Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-13 / 295. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. december 13. ■ ' -V ■ tört . . . . .V, ÚJ DISZKONTÁRUHÁZ Fellélegeztek a helybeli vásárlók Megtorpant a turisták rohama Megtorpant a kelet felől érkező bevásárlóturizmus, 9 Kisvárda üzleteiben tapasz­talható zsúfoltság inkább az ünnepi készülődésre vezethe­tő vissza. Szó ami szó, soha nem látott forgalomnak le­hettünk tanúi az elmúlt hó­napokban, és néha több kül­földi kocsit láttunk az amúgy is szűkre szabott par­kírozóban, mint korábban. Hogy érintette mindez a kereskedelmet? Mint hallot­tuk, a magyar vámkorláto­zásnak nem feltétlenül örül­tek a kereskedők Szegeden és másutt. Két üzletben kér­deztük meg, vajon mi az ott dolgozók véleménye. A November 7-e téri üzlet vezetője. Nagy Lászióné el­mondta, hogy az üzletükben a korábbi hónapokban meg­kétszereződött a forgalom. Nem is csoda, hiszen volt olyan idő, hogy egyszerre 5 —6 külföldről érkező busz utasai is megrohanták a bol­tot. Volt olyan hónap, hogy a viszonylag kis üzletben 6 millió forint értékű árut ad­tak el. Most az idegenfor­galmi korlátozások miatt je­lentősen csökkent a forga­lom. Korábban például egy szombati napon több mint - 400 ezer forint értékű élelmi­szer kelt el, mostanában 200 ezernél alig több. Az üzlet dolgozói érthetően nem örül­nek a bevétel csökkenésének, igaz, jóval kulturáltabb kö­rülmények között árusíthat­nak most. A magyar vásárlók fellélegeztek, véleményük egyértelműen pozitív. A város legnagyobb üzlete a Szabolcs Áruház, mintegy 30—40 millió forinttal többet Tudjunk róla! Á szájbarágóséi! régóta di­vatos népszokássá érett a magyar honban. Nem­rég még a bölcsek kövének kereséséről, mára az arany tojást tojó tyú­kokról csobognak a víz­csapok. Népben és nem­zetben pedig lassacskán ba- marabb tanulunk meg gon- gondolkodni, mint a tízes számrendszerben. Isten bűnö­mül ne vegye, én bizony már csak kenyérben tudok gon­dolkodni. Kétfélében még­hozzá: zsírosban és vajasban. Ahogy egy áUagos étkü sza­bolcsi közértelmiséghez Ülik. A málébbjához, ugyebár. S bár a mértéktartás be­cses erény, jómagam mégsem ezért mellőztem térdeim csap­kodását azon a találkozón, ahol szűkebb hazánk mun­kaerőhelyzetének kérdéseit feszegete a meghívott előadó. Mondhatom, jó helyre jött feszegetni. Itt ahol a majd’ tíz Iskolából kikerülő leendő munkavállalókat bizonytalan szerződésekkel, az prszágos átlagnál 20—30%-kal alacso­nyabb bérekkel várja a jövő, ahol a gyakorta elavult tech­nológiájú üzemek, a gyenge szolgáltató ágazat nem lesz képes befogadni a nemsoká beköszöntő 1—« százalékos munkaerőfölösleget, ahol a bűnözés messze az országos átlag felett van, nos itt, Kis­várdán elkel a világos beszéd. De félre e marcona szavak­kal. Nem Illendő Ilyen undo­kul pesszimistán látni a jö­vőt. Tudják ezt Kisvárda bölcs polgárai is, kiknek bi­zonyára nem kenyerük fej­vesztett kapkodásba fogni holmi munkanélküliség, sze­génység, bűnözés és egyebek hallatán. Különösen, ha meg sem hallgatják. Ezen is elmorfondfrozhat- tam az egyébként Igencsak borúlátóra hangszerelt elő­adáson ülve — nyolca dma- gammal egy húszezer lakosú városban. Perjés István Csillárvásár a Szabolcs Áruházban. (Archív fotó) árult, mint tavaly. Érthetően itt is az ABC-osztály forgal­ma növekedett meg legin­kább. gyakorta fel kellett tartóztatni a bevásárlók ára­datát, a bejárati ajtó 10—20 perces bezárásával. Persze azért más osztályokon is megnőtt a forgalom pulóve­rekből, cipőkből és más áru­cikkekből is többet adtak el, mint korábban. A kezdeti za­varok után áruellátási gon­dok nem adódtak, igaz, több­ször kellett saját kocsival menni kenyérért, vagy más­napi élelmiszerért. Az üzletben is sajnálják. hogy az új rendelkezések mi­att a bevétel csökkent. Min­denesetre most ismét na­gyobb figyelmet lehet fordí­tani a tisztaságra, a rendre, a higiéniára és a folyamatos áruellátásra. A korántsem ösztönző bérezés alkalmat­lansága; hogy egyik üzletben sem nőtt olyan arányban a dolgozók fizetése, mint a for­galom. A történethez tartozik még, hogy az egyik városkörnyék­beli tsz a lovaspálya környé­kén egy nagyobb diszkont- áruház építését tervezi. Nagy moziban kis mozi A nagy moziban kis mozi — ráillik ■ ez a mondás Kis­várdán a Béke filmszínházra, ahol videomozi működik az előcsarnokból leválasztott helyiségben. — A Béke filmszínházban — vonja meg az év mérlegét Ács Ferenc moziüzemvezető — a múlt évi kétmillió fo­rinttal szemben ez évben mintegy két és félmillió fo­rint lesz a bevétel. Ez annak az eredménye, hogy filmje­ink egy részét az országos bemutatóval majdnem azo­nos időben vetítjük, ennek következtében több a látoga­tónk is. Javultak a körülmé­nyek is. Az idén új vetítőgé­peket kaptunk, új, már kul­turáltabb mellékhelyiségeket építettünk. A jövő év elején a székek teljes cseréje törté­nik meg. A nagy sikerrel indult vi- deomozi, most kéthónapnyi szünet után újra indult. Is­mét lehet kölcsönözni is: mintegy negyven különböző kazetta — mese, játék, kri­mi, akció, szex, stb filmek között válogathatnak a vi- deotuiaj dánosok. (vp) KARÁCSONYI KONCERT Az idén is megrendezik a kisvárdai római katolikus műemlék templomban a ka­rácsonyi koncertet december 16-án 6 órától. A műsorban fellép a Pro Musica kórus, amelynek a napokban jelent meg az első hanglemeze. Ve­zényel Szabó Dénes Liszt-dí­jas karnagy. Sokan elszegényednek Hatmillió forint segélyre Nincsenek könnyű helyzetben a nagycsaládosok, az egye­dül élők ,a gyermekeiket nehéz körülmények között neve­lők. A lakosság elszegényedése Kisvárdát sem kerülte el. Sőt! Az eltelt öt év alatt például háromszorosára nőtt azok­nak a családoknak a száma, amelyekben veszélyeztetett gyermekek élnek. Sok problémát jelent a ci­gány lakosság nagyobb ará­nyú szaporulata is. A tanács lehetőségei szerint nem kis összeggel segít, ahogy tud. És nem is kis mértékben: az idén például mintegy hatmil­lió forintot fizetett ki külön­böző segélyek formájában. Ám ez is kevés. Többen lesznek Nem nehéz megjósolni, a gazdasági helyzet romlása és az ebből fakadó elszegénye­dés következtében a jövőben a segélyre szorulók számában további jelentős emelkedés várható. Pataky Lászlót, a kisvárdai tanács családvédelmi csoport­jának vezetőjét kérdeztük meg, kiknek fizettek és mennyit, és tudják-e még ka­rácsony előtt a rászorultakat támogatni. — Sajnos, az igények való­ban egyre jobban növeked­nek. Mind több olyan család él olyan nehéz körülmények között, ahol az egy főre jutó átlagjövedelem nem éri el a mindenkori sajátjogú nyug­díj összegét, azaz a 3671 fo­rintot. Leginkább a rendsze­res nevelési segély enyhít — a társadalompolitikai célok alapján — a családok gond­jain. Persze ezt ki kell érde­melni. Adható, de nem köte­lező. Száz család A segélyösszegek megálla­pításakor figyelembe veszik például a szülők életkörül­ményeit, a gyermekek tanul­mányi eredményeit. Az idén több mint egymillió forintot fizettek ki rendszeres szociá­lis segélyként. Mintegy száz család kap havonta 500—1500 forintig terjedő havi támoga­tást. A kiskorúak átmeneti anyagi veszélyeztetettségé­nek megszüntetésére fontos eszközül szolgál a rendkívüli segélyezés. A segély összege gyermekenként egy alkalom­mal ötezer forint. Hatszáz kisgyerek szüleinek utalt ki a tanács az idén rendkívüli se­gélyt, közel egymillió forin­tot. A hirtelen bajbajutotta­kon a rendkívüli szociális se­gély segít. Több mint ötszáz idős, vagy beteg rászorult ember részesült ilyenben. Kimerült keret Összegben legnagyobb a rendszeres szociális segély Elsősorban azok kapják, akiknek munkaképességük 67 százaléknál nagyobb összeg­ben csökkent. Ennek összege közel hárommillió forint volt az idén. A mintegy hatmillió forint kifizetése, ellenére a tanács­hoz még számtalan olyan ké­relem érkezett, amit szeret­nének kielégíteni, de az idei keret kimerülése miatt, már nem lehetséges. Keresik an­nak lehetőségét, hogy a leg­inkább rászorulókon mégis segíthessenek. Félidőben a színházi évad Készül a várszínház! esték programja Félidejéhez érkezett Kis­várdán a művelődési köz­pontban a színházi évad. Ami azt illeti, a szervezők nem panaszkodhatnak, hi­szen legtöbbször telt ház előtt játszhatnak a vendég­színészek. Köszönhető ez a valóban jó szervezésnek, hiszen a korábbi évek ked­vezőbb feltételeinek válto­zása ellenére kilenc színhá­zi bérletsorozat jegyei ta­láltak gazdára. A bérletek szépséghibája, hogy ezek között egy sem felnőtt bér­let. A második félidőben né­hány igazi színházi csemegét láthatnak majd a nézők. Bi­zonyára telt ház előtt adják elő majd a fővárosban is nagy sikerrel játszott musi­calt, Presser és Zorán A pad­lás című zenés darabját, örökzöld, kedvelt színházi mű Bródy Sándor Tanítónő című színműve is, amelyet majd februárban láthatnak a színházkedvelők a Népszín­ház művészeinek tolmácsolá­sában. Szintén a Népszín­ház mutatja be Csurka Ist­ván Házmestersiratóját is. A tervek között szerepel két gyermekdarab szín re vitele, így a híres Kis Herceg című produkció is. A várszínház szervezői már a nyárra készülnek. Az idén június elején második alka­lommal tartják meg a nem­zetiségi színházi találkozót. Most több együttes is képvi­selteti magát, valószínűleg Ausztriából, BurgenláhÖból is érkeznek vendégek. A leg­több színházzal már egyez­tették is a programot. Déli szomszédunktól két együttes is érkezik, az egyik Szabad­káról, a másik Újvidékről. A szabadkaiak érdekes darabot mutatnak be, Madách Ember tragédiájának az átiratát, ahogyan ma írta volna meg a művet a nagy író. A pro­dukció címe Kommentáto­rok. Az újvidékiek valószí­nűleg Molnár Ferenc a Já­ték a kastélyban című da­rabbal jönnek be. Nem tud­ni miért nem a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészei játsszák a produk­ciót, Kisvárdán mindenesetre így lesz alkalom az össze­hasonlításra. Valószínűleg Csehszlová­kiából is