Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-04 / 262. szám
1989. november 4. Kelet-Mägyaroniig 3 Rendelik soraikat ai úttöroyezetók Merre van „előre”? A PULÓVER HELYETT A vezetik egymásba kilőttek bele Október 20*1 ülésén a Szabolcs-Szatmár megyei Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet vezetősége november 1-jétől december 27-ig, nyugdíjba vonulásáig (elmentette a munkavégzés alól Balogh Zoltánná elnöknőt, akinek mandátuma egyébként 199e márciusában járt volna le. Korábban az elnőknő kérte, hogy nyugdíjba vonulhasson, ezt vette figyelembe a vezetőség, amely azt kérte, hogy adja át a folyamatban lévő ügyeket, de erre Balogh- né nem volt hajlandó. Kék és piros nyakkendő, jelvények, tisztelgés, zászlófelvonás, Csillebérc, „Mint a mókus fenn a fán...”, rajnapló, egy padsor, egy őrs, csak az lehetett gyermekvezető, aki kitűnő volt... És még mennyi minden tartozott hozzá az úttörőmozgalomhoz az elmúlt 43 évben, valameny- nyien tudnánk sorolni számtalan kedves és rossz emléket. Szerencse, hogy mindig akadtak pedagógusok, akik az éltető erőt jelentették, maradandóvá, életközelivé tették ezt az ellentmondásos, hibákkal terhelt gyermekszervezetet. A FELNŐTTEK CSINÁLJAK a POLITIKÁT, alakítják az ország sorsát, pártok vesződnek egymással, eddigi evidenciák kérdőjeleződnek meg, minden átalakul, minden változik vagy változófélben van. És mi újság a gyermekmozgalom tájékán? Nyilván nem marad érintetlenül az sem. Ezekkel a gondolatokkal kerestem fel — és persze nagyon sok kérdéssel — Czomba Györgyöt, nyíregyházi városi úttörőelnököt. A legjobbkor érdeklődtem a téma iránt, ugyanis egy hónap múlva kerül sor a sorsdöntő tanácskozásra, az Üt- törővezetők X. Országos Konferenciájára. A nyíregyházi úttörővezetők a múlt pénteken tartottak küldött- értekezletet azzal a céllal, hogy megvitassák a mozgalom további sorsának városi teendőit, megosszák egymással a helyi úttörőcsapatoknál már megérlelődött elképzeléseket. CSAK SEMMI POLITIKA. Czomba György véleménye szerint a múlt értékelése során nemcsak megtagadniva- lót találunk bőven, hanem megőrzésre méltó értékeket, jó hagyományokat is. Talán az volt a legalapvetőbb probléma, hogy az úttörőmozgalom mindig „lekövette” az országban zajló politikai változásokat, hol a KISZ, hol az MSZMP árnyékában tevékenykedett. Eddig sokféle szabályzat akadályozta a szervezet rugalmas, szabad működését. Most egyetlen egy új alapszabályt fognak elfogadni. Ennek tervezetében szó sincs egyenruháról, őrsről, rajról, alaki formaságokról. Ahol azonban a hagyományok, a szokásrend, a régi szimbólumok mellett akarnak maradni, azok megtehetik. A nyíregyháziak a szervezeti célok közül azt támogatják, melynek lényege, hogy világnézetre tekintet nélkül, humanista értékek megtartására, a haza szerete- tére és a demokrácia megélésére neveljék a gyerekeket. ök azt tartják a legfőbbnek, hogy a gyerekek játszanak, békés, vidám gyermekkoruk legyen. Véleményük szerint elég volt az agyonpolitizált, agyonprogramozott szervezetből. Az alapelvek a valódi csatlakozási önkéntesség, az egyének és közösségek autonómiája, a szabad társulás, az önálló gyermeki választói magatartás legyenek. őszintén reménykednek abban, hogy a hozzájuk tartozó 67 iskolában 67 féle szerveződési formában, 67 féleképpen fognak működni az úttörőszervezetek. SZETT. Nem előzmények nélküliek ezek a tervek, az új szelek már tavaly kezdtek fujdogálni. Az Arany János Gimnázium és Általános Iskolában (a volt 9-es iskola) például már az elmúlt tanév végén végérvényesen eldőlt, hogy „ez így tovább nem megy". Fel is oszlott az úttörőcsapat, de tudtak helyette mást kínálni, a SZETT-et, ami annyit tesz: Szívesen Együttműködő Tizenévesek Társasága, mely érdeklődési körök szerint, baráti alapon szerveződött. Igazolvánnyal is rendelkeznek, így a társasághoz tartozás előnyökkel jár. A gyerekek 75 százaléka lépett be eddig a SZETT-be. A nevelők háromnegyed része vállalt részt a feladatokból. Amikor mindezt csapatösszejövetelükön eltervezték, az országos elképzelések még csak csirájában voltak meg. Jövő év január 1-től a városi úttörőelnökség nyolc szakbizottságával együtt meg fogja szüntetni önmagát. Az iskolai közösségek több megoldás közül választhatnak. Akik úgy ítélik meg, hogy saját lábukon meg tudnak állni, azok teljesen önállókká válhatnak. Ugyanis az egyik legsarkalatosabb változtatási pont — várhatóan — az, hogy a Magyar Űttörők Szövetségének minden szintű szerve önálló jogi személlyé lesz. (Tarthatnak alkalmazottat, lehet függetlenített vezetőjük, bérelhetnek földet, vállalkozhatnak, gazdálkodhatnak, bevételeiket sajat maguk hasznosíthatják.) A hasonló érdekűek, érdeklődésűek csatlakozhatnak is egymáshoz. Ez utóbbira is van már példa: a víziúttörők a Flottába tömörültek és „ösz- szeálltak” a környezetvédők, a hagyományőrző úttörők is. Mint minden szervezetnél, itt is felmerült a megyei szint funkciója, létjogosultsága. Nyíregyháza megyei jogú város, úttörőszervezetei kinőtték a közvetlen megyei irányítást (például már most is saját kitüntetési rendszerük van). Az új szisztéma szerint a megyén beiül o természetes vonzáskörzethez tartozó szervezetek egymáshoz is kapcsolódhatnak. Jelenleg a megyében 225 úttörőcsapat van. Becslésük szerint összesen öt hivatásos munkatárs ki tudná őket szolgálni. De minden attól függ, hogy akarják-e a többiek, vagy nem. Végre a múlté lesz a régi döntési mechanizmus. A gyerekek közösségei számára is csak az lesz úgymond kötelező, melyről saját maguk döntenek. Czomba György szerint a gyerekek kedvenceit, az ex- pedíciós játékokat, a vetélkedőket, táborokat, a kirándulásokat feltétlenül meg kell őrizni. ISKOLÁN BELÜL, PÁRTOKON KÍVÜL. S hogy hol lesz a színtere az új gyermekmozgalomnak? A nyíregyháziak arra fogják kérni az iskolákat, hogy amíg véleményük szerint segíti a nevelési célok teljesítését, fogadják be az új törekvések vezette, a MUSZ keretén belül létrejövő új szerveződéseket. Ez azért is fontos kérdés, mert a cserkészmozgalomnak immár három ága van... 1983-ig az úttörőszövetség az MSZMP gyermekszervezete volt. 1983-ban magát a megfogalmazást is kiiktatták a mozgalmi szóhasználatból, ezt az MSZMP azonban nem vette tudomásul. Még nemrégiben is előfordulhatott, hogy pártalapszervezetek beszámoltattak úttörő csapatvezetőket, gazdálkodásukat ellenőrizték. A 67 nyíregyházi úttörőcsapat vezetőinek többsége úgy vélekedik, hogy egyik pártnál sem „kopogtatnak”. Valószínűleg az egész gyermekszervezet pártokon kívüli lesz. Azt megértik hogy minden pártnak most a legfontosabb „saját pecsenyéjének sütögetése”, azt azért mégis furcsállják, hogy egyik párt programjában sem szerepelnek még csak az említés szintjén sem — a gyerekek. Pedig mindannyiunk érdeke, hogy sikerüljön a feje tetejéről a talpára állítani, sztálinista típusúból modern gyermekszervezetté változtatni az úttörőmozgalmat. Szőke Judit Így október 26-ára rendkívüli vezetőségi ülést hívtak össze, amelyen ismét arról határoztak, hogy az elnöki teendőkkel megbízott Huszti Bélánénak az elnöknő október 31-ig adja át jegyzőkönyvileg az elnöki teendőket, amit a mai napig nem tett meg. Indulatokkal Ezen az ülésen az indulatokat nehezen lehetett féken tartani, amelynek végén az elnökasszony otthagyta a vezetőséget. Sajnos a vezetői ellentétek a munka rovására mentek és mindennek a levét a dolgozók isszák meg, kommentálta az eseményeket a vezetőség egyik tagja. — Ha a szövetkezetnél most talál egy elégedett embert. akkor befizetem magát egy tiltott Bongóra — fogad kesernyés mosollyal az egyik munkásnő a kötőüzem bejáratánál. amikor arról kérdezem, hogy a vezetői vitákból ők mit érzékeltek. — Pletykaszinten tudott mindenki róla, — kísér be az üzembe —, de mi csak any- nyit láttunk lent, hogy egyre kevesebb a munkánk és rettentő alacsony a fizetésünk. Ahogy belépünk az üzemrészbe. mindenki abbahagyja a munkát, csak néhányan folytatják a már összevarrt pulóverek tófordítását. Először azt magyarázzák az itt dolgozó asszonyok, hogy 17 éve is 3—4 ezer forintot és ma is ugyanannyit keresnek. Az üzem jövője teljesen bizonytalan, az elkészített pulóvereket nehéz eladni. Ebben az üzemben miért nem fejlesztettek, vásároltak új gépeket, miért csak a tőkés bérmunkában dolgozó üzemre költöttek, teszik fel a kérdést. Sorra hagyják ott a szövetkezetei a törzsgárdatagok, az újonnan érkezők jó, ha két hétig bírják, azután gyorsan menekülnek. A vezetők miért nem próbálnak változtatni a termékszerkezeten és megfelelő munkával ellátni az üzemet, ahol igenis dolgozni akarnak az asszonyok, kesereg egyikőjük. Közben sorra állnak fel és körém gyűlnek, majd amikor könnyítettek lelkükön, befejezik a beszélgetést, mert véget ért a délelőtti műszak. Bendzsák Károlyné részleg- vezető marad, vele irodájában ülünk le. — ön is tagja a vezetőségnek. amely felmentette az elnököt Ha jól tudom, az indokokat éppen most sorolták fel az asszonyok. — Október 30-tól felmentette a munkavégzés alól — javít ki. — Az elnöknő ezt korábban bejelentette, de állandóan változtatta az időpontot. emiatt határozott így a vezetőség. December 27-től megy nyugdíjba. Megváltozott — Nem tartja furcsának, hogy ugyanez a vezetőség az elmúlt évben egyhangúlag bizalmat szavazott az elnöknőnek. amikor arról volt szó, hogy elérte a nyugdíjkorhatárt és ötéves megbízatása végéig. 1990 márciusáig irányítsa tovább a szövetkezetét? — Azóta annyira elmérgesedett a helyzet, a szövetkezet pedig egyre süllyedt lefelé, hogy nem lehetett tovább várni. — De hát fez szabálytalan volt! — Nézze, ha összehívnánk a rendkívüli részközgyűlést, biztos, hogy senki sem szavazna az elnöknőre. Balogh Zoltánná november elsejétől szabadságát tölti, de kérésemre bejött a szövetkezetbe. Először azzal kezdi, hogy 1985-ben, amikor újabb öt évre választották meg, köztudomású volt, hogy közben eléri a nyugdíjkorhatárt. Tavaly sokáig betegeskedett. és 1988 májusában elérte a nyugdíjkorhatárt. Mindezek ellenére a vezetőség teljes bizalmát fejezte ki. Idén a korábbi betegségét családi tragédia is tetézte, ezért kérte a vezetőséget, hogy decemberben el tudjon menni nyugdíjba, amit el is fogadtak. Utódjának a KISZÖV titkára felkért ugyan egy személyt, de az nem fogadta el, így pályázatot írtak ki. Mindezek után az elnöknő felháborítónak és érthetetlennek tartotta, hogy október 26-án a vezetőség határozatot hozott arról, hogy valamennyi folyamatban lévő ügyről készítsen leiratot és ezeket adja át. Nem tehetem... — Tizenhét évi elnöki munka után nem vehetem a kalapom egyik napról a másikra — mondja. Meg különben is. vannak elintézni való ügyek, például a külkereskedelmi partnerrel egy egymillió forintos átutalásról kell tárgyalnom. Nem értem, hogy miért siettetik a dolgot. amikor ez a szövetkezet mindig is nyereséges volt és az is marad. Még elmenőben rákérdezek arra, amit az egyik elnökségi jegyzőkönyvben olvasok, mely szerint az elnöknő kapcsolata a műszaki vezetővel és a főkönyvelővel megromlott, amely már a munka rovására ment — Nincs nekem semmi bajom velük — búcsúzik. A vezetés szétesett, a tagok sorra mondanak fel. hangzik a vezetőség egyöntetű véleménye. A vezetőség egy éve bizonyos feltételekkel szavazott bizalmat az elnöknőnek, amely a jegyzőkönyvből kimaradt. Ezek közül a legfontosabb. a kötőüzem teljes átszervezése. a dolgozók megtartása és a bérek emelése. Ezek csak kis részben valósultak meg. A vezetőség szerint az elnöknő nem tud együtt dolgozni a vezetőtársaival. Szerintük már nincs olyan munkája Baloghnénak, amelyet nélküle nem tudnának elvégezni, emiatt a rendkívüli vezetőségi ülés határozatának szeretnének mielőbb érvényt szerezni. Eddig hiába. A vezetőtársak például nem tudnak arról, hogy az elnöknő kivel, mikor, miről tárgyalt. A vezetőség elismeri: abban hibázott, hogy korábban nem volt határozottabb és így az elnöknőnek is kellemesebb lett volna egy éve nyugdíjba vonulni. Sürgős! Péter Sándorné műszaki vezető 1985-öt említi dátumként, amikortól megromlott kapcsolata az elnöknővel. Akkoriban társadalmi munkában a szövetkezeti bizottság elnöki tisztét is ellátta. A két funkció összeférhetetlensége miatt mondott le az utóbbiról, amely szerinte nem tetszett az elnöknőnek. Onnantól kezdve rendszeresen kimaradt a vezetői döntésekből — sorolja —. ami miatt először viaskodott, majd később beletörődött. A belföldi partnerekkel ugyan ő tárgyalt, de a három NSZK- beli vevővel kizárólag az elnöknő és a textilüzem vezetője. Most Utóbbitól kérdezgeti, hogy milyen szállításokat kötöttek le a jövő évre, mivel az elnöknővel a kommunikáció jóformán a köszönésre redukálódott le. — 37 év óta a szövetkezet először küzd azért, hogy a veszteséget elkerülje és legalább minimális nyereséget felmutasson — mondja. — Három éve még 1500-an, most 686-an dolgoznak a szövetkezetnél. Sürgős tennivalók várnak ránk. Nincs mese, állandóan talpalni kell a munka után, és minél előbb lezárni az NDK-beli partnerrel folytatott árvitát. Próbálunk a szovjetekkel is áru- kapcsolatot kialakítani és növelni a tőkés bérmunkát. Sokat lendítene rajtunk, ha szakirányú felsőfokú végzettségű szakembert tudnánk megnyerni elnöknek. Az elnőknő és a kollektíva 17 év után nem ilyen búcsút képzelt-, hiszen elévülhetetlen érdemeket szerzett a szövetkezet fellendítésén. Az utolsó egy év mindezt romba dönteni látszik. A vezetői csatározások vesztesei a dolgozók, akiknek egyedüli kérésükre, hogy a vezetők ne egymásra pazarolják energiájukat, hanem megfelelő piac felkutatásával nyereséges üzleteket kössenek. A ntal jó ismerősöm, rendes, dolgos ember, s mint ahogy jó ismerősöknél már szokás, hetente újságolja — mi is történt vele. Mesél- niválója — manapság — van bőven. Mert Anti politizál. Egész életében zavarta, hogy őt az iskolában anti- talentumnak bélyegezték, s ezért visszahúzódott sokáig a közélettől. Erőre akkor kapott, amikor közölték vele, hogy ő a nép, s bizony a népnek kell majd itt mindenben dönteni. Anti azóta — történjen bármi — dönt és fontossága teljes tudatában politizál; tiltakozik, tüntet, ünnepel, felvonul, aláír. Az aláírást különösen kedveli, mert mint mondja „annak van foganatja." Hiába mondtam neki, hogy csak módjával, megfontoltam űzze ezt a nehéz politikai munkát; ő hajthatatlan. Csak akkor bizonytalanodott el, amikor emlékeztettem, hogy a reluxát is azért szerelték Anti fel nála, mert az az űriember — bár biztosította Antit, hogy ö sem ért egyet a nagymarosi építkezéssel — csupán ügynök volt. Attól sem fáj a feje, hogy egyszer ennek, másszor annak ír alá, sőt kifejezetten büszke arra, hogy ő Így biztosítja be magát. Azt mondja: „a nagyok is ezt teszik." A minap — szokásos heti élménybeszámolóján — Anti új meglepetéssel szolgált. Ismertette rövid és tömör politikai arc poeticáját, imigyen; „Anti egy anti... mármint -kommunista, -polgári, ■*liberális, -keresztény, stb. Szóval baloldali független. ..” Meglepetésemben csak annyit mondhattam: Hát elég újszerű! — Midőn így folytatta: „Elnök akarok lenni! Légy a kezdeményező! Gyújts aláírásokat! A többit majd mi, a nép eldöntjük." Az ajánlatot elhárítottam; mondván, hogyha 6 független, baloldali, akkor nem, mert a baloldalt elegen megosztották már. De azóta nyugtalanul alszom: Mi lesz, ha egy szervezet, egy másik Anti, vagy bárki úgy dönt: jó lesz az Anti elnöknek... J. F. több hónapig táppénzen volt Á kötőüzem sorsa a teljes átszervezés miatt egyelőre bizonytalan. Talán egy szovjet árucsere, vagy az NDK- beli partnerrel való megegyezés több munkát és bért jelenthet az itt dolgozó nőknek. Máthé Csaba
