Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-18 / 299. szám
8 Kelet-Magyarország 1989. december 18. Nyert a Milan A BEK-győztes olasz AC Milan és Dél-Amerlka bajnoka, a kolumbiai Atletico Nációnál Medellin labdarúgócsapata magyar idő szerint vasárnapra virradóra játszotta le Tokióban a Világ Kupa döntőt. A mérkőzésen —, amelyre telt ház, 62 ezer néző volt kíváncsi — a rendes játékidőben nem született gól, hosszabbítás következett. Már-már úgy tűnt, tizen- egyes párbaj dönti el a kupa sorsát, amikor a 118. percben Evani megszerezte a milánói együttes győztes gólját. Sokféle nagyszerű programnak adott már otthont a Bujtosi Szabadidő Csarnok: vezényelt itt Gardelli mester, a modern betyár Kamrás ugratta Hondáját, volt sok Csillagfény-diszkő, kézilabdatorna, ám egyvalami még nem volt: igazi focishow. Nem sokáig, mert december 29-én ilyenre várjuk az igen tisztelt publikumot, a Kelet-Magyarország Kupa teremfoci tornájára. A másodikra, hiszen a tavalyi esztendő végén már bemutatkozott, az akkor csakúgy hamarjában megtervezett-szervezett nagysikerű rendezvény. Az akkori siker adta az ötletet a folytatásra .De térjünk még visz- sza egy kicsit az első tornára. Akkor négy együttes vett részt, a körmérkőzéses lebonyolítás után meglepetésre az ASE végzett az élen a szerkesztőség válogatottja, az NYVSSC és az öregfiúk előtt. A gólkirály Kiss Miklós lett aki lapunk együttesét erősítette, a legjobb mezőnyjátékosnak csapattársát Bücs Zsoltot választották, a legjobb kapus pedig Buús György lett. A második kupa mezőnye kibővült, most hat csapat kiválóságainak tapsolhat majd a közönség. A tavalyi együttesekhez jön még két NB III- as gárda, a Tiszavasvári Lombik és a Mátészalkai MTK. A résztvevőket két hármas csoportba sorsoltuk, délelőtt a csoportokon belül dől majd el a sorrend. Délután pedig jöhet a show, és a helyosztók. Fél öttől a Csillagfény diszkón sikerrel bemutatkozott nyíregyházi Spirit együttes kezdi a ráhangolást, fél óra múlva pedig az 5—6. helyezések eldöntéséért lép majd pályára a két csoport harmadik helyezettje. Egy órával később a bronzmeccs, majd hét órától a döntő következik. Közben pedig zene, a mátészalkai Erdória tánccsoport bemutatója, karatésok produkciója színesíti a programot. A játékos kedvű nézők is pályára léphetnek, ugyanis a szünetekben büntetőrúgó-versenyt és célbarúgóversenyt rendezünk, amelyek győztesei értékes jutalmakat vehetnek majd át. Érdemes lesz tehát kilátogatni azon a pénteken a csarnokba, mert biztosan érdekes és izgalmas mérkőzéseket Negyedszázad a focipályán Bokszi szögre akasztotta a stoplis csukát A káimánháziak számára emlékezetes marad a november végi szezonzáró. A közép-szabolcsi első osztályban szereplő labdarúgócsapat hazai pályán Búj ellen búcsúzott a bajnokság idei szakaszától, a csapattól pedig egy örökifjú játékos. A mérkőzés előtt a kis klub vezetői nagy-nagy szeretettel köszöntötték Turóczi Zoltánt, aki negyven esztendősen utoljára öltötte magára a csapat mezét, több mint negyedszázados pályafutásának záróakkordjára készült, és ahogyan azt mondani szokták : szögre akasztotta a stoplis csukát. Már nyolcadikosként helyet kapott az akkor járási bajnokságban szereplő kálmánházi együttesben. Katonaidejét Marcaliban töltötte és az ottani NB III-as csapat egyik erőssége volt. Olyannyira, hogy marasztalni is akarták, ám szíve hazahozta. Ezt követően egy évet játszott a hajdúnánási csapat színeiben, a