Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-09 / 292. szám

1989. december 9. 7 Egy megszenvedett élet Megismerkedésünk Asztalos Jánossal szokatlan, és ennek a tör­ténelmi események, valamint azok eltérő értékelése az oka. A közel­múltban megjelent egy cikk la­punkban arról, hogy a megbékélés talán még fontosabb a közelmúlt eseményeinek felhánytorgatása helyett, mert hiába találunk bűnö­söket, a halottak elítélése nem.visz előre.,Éppen ezért jövőnket lega­lább olyan alapossággal firtassuk, mint ezt a múlt esetében tess?ük. • A cikk megjelenése után tollat ragadott Asztalos János nyírma- dai lakos — maradjunk egyelőre ennél a meghatározásnál, mert foglalkozásait itt felsorolni kevés lenne a hely, erről később úgyis szólunk — és döbbenetes őszinte­séggel ecsetelte saját sorsán ke­resztül, hogy a most nyugdíjba vo­nuló korosztály sok-sok tagja mi­lyen méltánytalan megkülönböz­tetésnek volt kitéve csak azért, mert — mint ahogy ő mondja — 1956 forradalmában és szabadsághar­cában tette -a kötelességét, amit ielkúsjnerete parancsolt. Most kell talpára állítanunk a történelmet, hiszen eddig hazudtak sokan, akár számításból, akár kényszerűség­ből. Ez volt levelének egyik som­más megállapítása. Ezután talál­koztunk nyírmadai otthonában. Asztalos Jánosról tudnunk kell, hogy elsőként szervezte falujában a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetét, s élete nagy pillanatá­nak tartja, amikor a minap az MDF országos értekezletének küldötte­ként személyesen is kifejezhette az Országgyűlésnek szervezetük főhajtását azután, hogy a parla­ment döntött az alkotmánymódo­sításról, a munkahelyi politizálás­ról, a szabad választásokról és a munkásőrség feloszlatásáról. De eddig igen-igen göröngyös utat járt be a mátészalkai vincellér fia... Négygyermekes parasztcsalád­ba született 1927-ben és külön sze­rencsének tartotta, hogy egyálta­lán a betűk szolgálatát választhat­ta. Református papjuk rábeszélé­sére beiratkozott az állami polgári iskolába. Apja remek pedagógiai tanáccsal látta el: addig tanulhat, amíg nem kell utána tandíjat fizet­ni. 1943-ban kitűnő eredménnyel végzett, így kérés nélkül felvették a szatmárnémeti királyi kereske­delmi iskolába, állami ösztöndí­jasnak. Neki nem tetszett a keres­kedés,apjának a további pénzkia­dás, ezért megegyezett egy útépítő brigádvezetővel, hogy a fia beáll- na mellé kubikolni. Kapnikbányán építette jóval korosabb társaival az utat, de lógatta az orrát. Vágyott a debreceni református kollégium­ba. Már javában benne jártak a tanévben, amikor az apja — látva a fia olthatatlan tudásszomját — kikötötte: Debrecenig megveszi a vonatjegyet, de utána egyetlen fil­lérrel sem tudja segíteni a tanulá­sát. Több se kellett a fiúnak! Volt egy kis megtakarított pénze, amit az útépítésnél úgy keresett, hogy a nősek, családosok megvették a hétvégi hazautazás lehetőségét, ő pedig betont öntözött, vagont pakolt. Soványka tőkével és sziklaszilárd akarattal vághatott neki a debrece­ni tanulmányoknak. A fillérre ott is gondosan ügyelt, míg a többiek moziba mentek, ő beült a nagy­könyvtárba és a tanév végén, 1944- ben egyedül ő végzett kitűnő ered­ménnyel a 102 