Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-04 / 262. szám

8 1989. november 4. „Mit jelentsen ez?” Dombrádi emlékezések Tragibohózat a Krúdy Színpadon Sorshúzással honvédnek I nkább csak elmélkedek neveteket olvasva 1948- as dombrádi honvédek. Hogy lehet az, hogy közsé­günkben szinte nem is tudnak rólatok? Ünnepelünk minden évben március 15-én, emléke­zünk október 6-án, de egy szó­val sem említjük még azt sem, hogy dicsőséges, majd szomorú időszaknak részesei voltak köz­ségünk lakosai is. Nem tudjuk, hogy van olyan sírkő a dombrá­di temetőben, mely 48-as hon­véd porai fölött áll. Itt az ideje, hogy pótoljuk e 140 éves mulasztásunkat, hi­szen a 48-as eszméknek hordo­zói vagyunk. A pákozdi csatá­ról évenként megemlékezünk az iskolában. Azt hiszem e honvédék neveinek felsorolá­sával csak a megemlékezés leg­egyszerűbb útját választjuk. Legtöbben sorshúzással kerül­tek katonának: Ágoston Pál, Káldy Károly, Dócs János, Son- dor Pál, Veress Péter, Ágoston Dániel, Harsányi János. Ok voltak az elsők, akik 1848. jú­nius 10-én vonultak be. Majd október 19-én követték őket, Révész Ferenc, Pásztor István, Gombos György, Tóth Ferenc, Vass Sándor, Berencsi Miklós, Berencsi Gábor, Asztalos Sán­dor, T. Szántó András, ifj. Szán­tó András. November 14-én vo­nultak be Nagykállóba és tet­ték le szintén az esküt a hazára: Ferenc Mihály, Nagy Sándor, Nagy Ferenc, Berencsi Áron, Veress Sándor. 1849 tavaszán lettek honvédek: Bállá Sándor, Gáncsos Ferenc, Gyüre Ferenc, Mátyás Imre, Asztalos Ferenc, Harsányi Ferenc. Vajon mi lett a sorsa Gombos Imrének, Var­ga Jánosnak, Simon Jánosnak, akik mások helyett vonultak be. 19—22 éves fiatalok között lett honvéd 30 évesen Márton Fe­renc. O testvére helyett önként vállalta a szolgálatot. E 32 nevet őrzi Nyíregyházán a levéltár. Ezek az iratok a későbbi sorsuk­ról nem beszélnek. Tudok olyan esetről, aki Világosnál tette le a fegyvert, majd élete kockáztatásával­megszökött a foglyokat Za- rándra kísérő lovas kozákoktól Vajon meddig bujdostak, rej­tőztek? Hogyan fogadták őket itthon? Volt-e olyan eset, melyről a költő így ír: „testvért testvér, apát fiú elad”? Hogyan sikerültek azok a gyors házasságok, melyeket az a hír sürgetett, hogy aki honvéd volt, elviszik külföldre, katoná­nak. A dombrádi református lelkészi hivatalban található há­zassági bejegyzések bizonyít­ják, hogy 1851 év tavaszán tö­megesen voltak lakodalmak községünkben. Hogyan valósult meg a költő álma: Ha majd a bőség kosará­ból mindenki egyaránt vehet, ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet, ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán, akkor mondhatjuk, hogy megáll­junk... Több 48-as honvéd unokáit ismertem, akiknek talán több jutott a bőség kosarából. Az 50- es években emiatt szinte semmi a jognak asztaláról. Pedig a honvédek a jobbágyfelszabadí­tás törvényeinek megvédéséért is fogtak fegyvert. Sok job­bágynak pedig több földje lett, mint esetleg ok nélkül megbé­lyegzett unokájának. A nyáron a kis unokám olvas­ta a Kőszívű ember fiai c. köny­vet. Boldogan vittem ki a teme­tőbe, nézze meg a 48-as szép­nagyapja sírkövét. Láttam a csalódást a szemében, mikor a szeméttől, dudvától, rendetlen­ségtől alig tudtunk a sírig eljut­ni. Végre mutatván a síremlé­keket, mely ledöntve fekszik a földön, a vaskerítés egy részét pedig ellopták. Sok még a tennivalónk. Szin­te nem is látom az út végét, amikor majd minden helyére' kerül leikeinkben, történel­münkben. Pedig csak ez eset­ben lenne jogunk ünnepelni. Veress Sándor nyugdíjas tanár, Dombrád ebben az intim színházban a paró­diát is. A Jaj, Apu, szegény apu... hatásosan jeleníti meg a zsarnok anya és az elnyomott fiú konfliktu­sát. Madame Rosalignette életéből hiányzik a szerelem, lelkét vad fér­figyűlölet hatja át. A világon nem állhat boszszút, ezért a fia marad. Anti-férfít nevel belőle, olyat, mint amilyen a férje volt. S hogy a , munkája eredményes, éppen a második felvonásbeli történések igazolhatják. Jonathan ugyanúgy viselkedik, mint az anyja: nem tud kapcsolatot teremteni a világgal, az életbe való menekülés egyetlen esélyét is elpusztítja: megöli Rosa- lie-t. Kopit elutasítja az abszurd által kiüresedettnek mutatott világot, megtagadja a megtagadottat. De Juhász György és Vlahovics Edit (balázs) kája — egyszerre volt groteszk és realista, a térnek volt mélysége, de — ha kellett — ki is szolgáltatta a színészeket a közönségnek. A zene — különösen a boyok dalbe­téteivel —jól szolgálta az abszurd játék hangulatvilágának a megte­remtését. (Kolonay Zoltán összeállítása). Kónya András jel­mezei sikeresen segítették a karak­tereket: Jonathan kamaszságát, Rosalie rózsaszín érzelmességét, madame Roseliquette félelmetes démonikusságát. Gaál Erzsébet egyéniségében (talán nem haragszik meg érte) eleve jelen van a groteszkre való hajlam: a hangjában, a testtartásá­Alekszandra Misarina: * A fenti kérdőmondat hang­zik el a Krúdy Színpa­don utoljára. Lassan kial­szik a fény, kimerevednek a mozdulatok, érezni, amint végig­fut a közönségen a tanácstalanság. Arthur L. Kopit Jaj, Apu, sze­gény Apu... című tragibohózata felfogható úgy is, mint egy hu­szonhárom éves fiatalember min­dent kibeszélni akaró fricskája, szamárfül-mutogatása a felnőttek­nek. De közelebb állunk az igaz­sághoz, ha azt gondoljuk: a Har­vard Egyetem hallgatója megis­merkedve az európai kultúrával, szembesíti azt amerikai tapasztala­taival. Az ötvenes évek végét írjuk, az abszurd dráma és színház máso­dik, harmadik nemzedéke uralja a divatos kísérleti színpadokat. Sok már a sablon, gyakoriak az abszurd álarcában jelentkező közhelyek, úgy tűnik, mintha kiüresedőben lenne az Ionesco által megte­remtett új színházi felfogás. Más­részt a klasszikus úton haladó Ten­nessee Williams drámavilága sem tud választ adni az amerikai ifjúsá­gi hatvanas években felerősödő otthontalanság-élményére. Ezért nem véletlen, hogy Kopit mind a kettőt célba veszi. Tragibohózata egyfelvonásos játék, nem tagolja két felvonásra, mint a nyíregyházi előadás rendezője Salamon Suba László. A mindössze három jele­netből álló „komédia” kitűnő pa­ródiáját adja az abszurdnak. S ez így van a Krúdy Színpadon is. A színházlátogató ritka szerencséje, hogy láthatja a műfaj egyik klasz- szikusának (Ionesco) darabját (Ri- nocéroszok) a nagyszínházban s Mi többet akarnék? Mi többet akarnék? Kopogtatásra ajtó nyílana. Mi többet akarnék? Hiába éltünk el ne szállana. Mi többet akarnék? Ember dolgozna mindig másokért. Mi többet akarnék? Adni szerelmet a szerelemért. Mi többet akarnék? Lenne boldog az ember az emberrel — Tiszta szívvel, gyengéd tekintettel. Mi többet akarnék? •• *Komi-zürjén költ'ón'ó (1946) Jelenet a darabból: Gaál Erzsébet és Safranek Károly elhárítja a hamis pátosz felkínál­kozó lehetőségét is. Mit nyújt a kettő helyett? Milyen Kopit igene? „Mit jelentsen ez?” — kérdezi a darab utolsó mondata. Tehát nincs válasz a milyen világra mondha­tunk igent kérdésre. A töprengés marad, a józan mérlegelés és számvetés, amelyik nem tűri a ha­zugságot. A Krúdy Színpad egyhelyszínű játékterén csodás és bizarr dolgok estek meg ezen a bemutatón. A színpadkép -— Bálint Ádám mun­ban. Az első felvonásban kihegye­zett gesztusokkal még föl is akarta ezeket erősíteni, de — sajnos —- nem lett jobb tőle. A második fel­vonásban igazán és egyértelműen jó volt. Mindent elhittünk neki, féltünk egy-egy szemvillanásától is. Játékában volt valami Cipolla-i erő és akarat, úgy játszott a sorsha- jókapitánnyal, ahogy csak akart. Jonathant Juhász György alakítja. Hálás és veszélyes szerep az övé. Leépült embert kell játszania (biz­tos siker), másrészt meg kell mu­tatnia ennek a figurának a tragédiá­ját is. Juhász alakításában van egy kis remineszcencia Dustin Hoff- manból, néhány gesztusa a Rain Man-t idézi, de alapvetően jó és hi­teles, amit csinál. Van benne elég fegyelem, hogy ne vigye el a vígjá­ték felé a darabot. S bizony ez az előadás számos pontján egyáltalán nem volt könnyű. Vlahovics Editet (Rosalie szere­pében) most láthattuk először. Já­tékában Rosalie túlságosan realis­ta, holott a feje tetejére állt világ­ban a vágy és a szerelem is magán viseli a kérdőjeleket. Szerepértel­mezésében az átélés intenzitását lehet dicsérni elsősorban. Safranek Károly sorshajókapi­tánya jól megrajzolt figura. Safra­nek ezúttal mértéktartóan bánik önmagával, egyszerre hódító sze­relmes és szánnivaló üresfejű ember. Képes arra, hogy saját kari­katúrája legyen. Játékából nem hiányzik a dinamika, de az elegan­cia sem. A hotelboyok külön említést ér­demelnek. Zenés, táncos belépő­iknek nagy szerepük van az ábrá­zolt világ hitelességének meg­teremtésében. Horváth László At­tila, Tóth Károly és Petneházy At­tila esetében hibátlan a játék. Ba­logh Béla realista játékmodora nem illik ide, mintha nem lenné­nek eszközei az abszurdhoz (pláne a paródiájához). Salamon Suba László rendezése ezúttal is sok jó ötletet vonultatott fel. Jól közvetítette Kopit nyegle, szándékosan idézetlen (de infanti­lissá sohasem váló) világképét. Neki is köszönhető, hogy a darab nem az abszurd paródiájává egy­szerűsödik, hanem felmutatja, hogy az életünk olykor felkínálja a kibicsaklott sorssal való küzdelem kínját és olykor kudarcait is. Nagy István Attila (Fordította: Mizser Lajos) Népi edények. Soltész Albert tusrajza. M Kelet ■i a ifögyaropsziS hétvégi melléklete Szombati (JaCéria

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom