválasztás a legtöbbször a véletlenen múlik. Mikor megkérdeztem például egy vőlegényt, hogy mi alapján választott menyasszonyt, azt válaszolta, hogy rajta akadt a tekintete. Szomorú, hogy nem ismerik egymást a fiatalok, felszínes az ismeretség. „Ahány ház, annyi szokás” — tartja a szólás, s így van ez az ember életének legfontosabb eseményén is, amikor házasságot köt. A lakodalmakat mindenhol nagy parádéval, és? a hagyományok betartásával ünnepük. Hogy melyek, voltak ezek az ősi szokások, a legjobban a tirpák menyegzőkön figyelhetjük meg. Kalandozzunk vissza hát egy évszázadot: A nősülni akaró tirpák legény „háztűznézőbe” ment. A leánykiválasztás nehéz volt, mert jót, szépet és gazdagot is szeretett volna, de arra is figyelni kellett, hogy a szülők se ellenezzék a rang, a vallás, vagy a hozomány miatt. A „megkérés” után a „kézfogó” következett, ahol jegypénzzel, majd a divattá vált karikagyűrűvel eljegyezték egymást a fiatalok. A mátkaság rövid ideig tartott, hamar elmentek „iratkozni” az anyakönyvi hivatalba és a templomba a kihirdetést elintézni. Valóságunk közelképben mondja a fiatalasszony. — Az anyagokban is változik a divat, az egykori nejlon után a selyem, szatén, csipke, dióién megy legjobban, de a mai divatnak megfelelően lassan keresik majd a taftot is. A ruhaválasztás valóságos szertartás, melyre nemcsak a menyasszony érkezik. A mama mellett gyakran ott áll a leendő anyós is, de arra is akad példa, A szertartás a községházán kezdődött, ott „megpolgáriztak” a házasulandók, utána mentek a templomba. Innen a menyaszszo- nyos házhoz, megebédeltek, aztán pedig az ifjú férj szüleinél folytatták a mulatozást, ameddig a jókedvükből futotta. De el ne feledkezzünk a nászajándékokról! Általában olyan dolgokat kaptak a fiatalok, aminek a mindennapi életben nak átnyújtották a nászajándékokat, kaptak porszívót, centrifugát, mosógépet, három faliórát, réz dísztárgyakat, kristálykészleteket. A két násznagy jó előre szólt, mondják meg a lagzi idejét, legyen idejük spórolni.' Mindketten 10-10 ezer forintot' ' tették á menyasszonytáncba. Régi szokás, hogy a fjatal pár indulását a menyasszonytánchoz adott pénz alapozza meg. Ildikó és László azt remélte, talán 80 ezer forint összejön. Álmukban Asszony lesz a lányból... | Az esküvő napján (mely csütörtök vagy szombat) a vőlegényes háztól indultak a vendégek. A násznagy verssel búcsúztatta a vőlegényt a szüleitől, hozzátartozóitól, barátaitól. A menyasszonyos háznál tárt kapuk és terített asztal várta a vendégsereget. Innen tovább a násznépet feldíszített lovasszekerek vitték a templomba, a szegényebb házaknál befogták a 'tehenet és az ökröt is. Legelöl haladt a násznagy a vőlegénnyel, hátul pedig a menyasszony az első vőféllyel. Az „Isten házából” kijövet még a legegyszerűbb családok is elmentek „vétetkőzni”,. azaz fényképet készíteni. A menyasszonyos házhoz hazatérő új párt a cigányzenészek a Rákóczi-indulóval fogadták, majd húzták a csárdást. A násznagy tiszte volt az ültetési sorr^f!ö vendégsereg köszöntése.. Az, ételeke'/vérssel, rigmussáT veZet-' ték be. Májgaluska leves, csirkehús, kalács és bor mellett sok más ínyenc fogás enyhítette a jelenlévők éhségét. Az ablak elől elhúzták a függönyt, letörölték a párát, hogy a kíváncsiskodók jól láthassák az új párt. A vacsorát követte a reggeli kakasszóig tartó mulatozás. Közben éjfélkor — újabb kínálgatás után — „felkontyolták” a nyoszo- lyólányok a menyasszonyt. A vőfély így vezette be: „a lányok száma eggyel megapadt, és az asszonyoké eggyel szaporodott.” Mondják, a menyasszony mindig szép, pontosabban csak szép lehet. Ahhoz azonban, hogy még szebb legyen, elsősorban gyönyörű ruhára, fejdíszre, cipőre, kiegészítőkre is szüksége van. Aki már volt menyasszony, tudja: az ilyesmi nem olcsó mulatság. Csak az anyag, a gyöngyök, a különféle kellékek egy vagyonba kerülnek, illetve kerülnének, ha nem létezne jó ideje a ruhakölcsönzés. A nyírbátori Markos Józsefné immár ötödik éve áll a házasulandó lányok rendelkezésére. ízléses boltjában, vágy inkább szalonjában valóságos ruhaköltemények várnak sorukra. — Az igazi főszezon a május, június, olyankor forognak a ruhák rendesen. Igyekszem a legújabb modelleket hozni, ezért három készítőtől, köztük Egerből és Budapestről is vásárolok. A menyasszonyi ruhának csak gyönyörűnek, a legutolsó divat szerint szabad készülnie. A francia, nyugatnémet, de főként az olasz divatlapok modelljei a legkényesebb igényeknek is megfelelnek. Van, aki a nemes anyagból készült, de egészen sima vonalú ruhát választja, s van, akit a sok-sok fodor, csipke, gyöngy és egyéb díszítések vonzanak... — hogy a jövendőbeli após is látni akarja, milyen lesz majd a menyasszony. A vőlegény egyre gyakrabban az öltöztetésbe is besegít. Arra js vált már példa, hogyha, nagy igyekezetben épp, fprdítva akarta rápróbálni jövendőbelijére a ruhaköltéményt... Persze a ruha csak az alap. A fejdísz, a fátyol, a csokor kiválasztása még csak ezután történik. A mai lányok is szívesen raknak a fejükre fátylat, annál, is inkább, mert a különféle modem fejdíszek csak keveseknek állnak jól- _______________________ „Mire kiforr a bor, enyém leszel!” — mondta a nyírcsaholyi vőlegény menyasszonyának. Mert nyáron nemigén esküdtek, akkor volt dolog elég a földeken. Inkább tavasszal és ősszel. . Attól függően, mekkora volt a rokonság, 150-200 vendég gyűlt össze a lakodalmi sátorban. A Sáíorlapot mindig" a községházáról szerezték, és arra megkért rokon készített hozzá ágast égerfából. A feladatokat ugyanis előzőleg mindig kiosztották, így egyik a borért felelt, a másik volt a szakács, a harmadik a sátorállítás körül serénykedett. Napokkal az esküvő előtt megkezdték az asszonyok a csiga- csinálást, a lakodalom napján pedig elvitték az ajándékokat a rokonok: baromfit, rizst, cukrot, élelmiszert — ki mivel tudott hozzájárulni az ebédhez, vacsorához. A menyasszonynak a fehér ruhát az édesanyja és a leendő anyós választotta, hozzá hosszú slájert (fátylat), amit az esküvőn két kislány vitt az ara után. A jó férj nem iszákos, nem ve- rekedős. Erre különféle babonákat találtak ki a falubeli „vénasszonyok”, például azt, hogy vettek a vőlegénynek egy inget, amit alaposan megcsapkodtak a mángorlóval. Ettől nem lett verekedős. A legények görcsöt kötöttek a vőlegény ingére, lehetőleg hátúira, ahol nem veszi észre, mert úgy tartották, így nem lesz iszákos. Volt, aki emiatt nem is akarta felvenni az inget... Az örömszülők még az esküvő előtt megegyeztek a hozományban, és bizony előfordult, hogy a rátarti legény szerelme egycsapásra elszállt, mikor megtudta, hogy kevesebb a menyasszony jussa, mint amire számított. Más viszont szerelemre lobbant, ha kiderült, hogy a menyecskével nagyobb föld is jár... Igaz, ezek ritka esetek voltak, mert amikor a pap harmadszorra hirdette ki a fiatalok egybekelési szándékát a templomban, a következő héten meg is tartották a lakodalmat. Mégpedig kedden. Hogy miért épp ezen a napon, azt nem sikerült kideríteni. hasznát veszik — paplant, párnát, edényt, abroszt. Ezeket a meny- aszszonytáncon adták oda, egymás után, aki fordult egyet az ifjú asszonnyal,' letette az ajándékot az asztaífa. rir' Báf az asszonyok derékhada a konyhában sürgölődött, nem maradtak el ők sem a tréfálkozóktól. Élő tyúkot díszítettek fel, kikötötték a tálhoz, úgy tették az asztalra, s a násznagynak főhetett a feje, hogyan osztja ki az éhes vendégeknek. Csak úgy, mint ’ amikor a tortát kihozták, és se fűrésszel, se kisbaltával nem tudta felszeletelni, mert az asszonyok az olajütéskor fennmaradt kőkemény úgynevezett olajpogácsát töltötték meg krémmel. A házasulandók eufóriája mellett az örömszülők már a várható kiadásokat latolgatják. Nem titok, hogy egyesek hónapokig gyűjtődnek a méltó nászajándékra és a menyászszonytáncra. j^pl^.szerényebben, hol díszesebben adják meg a módját a szertartásnak- Különösen faluhelyen azt tartják, az életben egyszer kerül sor ilyen eseményre, ezért ilyenkor nem sajnálják a forintot. Csenger egyik legszélső házának nappalijában ülőnk le a még 20 éves sincs ifiasszonnyal, a 38 éves édesanyjával és a szemközti állami gazdaság irodájából átugrott a 22 esztendős férj, Oláh László kertész. Az életkor azért érdekes, mert az Oláh házaspárnak lényegében mindene együtt van, amiért a családok egy életen át dolgoznak. Pedig nem vagyonos családban született a két fiatal. Az egyik örömszülő, Kádár Istvánná bölcsődei dolgozó, az ifjú férj a Nyírségből települt Szatmárba, Nyíribronyba való. Nyíregyházán Ildikó a kereskedelmibe, Laci a mezőgazdaságiba járt és a Bessenyei kollégiumban ebédeltek. Az udvarlás csaknem öt esztendeig tartott, mikor a fiú leszerelt, eljegyezték egymást és ez év szeptember 2-ára kitűzték az esküvőt. Nyíribronyban a fiú szülei két malacot hizlaltak, hogy az étteremben ne kelljen mindenért fizetni. — Mire megbeszéltük, kit illik meghívnunk, alig tudtuk 200 alá csökkenteni a létszámot — állítja édesanyjával együtt a fiatalasz- szony. — Gondoltuk, hogy ősszel már nem érdemes sátrat állítani, ezért lefoglaltuk a csengeri éttermet. A meghívottak temérdek alapanyagot, lisztet, fűszereket, tyúkokat, és süteményeket vittek az étterembe, no és a nászomék a két disznót fel is dolgozták. így is 50 ezer forintos számlát fizettek a nyíribronyi örömszülők. Kádáréknál gyülekeztek a vendégek, itt a kínálgatás potom 35 ezer forintba került. A fiatalok sem gondolták, hogy fél óra alatt 136 ezret táncol össze az ara. Ilyen órabérem sosem lesz! —: sóhajtotta ironikusan. Ebből rendezték be a gazdaságtól kapotf szolgálati lakást. Vettek ebédlőbútort, étkezősarkot, hűtőt, színes tévét, motort és sok apróságot. Most egy . két szoba-hallos', szépen berendezett lakásban beszélgetünk a kéthónapos házaspárral. Már csak a gyerek hiányzik. — Kettőt szeretnénk legalább — néz férjére az asszony és köszön el az errefelé ritkán tévedő idegentől. Geszteréden a 150-200 fős lakodalmakat nem az étteremben tartják, hanem a háznál nagy-nagy sátorokban. A főzőasszony szinte a legfontosabb személy a lakodalom hátterében, mert a hasát mindenki félti és szereti . ■Kovács János né. Mancika néni több miptnegyven lakodalomban volt főszakács. Sokat tanult édes- anyjäuil, aki utaknál főzött. A csigacsinálás a lakodalom előtt egy hónappal kezdődik. A meghívott családok asszonyai kis szatyrokban hozzák a lisztet és a tojást. Körülbelül 330 tojásból pödrik a csigát. Közben kínálgatják a finom mákos és diós bélest és a töltött káposztát. A lakodalmas héten már kedden megkezdődik a sü- teményezés. Különféle sós perecet, pogácsát készítenek. Csütörtökön kavarják ki az édes süteményeket. A segítőket ilyenkor babgulyással, pörkölttel kínálják. Pénteken levágnak két 150 kilós disznót. A férfiak henteskednek, kisütik a tepertőt, összeállítják a kolbászt, hurkát. A reggeli órákban hordják a tyúkot. Az asszonyok a hátsó udvarban körülbelül 120 tyúknak vágják el a nyakát. Péntek délelőtt már vagy 60-70-en szorgoskodnak. Ebédre körömből és disznófejből készült gulyásossal kínálják őket. De megkóstolják még az apróra töltött, erősen fűszerezett töltött káposztát is. Szombaton reggel bekavarják a fasírozottat és kisütnek vagy 500 szelet rántott húst, s hogy ne maradjon éhen a társaság, paprikást készít nekik a főzőasszony, csirkemájból és zúzából. A vendégeknek szombaton egy óra körül illik menni. A szépen terített asztalon mindenféle ital, sütemény kínáltatja magát. Az érkezőket jó borral, sertéspörkölttel fogadják. — Magyar lagzi volt a fiamé, nem cigány — mondja Sebők Józsefné, Kires (Éva), amikor Rézműves Ferencné elvisz hozzá, hogy a cigány lakodalomi szokásokról tájékozódhassam. A kántorjánosi oláh cigányok között Sebőkéknél volt utoljára esküvő, májusban, s Rézműveséknél lesz a következő, husvétkor — ami ellenben igazi cigánymulatságnak ígérkezik. — Mi, cigányok mindig vasárnap tartjuk a lakodalmat — meséli a két asszony —, reggel nyolckor már készülődnek az emberek. Mennek kikérni a menyasszonyt, aztán a vőlegényt. Persze cigányul, csak akkor beszélünk magyarul, ha a vendégek között magyarok is vannak. Elindul a menet a templomba, bandaszóval. Ott a tisztelendő úr összeadja a párt, s már jönnek is háza, a sátorba, mert az együttlét csak Isten előtt fontos, a tanácsra csak akkor kell menni, ha jön a gyerek. Az asztalon már várja őket az ebéd, ami aztán a lagzi végéig kint is marad. A menüben nem szerepel húsleves. Azon kívül minden van, ami ilyenkor szokásos azzal a különbséggel, hogy a káposztát tengerikásával töltik. A módosabbak tortát „íratnak” magyar főzőasszonyokkal -— aminek az értékét később ledolgozzák —, a szegényebbek fánkot sütnek eiíe az alkalomra. Ebéd után, 1-2 óra körül kezdődik a menyasszonytánc. A menyasszony kölcsönzőből vett fehér ruhában ropja háromnégy óra hosszat, ha megsajnálják a szülei, kiváltják jó pénzért a vőlegénnyel. Az ösz- szetáncolt pénzt a lány felfogja a ruhájában, majd a tányért, amibe gyűjtötték az ezreseket, összetöri — állítólag ez boldogságot hoz! Az ifjú pár eltűnik, a vendége^ meg hétfő reggelig folytatják a mulatozást. A házaspár nem megy nászúira, hanem behúzódik a belső szobába, a szülők pedig egy héten keresztül minden éjszaka elmennek otthonról. Egy hét után a lány szülei kelengyét vásárolnak a vejüknek. míg a fiú szülei a menyüknek. A fiatalasz- szonynak most már kötelező bekötni kendővel a fejét, hogy asz- szonyi mivoltát a környék tudomására hozza. A karikagyűrűre nem sokat adnak, de a kendő — ami annál szebb, minél cifrább, arany- vagy ezüstszálas — nélkülözhetetlen: aki nem hordja, azt „szennyezettnek” bélyegzik, s nem járhat a szomszédokhoz, meg a kútra, vízért. A szorosan megkötött kendő alá konty illik, úgy tartja a mondás, hogy ha feltetted a kontyod, tedd alá a gondod!. . Kántorjánosiban nem szokás állapotosán esküdni. Inkább ne menjen férjhez az a cigánylány, csak „hálják el”, de ne álljon „úgy” ki a templomban. Az elhálás mindennapos dolog, a fiatalok bezárkóznak egy éjszakára együtt. Néhány nap múlva aztán a fiú anyja visz egy kendőt a lánynak, mert lagzi nélkül is mutatni kell kívülre, hogy asz- szony lett a lányból. A boldogságnak és bőséges gyermekáldásnak nem akadálya az elhálás, mint azt a példa, azaz Rézművesné is mutatja: annak idején szöktetéssel szerezte meg magának őt is az „ura”. Az összeállítást készítette: Bartha Andrea, Bojté Gizella, Cservenyák Ka talin, Dankó Mihály, Kovács Éva, M. Magyar László és Tóth Kornélia. gg Keletmm a Waprorszil hétvégi melléklete ■ 6