elsőéves közül. Ettől kezdve akarva-akaratlanul sodorták magukkal a történelmi események. Ahogy 44 márciusá­ban bevonultak a németek, kato­nai behívóval diákmunkatáborba került a debreceni repülőtérre. Majd 300 társával, mint leventét szeke­rekkel elhurcolták Ipolyságig. Megszökött és útközben talál­kozott a nagykőrösi magyar tü­zérüteggel. Agyonfoltozott ka­tonaruhába öltöztették, végül Nógrádban a teljes üteg átállt az, orosz csapatokhoz. Hadifo­goly lett, a foksányi lágerbe irányították. Mit tesz a sors? A láger parancsnokhelyettesében egykori diáktársát ismerte fel, aki akkor valószínűleg az éle­tét mentette meg. A 18 éven ! aluliakat nem vitték kényszer- munkára. O éppen tíz napja töl­tötte be a kritikus életkort, de a foglyok testi erejét mustráló bizottság, a lágerparancsnok- helyettes intésére nem tartott i- gényt Asztalos Jánosra... Gyalog vágott neki az útnak, pedig azt sem tudta, merre van Magyarország. 45 márciusát ír­ták, és ő haladéktalanul jelent­kezett a debreceni tanítpjcfip; zőbe.| nehogy éyet veszítsen) Ä mefifeot^ig^'g^tq a, lakája elő- jzopájábaip felállítottegy táboj ‘ rí ágyat, ennyivel tudott segíte­ni az ágrólszakadt fiún. Ekkor ismerkedett meg Asztalos János Veres Péterrel, Darxm József­fel, Szabó Pállal. A népi írók révén került a Nemzeti Paraszt­pártba. A népiskolai tanítói okle­velet 1948-ban vette át és Kende báró tanyáján, Cégénydányád mellett 72 gyermeket oktatott a betűvetésre. A Nemzeti Paraszt­párt öthónapos iskoláját végez­te el a következő évben és ekkor ismerkedett meg Király Istvánnal, az írószövetség lap­ja, a Csillag főszerkesztőjével. Előtte ugyanis egy országos no­vellapályázaton Asztalos János első díjat-nyert a paraszti sorsot hűen ábrázoló írásává!.’ „Rongyember vagy öcsém?” idézte1 rögtön a díjnyertes novella címét Király főszerkesz­tő, amikor személyesen talál­koztak. Ezt követően írásai jelentek meg a Szabad Szóban, a Sza­bad Népben. Tatabányára ke­rült a József Attila megyei bá­zisiskolára és még elment a fiatal írók országos kongresszusára. Sajnos, úgy értékelték, hogy költőnek már késő, prózaíró­nak még korai tollat fognia. El­lenben a szerencse mellé sze­gődött, mert a Komárom me­gyei újság, a Dolgozók Lapja főszerkesztője továbbképzésen volt, és kellett rögtön tollforga- tó ember, aki otthon van a pa­rasztok és a munkások közt is. Felelősszerkesztő-helyettesként Asztalos János írt mindenről, majd éjszaka motorral vitte a kéziratot a pesti nyomdába, mert ott készült a lap. Összejött egy jó kis csapat a szerkesztőségükben, aminek a főszerkesztő visszatérése ve­tett véget. Asztalos Jánosnak vennie kellett a kalapját és a Komárom megyei Tanács agro- propagandistájalett. Mezőgaz­dasági rendezvényeket szerve­zett. Nem elégítette ki ez a munka, visszament népiskolai tanítónak 1956. szeptember elsején. Október 23-án a rádió­ból értesültek arról, hogy mi történt Pesten. így idézi a történteket: — Két nappal később szer­veztek Tatabányán egy békés felvonulást. Csak ennyi kellett a forradalom győzelméhez. Két óra alatt összeomlott a hazug­ságra és igazságtalanságra épült „rend”. A családi események közül fontos megemlíteni, hogy 1952 karácsonyán Rohodon felesé­gül vette Baráth Ibolyát, aki természetesen követte féíjétügl Dunántúlra.,Önálló otthonukat!, i l 953-baivkapták, egy kétaáó- . bás tanácsi lakást a bányüsfcvá- ! rosban és ha a csillagokban nincs másképp megírva, bizonyára ott maradnak a Dunántúlon. Forrt a hangulat a Dolgozók Lapjánál. Kisebb palotaforra­dalom miatt kopogtatott Aszta­los lakásán a szerkesztőség két munkatársa és visszahívták. Szerette a gárdát, az írást, ezt a fajta közéletiséget és a forra­dalmi munkás- és katonatanács jóváhagyásával visszament a Dolgozók Lapjához. Novem­ber 2-án ő írta a vezércikket: A szabadság és a függetlenség zászlaja alatt címmel. Újabb lapot már nem tudtak csinálni, mert 4-én leverték a forradal­mat, 7-én bementek oda is a szovjet csapatok. Megállt az élet, nem dolgozták, nem tanítottak. Ha menedzseli magát, Aszta­los János magas vezetőposztot nyerhetett volna. „Csak az első hívásra be kellett volna lépnem az MSZMP-be vagy pufajkába bújnom, ahogy nagyon sokan tették.” Kálváriája 1957 elején kez­dődött. Idéztek az ominózus ve­zércikkéből: „mindaddig nem lesz rend, béke az országban, amíg hazánkat idegen csizmák tapossák.” A más megyéből oda­vezényelt rendőröknek minden­áron bizonyítaniuk kellett, hogy itt Szervezkedés folyt. Ez ugyan nem sikerült, mégis Kistarcsá- ra vitték közbiztonsági őrizet­be, vádemelés nélkül. Régi személyes ismerőse, Dobi István közbenjárására szabadlábra helyezték és az egyszerű nép szolidaritását akkor érezte kéz­zelfoghatóan, amikor a fodrász újjávarázsolta megjelenését, a virágárus pompás gladiólusz- csokrot készített a feleségének. Pénzt nem fogadtak el, tudták, mondták, aki Kistarcsáról jött, megjárta a hadak útját. Értük is... Véletlenek sorozata alakítot­ta életét. Ha nem azon az utcán indul haza, amelyen története­sen a városparancsnok cirkált két civillel, talán nem kerül ismét letartóztatásba. Most már vá­dat emeltek ellene: izgatás a demokratikus államrend ellen. A jó barátja vallott ellene, hogy megkapja Asztalosék lakását. A felesége hazajött és előbb Rohodon, majd a pusztadobosi iskolában tanított 1962-től 80- ig. Nemsokára követte a férje és örült, hogy a rohodi tsz fel­veszi gyalogmunkásnak. Pezs­gő közéletet szerveztek, volt focicsapat, indítottak ifjúsági klubot, színjátszó csoportot, népi­táncot. Munkacsapat vezetője lett Asztalos János, noha nagyon kel­lett volna Rohodon egy tanító. Éppen trágyát raktak a dohány alá, amikor a munkatársai szóba ele­gyedtek, majd tréfákoztak az arra járó rendőrrel, aki megsértődött és rögtön tudta, kit kell elvinni. Más­nap Rohodtól Nyírmadáig gumi­bottal verték, kerékpárral hajtva őt és alig 16 éves társát—emléke­zik. Sokszor volt kényszerpályán, és sok évnek kellett eltelnie, míg ka­tedrára léphetett Nyírmadán. Még a 60-as évek végén a népfront vitát indított, miért húzódoznak az em­berek a közéleti szerepléstől? 