többit pedig a kálmánházi gárda oszlopos tagjaként. Bár pontos statisztikát nem vezetett a mérkőzésekről, több mint ötszázszor lépett pályára a különböző szintű bajnokságokban, a legtöbbször a járási, majd városkörzeti pontva dézsátokban. Egy ilyen hosszú sorozat számos felejthetetlen élményt ad, szinte naphosszat sorolhatná. Kettőt említ, amelyek leginkább kedvesek. Egyszer Nyírszőlősön csak kilenc emberrel tudtak kiállni, szinte szerelés nélkül. Ennek ellenére a hajráig döntetlenre állt a meccs. Aztán nem sokkal a lefújás előtt szabadfogáshoz jutottak a vendég kálAmikor még bármi lehetett volna: katonaként Marcaliban és az NB IH-ban. mánháziak, és olyan jól találta cl a labdát, hogy az a szőlősi kapuban kötött ki, ezzel a góllal nyertek. Aztán Tímáron szintén nyertek l:0-ra, akkor egy szögletet követően amolyan Hugo Sanchez-módra, ollózva lőtte a győztes találatot. Eleinte középhátvédet játszott, alacsony termetét ruganyosságával kompenzálta. Aztán rájöttek, hogy nagy munkabírását, lelkesedését és technikáját a középpályán méginkább kamatoztathatja, így a régi nyíregyházi járás községeiben már így ismerték. A szurkolók meg a játékosok becenevén köszöntötték: szevasz Bokszi. Álmodozott ő is nagycsapatokról, óriási mérkőzésekről, hiszen aki belerúg a fociba, hasonlóképpen teszi. Végül az álmokból semmi sem lett, utólag pedig már minek fájdítani a szívet azzal: mi lett volna, ha? így is sokat kapott a játéktól, élményeket, barátokat, társakat. A helyi téeszben dolgozik a növénytermesztésben. Itt is példamutatóan ténykedik, a kiválók közé tartozik. A búcsúnak talán csak párja örül, bár Ő is megszokta, hogy vasárnaponként az embernek a pályán volt a helye. A nagyobbik fiú tizenöt éves és a kosárlabda vonza, a két esztendővel fiatalabb öccs pedig cselgáncsozik. A foci nem ál1 olyan közel hozzájuk, mint édesapjuknál, pedig ők is ügyesen bánnak a lasztival. Tavásszal már hiányozni fog a kálmánházi csapatból a csupaszív Bokszi. Kondival még bírná, ám úgy gondolta, eljött az idő, át kell adnia helyét a fiataloknak hiszen ez a világ sora. Ám a meccseken ott lesz, segíteni fog a többieknek, de ezúttal nem jó‘ átadásokkal, szerelésekkel, vagy gólokkal, az az idő már lejárt. Am a focinak végleg búcsút inteni nem lehet — ezzel ő is így van. Mán László A tavalyi torna legjobbja Bücs Zsolt lő kapura a győztes ASE elleni meccsen. láthatnak majd a nézők. És ismert, valamint kedvenc focistákat. A csapatok végleges névsorát majd időben közöljük, azért néhány nevet amúgy csalétekként hadd soroljunk fel: Czeczeli, Buús, Szikszai, Cséke, Kiss M. Fecsku, Szpodnyi, Bücs, Eszenyi, Duró, Sebők, Horváth ... Szerkesztőségünk válogatottjában még egy nagy név is fog szerepelni, ám ez egyelőre maradjon titok. Abban viszont maradhatunk, hogy aki szereti a focit és szórakozni akar a határidőnaplójába jegyezze fel a december 29-hez: Kelet-Magyarország Kupa, Bujtosi Szabadidő Csarnok. Macsma Győzö(tt) A Magyar .Távirati Iroda Sportszerkesztősége a szakszövetségek véleménye alapján 1964 óta az év végén rendszeresen nyilvánosságra hozza az esztendő legjobbjainak sportágankénti névsorát. Az idei, sorrendben 26. választáson 96 sportoló kapta meg a megtisztelő címet. Közülük Nagy Bélát már tizenhetedszer jelölték az év íjászának. Rajta kívül tíznél több első helyet mondhat magáénak a tekéző Csányi Béla (15) és a vitorlázórepülő Bolla Mária (14). Ugyanakkor ebben az esztendőben hatvanan érdemelték ki első alkalommal az év sportolója címet. Az MHSZ- sportégak közül a rádiósportban Macsuga Győző nyíregyházi sportolót választották ez év legjobbjának. A Mátészalkai MTK labdarúgócsapata az 1989—90. évi bajnokság őszi idényét a 10. helyen fejezte be. Az újonc szatmári kiscsapat teljesítménye így Is dicséretes, elismerésre méltó. Mátészalkán járva, mindenki az elismerés hangján beszélt az együttesről. Tudják, nehéz volt a kezdet, hiszen Kiss 1., VirOvecz, Kokas, Tóth Z., Barcsai, Bartha és Fekete személyében meghatározó értékű játékosok távoztak el a csapattól. Gondot jelentett a pótlás, s mivel az anyagiakban sem dúskáltak a szalkaiak, a környékbeli, alacsonyabb osztályú futballisták leigazolására került sor. Köszönetét mondanak azon egyesületeknek, ahol szabad utat adtak á játékos távozása elé, azzal hogy segítsék az NB III-as együttest. Így került hozzájuk Nagy Krisztián (Hodász), Kocsán Gábor (Tisztaberek), Szpodnyi István (Varsánygyüre), Nagy Zsolt (Vásárosnamény), Szabó István (Tornyospálca). Valóban minden ilyen szép. Ilyen rózsás lenne az MMTK háza táján? Egy 10. helyezés már elég a felhőtlen boldogsághoz? Mindezt ott mondják, ahol néhány évtizeddel ezelőtt még NB II- es csapat futballozott. Alig fél évvel ezelőtt egészen más volt a kép. Minden úgy kezdődött, hogy Papp László edző, az új fiúkból igyekezett olyan együttest alakítani, amely a biztos bentmara- dást tűzhette zászlójára. Akadtak olyanok, akik nem tartották eléggé érettnek a csapatot az NB III- as szereplésre. Különösen az emelt szintű edzésmunka bevezetése okozott gondot. Az elején minden úgy festett, hogy a bajt sejtőknek lesz igazuk. A csapat önmagát kereste, nehezen tudta felvenni azt a bizonyos fordulatszámot. Később — miután tapasztalatra tettek szert — fordult a kocka, s mire véget ért az őszi idény, az MMTK 18 ponttal a bajnokság 10. helyén várja a tavaszi folytatást. Természetesen hazai pályán alakult jobban a mérleg, 8 mérkőzésen 12 pontot szerzett a Papp László vezette legénység. Idegenben a hét lezajlott találkozón hat bajnoki pont sikeredett. Csapatépítésben mutatkozik előrelépés, viszonylag szilárd hátsó alakzattal rendelkeznek a szalkaiak, ennek bizonyítéka, hogy 15 mérkőzésen 16 gólt kaptak. A csapat hatékonyabb já- játékstílusának kialakításához is fiatal, gyors játékosokra van szükség. Az MMTK féléves értékeléséből nem lehet kiszakítani a támadó- sort. Nos, az őszi legjobb „ne- béztüzérek”: Szpodnyi István 5, Kósa, Gyüre 2—2, Nagy Zs„ Kocsán 1—1. A vezetőség elkészítette az őszi játékosrangsort. Első lett a kapus Sánta Árpád (7,03), 2. Márián László (6,96), 3. Vascsák Tibor (6,50), 4. Kósa József (6,39). Valamennyi mérkőzésen játszott: Sánta, Márián, Szpodnyi, Gyüre, Tóth. Mint minden egyesületnél, a Mátészalkai MTK-nál is mindig sok szó esik a szakosztály anyagi lehetőségeiről. Nyílt titok: egyre nehezebbé válik a szakosztály, személyi és tárgyi feltételeinek megteremtése, amely egy hosszabb távon is ütőképesebb együttest lenne hivatott kialakítani. Ez vonatkozik úgy a szakosztály működését, mint a Jól megalapozott szakmai munkát illetően. — Jónak tartom a csapat őszi szereplését, vázolta az elmúlt fél év történéseit Papp László a csapat edzője, aki korábban az NB 1-es NYVSSC mestere volt. — Nagyobb tapasztalattal azonban négy-öt ponttal többet is megszerezhettünk volna. A Mátészalkai MTK őszi teljesítményéről az is elmondható, hogy a csapat állóképességi szintjét sikerült az NB III-as színvonalra emelni, ebből eredő■ nyugatnémeteké a Davis Kupa Becker vezérletével Óriási érdeklődés kísérte a hétvégén Stuttgartban a tenisz Davis Kupa döntőjét. Mindhárom nap megtelt a nagyszerű sport- csarnok, ahol nemrégiben még tornászok küzdöttek a világbajnoki címekért. A Davis Kupa fináléjába végül a házigazda nyugatnémetek és a svédek léptek pályára. Mint ismeretes, a pénteki két egyes döntetlenül végződött, hiszen Wilander Steeb míg Becker Edberg ellen nyert, így sokan a szombati párosmecs- cset jelölték meg döntő találkozónak. Ezen hatalmas ötjátszmás küzdelemben végül a Becker, Jelen nyugatnémet duó bizonyult jobbnak a Gunnarson, Yarid páros ellen, ezzel a címvédő házigazdák lépéselőnyhöz jutottak a vasárnapi befejező egyesek előtt. Előbb Becker és Wilander mérkőzött. A hazaiak kedvence nagyszerű formában játszott a kupadöntőn, magabiztosan nyert Wilander ellen, (6:2, 6:0, 6:2) ez egyben azt is jelentette, hogy a nyugatnémetek megvédték bajnoki címüket. A zárómérkőzésen így már nem volt tétje, ezen két játszmában Edberg legyőzte Steebet 6:2, 6:4 arányban. Ez azonban csak szépségtapasz volt, hiszen a diadal a Becker vezérelte nyugatnémeteké volt. A szálkái „nehéztfizé^ek”: Gyüre Csaba, Kósa József» Szpodnyi István. en egyetlen mérkőzésen sem játszottak alárendelt szerepet. Védőmunkájuk —, amelyet a vegyes védekezés jellemez — jó teljesítményt mutat, középpályásaik azonban nem tudtak kellő „fazont’* adni az együttesnek. Elől, elsősorban átütőerőben, gyorsabb gondolkodásban, technikai felkészültség terén van javítani való. Meg a helyzetek jobb kihasználásában, amely hiányosságokért bajnoki pontoktól estek el. Ebben a sorban legalább egy befejező típusú játékos megszerzését tervezik. — Hogyan tovább? — kérdeztük Papp Lászlót. — A csapat jelenleg szabadságát tölti, január első hetében találkozunk. Orvosi vizsgálattal kezdjük a munkát, majd napi edzésekre kerül sor. December 29-én részt veszünk a Kelet-Magyarország napilap teremtornáján, elindulunk a tavaly már jól bevált felkészülési sorozatmérkő- zésen, amelyet szintén a KM szerkesztősége rendez. Az újonc számára biztató ősz után, további kemény napok várnak a szálkái együttesre. Tudják, amit elértek, az csak részsiker. Az NB III-as piros-kék klub azonban többet, jobbat akar. Idézni a hajdani elődök — Molnár, Tölgyesi, Krasznai, Csüllögh és társaik — eredményeit. Kovács György Év végi focishow a bujtosi csaruokbao Nagy nevek, nagy meccsek Másadizbaa a Kelet-Magyarország Kupáért AZ MMTK ’80 ŐSZE Lesz-e fazon is? Biztató kezdés után, jé folytatást várnak Mátészalkán I É . Lr. Szabolcs-Szatmár-Bereg társadalmi-politikai napilapja L I I Főszerkesztő: KOPKA JANOS. Főszerkesztő-helyettes: DB. ANGYAL SÁNDOR P- ? i L' I 1 I E Kiadja a Szabolcs Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: dr. Kárpáti Imre, Szerkesztőség és .*^«r-.4(9aUWSEiflB>. * kiadóhivatal: Nyíregyháza. Zrínyi u. 3—S. 4401. Szerkesztőségi postafiók: 47. Lapkiadó postaflókszám: 29. Telefon: 11-277. Sportrovat: 19-22». Hirdetésügyben: 10-150. Telex: 72-244. Készült ■ Nyírségi Nyomdában. Nyíregyháza, Árok u. 15. Felelős vezető: Jáger Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Hőfizethető minden postahivatalitól és hirlapkézbesltőnél. B^apesten: XlB^Lehel u. eRy honapra 105 íortnt’ ^ $13 forint, fél évre 850 forint eRy évre 1160 forint. INDEXSZÁM. SS «99 HU ISSN óim—2»»