két társulat jön majd. A kassai színészek Illyés Gyula Lélekharang cí­mű drámáját mutatják majd be, a komárnóiak pedig még nem tudták közölni, hogy mivel is jönnek. A már em­lített burgenlandiakon kívül Beregszászról is érkezik egy együttes. Természetesen a szervezők szeretnék, ha a romániai magyar színjátszás is képviseltetné magát, ám erre nem sok remény van, hi­szen a korábbi meghívások és ígéretek ellenére a román hatóságok ezt lehetetlenné tették. Korcsolyapilya, tömegsportnap A tél örömei Vastag jéggel köszöntött ránk a tél, s néhány nap múlva a gyermekek örömé­re megkezdődik a téli szün­idő. Annak jártunk utána, hogy vajon milyen sportolá­si lehetőségek lesznek télen Kisvárdán. Nos, a tanácson megtud­tuk, ha tovább tart a ke­mény hideg, több iskolában is jégpálya várja majd a korcsolyázni ’szándékozókat. A 4—5-ös számú általános iskolában minden bizonnyal lesz- jégpálya. Ám szeretnék, ha több helyen is lenne, en­nek érdekében a tanács tá­mogatást is nyújt azoknak az iskoláknak, amelyek jég­pályát létesítenek. Igaz, nem nagy összeget adnak, de ab­ból a jégpálya karbantartási költségeire talán futja. Téli tömegsportnapot ren­deznek december 23-án, a lőtérrel szemben lévő dom­Az oldalt összeállította: BODNÁR ISTVÄN bokon. Szánkó-, és más ügyességi versenyen is ki­próbálhatják ügyességüket a gyermekek, és a szülők. No persze, ha lehull addig az ál­dásos hó. A rendezők min­den esetre igazi családi programra gondolnak. Nem kifejezetten téli sport ugyan, de sokan vesznek részt a most folyó városi asz­talitenisz-bajnokságon is. A szervezők remélik, a terem- labdarúgó mérkőzéseknek is sok résztvevője lesz. Diák­cuki A „Bessiveí” szemben siker­rel működik » diákcuki. Né­hány hete bő­vült a kínálata. Saját termelő­üzemben na­ponta 10—15 féléből nyolc­száz—ezer sü­teményt készít Mudri Istvánné cukrász. v vége felé mindenütt u számvetést készítenek. JLi Számba veszik a tör­ténéseket, az eredmé­nyeket és az eredménytelen­ségeket Is. Az utóbbit teszem én is, hiszen eredménytelen­ségről adhatok számot. Miért? Most a „leltárkor” döbbentem rá, hogy szinte felesleges volt Írni a bírálatokat, javaslato­kat — az illetékesek még csak nem is reagáltak azokra. Nézzük sorjában. Ez év ja­nuárjában tettem szóvá, hogy a gázcseretelepen nincs tele­fon. Még most sincs! Sajnos nem történt változás május óta a vár környékén. A romhalmaz és a szemét­domb most már méteres gaz között van. A szemétgyűjtő konténerek ürítése nem lett gyakoribb. Több konténer mellett pedig már felgyülemlett a mellé ön­tött szemét. Nem reagált senki arra sem, hogy miért történt a lakók érdekeit figyelmen kívül hagyva a Virág Ferenc utcá­ban a csatornaépítés. Továbbra sincs semmiféle reagálás a Rétközi Múzeum fűtésének gondjára, viszont készül a leendő könyvtár épületének fűtővezetéke. Pe­dig (ha volna fűtés) talán eltüntethető lenne a múzeum előterében lévő, s oda nem il­lő „pavilon”, megfelelő helye lenne a városban a második világháborúban elhurcolt és elpusztított zsidók nevét meg­örökítő emléktáblának. Nem történt megoldás — talán nem is keresték — az igazságos és egyenlő tehervi­selésre a lakossági gázveze­ték építésénél — holott ez erős igény. Még mindig „türelemmel” várom az illetékesek vála­szát. (vineze)

Next

/
Oldalképek
Tartalom