0 megírta: lényege, hogy a vezető a jogos bírálatért is megsértődik. Az írás megjelent, a pusztadobosi párt­titkártól kapott fejmosást. Később a tananyagcsökkentésről kérdez­ték meg a megyei tanács emberei a történelemtafláfökat: köztük1 Asz- talÖ&JáhöSt. nudí-jv.iAj(U! /Ilin, Ő fcltbóndta:1 rterrf csökkenteni kell azt, hanem az igazat és érthe­tően kell megírni. Most az iskola- igazgató vonta kérdőre. Neki még 1968-ban is meg kellett szenved­nie a testi fenyítést, noha hivatalos eljárás ebben a megyében soha nem folyt ellene. De olyan ez, mint a kabátlopás, akire egyszer rásütötték, hogy 56-os, szinte min­degy volt, mit tett, kapott érte... Argus szemekkel figyelték a rend őrei 68-ban, amikor a pusztadobo­si tsz-elnök a családjával náluk nézte a tévét. A tsz-elnöknek a mi­nisztériumból vendége érkezett és mivel a család nem volt otthon, a szomszédban, Asztaloséknál ko­pogtatott. Ment az avizó rögtön és hamarosankét géppisztolyos re,n- dőr rontott a házba, igazoltatták a pesti látogatót. Történetesen a Kü­lügyminisztérium elhárítóját az őrmester... Végül nem győzték a bocsánatot kérni, de ők parancsra cselekedtek. Asztalos János csak a feljelentő és a lakását körülvevők ittasságát jegyezte meg. A következmény olyan lelki és fizikai kálvária lett, hogy az idegklinikán kötött ki. Mert az 56-osok után havonta érdeklő­dőknek elég volt a tanácselnök egyetlen rossz szava... Még egy jellemző eset. Hatva­nadik születésnapján, 87. január 22-én az iskolai hivatalsegéd kéz­besítette a nyugdíjkorhatár miatt írt felmondólevelet neki. Nem előtte, nem utána egy-két nappal. Tanítványai, kartársai virággal kö­szöntötték, az igazgató felmondó- levéllel. Most érzi, a Demokrata Fórum­ban megtalálta a helyét. Nyíltan elmondhatja a véleményét, úgy, hogy nem kell későbbi retorziótól tartania. Nehéz utat járt be eddig, ám — szerinte — gyakran szegő­dött mellé Fortuna. A néptanító, újságíró, gyalogmunkás, állami gazdasági gondnok, történelem- tanár megszenvedte a történelem viharát Ezért örül ő, ha végié sikerül a talpára állítani ezt az össze-visz- sza kuszáit, elferdített és lakko­zott XX. századvéget Magyaror­szágon... Búcsúzóul így vall: — Úgy, hogy csak a szégyen fájjon egyesekben, ha emlékez­nek. Egyéb ne fájjon soha senki­nek. A parolára nyújtott kezek egyszerre mozduljanak, egyformán őszintén, tisztán és melegen. De el kellene végre dönteni, hogy me­lyik láb lépjen előbb és nagyob­bat? Amelyik rúgott, vagy ame­lyiknek szétverték a talpát 56 után? Mert sürgősen egymás mellé kel­lene érni, hogy együtt, egyszerre lépjünk tovább... Tóth Kornélia---------------------------------------------------------------------------------\ Nem csak szépirodalommal Margócsy István a 2000-röl Szokatlan című és kiállítású folyóirat jelent meg néhány hó­napja az újságárusok standjain. A 2000 című, magát irodalminak és társadalminak mondó, havonta megjelenő lapot a kritika ked­vezően fogadta. Az olvasók tetszését is elnyerte, hiszen mint megtudtuk, havonta több mint tízezer fogy belőle. November kö­zepén a nyíregyházi Irodalmi presszó vendége volt a lap egyik szerkesztője, az itteni származású Margócsy István. Tőle érdek­lődtünk a folyóirat felől: — A 2000 magánvállalkozás, nincs mögötte támogató. Az in­duláshoz szükséges hitelt a Heti Világgazdaság kölcsönözte, ám anyagi felelősséget nemválallt értünk. Szerencsére a lap fenn tudja tartani magát. A szerkesztőbizottság többé-kevésbé azonos