Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-11 / 268. szám
8 y Kelet a Magyarország hétvégi melléklete 1989. november 11. Országos kísérlet megyénkben TANULJON SZÍNHAZAT! Országos kísérletet kezdett el megyénkben a Magyar Színházi Intézet: az elmúlt napokban a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház szakembereinek közreműködésével több oktatási intézményben mutatták be a színháztanoda nevezetű „tantárgyat”. Dr. Orbán Györgyöt a Magyar Színházi Intézet gazdasági igazgatóját elsőként arról kérdeztük, miről is van szó, mi a kísérlet lényege?- A színháztanoda egy játék, amelynek segítségével csoportban lehet tanítani, tanulni a színház- illetve a dráma történetét. Ilyen tantárgy nincs az iskolában, és a színháznézőnek arra már nemigen jut ideje, hogy egy- egy színházi előadáshoz a szak- irodalmat tanulmányozza. Mi elsősorban az ifjúsági korosztályra gondoltunk; felső tagozatosokra és középiskolásokra, de jól hasznosítható az anyag bármely művelődő közösségben. A sorozat tizenkét darabból áll, a Nemzeti Színház, az Arany János Színház szakemberei, továbbá drámatörténészek és gyakorló díszlettervezők állították össze, lényege a hazai és az'egyetemes színjátszás történetének megismertetése. Korabeli ábra — szemléltetőeszközként. dését, talán már jövőre megoldható. Hasonló volt a fogadtatás a tanárképző főiskola népművelés tanszékén, ők nagy fantáziát látnak ebben az ötletben, főként a népművelés szakos tanárjelöltek képzésében, de a főiskola konkrét segítséget — elsősorban szakembert — vár a Móricz Zsigmond Színháztól. Nagy örömünkre a pedagógus továbbképző kabinetben is sikert aratott a színháztanoda, és már novemberben két helyen a megyében népszerűsíteni fogják a magyartanárok körében. — Mit lehet remélni attól, ha sikerül általánosan elterjeszteni a színház tanodát? —- Még csak az alaptájékozódásnál tartunk, egyelőre itt akartam Szabolcsban körülnézni, egyáltalán mit szólnak hozzá. Úgy látom, most már jöhet a következő lépés; megkeresni azokat a központi helyeket, ahol befolyással lehetnek arra, hogy ez az anyag bejusson az iskolába, és hogy erre legyen felhatalmazásuk és anyagi háttér. A későbbiekben az lehet a célja, a haszna és az eredménye, hogy a jövendő egyéni bérlőinek a körét képezheti, akik előzetes ismeretekkel rendszeresen és szívesen járnak színházba. Baraksó Erzsébet szombat:! qal'é'Rja Kiss Benedek: Az időből kilógva Fogalmazom a pillanatot, s a pillanat fogalmaz engem, mégsem sikerül az időben hiánytalanul benne lennem: kilóg belőle kezem, lábam, bár mint béka a kocsonyában, belédermedve pislogok, s azt sem tudom: ki s hol vagyok? Tanulok újból imádkozni, mert nem tudok már karácsonyozni, örökké Hús vét grádicsát járom, lila köd lepi el szemhatárom, lilában leng elém Magdaléna, lila esők árkolják arcom, lilult mosolyt mosnak le róla, lilán didergek vad-lila parton: „Az esték múljanak el, istenem, s múljanak délutánok, délelőttök, a hétfők is múljanak, istenem, múljék a kedd, a szerda és csütörtök: kilóg belőlük kezem, lábam, bár mint béka a kocsonyában, beléjük dermedve pislogok, s azt sem tudom: ki s hol vagyok?" Székhelyi Edith: Kísértés Vészharangkongatás nélkül Változások előtt az amatőr művészeti mozgalom — Egy úgynevezett dobozszínházról van szó, ami egy-egy színdarab kellékeit is tartalmazza, a kicsinyített díszlettől kezdve a játszó személyekig — ezekkel a csoportok tagjai megeleveníthetik a műveket. Mindenképpen szükséges a csoportok élére egy művelt tanár, vagy szakkör- vezető, aki a feladatok elvégzését koordinálja. Az első program a Színházi élet Magyarországon 1790—1839 között címmel elkészült, ehhez a Vérpohár, avagy a rang áldozatja című korabeli rémdráma tartozik — ezt szeretnénk a magyar nyelvi színjátszás 200. évfordulója alkalmából 1990-ben megjelentetni. — Milyen volt a fogadtatás, mit tapasztaltak megyénk iskoláiban? — Általában mindenütt elhangzott az: nagy szükség volna ilyen drámatörténeti ismertetőkre, hogy az ifjúsági előadások közönsége egyfajta felkészültséggel üljön be a nézőtérre—bár megjegyzem, az ifjúsági előadások színvonala a mindenkori pedagógiai koncepciót jelzi. Jó védelmet ad a nem ambiciózus pedagógusnak az, hogy nincs a felkészülésre idő, nincs lehetőség. Ez a játék viszont feltételezi a képzett, nyitott és kreatív pedagógust. — Több helyen jártunk. A nagykállói Korányi gimnáziumban azzal fogadtak, hogy most a kéttannyelvű gimnázium miatt erős a tanárok és a diákok leterheltsége, nemigen tudnának a kísérlettel foglalkozni. A nyíregyházi Kölcseyben vállalták a partner szerepét, de azzal, hogy önállóan a feladatot nem tudják megoldani. Nagy lelkesedést mutattak a Széchenyi szakközépiskolában, még plusz szemléltetést is kértek a bemutatotton kívül, videót, vagy hangzóanyagot — amit magyarórán használnának. Igen nyitott a művészeti szakközépiskola, mindenképpen szükségesnek ítélték meg egy ilyen „tantárgy” oktatásának megkezAz elmúlt napokban jelent meg az amatőr művészeti mozgalmat áttekintő megyei fórum felhívása. A tanácskozás résztvevői segítséget kérnek a megye lakóitól, az együttesek fenntartóitól, a vállalatoktól és az intézményektől, a helyi tanácsoktól, a kialakulófélben lévő önkormányzati szervektől. Erkölcsi, érzelmi anyagi támogatást. Azért, hogy az eddig elért eredmények megmaradjanak, s lehetőség nyíljon a továbbfejlődésre. Vida János a megyei tanács főtanácsosa, vitaindító előadását azzal kezdte, hogy az amatőr művészeti mozgalomban összességében rendben vannak a dolgok. Nincs szükség a vészharangok kongatására. A későbbiekben változott a helyzet, különösen a szekciókban elhangzottak árnyalták a megrajzolt képet. Az eredmények hangsúlyozása mellett szót kaptak az aggodalom hangjai is. Elmaradt a figyelem Az elmúlt időszakban még sikereket mondhatott magáénak a mozgalom. Ezek sorából kiemelkednek a táncegyüttesek, a hangversenykórusok. A mozgalmat a tömeges részvétel jellemezte, több ezer ember áldozta szabadidejét a közösségi szórakozásnak, szórakoztatásnak. A közösségi nevelés hatékony formái alakultak ki, az alkotói részvétel, lehetőségein túl ezek a csoportok a művelődési igények felkeltésében is nagy szerepet játszottak. Különösen a kistelepülések életében volt fontos egy- egy csoport élete, fennmaradása. Napjainkban az ország gazdasági teljesítőképességének csökkenése, az emberek életszínvonalának jelentékeny romlása miatt az amatőr művészeti mozgalom visszaesőben van. Lassanként kikerül a figyelem óvó ernyője alól, sokan úgy gondolják, hogy enélkül is meg lehet élni. Egyre élesebben vetődnek fel a mennyiségi és minőségi problémák. Az elmúlt évtizedben különböző oktatási formák keretében sok szakember kapott képzést. Mégis, a megye több településén hiány van belőlük. Kiléptek a mozgalomból, elhagyták vagy hátat fordítottak neki. Meg kell küzdeni az életforma-váltással összefüggő jelenségekkel. Az emberek létfenntartásuk érdekében pénzkeresési lehetőségek után kutatnak. A csoportok fenntartása is egyre nehezebb. Drága a táncosok ruhája, magasak az utazási költségek, emelkedtek a működés egyéb költségei is. Csökken a csoportok száma A fentiek eredményeképpen a felnőttek körében folyamatosan csökken a csoportok száma. Néhány számadat: ének-zene: 1976:231,1981:167,1988:150, színjátszók: 1970:134, 1988: 20 alatt, néptánc: 1976:103,1988:0 45. Különösen súlyos helyzetben van az amatőr színjátszás. Ennek több oka van. Az elmúlt években a szakmai irányítás nem volt egyértelmű, erőteljesen hatott az életformaváltás, a közönség érdeklődése is lanyhult, azaz a szórakozási igények a harsányabb formák felé fordultak. Magyarázhatja a visszafejlődést az is, hogy ezen a területen csak sokára jelentkezik a siker, illetve a legtöbb helyen hiányzik az előadások létrehozásának műszaki, technikai háttere. A csoporttagok erősen kötődnek egymáshoz vagy a vezetőhöz. Ha valaki kiválik, gyakran az egész csoport megszűnik. A középiskolákban (általános iskolákban) a csoportok számáról nincs információ. Keletkeznek és megszűnnek, attól függően, hogy van-e valamilyen esemény, amire ezek a csoportok készülnek. A sárospataki diáknapok idején például rendkívül megélénkül a középiskolai színjátszás. A bemutatók, szemlék tehát fontos szerepet játszanak egyegy csoport fennmaradásában. Ezekre készülnek, mert fellépési lehetőséggel jár. Több helyen azonban a különböző intézmények már díjakat sem tudnak felajánlani, a megyei művelődési központ pedig egyedül nem győzi. Egyre kevesebb szponzor, a források folyamatosan apadnak. Tavaly a megyei tanács elkülönített égy bizonyos összeget. Ebből kapták az együttesvezetők a rendkívül csekély tiszteletdíjakat, illetve az együttesek fenntartási költségeikhez kérhettek támogatást. Az amatőr művészeti mozgalomról írott rövid áttekintésünkben nem szóltunk a díszítőművészetről, a bábmozgalomról, a képzőművészetről, a balettról, a társasági táncról, a beatzenekarokról stb. Az itt dolgozók gondjai részben azonosak az elemzettekkel, részben speciálisak. Tény, hogy minden csoport halálra van ítélve, ha nem kap helyben hathatós támogatást. Önkormányzati összefogással Valamilyen változás azért érzékelhető, mert előfordul, hogy több község közösen szervez meg egy-egy rendezvényt. Az elmúlt időszakban komplex bemutatókat tartottak Kisvárdán, Vásárosnaményban, Nagyecse- den. Jövőre várhatóan megváltozik a fenntartás finanszírozási rendszere, az önkormányzati szerveknél alapok képezhetők, amelyeket ott helyben lehet felhasználni. De arra is van példa, hogy egy-egy együttes egyesületté alakul, s gazdasági ügyeit önmaga veszi a kezébe. Változások előtt állunk tehát. Remélhetőleg ezek a jelenlegi helyzet javulását hozzák majd magukkal. Annak érdekében, hogy azok az értékek, amelyek ezekben a közösségekben létrejönnek, mindnyájunkhoz eljussanak. Nagy István Attila Világkép—világlátás címmel művészettörténeti szabadegyetemet tart Nyíregyházán, a tanárképző főiskolán Makoldi Sándor festőművész, művészettörténész. A három részből álló, vitaindító értekezésnek is beillő előadássorozatban a debreceni tanár vizuális nevelésben segíti eligazodni a jövendő pedagógusait. A művészpedagógust az egyik előadás után kerestük meg. — Hazánkban a vizuális nevelést sokáig a hagyományos európai akadémizmus, vagy az akadémizmus viszonyított tagadása határozta meg. Végre úgy tűnik, átléptünk ezen a néhány száz éves kelepcén, hiszen ebben az irányban mutatott utat a zenei áttörés, Bartók és Kodály nyomán a tiszta forrás megtalálása. Megtaláltuk az európai kultúra alatti gyökereket a népi kultúrában. — Úgy érti, a népművészetben is? — Igen. A népművészet egyetemes alapú, fogalmi típusú, tömör képírás, világképet adó nyelvezet. Ismeretlen számára a selejt, az értelmetlen sokszorozódás, mely a gépies kiürüléshez vezetett. A népművészet soha nem került ellentétbe a közösség nyelvével, és mint közösségi szemlélet együtt lélegzett a természettel és a mindenséggel. Tehát eny- nyiből is látni való, hogy a jövő számára nemcsak modellértékű, hanem egyenesen létérdekű. Belső értékeit kell megtalálni, és az oktatáson keresztül is megértetni és közkinccsé tenni. — Ahogy Bartókék tették a zenében... — Lényegében igen, de nemcsak a vizuális oktatásban. Eredményesen végződő kísérletet mutatott be Papp Gábor művészettörténész Kiskunhalason, ahol a vizuális ismereteket összekötötték a népi kultúra más ágaival, például a néptánccal. — Európai szemmel nézve mennyire gazdag a magyar népművészet? — Olyan, mint minden más nép művészete. Nálunk szerencsére tovább maradt fenn, mint általában a nyugati országokban, ezért élő hatása ma is kisugárzik, szerves része ma is művészetünknek. Ez keletebbre is jellemző. — Említette Bartókot. A magyar képzőművészetben kit tart hasonlónak? — Csontváryt. Fülep Lajos és elsősorban Papp Gábor nyilvánvalóvá tették, hogy művészete egyetemes alapú, magyar gyökerű. Életművét az egész művészettörténet legkiemelkedőbb eredményéhez lehet hasonlítani. Szívesen szoktam példaképp felhozni a Mária kútja Názáretben című festményét, amelyen a kereszténység előtti kultúra éppúgy tettenér- hető, mint a századvégi. Hihetetlenül gazdag a művészete, vizuális nyelvünket vissza tudta vezetni az egyetemes világlátáshoz. Ám sajnos Csontváry korán jelentkezett, mint ismeretes, az ő idejében nem értették meg. Sajnos Bartók-, Kodály- léptékű művész képzőművészeti oktatásunkban viszont nem jelentkezett. — Előadásában arról is szólt, hogy a népművészet mellett a természetes gyermeki vizuali- tásban próbálják néhányan keresni az alapokat. — A gyermeki vizualitás már kezdetben is a fogalmi képírást használja. Gondolatírás ez tulajdonképpen, s gondolunk arra, hogy míg Európában nem volt rajzoktatás, addig a természetes gyermeki vizualitás felnőttként népművészetté tömörül. — Napjaink világképe katolikus. Elég csak végignézni egy lakásban, vagy egy bolt kirakatán, ahol a modern, esztétikus használati tárgytól kezdve a giccsig szinte minden megtalálható. Ráadásul megjelentek nálunk is az amerikai ízlést terjesztő tévécsatornák. Van-e kivezető út? A kivezető utat Csontváry mutatta meg. Európai nyelvezetet használt, de tovább ment a tiszta népi kultúra irányában... (Bodnár) Csak tiszta forrásból
