Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-04 / 262. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. november 4. Talpon maradni Összeomolhat-e a gazdaság? Miközben folyik a bare a politikai hatalomért, háttérbe szorul az érdeklődés a gazdaság, illetve annak válságos helyzete iránt. Egyesek szerint ez oda vezethet, hogy a hatalmi harc győztesei egy gazdaságilag működésképtelen országban bontják ki lobogójukat. Mások úgy vélekednek, hogy ez nem történhet meg, mert a Nyugatnak elemi érdeke, hogy a diktatórikus szocializmusból kitört ország talpon maradjon, sőt, virágozzék. Ismét mások visszakérdeznek: egyáltalán mit is jelent a gazdasági összeomlás? Létezik-e ilyen, vagy ez csupán valami homályos tartalmú, lidércnyo- másos fenyegetés? A gazdasági csőd semmi esetre sem olyan, mint a halál: nem valamiféle hirtelen átmenet a létből a nemlétbe, és nem visszafordíthatatlan. A működésképtelenség sem kifejezetten egyértelmű állapota a gazdaságnak, számtalan fokozata képzelhető el. Viszonylagos forgalom Mondhatni: nem működött a magyar gazdaság 1945-ben, amikor a lebombázott gyárakban nem folyt termelés, az üzletekben nem volt áru, és nem volt közlekedés, gáz, víz, villany, szemétszállítás. Ám az sem volt a teljes bénultság állapota, mert mégiscsak akadtak negyedvagy tizedgőzzel, de termelő üzemek, kenyeret sütő pékek, búzát és krumplit adó parasztgazdaságok. Éhezett, déri em halt éhen az ország. Az összeomlott gazdaság nem pusztult el teljesen. Az összeomlás és a működésképtelenség tehát nagyon- is viszonylagos fogalmak. Akik ma ilyesmivel fenyegetnek, aligha az 1945-ös állapotok visszatértére gondolnak, holott azok sem jelentették az elképzelhető legrosz- szabbat. Mi az hát, amitől ma reálisan tartani lehet? Mi az, ami valóban bekövetkezhet, s gazdasági összeomlásnak nevezhető? Súlyos következményekkel járna, ha az ország olyan labilissá, megbízhatatlanná válna, hogy elvesztené hitel- képességét. Az ugyanis oda vezetne, hogy a jelentős részben importra alapozott termelés legalábbis összeszűkülne, minek következtében nyomasztó áruhiány és száguldó infláció alakulhatna ki. Hasonló folyamatot indíthatna el valamiféle anarchia is, amelyben a politikai hatalomért harcoló erők eltá- volítanának gazdasági kulcs- pozíciókból jó vezetőket, a kiváló szakértőket, s nem tudnának helyükbe képzett, gyakorlott szakembereket állítani. Elsöpörné a népharag Az említettek azonban valószínűleg csupán rémképek, s nem válnak reális valósággá. Fel kell ugyanis tételezni, hogy bármely pártok, bármely politikai erők jutnak is hatalomra, azok mindenképpen tisztában lesznek önnön felelősségükkel, és olyan gazdasági program megvalósítására törekszenek, amelyik elkerüli ezeket a buktatókat. Máskülönben a hatalmat sem tarthatnák meg: a felelőtlen kormányt gyorsan elsöpörné a nép elégedetlensége, haragja. Ha szélsőséges állapotok bekövetkeztétől nem is kell tartani, attól igen, hogy a gazdaság válsága egyelőre nem enyhül, a gazdaság helyzete súlyosbodik. Ugyanis a gazdaság irányítására a tervutasításos módszer, a gazdasági diktatúra alkalmatlanná vált, de még nem lépett helyébe olyan piac, amely a maga természetes erőivel tereli a gazdasági folyamatokat a kívánt irányba. A piac törvényei egyik napról a másikra nem válhatnak meghatározókká, a gazdasági folyamatok szabályozóivá. A piacgazdaság magántulajdonra, de legalábbis vegyes tulajdonra épül, tulajdonosi érdekeltség nélkül nem létezhet. Természetes tulajdonosok pedig a jelen viszonyok között különösebben gyorsan nem támadhatnak: ahhoz nincs elegendő tőke magánszemélyek birtokában. A magántulajdonlás megteremtéséhez nem ígérkezik járható útnak a népi részvények általánossá válása sem, mert az sem jelentene elég közvetlen, s ezért elég kemény érdekeltséget. Nem is szólva arról, hogy a megélhetési gondokkal küzdő vagy egyenesen elszegényedett munkások, alkalmazottak, mégha lenne is pénzük, akkor sem vásárolnának tömegesen részvényeket. Ahhoz ugyanis, hogy befektessenek abba a gazdálkodó egységbe, amelynek a munkavállalói, a pénzen kívül megalapozott bizalom is kell. Bizalom egyebek között a vállalati gazdálkodásban, hogy az a bankkamatnál magasabb osztalékot képes nekik a befektetett pénzükért fizetni. Az óhajok szintjén A magántulajdonlás reprezentánsai egyelőre inkább külföldi személyek, cégek lehetnek. Megjelenésük azonban több okból sem terjedhet ki a gazdaság jelentős hányadára. Egyrészt azért nem, mert a külföldi befektetési hajlandóság mérsékelt. Mert amíg a politikusok üd- vözlik is a demokratizálódási folyamatot, az annak érdekében szinte naponta születő újabb intézkedéseket, s nem félnek a változások miatti bizonytalanságtól, addig a tőke a nyugalmat és a biztonságot keresi, amikor az események előre kiszámíthatóak és amikor a számítások nyomán biztosnak látszik befektetéseik megtérülése. A gazdasági válság mélyülésével szemben egyelőre nem látni alternatívát. A kormányzásra esélyes politikai erők még nem léptek fel olyan gazdasági programmal, amely hihetően kivezetne a válságból, s nem csupán az óhajok szintjén ígérne belátható időn belül orvoslást - a gazdaság betegségeire, s annak eredményeként jobb létet a lakosságnak. Ez, bár nem jelent összeomlást, de túl sok derűlátásra sem ad okot. G. Zs. TELEX • TELEX* TELEX A belga nemzetvédelmi miniszter hazánkban Guy Coeme, a Belga Királyság nemzetvédelmi minisztere, aki szerda óta tartózkodik hazánkban, pénteken több állami és politikai, közéleti vezetővel találkozott. Elsőként Horn Gyula külügyminiszter fogadta hivatalában, majd a Parlament épületében Gyuricza László, az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke és Berecz János, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke találkozott a belga nemzetvédelmi miniszterrel. A találkozókon részt vett Mórocz Lajos vezérezredes, honvédelmi minisztérium államtitkár és Willem Verkammen, a Belga Királyság Budapestre akkreditált nagykövete. Csernobil — gyerekek A csernobili katasztrófa óta a szennyezett területeken 37 új iskolát és 43 új óvodát építettek. Egész falvak épültek ki az „állandó egészségügyi ellenőrzés” körzeteiben, olyan területeken, amelyeken nyilvánvalóan nem lehet radioaktív szeny- nyeződéstől mentes élelmet termeink Ezek az adatok a Komszomolszkaja Pravda című szovjet lap pénteki számában jelentek meg. A cikk írója. Vlagyimir Lipszkij író, a Szovjet Gyermekalap belorusz tagozatának elnöke szerint mindezt azért tették, hogy a lakossággal elhitessék1 a szennyezett területeken veszélytelen az élet. Valójában csupán Belorussziában 261 olyan település van, ahol a sugárdózis súlyos veszélyt jelent az ott élőkre. Romániai ellenzékiek üldözése Tőkés László temesvári református lelkész üldöztetéséről is beszámolt pénteken a Libération című francia napilap abban a jelentésében, amelyet Románia politikájáról közölt. A lap megemlíti a Dán Petrescu román író ellen indított hajszát is. „Ez a két ember minden bizonnyal nem ismeri egymást. az ország két végében él. mégis mindketten bajba kerültek” — írja a párizsi lap, megállapítva, hogy „a román párt- és államfő továbbra is üldözteti kétes hírű biztonsági szolgálatával, a mindenütt jelenlévő Securi- tatéval azokat a keveseket, akikben még van bátorság arra, hogy szembeszegüljenek (vele)”. A lap a román pártkongresszus előkészületeiről írva azt hangoztatja: „Barátjának, Erich Honeckernek a bukása megerősítette Nicolae Ceau- sescu elhatározását, hogy ideológiai harcot indít a budapesti, a varsói és a többi reformer ellen”. A lap a román helyzetet a mozdulatlanság állapotának nevezi. Tanuló tanárok (Folytatás az 1. oldalról) így például a biológusok szertárfejlesztő, a matematikusok számítástechnikai vagy mérésmetodikai, a magyartanárok verselemző kurzusokra jelentkezhettek. A pszichológia, a logopédia, a nyelvművelés, sőt, a csillagászat, a népzene, a néprajz, a néptánc ugyancsak szerepelt a kínálatban, és továbbképzést ajánlottak a kollégiumi nevelőknek, a kórusvezetőknek, a video vagy a diákönkormányzat iránt érdeklődőknek egyaránt. A jelentkezők 20—25 fős csoportokban vesznek részt egy-egy tanfolyam hat-nyolc foglalkozásán. Folytatja a pedagógiai intézet azt a gyakorlatot, hogy az általuk évente meghívott négy-öt, országos szak- tekintélynek számító előadó Nyíregyházán kívül még két városban, Mátészalkán és Kisvárdán folytathasson eszmecserét a környék pedagógusaival Akció az egészségért (Folytatás az 1. oldalról) Nyíregyházán, a művelődési központ kamaratermében. A jelentkezőkkel megállapodást kötnek, hogy o hathónapos program végéig 10 százalékkal csökkentik testsúlyukat, s havonta megjelennek a körzeti orvosnál vérnyomás- és testsúlymérésre. Ennek fejében egy hónapra 300 forint értékű bont kapnak a résztvevők, amelyért Nyíregyházán az ÉKV ABC-iben vásárolhatnak korszerű ételeket. A programban szerepelnek az egészséges táplálkozás jegyében megszervezett kóstolók, bemutatók, lesz főzési szaktanács- adás, s akik igénylik, uszodabérletet is kapnak, akik pedig nem tudnak úszni, úszótanfolyamon vehetnek részt. A szervezők gyógytornász segítségével törekednek arra is. hogy a résztvevők megszokják a rendszeres tor- názást. (az idén például Gazsó Ferencet, Beke Katát várják;. Szinte minden városban megrendezik most már a helyi pedagógiai napokat. Minden második évben nyári fórumot szervez az intézet, ezen 2—300 ember szokott részt venni az ország minden részéből; legközelebb az iskolai innováció lesz a fórum témája. Szintén a vakációban tartják a szakmai napokat. Ez is országos rendezvény, a résztvevőknek általában úgy egyharmada érkezik megyénkből. Jövő nyáron a környezet- és természetvédelemmel, földrajzzal, valamint azzal kívánnak foglalkozni, hogyan lehet felhasználni a meséket a gyerekek nevelésében. A pedagógiai intézet arra is kész, hogy ha egy iskola neves szakembert szeretne meghívni mondjuk a tantestületi értekezletre, akkor ezt megszervezi. Arra is mód van, hogy egy-egy környék pedagógusainak kérésére speciális, helyi továbbképzésről gondoskodjanak. Sajnálatos, hogy éppen az intézményvezetők körében a kívánatosnál lényegesen lanyhább az érdeklődés a továbbképzések iránt, noha az ő felkészültségük, kezdeményezőkészségük különösen fontos az iskola megújításához. Csak némi rábeszéléssel sikerült meggyőzni erről az igazgatókat, akik végül elég tekintélyes számban vállalkoztak egy általuk is hasznosnak vélt továbbképzésre: az általános iskolai igazgatók oktatástechnikai, a középiskolai vezetők pedig pszichológiai, szociológiai, retorikai ismereteket gyarapító tanfolyamon vesznek részt. Gönczi Mária Helyzetünk tettekért kiált A zok táborába tartozom, akik hittek, hisznek a megújulást igenlő, igénylő párttagoknak, akik négyszemközti, baráti, szomszédi beszélgetés során e véleményüket kifejtették. Sőt egyre többen fogalmazták meg e kívánalmakat rendezvényeken is. És most nagy a csend, a hallgatás, a kivárás. Megértem a párttagság dilemmáját, hisz sorsfordító idők tanúi vagyunk, de nem értem, miért csak tanúi akarunk lenni. Megértem a párttagság egy részénél a várakozást, akik a kongresszusi dokumentumok tanulmányozása után döntenek csak megalapozottan, de nem értem azokat, akik májustól—júniustól „kivártak” a kongresszusig és most is várakoznak. Megértem azokat is, akik nem akartak új pártot, de nem tudom megérteni azt a magatartást, akik megkérdőjelezik a küldöttek döntési jogát az új párt létrehozásánál. A városi pártkonferencián több mint 120 párttag válaszolhatott előzetesen — a kongresszusi küldötteknek segítendő — a párt nevének megváltoztatásánál. Mindössze 3 párttag volt, aki az MSZMP mellett szavazott. A többség felhatalmazta képviselőinket a névváltoztatásra, s most közülük is többen szemrehányással illetik őket ezért. Nem tudok azonosulni azzal az elég gyakori megnyilvánulással sem, hogy az MSZMP tagjainak szégyenkezve, szemlesütve lehet csak emberek közé menni. Nincs, és nem lehet kollektív bűntudata a párttagságnak. Mindenki csak saját hibájáért tartozik felelősséggel. Viszont ha szégyenkezik pártja miatt, miért tétovázik egy megújuló pártba regisztráltatnia magát. Megértem, sőt kívánatosnak tartom, hogy a szerveződésnél korábbi munkatársi, közösségi kapcsolatok kerülnek előtérbe. De nem tartom szerencsésnek, hogy a párttagság egy része a vezető döntésétől teszi függővé saját elhatározását, vagy a vezető várja ki a tagság ítéletét. A vezető most is vállaljon többet azzal, hogy személyes példájával orientál, segít az eligazodásban. Oldani kellene már a görcsöket, a rossz régi beidegződéseket, a bizonytalanságot növelő kivárást. Vállaljuk végre önmagunkat, saját arculatunkat, merjünk igent mondani meggyőződésünk szerint. A jövő alpja nem lehet az ingatag tétovaság, félénkség. Semmi más nem lehet rosszabb, mint a reményt is megkérdőjelező, sőt feladó várakozás. Üj feladatok következnek, más alapállásból, más módszerrel politizáló pártot akarunk. Alapvetően mások a körülmények is. Üj a politizálás tartalma, irányultsága. Helyzetünk tettekért kiált. Mozdulnunk kell, hogy mozgósítani tudjunk. E feladatok végrehajtása azt feltételezi, hogy tudjuk azt is: kire várunk? Kisvárdán és környékén is várjuk a volt- MSZMP- tagokat, azokat a pártonkí- vülieket, akik szimpatizálnak programunkkal. Meg kell szólítanunk az ifjúságot, a munkásokat, szövetkezeti dolgozókat, az értelmiség progresszív erőit. Várunk tehát minden politizálni akarót! Oláh Mihály, MSZP városi szervezet titkára, Kisvárda Progresszív MSZP-csira Mátészalkán „Felkeressük, hívjuk a szimpatizánsokat“ „Belépek, de kikhez fogok tartozni?” — sokakban, de főképp a most választás előtt álló MSZMP-tagokban merül fel ez a kérdés. Progresszív pártszervező csoport alakult Mátészalkán. A nyolctagú társaság tagjai az elsők között „igazoltak át” az MSZP-be. A fenti kérdésbe foglalt bizonytalanságot szeretnék eloszlatni saját ismeretségi körükben, közvetlen környezetükben. Milyen más célt tűztek még ki maguk elé? Milyen módszerrel gyűjtik az MSZP helyi erejét? — ezekre a kérdésekre Szakács István, a SZABISZ alelnöke, a mátészalkai székhelyű Szatmári Ifjúsági Szövetség elnöke, a szervezőcsoport egyik tagja válaszolt. — Azt szeretnénk, ha csoportunk (melynek tagja a városi tanácselnök-helyettes, egy orvos, egy közgazdász, három tanár, egy gyárigazgató, és egy technikus) csírája lenne egy progresszív gondolkodású, alulról szerveződő, a korábbi módszereket kerülő, a tiszteleten alapuló, csak hiteles vezetőkkel megerősített helyi MSZP-szerve- ződésnek. Csalfa remény, hogy a pártdokumentumoK korszerűsége önmagában tömegesen vonzza az embereket sorainkba. Mi nemcsak mondjuk, hogy várjuk a még ingadozókat, hanem fel is keressük őket, hívjuk is őket magunk közé. Nem szabad elveszniük azoknak, akik csak arra várnak, hogy közvetlenül megszólítsa őket az MSZP. Érintkezésbe akarunk lépni az emberekkel. Informálisan, a személyes kapcsolatokra, az emberi együvé tartozásra építve, láncszerűen próbálunk „szervezkedni”. Mi rejlik a „progresszív ’ jelző mögött? — Kifejezi a védelmet a sokakat elriasztó korábbi gyakorlattól. Az MSZP alakuló tagsága — múltját, véleményalkotását tekintve — igen tarkának tűnik. Természetes, és szükségszerű is egyfajta szelekció az új párt életében, ezt a pártélet hétköznapjaiban kívánjuk megvalósítani. Örömmel közlöm, hogy november, 2-án 25 fős alapszervezetet hoztunk létre. Összejöveteleinkre várjuk azokat, akik elfogadhatónak tartják ezt a szellemet, s érdeklődnek elképzeléseink részletei iránt is. Sz. J.