beállítottságú baráti társaság, amely úgy érezte, itt az idő, hogy egy új lappal élénkítse a magyar szellemi életet. —Lapozgattam a folyóirat eddig megjelent számait, s feltűnt, hogy nem csak irodalommal foglalkozik. Gazdag a külföldi anyag is. — Letettünk arról, hogy teljesen szépirodalmi lapot csinál­junk. Úgy tűnik, hogy a csak szépirodalommal fogl^lkozp.folyó- iratpk péjdány|száma visszaesett. Szerkesztőségünk erptjéjj^ep, érdeklődik a társadalom és politika elvi kérdései iránt. Egyébként három nagyobb érdeklődési területünk van. Foglalkozunk társa­dalom- és politikaelmélettel, természetesen szépirodalommal, és kitekintünk Közép-Európára is. Ez utóbbit igen fontosnak tart­juk, hiszen a közép-európaiság eddigi megközelítéseiben sok zavar mutatkozott, pedig ezeknek az országoknak a fejlődése számos párhuzamot mutat. — A napjainkban megjelenő lapok nagy része valamilyen újonnan alakult, vagy régebbi pártnak többé-kevésbé elkötele­zettje. Kinek a folyóirata a 2000? — Lapunk nem óhajt egyetlen párt szócsöve sem lenni. Olyan értelmiségieket próbálunk képviselni, akik kénytelenek politiká­val foglalkozni, de nem óhajtanak a politikai élet aktív részesei lenni. Elsősorban azoknak szerkesztjük a lapot, akik érdeklődnek a társadalom, hazánk dolgai iránt, de nem szakmai szinten. Úgy gondoltuk, létezik olyan értelmiségi réteg, amely eddig nem kapta meg magas színvonalú olvasnivalóját. Akik kritikus szem­mel olvasnák, dé’nérh óhajtják szakmájdkká tenni’kiífóltólhiáÚ i a politikát. Ezért olvasmányosságra is.'torékszünfc. ' ’ — Irodalmi szerkesztésük sem elkötelezett? — Nem akarjuk elkötelezni magunkat egyetlen írónak, vagy irányzatnak sem. De nem óhajtjuk néhány író sajátjaként sem szerkeszteni a lapot, hanem inkább a magunk ízlésére. Valamely pártnak elkötelezett szépirodalmat nem óhajtunk közölni. — Mintha egy kicsit a legendás hírű Nyugathoz szeretne ha­sonlítani a folyóirat. — Minden irodalmi folyóirat szívesen hasonlítana a Nyugat­hoz. De szeretnénk például a Szép Szó társadalmi érdeklődését és az Apolló című folyóirat széles európai kitekintését is célul kitűzni. —A színesedő irodalmi és egyébfolyóiratok palettáján szokat­lan cím a 2000. Ha jól tudom, számcímmel nemigen jelent meg eddig egyetlen folyóirat sem. Honnan a cím? — Mintegy negyven cím között válogattunk, amikor Mészöly Miklós egy futó találkozás során felvetette, hogy miért nem adjuk lapunknak a 2000 nevet. Annyira tetszett az ötlet, hogy szerkesz­tőségünk szinte azonnal elfogadta, hiszen a jövőre utal, homályos ugyan, de megragadó és szellemes. A folyóirat novemberi száma egyébként rendkívül gazdag. Közli például Esterházy Péter és Bohumil Hrabal találkozásá­nak fotóriportját, és Esterházy új írását. Zirkuli Péter 1968-as visszaemlékezését is olvashatjuk a lapban, valamint Mihail Voszlenszkij NSZK-ban élő orosz író Nyugat-Európában bestsel­ler könyvének egy fejezetét és Révai József fia, Révai Gábor 1956-os visszaemlékezését. Bodnár István \___________________________________________y Sulyok Géza: Alkalmazott grafika ■I Kelet­1 A fflSpSHFSZtlg HÉTVÉGI MELLÉKLETE —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom