Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-13 / 295. szám

1989. december 13. Kelet-Magyarország 3 Átmenet, de hová? SOKSZOR HALLJUK MOSTANÁBAN: „ebben az átmeneti időszakban . .. így és így”, „meg kell te­remteni a békés átmenet feltételeit” ... Értem álla­potunk átmenetiségét. Két pont, két fokozat között vagyunk jelenleg, ideigle­nesen, csak úgy közbülső- leg, alkalmilag, egyelőre, tranzitban. Azt, hogy mi volt az átmenet előtt, fel tudom sorolni, a küszöb­höz érkezést már megél­tem én is, rám is zúdultak a változások. A bambák boldogságával nyeltük a sült galambot. Hazudott a jótevő állam s hittünk ne­ki, miért ne hittünk vol­na? Néha gyanút fogtunk, éreztük, nem stimmel va­lami, de elfoglaltuk ma­gunkat saját gyarapodá­sunkkal, elégedetten vet­tük számba jólétünk jele­it. Milyen rövid idő alatt arcunkra fagyott a mosoly, mikor kiderült, az egész csak mese volt. csalárdság, ámítás. Hamar nyúlóssá váltak az ideológiai masz­lagok, szappanbuborék­ként pukkantak szét örök­nek hitt evidenciák, tartós­nak vélt tekintélyek. Fáj­dalmas a félrevezető, de mégis biztonságérzetet nyújtó rendszer felváltá­sa a totálisan bizonytalan­nal. Ez a keserű korszak lenne az átmenet? Ez a hisztérikus politikai kör­nyezet, a kényszerpályás rövidéletű döntések, a belviszály, a tömeges őr­ségváltásból eredő hatal­mi instabilitás? Persze igaz is, ideiglenes a köztársasági elnök, nem legitim a parlament, a baloldal egységéért kiált, de mélyebb a különbség mint az az egy betű az előd párt folytatója és az utódpárt között; hiába van az ellenzék jó passz- ban, ha megosztott. Talán majd a választások után tisztább, kiszámíthatóbb lesz a helyzet. Bár de­hogyis, hisz sokak szerint ez mégcsak próba lesz, nem a realitásokat fogja tükrözni. Merthogy példá­ul nem egyenlőek az esé­lyek. Az eddig kormányzó párt utóda túl sikeresen gombolyította le magáról az államot (vagy magát az államról), feltartott kézzei hátrált, addig-addig, hogy annyi pénze, sem embere nem maradt, akikkel-ami- vel a választásokra fel tudna készülni. Az erköl­csi csőddel a nyakában csak tehetetlenül nyelhet, látva, néhány ellenzéki szervezet külhoni adako­zásból származó bevétele­it. Lehet persze szimpati­kus szolgáltatási akciók­ból politikai tőkét ková­csolni, de tudtommal a nyomdák még mindig pénzért nyomják a plaká­tokat is. ha Átmenetet mon­dunk, akkor mi ár-me­netet is értünk alatta. A sült galamb kiment a di­vatból, de van helyette gazdasági-szociális szo- rongatottság. Megjelenik az új gengszterizmus, ha­marosan megteremtjük a magyar csodát: az Észak­Balkán-Kelet-Svá j cot. Szóval ez itt az átmenet? Kérem, ha valaki biztos helyről megtudja, hogy ennek már vége, értesít­sen engem. De azt se fe­lejtse el megtudakolni, hogy ami utána jön, az mi. Szőke Judit ­Vegetáló Kft., fizetésképtelen téesz Nem a konzerv, a péoz remiik Bírósági üggyé fajultak a Macowe Kft. körüli bonyo­dalmak. A pénzügyi manőverezések kuszasága miatt a négy érintett csak részben tudott dűlőre jutni. Közben a tunyog- matolcsi Macowe Kft.-ben ugyan folyik a munka, de a nyugati tecbnológiával felszerelt üzemet nem azért hozták létre hogy az NSZK-partner elfekvőkészletét újracsoma­golja. A négyszög: a fehérgyar­mati Zalka Máté Termelő- szövetkezet, a Macowe Kft., a Magyar Külkereskedelmi Bank és Polsterer úr, az NSZK-beli partner. Az előz­ményekhez tartozik, hogy a téesz és az NSZK-beli Manz cég Wecker Leányvállalat létrehozta Tunyogmatolcson a Macowe Kft.-t, ebből előb­bi részesedése 65, utóbbié 35 százalék. Polsterer úr 315 ezer márkát helyezett el tő­kerészként a külkereskedel­mi banknál, míg a téesz több mint 70 millióért megépítet­te a konzervgyárat. Az első hiba A bonyodalmak azzal kez­dődtek, amikor a téesz a kül­kereskedelmi banktól lehívott 5 millió forintot, amelyből a mai kft. költségeit fizette. A bank az ügyletnél abban hi­bázott, hogy kifizette az ösz- szeget, mert pénzfelvétel csak Klapka György és Wolfgang Polsterer — a két ügyvezető igazgató — együttes aláírá­sával lehet. Ezt az NSZK- beli partner is sérelmezte. sőt az is szóba került, hogy Klapka úr saját zsebre tette el az összeget. A számlák vi­szont nem ezt igazolták. Közben a bank rájött a ba­kira, saját keretéből pótolta a hiányzó 5 milliót, de bíró­sághoz fordult és zárolta a számlát. A bankkal kapcsolatos vi­ta december 4-én zárult, amikor a bíróság kötelezte a téeszt az 5 millió visszafize­tésére, amit a téesz vezetése tudomásul vett. Arról a 39 millió forintról azon a tár­gyaláson már nem esett szó, amelyet a téesz a kft-re köl­tött, hiszen az energiát, mun­kabért, alapanyagot fizette. A bíróság erre csak annyit tu­dott javasolni, hogy a téesz indítson peri a Macowe Kft.-vei szemben. Ki mit akar? A- faramuci helyzet mos­tanra alakult ki: a téesz a Macowe-nak nyújtott hitel miatt fizetésképtelen, viszont a kft. a működő tőke hiánya miatt vegetál, abból él, amit a kiszállított termékek után az NSZK-beli partner fizet. Ez csak a napi munkához elegendő. Arról is szó volt, hogy a téesz elzárja a víz­csapot, ami a kft.-t megbé­nítaná. Ebben egyességre ju­tottak. Bár november elején megállapodás született az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-vel hitel folyó­sításáról, de a konkrét szer­ződésre még nem került sor. — Szerintem nem kíván az NSZK-partner hitelt fel­venni — magyarázza Klapka György. Az ő célja az, hogy a téesz pénzén üzemeljen a kft. és ezért még bérleti dí­jat sem fizet a Macowe. A lehetőség pedig kedvező a nyugatnémet társnak. Mi megépítettük és üzemeltettük 10 hónapon keresztül a kon­zervüzemet, ő pedig csak ter­meltetett és nagy haszonnal elvitte az árut. Azt szeretné, ha nem az itteni árut dol­goznánk fel, hanem ha ép­pen szükséges az elfekvő készleteit csomagolják át. Je­lenleg is azt csinálják. Csü­törtökön a téesz vezetősége úgy határozott, hogy egy utolsó próbálkozást tesz az NSZK-beli partnerrel, hogy a téesz pénzügyi követelései rendeződjenek. — Amennyiben 8—10 na­pon belül nem látjuk a szán­dékot, a téesz, mint hitelező kérni fogja a Fővárosi Bíró­ság cégbíróságánál a kft. fel­számolását — mondják. — Ez nem azt jelenti, hogy be­zárjuk a konzervüzemet, ar­ra törekszünk, hogy teljes kapacitással üzemeltessük. Kiútkeresés A téesz egyébként kizáró­lag a meghitelezett összeg miatt tartósan fizetésképte­lenné vált. A kiutat mi is keressük, nagyon sok külföl­divel tárgyalunk, de az sem lehetetlen, hogy belföldi rész­vénytársaságot hozunk létre. Nem félünk attól, hogy nem tudjuk értékesíteni a kon­zervipari termékeket. A két alapító gondja to­vábbra is a Macowe Kft. sor­sa. A vámszabad területen, a kerítésen belül nyugati színvonalú munkára képes a technológia segítségével a munkásgárda. Eddig minősé­gi kifogást nem emeltek mun­kájukkal szemben. Az elhú­zódó pénzügyi vita sem a téesznek, sem a kft.-nek nem kedvez. Máthé Csaba LiszőrÉfcszertől vesszölonóig Galéria a kirakatban H a Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez... Vala­hogy ilyen megfontolásból született az az ötlet, hogy — a szó szoros és átvitt értel­mében egyaránt — kirakatba tegyék megyénk népművésze­tét. A Nyíregyházán évente megrendezésre kerülő repre­zentatív kiállítás ugyanis ért­hetetlenül kevés látogatót vonz: egy-egy alkalommal nem többet 4—4,5 ezernél, és ennek a közönségnek még a fele sem helybeli... A megyei népművészeti egyesület ezért javasolta, hogy kirakatgalériát rendez­zenek be Nyíregyházán a Zrínyi Ilona utcai sávházban. Erre a kiállításra nem keli időt áldozni, nem kell jegyet venni, ez a kiállítás útjába esik a járókelőknek. Jó szol­gálatot téve ezzel tárgyi kul­Egy jó plflkcit,,^^ vagy ne nézzük meg? A filmeket megyénkben ilyen illusztrációkkal a moziüzemi vállalat egyszemélyes dekor.-műhelyében Kovalcsik Zoltán illusztrálja. Munkáját a forgalmazó fotókkal segíti, de ezeket a sablon jeleneteket nem szereti, túl sok van belőlük, inkább saját elképzeléseire hagyatkozik, igy sikerül egy kis változatosságot vinni a képekbe. (B. Zs.) Olvasom, hogy több mint nyolcvan év­vel ezelőtt megalakult a Mátészalkai Kor­csolya Egylet. Tisztikart is választottak, volt elnök, titkár, pénztáros, ellenőr és természetesen jégmester. Akkor még volt igazi társadalmi élet. a legkülönbözőbb egyletek, társaságok egymás után rendez­ték a cabaretestélyeket. a bevételt általá­ban nemes célra ajánlották fel. így tör­tént ez a szálkái korcsolyázóegylettel is. Szórakoztak, hálóztak — de nem korcso­lyáztak. Az egykori híradás szerint — mi­vel nem volt korcsolyapálya — a társaság inkább pocsolyaegylet néven vonult be a szálkái históriába ... Telt. múlt az idő, amikor, ha nem is „egyletszerűen", de lehetett korcsolyázni kulturált körülmények között is. A! har­mincas évek elejétől a „Sipos Bandi-féle” fatelpen nyílt modern korcsolyapálya, me­legedőszobával, villanyvilágítással, eseten­ként zenével, idényjegyeket aránylag ol­csón lehetett váltani... Az ötvenes években a Lengyel kertész műjégpályája volt igen népszerű. Ügy em­lékszem. 1 forintért egész nap lehetett ko- rizni. ugyancsak zenére. Akinek nem volt 1 forintja, elmehetett a Bordáncsra, a Gó­lyakertbe, a jó messze fekvő Robinzonra (ott szakadt be a jég Róth Robi alatt), ahol hatalmas jéghokimeccseket lehetett játsza­ni. szövődtek a szerelmek, törtek a kezek és lábak, nyűttek a cipők és határtalan volt a boldogság. Újabb évtizedek múlva a nagy semmi következett. Jégpálya nincs, bár voltak kí­sérletek. de abbamaradtak az „előmunká­latok”. (Tisztelet a tűzoltóknak és a diákok­nak!) Néhány elszánt korizó még elban­dukol a Kraszna környékére, ahol itt-ott található alkalmas jég a földeken, ám ezek már az utolsó mohikánok. Szervezett jég­sport — mint ilyen — nincs. Vajon miért? (nyéki) E gy éve különböző bu­dapesti szórakozóhe­lyeken, bárokban lép fel éjszakánként. Meg sok­felé, ahová hívják, minden­hova elmegy: vállalatoknál, kultúrházakban énekel. Ré­gi, fülbemászó, kellemes dal- lamú slágereit szívesen hall­gatják. A hangja, a külseje mit sem változott, most is olyan, mint amikor — immár több mint két évtizede — a töré­keny vidéki kislány feltűnt a pódiumon. Tizennyolc éves koráig Bátya községben élt, ott is született, Kalocsán érettségi­zett. Szülei nagyon egyszerű emberek, földművelők. — ök igazából nem is örültek énekesi karrierem­nek — mondja az énekesnő. — Tudod, nekem tényleg na­gyon nehéz volt az indulá­som, mert egyedül, teljesen naivan, tisztán és védtelenül érkeztem a fővárosba. Szinte gyerek voltam még. Azt is elárulom, hogy csak itt Pes­ten, huszonkét éves korom­ban csókolóztam először... Nagyon későn érő típus vol­tam. Hittem mindenben, ami 1 Régi ismerősök Harangozó Teri szép, és reménykedtem, bíz­tam az emberekben... Az­tán rettenetesen csalódtam ... És egyszerűen félelmetes volt egyedül küzdenem. De nagyon akartam, és akkor­tájt szinte az egész falum megmozdult, hogy én Buda­pestre kerüljek, hogy enged­jenek el a szüleim, hogy megpróbáljam ezt a nehéz, rögös pályát... Nem is tu­dom, hogyan bírtam ki az elején. Nyűglődtem rettene­tesen, még lakásom sem volt, ágybérlet meg albérlet... Már majdnem megfutamod­tam, de szerencsére nagyon szívós és alapvetően opti­mista természet vagyok. Szép lassan aztán — keserű tapasztalatok árán — rájöt­tem, hogy sokkal vagányabb­nak kell lenini, mert sokkal több csalódás éri az embert, túránknak is, amely bizony eléggé lehangoló színvonalat mutat. Saját népművésze tünket sem ismerjük úgy ahogyan megérdemelné. „A kalocsai hímzést még csak- csak, de a többi tájegység népművészetéről már alig tudnak valamit, a kerámiák­ról nem is beszélve, aminek viszolyogtató következménye a kalocsai hímzésmintával festett tányér... ” — mondja Puskásné Oláh Júlia, a nép- művészeti stúdió vezetője, aki az ötlet megszületése óta eltelt két év alatt gondozza a a kis galériát. Évente hat kiállítást ren­deztek, illetve rendeznek a kirakatban — ez azonban nem „kirakatrendezés”! A szép munkákon kívül azt is be akarják mutatni, hogyan kell ezeket elhelyezni, milyen tárgyak illenek egymáshoz. Teszik mindezt abban a re­ményben, hogy a jó példa ra­gadós, és a szemet gyönyör­ködtető, nagy gonddal válo­gatott és elhelyezett alkotá­sok ízlést is formálnak. A kirakatgaiériában a me­gye jeles alkotóinak (elsősor­ban díjazott) munkái kapnak bemutatkozási lehetőséget. Két év alatt láthattunk már itt vászon- és gyapjuszőttese- ket, kerámiát, kovácsmunká­kat, különféle bútordarabo­kat, használati tárgyakat, csont- és szarufaragást, bábo­kat, gyermekjátékokat, gyö­nyörködhettünk megyénk ki­lenc szoborfaragójának mun­káiban, megcsodálhattuk a bőrművesek, a lószőrékszer- készítők, a csuhé- és vessző­fonók, csipkevarrók alkotása­it — olyan értékeket, ame­lyeknek nem szabad kiesnie tudatunkból. (gm) Kívánság A nézők által legsikere­sebbnek ítélt műsorokból sze­retné összeállítani idei utol­só adását a nyíregyházi váro­si televízió stábja. Az ötletei az adta, hogy máris többen fordultak konkrét kérésekkel a szerkesztőkhöz, s az lenne a jó, ha mások is telefonál­nának vagy írnának, ha voll olyan műsor a tévében, amit valamilyen okból újra sze­retnének látni, vagy annak idején elmulasztották meg­nézni. Csak a városi televízióban és az idén sugárzott műsorok közül lehet választani, a fél napos monstre adás pedig de­cember 30-án, szombaton délután lesz. Ami már biztos, hogy szerepel a ..műsorétlapon”, az a követ­kező: összefoglaló a nagy videó- versenyről és a dixieland-fesz­tiválról, mese-összeállítás. Fride- rikusz-show, játék. film. Aki ezeken kívül még más programo­kat is szeretne látni, tárcsázza a 13-275-ös telefonszámot, vagy írjon a városi tévé címére (Nyír­egyháza. Szabadság tér 9.). ha naív, ha mindent „mellre szív”, és nem tud kivereked­ni a hullámvölgyekből.. „ — Hogyan élsz? Mostaná­ban milyen fellépéseid lesz­nek? — Két házasság után még keresem az Igazit, bár nem vagyok magányos.. . Egy olyan társra vágyom, aki valamivel magához vonz, akire fel lehet nézni, aki tehetséges, okos, erős, bátor, ápolt, jóképű. És még egy lényeges dolog: nekem iga­zán fontos, hogy olyan férfi legyen az illető, akinek lel­ke is van. Aki őszinte, aki­ben bízni, hinni lehet. Aki­nek én vagyok a legfonto­sabb. Szóval, keresem, de éfcdérhteléh kapcsolatokra nem pazarolom el az ener­giámat. — Ami a fellépést illeti, Budapesten a demokratikus dalfesztiválon, Dobos Attila Mama, úgy szeretlek én cí­mű dalát énekeltem, decem­berben pedig Ausztráliába indulok. Még nem jártam ott, ezt a turnét nagyon vá­rom. Közös fellépésre ké­szülök egy Magyarországon még nem ismert, erdélyi származású, Nyugat-Német- országban élő, tehetséges énekessel, Szabó Dániellel, Duettet fogunk énekelni. Eöry Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom